Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-07 / 23. szám
IW„Ráéjpü/tetek az apostolok és próféták alapjára” 50 éves la tengelici templom :nt ;á. A község hézagmentes története 1730-ból követhető folyamatosan nyomon, amikor a mintegy 25 000 hold hatalmas területet a Gindly-ek, III. Károly királytól kapták. Az első telepesek 38 községből érkeztek, és rövid 2-3 év alatt felépítették házaikat, gazdasági épületeiket. A legtöbben Tolna megyéből érkeztek, hogy itt letelepedve új életet kezdjenek. A német anyanyelvűek Jánosma- jorban és Kishídján telepedtek le elsősorban, de többen választották Kisten- gelicet, a mai faluközpontot. A két anyanyelv és három felekezet- hez tartozás kezdetben sok súrlódás előidézője volt. A sokféle, különböző tem- peramentumú embernek a kemény mindennapi munka mellett az együttélés egységes új szabályait kellett kialakítania és megszoknia. A parcellázásokat megelőző időben mind a földbirtokosok, mind a lakosság zöme katolikus volt. Az evangélikusok nagyobb arányú megjelenése egybeesik a község-alakítással. 1912-ben megépült a katolikus templom, a Zichy-féle magtár felhasználásával. A két protestáns felekezet istentiszte- j letelt az iskola egy-egy tantermében tartotta. Feltétlenül meg kell említem Szepes János nevét, aki 1916-tól mint lévita I kántortanító szolgálta az evangélikus híveket. Igaz hivatástudattal végezte munkáját, akár egyházi, vagy össztársadalmi szolgálatról volt szó. Az újonnan alakult falu társadalmának bölcsőjénél ő volt a község kulturális életének is a \ legfőbb szervezője. j A két világháború közötti években a I község továbbfejlődését az iskola emeletráépítéssel történő bővítése jelzi 1928- ban. A következő 1929-es esztendőben került sor a lakossági összefogással megépült kultúrház avatására. Majd nevezetes dátumhoz ért el a község az 1937-es esztendővel. Ekkor épült meg előbb az evangélikus, majd a református templom. 1937-től a Tengelicre érkező idegent már három templomtorony látványa fogadta. Most éppen ötven éve, hogy a község panorámaképéhez az akkor templomok hozzátartoz- nak. A templomépítések bebizonyították, | hogy az összefogás, az áldozatkész adakozás maradandó értékeket képes megteremteni. (A falutörténeti bevezetés Temesi Mátyás kutatásai alapján készült. A szerk.) Május 2-án a templomépítés 50. évfordulójára a zsúfolásig megtelt tengelici templom híveinek Sólyom Károly püspökhelyettes hirdette az igét. A hitbeliek közössége Amikor új közösség, új falu született, melyet szorgalmas emberek, törekvő emberek formáltak, akik különböző helyekről jöttek Tengelicre, azok egy másfajta közösséget is hoztak Egyszer fnár ünnepeltük a negyvenedik évfordulót még Káldy püspök-elnök úr jelenlétében. Kedvesek voltak a ten- geliciek, azt mondták: hát még él a temp-lomépitö lelkész! Hát akkor tartsuk meg a negyvenedik évfordulót. - Most meg megéltem az ötvenedik évfordulót. És láWk itt arcokat, akiket kereszteltem és már nagyszülők lettek. Látom a nyolcvanezer téglából épült templomot, amelynek majdnem minden darabja keresztül ment a kezemen, amikor leraktuk a kocsikból. Itt van egy jegyzőkönyv a kezemben, azért hadd olvassak egypár nevet a régiek közül: Szepes János egyházközségi jegyző, Jun- kunc János, Schel Péter, Koch PH, Páhmer Jakab, Ház Ádám, Bernhard Boldizsár, Bernhard Pál, Páhmer János, Páhmer Lőrinc, Szabó György, Somogyi György tengeliciek; Lang Jakab, Stercer Mihály, Szusz János kishíd- jaiak; Lerch Konrád, Wagenbach Henrik, Euch György és Lamm Boldizsár jánosmajoriak. Igen, hol vagytok ti régi munkatársak? Azután itt találtam meg a legjobb barátomat is dr. Tóth Gyula állatorvost, akiről Temesi Mátyás olyan megindító; módon szólott. De hadd mondjam meg, hogy interpretálta ő a keresztyén egzisztenciát, hogy értette magát a keresztyénséget. Egyik alkalommal istentiszteletről kiszólitották. A református lelkész olyan aranyosan mondta nekem: „képzeld a Gyula abbahagyta az istentiszteletet." Mondom: „dehogy hagyta abba, folytatta!" Mert kiment Szőlőhegyre és ott a szőlőhegyi szegényeknek a problémáival foglalkozott, állategészségügyi gondok voltak. Es bizony nem egyszer a gyógyszert is ingyen adta, nemcsak a munkáját. Mert ö a templomot nem a kikapcsolódás helyének értette, hanem a feltöltekezés helyének, ahol erőt kapunk, avagy belekapcsolódunk Jézus szeretetének az A templom 1937. május 1-én Archív fotó szivükben. Magyarul és németül zengett itt az ének a családi körben. Ezen keresztül alakult egy másfajta közösség, a hitbeliek közössége, mert „ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára” -, mert a mi keresztyén életünk nem független attól, hogy mögötte közel kétezer év távlatába nyúlnak vissza a gyökerek. Mert mi láttuk és elhittük, hogy ő a Krisztus, a megfeszített és feltámadott Úr, a mi reménységünk. Továbbiakban beszélt arról, hogy akik felépítették ezt a templomot, azok szivében ott volt az apostolokon és prófétákon alapuló hit; úgy érezték a mindennapok feladatait nem tudják más erővel végezni - a fizikai erőn túlmenően, mint azzal a hittel és azzal a reménységgel, hogy az Úr az én pásztorom, 0 megtart, megerősít, megőriz, megvigasztal. Szükség volt a templomra - hangsúlyozta a püspökhelyettes -, mert az az imádság háza, az Istennel találkozás háza, az a hely ahol erőt nyerhet a szívünk. „Ráépültetek, mint sarokkőre Jézus Krisztusra” - idézte az igét Sólyom Károly; mert a sarokkő Krisztus > és mi hozzá tartozunk. Épült egy kőtemplom, amelyáltahépült'egy belsői templom, és a lélek temploma, és az Igét hirdet Sólyom Károly püspökhelyettes áramkörébe, amely átmelegít bennünket, és ezt a meleget visszük felekezeti, világnézeti hovatartozandóság nélkül mindenkinek! Mert az egyház nem egy olyan kályha, amely magának melegít, hanem az egész környezetnek. Es mi adósak vagyunk ezzel. A templomépítés egy kis közösség szívügye volt. Egy kis közösségnek, amely otthon után vágyódott, ahol formálódik a közösség. Németek és magyarok voltak itt, és különböző tradíciók, mert a hesseni másképpen gondolkodik, mint a feketeerdei német. Hiszen jöttek Feketeerdőből, amikor a török dúlta Magyarország lakatlan volt, amikor romokká lettek városok, és jöttek Bajorországból. Maga a németség sem volt homogén. Olyan időben éltünk, amikor bizonyos feszültség jelentkezett magyarok és németek között is. És akkor engem szorongatott az a kérdés, hogy legyünk valóban közösség. „Igen! Mert ti pedig a Krisztus teste vagytok és tagjai név szerint. Hogy ne legyen ha- sonlás a testben" ahogy Pál mondja: hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok, és akár szenved egy tag vele együtt szenvednek a tagok mind, akár tisztességgel illettetik egy tag vele együtt örülnek a tagok mind. Tehát ezért a közösség teremtésért, ezért az egymásratalálásért, ezért volt szükség erre a templomra. Kívülről jött szeretet gyújtotta lángra azt a gyülekezetét. Az erősítette azt a kis közösséget, amelynek ügye volt a templom. Prosper Rajaobelina madagaszkári lelkész itt járt Magyarországon. Egy konferencián vett részt. Amikor megtudta azt, hogy úgy szeretnénk itt egy kis templomot, azt mondta: Elmegyek én veled. És elindultunk gyűjtőkörútra. Elmondta azt, hogy eljött Madagaszkár szigetéről, hogy találkozzék keresztyéEvangélikus Elet i9B7. június 7. A Szentlélek gyümölcse Mozaik a budavári templom szószéke felett. Rácz András alkotása A Szentlélek gyümölcséről akarunk szólni. Pünkösd tájt magától adódik az a gondolat, hogy foglalkozzunk vele. Nem is szabad félretennünk, mihelyt észrevesszük, hogy nehezebb téma, mint véltük. Hiszen az életünkről, a keresztyén életünkről van szó. Egy-két ünnepnap tavaszi sugárban, múló lelken- dezés közben: szegényes pünkösd. A Szentlélek folyamatos munkálkodása bennünk, melynek nyomán el nem fogyó gyümölcsöt terem életünk fája: ez volna maradandó ünnepünk! Isten szent Leikével kapcsolatosan különösen is kedvessé válik előttünk a gyümölcs szó. Nem mintha kimerítené a titkot. Szavaink mind hasonlat jellegűek. Nevezzük a Lelket lángnak, mert az első pünkösdkor a tanítványok előtt „valami lángnyelvek jelentek meg” (ApCsel 2,2) A Lélek valóban gyakran megmozgat, tűzként ég lelkünk mélyén. János apostol Jézusnak a lombsátor ünnepen mondott szavait, melyek ömlő „vízfolyamokról” szóltak, a Szent- lélekre értette (Ján 7,37-39) S valóban csak úgy árad belénk Istennek tanácsa, intelme, vigasztalása, ha Lelke megérint; árad, akár a víz, föltéve, hogy gátat nem vetünk neki. Ismert kép a szél fú- vása is, melyről nem tudjuk, honnan jön s hová visz, de lehetetlen nem érezni, ha benne állunk. Nagy, ó nagy a titok. Talán mégis legkedvesebb számunkra az, hogy a Léleknek a mi életünkben - gyümölcse van. A Szentlélektől megújított ember élete sohasem hasonlítható terméketlen fához. Egy 16. századbeli neves káté'tételesen kimondja: a Szentlélek sosem rest, sőt folyvást hatékony. _ Nos ha gyümölcs, akkor érik. Úgy terem. Nem egyszerűen elhatározásunkból kipattanó cselekedet. Pál apostol mielőtt a Galáciabe- liekhez írt levele vége felé elsorolná, miket értsünk a Lélek gyümölcsén (Gál 5,22), jóval előbb szól arról, hogy immár „Krisztus él benne”. Életsorsában óriási változás esett. Kiderült ugyanis, hogy a törvény útján, annak legszigorúbb gyakorlása révén sem jutott előre. Krisztus keresztje zárta el az útját. Ez a kereszt azonban éppen azt bizonyította meg, hogy Isten Fia „szerette őt és önmagát adta őérte” (Gál 2,20) És a feltámadott Úr Krisztus élő Lelke által merőben más életforma vette kezdetét nála. Hatalmas megrázkódtatással járt a fordulat. Krisztussal együtt szinte ő is megfeszíttetett. És azóta sem küzdelem nélkül valósul meg az új, hiszen a nagy változás után is „testben él”, de immár „az Isten Fiában való hitben”. Többé nem Énjének vágyai, pezsdülései, hullámzó érzései vagy felötlő gondolatai szabják meg életét. Hite Jézus Krisztusra irányítja őt mindenben, a legkisebb dolgokban is, mint amilyen a napi munkája, utazásai, emberekkel való törődése. Él benne a Krisztus. Persze nem abban a misztikus értelemben, hogy eggyé olvadt vele, nincs különbség köztük. De abban az értelemben, hogy a hit szorosan csüng Krisztuson, az Ő akaratán, s így vesz győzelmet az önös emberi akaraton. A Lélek gyümölcsét életünkben se magunk nem fogjuk látni, se mások nem szakaszthatják rólunk, ha csak előbb ez a nagy változás végbe nem ment! Hiszel-e Isten Fiában és általa Istenben, Atyánkban? Mihelyt Krisztus él bennünk hit által, ott a Lélek is! A Lélek nem rendkívüli isteni adomány elit-keresztyének számára. „Akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé” (Róm 8,9) vagyis nem keresztyén. Higgyünk tehát és várjunk. Luther tanítja, hogy a Szentiélekre várni kell. Tapasztalása szerint leginkább a kísértés mélységében. Mondhatnánk így is: ahol az emberi erőink kudarcot vallanak. Egy neves dán Luther-kutató teológus, Regin „Prenter, ehhez hozzáfűzi: „Az egyház történelmében is azok a korszakok legszegényebbek Szentiélekben, amelyek leggazdagabbak az emberi erőben és kegyességben.” Mégha megkaptuk is a Szentlélek ajándékát, mert Krisztus él bennünk hit által - olyan ez, mint egy személyes viszony. Merészen a házassági vagy a barátsági viszonyhoz hasonlította valaki. Ezek fennállását is megzavarhatja valami, de újra telítődhet. Nos annyi bizonyos, hogy a szentírásban számos buzdítás hangzik arra nézve: „teljesedjünk be” Szentlélekkel. Ez a felszólítás pedig nyilván olyanokhoz szól, akik már bírják ajándékát. Téijünk vissza még egyszer a jóízű szóra: gsümölcsöt érlel a Lélek. Feltűnő, hogy Gal 5-ben a „test cselekedeteivel” szemben (többes szám!) a „Lélek gyümölcsét” (egyes szám!) állítja oda az apostol. Ez nem véletlen. Mert igaz ugyan, hogy aztán kilencet sorol el példaképpen: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség - de mindez mégis csak egy központból ered! Az képes rá, aki a Lélek által él az újban. Élen áll a sorban a szeretet. Az érző és cselekvő szeretet. „Szeress és cselekedj, amit akarsz” idézhetjük Augustinustól. A szeretet nem tesz gonoszt. Betölti a törvényt. Olyan parancsolatokat is meghall, amelyek nincsenek megírva. Hiszen az emberek közt folyó életünk előre nem látható variációk sokaságával áll elénk. És milyen finom rezdülések követik a szeretetet a sorban: szelídség, szívesség, öröm. Megtanulha- tatlanok ezek önfegyelmezö gyakorlattal. Egytől egyig a Lélek gyümölcse. És valamennyi a jóság tetteiben mutatkozik meg végül. Új életünk a Lélek gyümölcse. Ha gyümölcs, akkor ehetővé válunk, mások élhetnek belőlünk. Miképpen mi Krisztusból, aki „szeretett minket és önmagát adta értünk.” Scholz László Jézusra épült. És „Benne ti is épültök a Lélek által”, mert az Isten lelke az, aki munkálkodik ebben a gyülekezetben és minden gyülekezetben, az embereken keresztül. Úgy repült el 50 év, hogy most deres hajjal visszanézünk és azt mondjuk, alig volt egy nap vagy talán kettő. Áldja meg az Isten ezt az 50 éves templomot és szivünkben hordozzuk az igét: „Ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, és a sarokkő Jézus Krisztus alapjára” - éljetek hát a Szentlélek által épülő gyülekezetként. Jézus Krisztus által az 0 dicsőségére - zárta igehirdetését a püspökhelyettes. A közgyűlés Mühlbert György gondnok köszöntötte a gyülekezetét, Sólyom Károly püspökhelyettest, Lehel Ferenc egykori templomépítő lelkészt és családját, a jelenlévő lelkészeket, Báli József tanácselnököt, Buják Imre tsz-elnököt, Ternyi, MátyásjLa községi í(NF képviselőjét, Kajöi József építőmestert, Arnold Andrást és feleségét, egykori gyülekezeti tagokat az NSZK-ból. Temesi Mátyás a falu történetét elevenítette fel. Lehel Ferenc, nyugalmazott szombathelyi lelkész - köszöntéséből külön részleteket közlünk - szavai után Reményik Jenőné, Cseh Katalin, Kálmán Ibolya és Vida Tamás versekkel szolgáltak. A közgyűlés kedves pillanataként az ötven évvel ezelőtt konfirmáltak, házasságot kötöttek nevében Pintér And- rásné és Gáncs Sándor és felesége szóltak megható módon. Az NSZK-ba került egykori gyülekezeti tagok nevében Arnold András megható szavakkal szólt, majd átadta ajándékukat - a kovácsoltvas gyertyatartót - a gyülekezetnek. Sólyom Károly püspökhelyettes hangsúlyozta, hogy nemcsak külső épülés van, belső is, ott van egyház, ahol az igét tisztán és igazán hirdetik - ez a kettő teremt gyülekezetét. Majd megemlékezett a gyülekezetben eddig, szolgált lelkészekről: Németh Gyula, Fuchs János, Sas Endre, Eisenpreis Dezső segédlelkészekről és Lehel Ferenc (18 évig szolgált) lelkészről, Fábián Imre nyugdíjas lelkészről, Hegedűs Lajos (8 évig szolgált) lelkészről, őmaga pedig 15 évig szolgált itt, közben kétszer is volt segédlelkésze: Jan- kovics Béla, valamint Némethné Tóth Ildikó személyében. Jelenleg Szabó Pál kölesdi lelkész gondozza a gyülekezetét. A jelenlevő többi lelkész nevében Jankovics Béla kajárpéci és Némethné Tóth Ildikó mohácsi lelkész, valamint Apostol Pál református lelkész szóltak. A közgyűlést követően a meleg testvéri együttlét - megköszönve a gyüle-. kezet áldozatos vendégszeretetét - hosszú beszélgetéssel, emlékek felelevenítésével, fehér asztalok mellett folytatódott. A templom kijáratánál az ünneplő tömeg Egy templomépítő lelkész bizonyságtétele nekkel, ott a bálványok földjéről - és itt Európában találkozott a bálványokkal. A mammonokkal, az aranyborjúval. Eljött, hogy találkozzék keresztyénekkel, és találkozott keresztyén nacionalista ideológiával. Eljött, hogy találkozzék testvérekkel, és találkozott koloniálozó országokkal. De kitette a szivét, ezerkétszáz pengővel jöttünk haza. Közgyűlés elé került a dolog, építsünk-e templomot vagy nem. Jegyzőkönyvbe belevették: csak abban az esetben, hogyha nem lesz új egyházi adókivetés. Ilyen érteProsper Rajaobelina madagaszkári lelkész, aki a tengelici lelkésszel gyűjtőkőrúton vett részt (Archív felvétel) lemben döntött akkor a gyülekezet vezetősége. Hát persze tovább kellett lépni. Szükség volt további segítségre. Százhárom gyülekezetei kerestem fel kerékpáron, házról házra járva, az öcsém társadalmi munkában addig helyettesített három hónapon keresztül. Jött szépen az adomány. Két nadrágomat leszakították a kutyák, mert rám uszították. Megtudtam, hogy miért, mert az egyházi adót állami végrehajtással hajtották be rajtuk. Azzal jöttem haza, le kell mondania az egyháznak a kötelező egyházi adóról! Erre azt mondták többen papi körökben: ez anarchia, ez az egyház végét jelenti. Hát vége az egyháznak? - kérdem. Van értelme kötelező meggyőződésnek vagy kötelező világnézetnek? Csak önkéntesen vállalt meggyőződésnek van értelme. Es létpéjött ez a kis templom viharszerűen, lavinaszerűen, és senki nem tett olyasmit, amire a közvélemény kényszerítettelvolna. Emlékszem valakire, ideáll a kocsival, azt mondja: én is szeretnék téglát hozni. Mondom neki: előzőleg azt mondta, hogy semmi körülmények között sem. „De én mégis meg akarom csinálni!" Mondom: de hát arról volt szó, hogy maga nem csinálja. „Mégis csinálom!" Akkor boldogan odavágott a kit lónak, aztán indult ki az állomásra, és hozta a téglát. De örültem az ilyen önkéntes útnak. Igaza van Temesi Mátyás barátunknak, hogy ami szívből jön és ami önként megy, annak van értelme. Sándy Gyula műegyetemi tanár huszonkettedik temploma ez. Tizennégy- tizenöt ezer pengőbe klrült. Kajdi József. Itt van? Hadd álljon fel! Nagyvonalú ember, mert nagyon olcsón csinálta meg a templomot és megengedte azt, hogy mint segédmunkás legfölül a legfelső betonkoszorú saruját letaszítsam. Megengedte. Az életét kockáztatta, mert nem voltak bebiztosítva. Vagy Fajth János asztalos, akinek az egyik munkatársa itt van közöttünk, fafaragó mester, gyönyörű dolgokat csinált. Sándy szerelmese volt Erdélynek és hozta a kopjafa motívumokat. A templomszentelés ötven évvel ezelőtt történt Kapi Béla püspök, Gyalog István esperes, Dörmer Frigyes alespe- res jelenlétében. Több mint ezren vettek részt, akik kiszorultak - sokk százan szorultak ki -, azoknak Dörmer Frigyes alesperes hirdette Istennek igéjét. A kitelepítés kérdéséről szeretnék egy-két szót szólni. Mert a életemnek egy nagyon nehéz kérdése. A potsdami döntés eredményeképpen került sor a kitelepítésre. Nem a magyarok döntötték el ezt a kérdést. Sok mindent másképpen látunk ma. Akkor egy levelet intéztem a szekszárdi pártbizottsághoz. Többek között azt írtam: Nagyon kérlek titkár uram, kísérjétek figyelemmel az internálások és kitelepítések ügyét. Ez nagy szolgálat a magyar demokrácia reputációja szempontjából is. Bizalommal megkérlek arra, hogy juttass el pár sort hozzám és tedd lehetővé, hogy a belügyminisztériumban föl tudjam keresni Vándor kitelepítési kormánybiztost. Kétszer jártam nála - Istennek legyen hála, nem volt hiába való. Érdemes dolgokat szóvá tenni! Nem szükséges az, hogy néma ebek legyünk. Illyés Gyula figyelmeztet arra, hogy szükség van a fegyelmezett vitákra. Mert nézetek üres ismétlése, az unalmas. Es az igazság is gyakran úgy pattan elő, mint a kovából és az acélból a szikra, tehát koccintással." Nem koccanással, hanem koccintással! Ez azt jelenti, hogy megfelelő módon, megfelelő hangnemben mindenről kell beszélnünk és szükséges beszélnünk. A közjó érdekében! C est le ton gui fait la musique. A hang teszi a muzsikát. Türelmetlenül sok dolgot elronthatunk. Türelemmel, szívós türelemmel, sokszor nagy-nagy türelemmel sok mindenben egymásra találhatunk. Még csak annyit: a szülőföldnek a vonzása nagy. Egy egykori kitelepítettél találkoztam, aki talán háromszor jobban él, mint az itteniek, aztán mégis azt mondja, hogy sokszor nézett kelet felé. Mert ott van az én szülőfalum. Német anyanyelvű, német nemzetiségű, de erősen dobog a szíve, amikor hall a magyar földről, az ő szülőföldjéről. Befejezésül. „Teljesítsétek az én örömömet, hadd mondjam ki reményem: hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén egy érzésben, egy ugyanazon indulattal lévén." És ezt nemcsak a gyülekezet nagy családjának mondom, hanem gondolok Németh Lászlóval együtt a mi egész magyar népünkre, ugyanazzal az indulattal. Csak közben Kháron ladikjába kell szállnunk - nem tudom mikor érkezik el az idő, a negyvenéves évfordulót megéltem, az ötvenet, lehet, hogy talán még a hatvanöt is, lesz két erős kar, amely tart engem, hogy szóljak: De ha nem akkor is van egy Érős Kar, amely tart engem, ha elzuhannék. Lehel Ferenc (Részletek a Tengelicen 1987. május 2-án elhangzott köszöntésből)