Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-04 / 1. szám

Evangélikus Élet 1987. január 4. GYERMEKEKNEK Válaszolunk gyermekeknek Miért kell imádkozni? Isten enél- kül nem tudja, mire van szüksé­günk? Isten tudja legjobban, mire van szükségünk, ahogyan ezt az Úr Jézus Krisztus is tanította: „Jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van". To­vábbá: Isten mindent bőségesen megad nékünk, anélkül is, hogy külön kérnénk. Ha nem így lenne, nem élhetnénk egyetlen percig sem.-Az imádság annak kifejezé­se, amit adott pillanatban külö­nösképpen is szeretnénk; annak megfogalmazása, amiről úgy gon­doljuk, hogy most rendkívüli mó­don szükségünk van rá. És végül: az imádság lényege tulajdonkép­pen sosem a kérés, hanem az ál­landó kapcsolatban maradás Is­tennel. Minden imádságot meghallgat Isten? Isten minden imádságot meg­hallgat. - De nem minden imádsá­got teljesít. Luther Márton szerint: „Megvan az a javunk, hogy imád­ságunk mindig meghallgatásra ta­lál, akkor is, ha nem történik min­den a mi akaratunk szerint. De megtörténik Isten akarata s az jobb a mi akaratunknál". Mi fel­nőttek, tapasztalatból tudjuk, hogy milyen jó, hogy sok minden nem úgy lett, ahogy egy adott pillanat­ban, sok mindentói meghatározva mi magunk kértük. Isten azokat az imádságainkat teljesíti, melyek hosszú távon valóban hasznunkra és javunkra vannak. - Más valaki erről azt mondta: „Isten nem telje­síti minden kérésünket, de teljesíti minden ígéretét, melyeket nékünk a Szentírásban tett". * ★ * Szabad-e azért imádkozni, hogy az iskolában valamelyik tantárgy­ból ne feleljek? Pál apostol ezt írta: „Minden szabad nékem, de nem minden használ”. így van ez az imádság­gal is. Szabad sok mindenért imádkozni, de nem minden imád­ság használ. Igaz, Pál apostol azt is írta: „Hálaadással tárjátok fel minden kívánságtokat Isten előtt". De ezt elsősorban a hittel és üd­vösséggel kapcsolatos imádsá­gokra írta. - Egyébként általáno­san elfogadott szempont, hogy olyasmiért, amit mi is megtehetünk vagy amit kifejezetten meg kell ten­nünk, mint gyermekeknél a tanu­lás, ilyesmikért nem imádkozni kell, hanem a tennivalókat megtenni. Erre utal a régi bölcs mondás is: „Imádkozzál és dolgozzál". Miért éppen este kell imádkoz­nunk? Először is: nem kell!, hanem le­het, szabad és érdemes! Másod­szor: az imádsághoz lehetőség szerint a legjobb körülményeket kell teremteni és biztosítani. Pél­dául a csendet, a zavartalanságot, ahhoz, hogy érzéseinkkel, gondo­latainkkal Istenre tudjunk figyelni. Erre kétségkívül alkalmas az este, az elalvás előtti idő. Egyébként mindig és mindenütt lehet imád­kozni, ha erre a benső hajlandó­ság megvan valakiben. * * * Gyakran az esti imádságom mondása közben szoktam elalud­ni. Ez vajon nagy baj? Olyannyira nem baj, hogy egye­nesen azt kívánjuk, bárcsak minél több gyermek és minél'több felnőtt lenne, aki imádsággal alszik el. En­nél jobb elalvást senkinek nem kí­vánhatunk. Talán az ilyenekről mondja az egyik zsoltár: „Szerel­mesének álmában is ad eleget". * * * Miért mondják az imádságról, hogy az beszélgetés, hiszen csak az beszél, aki imádkozik? Az imádság elsősorban azért beszélgetés, mert benne és általa Istent szólítjuk meg, Isten jelenlété­nek tudatában történik minden imádság. Az imádság azért is be­szélgetés, mert Isten