Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-05-18 / 20. szám
Evangélikus Elet 1986. május 18. Beszéljünk újra A békéről Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. évi közgyűlése úgy határozott, hogy 1986 legyen nemzetközi békeév. Az ENSZ minden tagországát felhívták arra, hogy ennek az ügynek a jegyében tevékenykedjék. Természetesen a felhívás megfogalmazói nem arra gondoltak, hogy folyó évben egycsa- pásra, közfelkiáltással megvalósul a földkerekség álma és beköszönt a tökéletes és teljes világbéke. A cél valóban a világbéke, az emberiség fennmaradásának egyetlen lehetséges módja. Ehhez a célhoz hosszú, fáradságos, áldozatos út vezet. A békeévnek az a rendeltetése, hogy minden országban újabb erőket indítson, mozgósítson, világméretű szolidáris közösségbe szólítson ezen az úton. Békevágyban, jószándékban nincs hiány. Az emberiségnek csak silány töredéke nem akarja a békét. Az egészhez képest létszámában és erkölcseiben is csak elenyésző, silány ez a töredék. De gátlástalánul aktív. Erre az aktivitásra hasonló, tudatos, szervezett humánus tett- rekészséggel lehet válaszolni. A békét akaró sok-sok millió egyént tudatos közösségbe vonni, az egymástól függetlenül tevékenykedő rengeteg békeszervezetet és mozgalmat közös nevezőre hozni hivatott a békeév Keleten, Nyugaton, Északon és Délen. A békeévből négy hónap eltelt. Ragyogó politikai kezdeményezések, impozáns tömegmegmozdulások tanúi lehettünk. Másrészt viszont megdöbbentő és vérlázító terrorcselekmények terhelik a mérleget. Az ENSZ-felhívás egyaránt fordult az országok felelős kormányaihoz, a különböző nem kormányszintű szervezetekhez és a legszélesebb közvéleményhez. Az eddigi megnyilatkozásokból és méginkább a tettekből látni lehet, hogy hol hogyan tették magukévá a felhívást a megszólított kormányok, szervezetek és a közvélemény. A békeéven belül is kiemelt időszak hazánkban a békehónap. Ha-< gyományosan a fasizmus felett aratott győzelem napján, május 9- én kezdődik és június derekáig tart. Persze nem merev dátumhatárok közé szorított kampány ez. A magyar békemozgalom egész esztendőben végzi a munkáját. Egyre inkább kidomborodik a kereteiben, módszereiben megújult békemozgalom tevékenységének munkajellege. A február 4-én tartott Országos Béketanács ülés így jellemezte a helyzetet és a feladatokat: „... önmagától, jószándékú „óhajoktól nem lép előre a béke ügye. A békeévben sem érvényesül semmiféle automatizmus. Ezért az akcióév kevés ünneplést és sok munkát ígér: a kedvező keretek között újabb nagy erőfeszítések szükségességét mindnyájunk közös ügyéért, mindannyiunk javára.” Tennivaló még mindig akad bőven. Legyen jelen mindenütt, hivatalos és nem hivatalos fórumokon a céltudatos békeakarat és tettre- készség. Néhány ákadálya szembe- ötlik ennek a célnak. A közvélemény egy részében bizonyos „kényelmesség” tapasztalható. A 10 éve elfogadott Helsinki Záróokmányt sokan úgy tekintik, hogy az megoldotta és lezárta a béke kérdését Európában. Pedig éppen mozgósít Helsinki szelleme a ben- nefoglaltak megvalósítására minden országot és egyént. Rezignáci- ót is látni itt-ott, amely a békemozgalom lehetőségeit és eredményességét vonja kétségbe. Sokan tamáskodnak abban, hogy a békemunkának van gyakorlati értelme. Úgy gondolják, hogy szélmalom- harc csupán, olyan szervezett politikai, katonai és gazdasági erőkkel szemben, amelyeket nem képes jobb belátásra bírni a tömegek békeakarata. Felbukkan olykor az önző, otromba közöny is, minden embertelenség potenciális szövetségese. Az a fajta egoista szemlélet, amit évszázadokkal ezelőtt Luther így jellemzett, hogy az csak a saját kerítésig és lisztesládáig ér el. Egyházunk hagyományosan és lendületesen részt vesz a hazai és nemzetközi békeszolgálatban. A békeév kapcsán és a békehónap alkalmából különösen időszerű erről beszélni és méginkább ennek a szellemében tovább cselekedni. Erre hív fel a márciusi országos püspöki körlevél és hangsúlyozottan szerepel a békeszolgálat az egyházmegyék és gyülekezetek évi munkatervében. Az országos ifjúsági konferenciák, a körzeti presbiteri összejövetelek egyik fő témája a béke ügye. Nem csak úgy általában, hanem azt vizsgálva, hogy a jelenlegi helyzetben hogyan szolgáljon az egyház és hogyan működjék együtt mindenkivel a közös cél érdekében. Jó kezdeményezése az egyházmegyéknek, hogy legyen az esztendő során minden gyülekezetben békenap. A felsorolt alkalmak kereteit bőséggel meg lehet tölteni eleven információs, morális és teológiai tartalommal. Baranyai Tamás A Miatyánk - ma Miképpen mi is... A mi emberi életünk telítve van sokféle kérdésekkel. Keressük a válaszokat, megoldásokat. Előttünk élt nemzedékek eredményei és kudarcai sokféle módon maradtak ránk. Mindez nem mentesít minket attól, hogy a kérdéseket, és válaszokat elhanyagoljuk. Ma kell átgondolnunk Istennel és emberekkel való kapcsolatainkat. Kündulási pontként kell elfogadnunk, hogy Jézus szeretete, vált- sága megelőzött minket. Megelőzött ez az imádság, de mi lehetünk a meghallott és megértett szöveg - gyakorlói. „Miképpen mi is ...” Gyermekek és felnőttek szívesen olvasnak könyveket arról, hogyan fedeztek fel kutatók egy-egy tudományos, technikai újdonságot. Van lehetőség arra, hogy egyénileg és közösségileg is felfedezzük, hogy Isten Jézus Krisztus által bocsánatot gyakorolt. A konfirmandusok egyik kérdése így hangzik: „Mire kötelez a bűnbocsánat elfogadása? ... arra, hogy készségesen megbocsássak az ellenem vétkezőknek és Istentől tanult szeretettel munkáljam a megbékélést az emberek között.” Máté evangélista a Miatyánk imádsága után egy kétrészes jézusi mondást csatol: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Máté 6. 14-15). Egyetlen kéréshez sem kapcsolódik kiegészítés, csak ehhez. Szükség is van erre. Nem elméleti eredmény ez, hanem lehetőség. Járható út, amelyet mi is megismerhetünk, gyakorolhatunk. Legyünk következetesek ebben. Solymár Gábor----------------.--------------------------------------------------------------------V Mu raközy Gyula / Új Pünkösdi imádság Jövel, Szentlélek, Isten régi lángja, jöjj e megvakult, kereső világra, kinek lelkét eloltá a vihar! S tántorgva halad át a hideg éjen, mint vén koldus az esti csatatéren. Az apostolok gyáván és remegve tekintenek a törtető tömegre, mint felhős égen félénk csillagok. Betölti a zsivajgó piacot a kikiáltók fürge, ügyes népe. ...Szent őrület nincs Péterek szemébe; a tanítványok eisurrannak csöndbe, pogány kehellyel Caesárt megköszőntve. Az Ige józan életekbe zárva kószáli sas a rozsdás kalitkába. Lélekszakadva veri börtönét; mikor tör) a rácsot szerteszét? Mikor tódul az apostolok népe égő homlokkal milliók elébe? Jön-e a szent, hós, mámorittas tábor égön az ég ráhulló sugarától? Mit egy szenvedély, szent, mennyei láz űz, hajszol, éget, ostoroz, igáz? Különös, megszállt prófétai nép, ki a halálba mosolyogva lép, ki a szivéből új világot épit, ki nyelveken szól, s mindenek megértik. Szentlélek népe! Hósök, lángra gyúltak, fényló jövőnek és fekete múltnak mezsgyéjén állva bennetek köszöntlek, feltűnő fénye a hajnali ködnek... Virrasztva várom, hogy jöttök-e már? Jövel Szentlélek, szép hajnalsugár! Kétségek, ködök árnyai felett jövel, riadó, dalos, hós sereg! v ________________ • :__________________________' f P ÜNKÖSD ^ * 2. NAPJÁNAK \ IGÉJE 1 ApCsél 2,42-47 0 I 0000001 A SZENTLÉLEK EGYHÁZA Pünkösd ajándéka az egyes ember számára a Krisztus igaz ismerete, az általa nyert új, bizonyságtevő, cselekvő keresztyén élet. A Szentlélek azonban nemcsak azt munkálja, hogy az egyes embert hívja a hit útjára, hanem az is célja, hogy az új életre hívott keresztyéneket összegyűjtse az egyház, a gyülekezet közösségébe. így az a jó adódik a keresztyén ember számára, hogy nem úgy kell életét eltöltenie Robinsonként egyedül, magára hagyatva, hanem együtt lehet a keresztyének közösségében, az egyházban. Itt pedig részesedhet mindabban, amit a Szentlélek gyümölcseként Isten ad gyermekei számára. A keresztyének közösségében hangzik az igehirdetés. A hit mindenkor az ige hirdetése és hallgatása nyomán támad és marad meg. Ezért van szükség arra, hogy a keresztyén ember benne éljen a gyülekezetben, ahol a hitet ébresztő és megtartó igehirdetés hangzik. Nem elegendő még az sem, ha valaki az otthonában olvassa a Bibliát. Fontos, hogy a személyes bizonyságtétel formájában hangzó ige jusson el az ember fülén keresztül az ember szívébe-lelkébe. Ezért kell kitartóan részt venni az igehirdetés hallgatásában. Az első keresztyének ebben jó példáink lehetnek. Az első keresztyén gyülekezetét a Szentlélek szeretetközös- séggé is formálta. Észrevették azt, ha valaki valamiben hiányt szenvedett, s igyekeztek egymás gondján segíteni. Senki sem tekintette csak a magáénak azt, amije volt, hanem vagyonukat a másik emberen való segítés érdekében készek voltak feláldozni. El kellene gondolkodnunk ezen, s meg kellene vizsgálni magunkat, hogy mi mennyire vagyunk képesek egymásért áldozatot hozni. Tudjuk-e úgy nézni az anyagi javakat, hogy azok inkább csak eszközök az egymás megsegítésének szolgálatában, és nem célok, amelyekért hajszolni kell magunkat. A gyülekezet közössége úrvacsorái közösség is. Nagy öröm forrása az úrvacsorával élés lehetősége. Öröm azért, mert az úrvacsoravételkor Krisztussal kerülünk közösségbe. Az ő teste és vére vacsorájában, a vele való közösségben nyerjük el bűneink bocsánatát. Mi átadjuk neki bűneinket, s átvesszük tőle az ő tisztaságát. Ugyanakkor az úrvacsora az egymással való közösségünk átélése is. Hiszen egyformán szükségünk van mindnyájunknak bűnbocsánatra, de egyformán részesedünk is a kegyelem, az új élet ajándékában. így mint Isten gyermekei egymás testvérei is vagyunk. Ilyen öröm az úrvacsorái közösség. Az imádság is lehet közösségformáló tényező. Igaz, hogy Jézus, amikor imádkozni tanított, a belső szoba csendjét ajánlotta inkább a képmutató nyilvános imádkozás helyett. Ez azonban nem zárja ki a gyülekezet közösségében való imádkozás lehetőségét. Istentiszteleteinken is együtt imádkozunk, s ahol néhányan együtt imádkoznak, ott Jézus jelen van. így imádkozás alkalmával is lehetünk együtt, egymással és Jézussal való közösségben. A Szentlélek egyházában a Lélek munkájának gyümölcseként így valósul meg az igét hallgatók, az áldozatos szeretetet gyakorlók, az úrvacsorázók s imádkozok közössége. Vető Béla IMÁDKOZZUNK Szentlélek Úristen! Áldunk ajándékaidért. Köszönjük, hogy az ige hirdetése által elhívsz és megtartasz bennünket a hívük közösségében. Add, hogy egyre inkább ébredjen bennünk a felelősség egymás iránt, legyünk készek részt venni egymás terheinek hordozásában. Add az úrvacsorában a Krisztussal való közösség örömét, s formálj bennünket egy imádkozó családdá. Amen. Elfáradnak és meglankadnak az ifjak,... de akik az Úrban bíznak, erejük megújul Örömünnepre gyűltünk össze egy napsütéses vasárnap kora délutánján a Fejér-Komáromi Egyházmegye Csákvári Társgyülekezetében. Teljesen megújított templomában hálaadó istentiszteletre hívogattak a harangok. Egy erejét meghaladó feladatban Istenre tekintő és Benne bizakodó gyülekezet bizonyságtételét hallhattuk és láthattuk. 1760-ban már éltek Csákváron evangélikusok, akik kezdetben az oroszlányi gyülekezethez tartoztak. 1791-ben még csak egy pajtában tarthatták istentiszteleteiket, de 1792. nov. 1-én már felszentelte templomukat Perlaky Dávid és Szepessy Mihály esperes. Az 1800- as évek elején sok áldozattal teremtették meg az önálló gyülekezet alapjait. Első lelkészük: Liptay András személyében prédikátort és egyben tanítót is kaptak. 1830-tól tornyot építettek, két harangot vásároltak, fazsindelyre csenélték a nádtetőt, majd földet vettek. Ettől kezdve külön tanítót alkalmazhattak. 1863-tól újabb próba elé állította őket templomuk egyik falának kidőlése. Csak hét év múlva, a nagyobbítás és megújítás befejeztével vehették ismét használatba. A gyülekezet tagjai nagy kincsnek vallották Isten igéjét, s ezért minden áldozatot vállaltak. Erről tett bizonyságot a mostani templomrenoválás is. Sokévi gondos hozzákészülés előzte meg. A Gyülekezeti Segélyen keresztül kapott összeg mellé odakerültek a gyülekezet tagjainak adományai. Minden tervet, elgondolást körülfogott a hívek imádsága. Isten segítségét, erejét kérték, ha úgy érezték, fogytán az övék. A munkák közben is Feléje fordultak hálásan az eredményekért, az előbbrejutá- sért. Mert nem volt magától értődő minden! Volt, amikor minden nap közelebb kerültek a célhoz, máskor meg megállt a munka. Anyagra volt szükség, vagy a megfelelő ember hiányzott, vagy újra fel kellett mérni a pénzbeli lehetőségeket. Azonban újra és újra arról bizonyosodhattak meg: nem ők fáradnak, az Úr építi a házat! Csákvár egy kis mellékutcájában szerényen, de ünnepélyesen áll a kívül halványszürke, belül hófehér templom. Szorgos kezek munkájáról beszél: állvány állítókéról és villanyszerelőkéről, kőművesekéről és segédmunkát végzőkéről, az oltárt feldíszítőkéről és azoké- ról, akik elkezdték a munkát, de közben Urunk elszólította őket. A harangok villamosítása is most valósult meg. Egyrésze magának a kivitelezőnek az adománya. De ügyanilyen szeretettel adták a munkák során a szomszédok a vizet és a villanyáramot is. A templomot teljesen megtöltötte az ünneplő gyülekezet. Sokan jöttek vidékről a gyülekezet tagjainak rokonai. Részt vettek az istentiszteleten az egyházmegye papnéi is, akik csendesnapon voltak együtt. Ott ültek a padsorokban a református és katolikus gyülekezetek képviselői is. Az oroszlányi gyülekezet énekkara több kórusművel szolgált. Lábossá Lajos esperes hirdette Isten igéjét a II. Thess, 1:3—4 alapján. Az igehirdetés után az egész gyülekezet együtt járult az oltárhoz. Hitünk erősödésére, Urunk hűséges szeretetének bizonysága képpen részesültünk az úrvacsorában. Az istentisztelethez csatlakozó közgyűlésen, többek között, a volt lelkészek: Simonfay Ferenc és Zászkaliczky Péter köszöntötte a gyülekezetei, táviratban küldte áldáskívánását Polonyi Zoltán. Az ünnepség után a gyülekezet vendéglátó szeretetében részesülhettünk mindnyájan. Hazatérve a felolvasott ige visszhangzott bennünk: „Szüntelen hálával tartozunk az Istennek értetek, testvéreim, ... hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban.” -h, -é Sajtótájékoztató a Vöröskeresztről Az egyházi és felekezeti lapok szerkesztői sajtótájékoztató keretében ismerkedtek meg a Magyar Vöröskereszt tevékenységével. Dr. Hantos János, a szervezet Országos Végrehajtó Bizottságának elnöke részletes tájékoztatást adott e humanitárius célokat megvalósító mozgalom múltjáról, jelenéről, szervezeti felépítéséről, terveiről. Mint az előadó elmondotta, a Magyar Vöröskereszt tagja a több mint százharminchét országban működő Nemzetközi Vöröskeresztnek. A szervezet tevékenységét az 1965-ben, a XX. konferencián elfogadott alapelvek szabályozzák. Ezek az elvek, melyeket minden nemzeti szervezet köteles tiszteletben tartani, a következők: emberiesség; pártatlanság; semlegesség; függetlenség; önkéntesség; egység; egyetemesség. Mint az egységesen elfogadott alapelvekből is kitűnik, e szervezet alapvető célja, hogy a világban levő feszültségek ellenére is az emberiesség jegyében segítsen az arra rászorulókon. Egyetemes társadalmi mozgalom - mondotta dr. Hantos János -, amelyet nem politikai, vagy ideológiai szempontok határoznak meg, hanem az általános humánum követelményei. Az előadó részletesen szólt a Nemzetközi Vöröskereszt hazai szervezetének feladatairól. Kiemelte az egészséges életmódra nevelés fontosságát, a családvédelmet, a szociális munkát, a véradást, az elsősegélynyújtás oktatást, valamint a nemzetközi segélyakciókat. A Vöröskereszt olyan célok megvalósításán fáradozik, amelyek hozzánk, hivő emberekhez is közel állnak. A tájékoztató előadást követő élénk beszélgetésből is kitűnt: számtalan módja van annak, hogy a keresztyének hitük parancsától vezettetve aktívan részt vegyenek e szervezet humanitárius céljainak megvalósításában. MAGYAR TEOLÓGIAI DOKUMENTUM Április végén egyházunk országos tanácstermében tartotta alakuló ülését a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa közös teológiai munkabizottsága. A bizottság munkáját dr. Nagy Gyula evangélikus és Kovách Attila református püspökök irányítják. Benne egyházunkat dr. Görög Tibor ökumenikus főtitkár, valamint dr. Sel- meczi János, a Teológus Otthon igazgatója, dr. Muntag Andor teológiai professzor és Szabó Lajos zuglói lelkész képviselik. A kilenctagú munkabizottság azt a feladatot kapta, hogy elkészítse a magyar tagegyházak közös teológiai állásfoglalását az Európai Egyházak Konferenciája - százti- zehhat európai protestáns és ortodox egyház közös szervezete - őszi, skóciai nagygyűlésére. A nagygyűlés főténiája ez lesz: „Dicsőség Istennek és békesség a földön!" A főtémára és négy altémára vonatkozóan fejti ki majd a készülő magyar teológiai dokumentum hazai egyházaink közös álláspontját. A készülő iratot magyar, német és angol nyelven teszik közzé, és eljuttatják a nagygyűlés minden hivatalos delegátusának is Európában. Y I 1
