Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-15 / 46. szám
75 éves a Szlovák Evangélikus Egyház vezető püspöke A világ evangélikus egyházai (őzül talán a Szlovákiai Evangélikus Egyház áll hozzánk a legköze- ebb, hiszen hosszú évszázadokon ít közös egyházszervezetben éllünk és szolgáltunk Szlovákiai evangélikus testvéreinkkel együtt éltük át a reformáció megindulásának pezsdítő évtizedeit, együtt szenvedtük át az ellenreformáció nehéz időszakát. Ha az utolsó másfélszáz esztendőben voltak is közöttük véleménykülönbségek, az igazi testvéri közösség azonban mind máig megmaradt. Éppen ezért egyházunk népe őszinte örömmel vett részt a testvéregyház hálaadó örömünneplésében, amikor szlovákiai testvéreink dr. Ján Michalko egyetemes püspök hetvenöt esztendejéért adtak hálát az egyház Urának. Dr. Ján Michalko 1912. október 16-án született Vazecen, egy Tátra alji községben, mint istenfélő munkás szülők gyermeke. Középiskoláit Liptószentipiklóson (Liptov- sky Mikulás) végezte, ahol 1933- ban kitüntetéssel érettségizett. Teológiai tanulmányait a pozsonyi fakultáson 1937-ben fejezte be. Egy esztendőt a bázeli teológiai fakultáson tanult, ahol Barth Károly tanítványa volt. Lelkészi szolgálatot Iglón (Spisská Nová Vés),. Pazdicson (Pozdisovce) és a Pozsony melletti Myslenicén végzett. 1946-ban teológiai doktori fokozatot szerzett a pozsonyi teológiai fakultáson. 1947. november 1-jétől asszisztens, majd docens, 1954. szeptember 1- jétől pedig professzor a pozsonyi teológiai fakultáson. Több tanéven át volt a teológiai fakultás dékánja, 1970. szeptember 16-tól pedig a Szlovákiai Evangélikus Egyház egyetemes püspöke. Püspöki szolgálata mellett tovább végzi teológiai professzori szolgálatát. Jelentős szolgálatot végzett könyveivel, teológiai cikkeivel és hitépítő írásaival szlovák testvéreink egyházi sajtójában és a nemzetközi sajtóban egyaránt. Több teológiai főiskola - köztük a mi teológiai akadémiánk is - tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki. Jelentős társadalmi és békeszolgálati tevékenységéért több állami kitüntetésben részesült. A Szlovákiai Evangélikus Egyház október 18-án nagyszabású ünnepségek keretében ünnepelte meg vezető püspökének 75. születésnapját. Délelőtt ünnepi hálaadó istentisztelet volt a pozsonyi evangélikus nagytemplomban. Az istentiszteleten a Szlovákiai Evangélikus Egyház meghívására vendégként részt vettek és köszöntést mondtak: dr. Gunnar Stálsett, a Lutheránus Világszövetség előzőleg Pozsonyban tiszteletbeli teológiai doktorrá avatott főtitkára, Ja- nusz Narzynski, lengyel evangélikus püspök, dr. Nagy Gyula püspök és dr. Dieter Knall osztrák evangélikus püspök. Részt vett az ünnepségeken a NDK Evangélikus Egyházszövetség képviselője és a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia képviseletében dr. Cserháti Sándor dekád is. A templomi ünnepség után nagyszabású ünnepi ebéd keretében további köszöntések hangzottak el. A csehszlovák Állámi Egyházügyi Hivatal elnöke felolvasta Gustav Husák államelnök-főtitkár köszöntő levelét az ünnepekhez. S. J. Fogadóórák a püspöki hivatalokban Északi Egyházkerület: szerdán és pénteken 9.30 és 12.30 között; Déli Egyházkerület: szerdán és csütörtökön de. 9-12 óra között. Kérik az előzetes jelentkezést írásban vagy telefonon: az Északi Egyházkerületben 1085 Bp., Üllői út 24. Tel.: 