Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-25 / 43. szám

Evangélikus Élet 1987. október 25. A Cl 11 jfts GYERMEKEKNEK Hiszünk Istenben Én már nem vagyok egészen kicsi. Már sok mindent tudok. Azt is tudom, hogy sok évvel ezelőtt élt egy ember, akit Jézusnak hív­tak. 0 nagyon jó volt az embe­rekhez. Ezt mondta nekik: Van valaki, aki nagyon szeret titeket. 0 az Isten. Most nem láthatjátok őt, de ő mindenütt jelen van. Mindent elmondhattok neki. ö figyel rátok. Jézus meghalt. De Isten feltá­masztotta őt a halálból. Ezt én még nem nagyon értem, de szü­leim azt mondják, hogy ez való­ban igaz. Jézus él. ö az Isten Fia. ö azt mondta nekünk, hogy Isten a mi Atyánk. Mi hisszük ezt. Nincs a világon senki, aki fontosabb és nagyobb, mint az Isten. Mennyei Atyánk! Te mindnyá­junkat szeretsz. Szüléimét, test­véreimet és engem is. Es minden embert, aki a világon él. Én hi­szek benned. Jóságos és hatalmas Isten! Hisszük, hogy te létezel. Imádkozzunk , együtt Lutherral - ma is SZÍVÜGYÜNK - AZ IGE Jó Istenem! V ilágosítsd meg igédet szívünk­ben, tedd fényessé, ragyogóvá, vi­lágossá és forróvá, hogy valóban vigasztalást és örömet nyerjünk belőle. Jn 3,16 ...úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy ,aki hisz benne, el ne vesszen, ha­nem örök élete legyen. ember nem hiszi ezt. ök nem ismernek téged. Ez nagy kár. De te ennek ellenére szereted őket Kérlek, segíts, hogy minél töb­ben megismerjenek téged és minél többen vallhassák: Hi­szünk Istenben. Mennyei Atyánk, te itt vagy kö­zöttünk. Hiszünk benned! Te minden embert szeretsz. Hiszünk benned! Elküldted hozzánk Fiadat, Jé­zust. . Hiszünk benned! Ö beszél nekünk rólad. Hiszünk benned! Közli: SJ. Offertorium a Biblia terjesztésére A reformáció nagy tette volt, hogy kora eszközeinek a felhasz­nálásával kezébe adta az egyház­ban élő embereknek a Bibliát. A' Tefonifacio %gyhfeai azóta is fontos feladatujvák tekintik, hogy a gyülekezetek tagjai kézhez kapják és naponként olvassák Is­tennek a Szentirásba foglalt igé­jét. Magyarországi Evangélikus Egyházunk a többi hazai protes­táns egyházzal együttmunkálkod­va gondoskodik a hívek Szentí­rással való ellátásáról. Ennek ér­dekében jelentős áldozatot is hoz országos egyházunk. Az évenként tartott biblia-vasárnapi offertóri- um összegét arra fordítja, _ hogy több száz Bibliát, illetve Újszö­vetséget juttasson ajándékképpen elsősorban szórványgyülekezete­inknek és konfirmandusainknak. Ehhez a szolgálatunkhoz kérjük ebben az évben js a vasárnapi per- selyezés során gyülekezeteink tag­jainak segítségét. A \ VASÁRNAP IGÉJE lKor 6,19-20 MINDENESTŐL ISTENÉ VAGYUNK! Előbb vagy utóbb minden ember szembe kerül azokkal a kérdésekkel, amelyekkel élete végső értelme, célja, embervol­tának titkai után szeretne nyomozni. Gyötrő kérdések ezek, s sokszor választ sem lelünk rájuk. Ki vagyok valójában; mi vagyok én, az ember; honnan jövök, merre vezet az utam; és Aliért élek egyáltalán? Meg vagyunk arról győződve, hogy számunkra ezekre a kérdésekre is Isten igéje ad eligazító választ. Mi nem akarunk a görögök filozófiai iskolájába járni, akik darabokra szakítva az embert, szabad lélekről és rabtartó - t.i. a lelket rabságban tartó testről beszéltek. Nem akarunk lelki-szellemi kincseink­ről lemondva csak a matériánkban gyönyörködni, és gyönyö­reit hajszolni. Együtt valljuk reformátorunkkal, Luther Már­tonnal: Isten „teremtett engem... Ő adta testemet, lelkemet, szememet, fülemet és minden tagomat, értelmemet és minden érzékemet..Ki vagyok, mi vagyok tehát? Testestől, lelkestől Isten teremtménye, alkotása, gyermeke, - és ezt hálás öröm­mel fogadom el tőle. De Isten igéjéből megtudom azt is, és csak onnan tudhatom ezt meg, hogy az emberi bűn miatt, bűneim miatt, hogyan fordult visszájára, hogyan torzult el az, amit Isten jónak, szépnek teremtett. És ő ebbe mégse nyugodott bele. Azt is megtudhatom, hogy Isten mindent megtett azért, hogy helyre­állítsa, ami elromlott, jóvá tegye, amit mi tönkre tettünk. Mert ez is vagyok: bűnbocsánatra szoruló bűnös, aki még hinni sem tudok Istennek a saját erőmből. Ezért adta értünk Jézus Krisztust, és ezért küldte el Szendéikét, ajándékozta Őt nekünk keresztségünkben és igéjében. És bármilyen hihetetlen is, mégis igaz, hogy Szentleikével templommá, a vele való találkozásnak és a neki való szolgálatnak az alkalmává és helyévé tette az életünket. Lehetne-e ennél többet, ennél nagyszerűbbet, ennél méltó- ságpsabbat mondani életünkről, egész emberi valónkról? Es ez a „templom-lét” kötelez. Egy-két elvetemült, szándé­kosan botrányt okozó és botránkoztató látogatót leszámítva, még az egyébként közömbös embereket is fegyelmezi, amikor belépnek egy templomba. Az ún. nem vallásos emberek is tudják, hogy ott másként illik viselkedni. Nem lehet hangos­kodni, ízléstelenkedni, közönségesen, trágár módon beszélni. A mi életünkben meg mintha kezdene elmosódni ennek a templom-voltunknak a fegyelmező ereje. Mennyi jele van máris ennek. Mert ez nem azt jelenti, hogy a hitünk megélésé­nek idejét korlátozhatná bárki is arra az egy istentiszteleti órára, esetleg még egy másik gyülekezeti alkalomra a hét folyamán. Ennek éppen az ellenkezőjét jelenti! Azt ugyanis, hogy Isten bennünket életünk egész idejére a maga számára szent papsággá, Leikénnek templomává avatott. Minden per­cemben, minden napomon Isten előtt járok, neki engedelmes­kedem, vagy pedig megtagadom azt, ami vagyok, amivé Isten tett. Isten népe számára végképpen lehetetlen a kettős erköl- csiség. Nincs templomi és piaci stílusa az Ő népének! Nincs külön szent és profán arca! Ez lehetetlen! Hát nem tudjátok, hogy testetek, egész életetek a Szentlélek temploma? Munká­tok, pihenésetek, házaséletetek, az arra való készülésetek, csendes perceitek, az élet napi küzdelmeiben való helytálláso­tok mind-mind alkalom arra, hogy megtegyétek, ami egyedül méltó és igaz és illő Isten népéhez: dicsőítsétek Istent! Éljetek akarata és jótetszése szerint! Hiszen mindenestől az övé vagy­tok! Ittzés János IMÁDKOZZUNK Uram, „Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem. Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világossá­godat elérhetem.” Ámen. Vigília Repertórium 1935-1984 A je. lentős huszadik századi fo­lyóiratokból, mint a Nyugat, a Tett, a 1 Ma, a Magyar írás, a Szép­halom, , a Válasz, a Kelet Népe, a Szép Szc >, a Magyar Csillag, a Ma­gyarok repertóriuma után elké­szült az t üső élő lap repertóriuma is, a Vigí lia 50 évét összefoglaló adattár, S tauder Mária, a Magyar Tudományos Akadémia Iiroda- lomtudom. ínyi Intézete tudomá­nyos műnk. atársa összeállításában. Az adattár mintegy tizenkétezer közlemény ('tanulmány, esszé, bí­rálat, elméll'tedéis, cikk, jegyzet, glossza és szépirodalmi mű) bib­liográfiai ada tait foglalja össze, a folyóirat indulásától, 1935-től kezdve az 1984-ben megjelenít év­folyam végéig. De mi is a re pertórium? A Ma­gyar Értelmező i Kéziszótár így fog­lalja össze: vak amely tudomány- szakra vagy kél rdésré vonatkozó művek jegyzéke. Folyóiratcikkek bibliográfiája. A Vigília Szeri cesztősége és Ki- adóhivatala e kiac Ivány megjelené­se alkalmából tart ott sajtótájékoz­tatót a repertóriun tok egyik fő mű­helyében, a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban szeptemb er 29-én. Láng József, a m úzeum osztály- vezetője elmondta,, hogy köziéi 370 darab repertórium li éterik Magyar- országon, amelyekre: igény vám eb­ben az információéhes világban. Elsősorban a kutatók munkáját segíti, könnyíti. Többek között szólt még a repertórium készítés problémáiról is. Van, hogy szerve­zetlenül, spontán készülnek ezek a kiadványok, máskor pedig szak­mailag nem felelnek meg. Ezzel szemben a Vigilia Repertóriuma jól felépített szerkezettel rendelke­zik - ezt már Vargha Kálmán, az irodalomtudományok kandidátu­sa előadásából hallhattuk. Az anyag tagolásával és fejezeteivel igen jól reprezentálja a folyóiratot. Mivel Stauder Mária felhasználta a már korábban megjelent hasonló adattárak tapasztalatait, sőt túl is lépet az eddigi megoldások hatá­rain. Rövid, tömör, magyarázó szöveget ad, ahol a cím nem igazít­ja el az olvasót egyértelműen a tar­talom felől. A repertórium alapján éppoly világos képnek kell az olva­sóban kialakulnia a lapról, mint egy városról, amelynek a térképét a kezében tartja. Az érdeklődő a repertórium egyetlen kötetének se­gítségével ötven év anyagát tekint­heti át. Könnyen megtalálható benne egy-egy témakör, így a filo­zófia, etika, világnézet, teológia, történelem, művelődéstörténet, könyvtörténet, politika, szocioló­gia, közgazdaság, jogtudomány, pedagógia, lélektan, folklór, srin­Rgpertórium házművészet, filmművészet, tánc­művészet, fotóművészet, zene, mű­vészettörténet, természettudomá­nyok, sport, magyar irodalom és világirodalom, hogy valamely író­ról írtak-e és mit írtak. Vargha kandidátus előadásában megelevenedett, hogy az ötven év alatt változatos tájakon ment át a Vigilia vonata. Ezt a lapot is az elégedetlenség szelleme hozta létre, mint a Nyugatot. Az akkori ke­resztyén lapok mind mást képvisel­tek - kispolgári, idejétmúlt, édes­kés mentalitást -, mint amit a Vigi­lia megvalósított. A lap egyfajta avantgárd stílusú volt a 30-as évek végén, és ezt a funkciót a 10-es évek Nyugatja is megvalósította. A fasizmus ideje alatt különböző világnézetű íróknak ad fórumot, akik nemet mondanak az akkori politikának^ 1944 tavaszán, a né­met megszállás alatt betiltják, majd 1946 karácsonyán jelenik meg újra. És folytatja Sík Sándor (a lap szerkesztője 1946-1963 közt) elvét, a valósággal való szem­benézést. Az ötvenes években kissé elszürkül, de átéli ezt az időszakot is. Majd folytatja régi programját: az egyetemességet, a formai igé­nyességet, az ökumenikus teljessé­get, a kultúra, a keresztyénség, a művészi és etikai értékek szolgála­tát - hangsúlyozta Lukács László, a Vigília főszerkesztője. De a fel­adata közé tartozik még a dialógus elmélyítése más egyházakkal és az állammal. A magyar irodalomban kevés ilyen folyóirat van, amely az indu­lásakor körvonalazott célokat ilyen következetesen, de nem me­reven, hanem alkotó módon való­sította meg, mint a Vigilia. A Re­pertórium alapján pontos és hiteles képet kapunk a folyóirat szerepé­ről, amelyet indulása óta a magyar szellemi életben betöltött és betölt. Batár Bea NÉV vagy ÉLET Él egy szokás Amerikában. Diákkorom hagy könyvélménye. Ennél „amerikaibbat” a legragyo­góbb fantázia sem szülhetne. A temetőkben s a hullaházban vi­rágzik ez a szokás. Avatott kezek veszik gondozásba a meggyötört, merevvé vált, színtelen, aszott holttesteket és néhány óra kemény munkájával olyanná varázsolják, „mintha élne”. Enyhe pir az orcá­kon, frizura, elsimított ráncok, élénkpiros ajkak. Gusztustalan? Lehetséges. De oly jellemző! És annyira árulkodó! Tragikomikus kifejezése iszonyunknak, tiltako­zásunknak, és bárni áron, akár az átlátszó hazugság, a kegyes csalás árán való menekülésünknek. A Jelenések könyve egyik levelé­nek van egy srivbemarkoló képe: „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”TSzörnyű lenne, ha igaz len­ne ez az ítélet bármelyikünkre, gyülekezetünkre vagy egyházunk­ra. Pedig a esélye minden élőnek megvan a halálra. És iszonyodunk. Borzadunk és menekülünk. Ha mást nem tehetünk - vagy nem akarunk tenni -, hát eljátsszuk az élőt. Kis hegyi pir, rúzs, hajcsava­rok - és máris olyan, „mintha él­ne”. Amennyire csábító, legalább annyira veszélyes játék ez. 1517. októbere, halottak napjá­nak ködös előestéje az életet hozta. Nem a sminket. Nem az imitációt. Nem a szánalmas játékot. Magát az életet. A lüktetőt, a pezsdülőt, az elevent. Megmozduló tagokat. Fájó, de érző idegeket. Fülünkben a vér dobogását. Lassan átmelege­dő kezeket. Kinyújtózó derekat. Nyíló szemeket. Halló füleket. Be­szélni képes nyelvet. Életet. Meg­újulást.. Hogyan lehetnénk igazi örökö­sei? Ha nem elég nekünk a „mint­ha élne” állapota. Ha nem elég, hogy a nevünk „élő” legyen. Ha bátrak vagyunk, készek az állandó megújulásra. Személyenként is, gyülekezetként is, mint egyház is. Mi az útja? Az identitás őrzése - és nemcsak az Luther, reformáció, evangélikus öntudat, lutheránus tanítás, egy­házkép, gondolkodásmód - sok fiatalt bosszantó fogalmak. Irreá­lisnak, maradinak, magamutoga­tó, ám v alaptalan büszkeségnek tartják. Úgy vélik, ez az öntudat az, ami végképp nem alkalmazko­dik megváltozott korhoz, helyzet­hez és szellemiséghez. Ha hallják, bosszankodnak és szégyenkeznek miatta. Pedig hogyan lehetne élet­re, megújulásra képes az, aki nem meri vállalni önmagát? Aki nincs békében önmagával? Aki szégyen­kezik önmaga mi^tt? Aki nem tud­ja elfogadni önmagát? A bátornak látszó szavak, a lekicsinyítő mon­datok sohasem az élet meleg, lük­tető jelei. Hideg vonások ezek. Merevek. Csak nevük az élet. Ökumenizmus - és nemcsak az Én ismerek önmagába zárkózott gyülekezetét, és ismerem a bezár­kózás kisértését is. a szomszéd sem érdekel, nemhogy a másik földte­ke. Gondolataiktól, gyakorlatuk­tól pedig az Isten óvjon, mert csak hamisak lehetnek, tévelygők és eretnekek. Pedig az életet mindig a mozgás jelzi. Az érdeklődés és a nyitottság. A mozdulatlanul me­revnek tán még a neve sem lehet élet. Lendület - és nemcsak az Semmitmondó, érdektelen arcok­nak prédikálni egyike a legnagyobb földi kínoknak. Újat, szépet látni valahol, boldogan hazavinni és be­leütközni az elutasító mozdíthatat­lanságba - egyike a legkeserűbb kudarcoknak. Csak semmit más­képp! A meglévőt csupán, azt is szürkén és vontatottan. Csak sem­mi öröm! Csak serrtmi lelkesedés! Jó szót semmiről sem mondani. Keserűen kritizálni legföljebb. Ki ne szenvedne ettől a jelenségtől? Létét és jelenlétét ki merné tagad­ni? Kétes értékű birtoklásához pe­dig nem feltétlenül kell sok évtize­det élni. Az életet öröm jellemzi. Néha az arcra lopakodó, néha sza­vakba öntött, néha lelkes. A fásult, a kiégett, a közönyös, az elégedett­ségre, örömre képtelen legföljebb csak olyan, mintha élne. Felelősségvállalás - és nemcsak az. Sok minden rosszul megy - de nem az én dolgom. Vannak látható gondok - fájjon mások feje miat­tuk. Utat kellene keresni - majd az illetékesek. Haldoklik vagy soha meg se született gyülekezetünk if­júsága - mért a lelkész.. .a felügye­lő. . .a presbiterek.. .a püspökök. Az életet bátorság jellemzi. Kezde­ményezőkészség. Gondolkodás, kínlódás és felelősségvállalás. Élő az, akinek egyetlen mozdulata ki­nyújtott keze, amely a „felelősök­re” mutogat? Isten előtti alázat - és csak az Életet az élet forrásánál lehet ta­lálni. Egyébként minden reggel nyugodtan elhatározhatom, hogy ma új ember leszek. Roskadásig dolgozhatok gyülekezetem lelki és anyagi ügyeiben, minden a régi marad. Célul tűzhetem ki, hogy és m^jd megújítom egyházamat. Még ötleteim is lehetnek, Ez csak adottr ság dolga. Megújulást azonban csak az élet forrásánál találok. Vissza a forráshoz! Ezért jutott a reformáció is óceánokig. Vissza az igazi forráshoz, ha lassan már a saját lelkiismeretemet tekintettem mindenek forrásának. Ha poshadt vizű kacsaúsztatóvá váltam. Ha szükségtelen ,gátak közé szorítot­tam magam, s ha áradtam céltala­nul, meder nélkül. Vissza a forrás­hoz! Minden ellenkező esetben csak festjük és imitáljuk az életet. Közben kínoz a halál. Vissza a for­ráshoz, hogy nem csak a nevünk legyen élet, hanem minden ideg­szálunk megérezze az Isten életet adó, megújító szeretetét. Szabóné Mátrai Marianna ( ' 'N Túrmezei Erzsébet A könyvek könyvének csodálata Legyőzhetetlen! Égi dimenziók, örök arányok Isten-diktálta, ember-irta Könyve! Küzdünk ellened porszemek, parányok... taposunk vérbe, sárba, könnybe, és nem bírunk veled. Te élsz korok felett és föld felett. Tavaszból őszbe fordul a világ. Lombjuk hullatják óriási fák. Az emberiség évezredes tölgye lassan, libegve ejteget a földre életeket és népeket. Te élsz népek felett és lét felett. Kezembe veszlek,1 és álmélkodó csuda-áhitat száll a szívemre, így olvasta fakó írásidat Ágoston egyszer... így a reformátor... s hol egy ezüstszem századok porából? Eleven-új vagy, s diadalmas­frissen szólsz a szívemhez, mintha énnekem íratott volna mai nap az Isten. V __________________________ Úg y változunk mi emberek. Az apák mások és a fiák mások. Ma nagyok vagyunk, holnap porszemek, ma törpe senkik, holnap óriások. Azt hisszük, még a kelő napba nézünk, de orvul, észrevétlen este lett. Te élsz múlás és változás felett. Hol, aki téged legyőzött, tér, idő, ember, akárki?... Hát azok ezreit lehet-e megszámlálni, belátni, akiken Te vettél diadalt? Legyőzött lelkemen győztesen Te zendíted ezt a dalt. A Te győzelmed a békém. A Te diadalod az életem. Kezembe veszlek hívő áhítattal, s hatalmad hirdetem. Te élsz korok felett és föld felett Te élsz népek felett és lét felett. - Mindenre, amit kérdezve kerestem. Te győzhetetlen, Te vagy a diadalmas felelet. __________________:_________/

Next

/
Oldalképek
Tartalom