Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-25 / 43. szám
Evangélikus Élet 1987. október 25. A Cl 11 jfts GYERMEKEKNEK Hiszünk Istenben Én már nem vagyok egészen kicsi. Már sok mindent tudok. Azt is tudom, hogy sok évvel ezelőtt élt egy ember, akit Jézusnak hívtak. 0 nagyon jó volt az emberekhez. Ezt mondta nekik: Van valaki, aki nagyon szeret titeket. 0 az Isten. Most nem láthatjátok őt, de ő mindenütt jelen van. Mindent elmondhattok neki. ö figyel rátok. Jézus meghalt. De Isten feltámasztotta őt a halálból. Ezt én még nem nagyon értem, de szüleim azt mondják, hogy ez valóban igaz. Jézus él. ö az Isten Fia. ö azt mondta nekünk, hogy Isten a mi Atyánk. Mi hisszük ezt. Nincs a világon senki, aki fontosabb és nagyobb, mint az Isten. Mennyei Atyánk! Te mindnyájunkat szeretsz. Szüléimét, testvéreimet és engem is. Es minden embert, aki a világon él. Én hiszek benned. Jóságos és hatalmas Isten! Hisszük, hogy te létezel. Imádkozzunk , együtt Lutherral - ma is SZÍVÜGYÜNK - AZ IGE Jó Istenem! V ilágosítsd meg igédet szívünkben, tedd fényessé, ragyogóvá, világossá és forróvá, hogy valóban vigasztalást és örömet nyerjünk belőle. Jn 3,16 ...úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy ,aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ember nem hiszi ezt. ök nem ismernek téged. Ez nagy kár. De te ennek ellenére szereted őket Kérlek, segíts, hogy minél többen megismerjenek téged és minél többen vallhassák: Hiszünk Istenben. Mennyei Atyánk, te itt vagy közöttünk. Hiszünk benned! Te minden embert szeretsz. Hiszünk benned! Elküldted hozzánk Fiadat, Jézust. . Hiszünk benned! Ö beszél nekünk rólad. Hiszünk benned! Közli: SJ. Offertorium a Biblia terjesztésére A reformáció nagy tette volt, hogy kora eszközeinek a felhasználásával kezébe adta az egyházban élő embereknek a Bibliát. A' Tefonifacio %gyhfeai azóta is fontos feladatujvák tekintik, hogy a gyülekezetek tagjai kézhez kapják és naponként olvassák Istennek a Szentirásba foglalt igéjét. Magyarországi Evangélikus Egyházunk a többi hazai protestáns egyházzal együttmunkálkodva gondoskodik a hívek Szentírással való ellátásáról. Ennek érdekében jelentős áldozatot is hoz országos egyházunk. Az évenként tartott biblia-vasárnapi offertóri- um összegét arra fordítja, _ hogy több száz Bibliát, illetve Újszövetséget juttasson ajándékképpen elsősorban szórványgyülekezeteinknek és konfirmandusainknak. Ehhez a szolgálatunkhoz kérjük ebben az évben js a vasárnapi per- selyezés során gyülekezeteink tagjainak segítségét. A \ VASÁRNAP IGÉJE lKor 6,19-20 MINDENESTŐL ISTENÉ VAGYUNK! Előbb vagy utóbb minden ember szembe kerül azokkal a kérdésekkel, amelyekkel élete végső értelme, célja, embervoltának titkai után szeretne nyomozni. Gyötrő kérdések ezek, s sokszor választ sem lelünk rájuk. Ki vagyok valójában; mi vagyok én, az ember; honnan jövök, merre vezet az utam; és Aliért élek egyáltalán? Meg vagyunk arról győződve, hogy számunkra ezekre a kérdésekre is Isten igéje ad eligazító választ. Mi nem akarunk a görögök filozófiai iskolájába járni, akik darabokra szakítva az embert, szabad lélekről és rabtartó - t.i. a lelket rabságban tartó testről beszéltek. Nem akarunk lelki-szellemi kincseinkről lemondva csak a matériánkban gyönyörködni, és gyönyöreit hajszolni. Együtt valljuk reformátorunkkal, Luther Mártonnal: Isten „teremtett engem... Ő adta testemet, lelkemet, szememet, fülemet és minden tagomat, értelmemet és minden érzékemet..Ki vagyok, mi vagyok tehát? Testestől, lelkestől Isten teremtménye, alkotása, gyermeke, - és ezt hálás örömmel fogadom el tőle. De Isten igéjéből megtudom azt is, és csak onnan tudhatom ezt meg, hogy az emberi bűn miatt, bűneim miatt, hogyan fordult visszájára, hogyan torzult el az, amit Isten jónak, szépnek teremtett. És ő ebbe mégse nyugodott bele. Azt is megtudhatom, hogy Isten mindent megtett azért, hogy helyreállítsa, ami elromlott, jóvá tegye, amit mi tönkre tettünk. Mert ez is vagyok: bűnbocsánatra szoruló bűnös, aki még hinni sem tudok Istennek a saját erőmből. Ezért adta értünk Jézus Krisztust, és ezért küldte el Szendéikét, ajándékozta Őt nekünk keresztségünkben és igéjében. És bármilyen hihetetlen is, mégis igaz, hogy Szentleikével templommá, a vele való találkozásnak és a neki való szolgálatnak az alkalmává és helyévé tette az életünket. Lehetne-e ennél többet, ennél nagyszerűbbet, ennél méltó- ságpsabbat mondani életünkről, egész emberi valónkról? Es ez a „templom-lét” kötelez. Egy-két elvetemült, szándékosan botrányt okozó és botránkoztató látogatót leszámítva, még az egyébként közömbös embereket is fegyelmezi, amikor belépnek egy templomba. Az ún. nem vallásos emberek is tudják, hogy ott másként illik viselkedni. Nem lehet hangoskodni, ízléstelenkedni, közönségesen, trágár módon beszélni. A mi életünkben meg mintha kezdene elmosódni ennek a templom-voltunknak a fegyelmező ereje. Mennyi jele van máris ennek. Mert ez nem azt jelenti, hogy a hitünk megélésének idejét korlátozhatná bárki is arra az egy istentiszteleti órára, esetleg még egy másik gyülekezeti alkalomra a hét folyamán. Ennek éppen az ellenkezőjét jelenti! Azt ugyanis, hogy Isten bennünket életünk egész idejére a maga számára szent papsággá, Leikénnek templomává avatott. Minden percemben, minden napomon Isten előtt járok, neki engedelmeskedem, vagy pedig megtagadom azt, ami vagyok, amivé Isten tett. Isten népe számára végképpen lehetetlen a kettős erköl- csiség. Nincs templomi és piaci stílusa az Ő népének! Nincs külön szent és profán arca! Ez lehetetlen! Hát nem tudjátok, hogy testetek, egész életetek a Szentlélek temploma? Munkátok, pihenésetek, házaséletetek, az arra való készülésetek, csendes perceitek, az élet napi küzdelmeiben való helytállásotok mind-mind alkalom arra, hogy megtegyétek, ami egyedül méltó és igaz és illő Isten népéhez: dicsőítsétek Istent! Éljetek akarata és jótetszése szerint! Hiszen mindenestől az övé vagytok! Ittzés János IMÁDKOZZUNK Uram, „Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem. Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.” Ámen. Vigília Repertórium 1935-1984 A je. lentős huszadik századi folyóiratokból, mint a Nyugat, a Tett, a 1 Ma, a Magyar írás, a Széphalom, , a Válasz, a Kelet Népe, a Szép Szc >, a Magyar Csillag, a Magyarok repertóriuma után elkészült az t üső élő lap repertóriuma is, a Vigí lia 50 évét összefoglaló adattár, S tauder Mária, a Magyar Tudományos Akadémia Iiroda- lomtudom. ínyi Intézete tudományos műnk. atársa összeállításában. Az adattár mintegy tizenkétezer közlemény ('tanulmány, esszé, bírálat, elméll'tedéis, cikk, jegyzet, glossza és szépirodalmi mű) bibliográfiai ada tait foglalja össze, a folyóirat indulásától, 1935-től kezdve az 1984-ben megjelenít évfolyam végéig. De mi is a re pertórium? A Magyar Értelmező i Kéziszótár így foglalja össze: vak amely tudomány- szakra vagy kél rdésré vonatkozó művek jegyzéke. Folyóiratcikkek bibliográfiája. A Vigília Szeri cesztősége és Ki- adóhivatala e kiac Ivány megjelenése alkalmából tart ott sajtótájékoztatót a repertóriun tok egyik fő műhelyében, a Petőfi Irodalmi Múzeumban szeptemb er 29-én. Láng József, a m úzeum osztály- vezetője elmondta,, hogy köziéi 370 darab repertórium li éterik Magyar- országon, amelyekre: igény vám ebben az információéhes világban. Elsősorban a kutatók munkáját segíti, könnyíti. Többek között szólt még a repertórium készítés problémáiról is. Van, hogy szervezetlenül, spontán készülnek ezek a kiadványok, máskor pedig szakmailag nem felelnek meg. Ezzel szemben a Vigilia Repertóriuma jól felépített szerkezettel rendelkezik - ezt már Vargha Kálmán, az irodalomtudományok kandidátusa előadásából hallhattuk. Az anyag tagolásával és fejezeteivel igen jól reprezentálja a folyóiratot. Mivel Stauder Mária felhasználta a már korábban megjelent hasonló adattárak tapasztalatait, sőt túl is lépet az eddigi megoldások határain. Rövid, tömör, magyarázó szöveget ad, ahol a cím nem igazítja el az olvasót egyértelműen a tartalom felől. A repertórium alapján éppoly világos képnek kell az olvasóban kialakulnia a lapról, mint egy városról, amelynek a térképét a kezében tartja. Az érdeklődő a repertórium egyetlen kötetének segítségével ötven év anyagát tekintheti át. Könnyen megtalálható benne egy-egy témakör, így a filozófia, etika, világnézet, teológia, történelem, művelődéstörténet, könyvtörténet, politika, szociológia, közgazdaság, jogtudomány, pedagógia, lélektan, folklór, srinRgpertórium házművészet, filmművészet, táncművészet, fotóművészet, zene, művészettörténet, természettudományok, sport, magyar irodalom és világirodalom, hogy valamely íróról írtak-e és mit írtak. Vargha kandidátus előadásában megelevenedett, hogy az ötven év alatt változatos tájakon ment át a Vigilia vonata. Ezt a lapot is az elégedetlenség szelleme hozta létre, mint a Nyugatot. Az akkori keresztyén lapok mind mást képviseltek - kispolgári, idejétmúlt, édeskés mentalitást -, mint amit a Vigilia megvalósított. A lap egyfajta avantgárd stílusú volt a 30-as évek végén, és ezt a funkciót a 10-es évek Nyugatja is megvalósította. A fasizmus ideje alatt különböző világnézetű íróknak ad fórumot, akik nemet mondanak az akkori politikának^ 1944 tavaszán, a német megszállás alatt betiltják, majd 1946 karácsonyán jelenik meg újra. És folytatja Sík Sándor (a lap szerkesztője 1946-1963 közt) elvét, a valósággal való szembenézést. Az ötvenes években kissé elszürkül, de átéli ezt az időszakot is. Majd folytatja régi programját: az egyetemességet, a formai igényességet, az ökumenikus teljességet, a kultúra, a keresztyénség, a művészi és etikai értékek szolgálatát - hangsúlyozta Lukács László, a Vigília főszerkesztője. De a feladata közé tartozik még a dialógus elmélyítése más egyházakkal és az állammal. A magyar irodalomban kevés ilyen folyóirat van, amely az indulásakor körvonalazott célokat ilyen következetesen, de nem mereven, hanem alkotó módon valósította meg, mint a Vigilia. A Repertórium alapján pontos és hiteles képet kapunk a folyóirat szerepéről, amelyet indulása óta a magyar szellemi életben betöltött és betölt. Batár Bea NÉV vagy ÉLET Él egy szokás Amerikában. Diákkorom hagy könyvélménye. Ennél „amerikaibbat” a legragyogóbb fantázia sem szülhetne. A temetőkben s a hullaházban virágzik ez a szokás. Avatott kezek veszik gondozásba a meggyötört, merevvé vált, színtelen, aszott holttesteket és néhány óra kemény munkájával olyanná varázsolják, „mintha élne”. Enyhe pir az orcákon, frizura, elsimított ráncok, élénkpiros ajkak. Gusztustalan? Lehetséges. De oly jellemző! És annyira árulkodó! Tragikomikus kifejezése iszonyunknak, tiltakozásunknak, és bárni áron, akár az átlátszó hazugság, a kegyes csalás árán való menekülésünknek. A Jelenések könyve egyik levelének van egy srivbemarkoló képe: „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”TSzörnyű lenne, ha igaz lenne ez az ítélet bármelyikünkre, gyülekezetünkre vagy egyházunkra. Pedig a esélye minden élőnek megvan a halálra. És iszonyodunk. Borzadunk és menekülünk. Ha mást nem tehetünk - vagy nem akarunk tenni -, hát eljátsszuk az élőt. Kis hegyi pir, rúzs, hajcsavarok - és máris olyan, „mintha élne”. Amennyire csábító, legalább annyira veszélyes játék ez. 1517. októbere, halottak napjának ködös előestéje az életet hozta. Nem a sminket. Nem az imitációt. Nem a szánalmas játékot. Magát az életet. A lüktetőt, a pezsdülőt, az elevent. Megmozduló tagokat. Fájó, de érző idegeket. Fülünkben a vér dobogását. Lassan átmelegedő kezeket. Kinyújtózó derekat. Nyíló szemeket. Halló füleket. Beszélni képes nyelvet. Életet. Megújulást.. Hogyan lehetnénk igazi örökösei? Ha nem elég nekünk a „mintha élne” állapota. Ha nem elég, hogy a nevünk „élő” legyen. Ha bátrak vagyunk, készek az állandó megújulásra. Személyenként is, gyülekezetként is, mint egyház is. Mi az útja? Az identitás őrzése - és nemcsak az Luther, reformáció, evangélikus öntudat, lutheránus tanítás, egyházkép, gondolkodásmód - sok fiatalt bosszantó fogalmak. Irreálisnak, maradinak, magamutogató, ám v alaptalan büszkeségnek tartják. Úgy vélik, ez az öntudat az, ami végképp nem alkalmazkodik megváltozott korhoz, helyzethez és szellemiséghez. Ha hallják, bosszankodnak és szégyenkeznek miatta. Pedig hogyan lehetne életre, megújulásra képes az, aki nem meri vállalni önmagát? Aki nincs békében önmagával? Aki szégyenkezik önmaga mi^tt? Aki nem tudja elfogadni önmagát? A bátornak látszó szavak, a lekicsinyítő mondatok sohasem az élet meleg, lüktető jelei. Hideg vonások ezek. Merevek. Csak nevük az élet. Ökumenizmus - és nemcsak az Én ismerek önmagába zárkózott gyülekezetét, és ismerem a bezárkózás kisértését is. a szomszéd sem érdekel, nemhogy a másik földteke. Gondolataiktól, gyakorlatuktól pedig az Isten óvjon, mert csak hamisak lehetnek, tévelygők és eretnekek. Pedig az életet mindig a mozgás jelzi. Az érdeklődés és a nyitottság. A mozdulatlanul merevnek tán még a neve sem lehet élet. Lendület - és nemcsak az Semmitmondó, érdektelen arcoknak prédikálni egyike a legnagyobb földi kínoknak. Újat, szépet látni valahol, boldogan hazavinni és beleütközni az elutasító mozdíthatatlanságba - egyike a legkeserűbb kudarcoknak. Csak semmit másképp! A meglévőt csupán, azt is szürkén és vontatottan. Csak semmi öröm! Csak serrtmi lelkesedés! Jó szót semmiről sem mondani. Keserűen kritizálni legföljebb. Ki ne szenvedne ettől a jelenségtől? Létét és jelenlétét ki merné tagadni? Kétes értékű birtoklásához pedig nem feltétlenül kell sok évtizedet élni. Az életet öröm jellemzi. Néha az arcra lopakodó, néha szavakba öntött, néha lelkes. A fásult, a kiégett, a közönyös, az elégedettségre, örömre képtelen legföljebb csak olyan, mintha élne. Felelősségvállalás - és nemcsak az. Sok minden rosszul megy - de nem az én dolgom. Vannak látható gondok - fájjon mások feje miattuk. Utat kellene keresni - majd az illetékesek. Haldoklik vagy soha meg se született gyülekezetünk ifjúsága - mért a lelkész.. .a felügyelő. . .a presbiterek.. .a püspökök. Az életet bátorság jellemzi. Kezdeményezőkészség. Gondolkodás, kínlódás és felelősségvállalás. Élő az, akinek egyetlen mozdulata kinyújtott keze, amely a „felelősökre” mutogat? Isten előtti alázat - és csak az Életet az élet forrásánál lehet találni. Egyébként minden reggel nyugodtan elhatározhatom, hogy ma új ember leszek. Roskadásig dolgozhatok gyülekezetem lelki és anyagi ügyeiben, minden a régi marad. Célul tűzhetem ki, hogy és m^jd megújítom egyházamat. Még ötleteim is lehetnek, Ez csak adottr ság dolga. Megújulást azonban csak az élet forrásánál találok. Vissza a forráshoz! Ezért jutott a reformáció is óceánokig. Vissza az igazi forráshoz, ha lassan már a saját lelkiismeretemet tekintettem mindenek forrásának. Ha poshadt vizű kacsaúsztatóvá váltam. Ha szükségtelen ,gátak közé szorítottam magam, s ha áradtam céltalanul, meder nélkül. Vissza a forráshoz! Minden ellenkező esetben csak festjük és imitáljuk az életet. Közben kínoz a halál. Vissza a forráshoz, hogy nem csak a nevünk legyen élet, hanem minden idegszálunk megérezze az Isten életet adó, megújító szeretetét. Szabóné Mátrai Marianna ( ' 'N Túrmezei Erzsébet A könyvek könyvének csodálata Legyőzhetetlen! Égi dimenziók, örök arányok Isten-diktálta, ember-irta Könyve! Küzdünk ellened porszemek, parányok... taposunk vérbe, sárba, könnybe, és nem bírunk veled. Te élsz korok felett és föld felett. Tavaszból őszbe fordul a világ. Lombjuk hullatják óriási fák. Az emberiség évezredes tölgye lassan, libegve ejteget a földre életeket és népeket. Te élsz népek felett és lét felett. Kezembe veszlek,1 és álmélkodó csuda-áhitat száll a szívemre, így olvasta fakó írásidat Ágoston egyszer... így a reformátor... s hol egy ezüstszem századok porából? Eleven-új vagy, s diadalmasfrissen szólsz a szívemhez, mintha énnekem íratott volna mai nap az Isten. V __________________________ Úg y változunk mi emberek. Az apák mások és a fiák mások. Ma nagyok vagyunk, holnap porszemek, ma törpe senkik, holnap óriások. Azt hisszük, még a kelő napba nézünk, de orvul, észrevétlen este lett. Te élsz múlás és változás felett. Hol, aki téged legyőzött, tér, idő, ember, akárki?... Hát azok ezreit lehet-e megszámlálni, belátni, akiken Te vettél diadalt? Legyőzött lelkemen győztesen Te zendíted ezt a dalt. A Te győzelmed a békém. A Te diadalod az életem. Kezembe veszlek hívő áhítattal, s hatalmad hirdetem. Te élsz korok felett és föld felett Te élsz népek felett és lét felett. - Mindenre, amit kérdezve kerestem. Te győzhetetlen, Te vagy a diadalmas felelet. __________________:_________/