343-737, a Déli Egyházkerültben 1088 Bp., Puskin u. 12. Tel.: 138-656. Evangélikus Elet 1987. november is. Fórum Balassagyarmaton Közös gondolkodás és cselekvés A fórum résztvevői Az ókori Róma főtere, a Forum Romanum volt a római élet központja, ahol népgyűléseket is tartottak. így a fórum átvitt értelemben nyilvánosságot is jelent. Újabb kori egyháztörténelmünkben a 70- es évek elején Teológiai Akadémiánkon Prőhle Károly professzor kezdeményezésére indult el a FÓRUM. Ez egyfajta nyitás volt az ismeretek bővítésére és a másképpen gondolkodókkal történő eszmecserére. Az akkori fiatal lelkésznemzedék azt a feladatot kapta, hogy a fórum gondolatát valósítsa meg az egyházi élet különböző területein, egészen gyülekezetekig menően. A fórum azóta minden lelkész - ifjúsági - diakóniai stb. konferencia szerves része. Ilyen formán nem új dolog történt Balassagyarmaton, amikor a megye szinte minden gyülekezetét képviselő gyülekezeti tisztségviselők, lelkészek, felügyelők, presbiterek népes közösségét köszönthette Kalácska Béla esperes, aki fórumbevezető igehirdetését a kijelölt Fii 2,1-4 alapján tartotta. Az esperes a fórum délelőtti vitaindító előterjesztőjében dr. Prőhle Károly professzort, egyházunk tanulmányi főigazgatóját köszönthette, aki referátumát „Egyházunk belső élete” címen tartotta. A professzor Éli és Sámuel története (lSám 3) alapján aláhúzta: egymás kölcsönös meghallgatása az alapja a közösségnek. Erre jó keretet biztosít ez a fórum, amely egyházunkban ugyan nem új, de ebből a típusból ez újabb lehetőséget biztosít - a vezetők és vezettek párbeszéde alapján - a közös gondolkodás és cselekvés kialakítására. A megvitatásra szánt kérdések egész serege hangzott el. Milyen a helyzete ma Magyarországon evangélikus egyházunknak, mint harmadik legnagyobb egyháznak? Mit jelent a hazai ökumenikus kapcsolat egyházunk számára, és egyáltalán, mit jelent evangélikusnak lenni a közéletben, egész népünk közösségében vezetőként és vezetettként? Tu- dunk-e népünk számára - a jelenlegi nehéz helyzetben is - előremutatót nyújtani, amelynek nagyobb súlya van, mint létszámunk? Megér- tik-e a hívek, amit a vezetők mondanak és képviselnek? Szóhoz jutnak-e a hívek, figyelnek-e rájuk a vezetők? A kérdések újabb csoportját fogja át a lelkészek és világiak részvétele az egyházi közéletben. Ez négyszáz év óta nem kérdés egyházunkban, de az utóbbi évtizedekben nem volt mindig természetes a világiak aktív részvétele egyházunk életében. Az aktivitás „kockázatát” nem mindenki tudta vállalni. Most viszont tudnak-e kellő tájékozódással részt venni, ismerik-e eléggé az összefüggéseket? A férfiak, nők és a különböző generációk helyzete egyházunkban - hogyan találja, meg helyét, mint rész az egészben? - újabb nagy kérdéskört ölelt át. A délutáni vitaindító referátumot dr. Stur Dénes budavári felügyelő, kutatóintézeti osztályvezető tartotta „Az egyház és hívei politikai és társadalmi felelőssége” címen. A társadalmi felelősség vonatkozásában a többi között hangsúlyozta, hogy a keresztyéneknek Jézus küldő szava értelmében a „só és világosság” feladatát kell betölteniük a társadalomban. Felelősek vagyunk - mint a só az ételben - a „világ jó ízéért, élvezhető minőségéért”. Eleink Bocskaitól Bajcsy- Zsilinszky Endréig - a sok névtelennel együtt - felelősséget éreztek egyházunkért és hazánkért. Felelősségünket manapság fokozza egyfelől az a tény, hogy az egyház és a társadalom kölcsönhatásban van egymással, másfelől a kölcsönös érdekeltség társadalmunk égető problémáinak megoldásában. A társadalom el is várja az egyháztól, mint szervezettől és tagjaitól, hogy a krisztusi szeretet lelkületét megélje szolgálata teljes kereszt- metszetében. Luther vüágosan szól az ige és a hit által megvilágosított értelem használatáról világi kérdésekben. Ebben a társadalomban nemcsak az államot és annak vezetőit, hanem az egyházat és híveit is felelősség terheli, úgy társadalmi, mint politikai téren azért, hogy népünk békés, szebb jövőjét munkálja sajátos szolgálatán keresztül. Az előterjesztéseket követő élénk véleménynyilvánítások és kérdések az ifjúságot és egyházi szolgálatát, a kettős nevelést, az egyháztól elfordulókat, az egyház és állam kapcsolatát, a marxista- keresztyén párbeszédet, a laikusok szolgálatát, az istentiszteletet és még számos területet érintettek. Az értékelések és válaszadások sorát a professzor két fontos megállapítással fejezte be: „Egymás vállán állva, Krisztusba kapaszkodva szolgálhatunk csak. Az egyházban felmerülő bármilyen kérdéssel kapcsolatban bármikor, bárhol és bármilyen szinten nyílt fórumot kell rendezni, ez a jövő Útja.” Kalácska Béla A bezi-enesei gyülekezet ünnepe Hálaadás kétszáz évért Egy kora őszi vasárnap délután gyülekeztek a helybeli és a környékbeli gyülekezetek tagjai és a meghívott Bezin az evangélikus templomban, hógy fésztvegyenék a bezi-enesei gyülekezet megalakulásának és a bezi templom fennállásának kétszáz éves évfordulóján. A templom előtt Kovács János felügyelő üdvözölte az ünnepi alkalomra érkezett Szebik Imre püs- pökhelyettest, aki válaszában elmondta, hogy nagy örömmel jött a gyülekezetbe, szívesen tesz eleget a kedves meghívásnak. Ezután gyermekek köszöntötték virággal őt és feleségét. Az istentisztelet liturgiáját Kiss Miklós mosonmagyaróvári és Ko- háry Ferenc helybeli lelkész segédletével vezette a püspökhelyettes. Az igehirdetés Hab 2,20, ill. Zsid 13,7 alapján szólt. A magával ragadó igehirdetés legfontosabb üzenete az volt, hogy Isten jelen van templomában, mindig készen áll segítségével, de mi gyakran megfeledkezünk róla. Mégis őt okoljuk egyházi életünk, gyülekezetünk gyengeségeiért. A gyülekezet múltjából vett, megrázó erejű példákkal illusztrálta mindezt. Volt idő, hogy a gyülekezet templomát is lerombolták, paplakját elvették, lelkészét elüldözték. Észre kell vennünk benne Isten ítéletét is. Vajon ki felelős abban, hogy gyermekeink, unokáink nem járnak templomba? Vajon mi az oka annak, hogy kevés a lelkész, hogy Bezin sincs helyben lakó lelkész? Nyilvánvalóan az, hogy hitünk, reménységünk megfogyott, túlságosan is lekötnek bennünket a földi dolgok. De nem azért jöttünk össze, hogy ezen elmerengjünk, hanem azért, hogy Istenben bízva és Jézus Krisztus megváltó szeretetével reménységgel nézzünk a jövőbe. Az igehirdetést közösen záró ol- tári szolgálat követte. Az istentisztelet végeztével került sor az ünnepi közgyűlésre, melyet Kovács János felügyelő nyitott meg. Köszöntötte a megjelent vendégeket, élükön Szebik Imre püspökhelyettest, akinek megköszönte az igehirdetést, továbbá Varga Andrásné tanácselnököt, Farkas Mihály ny. tsz elnököt, a lébényi és a környékbeli gyülekezetek lelkészeit és-tagjait és a helybeli római katolikus híveket. Ezután Koháry Ferenc lelkész ismertette a gyülekezet történetét. Az ismertetés után elsőként Szebik Imre püspökhelyettes köszöntötte a gyülekezetét, átadva dr. Nagy Gyula püspök áldáskívánásait is. Ezután Kiss Miklós lelkész szólt, három szóban összefoglalva köszöntését. Varga Andrásné tanácselnök az állami szervek nevében mondott köszöntőt. Végül Fotó. Ruppl György Koháry Ferenc lelkész felolvasta az írásban érkezett üdvözleteket. A meghívott vendégek terített asztalok mellett még sokáig élvezhették a vendéglátó gyülekezet meleg testvéri szeretetét, hálát adva Istennek az elmúlt kétszáz esztendőért. Koháry Ferenc JUBILEUM A VÉRTES LÁBÁNÁL A Vértes hegységnél elterülő Oroszlány gyülekezete a kívül-belül felújított 200 éves templomának jubileumát ünnepelte a Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnapon. Az istentiszteleten dr. Nagy Gyula, a kerület püspöke hirdette az igét az ünneplő gyülekezetnek. Az első 1528-as térképen szereplő Oroszlankew vára és környéke sok más várral és lakott területtel együtt elpusztult a török háborúk idején. Az akkori földesúr, aki Rákóczi híve volt, Eszterházy Antal, 1701-ben Pozsony, Nyitra és Tren- csény megyékből szlovák nyelvű evangélikus családokat hívott és telepített le a pusztává és erdős bokros vidékké vadult tájra, birtokára. Szerződésben biztosította számukra a szabad vallásgyakorlatot, lelkész és tanító tartását, valamint templom és iskola építését. A gyülekezet latin-nyelvű kézirata (1793) első lelkészként Szampiás Sámuelt (1702-1711), első tanítóként Le- hoczky Jánost (1702-) nevezi meg. (A lelkészek és tanítók nevei ismerősek a mai napig.) A285éves gyülekezet történetének kimagasló eseménye volt az 1786-87- ben épült második, jelenlegi templomának építése. Ennek 200 éves jubileumára gyűltek össze az ünneplő gyülekezet tagjai a helyi és határokon túli vendégekkel együtt. Szlovákiából és az NSZK-beli Plochingen gyülekezetéből is érkeztek testvérek. A jubileumra érkező dr. Nagy Gyula püspököt a templom előtt a plochingeniek fúvószenekara térzenével fogadta, majd a templomban hangzótt a hálaadó ének: „Urunk, ma házadért éneklünk hálát Tenéked... (317,2) „Kétszáz éven keresztül lelki otthona volt e templom a gyülekezetnek - kezdte igehirdetésében a püspök -, ahova elvitték - Isten színe elé - küzdelmes jobbágyéletük minden terhét -, hiszen jobbágy-zsellér gyülekezet volt akkor hosszú időn át. - Kétszázéves erőközpont, mely ezreknek, családok tízezreinek adott tartást, emberséget, keresztyén hitet, s amely formálta ennek a településnek, falunak, majd bányász- városnak az életét is. Sokszoros okunk van arra, hogy ma hálát adjunk Isten gondviselő és megújító kegyelméért a 200 éves múltban, és kérjük áldását, Szentlelke erejét és vezetését a jövőben is. Tesszük ezt azzal, hogy Isten örök igéjére figyelünk, mely ma is utat mutat, lelki erőt sugároz utunkra, amikor a templom 3. századának útjára indulunk. - Ezután a püspök a kijelölt Mk 19,16-26 igék alapján a gazdag ifjú történetével folytatta az igehirdetést a templomot egéA szolgálattevők balról jobbra: Lábossá Lajos esperes, dr. Nagy Gyula püspök, Asbóth László lelkész szén megtöltő gyülekezetnek. Az igehirdető az igazi élet titkát állította a középpontba; megszabadulni önző életformától, ahol mindenben én vagyok a központ, élni másokért