Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-07 / 23. szám

Evangélikus Elet 1987. június i. ■Ö--RÓL #-RA „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én telkemmel! mondja a seregek Ura”. Zak 4,6 Vasárnapi - június 7. Pünkösd. „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön”. Rm 8,26 (2Krón 30,9; Jn 14,23-27 - Zsolt 118,1-14). Nemcsak a betegségben, öregkorban jelentkező erőtlenség nyo­masztó. Fájdalmas az is, mikor hitünk erőtlenedik meg, reménységünk ingadozik, szeretetünk fogy el. Van e lehetőség a megújulásra, van-e kiút? Isten újjáteremtő Lelke siet segítségünkre. „Jöjj égi szent láng, Szentlélek Isten, Növelj a hitben szüntelen, Mert nálad nélkül nincsen itt a Krisztust Úrnak valló hit. Jöjj Vigasztaló Szentlélek Isten!” (239. ének 3. verse) Hétfő S június 8. Pünkösdhétfő. „Eljön az óra és az most van, amikor igazi imádói lélékben és igazság­ban imádják az Atyát”. Jn 4,23 (Ézs 6,3; Mt 16,13— 19—Zsolt 118,15-29). Lehet formákat, előírá­sokat betartani, eleget tenni a vallásos kötelezettsé­geknek. Mindennek nem sok köze van Isten igazi imádatához. Jézus feltárja előttünk, hogy Isten lélek és igazság s Ő indít az egyedül szent és igaz Úr imádatára. , Kedd - június 9. „Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges, hirdetni reg­gel szeretetedet, hűségedet minden éjjel”. Zsolt 92,2-3 (Ef 5,18-19; Ez 36,22a.23-28-Fil 3,17-21). A felgyorsult időben sok mindenre nem jut idő, panaszoljuk. Még a családra is alig, akkor hogyan szakítsunk időt Isten dicséretére? Az Isten hűségét megtapasztaló, hálás szív azonban roppant találé­kony. A hajnali és esti csendben is köszönetét mond­hatunk Urunknak, s a hálaadás e perceiből erő és békesség árad a mindennapokba. Szerda - június 10. „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem.” Ez 34,16 (Mt 18,13; Ef 11—16—Fii 4,1-7). Hiányos a bibliaismeretünk, ha úgy véljük: az Ószövetség csak a teremtő, törvényt adó, büntető Istent állítja elénk, ezzel szemben az újszövetség a szerető, mennyei Atyát. Isten pásztori törődése velünk, elveszetteket kereső, mentő gon­doskodása nem szorítható idői, területi keretek kö­zé. Hála néki, hogy minket is megkeres és haza vezet, egyikünkről se mondott le. Csütörtöki - június 11. „Jézus mondja: ugye két vere­bet egy fillérért adnak, és egy sem esik le közülük a földre, Atyátok tudtán kívül? Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok”. Mt 10,29-31 (Zsolt 121,3; Gál 3,1-5-Fil 4,8-9). Tény, hogy a világmindenséghez mérten parányi porszemek va­gyunk. Sokan közvetlen környezetükben is szürke kis verébnek érzik magukat. Mennyi biztatás van Jézus szavában: Isten számontart bennünket! Sőt olyan drágák vagyunk néki, hogy’ Fiát adta értünk. Péntek - június 12. „Jézus mondja: aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket és cselekszi, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette házát”. Mt 7,24 (5Móz 30,14; Zak 4,1-14—Fii 4,10-23). Lehet fejből sorolni bibliai idézeteket, minden kérdésre odavágó igét mondani válaszul. Lehet hallgatni a Jézusról szóló igehirdetést évek hosszú során át. Urunk mégsem ezen méri le majd okosságunkat, hanem megkérdezi: cselekedtük-e Isten akaratát? Szeretetben, megbocsátásban éltünk-e? Szombat - június 13. „Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék”. Rm 14,9 (Ézs 53,12; ApCsel 8,14—25—Péld 10,8-12). Az első keresztyén hitvallás így hangzott: Jézus Krisztus Úr. Isten a szenvedés és a halál mélységéből kivonta, jobbjára emelte Őt. Ha életünkben örömmel valljuk Urunknak, akkor nem riaszt földi utunk vége sem, hiszen halált legyőző hatalmában bízva Ő hozzá és Ő eléje tartunk. Deméné Smidéliusz Katalin Fabiny Tamás Egy gabonakereskedő levele Szeretett Alexandrosoml Kegyelem és áldás néked a szent város­ból, Jeruzsálemből! Leveled még az ünnepi forgatag előtt elérkezett hozzám: örömmel tölt el, hogy mindnyájatoknak békés életet ád a Mindenható. Soraidra azonnal akartam válaszolni, hogy levelemet az első Egyiptomba induló karaván elvigye hoz­zád. Kérésednek megfelelően részletesen beszámoltam volna mindarról, amit az utolsó két hónap során intéztem, hiszen ez az üzleti vállalkozás közös ügyünk. Emlékezhetsz, hogy amikor évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy a héberekkel cserélünk árul, mindketten jelentős ösz- szeget fektettünk be. Hála az egeknek, áldozataink gazdagon megtérültek. Mi­ről is írtam volna levelemben, amely vé­gül meg sem született? A gabona- és vászonszállitmányok pontos részletezése után vázoltam volna a zafír és a smaragd árának alakulását, majd röviden ki akartam térni egy olyan nem üzleti vo­natkozású eseményre, amely itt, Jeru­zsálemben az utóbbi hetek fő beszédté­mája volt. De áldom a Magasságost, hogy levelemet nem küldtem el olyan hamarjában, mert soraimból csak maró gúny és pökhendi megvetés áradt volna. O.azén gyarló természetem. Délidőben, amikor pang az üzleti élet és mindenki árnyas helyre rejtőzik a hőség elől, ágyamon heverészve már magamban meg is fogalmaztam néhány gunyoros mondatot. Először is érzékletes szavak­kal egy kivégzést ábrázoltam volna, ami itt ugyan szinte mindennapos, de az a péntek délutáni valahogy másként zaj­lott. Képzelj el, jó Alexandrosom, egy felajzott tömeget. Öklüket rázó felnőt­teket, üvöltöző gyerekeket, vinnyogó vé­neket. A nagy nekibuzdulásban az asz- szonyok észre sem vették, ha kendőjük fejükön kioldódott, s hajtincseik zuha- tagként hullottak előre. A férfiak nya­kán kidagadtak az erek, úgy üvöltözték: „Feszítsd meg!". Hogy kit küldtek ezzel a halálba? Tudod, azt a sápadt názáre- tit, akiről korábbi üzleti jelentéseim füg­gelékében már szóltam. Aki gyermek­korában állítólag hazánkban, Egyip­tomban élt, ahová szülei menekítették egy tébolyult király haragja elől. Né­hányszor hallottam beszélni, de szavai hidegen hagytak, hiszen csak az üzleti élet érdekelt, a számok józansága, a súlyban és hosszban mérhető valóság. Az én fejemet, amely tele van kamatlá­bakkal és vámtarifával, senki ne terhelje romantikus beszéddel a mezők liliomai­ról és az ég madarairól - véltem egykor. Bár egyszer kétségkívül felcsigázta ér­deklődésemet, amikor Kánában a vizet borrá változtatta. Tudod, szellemesked­ve még meg is írtam neked az esetet, megtoldva azzal az élccel, hogy egy ilyen ördöngös fickót kellene ügynöknek le­szerződtetnünk. Hordószámra szállít­hatnánk a Nílus vizét, hogy aztán azt jó hebróni borként adjuk tovább... Bizony, azóta is mardos a lelkiismeret, hogy így gúnyolódtam a názáretin. Az a péntek délután azért nagyon be­lém vésődött, pedig már vagy két hónap telt el azóta. Ha rá emlékezem, nem az arcát látom, hanem hangját hallom: zi­hálása lüktet, dobog a fülemben azóta is. Képzeld, kivégzőire nem átkot szórt, ha­nem imádkozott értük. De bevallom, ak­kor még férfiasabbnak, hősiesebbnek ta­láltam volna, ha bosszúzsoltárokat imádkozva leheli ki lelkét. Azóta azon­ban történt egy és más - no, de nem akarok előreszaladni az elbeszélésben. Tervezett, de el nem küldött levelem­ben még azzal is szórakoztattalak volna, hogy milyen szánalmasan néztek ki ta­nítványai az eseményeket követően. Ismersz engem, szeretett Alexandro­som, tudod, hogy szeretek jól értesült lenni. Ezért is ismerhettem valamelyest Egy boldog ember emlékére Május. hatodikénak borongós dél­utánján szomorú találkozásra Do- monyba indult a Galga-völgyi evan- gélikusság, hogy Pest megye és az or­szág más részeiből érkezett rokonok­kal, barátokkal, lelkészekkel és hívek­kel együtt búcsút vegyen Torda Gyu­lától, a háromszázhat esztendeje fenn­álló domonyi gyülekezet sorrendben tizenegyedik lelkészétől. Úgy érezte az ember, hogy a templomi ravataltól a sírig nem is a koporsóvivő férfiak vit­ték öreg testét, hanem a sokszáz fő­nyi tömeg ünnepélyesen szárnyaló éneke. Aszódon született 1902. március 12- én. Az aszódi evangélikus gimnázium­ban szerzett jeles érettségi után, ének és zenei talentumok birtokában, szintén jeles teológiai diplomával a zsebében egyházának akkori vezetői látványo­sabb jövőt szántak neki egy szinte is­meretlen kis falu parókiájánál. Isten másképpen rendelkezett. Lelkésszé avatása után 1925-ben, Raffay Sándor püspök Kiskőrösre küldte káplánnak. Egy év múlva Domonyba rendelték, az akkor már súlyos beteg Szilárd János lelkész kisegítésére. Annak halála után adminisztrátor, majd 1927 telén meg­választott lelkész ugyanitt. Itt talált hit­vestársra is elődjének egyik leányában, Szilárd Ilonában. 1968-ban megözve­gyült, majd újra házasodva rövid, de boldog esztendőt élt dr. Haluszka Mar­git tanárnővel. Hallatlan energiával ve­tette magát a gyülekezeti munkába és folytatta 45 éven át. Tréfásan együgyű embernek titulálta magát. Egy ügyet ismert és szorgalmazott minden erejé­vel, a gyülekezet Összetartását és neve­lését. Boldoggá tette a szolgálat. Isme­rősnek és ismeretlennek eldicsekedett, még öregen és betegen is: Nézzen rám, nálam boldogabb ember nem lehet, legfeljebb ilyen. Nem gyűjtött vagyont, mert mindig adakozott közcélokra és személyes rászorulóknak. Kis házára viszont nagyon büszke volt, amit 1970- ben, nyugdíjba vonulásakor sikerült felépítenie. Amíg ereje engedte, nyug­díjasán is mindig készséggel vállalt minden szolgálatot és egyetlen isten­tiszteletet, bibliaórát el nem mulasz­tott. Gondolkodására jellemző halálra készülőben kimondott akarata. Ezt mondta: ne hozzatok nekem koszorú­kat a síromra. Pár nap és elhervad. Adjátok össze a pénzt és küldjétek Fót- ra koszorú helyett a Kántorképzőnek. Megtettük ahogyan kívánta. Utolsó kí­vánságával így segítette 23 000 Ft ado­mányhoz forrón szeretett egyházát. Boldogan várta a halált, a Krisztussal való nagy és végleges találkozást. B. T. azt a néhány jámbor férfiút, akik életé­ben mindenhová elkísérték a názáretit. Ezért lepett meg, hogy a Koponyák he­gyén, ahol az otromba mészárosmunkát elvégezték, csupán egyet láttam viszont közülük, bizonyos Jánost. A különös rabbi halála után azonban egyszer összehozott velük a sorsom. Szokásom szerint a piacon dolgoztam: a múltkori karavánnal érkezett ale­xandriai kerteteket próbáltam meg jó pénzért értékesíteni, amikor megláttam maroknyi csoportjukat. Akik egykor oly öntudatosan lépdeltek mesterük oldalán, most alig vonszolták magukat. Naptól cserzett arcukra tétovaság ült ki, tekin-, tetük tompa volt, miként az őszi alko­nyat. Arra figyeltem, hogy egyikük, bi­zonyos Simon, akit Péternek hívnak, halászhálóra kezdett alkudozni. Még kérdezte is az árust, hogy elég tartós-e a háló, ugyanis most már egész életében kizárólag a halászattal akar foglalkoz­ni. Miután megvette e többi szükséges felszerelést is, fáradt mozdulattal vállá­ra vetette a súlyos hálót, s megindult a városkapu irányába. Társai tétován kö­vették. Emlékszem, gúnyosan néztem utánuk, és valami ilyesmit vetettem oda a mellettem álló kupecnek: Na, ezeket a tegnapi hősöket sem látjuk többé vi­szont. Halászgassanak csak bánatuk­ban... Egy napon a Kidrán-völgy felöl ér­keztem Jeruzsálembe, mivel a Sajtcsiná- lók utcájában volt dolgom. Eredeti cé­lomhoz azonban nem jutottam el, ugyánis amint ahhoz a sikátorhoz értem, amelyben egy nyomorúságos felsőszo­bában az egykori tanítványok némelyike meghúzta magát, hirtelen szélvihar tá­madt. Ha jól emlékszem, a nap harma­dik órája volt. Olyan erejű tornádó tört ránk, amilyet még soha sehol nem ta­pasztaltam. Az emberek rémülten sza­ladgálni kezdtek, hogy valahol menedé­ket találjanak. Legtöbben éppen az em­lített szűk sikátort választották oltói­mul. A forgatagban sok férfit felismer­tem, akikkel a piacon együtt szoktunk kereskedni. Voltak köztük pártusok, médek és elámiták, üzletemberek Pon- tuszból, Frigidből és Kappadóciából, za­rándokok Pamfiliából és Líbiából. Hir­telen átszellemült arcú férfiak jelentek meg közöttünk, akikben döbbenten is­mertem fel az egykori halászokat. Péter lángoló szavakkal beszélt, a többi is gyújtó szónoklatot tartott. Először csak azon hördültünk fel a tömegben, hogy valamennyien értettük őket, jóllehet sokféle nyelvet beszéltünk. De sok gon­dot okozott is ez az üzleti életben, hogy kézzel-lábbal kellett mutogatnunk egy­másnak! Most azonban minden egyes szavukat tisztán értettük. Az igazi meg­lepetés azonban akkor ért, amikor Péter a názáretiről kezdett beszélni. Egészen új összefüggéseket tárt fel! Amikor ke­resztre feszítéséről szólt, ott belül újra hallottam zihálását, megint láttam el­gyötört arcát. Péter azt mondta, az én bűneimért is imádkozott, értem is meg­halt, hogy nekem új életem legyen. A hamis súlyokra, a sok silány árura és megannyi csalásunkra gondoltam, s úgy éreztem, ez így tovább nem mehet. „Tér­jetek meg és keresztelkedjetek meg!” - süvített a felszólítás, és én még aznap, több ezer társammal bemerítkeztem. Mintha most születtem volna! Ezt akartam neked megírni, jó Ale­xandrosom. Arra kérlek még, többé ne küldess nekem árut. Üzletemet teljesen felszá­moltam, mindenemet szétosztottam a rászorulók közölt. Szegény léttem, még­is mindenkinél gazdagabb. Az Úr áldjon téged! Rufus ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1987. június 7-én, Pünkösd ünnepén Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsáé Kovácshá­zi Zelma, de 11. (úrv.) John Vikström (finn érsek), du. 6. (családi) Pintér Károly. Fasor de. 31. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél ll. (úrv.) Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar, úrv.) Kertész Géza. Tbaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Fabiny Tamás. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Kerepesi út .69. de. 8. (úrv.) Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. II. (úrv.) Reuss András. Frangepán u. 43. de. 8. (úrv.) Reuss András. Vád út 129. de. negyed 10. (úrv.) Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc dé. 10. (úrv.) Ha­vasi Kálmán, este fél 8. (vespera) Pintér Ká­roly. Pestlőrinc Szemere-telep de. háromne­gyed 8. (úrv,) Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Bizik László. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. (úrv.) Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. (úrv.) Kosa László. Rákoscsaba de. 9. (úrv.) Fabulya Hilda. Rákosliget de. 11. (úrv.) Fabulya Hilda. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Bodrog Miklós, de. fél 11., (német), de. 11. (úrv.) Eberhard Bibelrieter, du. 6. (úrv.) Vető István. Toroc- kó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. (úrv.) Matti Malmivaara. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Takács József, de. 11. (úrv.) Takács József, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Pesthidegkút de. fél 11. (úrv.) Kőszeghy Tamás. Budakeszi de. 8. Kőszeghy Tamás. Modori u. de. fél 10. Ke­lenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, fél 10. (csa­ládi) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Budaörs de. 9. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillagbegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Budapesten, 1987. június 8-án, Pünkösd 2. napján Deák tér de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. Montag Andomé. Ül­lői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákó­czi út 57/b. déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbá­nya de. 10. (úrv.) Fabiny Tamás. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Fabiny Tamás. Zugló de. 11. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Zoltai Gyula. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Bízik László. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Rákosszentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Soly­már Péter. Rákoshegy de. 9. Fabulya Hilda. Rákoskeresztúr de. fél 11. Fabulya Hilda. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 11. (úrv.) Vető István, du. 6. Vető István. Óbuda de. 10. Görög Tibor, du. fél 7. ökumenikus áhítat. XII. Tartsay Vilmos u. ll.de. 11. (úrv.) Kőszeghy Tamás. Pesthidegkút de. fél 11. Donáth László. Modori u. de. fél 10. Kelenföld de. 11. Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Balaton mellett június 7-én Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 25.) du. 4. Balatonboglár (református templom) de. 9. Balatonfenyves (ref. templom) du. 6. Bala­toniéin (ref. templom) de. 11. Fonyód (pro­testáns templom) du. 4. Kapernaum (Gyenes- diás, Béke u. 57.) du. fél 3. (úrv.). Keszthely (Deák F. u. 20.) de. 11. (úrv.). Tapolca (pro­testáns templom, Darányi u. 1.) de. fél 9. (úrv.). Veszprém de. 10. Zánka de. 11. Pünkösd ünnepén 33 oltárterítő szí­ne: piros. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 14,23-31; az igehirdetés alap­igéje: Jóéi 3,1-2. Pünkösd 2. napján az oltárterítő szí­ne: piros. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 3,16-21; az igehirdetés alapigé­je: Ez 36,25-28. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. 1987. június 28- án, vasárnap reggel 7.05 órakor az evan­gélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi rádió. Igét hirdet: Bálintné Varsányi Vilma lelkész, Csikvánd. Pályázati felhívás A templomépítő Siófok - kötéséi gyülekezet pályáza­tot hirdet lelkészi állásra. Olyan lelkipásztorok je­lentkezését várják, akiknek szívügyük ez a templomépí­tő szolgálat. Az idegenfor­galomra való tekintettel a német nyelvben jártasság előnyt jelent. Illetménye megfelel az or­szágos átlagnak. Jelentkezést a Déli Egy­házkerület Püspöki Hivata­lába kérjük. a hírek a Először Magyarországon KBK Ifjúsági Bizottság ülése A Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsa és az Egybázközi Béke­bizottság meghívására a KBK (Keresz­tyén Béke Konferencia) Ifjúsági Bizott­sága az 1985. évi VI. Keresztyén Béke- világgyűlés óta először tartott ülést. A Református Egyház berekfürdői „Megbékélés Háza” adott otthont a konferenciának, melynek résztvevői 16 országból érkeztek, képviselve május IS—22-ig az öt kontinenst. A konferen­cia résztvevőit dr. Görög Tibor ökume­nikus főtitkár köszöntötte az Ökumeni­kus Tanács valamint az Egyházközi Bé­kebizottság nevében. „...Nekem kapu az egyház hozzá­tok, lehetőség, hogy megismerhesse­lek titeket és tapasztaljam: ti is békét akartok...” - vallotta az egyik tenge­rentúli résztvevő a csoport-megbeszélé­sek közti szünetek valamelyikében. Nagy átéléssel és örömmel számolt be szocialista-országbeli tapasztalatairól, mert „valami egészen másra” számí­tott. Akaratlanul is továbbgondolkod­tam. .. Már megszokottá vált számunkra korunk képletbe is foglalt igazsága: In­formáció = Élet. Ezt tapasztalhatjuk az élet minden területén közvetlenül, de többszörösen áttételes formákban is. Gondoljunk az operáló orvosra, aki­nek azonnal kell dönteni, ha műtét közben komplikáció adódik. Számára minden egyes információ a betegről: életfontosságú. Egy téves adatfelvétel vagy rossz helyzetfelismerés, és a hibás döntésért egy élettel kell fizetni. A kört tágíthatjuk és példaként említhetjük a hadászatot, ahol a másik félről szerzett információ valóban egyenlő az élet­tel... vagy a halállal. A hadászat emlí- tésével pedig részben már érintjük a tanácskozást, melynek témája ez volt: Az ifjúság igazsága a jövőben - a ke­resztyén reménység kihívása, tekintet­tel a szegénységre és a nukleáris leszere­lésre. Nem lehet eleget beszélni a nukle­áris fenyegetettségről, amíg potenciális pusztító erejük árnyékában élünk, ezt a veszélyt nem lehet látni, nem lehet, érzékelni de a csernobili szerencsétlen­ség ténye ott áll felkiáltójelként min- "denki számára! Ezért kell támogatnunk minden olyan javaslatot, amely lehető­vé teheti, hogy a következő nemzedé­keknek ne kelljen a nukleáris fenyege­tettség veszélyében élniök. Más a világ békéje, és más az amit Jézus ad, de a két béke összefügg egy­mással. Hitünkből fakadóan valljuk, hogy belső békesség nélkül nincs értel­me külső békéről beszélni, de tudjuk: az Istennel és önmagunkkal való meg­békélés arra indít, arra kötelez minket, hogy a környezetünkben is békességet teremtsünk. A béke előfeltétele a biza­lom, a bizalom előfeltétele a megérteni- akarás. Szavakon keresztül értjük egy­mást és szavainkat tetteink hitelesítik. Ilyen értelemben a szó, ha jót akar, ha jobbat akar, nem szabad hogy süket fülekre találjon... sem északon, sem délen, sem keleten, sem nyugaton. Fontos, hogy minél többet tudjunk másokról és mások minél több infor­mációt - ne csak megszűrten - kapja­nak rólunk. Ez a megérteni-akarás jel­lemezte a konferencia résztvevőit és a hit: a béke nem álom, hanem a bizalom útján megközelíthető valóság. Frankó Mátyás HAZAI ESEMÉNYEK Eskütétel Fodomé Szkrinyár Katalin lelkészi munkatárs és Vető István kerületi se­gédlelkész 1987. május 19-én, kedden esküt tettek Nagy Richárd, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese előtt a Magyar Népköztársaság Alkotmányára. Az al­kalmon jelen volt Fűzfa Imre egyház­ügyi főtanácsos, Szebik Imre püspök­helyettes, a Budai Egyházmegye espe­rese, valamint Lehel László az Evangé­likus Élet főszerkesztője. Bonyhád A hidasi társgyülekezetben és a bonyhádi ' gyülekezetben Krámer György, a soproni gyülekezet igazgató­lelkésze végzett vendégszolgálatot. Délután szeretetvendégség volt a sop­roni templomról szóló vetített képes előadással. A két gyülekezet ez alka­lommal 30 834 Ft-ot adományozott a soproni templom javára. Az adomá­nyokat és az áldozatkészséget szeret­nénk ezúton is megköszönni. Nyíregyháza Dr. Bálint Zoltán az LVSZ Zimbab­wében dolgozó mérnöke június 7-én, pünkösd első napján este 18 órakor a nyíregyházi Nagytemplomban vetített képes előadást tart szolgálatukról. Halálozás Özv. Strba Mihálynét, az ipolyszögi leánygyülekezet hűséges tagját 93 éves korában az élet és a halál Ura csendben hazahívta. Koporsója mellett Garami Lajos esperes hirdette a feltámadás evangéliumát. Az elhunytban dr. Sel- meczi János, a Teológus Otthon igaz­gatója édesanyját gyászolja. „Úgy sze­rette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Apróhirdetés Soproni üdüléshez szállást nyújt Zerge u. 26. sz. alatti egyházi üdülőnk a Lővérekben, erdőszélen, jó levegővel, szép kilátással. Szál­lásdíj napi 70 Ft. Jelentkezés helybiztosításra Kiéli Erzsébet otthonvezető címén 9400 Sop­ron, Templom u. 10. Számítástechnikai szolgáltatások, TEMP­LOMTORNYOK, tetők, ereszcsatornák korrózióvédelme, szükség esetén állványo­zást kiváltó ALPIN technikával is, VIL­LÁMVÉDELEM tervezése, szerelése GA­RANCIÁVAL. Referencia munkák: Skála Budapest, Hotel Átrium Hyatt, Győr Ná­dorvárosi Lelkészség. TERRASERVICE GMK: 1021 Buda­pest, Bognár u. 3. Tel.: 342-628. Salgótarján A Nógrád Megyei Egyházközi Béke­bizottság 1987. május 13-án Salgótar­jánban ülést tartott. Garami Lajos es­peres megnyitója után Szigetvári János Salgótarján városi rendőrkapitány tar­tott rendkívül lebilincselő előadást a „Csillagháborútól a teljes leszerelésig” címmel. A feltett kérdésekre az előadó nagy szakértelemmel válaszolt. Az ülés zárószavát Kalácska Béla a Békebi­zottság alelnöke mondta, összefoglalva az elhangzottakat a kölcsönös bizalom kiemelésével. Csurgó-Porrogszentkirály Szupplikációs szolgálatot végzett a két gyülekezetben Farkas Etelka IV. évf. hallgató. A csurgói gyülekezet 4200 Ft, a porrogszentkirályi pedig 13 000 Ft offértóriummal támogatta lelkészképzésünket ebből az alkalom­ból. Mindkét gyülekezet szeretetét és áldozatkészségét köszönjük. Sopron 1987. május 2-án Trajtler Gábor or­gonaművész hangversenyt adott a sop­roni templomban. Az orgonahangver­seny teljes bevételét a művész felaján­lotta a soproni templom helyreállításá­ra. A hangverseny bevételének összege 8030 Ft volt. Szolgálatáért ezúton is köszönetét mondunk. Születés Eklundné Bödy Gyöngyinek és Ek- lund Ingvárnak megszületett első gyer­mekük Eklund Arvid Attila, Svédor­szágban 1987. február 13-án. Esküvőkről, keresztelőkről VIDEO ren­delhető. 9-től 12-ig 184-083, levélben: 1041 Bp., Deák F. u. 9. UNIFOTO. Robotron 20-as írógép 5000,- Ft-ért, rész­letre is eladó. Cím: Ajka, Kossuth utca 2/b. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedó Üzem (877046/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 87.60084 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hfrlapkézbesltő postahivatalnál, a hlrlapkézbesitóknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELÍR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom