Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-25 / 43. szám

Evangélikus Élet 1987. október 25. A Biblia és a reformáció Az európai népek és egyházak történelmének egyik legdöntőbb eseménye a reformáció volt. Ennek a fontos eseménynek a létrejöttét és megvalósulását több féle szem­pontból lehet elemezni és értékelni. Vizsgálhatjuk a reformációt égy- háztörténeti, történeti, kultúrtör­téneti, gazdasági, vagy társadalmi szempontból: A különböző tudo­mányágak képviselői a maguk ré­széről ezeket az elemzéseket el is végezték. Azonban a reformáció igazi lényegét csak akkor tudjuk megközelíteni és megérteni, ha tu­domásul vesszük, hogy a reformá­ció megszületését annak köszönhe­ti, hogy egy istenfélő ember hosszú tusakodásban kereste az Isten előt­ti megállásnak, az üdvösségnek az útját és a Biblia útmutatása alap­ján megtalálta azt. Luther Márton volt ez az isten­félő ember. Gyermekkorát és ifjú­korát a kor általános kegyességi felfogása határozta meg. Ebben a kegyességi szellemben nevelkedett a családi otthonban, majd az eise- nachi és a megdeburgi iskolában. De hogy a gyermek és ifjú Luther társainál egy kicsit komolyabban vette az Isten előtti megállásnak, az üdvösségnek a kérdését, mutat­ja az, hogy mikor pályaválasztásra került a sor, pap akart lenni. Csak édesapja határozott kívánságára iratkozott be az erfurti egyetem jogi karára. Mint joghallgató azonban mindig a kispapok, a teo­lógiai hallgatók társaságát kereste, hiszen az őt izgató kérdésekről csak itt tudott beszélgetni. Amikor életében egy olyan élmény játszó­dott le, amely egész valójában megrázta őt, már semmi sem aka­dályozta meg abban, hogy a szer­zetesi életformát válassza. így lé­pett be az erfurti Ágoston rendi kolostorba. Hogy lelke békességét megtalál­ja, azaz hogy megállhasson Isten előtt, igyekezett pontosan megtar­tani a szerzetesi élet szabályait. Sőt ezeken a szabályokon túl testének fegyelmezésével, sanyargatásával igyekezett bűnös emberi természe­tét megtörni és Istennek tetsző éle­tet élni. Hiábá volt azonban min­den igyekezete, lelki békességét nem találta meg, mert tudta, érez­te, hogy bűnös vágyaitól, bűnös emberi természetétől nem tud meg­szabadulni. Sokáig tartott az ifjú szerzetes­nek ez a tusakodása. Már egyetemi tanár volt a wittenbergi egyetemen és á Biblia egyes könyveit magya­rázta a jövendő lelkészeknek, ami­kor a Római levél magyarázata közben szíven ütötte öt Pál apos­tolnak egy mondata. „Azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember a törvény cselekvésétől függetle­nül.” (Rm 3,28) Ez a mondat és a Római levélnek egésze döbbentet­te rá Luthert arra, hogy eddig hely­telen úton kereste a megigazulást, az üdvösséget. Hiszen nekünk semmit sem kell tenni azért, hogy Isten előtt megállhassunk, hogy üdvösségünk legyen, mert Jézus Krisztus a golgotái kereszten min­dent elvégezett. Nekünk csak el kell fogadni Isten kegyelmes szere- tetét, azaz hinnünk kell, hogy Jé­zus Krisztusért igaznak fogad el bennünket az Isten és akkor miénk az üdvösség. Ez a felismerés nem csak ki­mondhatatlan békességet árasztott a tusakodó Luther életében - amely békességből kivirágzott a reformáció - hanem arról is meg­győzte őt, hogy az üdvösségre jutás útját, nem a zsinatok, vagy az általuk hozott dogmák és törvé­nyek szabják meg, hanem egyedül a Bibliából ismerhetjük meg ezt az utat. Ezért került a Biblia Luther és reformáció számára a 'közép­pontba, ezért lett a hitnek és az üdvösségnek a zsinórmértéke. Hogy ez a zsinórmérték az