szeretetben! Az istentisztelet keretében a 25 éves énekkar a plochingeni fúvós- zenekarral együtt többször szolgált Dieter Greiner és Nagy Dániel karnagyok vezetésével. Úrvacsoraosztással, majd Händel Hallelujah-kórusával fejeződött be az istentisztelet. A közgyűlésen, melyet Sztruhár András felügyelő nyitott meg, köszöntve a megjelenteket, a gyülekezet lelkésze felolvasta a templomépítés és a külső-belső renoválás eseményeit, melyhez a latin forrásanyag kivonatos fordításával Zsigmondy Árpád tudományos kutató is hozzájárult. Szepessy Mihály templomépítő lelkész lelkiismeretes feljegyzései jelen életünk és szolgálatunk múltbeli történeti alapjairól is fellebbenti a fátylat. A köszöntések élén az Országos Egyház és az Északi Kerület nevében Nagy püspök köszöntötte a gyülekezetét, mely a legutóbbi renoválást több mint félmilliós költséggel és társadalmi munkával végezte el. Meleg szavakkal köszöntötte a jubiláló énekkart is adományával segítve további szolgálatát. Lábossá Lajos esperes az Egyházmegye és gyülekezetei nevében köszöntötte áldást kívánva mind a gyülekezetét, mind az énekkart. A plochingeni gyülekezet lelkésze Helmuth Bach, akinek kíséretében volt Reinhold Fried felügyelő is, gyülekezetük köszöntését tolmácsolva egy úrvacsorái kelyhet nyújtott át - jelképezve a Krisztusban való legmélyebb közösségünket - összetartozásunk jeleként, mely minden alkalommal emlékeztet erre, amikor úrvacsorát ünnepelünk. Dieter Greiner karnagy a fúvószenekar tagjai nevében örömét és köszönetét fejezve ki, hogy „együtt ünnepelhettünk és együtt szolgálhattunk” előrevételezetten a majdani Isten trónja előtti szolgálatunkat. Dr. Rédly Elemér r. k. plébános a helybeli gyülekezet nevében kívánt áldást a gyülekezetre és minden szolgálatára. . Jelen volt a jubileumi ünnepen Kiss Imréné, a város tanácselnöke, aki a város vezetősége, a Hazafias Népfront és a megyei ÁEH titkár nevében köszöntötte a jubiláló gyülekezetét, méltatva az állam és egyház közötti jó viszonynak, a közjó érdekében az emberekért tett közös erőfeszítéseknek a jelentőségét. Táviratban a finnországi Kuh- mó, Oroszlány testvérvárosának gyülekezete köszöntötte a gyülekezetét, akiknek egyik kórusa a közelmúltban oroszlányi templomunkban szolgált. Köszöntést küldött levélben a testvéri református gyülekezet Csákvárról. - A jubileumi ünnepen jelen volt a helyi Video- és Filmstúdió is. A közgyűlés a Himnusszal ért véget. Az ünnepi ebédnek a 4. sz. Általános Iskola adott helyet ebédlőjében ez alkalommal. . ■ Asbóth László Áprily Lajos 1887. november 14- én született. Ezzel a verssel születésének 100. évfordulójára emlékezünk. Áprily Lajos: IMÁDKOZOM: LEGYEK VIDÁM Én Istenem, legyek vidám, hogy házamat vidltni tudjam. Mosolyogjak, ha bántanak és senkire ne haragudjam. Arcom ne lássa senkisem bánkódni gondon és hiányon. Legyen szelíd vasárnapom, ha mosolyog a kisleányom. Én Istenem, legyek vidám, ma minden gondot tűzre vessek. Nyújtsam ki kincstelen kezem s szegényen is nagyon szeressek. Tudom, sokat bűvölt a gyász, a hollós téli bút daloltam. A bátrakkal hadd mondom el: panaszkodtam, mert balga voltam. Én Istenem, legyek vidám, ujjongva újra tiszta lelkem, mint rég, mikor falum felett az első forrásvízre leltem. Ködökbe csillanó sugár, víg fecskeszó bolond viharbari, tudatlan gyermekhang legyek a jajgató világzavarban.
