Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-08-23 / 34. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 52. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1987. AUGUSZTŰS 23. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 10. VASÁRNAP---------------------------------------------------------------------------------------­­Se mmi sem olyan kemény és szilárd, hogy a szeretet tüzében meg ne lágyulna. AUGUSTINUS Dr. Harmati Béla a Déli Egyházkerület új püspöke I Lapzárta után ér­kezett a hír, hogy augusztus 14-én, pén­teken ülésezett a Déli Egyházkerület Szava­zatbontó Bizottsága. A presbitériumok sza­vazatai alapján a Déli Egyházkerület új püspöke: dr. Hármati Béla A megválasztott püspök új szolgálatá­ra reménységgel te- . kintünk. Arra Isten áldását kérjük. 9 Zsoltár- Ejbeszélem minden mozaikok csodatettedet... Zsolt 9.1-13 Sokféleképp lehet Isten dolgait hir­detni. Lehet a szószékről, lehet egy könyv lapjain keresztül... lPt 3 a hí­vő asszony prédikáló életét állítja elénk. „Ugyanígy ti asszonyok engedel­meskedjetek féketeknek, hogyha közü­lük egyesek nem hinnének is az igének, feleségük magaviseleté az ige hirdetése nélkül is nyelje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre”. Tehát van prédikáló élet is. Úgy dolgozni, férjet, gyereket ellátni, - esetleg úgy szenvedni, hogy az Istenre mutasson. Van Istent eltakaró élet és van Istent megmutató élet. Bizony előfordul, hogy szánkkal emlegetjük Istent, de Konkrét, gyakorlati életünk eltakarja, nem mutatja Őt. Isten dolgait hirdetem, ez azt jelenti: nem tartom meg magamnak, amit ta­pasztaltam. A keresztyén élet másokért van és másoknak világító élet. Nem magunkért vagyunk ezen a világon. Nem is csak magunknak kapjuk a hi­tet, a világosságot. A 11. vers két fontos mozzanatot húz alá: Isten nevének ismeretét és Is­ten keresését. „Benned bíznak, akik is­Balikó Zoltán köszöntése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Balikó Zoltán pécsi evangélikus lelkészt az állam és az evangélikus egyház jó viszonyának, a békének és a nemzeti egységnek a szolgá­latában végzett több évtize­des munkájáért 70. születés­napja alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozatá­val tüntette ki. A kitüntetést Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, hivatalában nyújtot­ta át. Az ünnepi alkalmon jelen volt dr. Nagy Gyula püspök-elnök és Bal László, az Állami Egyházügyi Hiva­tal főosztályvezetője. Születésnapján Nagy püs­pök hivatalában köszöntöt­te Balikó Zoltánt és kifejezte egyházunk köszönetét több évtizedes, hűséges lelkipász­tori szolgálatáért. merik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat akik hozzád folyamodnak.” Az Istenhez folyamodás lényege Isten ke- ■ resése, azaz szüntelen Őrá figyelés. - Isten neve viszont nem más, mint Isten lényege. Isten nevének ismerete nem elsősorban elméleti ismeret, nem a kon­firmációs káté vagy más vallásos köny­vek ismerete. Hanem a Vele való járás, a Vele való élő kapcsolat. Ismerem Őt:' a hétköznapokban, örömben, bajban, sikerben, kudarcban, gondban, beteg­ségben. Ismerem az Ő módszereit. Ahogy engem elhívott, megállított, ke­zébe vett, életemnek új irányt akart ad­ni. Más szóval: elkezdte nevelésemet. Ahogyan új nevet adott nekem, vagyis új benső tartalmat adott szívemnek, életemnek. Ismerjük-e így Őt? A,Biblia Istent a mi férjünknek is nevezi. Félj és feleség ismerik egymást így hosszú évek har­cai, boldogsága és gondjai után. 2Mó- zes 3-ban így mutatkozik be Isten Mó­zesnek: „Vagyok, aki vagyok”. Más fordítás szerint: „Vagyok aki leszek”. Tehát: majd „menetközben” ismersz meg engem. Persze Isten csodatetteit csak az tud­ja hirdetni, aki már észrevette, felismer­te. Akinek megnyílt a szeme, Zsoltár 51,17-ben Dávid azt kéri: „Nyisd meg ajkamat Uram! és dicséretedet hirdeti szám”. De épp igy kérni kellene azt is: Uram nyisd meg az én szememet. Hogy lássam meg, ahogy eddig vezettél, őriz­tél, hordoztál, elviseltél, elnézted bű­neimet. Hogy lássuk meg az ő hűségét, amellyel keres minket és mindent elkö­vet, hogy megérezzük szeretetét, ke­gyelmét és örökkévaló terveit. Zsoltár 23-ban Dávid azt vallja: „Csordultig van a poharam”. Igen, ezt érzi az ember: Isten nem csak valamit ad, hanem teletölti poharamat. Min­dent megad, amire szüksége van test­nek és léleknek. Sok ember csak panaszkodni tud: ezt és ezt nem kaptam meg az élettől. Érde­kes, hogy nem mindig a betegek és ne- hézsorsúak panaszkodnak így. Más pe­dig, ha megnyílt a szem, Isten cseleke­deteit sorolja és arról beszél, hogy „csordultig van a poharam”. Nem a sorsban van a nagy különbség, hanem a látásban. Ahogyan nézem megnyílt szemekkel Isten munkáját, ha ugyan már megnyílt a szemem. Akkor csak ezt látom: Ő kegyelmesen elhívott, in­tett, dorgált, nevelt és főleg szeretett és őrzött a mai napig. És akkor mindezt hirdetem is. Gáncs Aladár A Lutheránus Világszövetség jubileumi ünnepségei Lundban Negyven év A lundi evangélikus székesegyház. A kép 1947-ben készült, rajta az első világgyűlésen részt vett egyházi vezetők egy csoportja látható A nagymúltú lundi katedrális Észak-Európa talán legszebb, leghíresebb evangélikus székesegyháza. Világméretű egyházi részvétellel itt rendezte meg július első napjaiban jubileumi ünnepségét az 55 millió evangélikust, 104 egyházat magában foglaló Lutheránus Világszövetség. EMLÉKEZÉS Negyven évvel ezelőtt, 1947. július első napjaiban, ebben a híres svéd egyházi központban alakult meg az evangélikus egy­házak világszervezete. Most je­len voltak öt kontinens meghí­vott egyházi vezetői, a LVSZ Végrehajtó Bizottságának tag­jai, a Világszövetség volt és je­lenlegi vezetői, közöttük Mik- ko Juva finn ny. érsek, Kurt Schmidt-Clausen, Andre Appel és Carl Mau volt főtitkárok, más egyházak és egyházi világ- szervezetek képviselői is. Érthető, hogy az ünnepségek nagyobb része emlékezés volt az elindulásra és az elmúlt négy évtized eseményeire. Július 4- én, szombaton este a székes­egyház gyülekezeti házában Werkström svéd érsek köszön­tötte az evangélikus világ­család képviselőit. Majd egy­kori filmkockák idézték föl az alakuló evangélikus világgyű­lés és az „alapító atyák” emlé­két. A következő nap estéjén a lundi egyetem aulájában foly­tatódott a múltra emlékezés. Az eddigi hét világgyűlés egy- egy résztvevője értékelte Lund (1947), Hannover (1952), Min­neapolis (1957), Helsinki (1963), Evian (1970), Dar-es- Salaam (1977) és Budapest (1984) legemlékezetesebb, ese­ményeit és határozatait. A vi- lágevangélikusság három évvel ezelőtti budapesti nagy találko­zójára, amely nagyon sokat szerepelt Lundban, Dieter Knall bécsi püspök emlékezett meleg, hálás szavakkal. A lundi ünnepségek minket különösen is szíven ütő része volt a Világszövetség halott el­nökére, dr. Káldy Zoltán püs­pökre való ismételt, hálás emlé­kezés. Részt vett a jubileumi ünnepségen mint külön meghí­vott vendég dr. Káldy Zoltánné az elhunyt püspök özvegye. Az ünnepi vasárnapi istentisztelet befejező imádsága is a halott elnökre, elvégzett szolgálatára emlékezett. Közben zúgtak a lundi katedrális harangjai. A kétnapos eseménysorozat szíve a vasárnap délelőtti, ün­nepélyes hálaadó istentisztelet volt a katedrálisban. Az öt vi­lágrészt képviselő egyházi veze­tők, köztük Ting kínai püspök is, együtt szolgáltak, különbö­ző nyelveken. A vasárnapi epis- tola magyarul hangzott el az ősi falak között. Néhány szót a lundi dómról: a csodálatosan szép, román stí­lusban épült, hatalmas kated- rálist 1145-ben szentelték föl. Évszázadokon keresztül volt Észak-Európa keresztyénségé- nek, a reformáció kezdetétől evangélikusságának egyik leg­fontosabb központja. A svéd ünnepi liturgia és az úrvacsorái közösség felejthetetlen marad mindannyiunknak, akik jelen lehettünk ezen az istentisztele­ten. Gunnar Stälsett LVSZ- főtitkár Máté ev. 9,9-12 alap­ján arról prédikált: Jézus ma is arra hívja egyházát, benne a világ evangélikus egyházait és hívőit, hogy őt kövessék az evangélium hirdetésében és a szeretet cselekedeteiben, a béke és igazságosság szolgálatában. „Mint Krisztus testének tagjai, járjunk együtt Vele, akinek gondja van a szenvedő és vérző emberiségre. Hívása visszhang­zott évszázadokon keresztül és ma is így hangzik felénk: Kö­vess engem!” - fejezte be igehir­detését. Az esti istentiszteleten Emilio Castro, az Egyházak Világta­nácsának főtitkára, Máté ev. 4,1-11 alapján az Istenhez való feltétlen hűséget, az egység ke­resését és a szeretet mai nagy feladataiban való közös szolgá­latot állította a hálaadás kö­zéppontjába mind az evangéli­kus egyházak, mind az ökume­nikus világmozgalom számára. Az ige hirdetése, az egység ke­resése és a szeretet mai, konkrét feladataiban való hűség - ez az igazi hála Isten megtartó ke­gyelméért. KÖSZÖNTÉS Amikor testvérek vannak együtt a világ egyházaiból, ter­mészetesen elmaradhatatlan részei az ünneplésnek a kö­szöntés, a szeretet és jókívánsá­gok kifejezése. Ez sokszor meg­történt, most is Lundban, első­sorban az istentiszteletet köve­tő, fehér asztal mellett történő találkozás alatt. A lundi püs­pök és a város polgármestere köszöntése után Willebrands kardinális a Vatikán és a pápa nevében, Patrick Rodger püs­pök az anglikán érsek és egy­ház nevében, Ting püspök a Kínai Protestáns Egyháztanács részéről köszöntötte meleg sza­vakkal a négyén éves Világ- szövetséget. Ezt követően a Re­formátus, a Baptista és a Meto­dista Világszövetségek képvise­lői adták át a testvér-világszer­vezetek jókívánságait és Johan­nes Hanselmann müncheni evangélikus püspök, a LVSZ egyik alelnöke válaszolt a kö­szöntésekre. (Folytatás a 3. oldalon) Gunnar Stälsett LVSZ-főtitkár és felesége dr. Nagy Gyula püspökkel beszélget Az ünnepi istentisztelet szolgálattevőinek bevonulása Fotó: LVSZ - T. Sandstedt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom