Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-27 / 39. szám
Evangélikus Élet 1987. szeptember 27. Elkezdődött az új Teológiai Akadémia építése Evangélikus Élet: Milyen segítséget kapott a Teológiai Akadémia a tervezési szakaszban? Mennyire Evangélikus Élet: Az építkezés milyen anyagi terhet jelent egyházunknak? Bizakodunk híveink egyházszeretetében tekinthető igényesnek a terv? Selmeczi János: A várható költNagy István: Mindenekelőtt ség 30 millió forint. Az átalakítás- meg kell említeni az Állami Egy- ra 5 millió van előirányozva, házügyi Hivatal és a Fővárosi Ta- Cserháti Sándor: Az a reménysénács segítségét, hiszen igen kedve- günk, hogy e költségvetési kereten (Folytatás az 1. oldalról) Evangélikus Élet: Mi indokolja az új Teológiai Akadémia építését? Vámos József: Az I. világháború után került Sopronba a Teológiai Fakultás, mely eddig 6 alkalommal változtatott helyet. A jelenlegi a hatodik. 1974-ben kerültünk az új épületbe. Akkor úgy számítottuk, hogy 30 hallgató lesz. Ez a helyzet megváltozott: évek óta 50-60 hallgatónk van, sőt most túl vagyunk a hatvanon. Cserháti Sándor: Alapvetően az a helyzet alakult ki, hogy duplája az a létszám, amire számítottunk. Ez azt jelenti, hogy sem az Otthonban nem tudjuk elhelyezni a hallgatókat, sem a tantermekben. Balról jobbra: dr. Cserháti Sándor dékán, dr. Selmeczi János a Teológus Otthon igazgatója, dr. Nagy István professzor, dr. Vámos József prodékán és Lehel László szerkesztó Háttérben a zuglói templom Selmeczi János: A teljes Teológus Otthon, a Karácsony Sándor utcai lakás, a betegszoba, egy tanári szoba igénybevételével 42 hallgatót tudunk elhelyezni, 19 hallgatónk a tanév kezdetén Otthonon kívül lakik. Sajnos nemcsak a pestieknek kell kinn lakni, hanem vidékieknek is. A teológusképzési szempontjából fontos, hogy a teológusok az Otthonban lakjanak - ezt jelenleg nem tudjuk megvalósítani. Evangélikus Élet: Az oktatói munkában milyen nehézségeket jelent ez a szűkösség? Cserháti Sándor: Nehezen férünk el a teremben, amikor három évfolyam együttesen vesz részt az órákon. Fokozódik ez a nehézség, há a levelező hallgatók egésze együtt hallgatja az előadásokat. Selmeczi János: Vannak olyan alkalmak is, amikor az öt évfolyamnak együtt kell részt venni előadásokon, fórumokon. Vendégelőadók is vannak, s ilyenkor már a professzorok sem férnek a terembe. A legnagyobb termünk is csupán 50-60 férőhelyes. Vámos József: Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy 1974 után kezdtük el a levelező tanfolyamot, s ezt a munkát helyszűke miatt nehezen tudjuk végezni. Másodszor, visszahívtuk a lelkészeket konzultációkra, s itt is kitűnt, hogy nincs elegendő helyünk. Evangélikus Élet: Mikor fogant meg a gondolat, hogy most már tényleg szükség lenne új Teológiai Akadémiára, s hogyan fogott hozzá a tanári kar? Milyen előkészítő munkát végeztek? Selmeczi János: Amikor a nyolcvanas évek elején kiderült, hogy nem tudjuk a hallgatókat a Teológus Otthonban elhelyezni, az első gondolat az volt, hogy az Otthont bővítsük. És az első terveink azok voltak, hogy a meglévő épületet tovább bővítsük. De a hallgatók száma annyira növekedett, hogy az Akadémián is gondokat jelentett az elhelyezés. Azért történt azután egy olyan döntés, hogy okosabb lenne egy új Akadémiát építeni-és ezt a jelenlegi épületet átalakítani Otthonná. Cserháti Sándor: Sokféle verzió volt. Tény, régóta érezzük, hogy tenni kell valamit, próbálkozunk különféle megoldásokkal. Közben voltak külföldi vendégek is nálunk és ezeket a gondokat hallgatták, és befolyásoltak minket abban az irányban, hogy ne ilyen toldozás- foltozás legyen, hanem egy radikális megoldást válasszunk, amely nem időileg, hanem távlatilag oldja meg gondjainkat. Akik itt voltak, azt mondották: nem is olyan öreg ez az épület, s máris kinőttük. Ők szívesen segítenek, de akkor egy olyan megoldást válasszunk, amely gyökeresen megoldja ezeket a problémákat. így többek között azt a gondunkat is, hogy-könyvtá- runk egyötödét tudjuk csak használni, hiszen a könyvek nagy része az Üllői úton van. Nagy István: És nincs olvasóterem. Tehát dolgozni sem tudnak azokkal a könyvekkel, melyeket nem lehet kivinni a könyvtárból. A történelmi hitelesség kedvéért azonban el kell mondanunk, hogy igen jelentős impulzust adott az építkezéshez az a tény, hogy a Világgyűlés alatt többen vezető külföldi személyiségek megtekintették épületünket. Egyikük azt mondotta, hogy ez a jelenlegi épület a szerény és a szegényes határát súrolja. Ők - az egyházi segélyszervek vezetői - igen határozott ígéretet tettek arra, hogy támogatják egy új akadémia felépítését, a bővítést nem. Ma, amikor erről beszélgetünk, meg kell mondanom, hogy nagyon sokan féltek attól, hogy nem tudjuk felépíteni az új Teológiai Akadémiát. A megígért segélyek azonban, amelyek már ténylegesen megszavazott segélyekként egyházunkhoz ígéretként beérkeztek arra indították az Országos Egyházat, hogy elkezdje és elkezdesse a tervezést. Evangélikus Élet: Lehetne konkrétabban szólni a külföldi segélyekről? Nagy István: A VLKD két évvel ezelőtt ígéretet tett arra, hogy 800 000 nyugatnémet márkát biztosít ehhez az építkezéshez. A finn egyház Vikström érsek ígéretet tett 120 000 dollárra. A Rajna-Vesztfáliai Egyház 300 000 márkát ígért. Kettős ünnep Csabacsüdön Ezesztendő június 14-én kettős ünnep volt a csabacsüdi gyülekezetben. Isten iránti hálával emlékeztek meg alapítta- tásának 60. évfordulójáról, és újonnan választott lelkészüket, Pathó Gyulát iktatta be hivatalába, Pintér János a Nyu- gat-gékési Egyházmegye esperese. Az ünnepi istentiszteleten: ÍJános 4,16 igéje alapján, - „Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az az Istenben marad, és az Isten is őbenne” - hangzott a hívó és küldő szó. Pintér János esperes hangsúlyozta Isten szere- tetének mindenkori élő valóságát, ám maradandóságát, mely volt, van és lesz, - és ez az a szeretet, amely megtartja Pathó Gyulát is Isten szereteté- nek és szolgálatának az útján. A zsúfolásig megtelt templomban, közel húsz lelkész szájából hangzottak el az áldó igék, és csendült fel a Confirms, A beköszöntő prédikációs szolgálat, Mt 28,16-21 igéi alapján, Jézus misz- sziói parancsának mai aktualitását, a mindenkori tanítvány elhivatottságának fontosságát, ám annak, mindenki felé szeretetben való megvalósulását hirdette. Az iktatási ünnepet követő közgyű- lésen, gyülekezet-történeti visszaemlékezést hallottunk, evermekek emlékeztek gyülekezetük elődeire, lelkészekre és vezetőkre, gondokra és örömökre. Ezt követően a gyülekezet felügyelőjének köszöntése hangzott a megjelent állami vezető, az esperesek, a vendég lelkészek, a különböző felekezetekből és helyekről jött gyülekezeti vezetők és tagok felé. A résztvevő testvérek közül, először az iktatást végző esperes köszöntötte a gyülekezetét és újonnan megválasztott lelkészét, majd Táborszky László esperes áldáskívánó szavai hangzottak. A megjelent lelkészek köszöntéseikben kérték a mindenség Urát, adja meg az erőt a. szolgáló szeretet betöltéséhez. Az ünnepségen résztvevő római katolikus plébános és baptista lelkipásztor is hálatelt szívvel köszönte meg Urának a testvéri közösség szeretetét és lehetőségét. A helyi gyülekezet képviseletében, annak első presbitere, „Jézus a jó pásztor” igéjével kérte; „a mindenkor szá- montartó Úr szeretetével tartsa számon, pásztorolja új nyáját ebben a gyülekezetben is, úgy ahogy ezt eddig is tette” Az áldásthozók köszöntését a nagy- bánhegyesi, magyarbánhegyesi testvérek folytatták, akik kérték a szeretet Urának kegyelmét, volt lelkészük szolgálatára és életére, átnyújtva ajándékukat, hogy mindig emlékezzen rájuk. Mindezek után felolvasásra kerültek, mindazok a távirati köszöntések, amelyekből a szeretet és békesség szava hangzott a gyülekezet és lelkésze felé. Végül a gyülekezet fiataljai virágcsokorral kedveskedtek a Csabacsüdön szolgált, most más gyülekezetben szolgáló lelkészeknek. A közgyűlés befejezéseként a gyülekezet felügyelője uzsonnára invitálta a jelenlevő testvéreket, megköszönve jelenlétüket. A mindenki ajkán felcsendülő Himnusz könyörgő imádságával ért véget a csabacsüdiek kettős ünnepe.-pkFalu Tamás Szegény anyám Szegény anyám sietett mindig, Sietve kelt már hajnaltájon, Nem kellett neki vekkeróra, Egyformán ébredt télen, nyáron. Tett-vett, dolgozott késő estig, Keze alatt a munka égett, Mindig még a harangszó előtt Tálalta ő föl az ebédet. Más gyerekek még kinn játszottak Boldog kis dalokat danázva, Minket már kora szürkületkor Lefektetett a puha ágyba. • Kertjében a palántázással Minden szomszédot megelőzött, S övé volt az első virágmag, Mindig, mikor jöttek az őszök. Az életet végigsiette, Várt reá a nehéz öregség, Túl járt már a kilencven éven, Mikor sötét sírjába tették. A halál karján oda sétált, Hol nincsenek percek, sem órák, Siess néki a kedve szerint Te lassú örökkévalóság. Ezenkívül a Lippei Diakóniai Intézet mintegy 150 000 márka segélyt küldött. Ezenkívül több tartományi egyház és segélyszerv ígéretet tett segélyezésre. Vámos József: Hadd említsek még két szempontot, mely részben a segélyezéshez is kapcsolódik. Olyan sokszorosító gépeket kaptunk ajándékba, amelyeket alig tudunk használni. De használni akarjuk az oktatás, a lelkésztovábbképzés szolgálatában, valamint ezen készül a Lelkipásztor szakfolyóiratunk. A másik pedig, hogy egyházunkban hiánycikk a tudományos konferencia. Reméljük ezek helygondját is az új Akadémia fogja megoldani. Nagy István: Éppen teológiai munkánk megbecsülése szempontjából igen lényeges, hogy vezető személyiségek gondoltak arra, hogy nemzetközi teológiai konferenciákat, tanácskozásokat tarthatunk majd egy megfelelő épületben, mely egyrészt az előadások, másrészt az elhelyezés szempontjából megfelelő. S ezáltal egyházunk számára, s rajta keresztül népünk számára is lehetőség van arra, hogy a nemzetközi teológiai esz- mélkedésbe, gondolkodásba bekapcsolódjunk. ző áron - 70 000 Ft-ért - az akadémia mögötti parkból, lehetőleg a fák megkímélése mellett rendelkezésünkre bocsátotta a szükséges földterületet, mely a jelenlegi terület duplája. Cserháti Sándor: Az új Akadémia 4 szintes lesz. Minden igényünket kielégíti. Az alagsorban lényegében a könyvtár raktári része lesz elhelyezve és emellett a sokszorosító terem papírraktára. A földszint lesz a hivatali szint: itt lesz a dékáni hivatal, a tanári tanácskozó és a könyvtári olvasó. Az a tervünk, hogy az olvasóban minél több könyvet lássanak és kézbevehessenek a hallgatók, ezeket használják a majdnem 100 m2-nyi teremben. Az I. emelet a tantermeknek ad helyet. Öt különböző nagyságú tanterem lesz: lesz egy 80 férőhelyes, egy 60 és két 25 férőhelyes terem, valamint a nyelvi oktatás számára egy labor. A legfelső szinten egy konferencia terem (auditorium maximum) lesz. Itt lehet díszdoktoravatást tartani és egyéb akadémiai ünnepségeket szervezni. Tehát egy szép komplexum alakul ki. Evangélikus Élet: Pillanatnyilag hol tart a munka? Mi várható ebben az esztendőben? Mikorra készül el az új Teológiai Akadémia? Cserháti Sándor: Augusztus 24- én elkezdődött a munka első fázisa. Ez azt jelenti, hogy az alapozás, az alagsor kiképzése és a nagyon gondos szigetelése folyik. Ez a szakasz a jövő hónap közepe tájára befejeződik. A következő fázisra kiírást készítünk, s a legkedvezőbb ajánlatot adó szövetkezetét bízzuk meg a munkával. Ha minden jól megy, az átadást 1989 őszére tervezzük. Meg kell v említenem, hogy az építési anyagok 80%-a jnár.a, területünkön van. belül maradunk. Ez azért is lehetséges, mert pl. a mérnökök névleges díjért tervezték az épületet. A gyülekezetek támogatását is kérni szeretnénk. Az eddigi adományok is mutatják, hogy az építés fontosságát eddig átérezték gyülekezeti tagjaink. Vámos József: A rendelkezésünkre álló összeg csak az építkezés költségeit biztosítja. A berendezés is komoly költség. Cserháti Sándor: Szeretnénk vendégszobát is létrehozni az épüMunka közben Fotó: Batár Bea letben, hogy ily módon is némileg csökkentsük a fenntartás költségeit. Selmeczi János: Az elmúlt évben az Otthon fenntartására több mint másfél millió forint érkezett, amely az Otthon és Akadémia fenntartásában óriási jelentőségű. Azt tapasztaljuk, hogy örömmel adakoznak gyülekezeteink erre a célra. S mi azt szeretnénk, hogy az elkövetkező 3 évben - elosztva - gyülekezeteink, híveink a teológia építkezésére adakozzanak. Nagyon bi- • zaködunfcj híveink egyházszeretetében. Berlini egyházi napok 1987-ben Közietek akarok lakni A címbeli jeremiási idézet foglalta egybe a Berlin város 750 éves fennállása alkalmából tartott evangélikus egyházi napokat. A Berlin- Brandenburgi Tartományi Egyház rendezésében, közel 6000 állandó résztvevővel rendezték meg ez év júniusában az 5 napig tartó, gazdag tartalmú konferencia-sorozatot. így lehetne nevezni az egész Berlin területére kiteijedő rendkívüli egyházi ünnepséget. Már megnyitó istentiszteleteiben is hét gyülekezetét átfogó alkalom jelezte, Berlin valamennyi evangélikusát megszólítani igyekeznek: a belső maghoz tartozókat éppúgy, mint az elvilágiasodott gondolkozásúakat, a hagyományos evangélikusokat éppúgy mint az érdeklődő kívülállókat. Ez a szándék sokszínű program összeállítására indította a szervezőket, akik között a többség nem lelkészi jellegű személy, hanem aktív ún. világi egyháztag. Az egyházi napok elnökének személye is jelzi ezt: Dr. Opitz orvos Wit- tenSergből. Köztetek akarok lenni - ez az ige az egyházi napok szép és több színű sálkendőjén is jól olvashatóan volt látható. Köztetek: a családotokban, a városotokban, a munkahelyeteken, az egész lakott földön. A téma felbontása 11 berlini evangélikus gyülekezet területén 44 csoportban került megbeszélésre. A témák gazdagsága egy sokszínű palettához hasonlítható, amely magába foglalta a felszabadítás teológia, a feminista teológia, a környezetvédelem, a béke és igazságosság, a zsidókeresztyén kapcsolat ezernyi részlet- kérdését. A csoportmegbeszéléseken élénk viták alakultak ki a különböző nézeteket képviselő jelenlévők között. Számos csoportban marxista fiatalok kérdései találtak válaszra forró légkörű beszélgetésekben. Carl Fridrich von Weiszácker nyugatnémet professzor, atomfizikus, ismert békekutató magasszintű fórumon fejezte ki reményét, hogy valamennyi egyház részvételével sikerült egybehívni egy békenagygyűlést (convocatio) embervilágunk jövője és a fegyvermentes élet megteremtése érdekében. Püspökök fóruma, a Keresztyén Békekonferencia összejövetele jelezte az egyházi napok gazdag programkínálatát és témabőségét. Számos ökumenikus külföldi vendég volt jelen ezen a jeles rendezvényen, s mind a külföldiek egy része, mind a hazai távolról érkezők berlini családoknál nyertek elszállásolást. Ez a követendő példa is lehetőséget biztosított arra, hogy új ismeretségek testvéri szálai szövődjenek s bepillantsunk egy-egy német keresztyén család mindennapjaiba. A vendégek június utolsó vasárnapján berlini gyülekezetekben prédikáltak, amely jó alkalom volt megismerkedni az egyes egyházközségek gondjaival és örömeivel. A záróistentisztelet pedig a Berlin- köpenigi szabadtéri sportstadionban zajlott le 30 000 résztvevővel. Impozáns befejezése volt ez az öt napig tartó rendezvénysorozatnak, ahol több száz rézfúvós kísérte a hatalmas gyülekezet énekét, több száz lelkes kórus énekelt s igét hirdetett az Európai Egyházak Konferenciájának elnöke. A magyar protestáns egyházak köszöntését dr. Tóth Károly református püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke adta át. Az összetartozás és közösség szép szimbóluma volt, amikor a 30 ezres gyülekezet sálkendőjét egybekötötte, s ünnepélyesen meglengetve emelte a magasba, jelezvén: készek vagyunk elfogadni, hogy Krisztus közöttünk lakozzék. Német testvéreink tanúságtétele biztasson minket is erre a jeladásra! Szebik Imre Az egyházi napok polyjlakátja J
