Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-27 / 39. szám

Evangélikus Élet 1987. szeptember 27. íí sJH jfts GYERMEKEKNEK Gyermekekkel Sáron Templom előtt ülök, az útról felvezető lépcső legfelső fokán. Izzik a nyár. Előttem terül el a Bakony dimbes-dombos, er­dős-rétes alja. A falu háztetői a meleg széltől ingadozó lombok között alig-alig látszanak. Sehol egy ember..., de én várok.... nem járó-kelő emberekre, ha­nem gyermekekre, akik most „vetélkednek” az együtt eltöltött hét lelki-testi gazdagodásáról. Itt Súron a hetenként válta­kozó gyermekcsoportok a Lu­kács evangéliumát olvassák. Naponta egy fejezetet. Kemény eledel még felnőtteknek is, de őket hajtja az Ismeretlen meg­ismerése, s most méretnek meg a hallott Igéből, a táj megisme­réséből, a csoportos munka összekovácsolásából. Három csoport indul, öten- hatan egy csoportban, végig a falun. Kezükben boríték, az el­ső feladat: képrejtvény. Megfej­tik s mennek a fagylaltozóba, ahol az előre befizetett ropit megkapják, s a Kiszolgáló néni így búcsúzik: „Dicsértessék” ebből megtudják, hogy a kato­likus templomhoz kell menniük. Lukács evangéliuma 6-12. ré­széről szólnak a kérdések. Ez a hat rész volt az e heti napi ol­vasmány s a reggeli áhítatok is ezekről a részekről szólották. Az aznapi részből kinek-kinek meg kellett tanulni egy válasz­tott verset, felmondása beszá­mított a pontozás végeredmé­nyébe. Ha figyeltek az áhítato­kon nem volt nehéz megtalálni a helyes választ. A csoportokat pontozzuk, nem az egyéneket. Amire a kicsik (6-8 évesek) 4 pontot kapnak arra a nagyok (9-12 évesek) csak 1-et. A tíz kérdés megoldása után; betű­rejtvény, a következő állomás, meg is fejtik nyomban s indul­nak a mozihoz, ahol Egyete­mista Barátunk várja őket az ugyancsak 10, de általános kérdéseket tesz fel, irodalom­ból, földrajzból, történelemből. Következő állomás a „Fűzfa” ott Szilvi várja a gyermekeket, s ügyességi feladatok várják őket. Rejtvényes útbaigazítás s irány az evangélikus templom. Az elmúlt vasárnapi istentiszte­let után megismerhettük a templom berendezését, törté­netét, s az orgonajavítás nehéz gondjait. Következő s utolsó próbatétel helye a papiak konyhája, ahol palacsintasü­tésből és siker esetén evésből kell jeleskedniük. Megjött első csoportom, hi­ba nélkül vizsgáztak a kicsik is. A katolikus templomban az örökmécses pirosán lobogó lángja ragadta meg figyelmü­ket legjobban. Tovább vártam a többieket, jöttek is hamarosan. Körém te­lepedve figyelmesen hallgatták a példázatokról, az Úr imájáról, a „jobbik részről", gazdagság­ról, szegénységről, Isten gond­viseléséről szóló kérdéseket. Dolgom végeztével elgon­dolkozva ballagtam vissza a papiakba. Mit jelent ez a hét a ma gyermekének? Imádkozás evés előtt-után. A hosszú asz­tal körül kezetfogunk, s úgy kö­szönjük meg az ebédet. Regge­li torna, a szobák rendben tar­tása, egymáshoz való alkal­mazkodás, közös játék, (veszí­teni is tudni kell) de sok gyer­mek nem viseli el a kudarcot, s de sok gyermek örül a siker­nek, van aki'testi,-van aki szel­lemi képességeivel érvényesül. Az esti tábortűznél a heti Zsoltár szól hozzánk, minden hétre rövid, 6 vers a feladat, aki hamarabb megtanulja, neve a nagy táblára kerül, melyen az egész Zsoltár állandóan sze­münk előtt van. Lobog a láng, körbeüljük, száll az ének s a gyermekek­ben soha el nem múló nyoma marad az itt eltöltött időnek. S időben én is visszatérek az induláshoz, mikor annakidején Tahiban ültük körül azt a tüzet, mely azóta is bennünk ég. Beretvás A "V VASÁRNAP IGÉJE Mt 19,16-26 MEGOSZTOTT SZÍVBEN NEM LAKIK! Mi emberek nagyon szeretünk kérdezgetni, mert olthatat- lan kíváncsiság lakozik bennünk. Már a kis gyermek tele van kérdésekkel. „Anyu mi ez?” miért? hogyan?” - nem győz a szülő válaszolni. Mai igénkben a hitélet legizgalmasabb kérdése izzik: Ho­gyan lehet enyém az örök élet? Az alapigében szereplő gazdag ifjú is ezt kérdezte Jézustól. A legmeglepőbb, hogy Jézus válasza nem egyezik a mi általános emberi elképzeléseinkkel. Az ember úgy véli, hogy erkölcsi magatartással, vagy csele­kedettel el lehet nyerni az örök életet. Az ember ezért kérdez így: Mit tehetek ezért? A ma élő hívő embert is kísérti e gondolat. Azt hiszi nagy nekifutással, emberi érdemekkel talán elérhető. De hiába minden nagy nekirugaszkodás, nem sikerül az ugrás! Jézus pedagógiája egészen más. Visszakérdez a második kőtábla parancsolataira, mert ebben van emberszeretetünk próbaköve, ami elválaszthatatlan Isten szeretetétől. Jézus fel­sorolja a parancsolatokat, mire az ifjú habozás nélkül vála­szolj^ ezeket mind teljesítettem! Jézus ekkor leplezi le mi van a szívében és erre a Jóember” típus azonnal összetörik. „Add el minden vagyonodat és oszd szét a szegények között!” Jézus követelése egész szívet kíván. Megosztott társbérletben nem lakozik. A parancsolatok fejét, az első parancsolatot nem tartotta be a történetben szereplő ember. Jézus az első parancsolatra kérdez ma is. Kit vagy mit szeretsz jobban, mint az Istent? Mi az akadály? Hol szorít a cipő? Melyik életünk sebezhető pontja? Mi van az első helyen életünkben? Önszeretet, hatalomvágy, erő, szépség, család, gyermek, vagy kapzsiság, nyereségvágy és egyéb szenvedé­lyek? Jézust csak teljes szívvel, néki átadott élettel lehet követ­ni. A megosztott szívű ember ma is riadtan kérdezheti: Akkor ki üdvözülhet? Jézus kijózanító válasza: embereknél ez lehe­tetlen. Ha itt befejezte volna Jézus, akkor kétségbeeshetnénk. De hozzátette: „Istennél minden lehetséges”. Láthatjuk, hogy minden emberi próbálkozás kudarcot vall. Az örök élet titka Isten oldaláról tárul fel. Ezt nem lehet kiérdemelni. Az örök élet Isten kegyelmes szeretetének ajándéka. Lelkének újjáte­remtő ereje szabadít fel emberi megkötözöttségeinkből és ráébreszt arra, hogy mindannyian Krisztus irgalmas szereteté- ben bizakodhatunk. Új látást ad nékünk Urunk. Nem önma­gunk teljesítményében kell reménykednünk, hanem megváltó Jézusunk érdemére hagyatkozhatunk. Krisztus irgalmas szeretete szabadít fel önmagunk megkö- tözöttségeitől és fordít oda embertársaink felé. Jézus megta­pasztalt kegyelme ad indíttatást arra, hogy hálás szívvel tud­junk szolgálni anyagi javainkkal is mások hasznára. Mert nem élünk többé az anyagi javak és egyéb bálványok igézeté­ben. Ez a szeretet, amelyet Krisztustól kaptunk, tart meg itt e földi életben á krisztusi szeretet útján és nyitja meg szá­munkra egykor az örök élet kapuját. Garami Lajos IMÁDKOZZUNK Úr Jézus Krisztus! Ismered gyengeségünket: szívünk ragaszkodik a földi javakhoz, pedig szeretnénk üdvözölni és szüntelen veled lenni. Szabadíts meg az anyagiak szeretetétől, hogy osztatlan szívvel köves­sünk téged, és örömmel tegyünk jót embertársainkkal. Ámen Tessék választani! Megelégedés vagy lázadás Tapasztalatból tudhatjuk, hogy a lázadásnak ritkán van jó vége, de mégis bátornak vél­jük azt, ki lázadni mer. Azt is tudjuk, hogy a bennünket kö­rülvevő világgal nem lehetünk maradéktalanul megelégedve, ezért gyávának, közömbösnek tartjuk azt, ki, ha látszatra is, mindennel meg van elégedve. Nálunk, fiataloknál korosz­tályi sajátosság az újat akarás. Ezzel együtt a lázadás csíráját is magunkban hordjuk. Erre csóválják a fejüket rosszallóan az őszhajúak: „Ezek a mai fia­talok!” A „nekünk így is jó” megelégedettségében élők pe­dig vagy ellenségesen figyelnek az újat akarókra, hisz az ő be- bisztosított életük kerül ve­szélybe, vagy bátorítják a fiata­labbakat arra, amit maguk nem mertek megtenni. , Megelégedés - Zorán ironi­kus dala jut eszembe: „...Mi a győzelemből megtanultuk, hogy a részvétel a fontosabb, hogy a vereség is fizet szépen és a győztes sokkal fáradtabb. Hát minek törjük össze ke- zünk-lábunk,... nekünk így is jó!... jobb nem is jár, ha ne­künk így is jó...” Ebből a meg­elégedettségből nem kérünk! Elveket, terveket feladni, éle­tünket egy olyan sablon szerint formálni, amelyben benne van a hit nélküli megalkuvás, s amellyel magunkra vesszük azokat a bűnöket, amelyeket nem fogadhat el egy keresztyén sem - ez nem lehet a mi utunk. Mert akinek minden megfelel, az nem fogja sem az életét, sem a környezetét elviselhetőbbé tenni, s a körülötte élőkben sem tudja felébreszteni a minő­ségi ÉLET utáni vágyat. De azt is tudhatjuk - egy ószövetségi példából - hogy az elégedetlenség sem viszi előre. Izráel elégedetlenségében visz- szavágyott az egyiptomi szol­gaságba. Ez az elégedetlenség lázadás, Isten elleni lázadás volt a javából! Akkor hogyan jutunk előbb­re? (Ne az anyagi előbbrejutás­ra gondoljunk. Ezen a téren a megelégedés az Isten szerinti. I. Tim. 6. k.) Hogy szüntelen megújulásra van szüksége éle­tünknek, közösségeinknek - családunknak, baráti körnek, gyülekezetnek - sőt a társada­lomnak is, azt mindannyian láthatjuk. Megelégedettek nem . lehe­tünk, a lázadás pedig csak rom­bolás. Nem megoldás az, hogy szétromboljuk az elviselhetet­lenné váló családi kört. Ami­kor az ember először bevágja szülei ajtaját, akkor csak addig van célja, amíg el nem távolo­dik a bevágott ajtótól, utána üres kóborlás következik. Az ajtócsapódás talán elgondol­kodtatja a szüntelen güriző szülőt, aki csak anyagiakban ad meg mindent, s lehet, hogy az ember még henceg is: „Ott hagytam az öregeket!” De meg­oldás ez? A figyelem afelé fordul ugyan egy pillanatra, aki lázad­va kilép a körből, de vajon nem válik-e így a társadalom sze­metjévé? Lázadni nem - meg­elégedni sem?! Akkor mit kezd­jünk azzal az erővel, amely bennünk feszül? Hisz Krisztus követőjeként benne feszül az emberben a maga, s mások megjobbulásának felelőssége. Visszakanyarodva a pusztai vándorlás példájához: a hűség vitte előre a népet. Az Isten hű­sége és az Isten iránti hűség biz­tosította az ígéret Földjéhez való közeledést. S valójában, lázadásunkban és megelégedettségünkben is ez a döntő. Isten iránti hűségünk ne szenvedjen csorbát. Az irán­ta való hűség kötelez: Tegyük, szóljuk az igazságot - ha sokak szemében ez lázadásnak tűnik is egy olyan életrendben, ahol az Isten igazsága helyett egy áligazság, az anyagiak igazsága került előtérbe. Az Isten iránti hűség kötelez arra is, hogy ahol az evangélium igazságára ala­pozódik emberek élete, ott megelégedettek legyünk! ifj. Bence Imre Szinte megszólalnak az arcok Iflt MÚZEUMI HÍRADÓ Szántó Piroska bibliai illusztrációi Balatonbogláron Balatonboglárról hallva eszünk­be jut a frissítő Balaton, a bogiári szőlőlé, kinek-kinek melyik formá­ban. Ezen a nyáron augusztus első felében a Balatonhoz utazóknak kevés jutott a melegből, a frissítő víz sem csalogatott fürdésre. Talán a gyerekek sem kérték oly gyakran az ízletes üdítőt. Aki nyitott szemmel és füllel járt, a pihenés közben más érdekességet is talált Bogláron. Egy szép domb nyújt kirándulási lehetőséget a hű­vös időben. A múlt században az egyik lejtője az előrementek számára volt pihenőhely. Ma kegyeleti park sok szép fával és néhány régi sírkő­vel. Az erdőben bújik meg két temet­kezési kápolna. Az egyikben evangé­likus testvérek, a másikban katoli­kus testvérek várják a feltámadást. Ma Kék és Vörös kápolna a megkü­lönböztető nevük. A felejtés és pusz­tulás útján elindult épületek felújítva kiállítptermekül szolgálnak. Ezen a nyáron Szántó Piroska gyermekek részére készült bibliai illusztrációiból került ide egy válo­gatás. Feleségemmel és két kis gyer­mekemmel felsétáltunk a Kápolna hegyre. Csodálatos élményben volt részünk. A színek gazdagságával hozzák közel a képek a gyermekek­hez az üdvösségtörténet esemé­nyeit. Minden kép egy külön igehir­detés. Sodorna és Gomora történe­A bogiári hegyi kápolnák tében a kavargó lángok között egy fehér ház körvonalai jelennek meg. Ami ebben a borzalmas esemény­ben végbe megy, az Úr arról is tud. Keze benne van. A kép felső sarkán a megmentett Lót látható. Izsák fel­áldozásában a kést felemelő kezet megfogja egy angyal, ujjával pedig a kosra mutat. Dániel imára kul­csolt kézzel ül az oroszlánok vermé­ben. Mellette alszik a két vad, a háttérben megint egy angyal, előre­hajol, és befogja az oroszlánok szá­ját. Sokáig nézzük a képet, szinte látjuk a két érzést Dárius arcán: az aggódást és a megkönnyebbülést. A művész utolérhetetlen módon mondja el gyermekeknek, de felnőt­teknek is: Isten a történelem Ura. A másik kápolna csak 50 lépésre van, mégis a teremőrt kellett meg­kérdezni, mert a sűrű erdő eltakar­ta. Itt az Újszövetség elevenedett meg előttünk. Első kép az Angyali üdvözlet. Amikor a Hegyi beszéd c. kép előtt megálltunk, egyszerre kezdtük a gyermekekkel: „Pázsit­dombon üldögél, Tarka nép közt hófehér. Látod-é, most rám tekin­tett? Ugyan mit beszél?” (536. ének) Az irgalmas samaritánusról szóló példatörténet képén szinte megszó­lalnak az arcok. A samaritánus tele részvéttel, mintha ő lenne a bajba­jutott. Az összetört ember arcán megjelenik a békesség. A pap és a lévita hátat fordít az események­nek. Szamár óriási kék szemekkel néz hátra, s szinte megszólal: „In­dulhatunk már?” Még a szamár is irgalomra indul. Az utolsó vacsora képén minden tanítvány a Mesterre figyel, csak egy néz más irányba. A gyerekek rögtön kitalálták, hogy melyik: Júdás. A művésznő hitvilá­gát tükrözi, hogy a pünkösdi ese­ményben a lángnyelvek között megjelenik Mária arca. Bár a jó bornak nem kell cégér, azért e szép kiállítás nagyobb reklá­mozást is megérdemelt volna a for­galmas Balatonparton. Remélhető­leg karácsonykor már otthonaink­ban gyönyörködhetünk e szép ké­pek album formájában. Szabó Vilmos A közelmúltban működésének im­már kilencedik esztendejét kezdte meg múzeumunk. Ismertté válásának szá­mon tartott bizonyságaként, látoga­tóinknak száma már meghaladja a 82 ezret, látható jeleként pedig vendég­könyvünknek már a 22. kötetében so­rakoznak - sokféle nyelven - látoga­tóink bejegyzései. A már korábbi hír­adónkban ismertetett világtérképen pe­dig sűrűsödnek a küföldi látogatókra utaló színes gombostűk. így szinte már feltűnő az, hogy Alaszka félszigetén még nem látható ilyen emlékjel. A tárlóink legnagyobb részét meg­töltő és állandó kiállításnak nevezett anyag mellett, szinte kezdettől fogva gazdagabb vagy szerényebb időszaki kiállítás megrendezésével is idézni kí­vánjuk egyházunk múltjának egyes je­lentős eseményeit. Ugyanakkor —• ere­deti célunknak megfelelően - bizonyí­tani kívánjuk a magyar evangélikus- ságnak a nemzeti kultúrát gazdagító és színesítő szolgálatát is. Belső termünk két tárlójában, hetek óta immár a tizedik ilyen időszaki kiál­lítás anyagára hívjuk fel látogatóink figyelmét. Halálának 30. évfordulója adott al­kalmat arra, hogy egykori Dunántúli egyházkerületünk évtizedeken át mű­ködő, neves püspökének, D. Kapi Bélá­nak emlékét idézzük. Egyházi lapunk ez évi 15. száma már közölte dr.^Groó Gyula ny. teol. taná­runk róla szóló megemlékezését. Eb­ben ő kiemelkedő egyéniségének szines és átfogj jellemrajza mellett, gazdag és szétágazó püspöki szolgálatának ada­tokkal alátámasztott összegezésével megörökíti, sokunk számára pedig fel­eleveníti Kapi Béla jelentős alakját. A kiállítás jellegének megfelelően mi tárgyi bizonyságokkal kívántuk doku­mentálni a Róla megírtakat. Irodalmi munkássága eredményeként tárolónk­ban látható a neves egyházi énekköltő­nek, Gerhardt Pálnak „Isten hárfása” címen megjelent életregénye, meg a ki­emelkedő magyar reformátornak, Bor­nemisza Péternek „Olthatatlan fáklya” címen megírt regényes életrajza. De ott látható „Békesség” című imakönyve, valamint „Kegyelem és élet” című két kötetes prédikáció és előadásgyűjtemé­nye is. _ A fényképes emlékek sorában meg­kapó az a felvétel, amely a már idős Kapi Bélának a súlyos beteg püspök- társnak, Raffay Sándornak betegágyá­nál tett látogatásakor készült. A Kapi Béla emlékkiállítás múzeumunkban az év végéig tekinthető meg. Mint arról csaknem mindegyik eddi­gi híradónkban említést tettem, múzeu­mi anyagunk folyamatosan gyarapo­dik. Tervezzük azért, hogy a közeljövő­ben a bejáratnál látható és „Új szerze­ményeink” feliratú tárlónkban, több ' jelentős ajándéktárgyat ki is állítunk. A legutóbbi időben nekünk juttatott különféle tárgyak közül a jelentősebbe­ket ez úton külön is megköszönjük. így Terray Barnabásnak a Kovács Sándor püspök hagyatékából származó fény­képeket. Vargáné, Bánkuti Juditnak a Hunfalvy János életét és munkásságát ismertető tanulmányt; Solymári Walkó Lászlónénak az elhunyt félje pasztell­képeit őrző albumot és két olajfest­ményt; Antal Bélánénak a Kossuthot és fiait ábrázoló és a bécsi Planck nyomdából származó képet, végül Né­meth Margitnak, az édesapja dr. Né­meth Ödön főorvosnak és egykori Deák téri gyűl. felügyelőnek hagyaté­kából származó gazdag anyagot. Vendégkönyvi bejegyzéseink to­vábbra is megkapóan tükrözik, hány látogatónkra gyakorolt nemcsak „szép és gazdag" díszítőjelzőt kiváltó hatást, a kiállítás tárlatvezetésünk „láttató” szolgálatával történt megtekintése. Be­fejezésül ezekből ismét közreadunk egy kis csokorra valót: „Kicsi múzeum, de óriási és tömör mondanivalója van.” „Mint a vallásoktól különálló személy, e kiállítások időnkénti - ismételt meg­tekintése közben meg kell hogy érez- zem az evangélikusság magas színvo­nalú kultúrájának kisugárzását, nemes lelkiségét.” „Ebben a rohanó és túlzot­tan is anyagias világban igazán örömet, de megnyugvást is jelent ide bejönni, ahol az egyszerűség nagyszerű, ahol a szellem megnyugvást és felüdülést ta­lál.” „Legyen áldott ez az igehirdetési forma is!” „Véletlenül tévedtem be a múzeumba, de ezentúl tudatosan hir­detem az itt található értékeket.” Ezek­nek az értékeknek megismertetése vé­gett a jövőben is váijuk híveink látoga­tását. Garant Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom