Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-05-18 / 20. szám

Evangélikus Élet 1986. május n.-Ö--RÓL #-RA „Én pedig ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok.” Jn 12,32 Vasárnap - „Az az Isten szeretete, hogy parancsola­tait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehe­zek.” ÍJán 5,3 (Zsolt 31,24 - Jn 15,26-16,4 - Zsolt 42) Hányféle módon próbáljuk bizonyítani a hitün­ket? Isten csak egy mércét ismer el hitelesnek: meg­tartani az Ő igéjét. Ha hűséges tanítványai akarunk lenni, akkor Isten mértékhez kell szabni a szavain­kat, tetteinket, egész életünket. „Az Istennek szent igéje Éltem zsinórmértéke...” (333/ ének 1. vers) Hétfő - „Nem taszítja el népét az Úr; nem hagyja el örökségét.” Zsolt 94,14 (Jn 15,9 - Ezs 41,8-14 - Jn 15,22-27) A hétköznapjainkban sokszor jön elő a kísértés: miért engedte Isten ezt vagy azt az életemben? Miért van fájdalom, betegség, magány? Amikor nehéz na­pokkal kell viaskodnom, Isten olyankor távol van? Szó sincs róla! Isten ígéri: soha nem hagy el! „Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét, Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd.” (459. ének 3. vers) Kedd - „Hadd tudja meg a föld minden népe, hogy az Ur az Isten, nincs más.” lKir 8,60 (Ef 4,13 - Lk 12,8-12 - Jn 16,1-4) Ez a mondat, Salamon temp­lomszentelési imádsága utáni áldásban hangzott el. Templomot emeltek, hogy minden nép előtt nyil­vánvaló legyen: van Istenük. A mi életünkben kiraj­zolódik-e, hogy van Istenünk? Szolgáló életünk van? « „Legyünk végre azzá, mi benned vagyunk: Vonzó látvány, íz, fény, - úgy lesz holnapunk! (473. ének 4. vers) Szerda! - „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Ézs 43,1 (Jn 1,48 - lKor 2,12-16 - Jn 16,5-11) Ez a kedves ige már sokszor volt sokak vigasztalója. Ma is arról akar meggyőzni Isten, hogy Ő minden körülmények között sajátjá­nak mondja azokat, akiket megváltott, és új életre hívott el. Nem kell szenvedélyek rabságában, bűn­nek kiszolgáltatottan élnünk, hiszen van Istenünk. „Elfogadtál és elhívtál, élő Jézus Mesterünk. Kegye­lem, hogy veled járó tanítványok lehetünk.” (475. ének 1. vers) Csütörtök - „Hogy mered emlegetni rendelkezései­met, és szádra venni szövetségemet? Hiszen te gyűlö­löd a feddést, és elveted igémet!” Zsolt 50,16-17 (1 Kor 9,27 - Róm 8,26-30 - Jn 16,12-15) Kinek szól ez a kemény mondat? A bűnösöknek. Isten szemé­ben mindannyian bűnösök vagyunk, még akkor is, ha nehezen viseljük el ezt a megállapítást. Pál apos­tolnak volt bátorsága arra, hogy magát elsőszámú bűnösnek mondja. És mi? „Bűnös lelkem hozzád siet, Szomjazza bő kegyelmedet”. (74. ének) Péntek - „Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőí­tené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent.” Jel 15,4 (Zsolt 8,2 - Ez 11,14-20 - Jn 16,16-24) Ha a természet sokszínű szépségét csodáljuk, eszünkbe jut-e, hogy ki alkotta mindezt? Ha a megszólaló lelkiismeret szavára figyelünk, kérdezzük-e: ki plán­tálta belénk az „érzékeny kis műszert”? Ezek a nyo­mok Istenhez vezetnek, vegyük észre! „Rád bízom sorsomat, Uram, mind halálig...” (354. ének 1. v.) Szombat - „ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úr­nak, és ne Jegyen részetek a sötétség terméketlen cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le eze­ket.” Ef 5,10-11 (3Móz 19,31 - Ézs 41,17-20 - Jn 16,25-33) Mivel a keresztyén ember Isten gyermeké­nek tudja magát, hitben tudhatja azt is miként éljen és gondolkodjon. Csak a világos, és egyértelmű dol­gok méltók Isten népéhez. „Akaratod nekem mu­tasd meg szüntelen...” (389. ének 3. vers) Varsányi Ferenc Gyarmathy Irén NEM AZONOS Ez a Juliska olyan volt mintha csak az Isten álmodta volna meg. Tiszta szívű, ártatlan leányka. Az öltözéke egyszerű, korához illő. Jó volt ránézni. A bőre fehér, két orcáján az egészség pírja, a szeme égszínkék, az alakja kar­csú, a járása könnyed, a moso­lyában angyalok jókedve tükrö­ződött. Az emberek megfordul­tak utána, a fiúk meg pláne. Megjegyzéseket tettek rá, hogy zavarba ejtsék, mézes szavakat súgtak a fülébe. De ő nem jött zavarba. Figyelmeztette őket, hogy tévednek, ha azt hiszik, hogy neki csak füttyenteni kell és máris a keblükre borul. Nem, nem akart elzárkózni a világtól, se „kolostorba” vonulni, de vol­tak elképzelései, sok-sok felada­ta, amelyeket meg akart oldani, tervei, amelyeket szeretett volna megvalósítani. A fiúk eleinte csak vihogtak mögötte, mindenféle trükköt eszeltek ki, amivel zavarba hoz­hatják, hirtelen elébe ugrottak és megijesztették; meglesték ami­kor kijött az iskolából, ilyenkor odaléptek melléje:- Csókolom, Julika kisasz- szony - mondták -, szabad a tás­káját, amelyben a sok feladatot viszi?- Köszönöm, egyedül is meg­birkózom vele - felelte egysze­rűen. A fiúk lassanként rájöttek, hogy Julika más, mint a többi kislány. Próbálták a társaságuk­ból kiközösíteni és szövetkeztek ellene. Aki megpróbál vele be­szélni, annak majd ellátják a ba­ját! -fenyegettek. A sok gonosz­kodással valamit elértek. Julika sokszor magára maradt. Nem akart szólni senkinek ezekről. Sem arról, hogy cuclisüvegnek csúfolták, amikor nyolckor már hazament. Es ez így ment nap mint nap. így jött el az az idő is, amikor Julika megpillantotta a nagy O-t. VAN SZABADULÁS! Beszámoló az iszákosmentő napokról „Milyen szörnyű! Tetszett lát­ni?” - kérdezte egy ittas férfi láttán az a Foton hitrejutott egykori iszá­kos fiatalember, akivel véletlenül találkoztunk az utcán. „Nem ivott azóta?” „Nem is fogok. Nagyon komo­lyan vettem a Foton hallott igét.”. A találkozó első napján ez a fiú is - többekkel együtt - reményte­len esetnek látszott. Igazán csodát tett velük az Úr. Szeretetének meg­tapasztalása kiszabadította őket szenvedélyük rabságából. „Boldog akinek hamissága megbocsátta­tott, vétke elfedeztetett”; (32. Zsolt.) Nem hallgatták el bűneiket. (3. v.) Meglepően őszinte légköre volt mind a férfiak, mind az asszo­nyok csoportjának. Az ige ítélete alá kerültek, az Úr hívása megra­gadta őket. Néhány gondolat az Úrvacsora után elhangzottakból: „Kapálództam, féltem eljönni, de elcibált a kísérőm, és most hálás vagyok neki. Tudom, hogy Jézus meg fog védeni. Vele akarok jár­ni.” „Nagyon le voltam züllve, de most más életet kaptam. Ami nyomta a szívemet, kiadtam ma­gamból és új útra léptem.” „Másodszor vagyok itt. Első íz­ben is nagy segítséget kaptam, csa­ládommal rendbe jöttem, olvassuk a Bibliát. De még többet kell imád­koznom, hogy teljesen megtérjek.” „Nehéz szívvel jöttem, de most letettem terheimet és könnyű szív­vel megyek el.” A kísérők is megszólaltak: „Iskolába járatott az Úr, hogy megtanuljak letenni, Őrá bízni mindent. Minél inkább ráhagy­tam, nem mozdultam, de hittem Benne, annál inkább munkálko­dott az Úr. Most olyan örömet és erőt kaptam, amivel szemben a Sá­tán hatalma semmivé válik.” Az egyik édesanya hálás, hogy eljött a fia és dönteni akar az Úr mellett, a másik még szomorú, mert nem tudta elhozni iszákos fiát, aki hazugságokkal is kicsikar­ja tőle a pénzt. Az Ige és Isten Szentlelke ezeken az áprilisi iszákosmentő napokon talán még intenzívebben munkál­kodott, mint eddig. A szolgáló testvérek egy szívvel kérnek Urunktól több lehetőséget az utó­gondozáshoz, amelyhez nélkülöz­hetetlen egy otthon, új szolgáló munkások elhívása és évente több alkalom a találkozásra önköltsé­ges ellátással. Rejtő Mária Ferencnek hívták, magas, ko­moly fiú volt, kitűnő tanuló. Apja és édesanyja dolgozni jártak, va­sárnaponként a család együtt ment a templomba. Ferenc min­den héten kirándulni ment édes­apjával, aki a természet szerelme­se volt és csodálatos dolgokat tu­dott a fákról, az erdőkről. Julika is megkérte szüleit, hogy velük tarthasson. Valamennyien boldo­gok voltak és vidám szívvel várták mindig a hét végét. Volt a faluban egy varrónő. Hozzá vitték el azt a fehérpety- tyes anyagot, amelyet szüleitől kapott 17. születésnapjára. Re­mekbe szabott ruhácska lett be­lőle. Fiatal lányhoz illő. Követte a divatot annak túlkapásai nél­kül. Ferenc el volt bűvölve ami­kor meglátta, de a többi fiú is megnézte, már amelyik értett a divathoz, mert volt olyan, aki azt sem tudta, milyen színű volt az anyag és csak annyit mondott, hogy a Julika nagyon szép benne. Néhány év múlva történt, hogy Julika édesapját a fővárosba he­lyezték. Julika elbúcsúzott régi barátaitól. Ferenctől is. Fájt Ju­nkernak ez az elválás, sírt is éj­szaka keservesen. Fővárosi osztálytársai már szinte „nagylányok” voltak. Úgy is öltöztek, mintha nagyok len­nének. A legújabb divat szerint, annak minden túlzásával. Julikát is rábeszélték arra, hogy ne hordjon olyan régi „rongyokat”. Megfogadta a tanácsukat. Amikor először nézett a tü­körbe a varrónőnél, egy idegen leány nézett vele farkasszemet a tükörből. Szép volt ez az idegen leányka is, de már nem volt azo­nos a régivel. Ez az új ruha a maga túlzásaival nem emelte ki azt, ami Julikában a legszebb volt, hanem azt, amit mindenkin egyformán látni. És ebben az új- divatú-ruha-mivoltában már nem érezte magát olyan maga­biztosnak, mint a régiben. Csú­folták is érte. Kinevették. Kese­rűségében visszavágyott a régi faluba, a régi énjéhez.- Édesapám, kiránduljunk a hét végén a régi falunkba. Elmentek. Julika - amint az­előtt szokta - végigment a falu főutcáján. Nem ismerték meg. Új ruhájában, színes hajcsatjaival, ezüstszálas sáljában. Ferivel is ta­lálkozott. Gyermekkocsit toliak egy asszonnyal, akin fehérpettyes ruha volt és hasonlított ahhoz a leánykához, aki valaha Julika volt, de nem volt vele azonos. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1986'. május 11 -én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szir­mai Zoltán, du. 6. Muntag Andomé. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Muntag Andor- né. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. (úrv.) Ker­tész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya dé. 10. Vető Béla. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Vető Béla. Zugló de. 11. (úrv.) Konfirmációi ünnepély: Szabó Lajos. Kas­sák Lajos u. 22. de. 11. (úrv.) Konfirmáció: Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Weltler Ödön. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 10. Má­tyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 1. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Inotay Lehel. Rákos­csaba de. 9. (úrv.) Kosa László. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 1. Inotay Lehel. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Mik­lós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Szebik Imre. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Kő- szeghy Tamás, de. 11. Kőszeghy Tamás, du. fél 7. Buczolich Márta. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Buczolich Márta. Budakeszi de. 8. Buczolich Márta. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. 0 HÍREK I Húsvét utáni 6. vasárnap az oltárterí­tő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje 1 Pt 4, 7-11; az igehirdetés r alapigéje Lk 24, 46-49. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. 1986. június 1-én, vasárnap reggel 7.05 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet Szirmai Zoltán espe­res, Budapest. hft porti bízik János 1910-ben született Aszódon. Földműves édesapja évtizedeken át volt a gyülekezet presbitere. Bátyja pedig egyházi tanítóként működött. A templom, a gyülekezet és a föld szeretetét otthonról hozta ma­gával. Gyermekkora óta szorgal­mas temploiplátogató. Ezért is gondoltak rá 1945 márciusában, amikor a presbitérium megújítása­kor őt is megválasztották presbi­terré. Akkor még a Dunántúlon folyt a harc, Aszódon már a gyüle­kezeti élet új jelei bontakoztak ki. így vett részt a háborús károk fel­mérésében, a romok eltakarításá­ban, a veszteségek pótlásában. Fiatalos erővel és hittel állt azok közé, akiknek mindez szívügyük volt. Kétkezi munkával, kocsival- lovakkal dolgozott, hogy a romo­kon felépülhessék a gyülekezet holnapja. 1970- ben lett az aszódi gyüleke­zet felügyelője. Tapasztalata, szor­galma, egyházszeretete emelte a lelkész mellé a gyülekezet vezetésé­re. Sokat fáradozott a 18. század elején épült, teljesen fából kifara­gott barokk oltár megújításáért. 40 éves presbiteri és 15 éves felügyelői szolgálatának nagy öröme volt, amikor 1985 őszén megtörtént az oltár felszentelése. 1971- től 6 éven át a Pest Megyei Egyházmegye presbitere is volt. 1986-ban megvált felügyelői tisztétől egészségi állapotára való tekintettel. Azóta tiszteletbeli fel­ügyelő. Szolgálata, hűsége, temp­lomunk iránti szeretete sokáig ma­rad példa sokak szemében. Mindebben nagy segítsége a fe­lesége, akivel 53 éve kötött házas­ságot. 3 gyermeket neveltek fel. S az egyik Jeánya viszi tovább az édesapai szolgálatot - 1979 óta presbiter. Illllllllllll 40 éves az ECLOF 1946. március 29-én alakult meg az Ökumenikus Kölcsönalap. (ECLOF). Az évforduló alkalmá­ból levelet küldtek a szervezet Nemzeti Bizottságainak, melyben meghatározták az ECLOF célkitű­zéseit és mai feladatait. A Köl­csönalap az elmúlt 40 esztendőben 2000 kölcsönt adott különböző egyházak megsegítésére. A Ma­gyarországi Evangélikus Egyház is sok támogatást kapott az Ökume­nikus Tanács közvetítésével. Éven­te átlagosan 400-500 ezer forint kölcsönt használ fel egyházunk, melyre rendszerint négy-öt gyüle­kezet jelentkezik. A levél rámutat arra, hogy köl­csönről már Jézus is beszélt: „aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el!” (Mt 5,42). Amikor azonban ezt mondta, nem gondolt nyerészkedésre. A kölcsön célja, hogy segítsünk egymáson, fölve­gyük egymás terhét, osztozzunk egymás gondjaiban. Végsősoron ez nem más, mint az anyagi javak újra felosztása. Egy olyan világ­ban, amelyben az a tendencia, hogy kevesek kezében koncentrá­lódjon a vagyon és a hatalom, az ECLOF célja éppen ennek az el­lenkezője. Az ECLOF azt kutatja, hol segítheti, hol támogathatja a gyengéket, hogyan szerelheti föl őket olyan eszközökkel, melyek se­gítségével képesek önmagukat fönntartani. Ezáltal elősegíti az önállóvá válást - nem személyes értelemben, hanem a szolidaritás, együttműködés és megosztás lel- kületében. Az ECLOF segítségként és szol­gálatként értelmezi munkáját. Nemcsak arra ügyel, hogy ne for- dúljon el attól, aki kölcsönt kér hanem még keresi is azokat, akik segítségre szorulnak, és akik fel tudják használni a kölcsönt. Ah­hoz azonban, hogy adni lehessen kapni is kell. Ezért - miként a levél fogalmazta - a genfi központ fel fogja használni a 40 éves évfordu­lót, és erőfeszítéseket fog tenni, hogy anyagi forrásokat mozgósít­son az ECLOF céljaira. Itt most nem adakozásról van szó. Az egy­házaknak meg kell érteni, hogy ak­kor segítenek leghatékonyabban egymásnak, ha helyi valutában és alacsony kamatlábakkal kölcsönt biztosítanak egymásnak. Ez az ECLOF munkájának célja. A levél utolsó szakasza kiemeli, hogy az egyházak számtalan ün­nepséget fognak rendezni az EC­LOF 40 éves évfordulója alkalmá­val. Figyelmeztet azonban arra, hogy ezek az alkalmak nem arra valók, hogy önmagunknak gratu­láljunk, hanem arra, hogy minél több emberrel és szervezettel meg­ismertessük azokat a lehetősége­ket, amelyeket az ECLOF köl­csönrendszere kínál. (-«-) 40 éves a HEKS Május 2-3-án ünnepelte a HEKS (Hilfswerk der Evangeli­schen Kirchen der Schweiz, a Sváj­ci Evangéliumi Egyházak Segély- szervezete) fennállásának 40. év­fordulóját. Az ünnepségen részt vett dr. Tóth Károly, református püs­pök, aki május 4-én Baselban igét hirdetett. HAZAI ESEMENYEK MEGHÍVÓ A Teológiai Akadémia és a Zuglói Gyülekezet 1986. május 15-én 6 órakor akadémiai és gyülekezeti estet tart, amelyen DR. ULRICH KÜHN a Bécsi Egyetem Protestáns Teológiai Fakultás professzora „A próbára tett Krisztus-követés” címen tart előadást. Az előadás színhelye a gyülekezeti terem (XIV., Lőcsei u. 32.)- Erre az alkalomra minden érdeklődőt szerettei hív és vár a Zuglói Evangélikus Gyülekezet és az Evangélikus Teológiai Akadémia szupplikációs szolgálata alkalmával a lelkészképzés ügyét 11 000,- Ft ado­mánnyal támogatta. Nemeskér Többek érdeklődésére közöljük, hogy az ez idei Nemeskéri Nap, a celldömölki Országos Berzsenyi Emlékünnep miatt elmarad. A nemeskéri napot azonban jövőre újra megrendezzük. Aszód Március 23-án, virágvasárnap iktat­ta be szolgálatukba Detre János lelkész a gyülekezet új tisztikarát és presbité­riumát. A gyülekezet tiszteletbeli fel­ügyelője lett Bízik János eddigi felügye­lő, aki 15 évi szolgálat után egészségi okok miatt adta át tisztét az új felügye­lőnek, Fischlné dr. Horváth Anna gyermekorvosnak. A gyülekezet új gondnokai Balázs József, Nagy János és Tolmácsi László presbiterek lettek. A jegyzői tisztet Csobán Mátyás pres­biter tölti be. A presbitériumnak 30 tagja van, 13 férfi és 17 asszony. - Isten áldását kérjük szolgálatukra. Apróhirdetés SOPRONI ÜDÜLÉSHEZ szállást nyújt egyházi üdülőnk a Lővérekben, erdő szélen, jó levegővel, szép kilátás­sal. Szállásdíj napi 60 Ft. Jelentkezés helybiztosításra Németh Margit ott­honvezető címén 9400 Sopron, Zerge u. 26. Az Órások Szövetkezete vállalja műemlék jellegű templomok, és épületek toronyóráinak, illetve elektromos és hagyományos szer­kezetű óráinak karbantartását és teljes javítását. Újpest A gyülekezet az áprilisi tavaszi szere- tetvendégsége keretében vette haszná­latba a felújított (új parkettájú) gyüle­kezeti termét, és adott hálát Istennek a mindenkor reményen felül megtapasz­talt megsegítő erejéért. - Ezen az alkal­mon, a húsvét utáni közeli vasárnapon, a Lutheránia énekkar tagjaiból alakult kamarakórus a saját összeállítású mű­vével szerepelt „Húsvéti dia-meditá­ció” címmel és tartalommal. Ennek ke­retében a Máté és János evangéliumok­ból, Bach ugyanily nevű passióiból és gregoriánokból vett kórusművekkel, valamint szólókkal gazdagított diavetí­tés tette élményszerűvé és felejthetet­lenné a családias egyűttlétet. A fiatalok szolgálatát és a háziasszonyok gazda­gon megterített asztalát hálás szeretet­tel köszönték meg a jelenlévők. Zalaistvánd-Zalaszentgrót 1986. ápr. 20-án, a gyülekezet Sán­dor Frigyes IV. éves teológiai hallgató Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkeszti a szerkesztőbizottság Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta 1 Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedő Üzem (867064/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 86.60079 PETŐFI Nyomda. Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÁN igazgató Előfizethető az Evangélikus Elet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hfrlapkézbesitö postahivatalnál, a hlrlapkézbesitőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hlrlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési dij: fél évre 140 - Ft, egy évre 280,t- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 \ Beküldött kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
Oldalképek
Tartalom