Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-08 / 45. szám

Evangélikus Elet 1987. november 8. (Folytatás az 1. oldalról) igyelőt a vezetői szolgálatra. Jó és zolgálatra. Jó és ígéretes indulás ■z a közös szolgálat útján egyhá- :unkban! Milyen ez az út előttünk? Egyfe- ől folytatás, másfelől újat kezdés. Folytatása annak a kipróbált, jó itnak, amelyet negyven éven ke- •esztül, de különösen az elmúlt há- :om évtizedben munkált ki egyhé­júnk küzdelmes, fáradságos mun- cával teológiailag is, a belső egy- íázi életben és az egyház és állam viszonyában. Különösen nagy há- ával gondolunk ebben dr. Káldy Zoltán püspök 28 éves püspöki ve­tető szolgálatára, annak maradan- ló értékeire. De folytatása az el- núlt két évet átfogó sok, hálára ndító munkának is: a Budai Szere- etotthon újjáépítésében, soproni nűemlék-templomunk megmenté- iében, az új Teológiai Akadémia ■pítésének megkezdésében, ifjúsá­gi munkánk bővülésében, evangé- izáló lelkész- és diakóniai konfe­renciáinkban, a széles körű társa- ialmi és külügyi egyházi szolgálat­ban. Ugyanakkor újat kezdés is az Jöttünk álló út: a változó világ­ban, a „gyorsuló időben”, új kihí­vások és új feladatok között. Ez az it egész teológiánk újra átgondo- ását jelenti, párbeszédet lelkészek is lelkészek, teológusok és világiak cözött, az őszinte és segítő kritika vállalását, a párbeszédet más egy- íázakkal, a párbeszédet keresztyé- lek és marxisták között. Csak ezen íz úton: a jó megtartásában és az íj feladatok vállalásában, de min­denekelőtt a szeretet és egység megőrzésében újulhat meg egyhé­júnk a jövő feladatai előtt! Ezért imádkozunk, és ezzel a re­ménységgel megyünk az új útsza­kaszon, Isten kezébe helyezve egy­házunk és népünk, a világ jövőjét. Reménységünk forrása Isten ígé­rete: „Akik az Úrban bíznak, ere- íük megújul: szárnyra kelnek mint i sasok; futnak és nem lankadnak pL járnak és nem fáradnak el” 'Ezsaiás 40,31). így kérek gazdag íldást egyházunk új püspökére és kerületi felügyelőjére a közös szol­gálatban! SS? Új püspök és felügyelő a Déli Egyházkerület élén Több szeretet, több értelem, több gélikus szokás szerint teszem ezt egy igével, a heti igével: „Mert ami az Istentől született, legyőzi a vilá­got, és az a győzelem, amely legyőz­te a világot, a mi hitünk.” Ez a mondat egyúttal az evangé­likus-lutheránus teológiának alap­vető mondata, azzal, hogy minde­neket a hittel kapcsol össze. És ép­pen az által, hogy a hitre, mint alapra épít, képes a világ dolgára reagálni. Kívánom Önöknek tiszt­ségükben azt, hogy szolgálatukat minden nap Isten vezetése alatt vé­gezzék, háromszoros értelemben. Először is félelem nélkül, mert Önöket Isten hívta el és küldi szol­gálatba. Másodszor bátorsággal, mert Jézus Krisztus feltámadásá­ban Isten már megharcolta a győ­zelmet. Utoljára: bizodalmasan, mert az 1984-es nagygyűlésnek a mottója ma is érvényes - Krisztus­ban reménységgel a világért. Isten adja hát Önöknek ezt a félelemnélküliséget, ezt a boldog bátorságot és ugyanakkor ezt a bi- zodalmas hitet is. Isten áldja meg szolgálatukat. JOHANNES HANSELMANN müncheni püspök, az LVSZ elnöke Tisztelt Uraim és Hölgyeim, kedves Testvéreim és mindenek­előtt, kedves Püspök Úr és kedves Felügyelő Úr! Legkésőbb 1984 óta az LVSZ története és a Magyarországi Evangélikus Egyház és Budape^ legszorosabban összefüggést nyert egymással. A világ evangélikus egyházai nagy szeretettel és hálá­val gondolnak vissza arra a meg­győző vendégszeretetre, amelyben itt részesülhettünk. Mindez vonat­kozik a nagygyűlés tartalmára és szervezésére is, és vonatkozik arra a nagy vendégszeretetre is, amely­ben a képviselőket részesítették. Káldy Zoltán püspök érdemeit már eddig is többször említették, és én is szeretném mindezeket meg­ismételni és megerősíteni az LVSZ részéről. És így, az LVSZ részéről is - különösképpen is - szeretném köszönteni feleségét, dr. Káldy Zoltánnét. Nem szeretném említés nélkül hagyni azt sem, hogy 1984- ben az állami szervek is hathatós segítséget nyújtottak a nagygyűlés megrendezéséhez és ezúton is sze­retnék köszönetét mondani Mik­lós Imre államtitkár úrnak. Amikor pedig különösképpen a most beiktatott két testvérünket szeretném köszönteni, akkor evan­MIKLÓS IMRE államtitkár Tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! Tisztelettel köszöntöm a Köz­gyűlés alkotó tagjait, résztvevőit, a Magyarországi Evangélikus Egy­ház országos vezetőit: Nagy Gyula püspök-elnök urat és Fekete Zo- tán országos felügyelő urat. Őszin­te nagyrabecsüléssel köszöntőm Harmati Béla püspök urat és Frenkl Róbert felügyelő urat ab­ból az alkalomból, hogy ünnepé­lyesen beiktatták a Déli Evangéli­kus Egyházkerület vezető tisztsé­gébe. Üdvözlöm az ünnepségen részt vevő hazai és külföldi egyházi vezetőket, köztük Johannes Han­selmann püspök urat, a Lutherá­nus Világszövetség elnökét. Meg­tisztelő számomra, hogy tolmá­csolhatom az állami és társadalmi szervek köszöntését. A mai nap elsősorban az egy­házkerület ünnepe, de osztozik ab­ban az egész Magyarországi Evan­gélikus Egyház, s mint a külföldi egyházi képviselők jelenléte mutat­ja, a világ lutheránusainak közös­sége is. Ugyanakkor - miként arra az előttem szólók, már rámutattak - a beiktatási ünnepség alkalmat ad a visszatekintésre, és az egyház mai helyzetének értékelésére, a to­vábbi tennivalók felmérésére is. A jövő feladatainak megoldása, a megújulás és az állandó újítani tudás követelménye, meggyőződé­sem szerint akárcsak egész társa­dalmunkban, az egyházban sem nélkülözheti a múlt tanulságait. Az evangélikus egyház Magyar- országon olyan múlt örököse és méltó folytatója, amelyre az egyház hívei jogos büszkeséggel, az egész nemzet pedig őszinte elismeréssel tekinthet. Nemzeti történelmünk számos nagy alakja az evangélikus egyház tagjaiként, a lutheri örök­séget hordozva vett részt népünk szabadságáért, felemelkedéséért folyó küzdelmekben. A múlt szá­zad kiemelkedő személyiségei kö­zött tartjuk számon Székács József püspököt, a Deák téri gyülekezet lelkészét, Haubner Máté dunántúli püspököt és másokat, akik bátor kiállással mutattak utat az egyház tagjainak, hogy nehéz időszakban is igazi hazafiakhoz méltóan csele­kedjenek. Ezt az örökséget követ­ték és gyarapították a fasizmus időszakában az ellenállási mozga­lomhoz csatlakozott evangélikus lelkészek és világi személyek, akik közül többen, mint például Bajcsy- Zsilinszky Endre, Sztehlo Gábor, életük kockáztatásával mutattak példát az egyház, a haza és a hala­dás eszméi melletti bátor kiállásra. Az evangélikus egyház kiemelke­dő, történelemformáló személyisé­gei között tartjuk számon a közel­múltban elhunyt Káldy Zoltán püs­pököt, akinek közel három évtize­des püspöki és húsz esztendei egy­házelnöki munkássága elválasztha­tatlan az evangélikus egyház leg- újabbkori történelmétől, hazánk és társadalmunk fejlődésétől. Döntő szerepe volt abban, hogy az 1956- os ellenforradalomban szétziláló­dott és belső problémákkal küzdő egyház megtalálta helyét a szocia­lista Magyarországon. Ezen az úton vezette egyházát szívós kö­vetkezetességgel, kitartással és szenvedéllyel. Elévülhetetlen érde­meket szerzett abban, hogy az ál­lam és az evangélikus egyház vi­szonya hosszú ideje konfliktusok­tól mentes és a kölcsönös bizalom alapján fejlődik. Méltán szerzett megbecsülést közéleti tevékenysé­gével is. Országgyűlési képviselő­ként, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa tagjaként rendszere­sen kifejtette egyháza véleményét társadalmunkat érintő minden fontos kérdésben. A legnagyobb elismeréssel szólhatunk a nemzet­közi egyházi életben kifejtett erőfe­szítéseiről. Az Egyházak Világta­nácsa rendezvényein, a Lutherá­nus Világszövetség különböző tisztségeiben, a Keresztyén Béke- konferencia alkalmain mindig arra törekedett, hogy megértesse, ha­zánk és az evangélikus egyház őszinte híve a párbeszédnek, a bé­kének, a jóakaratú emberek világ­méretű együttműködésének. Ezért, is voltunk mindnyájan büszkék ar­ra, hogy a Lutheránus Világszö­vetség Budapesti Nagygyűlése a vi­lágszervezet elnökévé választotta. Számomra, aki Káldy püspököt életében és halála után is tisztelek és becsülök, különösen jó érzés volt, hogy pár nappal ezelőtt az Egyesült Államokban tett látoga­tásom során milyen nagy elisme­réssel szóltak róla a washingtoni lutheránus vezetők: Harold Han­sen püspök, Carl Mau lelkész, a világszövetség volt főtitkára és az Amerikai Egyházak Nemzeti Ta­nácsának vezetői. Ma társadalmunk megújulása új feladatok elé állítja az ország min­den intézményét, köztük az egyhá­zakat is. Az elmúlt időszakban sok szó esett az evangélikus egyház jö­vőjéről. Úgy vélem, hogy az élet által felvetett kérdésekre valóságos és őszinte válaszokat kell adni. Éh­ben az értelemben csak üdvözöl­hetjük az új utakat kereső, bátran kezdeményező törekvéseket, s bí­zom abban, hogy egyházunk - méltón legjobb hagyományaihoz - képes lesz arra, hogy országunk felemelkedésének részese legyen és így a jövőben is társadalmunk megbecsült intézménye marad. Tudom azt is, hogy vannak néhá- nyan - itthon és külföldön - akik azt szeretnék, ha az egyházat leté­ríthetnék az eddig járt útról. A lel­készek és a hívek döntő többsége azonban jól tudja, hogy csak a ne­hezen kivívott eredményeket és a kemény munkával megteremtett értékeket megőrizve lehetséges a továbbfejlődés. A megújulás, az új kérdésekre való válaszadás, csak megfontolt lépések után történhet. Ezt az érettséget tükrözi, hogy az egyházkerület presbitériuma a megüresedett püspöki székre olyan jelölteket állított, akik aktívan vet­tek részt az elmúlt évtizedek építő munkájában. Harmati Béla püs­pök hosszú éveken át segítőtársa volt Káldy Zoltánnak a nemzetkö­zi szolgálatban. Mint teológiai ta­nár tudományos oldalról alapozta meg mindazt, amit később a Lu­theránus Világszövetség Tanulmá­nyi Osztályának munkatársaként a világ számos országában képvi­selt. Bízunk abban, hogy eredmé­nyesen munkálkodik azon a célki­tűzésen, amelyet az Evangélikus Életben megjelent bemutatkozó nyilatkozatában így fogalmazott meg: „a múlt és a jövő, a tradíciók­hoz való ragaszkodás és újrafogal­mazás, valamint a tárgyilagos tu­dományosság és a személyesség egyenlítsék ki egymást.” Kedves Harmati Püspök Úr! Szeretettel szívből gratulálok Önnek megválasztásához. Munká­jához sok erőt, sikereket, jó ered­ményeket kívánok. Megbecsüléssel kell szólnunk je­lölt-társáról, Tóth-Szőllős Mihály esperes úrról is, aki hosszú ideje Bács-Kiskun Egyházmegye espe­rese, a kántor és laikus képzés egyik országos felelőse, közéletünk megbecsült alakja. Püspökké jelö­lése az egyházkerület presbitériu­ma részéről tevékenységének meg­becsülését és elismerését fejezte ki. Bízunk abban, hogy tapasztala­tait, sokoldalú hasznos tevékeny­ségét az evangélikus egyház közös­sége és társadalmunk még sokáig igénybe veszi. Tisztelt Egyházkerületi Közgyű­lés! A Magyarországi Evangélikus Egyház történelmi fejlődésének sa­játossága, hogy az egyházkormány- zat felelőssége elsősorban a lelké­szeken nyugszik. A lelkész azonban- legyen akár gyülekezeti lelkigon­dozó, vagy püspök - akkor tudja feladatait ellátni, ha maga mögött érzi a gyülekezeti tagok és a világi tisztségviselők támogatását, mert ők azok, akik elősegíthetik az egy­ház társadalmi kapcsolatainak ki- teljesedését. Ezért fogadtuk öröm­mel, hogy az egyházkerületi pres­bitérium olyan személyt javasolt a hosszú ideje betöltetlen felügyelői tisztségre, aki nagynevű elődeihez- Darvas József és Mihályfi Ernő­höz - hasonlóan az egyházon belül épp úgy felelős tevékenységet vál­lal, mint az ország és a társadalom életében. Őszintén gratulálok és köszöntőm Frenkl Róbert profesz- szor urat az elnyert bizalomért. Megválasztásával a magyarországi közélet ismert személyiségét kö­szönthetjük a felügyelői tisztség­ben. A sportorvoslás és a testneve­lés felsőfokú oktatásának itthon és külföldön jól ismert szaktekinté­lye, aki számos társadalmi funk­ciója mellett jelentős szerepet vál­lalt és vállal az evangélikus egyház­ban. Segítő szándékkal és nagyfo­kú felelősséggel vett és vesz részt az egyházon belüli új utak keresésé­ben, a viták, feszültségek konst­ruktív feloldásában. Bízunk ab­ban, hogy új tisztségében jó segítő­társa lesz az egyházkormányzás­ban szintén új püspöknek. Engedjék meg, hogy e fórumon fejezzem ki elismerésemet és köszö- netemet Sólyom Károly püspökhe­lyettes úrnak, aki az elmúlt közel két év alatt esperesi munkája mel­lett idejét?, erejét nem kímélve állt helyt az egyházkerület kormányzá­sában, felelősséggel és bölcsesség­gel törekedett arra, hogy az egy­házkerület mindennapi gondjai­nak megoldását segítse. Tisztelt Közgyűlés! Társadalmunk ma nagy kihívás­sal néz szembe. A tét nem kisebb, mint az, hogy képesek leszünk-e felzárkózni a haladás élvonalába, vagy a középszerűség és a helyben- járás fog jellemezni bennünket. Ma keményebben kell küzdeni eredményeink megőrzéséért és gyarapításáért. Közös feladatunk, hogy erőinket, tudásunkat latba- vetve mindent megtegyünk a társa­dalmi, gazdasági kibontakozási program megvalósításáért. Ebben számítunk arra, hogy az evangéli­kus egyház hitelveinek megfelelő társadalmi felelősséggel továbbra is hozzájárul a magyar nép javá­nak szolgálatához. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az egyházkerület új tisztségviselői az országos egyházvezetéssel együtt a társadalmi haladás, a békéért hor­dozott felelősség olyan képviselői lesznek, akik sokat tehetnek az ál­lam és az evangélikus egyház jó vi­szonyának elmélyítéséért. Szeret­ném biztosítani Önöket, kormá­nyunk és az Állami Egyházügyi Hi­vatal őszinte bizalmáról, támogató, segítő szándékáról. E gondolatok jegyében kívánok Harmati Béla püspök úrnak, Frenkl Róbert felügyelő úrnak és munkatársaiknak, az egyházkerü­leti közgyűlés valamennyi tisztelt résztvevőjének sok sikert és ered­ményes munkát. Köszönöm figyelmüket! megtalálnunk a jövőbe vezető úv' jegyében. A Magyarországi Egyhá­zak közössége ezekben a feladatok­ban kéri és várja a Déli Evangélikus Egyházkerület új vezetőinek segít­ségét, a maga részéről pedig fel­ajánlja ehhez imádságát, támogatá­sát és együttműködési készségét. Kovách Attila református püs­pök átadta dr. Tóth Károly refor­mátus püspök, a Zsinat elnökének és az ökumenikus Tanács ügyve­zető alelnökének szeretetteljes kö­szöntését, akit új-zélandi útja aka­dályozott meg abban, hogy jelen legyen. Végül Kovách püspök arról a barátságról szólt, amely őt Harmati püspökkel régóta összeköti. Kö­szöntését áldáskívánással zárta. KOVACH ATTILA református püspök A Református Egyház és a Ma­gyarországi Ökumenikus Tanácsa valamint tagegyházai és az Egy­házközi Békebizottságban velük együttműködő Izraelita Hitközség és Unitárius Egyház nevében az egy családhoz tartozó örömével és szeretetével köszöntötte az új püs­pököt és felügyelőt. Szólt arról a légkörről, amely mutatja, hogy mélyül az ökumeni­kus együttműködés a magyarorszá­gi egyházak között. A közös tenni­valók között említette meg, hogy egy megújuló és kibontakozást ke­reső, munkáló társadalom körében meg kell találnunk és fogalmaz­nunk az egyház szolgálatának külö­nösen is időszerű feladatait. - A fe­szültségekkel és problémákkal küz­dő, de a reménység új jelei között élő világ élete még nagyobb oda­adást kíván tölünk a szolgálatban. Mindezek a feladatok azt kívánják, hogy ne lépjünk le arról az útról, amelyet Isten egyházainknak aján­dékozott, ne mulasszuk el soha és semmiképpen, hogy tovább lép­jünk rajta, amikor erre van szükség. Vagyis valamilyen módon a folya­matosság és a változás dialektikus összefüggését, harmóniáját kell DR. SZIRMAI TIBOR Deák téri felügyelő A Deák téri gyülekezet és presbité­rium nevében nagy szeretettel és bizalommal köszöntötte a Déli Egyházkerület új vezetőit: püspö­két és felügyelőjét. Mint mondotta- ez a mai ünnepélyes alkalom azonban különösen kedves, csalá­dias ünnep a Deák tériek nagy csa­ládja számára, hiszen a Déli Egy­házkerület püspöki szolgálatában az egyik Deák téri lelkészt, a Déli Egyházkerület felügyelői tisztébe az egyik Deák téri felügyelőt iktat­juk be püspök és felügyelő szemé­lyében. Olyan egyházi vezetők in­dulnak ma el egy magasabb szintű szolgálat útján, akiket hosszú idő óta - hangsúlyozta Szirmai Tibor- ar Deák téri gyülekezet őszinte szeretete s megbecsülése vesz körül. Évfordulóra November hetedike nem egy­házi ünnep. Azoknak az embe­reknek az ünnepe, akik valami újat keresnek a maguk éppen ellentétes viszonyai között. Szá­muk nagy. A számok ugyan sokszor semmitmondóak, de azért érde­mes végiggondolnunk, hogy mintegy másfél milliárd ember­ről - földünk lakosságának egynegyedéről van szó. Mit tesz az egyház, mit tesz­nek az egyházak azért, hogy a társadalmi-gazdasági-politikai igazságtalanságok jelen és jövő­beni megoldásában nélkülözhe­tetlenné legyenek a Krisztushi­vő emberek? Ott van e mellet­tük (közöttük) eligazító sza­vakkal és evangéliumi cseleke­detekkel? A hívő embereknek, a ke­resztyén egyháznak naponként és világszerte kell megadni a vá­laszt hittel, reménységgel és jó cselekedetekkel. A hetvenedik évforduló - ter­mészetesen - az érintett álla­moknak, országoknak, népek­nek és azok vezetőinek is politi­kusainak is felteszi a maga kér­dését; hogy a megújulás és a forradalom folyamatosan épí­tő-e, és nem volt-e önelégült megtorpanás és az abból követ­kező visszásságok számtalan formája? Az egyedül lehetséges válasz irányát ismerjük és hazánkban mindennapi emberként megél­jük. A jótékony, de sohasem vég­ső megoldást pedig bizalommal várjuk: tudva azt, hogy a meg­újulásban nincs megállás. Túrmezei Erzsébet Minden napom örök csodája Érted minden nap hálát adni, Téged egyre nagyobbnak látni, királyi kincseid csodálni és koldusodként elfogadni, Krisztusom, erre segíts engem! így lesz minden nap hálaének. Percek, évek rólad beszélnek. Irgalmadat ujjongva zengem. Legyek egyre kisebb, szegényebb, s egyre sugárzóbb a Te fényed! Koldusszívem ezt kéri, várja. Hadd áldlak új meg új énekben Téged, Te megköszönhetetlen, minden napom örök csodája!

Next

/
Oldalképek
Tartalom