Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-04 / 1. szám
Evangélikus Élet 1987. januAr 4 Szolgálatok - utak 2. Latin-amerikai beszámoló Benkö István Bicske ünnepe Miért lett Isten emberré? A július-szeptemberi itteni „tél” a munka megsokszorozódását jelentette az idén. Cserkészeink egy 150 km-re lévő parkba mentek táborozni, a Zrínyi regös-csoport Buenos Airesben egy fesztiválon vett részt. Közben asszonyaink egy egész napon át vendégül látták az esperesség körzeti gyűlését. Ugyanígy az asszonyok munkáját dicséri az európai cserkészek fogadó vacsorája, kísérőikkel együtt, mintegy száz személy részére. Velük jött Kellner Ilona svédországi magyar evang. lelkésznő is, ki augusztus végén igehirdetéssel, előadással szolgált gyülekezetünkben. Jómagam augusztus 24-én a magyar bencések Morumbin lévő szép márvány-templomában tartott hivatalos István király ünnepségen, a római katolikus misén Mt. 7,24-27. alapján igehirdetést tartottam, ahol közel 800 magyar volt jelen. Ezt műsor és közebéd is követte. Szeptemberben Gémes István Pál fiával együtt szolgált egyházunkban. Ő volt az első, szervező lelkész itt. Az augusztusi Erdélyi Est megrendítő népballadái után Liszt Ferenc halálának 100 éves évfordulójáról emlékezett meg a magyar kolónia Amar el Vieira neves Liszt-rajongó zongoraművész közreműködésével. Több mint két évi ittlét, után, akkor is a közelgő karácsonyi vásár miatt sietősen, kerülhetett sor a rio de janeirói útunkra, amit testvérszívű családok, köztük dr. Dömötör Miklósné Nőtel Elza, volt Deák téri evangélikus leánygimnáziumi tanárnő, és Taubinger István hittestvérek meghívásai tettek lehetővé. Ahogy itt mondják: Rio a Corcovadóról nézve valóban a világ legszebb városa hegy- koszorúival, a nyílt tengerrel körülvéve. A csipkézett tengeröblökből tör a magasba a Cukorsüveg- hegy sok mással együtt. Fövenyes partjainak végtelenjével (Copacabana), pazar épületeivel, palotáival, modern köralakú kúpos ka- tedrálisával, évszázados, a gyarmatosítás korában' készült dús, barokk faragásokkal teli, valódi rőt aranyozással készült bencés templomával, a tengert átszelő 14 km hosszú, szédítően magas nite- rói hídjával, természetvédelmi parkjaival mindehhez a látványhoz csodás kerettel szolgált. Félelmetesek, felülről nézve még fes- tőiek is, a hegyek meredek oldalaira odaragasztottnak- látszó szegénynegyedek; a szemlélőnek az az érzésé, hogy az első trópusi vihar lemossa e kunyhó házakat az alattuk álló paloták közé. Mindez azt mutatja, hogy ahol nagy a fény, ott nagy az árnyék is. Evangélikus egyházunk itt Dél- Amerikában nagy igyekezettel illeszkedik be az egész nép életét átfogó, szociális tartalmú, felszaba- dítási teológiai ihletettségű munkába a többi egyházakkal együtt. Az októberben Rio de Janeiróban tartott egyházi zsinatunkon Ráth Károly presbiterünk is az országos delegátusok között volt, ahol megválasztották elnök püspökké dr. Gottfried Brakemayer volt teológiai tanárt, az itteni IECLB egyetemes egyháznak mondható szervezet élére, porto-alegrei székhellyel. A Rio de Janeiró-i zsinat elhatározta, kérni fogja Lutheránus Világszövetséget, hogy legközelebbi Világgyűlését itt Brazíliában, pontosabban Sáo Paulóban rendezze. Az ő vezetésével folyik az idei munka: „Por Jesus Cristo- Paz com Justiía.” (Jézus Krisztus által-Béke Igazsággal.) Erre van nemcsak Latin-Amerikának, hanem az egész világnak is szüksége. Mindennek megrázó szimbólumát láttam az egyik este Rióban, a vendéglátóink ablakából kinézve. A felhőburkolta 710 méter magas Corcovado csúcsa egyszerre csak kiviláglott a magasban a 38 méteres, kezeit áldásra emelő Krisztus szobor 14 méter széles távlatok karjaival s úgy lebegett az egész város, világunk és felettünk, hogy a hegyből semmi sem látszott, csak a szédítő magasan lévő, mindannyiunkat áldani látszó Krisztus egyedül. Bár mindig mi is így láthatnánk Őt életünk felett: áldó kézzel, vigyázva; mint egykor a megdicsőülés hegyén a tanítványai: „Nem láttak mást csak Jézust egyedül." (Mt 17,8). Säo Paulo, 1986 Advent , Fellapozom a Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikusok négy egyházkerületének több, mint száz év előttit 1880-as Egyetemes Névtárát. A Fehér-Komáromi Esperesség egyes egyházai között az 1800-ban keletkezett, 160 lélekszámú Csabái gyülekezetének 7 leányegyháza szerepel, összesen 14 evangélikussal. Az e hét „filia” között feltüntetett Bicskén tehát ekkor mindössze 2-3 evangélikus lehetett. Negyed század múltán, az 1903- as Névtár tanúsága szerint a csabdi anyagyülekezet lélekszáma valamelyest csökkent (132), Bicske evangélikus híveinek a száma azonban 145-re emelkedett. Bélák Géza lelkész - Sárkány Tibomé miskolci lelkészünk anyai nagyapja - mellett a felügyelő nem volt más, mint a kis bicskei filiát megszervező Göllner Károly gyógyszerész. A háború előtti utolsó egyházi Névtár (1940) szerint a csabdi gyülekezet másodfelügyelője Göllner Aurél bicskei gyógyszerész, a lélek- szám pedig 111. Nemcsak ezeket a történeti- statisztikai adatokat tudtam meg azonban akkor, amikor egy gazdag programot ígérő meghívót kaptam kézhez — személyes meghívás mellett - „Ünnepi istentisztelet és közgyűlés a bicskei templom felszentelésének 50 éves jubileumán 1986. november 2-án du. 4 órakor” felirattal. Arról a szomorú tényről is hallottam, hogy a háború végefelé, 1944 végén vagy 1945 elején a templom egész tetőzete leégett és beszakadt, s a toronysüveg, a berendezés és az orgona porrá égett. Pedig oly fiatal: mindössze 8 éves volt a templom! 1936. október 31-én szentelte fel D. Kovács Sándor, a Dunáninne- ni Egyházkerület püspöke. Sőt, az orgona akkor mindössze csak 5 éve szolgált. A leégett templomban jóformán csak az oltár maradt épen a rajta fekvő nyitott bibliával. Ilyen előzményeket ismerve többszörös örömmel mentem el Halottak Napján Bicskére, hogy az élet győzelmét hirdessem a halál felett. Zsúfolásig volt a templom. NaA Veszprém Megyei Tanács vezetőinek látogatása A Veszprém Megyei Tanács vezetői, István János megyei tanácselnök és Navracsics Tibor elnökhelyettes, Szal- kay József megyei egyházügyi titkár kíséretében november 28-án látogatást tettek az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában. A dr. Nagy Gyula püspökkel folytatott közvetlen és szívélyes megbeszélés során a tanács vezetői kifejezték örömüket az evangélikus gyülekezetek és lelkészek jó szolgálata fölött a megye mai életében, hazánk mai társadalmában. A püspök pedig köszönetét mondott a megyei Vezetőség jóakaratáért, figyelméért, amelyet az evangélikus gyülekezetek és lelkészek sokszor érezhették az elmúlt esztendők során és a jelenben. gyón sokan nem kaptak ülőhelyet. Volt valami jelképes abban, hogy a harangszó elhangzása után, még mielőtt megszólalt volna az orgona, három kisleány: Bajmóczy Lilla, Göllner Julika és Zsófika énekeltek a szíveken kopogtató Jézusról. Lábossá Lajos esperes sem csupán ol- tári szolgálatot végzett, hanem egy kis fiúcskát keresztelt, - ismét csak az élet, a megújulás jeleként. A jövő ígéreteihez a múlt szálai is beleszövődtek: nemcsak én, mint az egyháztörténet tanára hirdettem az Igét, hanem a másik szentségünket, az úrvacsorát az egykori csabdi lelkész, Horváth Sándor leánya, Sár- kányné Horváth Erzsébet, valamint a bicskeieket sok éven át hűségesen gondozó Zászkaliczky Péter ba- konycsemyei lelkész nyújtotta. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlést a neves gyógyszerész család mai nemzedékének nesztora, Göllner László gyülekezeti felügyelő vezette, akinek két gyermeke Akadémiánk levelező tanfolyamát is elvégezte. A felügyelői beszámoló egyszerre volt egyháztörténeti dokumentum és hívő vallomás az egyház Uráról, a múlt értékeléséről, a jelen feladatairól és a jövőbe vetett reménységről. A bicskei gyülekezet további fejlődésének biztos re- - ménységét sugallta a résztvevők számára az a tény is, hogy a templom és a gyülekezet történetének ezt az ismertetését további négy unokának: ifj. Göllner Lászlónak és Göllner Annának, valamint Zászkaliczky Johannának és Mártonnak a szavalata, köszöntése és igeolvasása követte. Szavalattal szolgált még Pénzes Iván is. Nemcsak az egyháztörténész, hanem minden jelenlévő mélyen át- érezhette Bicske felemelő evangélikus ünnepén az Ige igazságát: „Amiket hallottunk és tudunk, és amiket atyáink beszéltek nekünk, nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól: a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket cselekedett” (78. Zsoltár 3-4). Dr. Fabiny Tibor Az utolsó fél évszázadban egyre többet hallunk és beszélünk a sze- kularizmusról. Úgy tűnik, mintha a 20. század tipikus jelensége lenne. Pedig ez a szóhasználat Augustinus (+430) koráig nyúlik vissza. Maga a kifejezés a latin saeculum szóból származik, ami eredetüeg világkorszakot, nemzedéket, emberöltőt és korszellemet is jelent. A középkortól kezdve az egyházi javak világi tulajdonba vételét is jelölte. Ma a vallásos és egyházi kötöttségektől való elszakadást, általánosságban elvilágiasodást értünk rajta. A szekularizmust egyházon belül és kívül ellentmondásosan ítélik meg. Vannak, akik az egyház lelki, szellemi, anyagi javainak elvesztéséért aggódnak és ezért félnek a szekularizáció minden formájától. Mások, Bonhoef- fer szóhasználatával, a „nagykorúvá lett világ” nem-vallásos felfogásaként és látásaként értelmezik. Hogyan tekinthetünk a Szentírás nézőpontjából a szekulariz- mus jelenségére? A Szentírás alapvető kijelentése, hogy ez a teremtett világ az Isten világa. Isten teremtette és Ő az egész teremtettség, a kozmosz Ura. Szinte minden korban jelentkező kísértése a keresztyénségnek , megfeledkezni arról, hogy az egész teremtettségnek és az egyháznak is ugyanaz az Ura. Ez természetesen nem jelenti az egyház körvonalainak a feladását, a Krisztus teste valóságának a tagadását. Az „egyház hajója” azonban benne „úszik” a világtörténelem nagy folyamában. Az egész teremtettség sorsába beleágyazódik az egyház életének a földi sorsa is. Az egyház . és a keresztyén ember nem ennek a kozmosznak a határain kívül él, hanem az egyház Ura által teremtett világban. Ezt ak Isten által jónak teremtett világot azonban megrontotta a bűn. Mégsem esett ki Isten szerete- tének a köréből. Isten egész világ iránti féltő szeretetének legbeszédesebb jele, hogy Jézus Krisztusban emberré lett. Jézus emberré létele, minden, szava és cselekedete, szén-: védésé, kereszthalála és, feltámadása Istennek az ember és a világ iránti szeretetének a bizonysága. János evangélista hangsúlyozza, hogy amikor Jézus emberré lett, akkor nem egy idegen világba érkezett, hanem a „saját világába jött” (Jn 1,11a). S bár éppen az övéi nem fogadták be Ót, Jézus nem vonult ki a világból, nem vonult félre sértődötten, hanem az egész világért áldozta életét. Jézus magáévá teszi a világ és benne az ember ügyét, hordozza a világ bűnét, nyomorúságát és szenved alatta. S minderre nem a megváltoztathatatlan külső körülmények kény* szerítik, hanem szeretete készteti erre. Világot megváltó szeretete. I sten azzal, hogy Jézusban emberré lett, a világ és benne az ember javára döntött és érdekében cselekedett. Jézus Istent képviseli a világban és az emberiséget az Isten előtt. Jézus kereszthalála órájában a templom függönyének kettéhasa- dását (Mt 27,51) jelként érthetjük arra is, hogy a „szent” és a „profán” közötti ellentétet maga Isten oldotta fel. Nem úgy, hogy Jézus „elprofanizálta” Isten szentségét. Hanem úgy, hogy lehetőséget teremtett az ember számára „szentként” vagyis Isten gyermekeként élni. Jézus1 Krisztusban Isten így lett „evilágivá” és emberré. Éppen azért vette magára emberi testünket és földi létünket, hogy emberként tudjunk élni. A szónak abban a teljes értelmében, ahobyan azt Jézus jegélte. E madáchi gondolat is idegen a Szentírástól: „Be van fejezve a nagy mű, igen, A gép forog, az alkotó pihen”. Isten nem vonult ki ebből a világból, azt mintegy magára hagyva. M ert Jézus békességet teremtő szolgálata kihat az egész világmindenségre. Őérette válik lehetővé, hogy nem kell a világmindenség történetének tragédiába torkollnia. Pál apostol arról tesz bizonyságot, hogy Krisztusban Isten nemcsak az egyes emberrel hajlandó újat kezdeni, hanem „megbékéltette a világot önmagával” (2Kor 5,19). Amint a nap sugarai az egész földet beragyogják és melegítik, úgy árad Isten szeretete Jézusban az egész világ felé. Nemcsak a középkor neves teológusának, Canterbury Anselmus- nak kellett így kérdeznie: „Miért lett Isten emberré?” - hanem nekünk mai keresztyéneknek is, amikor szembekerülünk a szekulariz- mus kérdésével. Jézus emberré léteiében Istennek az egész világmindenség iránti szeretetének a jelét kell meglátnunk. Olyan Istenünk van, akinek a szeretetébe belefér az egész vüágmindenség. A világmindenség Ura azonban utána, megy- j egynek is. Kozmikus látásával észreveszi az egyes ember bűnét, baját, nyomorúságát, szorongásait, tehetetlenségét, magányát és irgalmával közeledik hozzá, hogy segítsen rajta. Amikor megkönyörül az egyesen ezzel segít a többin, az egészen is. Ez indíthat arra minket, hogy hitetlen aggodalmaskodás és az egyház külső kereteinek a hamis féltése helyett engedelmes hittel bízzuk rá a magunk és egyházunk életét, de az egész világ sorsát is Isten gondviselő és megváltó szeretetére. Mert a szekularizmus a hitünk mélységének és az emberek iránti szeretetünk valódiságának a próbája is. Sárkány Tibor Isten élefet és életteret ad népének Az a föld, amit a választott nép kapott, Isten ajándéka. Ingyen, kegyelemből. Ezért semmit, egyáltalán semmit nem kellett tenni a választott népnek. Isten vezette, segítette, támogatta, hordozta népét szeretettel. Izrael egész létét Istennek köszönheti. Afí az Isten népe vagyunk. Isten megszólított, elhívott és magáévá tett. Akkor szeretett, amikor szeretetére még nem válaszoltunk szeretettel. Hordozott erőtelenségünkben. Utánunk jött, amikor messze futottunk Tőle. Bekötözött, amikor bűn, szeretetlenség, betegség, halál ütötte vérző sebeket kaptunk. Adott békességet, meleg családi otthont, munkát és mindennapi kenyeret. És mégis.. .Hűségére gyakran hűtlenséggel feleltünk. Szeretetét semmibe vettük. Otthonunkat, sikereinket, mindennapi kenyerünket úgy láttuk' magunk építettük verejtékes munkával, saját erővel értük el, megteremtettük szorgalmunkkal. Isten szava egyre kevesebbet jelentett. Már nem kerestük akaratát, saját vágyaink, törekvéseink irányítottak minket. Kudarcaink ezért kétségbeesésbe vittek. Álmaink soha nem valósultak meg. Házasságunk zsákutcába futott. Erőnk elfogyott, szívünk kiégett. Talán a borospohár után nyúltunk, hogy megmámorosodva mindent szebbnek lássunk. Isten népe, féljétek az Urat! Az istenfélő ember tudja, vallja és elismeri, hogy élete, léte Isten ajándéka. Isten félelme elismerése annak, hogy Isten úgy irányítja a történelmet, ahogyan neki méltóztatik, s mindez javunkra és üdvösségünkre van. Isten félelme jelenti azt a bizonyosságot: Ura gondoskodik népéről, azt minden bajban és veszedelemben kegyelmesen vezeti, óvja és védi. Isten félelme azt jelenti, hogy öt az ember mindennél nagyobbnak tartja, neki engedelmeskedik, reá bízza önmagát, szeret- r teit, egyhazat, népét és az emberiséget. Isten népe, szolgáljátok az Urat. Aki igazán féli az Urat, az szolgál Néki. Figyelemre méltó, !o| ebben a fejezetben milyen sokszor fordul elő a szó: szolgálni! Természetesen, mi szolgálni akarjuk az Urat -, mondanánk. És akkor hangzik Józsué szava: „Nem szolgálhattok az Úrnak, mert ő szent Isten. Ha Isten valóban a félelmes és rettenetes ÚR, ki meri mondani: téged szol- !?|| gállak URam. neked engedelmesked- , ve? Ahogyan mi a szolgálatot elképzeljük, az az „úr és szolga” kapcsolatból fakad. Amit azonban Isten kíván az ő szolgájától szolgálatként az beláthatatlan es lehetetlen. Isten az 0 igazi Szolgáját a neki való engedelmességben és szolgálatban epészen a keresztig viszi. Istennek szolgálni ma azt jelenti: Jézus Krisztus szolgálatával és indulatával szolgálni. Ennél a szolgálatnál csütörtököt mond minden kegyes frázis. Itt először meg kell tanulni Isten szolgálatából élni, hogy a Krisztustól kapott szolgáló szeretettel tudjunk élni a családban, társadalomban, gyülekezetben és népünk között. Isten népe, egyedül az Úrnak szolgál- jatok. Józsué nem kényszeríti népét az Isten szolgálatára. Ez az igeszakasz Józsué hitvallása. Az élő Isten az Úr. A mi Urunk. Ez az Ótestamentumi hitvallás teljesen megfelel az első keresztyén hitvallásnak: Jézus Krisztus Úr. - Isten népe: szavaitokkal, és életetekkel, az otthonotokkal és munkátokkal, hitetekkel és reménységtekkel, róla tanúskodva szolgáljatok az Úrnak. IMÁDKOZZUNK Hatalmas vagy Uram, téged áldalak, magasztallak és imádlak. Atyám vagy, félelmetes Isten, aki Krisztusban megmutattad szeretetedet nekem. _ Legyen tied életem és szolgálatom. Ámen N«- n V. ÚJÉV UTÁNI VASÁRNAP IGÉJE Józs 24,14-24 AZ ÚRNAK SZOLGÁLUNK Gát István Maradj velem Maradj velem, ha utcák vadonában, nyüzsgő tömegben társtalan bolyongok és összefog mindenki ellenem, bűn buktatóin ne botoljék lábam, védőn, mint vándort ráborúló lombok, takarj be s fordítsd befelé szemem. Maradj velem s kísértetes magányom rémségeit rámzúdúlni ne engedd, nincs hajladozóbb nádszál kívülem s ha lelkem tépelődve sok talányon testem törékeny cserepében szenved: szép szavaidra nyisd meg a fülem: Maradj velem, ha uttalan utakra terel a képzelet vad vágtatása, ha nyugtalan szív tétován vezet s kalandok fényei után kutatva nyugalma sírját esztelenül ássa: tedd homlokomra hűsítő kezed. Maradj velem, ha elragadna lázam, fékezz, ha vérem és vágyam csihol még, sötétre szürkit már az alkonyat, mind mélyebbre kell magamat alázzam s ha rossz ritmusra hamisan dalolnék: te szólj helyettem s vedd el hangomat. Maradj velem, ha éj sötétül kinn-benn és benne elmerül és semmivé lesz dal, ifjúság, barátság, szerelem, ha mindent elhagyok és elhagy minden: örök szépségre s ifjúságra élessz s maradj örökre Te, csak Te velem. Jézus Krisztus\ nem véletlen jött\ erre a világra. Küldetésében beteljesedett Isten ígérete. A világ világossága, az Uraknak Ura Jézus Krisztusban közénk jött. Jézus a Mindenség Ura minden népek közül választ magának népet és hív el tanítványokat. Hatalma nem politikai hatalom, mégis úgy a Királyoknak Királya és az Uraknak az Ura, hogy nemcsak ez, vagy az a világbirodalom, hanem az egesz földkerekség és az Univerzum tartozik uralma alá. A hűséges Isten ígérete teljesedett be Krisztusban. Aki hu népéhez akkor is, amikor az hűtelenkedik. Szereti népét akkor is, amikor elpártol tőle. Az, hogy Isten hűségesen megtartja és beteljesíti ígéretét arról tanúskodik, hogy Isten nagyobb a mi szívünknél. Isten nagyobb, mint a történelmi véletlenek. A próféták és az evangélisták arról tanúskodnak, hogy Isten üdvözítő akaratát saját terve és szándéka szerint viszi végbe. Isten akarata az, hogy minden ember üdvözöljön és az igazság ismeretére eljusson. Minden missziói tevékenység Isten missziójában való részvétel. Jézus éppen ezért fordul a pogányok Galilleája felé. Azokhoz, akik a sötétben és a halál árnyékában ülnek. Az Isten királyságáról szóló örömhír mindenkinek szól. Istent nem lehet a választott nép, a keresztyének, a gyülekezet, a fehér ember, a megtértek Istenévé szegényíteni. Szeretete mindenkit átfog, szava mindenkinek szól: jöjjetek én hozzám mindnyájan. Kicsik és nagyok. Szegé- - nyék és gazdagok. Fiatalok és öregek. Fehérek, feketek, szinesbörűek. Gyülekezettől messze kerültek. Isten üdvözítő szeretete áttöri a templomok falát, gyülekezeti, felekezeti, világnézeti határokat. Odahajol szeretetevel ahhoz is, aki nem keresi, útjába áll annak is, aki igyekszik kitérni előle. Jézus Krisztusban Isten országa, királysága, uralma • jött el hozzánk. Mi- mégis úgy élünk, mintha nem jött volna el. A félelem úgy meg ül minket, mintha nem is állt volna Jézus mellénk biztatón: ne félj, mert veled vagyok. Mi a be- I tegség, gond, az örök hajsza uralma alatt élünk, mintha Jézus soha nem mondta volna: Ne aggódjatok! Istent kiszorítottuk az élet peremére. A születés és halál partján tálán keressük erejét, uralmát és hatalmát. Reánk telepszik a bűn. Pokollá teszi családok, generációk, népek és nemzetek életét. Gyűlöletet szít és ellenségeskedést támaszt. Mintha Jézus Krisztus nem is a békesség fejedelme lenne. Mintha nem is lenne bűnbocsánat és a bocsánatból élő emberek újrakezdési lehetősége. Minden és mindenki neki köszönheti életét. Ha hatalmas szavával nem tartaná fenn ezt a Mindenséget, akkor az már régen, mint árnyék eltűnt volna. Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk, s mégis olyan ritkán látszik Isten arca' az arcunkon. Mégis olyan keveset tudunk Urunkról. Gyakran a teremtmény fontosabb számunkra mint a Teremtő. Isten az én jóságos Atyám, gyakran csak vallásos fogalommá lett nekem. Életemet, szívemet, szavaimat és tetteimet nem határozza meg az Ő indulata. Isten Jézus Krisztusban azért jött közénk, hogy magához hívjon. Megtérésre, hozzá térésre szólít fel. A missziói szó mindig megtérésre hívó szó. „Amikor Mesterünk Jézus Krisztus azt mondja: térjetek meg, akkor azt akarja, hogy a hívők élete állandó megtérés legyen.” IMÁDKOZZUNK Urunk Te vagy a világosság forrása és terem- tű szavad hangzik: legyen világosság a sötétben. Engedd, bogy a Tőled kapott fényben felismerjük atyai arcodat. Jézus Krisztusban pedig azt, akit azért adtál nékünk, hogy életünk és üdvösségünk legyen. Amen. Nagy István VÍZKERESZT IGÉJE Mt 4,12-17 JÉZUS MINDENKI ÜDVÖZÍTŐJE