embe­rek kezébe kerüljön, azért lett a reformáció alapelvévé az az igye­kezet, hogy mindemnek az anya­nyelvére kell lefordítani a Bibliát. Ezért fordította le Luther német nyelvre először az Újszövetséget, terjesztésére is nagy hangsúly esik. Újbban az ortodox egyházak is mindent megtesznek azért, hogy a Biblia a hívők kezébe kerüljön. A legújabb statisztika szerint a tel­jes Biblia 2S0, az Újszövetség 320, az egyes bibliai könyvek pedig 830 nyelvre vannak lefordítva. Ennek alapján a Biblia, vagy annak egyes könyvei 1400 nyelven szólalnak napjainkban a világon. Az Ószövetség kéziratos Luthcr-forditása majd a teljes Bibliát, ezért készült el szinte minden nyelven a Biblia fordítása, ahová a reformáció szel­leme megérkezett. Hosszú időn keresztül csak a re­formáció egyházai adták híveik kezébe anyanyelvükön a Bibliát, ma már azonban az egyetemes ke- resztyénség is eljutott oda, hogy elismeri a Biblia anyanyelven való olvasásának a fontosságát. A II: Vatikáni Zsinat óta a római katoli­kus egyházban nem csak az isten- tisztelet folyik a nép nyelvén, ha­nem a Bibliának anyanyelvre való fordítására és a hívek között való Mindezek arról győznek meg bennünket, hogy nem véletlenül került egyházunkban a bibliava­sárnap, vagyis a Bibliáról való megemlékezés vasárnapja a refor­máció megünneplésének a közelé­be. Áldjuk Istent azért, hogy a re­formációban felragyogtatta a Bib­lia üzenetének fontosságát és te­gyünk még mindent azért, hogy számunkra, a,reformáció egyházai számára a Biblia valóban hitünk és üdvösségünk zsinórmértéke, lelki életünk mindennapi kenyere le­gyen. Selmeczi János Elmélkedem a beszédről, az emberi szóról. — Soha nem volt annyi ember még ezen a Földön, mint a mi időnk­ben. Ezek az emberek többségükben - ha csak nem betegek - tudnak beszélni. És beszélnek is. Félelmetes, ha belegon­dolunk abba, hogy a technika révén az emberi beszédet óriási távolságokba le­het küldeni. Most is körülvesz engem cs a cikk olvasóját is több száz rádió­adó és TV társaság műsora. Az embe­rek beszélnek. Tekerem a rádió hullám­keresőjét és bábéi tornyáról fantáziá­tok. Milyen sok az emberi beszéd!? - De mi a tartalma ennek a sok beszéd­nek? Az emberi beszéd csodálatos és félelmetes. Csodálatos, mert többet tud, mint az állatok beszéde. Hangsúlyozni kell, hogy nemcsak mennyiségben több az emberi szó. Igen is az emberi szó nem­csak informál, hanem képes arra, hogy átvegye a szólónak, a beszélőnek a lel­kűidét, az indulatát, szeretetét, gyön­gédségét, jellemét, hűségét. De éppen ELŐ VIZ Zsoltármozaikok Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk Zsolt 12,1-9 ezért félelmetes is! Az emberi szó képes hazudni, képes rágalmazni, képes be­mocskolni, és alkalmas a hízelgésre.- Mondhatná valaki ellenvetésül, hogy az állatok között is van olyan hangadás­sal járó „beszéd”, mely félrevezet, hazu­dik. Például az a madár, amelyik úgy csalogatja el fiókáit megvédendő a raga­dozót, hogy egy másik fán, távol a fész­kétől vijjog, mintegy a szavával csapja be. Primitív dolog lenne azonban ezt az ösztönös jelenséget, mely az önvédelmet szolgálja összekeverni az emberi hazug­sággal, mely sajnos bár lehet ösztönös, de sohasem szolgálhatja a hazug védel­mét. Gonosz beszédeink a „sánta kutyá­nál” is hamrabb utolérnek bennünket. De ki tarthatná számon a „beszédes” hallgatások mulasztásait. A „vétkesek közt cinkos, aki néma” szintén a nyelv bűneihez tartozik! Az egyház sokat szolgál a beszéddel. Bűnbánatot kell, hogy gyakoroljon úgy is, amit vétett, úgy is amit elhallga­tott. Elmondhatjuk azonban, hogy a keresztyénség számára nagyon nagy le­hetőség most a huszadik század végén, hogy ne tűnjék fel álvigasztalónak, aki csak megnyugtatja a kisemmizettek­nek, az özvegyeknek és árváknak a ke­délyét, vigasztalja őket a túlvilággal, hanem egyre több egyház ébred rá a prófétai beszéd lényegére. Nagy öröm az is, hogy ma, amikor mindenki beszélni akar, és nincs aki meghallgasson, lehet keresztyéni fel­adatunk az egymás bajainak, panaszai­nak türelmes meghallgatása, anélkül, hogy fölborulna lelki egyensúlyunk. Ott van ugyanis az ÚR, aki mindenkit meghallgat. Ez a kis elmélkedés Dávid panasza kapcsán buzdítson bennünket ugyan­akkor a „beszédes cselekedetekre is”! Századunk rohanásában gyakran már lassúnak bizonyul a beszéd. Most tenni kell. Most cselekedni kell Jézus paran­csát, gyülekezetben és társadalomban egyaránt. Krisztus népe nem „szájjal győz”! Ez a Sátán módszere a Jelenések Könyve 13,5-6 szerint is. Most erős karokra és szelíd bizonyságtételekre van szükség a nagy aratásban! Győri János Sámuel Scholz László Az öreg Luther Arról, mi Worms után történt vele, ritkábban szólnak költők, történészek. Legfeljebb annyit, hogy a volt kolostor falai közt meleg családi fészek derűje áradt. Ott él Márton Doktor feleségestól, apró gyermekekkel. Istent dicsérve ébrednek föl reggel, esténként lanton kisért ének csendül. Egyszer karácsonykor a szoba-jászol körül a háznép ime körbe táncol s énekli: „Mennyből jövök most hozzátok.” Angyal-dalt irt, kit egyszer sújtott átok. S talán még halálát emlegetik, hogy békén, hittel hunyta le szemét ott, ahol született, de még elébb békét szerzett, közbenjárt hetekig viszálykodó testvérek közt, mig végre megszületett az angyalszárnyú béke. De kit ragad meg az a negyedszázad egészben, mit végigküzdött Luther a bátor Wormsi-hitvallás után?! Hogy’ támadja a wittenbergi házat ellenség, ármány, féktelen rajongás - s tulajdon lelkét hogy’ borítja el ördögi kisértések-ezere! Egy táplálja: az Élet Kenyere. Az Ügyért fárad, akkor se rettenve, ha les rá halálos veszedelem. Zörgős utakon szenved betegen, a pestis elől, tehetné, nem fut el, mert nem hagyja el nyáját a pásztor. Csak ifjan volt hós, császár előtt bátor? Ö nem, nem kisebb az öreg Luther! Asztaláról sebten viszik nyomdába írását, meg sem száradt rajt’ a tinta. Vitázik, tanít, int, vigasztal mint a próféták s apostolok tették régen, a Lélek hajtja őt azok nyomába! Dolga hát nem apad, soha nincs vége, iszonyun megnőtt a felelőssége, ír : szavát, tanácsát sok nép vigyázza. 31 BáfVáhyókat döntehi nem volt könnyű, még nehezebb épitni új világot, igaz egyházat, melyben a megváltott keresztyén ember olykép szabad, hogy jót téve jár - a kereszt alatt. S mig szeme alján gyűl sötét redó, várja epedten al öregedő Doktor, ki másoknak kincset adott, várja „koldusként” a drága, kedves, igen, „a kedves Ítéletnapot"! Mit Isten kezdett, be is végezi. Boldog, ki üdvét kezébe teszi. Lelkésziktatás Ecsenyben Egyet is kereső szórványszolgálat A következő világgyűlésről tanácskozott a Lutheránus Világszövetség Magyar Nemzeti Bizottsága A Lutheránus Világszövet­ség legközelebbi világgyűlését 1990-ben rendezi meg a brazí­liai Curitiba nagyvárosban. A Világszövetség kérte a ta­gegyházakat, hogy küldjék el javaslataikat a világgyűlés főté­májára és altémáira. Október 8-án az LVSZ Magyar Nemzeti Bizottsága dr. Nagy Gyula püspök-elnök és dr. Fekete Zoltán országos felügyelő vezetésével megvitat­ta a világgyűlésre váró felada­tokat, az evangélikus világcsa­ládot ma foglalkoztató, legfon­tosabb kérdéseket az egyház, a világ és a társadalom vonatko­zásaiban. Beható vita után a Bizottság részletes javaslatokat dolgozott ki a világgyűlésre ajánlott főtémára és altémákra. Egyházunk a javaslatokat eljut­tatja a Lutheránus Világszövet­ség genfi központjába. A gyülekezeti lelkészt lelkipásztor­nak is nevezzük. Ez a név, ez a megszó­lítás utal a lelkészi hivatás pásztori jel­legére. No$ különösképpen is pásztorló munka vár az olyan nagykiterjedésű szórvány lelkészére, mint amilyen a So­mogy megyei ecsenyi evangélikus gyü­lekezet. Erre a szinte állandó útonle- vést igénylő, a távoli „egyet” is megke­reső pásztori szolgálatra vállalkozott Mónus László.'AíZ itt eltöltött segédlel- készi ideje alatt megszerette és most egyhangúan lelkészévé választotta őt ez a gyülekezet. Amikor az augusztus 29-i lelkészik- tatásrí a fálu felé közeledtünk, a szép időben már messzünnen feltűnt előt­tünk úticélunk: a dombon épült temp­lom. Megérkezve ahhoz örömmel lát­tuk az ősi falak gondozottságát. Ha­sonlóan példás rendben fogadott ben­nünket az előd idejében épült lelkészla­kás és gyülekezeti terem. A tágas udvar másik oldalán pedig már tető alatt áll a most készülő garázs és melléképület­együttes. íme egy gyülekezet, amelyik az elköltözések folytán ugyan lélek- számban fogyott, de áldozatkészség­ben nem gyengült meg, mert bízik a jövőjében. Még ennél is biztatóbb kép tárult elénk, amikor a szépszavú harangok hívogatására a templomba léptünk. A gyülekezet lelki építésének jó mun­kájáról beszélt nekünk, vendégeknek az Ecsenyhez tartozó 9 szolgálati hely­ről és még vagy 10 szórványból érke­zett hívek serege, akik megtöltötték a templomot. Örömmel keltek útra mind 20-30 kilométer távolságból is, hogy ez alkalommal viszonozzák azt a sok-sok kiszállást, igehirdető munkát, családlá­togatást, amit köztük olyan kötelesség- tudóan végzett Mónus László. Az ünnepi istentisztelet beiktatási beszédét Szimon János soproni lelkész tartotta, aki mint előd 25 évig volt pap­ja az ecsenyi gyülekezetnek. A meghí­vón olvasható II. Tim. 2,1-5 alapján szólt arról, hogy „a mások tanításá­nak” vagyis az evangélium hirdetésé­nek a szolgálatára csak Isten tehet al­kalmassá bennünket. Ezért, ha a mun­káját eredménnyel akarja végezni, az új lelkésznek is elmélyült hitéletben és imaéletben legyen szoros a kapcsolata Istennel. Hasonlóan legyen szoros a kapcsolata gyülekezetével és annak minden egyes tagjával is. Erezzen együtt velük gondjukban-bajukban és örömükben is. Ha kell „szenvedjen is együtt” velük. Jó lelkipásztorok csak úgy lehetünk, ha a kereszthordozásban is osztozunk a ránkbizottakkal. Ezért ha nemcsak a rangját, de a szolgálatát Is vállalja megbízatásának, akkor szá­míthat eredményes lelkészi munkára, Isten színe előtt pedig a „győzelmi ko­szorúra”. Dubovay Géza esperes végezte a lel­késziktatás szolgálatát a lelkésztársak ajkán megszólaló „Confirma” kíséreté­ben. Az istentiszteletet követő közgyű­lésen is az esperes köszöntötte a lel­készt személyes hangvételű, meleg be­szédben az egyházmegye, annak lelké­szi kara és a maga nevében is. Ezután Keveházi László pilisi lelkész, esperes szólt az új lelkészhez szívrehbtó atyai szavakkal köszöntve őt a maga és az Egyházkerület részéről is. Tóth Győző felsőmocsoládi református lelkész a testvéri református gyülekezet részéről, Péter János elnök a HNF és a község részéről, Meixner János felügyelő pe­dig a gyülekezet nevében mondták el szeretetteljes köszöntésüket. Az ecsenyi lelkésznek az oltár fölé épített magas szószékről kell hirdetnie székhelyén az igét. Onnan hangzott fe­lénk prédikációja a beiktatási istentisz­teleten is. De ha a Lélek erejével végzi szolgálatát és annak ajándékaival jól sáfárkodik, amiről Róm. 12,4-8 alap­ján szólott, akkor bizonnyal közel tud férkőzni a szószék magasságából is a szívekhez. Azt kívánjuk, hogy az apos­tol szavaival szólva legyen ezután is jó pásztora és „példányképe” a nyájnak, akire nem csak a magas szószéken, de a hétköznapokban is mindig fölnézhet­nek a rábízóttak. Mi távolról érkezettek szép emlékek­kel tértünk haza Ecsenyböl, melynek apró falusi házai hamar eltűntek a sze­münk elől a somogyi dombok között. De azt reméljük, hogy messzelátszó- temploma az új lelkész szolgálatával is még sokáig lesz centruma ennek a nagykiterjedésű szórványnak. Azért imádkozunk, hogy lelkipásztor is és a hívek nyája is Jézus Krisztusra, a mi főpásztorunkra figyelve maradjanak a szétszórtságban is olyan együvétarto- zók, mint amiről e feledhetetlenül szép alkalommal tanúságot tettek. Madarász István Ökumenikus Reformációi Emlékünnepély Idén is megrendezésre kerül a Reformációi Emlékünnepély ökumenikus keretekben 1987. október 31-én, szombaton 18 órai kezdettel lesz a Szilágyi Dezső téri Református templomban (Budapest I., Szilágyi Dezső tér). Az ünnepély rendje: Közének: Erős vár a mi Istenünk... 1. verse Igét olvas és imádkozik: Kiss Emil a SZÉT főtitkára Igét hirdet: Dr. Gaál Botond teológiái professzor, a Debreceni Református Kollégium főigazgatója Haydn: Esti ima - előadja a Ráday Kollégium Énekkara, vezényel Máté János, orgonán közreműködik: Bodiss Tamás Ünnepi beszédet mond: Tóth-Szöliős Mihály evangélikus esperes Mendelssohn: Uram a nagy világ - előadja a Baptista Egyház Központi Énekkara, vezényel Oláh Gábor, orgonán kísér: Oláh Imre Befejező imádságot mond: Kiss Emil a SZÉT főtitkára Közének: Tebenned Bíztunk... 1. verse ENSZ VASÁRNAP A KBK nevében dr. Tóth Károly elnök, dr. Lubomir Mirejovsky főtit­kár és Filaret a Folytatólagos Bizott­ság elnöke valamennyi tagegyházhoz és ökumenikus szervezethez felhívást intézett az ENSZ vasárnap október 25- én történő megünneplésére. Felhívás hangsúlyozza, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete olyan fórum, ahol a különböző országok, né­pek kéviselői egymást meghallgatják és közösen keresik a megoldást a világ gondjaira. A,felhívás méltatja az ENSZ igen értékes politikai szolgálatát a közgyű­léseken és a Biztonsági Tanácsban és a speciális részlegekben (UNICEF) és a Világ Egészség szervezetben (WHO). Az ENSZ fontos szolgálata, hogy a konfliktusokat ka hardszípterekről a tárgyalóasztalokhoz igyekszik terelni. Az alapokmány szellemében- az ENSZ ugyancsak nagy erőfeszítéseket tesz a leszerelés érdekében, „hogy az elkövetkező nemezedékek a háború csapásaitól megkiméltessenek - ama csapástól, mely már kétízben zúdított a világra kimondhatatlan szenvedést”. Az ENSZ negyvenegyedik ülésszakán a közgyűlés úgy határozott, hogy 1988 nyarán megtartja a harmadik rendkí­vüli (leszerelési) közgyűlését. A világ­méretű fórum eme kísérlete az öngyil­kos fegyverkezés megállítására: méltó imádságunkra és támogatásunkra. Végül a KBK elnöksége arra kéri az egyházakat, gyülekezeteket és külön­böző csoportjaikat, hogy hordozzák imádságban' az ENSZ önfeláldozó igyekvését és fáradozását a leszerelé­sért, a békéért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom