Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-25 / 43. szám
Isten az evangéliummal új eget vont a hívők fölé. A kegyelem ege ez. Sokkal gyönyörűségesebb, mint a látható égboltozat. LUTHER Mélyülő holland-magyar egyházi kapcsolatok 7. oldal RÁTALÁLÁS AZ EVANGÉLIUMRA Vizsoly, Károli Gáspár Bibliája, 1590 . Az egyháznak mindig reformációra van szüksége - „Ecclesia semper reformari debet” - Biztosan sokan hallottuk már ezt a mondatot, evangélikus egyházunkban sokszor lehetett hallani, talán kissé el is koptattuk, szinte .jelszóvá” lett. Pedig nagyon fontos és gazdag, tartalmú üzenete van ma is. Mostani írásom Bibliavasárnapon - reformáció ünnepének küszöbén nem tudományos cikk, nem is csak emlékezés, inkább reformációi meditá- lás, csendes elgondolkozás az idézett mondattal kapcsolatban. Mit is jelentett ez a mondat Luther korában, és mit jelent ma? Tisztában vagyok azzal, hogy néhány ideírt tételem nem lesz teljes, de jó lenne, ha a reformációi ünneppel kapcsolatban tovább gondolkozásra indítana. Világosan kell látnunk, hogy ezt a mondatot nem egyedül Luther vallotta. Voltak előtte is Istennek szolgái, akik ezt vallották, az „elő- reformátorok”. Ők is megláttak valamit abból, hogy Krisztus egyháza eltért rendeltetésétől, vissza kell térnie. Mondhatnánk, hogy Luther komolyan gondolkozott: valamit tenni kellene. Maga a római katolikus egyház is érezte, hogy feladatai vannak ezen a téren, ezért tervezett reformzsinatokat. Ha csak a búcsú kérdését vesszük, akkor sem egyedül Luther látta az igazságot, sokan tudták ezt hazánkban is, ennek is dokumentumai vannak. Mégis, Luther mondotta ki nyíltan, ő indította útjára a 95 tételt, vele mindazt, amit ma reformációnak nevezünk. De míg a római katolikus egyházban bizonyos javításokat gondoltak eszközölni, addig Luther azt hirdette, hogy gyökeres és teljes megújúlásra van szükség. Innen volt voltaképpen az összeütközés, a kíátkozás, az új egyház megszületése is. Ebben az összefüggésben kell értenünk a mondatot: az egyháznak mindig reformációra van szüksége. De gondolkozzunk el azon, mi ennek a mondatnak a tartalma? Mi az valójában, amit reformációnak nevezünk? Rátalálás az evangéliumra. Olvastam, hogy Luther szerzeteskorában egy leláncolt Bibliát talált a könyvtárban. Nem valószínű, hogy ez megfelel az igazságnak, egy azonban bizonyos: Luther valóban rátalált az igére, a Biblia kedves olvasmánya, vigasztalása és tápláléka lett, így lett ő a Szentírás-tudo- mány doktora. A 95 tétel egyikében is ezt írja: „az egyház egyetlen kincse Krisztus evangéliuma”. Ezért fordította le a Bibliát népe nyelvére, ezért magyarázta egy. életen át, olvasta szomjasan élete végéig naponta. Ezért írja élete végén: „senki ne gondolja, hogy ismeri a Szent- írást .. bizony koldusok vagyunk.” - Az egyház reformációja, megújulása, a keresztyén ember életújulása sohasem valamilyen programmal kezdődik, hanem ezzel: rátalálás az evangéliumra. Ma is az evangélium újrafelfedezésével kezdődhet újulá- sunk. Evangéliumi hit. Az evangéliumból születik az evangéliumi hit. Lehet, hogy furcsa, hogy nem egyszerűen a hit szót használom, de tudjuk, mennyiféle hit van a világban, az egyházban is. Ne feledkezzünk meg arról, hogy amikor Luther kezébe került a Biblia, ő önsanyargató, megrettent lelkiismeretű ember volt. Egy életen át vallotta ezután is: „én elveszett és megítélt ember vagyok” Krisztus nélkül. S az evangéliumi hit másik tartalma az „egyedül” szóban foglalható össze: egyedül Krisztus üdvözít, egyedül a hit útja vezet életre. Luther minden tanítása, könyvtári könyveinek foglalata ebben a kettőben rejlik: „én nem - egyedül Ő!” - Itt folytatódik Isten megújító munkája is. Ne feledjük, hogy evangélikus nevünk eredete ez: az evangéliumi hitből élők. Evangéliumhirdetés mindének fölött. 1525 októberében a wittenberFotó: Bakonyi Béla giek „próba”, azaz „bemutató istentiszteletre” gyülekeztek össze. Az ősi latin mise német nyelven csendült fel. 1526-ban pedig megjelent a „Német mise”, megszületett az evangélikus egyházban az első anyanyelvű istentisztelet. S ennek középpontjában az igehirdetés állt, „mert a keresztyén gyülekezetnek össze sem szabad jönnie, ha Isten igéjét nem hirdetik és nem imádkoznak.” Ezért van szükség igehirdetőkre, de ezért kötelessége minden keresztyénnek is az igét továbbadni. - Az evangéliumhirdetés ma is a hit gyümölcse, ezt senki nem végzi el helyettünk. Ahol ez elhallgat, ott nincs evangéliumi egyház. Evangéliumtól formált élet. 1523- ban Leisnig városából levelet kapott Luther. Úgy fordultak hozzá, mint „az atyához és az isteni evangéliumi igazság visszahozójához”. Benne tanácsot kértek: hogyan kell a gyülekezet életét az új egyházi helyzetben alakítani? Luther voltaképpen több feleletet is adott: új istentiszteleti renddel, az egyház anyagi életének, szeretetszolgálatának kialakításával és lelkészek választásával kell a gyülekezet életét az evangélium szerint alakítani. Ettől kezdve aztán rengeteg olyan levelet, könyvet írt, amit „egyházszervező iratoknak” szoktunk nevezni. Az egyház életét az evangéliumhoz kell szabni. Ugyanígy egy- egy keresztyén ember életét is. Ezért vallotta Luther: a keresztyén ember a hit által szabad, de a szeretet által mindenki szolgája. Ezt a szolgálatot Isten nem a kolostorban várja övéitől, hanem a hivatásban, a szép családi életben és a társadalom, a nemzet szolgálatában. Evangéliumhoz méltó élet: szolgálat. - Ma is vannak tennivalóink ezen a téren is. Ahogyan óránkat a pontos időhöz igazítjuk, úgy kellene egyházi életünket mindig az evangéliumhoz igazítani. Nagy feladat ez a mái élet kihívásai között. A sor korántsem teljes. Befejezésül azonban egy lényeges dologra szeretném a figyelmet irányítani. Amikor a mondatunkban a „reformálni” igét oldassuk, az pontosan így hangzik: „reformáltatni”. Az ige nem cselekvő, hanem szenvedő alakban van és ez mindig Istenre utal. Nem Luther volt igazából a reformátor, hanem maga Isten. Azóta is ő újította meg sokszor csődbejutott, zsákutcábajutott népét. Hányszor tapasztalta ezt meg evangélikus egyházunk is régebben, de mostanában is. Ő volt, aki szüntelen új útra vitt, formált, térített, újított, s ennek számtalan jele volt a közelmúltban is. Ugyanez a tény azonban mélységes alázatra is indít. Isten megújító munkája valahol ott kezdődik, amikor meglátjuk hibáinkat, bűneinket. Sőt, nemcsak a hibákat vesszük észre és nemcsak egymásra mutogatunk, hanem valahogy úgy imádkozunk, ahogyan az idei ifjúsági konferenciákon többször előjött: Uram, újítsd meg egyházadat és kezdd el rajtam. Végül, ebben az értelemben Isten megújító munkájára csakugyan mindig, állandóan szükségünk van. Igaza van az igének: „hamar letértek az útról”. Állandó kísértésünk ez. Ezért legyen állandó könyörgésünk is, hogy Isten vezessen vissza, térítsen jó útra. A reformáció tehát nem kampányszerű, hanem állandó feladat. „Amikor Urunk azt mondja, térjetek meg, ezzel azt akarja, hogy a keresztyén ember egész élete megtérés legyen” - az egyház egész élete is. Napjainkban is. Ez az írás akkor ér célba, ha tovább gondolkozunk: mit jelent az állandó reformáció ma gyülekezeteinkben és egyházunkban. , Nem egyszerűen szép reformációi ünnepet kívánok. Inkább evangéliumra talált, abból táplálkozó szolgáló keresztyén életet, Istenben elkezdődő és állandó reformációt. Keveházi László Kerületi Ifjúsági Csendesnapok 6. oldal „Hitben megállapodott emberek kellenek...” Országos Diakóniai Konferencia Celldömölkön 5. oldal „...Mintegy ötszáz kisebb kórusművet tanultunk meg...” Jubiláló énekkar 7. oldal Württenbergi egyl lázi vezetők hazánkb an 7. oldal tímmM muana