válaszol, felel nekünk. Akár úgy, hogy az imád­ság pillanataiban szívünkben va­lami változást érzünk; akár úgy, hogy az életünkben vagy körülöt­tünk valami megváltozik. Legin­kább azonban a Szentírás Igéjé­ben kapunk választ imádságaink­ra. Az imádság és a Biblia olvasá­sa ezért elválaszthatatlan. Erre utal egyik énekünk néhány sora is: „Jézus az én királyom, Imámra fe­lelet, Imámra felelet". GyOr Sándor Szolgálat Krisztus nevében Megjelent az 1987. évi Evangélikus Naptár Az 1987. évet az ENSZ a testileg, szellemileg, vagy lelkileg sérültek évének nyilvánította. Az egyházban - amint a bevezető utal rá - ez már idestova kétezer éves program, aho­gyan Jézus Lk 4,18-19 szerint a ná­záreti zsinagógában meghirdette. Az első szakasz címe: a szolgálat gazdagsága; ezt négy írás világítja meg közelebbről. Krisztus szolgálata az - olvashatjuk Cserháti Sándor dékán cikkében hogy társunkká szegődik, átformál, de nem reked meg a belső élet körében, hanem átfogja az egész világot. Az egyház szolgálata pedig az - ezt Sólyom Ká­roly püspökhelyettes fejti ki -, hogy válaszul Krisztusnak szolgál, hálá­ból, mást nem tehet. A gyülekezet szolgálata abban áll, hogy második otthonunk, különféle korosztályhoz tartozó, különböző körülmények között élő gyülekezeti tagoknak - írja Szebik Imre. Végül pedig a ke­resztyén hivő ember szolgálata egész élete, az imádság, a terhek vállalása, Isten igéjének továbbadása - erről Balicza Iván ír. Évfordulók - ez a szokásos követ­kező szakasz címe; igen gazdag tar­talmú. Az itt közölt tizenhárom írás mindegyikének ismertetésére nem vállalkozhatunk. Annyit mégis hadd említsünk meg, hogy a „legidősebb” évforduló 750 éves: 1237-ben halt meg Juliánus barát, a magyarok ős­hazájának kutatója, de olvashatunk arról is, hogy 1537-ben Luther házá­ban volt az első finn-magyar lelkész­találkozó, igaz, csak két résztvevő­vel, akik nem is tudták, hogy roko­nok. Az évfordulók sora egyházunk tíz éve elhunyt vezetőiről való meg­emlékezésekkel ér véget. A harmadik rész a szeretetintéz- ményeinkben végzett szolgálatról szól, szoros kapcsolatban az össze­foglaló cimmel. Az itt folyó nehéz munka a hit, a szeretet és a remény­ség szolgálata. A Krónika, a Gyülekezeteink élete és a Halottaink című fejezetek min­den évben visszatérnek Naptárunk­ban. Megelevenedik előttünk sok­sok esemény, külföldi és itthoni láto­gatás, a hálaadás a megújított temp­lomokért, gyülekezeti épületekért, orgonákért, a sok-sok alkalomért, a szokásosakért is, nemcsak a rendkí­vüliekért. Hálát adunk azok szolgá­latáért is, akik már nem lehetnek közöttünk. A versek, elbeszélések fejezete a Naptár szokásos záró szakasza. Is­merős nevekkel találkozhatunk, szó­kéval, akik évközben, lapunk hasáb­jain is közel kerültek az olvasók szi­véhez. Szép kiállítású borító, amely az 1986. évi Berzsenyi-évfordulóra em­lékeztet, gazdag fényképanyag és rajzok teszik 1987. évi Evangélikus Naptárunkat még érdekesebbé. szp Megint véget ért egy év. Az elmúlt esztendő minden­ki életében mást és mást jelentett. Van aki számára egy bölcső, egy új kis élet jelentett sokat. Van aki­nek a szive azért nehéz most, mert egy koporsóra kell gondolnia. Napsu­garas emlékeket mentenek át a múltból sokan. Mások a csalódásokra, fájdal­makra, bajokra emlékeznek keserűen. Akárhogyan is volt, az emberek csak kétféle módon búcsúznak, kétféle mó­don érkeznek el az esztendő utolsó órá­jához. Aki magában járja az életutat, az a maga mértéke szerint értékel. Aki Istennel él, az Isten mértéke alá állítja az eseményeket. Aki Isten szerint mér, azt elcsendesíti ez az ige. Annak fájnak az elmulasztott alkalmak, az tudja, hogy csak bűnbá­nattal teheti le az elmúlt esztendőt Isten kezébe. Csak nagyon csendesen és alá­zatosan állhatunk meg Isten előtt. De elmondhatjuk ezen az estén a hálaadás szavát is. Hiszen Isten minden gyenge­ségünk, kishitűségünk, elesettségünk ellenére megtartott, megőrzött ben­nünket. A kegyelemnek köszönhettük az elmúló évet is. A kegyelemre tá­maszkodva nézhetünk az új esztendő felé is. Igénk a jövendő felé indít el bennün­ket. Amit a próféta mond, az nemcsak az új esztendő, hanem egész életünk programja kell hogy legyen. Nekünk szól a próféta figyelmeztetése: Keressétek az Urat! Ez legyen élete­tek célja: Közelebb Istenhez, mindig, mindenben közelebb őhozzá. Nyíljatok meg Isten előtt, ne zárkózzatok el előle! Minden élethelyzetben, döntéseitekben rá figyeljetek! Tőle várjátok a megol­dást, a segítséget, az erőt! Higgyétek el, hogy Isten jót akar akkor is, ha sok minden rejtélyes és megfoghatatlan számotokra! Segíteni akar rajtatok. Keressétek az alázatosságot! Ezt így is lehetne mondani: Tanuljatok meg lemondani a magatok igazáról, szíve­sen megbocsátani másoknak! Köze­lebb az emberek­hez, több megér­tés, több szeretet, több jóság! Nyíl­jatok meg az em­berek előtt, tanul­játok meg elfo­gadni őket! Egy életre szóló prog­ram ez is. Keressétek az igazságot! Emlékezzünk Pál kérdésére: Mi az igazság? És gondoljunk Jézus válaszára, amit más alkalommal mon­dott: „én vagyok az igazság”. Krisztus­ban lett nyilvánvalóvá az igazság, hogy Isten feltétel nélkül bocsánatot ígér és új lehetőségeket nyit meg előttünk. Ke­ressétek az igazságot, keressétek Krisz­tust, csak akkor kerülhettek közelebb Istenhez is, emberhez is. „Talán” - mondja ki igénk a súlyos mondatot. Talán oltalmat találtok az ítéletben. Ez a cél, ez a jutalma annak, aki Istent keresi. Talán kapunk még Istentől éveket. Talán a 87-es év lesz az utolsó. Talán több örömöt, talán több terhet hoz a következő esztendő. De amíg élünk, mindig van időnk. Van időnk arra, hogy az Urat keressük. Ak­kor talán megmenekültök - mondja a próféta. Aki Istent keresi, biztos lehet ebben az ígéretben. Mi a „talán”-nál többet tudunk. Hiszen Jézus Krisztus, aki az Ószövetség prófétáinál sokkal közelebb állt Istenhez, halálával áthúz­ta ezt a pici szót, áthúzta ezt a „ta­lán”-!. Isten, a mi mennyei Atyánk pe­dig őt igazolta. Nagyné Ferenczy Erzsébet IMÁDKOZZUNK! Megint eltelt egy év Urunk Istenünk. Mennyi testi és lelki jót, mennyi örömöt ajándékoztál nekünk! Olyat is átéltünk, ami fájdalmas és nehéz volt, ezeken ke­resztül egészen közel akartál jönni hoz­zánk áldásoddal. Bocsásd meg hálátlan­ságunkat, sokszor nem ismertük fel jó­ságodat. Fordíts mindent jóra, amit rosszul tettünk az elmúlt évben, és bo­csásd meg mindazt, amivel vétkeztünk ellened. Add, hogy tekintetünk csak Jé­zusra nézzen, akitől az életet kapjuk. Ámen ÓÉV IGÉJE Zof 2,3 KERESSÉTEK AZ URAT! Weöres Sándor Öröklét A föld, hol az élet terem, a mindent nyelő sírverem, a síkság, hegy, tenger, folyó: öröknek látszik és múló. Világűr és mennyboltözat, sok forgó égi kapcsolat, a milliárdnyi tűzgolyó: öröknek látszik és múló. Mit eltemet a feledés, egy gyík-kúszás, egy szárnyverés, egy rezdület, mely elpörög: mulónak látszik és örök. Mert ami egyszer végbement, azon nem másít semmi rend, se Isten, se az ördögök: mulónak látszik és örök. V_______________________________________________________________________________________________________________) Jákob nem vár­ta és nem kereste ezt a találkozást. Volt, amikor azt remélte, hogy a hazugsággal meg­szerzett áldás bol­doggá teszi. Csa­lódott. Menekül­nie kellett szeret­tei közül, testvére elől, sőt az Isten­eiül is. Isten, akit nem kérdezett és nem ke­resett a lakatlan sivatagban, egyszerre eléje állt: „Itt vagyok”. Mindenkitől távol, elhagyottan, félelmekkel megra- kottan találkozik Jákob Istennel. Vidáman, vagy betegség terhét cipel­ve, egymást támogatva, vagy a magány keserű kenyerét rágcsálva, tervekkel, vágyakkal telve indulunk az újeszten­dőbe. Vannak, akik most is betegen feküsznek, életnek háttal, halállal szemközt. Remegve teszik fel a kérdést: Mit hoz nekem ez az esztendő? Világunk rémítő mélységek felett ha­láltáncot jár, mint valami kötéltáncos. Egészségesnek és betegnek, sírónak és örvendezőnek, élet delén járónak és ha­lállal vívódónak elmondja Isten: nem tudod mit hoz a holnap, nem tudod meddig élsz itt a földön. Azt azonban tudhatod: én mindig veled vagyok, én mindig veled leszek, megáldalak és megsegítelek, ne félj! Mi is átélhetjük azt, amit Ady: „Mikor elhagytak, mi­kor a lelkem roskadozva vittem, csen­desen és váratlanul átölelt az Isten.” Közösségben Istennel A menny, mint Isten világa bezárt előttünk. Isten azonban elrejtett és tá­voli világába megengedi néha, hogy emberek bepillanthassanak oda. Ilyen­kor az elrejtett napvilágra kerül, a lát­hatatlan láthatóvá lesz és a hallhatat­lan hallhatóvá. Isten maga teremt kap­csolatot a földdel. Nem tőlünk Hozzá, hanem Tőle hozzánk. Jézus Krisztus­ban történelmi valósággá lett Jákob álma. Ennek az isteni kommunikáció­nak a jelei az angyali üdvözlet Máriá­nak, az isteni gyermek születése a já­szolban, Jézus igehirdetése és csodái, harca a Gonosszal és a nagy Rontóval, megdicsőülése, halála, feltámadása és mennybemenete­le. ígérete, hogy velünk van min­den napon a világ végéig. Tóth Ár­pád kétségbeeset­ten sikoltja: „Ma­gam vagyok na­gyon, kicsordul a könnyem ha­gyom, én, én,szá­nalmas figura én.” Nem, nem leszek soha magam ebben az évben sem. Világunkat és egyházunkat sem hagyja magára az Isten. Embertársa­ink, szeretteink mellett mindig velünk marad és velünk lesz az Isten. Jézus Krisztus ajándéka éppen az, hogy el­szakíthatatlan közösségbe hozott min­ket az élő Istennel. A vele való közös­ségben tanulunk meg hálát adni mind­azért, amit Tőle kapunk ajándékba eb­ben az évben is. Áldásából áldássá len­ni közeliek és távoliak számára. Isten mindenekfölött való Úr Jákob látja, hogy Isten áll a mennyet és a földet összekötő létra csúcsán. Lát­ja az Urat, a hatalmast és dicsőségest. Aki szeretetét nyilvánvalóvá tette az atyák életében és irgalmát megtapasz­talhatták nemzedékről nemzedékre, ő az ígéreteket adó Úr, akinek áldását Jákob elnyerni kívánta. 0 az, aki min­den veszedelemben megvéd és megol­talmaz. Irgalmas és megbocsát. Akinek Ígéretét és terveit nem húzhatták át em­beri bűnök és nyomorúságok. 0 az, aki vezeti és irányítja a történelmet, az em­beriség és az egyén életét. Ebben az évben Isten irányítja a tör­ténelmet, tartja kezében sorsunkat. A mindenség Ura az én Atyám, aki szeret és szeretettel vezeti életemet. Az 0 kezébe tesszük hazánk és népünk életét, gyülekezeteinket és saját magun­kat. Dr. Nagy István IMÁDKOZZUNK! Örök Isten, te vagy az élet forrása. Ke­zedben van a kezdet és a vég. Reád bíz­zuk magunkat ebben az évben. Kezedből fogadjuk az örömöt és a szenvedést. Add nekünk a izgalom és reménység Lelkét. Adj békét, szeretetet, egyetértést és bol­dogságot az egész Emberiségnek. Ámen ÚJÉV IGÉJE lMóz 28,10-22/a VÁRATLAN TALÁLKOZÁS ISTENNEL BESZÉLGESSÜNK Az időről---------------IGÉK ----------------­Tu dakozzál a régi időkről. 5 Móz 4,32 Féljétek az Urat minden időben. Józs 4,24 Életem ideje kezedben van. Zsolt 31,16 Hívj engem segítségül a nyomo­rúság idején. Zsolt 50,15 Mindennek rendelt ideje van. Prédikátor 3,1 Betelt az idő, elközelgett az Is­tennek Országa. Mk 1,15 Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jő el az idő. Mk 13,33 Nem ismerted meg a te megláto­gatásodnak idejét. Lk 19,44 A tudatlanság idejét elnézte az Isten. ApCsel 17,30 Ideje már, hogy az álomból fel­serkenjünk. Rm 1.3,11 A láthatók ideig valók. 2 Kor 4,18 Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy ir­galmasságot nyerjünk és kegyel­met találjunk, alkalmas időben való segítségül. Zsidó 4,16.---------- IDÉZETEK ---------­Isten gyermeke! engedd, hogy e búcsúzó év ez utolsó estéjén szere­tettel még egyszer a szemedbe néz­zek s kérdezzem tőled: Az Úrnak kedves esztendeje volt-e reád nézve az eltűnő év? Isten kegyelmének és szeretete megismerésének éve? (D. L. Moody) Egyik esztendő a másik sírját ássa, Gyilkolják egymást, mint az emberek: Idő, szárnyadnak még egy csattanása, S a jelen év a sírban szendereg. (Petőfi Sándor) Az élet örök búcsúzás, Ó bár tudhánk távozáskor, fényt hagyni, mint a Messiás. Az életünk oly tü­nékeny, 0 szent fényt hagyni volna jó! (Mécs László). Nem az élet rövid, mi tesszük’ azzá. (Seneca) Semmilyen időpont nem hív olyan magába tekintésre, mint áma esti. Vég ez és kezdet is, az elmúlt év vége és kezdete az újnak. Mind­az, ami történik ilyenkor, mélysé­gesen érint minket. Tulajdonkép­pen csodálkozunk a módon, aho­gyan ez az ünneplés legtöbbször történik. Tudatunkban a Szilvesz­ter-este legtöbbször vigassággal’ van összekötve. Oly módon törté­nik tehát, amely minden mást mu­tat, de legkevésbé azt, ami valójá­ban történik velünk. (R. Guardini) Bár nem szoktuk észrevenni, de életünk legnagyobb kérdése az IDŐ. (Ravasz László) Uram, ne engedd, hogy elveszte­gessem drága ajándékodat, az időt! (Jörg Zink) Isten kegyelmének is van ideje. Kezdete és vége. Története. Ezért nevezi a Biblia az idők csúcspont­jának Jézus születését. - Nemcsak az egyes ember életében, hanem az emberi közösségek életében is mo­zog előre Isten kegyelmének óra­mutatója. (Veöreös Imre) Az idő, ez az örök hóesés! (Re- ményik Sándor) Az idő, mint Isten műve, a ránk vonatkozó történelem keretéül szolgál. Ezt már a teremtés bibliai elbeszélése is megjegyzi. Az ember az időben él, Isten az örökkévaló­ságban. (M. Join-Lambert) Te időn kívül állsz, Uram s mo­solyogva nézed, hogy mi miképpen küzdünk ellene. Te tudod, hogy mit cselekszel. Nem tévedsz soha, amikor az időt mégszabod az em­bereknek: Mindegyiknek kimérsz annyit, hogy akaratodat teljesíteni tudja. De nem szabad az időt el­vesztegetni. (M. Quoist)---------- KÉRDÉSEK ---------­1. Mely Igékben van szó különös­képpen is örömhírről, evangélium­ról? 2. Ki mit felelne az 1. idézetben lévő kérdésre? 3. Mit akart mondani a költő, jót vagy rosszat, örvendetesét vagy szomorút, amikor ezt írta: „Az idő talán letörli álmaink porát”? 4. Tapasztaltad-e már azt, hogy az idő valamit „megoldott”? 5. P. Valéry francia író szerint: „A hitványság teteje azt állítani, hogy az idő pénz”. Igaza volt-e ebben a szigorú ítélkezésben? 6. Az idővel kapcsolatosan szerin­ted melyek a főbb filozófiai és me­lyek a főbb teológiai, egyházi kér­dések és szempontok? 7. Volt-e mostanában olyan na­pod, melyről elmondhatod, hogy elvesztegetted? 8. Történt-e veled ebben az eszten­dőben a gyülekezetben olyasvala­mi, ami miatt örvendezhetsz? 9. Min vetted észre mostanában legjobban, hogy múlik az idő? 10. Mit akart ezzel mondani a köl­tő: „Harminchét hegedű zokogja életem”? 11. Mit jelent a Bibliának az a megállapítása, hogy „a napok go­noszak” és tudod-e, Pál apostol melyik levelében fordul elő? 12. Mit jelent az, hogy „az idő tü­kör”, és mennyi mindennek tükre az idő?-r -r Az emberiség nem kiszogáltatott áldozat, képes alakítani jövőjét 40 éves az UNICEF Az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottsága és a Magyar ENSZ Tár­saság - az UNICEF 40 éves évfor­dulója és az Emberi Jogok Napja alkalmából - 1986. december 9-én ünnepi ülést tartott. Nádor György, az UNICEF MNB alenöke bevezetőjében el­mondta: az UNICEF nagy érdeme, hogy a gyermekek iránti felelősség- tudatot fenntartja a világban, se­gélyakcióival hozzájárul a gyerme­kek életfeltételeinek javításához. Simái Mihály akadémikus, az UNICEF MNB elnöke Az emberi lét határain - A különlegesen nehéz helyzetben lévő gyermekek a mai világbaa címmel tartott előadást. Beszélt azokról a kihívásokról, me­lyek a II. világháború után jelent­keznek, s melyek különösen a gyer­mekek és asszonyok számára jelen­tenek nehézségeket. így többek kö­zött a gazdasági és társadalmi problémákról, a világban élő utca­gyerekek megdöbbentő számáról és helyzetéről, a fegyverkezési haj­sza és kisebb-nagyobb háborúk nyomán fellépő nehézségekről, a gyermekek igen korai - 5-6 éves kortól - munkábaállításáról, vala­mint a természeti csapások követ­keztében fellépő katasztrofális kö­rülményekről. Nemcsak a gondokról szólt, ha­nem azokról a célkitűzésekről is, melyek az UNICEF közeli és távo­labbi terveiben szerepelnek. Théré- se Gastaut asszony, az ENSZ genfi hivatala tájékoztatási osztálya ve­zetője kifejezte köszönetét, hogy jelen lehet az ünnepi ülésen. Össze­foglalta az elmúlt 40 év eredmé­nyeit, s kérte a megjelenteket, hogy biztosítsák segítségükről és támo­gatásukról az UNICEF-et. Az ünnepi ülés filmvetítéssel ért véget, ahol megdöbbentő képsoro­kat láthattunk a világban élő gyer­mekek igen súlyos helyzetéről, ugyanakkor arról a segítségnyúj­tásról, mellyel könnyíteni igyeksze­nek a nők és gyermekek problé­máin.-ez

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom