Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-08 / 45. szám

Evangélikus Elet 1987. november 8. GYERMEKEKNEK Jn 4,46-54 Hitt az ember a szónak Kapernaumban, a százado­sék otthonában nagy a szomo­rúság. A család szeme fénye, a tízéves fiú megbetegedett. Már napok óta magas láz gyötri. Sokszor az eszméletét is el­veszti. Voltak már nála híres orvosok, de nem tudták megál­lapítani a bajt, és nem tudták meggyógyítani a kisfiút. Éppen ekkor terjedt el a hír a kis városban, hogy megérke­zett tanítványai kíséretében a Názáreti Jézus. A hír eljutott a százados otthonába is. A vá­rosban mindenki tudta, hogy Jézus mennyi betegen segített. Vakokat tett látókká, süketeket hallókká és bénákat járókká. A beteg fiú édesanyja így szólt férjéhez: El kellene menni Jé­zushoz és megkérni őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg kis­fiúnkat. Igaz, mi pogányok va­gyunk, de úgy hallom, hogy Jé­zus a pogányokat sem utasítja vissza. A százados felvette tiszti ru­háját és elment Jézushoz: Kér­lek, jöjj el hozzánk, és gyó­gyítsd meg fiúnkat, mert már haldoklik. Jézus ezt válaszolta: Ha nem láttok jeleket és csodá­kat, ugye, nem hisztek! A szá-. zados erre elkezdett könyörög­ni: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! Jézus erre így szólt a megtört apához: Menj haza, a te fiad él! A százados nem kételkedett. Hitt Jézus szavának és boldo­gan indult hazafelé. Még haza sem ért, már jöttek szolgái a jó hírrel: a gyerek jobban van és él. A százados ezt kérdezte a szolgáktól: Hány órakor lett jobban? Tegnap délután egy órakor hagyta el őt a láz - mondták a szolgák. Az apa ak­kor megállapította, hogy ez ép­pen abban az órában történt, amikor Jézus ezt mondta neki: Menj haza, a te. fiad él! így múlt el a szomorúság a századosék otthonában. Újra vidám öröm és boldogság töl­tötte be a szíveket. így lett a pogány család hívővé, mert so­ha nem felejtették el, hogyan segített rajtuk Jézus. Selmeczi János Betegség a családban Kis testvérem nagyon beteg. Kórházba kellett vinni őt. Édesanya sokat sír emiatt. Mindannyian nagyon szomo­rúak vagyunk. Testvérem kis­ágya üresen áll a szobában. Én is nagyon aggódom, hogy mi lesz most vele. Édesapa ezt mondta: Ne félj, az orvosok nagyon okosak. Biztosan segí­teni fognak kis testvéreden. De még énnél is fontosabb, hogy Isten, a mi mennyei Atyánk szeret minket. Az ő segítségé­ben bátran bízhatunk. Esténként együtt így imád­kozunk kis testvéremért: Mennyei Atyánk! Nagyon szo­morúak vagyunk. Szeretnénk újra vidámak lenni. Gyógyítsd meg hát kis testvéremet, hogy újra velünk lehessen! Légy mindnyájunkkal, Urunk! Azután reménykedve térünk nyugovóra. Az Isten jóságos. Szeret minket. Biztosan meg­gyógyítja kis testvéremet. Én is megbetegedtem. Ke­gyetlenül fáj a fejem és magas lázam van. De jó lenne, ha el­múlna a lázam és újra egészsé­ges lennék! így imádkozom: Is­tenem, vedd el betegségemet, Kípzó fájdalmamat és add visz- sza egészségemet! Kérlek, se­gíts másokon is, akik még bete­gebbek, mint én. Ha valaki megbetegszik a családban, mindnyájan szomo­rúak vagyunk. Ilyenkor jó, hogy nem csak az orvosokban és az orvosságban bízhatunk. Mennyei Atyánk szeret minket. Gyógyulást ad a betegeknek és ezzel újra boldoggá, vidámmá teszi családunkat. Áldunk téged, Istenünk, segítő szeretetedért. Köszönjük, hogy segítségünkre sietsz és elveszed szomorúságunkat. Közli: s. J. A VASÁRNAP IGÉJE Zsid 12,4-16 A FIÚVÁ FOGADÁS JELE Isten gyermekei vagyunk, mert fiaivá fogadott bennünket. Ez a saját gyermekké való fogadás Jézus Krisztus által és rajta keresztül ment végbe. Jézus ezért tanított úgy imádkozni, hogy Istent így szólítsuk, amikor imádkozunk: mi Atyánk. Ennek az istenfiúságnak volt az ára a golgotái kereszt, Jézus halála. Az adoptáló „levélen” a pecsét Jézus vére. Az adoptá- ció azonban itt nem egy jogi személy, hanem egy egészen más, tartalmában és céljában más, új élet kezdete. Az adoptáció adaptál bennünket, vagyis az örökbe fogadás teljesen átfor­mál, átalakít, egy más, az eddigivel ellenkező életre tesz alkal­massá. A fiúvá fogadás jele, következménye Isten atyai szereteté- flek. Őt az a megelőző szeretet vezette erre a döntésre, melyről János apostol ír levelében. Az Atya szeretete nyomán élet támad. Minden amit velünk tesz, értünk teszi, javunkat szol­gálja. Ä gyermek kiváltsága, hogy részese atyja javainak. A foga­dott gyermek is teljes jogot élvez ebben. Isten, a mennyei Atya gyermekei szentségében részesülnek, az igazság békességes gyümölcsével élhetnek és gazdagodhatnak. A fiúvá fogadásnak azonban nemcsak az Atya oldaláról vannak következményei. Ebben a minőségileg új kapcsolat­ban nemcsak jogai vannak a gyermekké lett teremtmény- embernek, hanem ez elkötelezettséggel és feladatokkal ruház­za fel őt az Atyává lett teremtő-Istennel szemben. Az első és legfontosabb az engedelmesség, az, hogy minden­ben aláveti magát az Atya akaratának. Ez az „alávetés” azon­ban nem egy zsarnoki, ellentmondást nem tűrő, könyörtelen akaratnak szól, hanem annak az akaratnak, melynek a köz­pontja, a lényege az Atyai szeretet, mely mindenben és min­denkor javunkat akarja. A fiúvá fogadás nem csak Istennel való kapcsolatunkat változtatta meg és rendezte, hanem a testvéreinkkel való kap­csolatot is. Mert ez a fiúvá fogadás minden emberre érvényes, ezért ebben az új kapcsolatban nemcsak atyára találtunk Istenben, hanem testvérre is a másik emberben. A testvérek egymással való kapcsolatát a levél írója a békességre és a szent életre való törekvésben határozza meg. Ez az élet - engedelmesség a mennyei Atya iránt és békes­ségre és szent életre való törekvés a testvérekkel - azonban kemény harcban formálódik. Mert mi ugyan szakítani aka­runk a bűnnel, de az nem hajlandó szakítani velünk. Ez a harc nem a sportszerű víváshoz hasonlítható, hanem a gladiátoro­kéhoz, mely vérre menő élet-halál küzdelem volt. A fiúvá fogadás egyben ennek a vérre menő küzdelemnek a kezdete is. Mi azonban gyakran vagyunk engedékenyek, joviálisak a bűnnel szemben: Szeretünk fegyverszünetet kötni vele, s en­nek érdekében kompromisszumra is hajlandók vagyunk. Pe­dig kemény és kíméletlen harcba szólít minket a bűneinkkel szemben fiúvá fogadtatásunk. Ezt a joviális, sokat elnéző engedékeny magatartást vár­nánk mennyei Atyánktól is, miközben mi kétes értékű békét kötünk bűneinkkel. Elvált szülők gyermekei kerülnek gyak­ran olyan helyzetbe, hogy szüleik mindent elnéznek nekik, csak hogy magukhoz édesgessék őket a másik szülővel szem­ben, s közben háttérbe szorul a gyermek nevelése. Mennyei Atyánknak azonban nem a bármi áron való magához édesge­tés^ célja, hanem a mi megmentésünk. Azért a mi érdekünk­ben, hogy megmentsen a bűn pusztítp hatalmából, ha kell, féltő Atyai szeretetből fényit is. Mert Ő nem rövid távú felszí­nes kötődést akar, hanem olyan életet, mely vele örökké tart. Aradi András IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Boldoggá tesz minket az a hír, hogy Jézus Krisztus­ban gyermekeid lettünk. Adj gyermeki engedelmességet hogy minden­kor kövessünk Téged és a hit harcában is tudjunk bízni benned. Növeld szeretetünket irántad és testvéreink iránt, hogy el ne tékozoljuk fiúsá­gunkat, melyért Krisztus az életét adta. Ámen Gusztáv Adolf és egyházunk segélyszolgálata Amióta a „Gyülekezeti Segély” a feladatát jobban kifejező „Gusz­táv Adolf Segélyszolgálat” nevet kapta, sokan megkérdezhetik, ki is volt Gusztáv Adolf? Már több, mint 350 éve meghalt. Vele csak akkor találkozhatunk, ha az egy­háztörténelem lapjait forgatjuk. Állítsuk csak magunk elé szemé­lyét és szolgálatát! 1594. december 9-én született Stockholmban. Annak a Wasa Gusztávnak az unokája volt, aki nemzetét a dánok uralma alól fel­szabadította és a lutheri reformá­ciót a svédek között általánossá tette. Kivételes szellemi képességű gyermek. Alig 12 éves, s már beszél németül, latinul, franciául, olaszul. Később az angol, a lengyel és az orosz nyelvet is megtanulja. Elő­szeretettel foglalkozik a katonai tudományokkal. 16 éves korában a dánokkal szemben önálló hadi műveletet folytat s győzelmesen tér haza beteg édesatyjához. 17 éves korában - atyja halála után - ne­héz viszonyok között kezdi meg uralkodását Svédország királya­ként. Egykorú leírás szerint „szép daliás vitéz volt, magas testalkat­tal. Ezen időben értelemre, böl­csességre, vitézségre egy uralkodó sem volt hozzá hasonlítható.” 26 éves korában, 1620-ban nősült; a brandenburgi választófejedelem, János Zsigmond leányát: Mária Eleonórát vette feleségül. Házassá­gával sógorságba került Bethlen Gáborral. Sok tekintetben szellemi rokona Bethlen Gábornak. A németországi eseményeket mindig éber figyelemmel kísérte. Vallási és politikai oka volt rá. A német protestáns hittestvérek el­nyomása fájt a szívének, s aggoda­lommal nézte az óriási Habsburg birodalomnak észak felé való ter­jeszkedését. Elhatározta, hogy megsegíti a szorongatott helyzet­ben lévő német evangélikusokat. „Nem saját tetszésemből vagy harcvágyból indulok - kényszerít­ve vagyok rá. Elnyomott hitroko­naink szabadításra várnak a pápai igától, s hiszem, hogy ez meg is történik majd.” Ez a mélyen hívő lélek, aki az evangélikus egyház szeretetében nőtt fel, világosan látta, hogy az egyház terjedésével sziládult meg országának szabadsága. Tudta, hogy ha a protestantizmus erős vá­ra: Németország megdől, az nagy hatással lesz Svédországra is. 1630. júniusában ért seregével a pomerá- niai pártokhoz. Mint minden vál­lalkozása előtt, most is buzgón imádkozott: „Te tudod, hogy én a Te dicsőségedre é§ elnyomott egy­házadnak segélyére indultam. Adj szerencsét, hogy e szent feladatot teljesíthessem.” 12 hónapon át ál­landóan harcolt, győzelmes hadjá­ratai bizalmat öntöttek a német evangélikusokba is, utolsó nehéz harcában azonban nem tudott gyalogsága a túlerővel szemben megvívni, ő maga Lützennél ki­lenc sebtől vérezve 1632. november 6-án esett el. Ellenfelei is tisztelettel emlegetik erkölcsi nagyságát. A pápa gyászmisét mond halála után, II. Ferdinánd, akinek gyö­nyörűsége telt különben az „eret­nek” pusztulásán, könnyekre fa­kadt, amikor megtudta halálhírét. Egykori katolikus író Gusztáv Adolf halálához ezt a megjegyzést fűzte: „Ily véget ért vitéz és okos, ellenségtől és baráttól dicsőített ki­rály és hős, ki halála előtt és után is ritka példaképpen győztes ma­radt.” Halála után kétszáz évvel, 1832- ben kezdte meg áldásos működését a németországi Gusztáv Adolf Egyesület, a nagy király szellemi gyermeke, mely kezdettől fogva ki­nyújtotta segítő kezét és megnyi­totta szívét a magyar evangélikus gyülekezetek felé is. így azután spontán támadt hazánkban az a gondolat, hogyan lehetne nálunk is hasonló intézményt létesíteni. A terv 1860-ban valósult meg, amikor az egyetemes közgyűlés ki­mondotta az „Egyetemes Egyházi Gyámintézet” megalakulását. Azóta áldásos szolgálatot végez - immár 127 esztendő óta - névvál­tozással bár, de töretlenül maga előtt látva a célt: azt, hogy az erő­sebbek segítsék a gyengébbeket, mint a közös Krisztus-test tagjai. Amikor ' Gyámintézetünk még csak gyermekcipőben járt, és 25 éves jubileumát ünnepelte, a né­metországi Gusztáv Adolf Egyesü­let elnöke többek között azt mon­dotta: „Ha van a magyarhoni egyetemes Gyámintézetnek szelle­mi vérrokona, akkor a Gusztáv Adolf Egyesület az. Mindkettő egy atyának és egy anyának édes gyer­meke.” Az utána következő évtize­dek különösen bizonyították ezt. A nagy svéd király halálának 300 éves évfordulója alkalmából Vályi Nagy Géza ünnepi költeményt zendített meg tiszteletére. S most, amikor ez a szolgálatunk országos értekezleten ad ismét számot egy évi munkásságáról s büszkén viseli homlokán a „GUSZTÁV ADOLF SEGÉLYSZOLGÁLAT” nevet, a költővel együtt ádljuk az „igaznak emlékezetét” s joggal idézzük: „Korán kimúltál, de műved él: Ép, Gyümölcshozó mű, csodás - egész: Egekbe nyúló, gigászi oszlop, Mire halandó ámulva néz.” Pásztor Pál KAPCSOLATÉPÍTŐ KÖNYV Ismét erősödött a kapcsolat ha­zai népünk és szerte a világon szét­szórtan élő magyarok között. „Két dióhéj” címen megjelent a nyugat­európai és tengerentúli magyar prózaírók testes kötete a Szépiro­dalmi Könyvkiadó gondozásában. 24 kint élő, vagy élt magyar író termékeiből állította összes Berkes Erzsébet és Rónay László. Próbálom lemérni a hazai iroda­lom és a kinti közötti különbséget. Vagy helyesebben: a más voltát. Jel­képesnek is mondható írásában Fer- dinandy György így írja: „Nem jók, és nem rosszabbak, mint más - csak visznek magukkal valamit, amitől nyugtalanabb a levegő.” (Szarva­sok). És ugyanott: „Ismered a kilenc csodaszarvast? A mi szarvunk ajtón be nem férhet, csak befér a völgyek­be. A mi karcsú testünk gúnyában nem járhat, csak járhat a lombok közt. Karcsú lábunk nem lép tűz­hely hamujába, csak puha avarba. A mi szájunk többé nem iszik po­hárból, csak hűvös forrásból.” Egyszóval - felelt rá a társa - fel­szarvazott minket ez a vadnyugat. Valami ilyen. Kissé groteszk, kissé szembenálló, mégis szép. Mintha keretezné a régi előd: Re- ményik halotti beszéde a hulló le­velekhez, s annak utózöngéje: Má- rai parafrázisa ugyanehhez. A ma­gyar irodalom világgá szórt spórái. Irodalom, magyar, és szép. Mind a 24-et méltatni nincs he­lyünk. De kiemeljük a két legérté­kesebbet: Szabó Zoltánt és Cs. Szabó Lászlót. Ez utóbbi már nincs közöttünk, illetve úgy van közöttünk, hogy rendelkezése sze­rint hamvait Sárospatakon helyez­ték hazai földbe. Szabó Zoltán vi­szont, aki a „Tardi helyzet”-tel lett egykor úttörő népi író, „Előszó he­lyett” irt elmélkedő bevezetésével mély gondolatokat ébresztő soro­kat vetett papírra. Angliába kerü­léséről meditálván felveti a Veres Péter-i gondolatot, s megtoldja há­rom betűvel: mit ér az ember, ha magyar író. Angliai benyomásait így összegezi: az a képeknek, dol­goknak, hajlamoknak, az igények és iszonyok vonzó és taszító mág­neseinek szőttese, vagy képlete. „Magam se vagyok ugyanolyan, harminc év múlva, mint annak ide­jén voltam, amiben Angliának je­lentős részé volt” S írja. „A remete­ségem üvegfalán túli környezet ha­tott rá. Döntő dolgok egyszer csak kiderültek, megvilágosodtak eb­ben a légkörben; például az, hogy nem olyan próza a jó próza, ami ízes, v^gy színes, lendületes vagy éppen szárnyaló, esetleg gyász­pompa ragyogásával magyaros. A jó próza - világosultam meg -, egészen egyszerűen; pontos.” „Az író olyan ember, aki ír - de nem mindenki író, aki ezt teszi. S az író, amikor ír: nem olvasónak ír. Nem utókornak ír. Nem is saját magá­nak ír. Az író a papírra ír...” Eh­hez csak Kosztolányi évtizedekkel előbb leírt vallomását tegyük hoz­zá: író az, aki nem teheti, hogy ne írjón. Folytassuk a gondolatot: van olvasója, vagy nincs, van ki­adója, vagy nincs, van nyelvi köze­ge, vagy nincs, mindegy. ír, mert nem teheti, hogy ne írjon. Spórák­ként szétszórt magyar írók a nagy­világban. Ezért szép ez a kötet. Koren Emil KÜLDETÉS A Szabadegyházak Tanácsának folyóirata Új egyházi folyóirat jelent meg a Ma­gyarországi Szabadegyházak Tanácsa kiadásában: a Küldetés. Felelős szer­kesztő: dr. Szakács József, helyettese: Kiss Emil, a felelős kiadó: Dobner Béla. A testvérlap In nomine Dei című be­vezető cikkében a szerkesztők így bo­csátják útjára a lapot: „Isten nevében kezdjük el KÜLDETÉSÜNKET a kü­lönböző írásokban. E folyóiratban az 0 nevében terveztük, formáltuk, szer­kesztettük az írott sorokat. így aka­runk szólni lapjain a keresztyén hívő családokhoz, mindazokhoz az olva­sókhoz, akik a hitben és békességben szilárdak és azokhoz, akik a próbák­nak és a kísértéseknek mindennapos, In nomine Dei gyötrő tüzében égnek. Szeretnénk min­denkit megszólítani, felnőtteket, szülő­ket és gyermekeket Isten nevére és tisz­teletére megtanítani. Isten nevében akarjuk megszólítani a célt tévesztett fiatalokat éppen úgy, mint az elfáradta- kat, a terhet hordozókat, a magányos időseket....” Majd így fejeződik be: „Legyen áldás a lap minden olvasó számára. Legyen a béke és a szeretet üzenethordozója.” A bemutatószám változatos: igehir­Október 21-én Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára nemzet­közi sajtótájékoztatón beszélt a ma­gyar békemozgalom munkájáról, leg­újabb eredményeiről, s az október 24- én kezdődő békehét programjáról. Bevezetőjében a főtitkár hangsú­lyozta: Hazánk területén nem tárolnak atomfegyvereket, Magyarország nem gyárt és nem tárol vegyi baktérium­fegyvereket. .. Ily módon hazánk terü- léte atom- és vegyifegyvermentes terü­letnek minősül. A magyar békemozga­lom mindezek ellenére nem szűnik meg fáradozni azért, hogy mihamarabb sor kerüljön a nukleáris és vegyi fegyverek leszerelésére, a hagyományos erők és fegyverzetek csökkentésére. Reményét fejezte ki továbbiakban, hogy a közép- és rövidhatótávolságú detés, tanulmányok (Luther és az ana­baptisták, a mai szabadegyházak kö­zösségének gyökerei), Kiss Ferenc ifjú­kori kérdései, megemlékezés, vers te­szik színessé és mindenkihez szólóvá a folyóiratot. Örömmel láttuk ökumenikus vonat­kozásait, hiszen református püspök cikke és evangélikus költő verse is meg­szólal a lapban. In nomine Dei kívánunk jó szolgála­tot testvérlapunknak. rakéták leszereléséről született szov­jet-amerikai elvi megállapodás konk­rét formát ölt. Ebben a munkában - mint mondot­ta - Belgium és Hollandia békemozgal­maihoz kíván OBT fordulni: lépjenek fel közösen a vegyi fegyverek ellen. Ez­zel a kérdéssel foglalkozik egyébként legújabb kiadványuk: Búcsú a vegyi fegyverektől. Végezetül az Országos Béketanács fő­titkára tájékoztatta a jelenlevő újságíró­kat az október 24-én kezdődő békehét programjáról. Ezen a napon tizenkét órai kezdettel 24 órás akciósorozatot tartot­tak, gyűléseken, aláírások gyűjtésével kívánták sürgetni a nukleáris fegyverek felszámolását. Ezen a napon, valamint október 26-30. között délutánonként 2—7-ig telefonügyeletet tartottak. Nemzetközi sajtótájékoztató az Országos Béketanács munkájáról Hazánk területe atom- és vegyifegyvermentes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom