Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-11-09 / 45. szám

Evangélikus Elet 1986. november 2.-Ö-ROL^-RA­„Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uralko­dók Ura. övé egyedül a halhatatlanság, aki megköze­líthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen.” lTim 6,15-16 VASÁRNAP’ - „Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneinket.” Ezs 53,11 (Ef 2,18 - Mt 22,15-22 - Zsolt 76) Amikor a legbizto­sabbak vagyunk magunkban, akkor is sokszor kide­rül: nem volt igazunk. Mégis egy dologban tökélete­sen biztosak lehetünk, ha megismertük az Igaz Szol­gát - igazzá csak ő tehet. Hogyan? Elveszi bűneinket s mindazt ami igaztalan bennünk, s Ő életűnkbe költözik. Ev. Ék. 370,1 HÉTFŐ - „Újra irgalmas lesz hozzánk, a tenger melyére dobja minden vétkünket!” Mik 7,19 (Jn 12,47 - Róm 13,1-7 - Jel 5.6-.14) Csodálatos evaif1 gélium Mikeás szava. Mi mindig vétkezünk, de az Úr újra irgalmas hozzánk. Nem csak kicsit, nem felületesen - nagyszerű képet használ a próféta - a tenger mélyére dobja minden vétkünket. Irgalma valóban határtalan. Ev. Ék. 408,1 KEDD ~ „Van-e olyan Isten a mennyben és a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghez vinni, mint te?” 5Móz 3,24 (Zsid 1,2-3 - Mt 5,33-37 - Jel 6,1^1) Mózes egyik imádságát kezdi ezekkel a szavakkal. Ezért imádkozunk és imádkozhatunk mi is, mert I tudjuk, hogy előtte semmi sem lehetetlen, bizalom- I mai fordulhatunk Istenhez, tudván, hogy imádsá- I gunkat meghallgatja, kéréseinket, melyek javunkat I szolgálják - meghallgatja. Ev. Ék. 280,1 l ____________________________ Sá gby Jenő Erdőjárás SZERDA - „Jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm.” Zsolt 39,13 (Zsid 11,14,16 - lKor 3,16-23 - Jel 6,5-8) Bármelyikünk alázatos vallomá­sa lehet ma is a zsoltáros mondata. Bizony csak jövevények, zsellérek, szolgák vagyunk életünkben. Mégis sok bízatott ránk: hűséges szolgának lenni, tudván, hogy jövevénységünk ideje egyszer lejár, elérkezünk az örök hazába, mely hűséges szolgála­tunk jutalma. Ev. Ék. 516,6 CSOTÖRTÖK - „Rajtad lesz a szemem” Zsolt 32,8 (Éf 5,17^ lSám 5,1—5 — Jel 6,9-11) A zsoltárból nem derül ki egyértelműen, hogy Dávid mondja-e ezt valakinek, vagy az Isten szavai ezek. Minden esetre nekünk tudnunk kell, hogy Isten szemei elől el nem rejtezhetünk, sőt élnünk is csak úgy lehet, hogy szemeink szüntelenül az Urat keresik. Szemeim az Úrra néznek szüntelen. Ev. Ék. 385,1 PÉNTEK: - „Lelkem közietek marad! Ne féljetek!” Hagg 2,5 (Gál 5,18 - Mt 10,24-33 - Jel 6,12-17) A zsidó nép életének legnehezebb időszaka előtt kapta ezt az ígéretet Istentől. Életünk legnehezebb napjai­ban, amikor a legkönnyebben megfeledkezünk, erről kell tudnunk a legjobban: nem szabad félnünk, nem vagyunk egyedül, az Úr velünk van. Ev. Ék. 459. SZOMBAT ~ „Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdete csodáidat.” Zsolt 71,17 (Róm 10,17 - lPt 2,11-17 - Jel 7,1-8) „öregember kö­nyörgése” - olvashatjuk a 71. zsoltár’fölé írva. Én hozzáteszem: boldog könyörgése. Mily boldog az az ember, aki egész életére visszatekintve ilyen vallo­mást tehet. Bár minden fiatal előtt lenne ilyen példa, hogy lássa, tanulni legtöbbet az Úrtól lehet. Még ma is. És mindig. Ev. Ék. 484, 1,3 Rosrik Gábor Azóta bolygok a viharbpn vadmódra - de az ő jele, erejének bélyege rajtam hogy ne nyughassam nélküle s mint szélcibált bogáncs a szivárvány lába pihen, illattal tellik: úgy betelljen sóvárgással bogáncs-szivem. (Babits Mihály: Az elbocsátott vad) Küszködve, nehezen haladt előre az elhagyott erdei csapáson. Vendégma- rasztaló bokrok nyújtogatták feléje tüskés ágkarjaikat, hogy visszatartsák. Embermagasságú csalánok csapdosták arcába csipős leveleiket. Hatalmas ki­dőlt fatörzsek állták el az útját. Egyik előtt megállt. Előhúzta zsebkendőjét és mint ostort suhogtatva próbálta vissza­vonulásra késztetni a feje körül züm­mögő makacs szúnyograjt, aztán meg­törölte verejtékes homlokát.- Jó lenne már végére érni ennek az útnak. Nem is út ez, hanem dzsungel. Bozótvágó kés kellene ide, mint a tró­pusi őserdők vándorainak. Nagyot fújt, átmászott az ágas- bogas fatörzsön és csörtetett tovább. Nem sokáig. A bozóttal benőtt kes­keny ösvény tágas, tiszta vágattá széle­sedett. Kétoldalt magas törzsű bükk­fák, szálas gyertyánok törtek az ég felé; lombkoronájuk összeborult a magas­ban - boltívek módjára.- Erdei katedrális - dörmögte felte­kintve a férfi. ,- Itt már jó helyen va­gyok, megpihenhetek. Táskáját lekanyaritotta válláról és karját s'zéttárva hanyatt vágta magát a korhadó tavalyi falevelek barna sző­nyegén. Némán, gondolattalanul szem­lélte egy ideig a fölötte lágyan hullámzó boltíveket. Levél- vagy kéregdarabka hullott az arcára. Felemelte kezét, hogy lesöpörje és megpillantotta összekar­colt, véres kezefejét. A látványra Ap- rily hárfájának zenéje zendült meg ben­ne. Korén Emil A messzi szórványok felfedező útjain jártam akkor. Bebarangoltam már a tanyasi szórványvilágot. Jártam sáros dűlőutakon ahol tolnom kellett a kis segédmotoros kerékpárt, hogy eljussak a nagy alföld kis tanyájára hittanórát tartani a boglya tövében, vagy úrva­csorát osztani a kemence padkájáról, mert nem volt a szobában más hely oltárt teríteni. A meglévő két rozoga széken a szülők ültek s a pulyák a ló­cán, vagy a földön ülve szorongtak ámuló szemmel. Most épp a hegyek alján jártam ke­resni az eltűnt híveket a nagy másvallá- sú tengerben. Vivódtam, küszködtem a más közösségekben felszívódott, elkö- zönyösült, kallódó lelkekért, s volt úgy, hogy amikor felfedeztem egyetlen híve­met a begyszoros tövénél meghúzódó falucskában, felcsillanó szemmel ölelte meg bennem a luteránus papot, amilyet húsz éve nem látott. Akkor éppen 200 km-re voltam -a legközelebbi evangéli­kus anyagyülekezettöl. Nyolc évig jártam így a kietlen' szór­ványvilágot. Nem tudom, ennek a nyolc évnek hányadikában jártam ak­kor, amikor - ki tudja már, mi okból | elkerültem a vidéki város neves, pati­nás, ősi evangélikus gyülekezetébe.- Sűrűségen átfutottam, avarának vért is adtam... Igen. A életerdő! Nagyobb részén már áthaladt ő is. Kevés, ami még hát­ra van. Már látja szemével az úttá szé­lesedett ösvénynek a végét. Ott, ahol az erdei katedrális csendes félhomályát harsogó napfény váltja fel. Nehéz út volt. Amíg idáig küzdötte magát, nemcsak felületi horzsolásokat, karcolásokat szenvedett, de szívig ható sebeket is kapott; szíve vérével öntözte az életerdő avarát. Fájó, égető emlékek rohanták meg. Hogy szabaduljon tőlük, félkönyökre dőlve megrázta a fejét. Nem használt. Feltápászkodott hát, vállára igazította oldalzsákja szíját, kezébe vette husáng­ját és elindult lassan a lenyugodó nap felé - Reményik Sándor szavait düny- nyögve.- Ha vinni súlyos batyunkban a bút: Gyerünk! A célhoz vezet minden földi út. Ha lelkünk dűlni, lepihenni vágyik: Gyerünk! v,Hisz úgyse tarthat már sokáig. A nap egyre alább ereszkedett s mire az ember a katedrális bejáratához, az erdő szélére ért, lezuhant az ég peremé­ről. Jött a szürkület. A vándor megállt, hátát egy bükkfa törzsének vetette, két kezét husángjára fonta és rámeredt az előtte ezer gyertya fényével lobogó virágbaborult, magá­nos vadgesztenyefára. - De hiszen erről énekelt Tóth Árpád.- Nézd! gesz tény efa-pagoda! Lombja mélyén egész sereg zeg-zug, mint száz szentély-üreg, s bent apró virágoszlopok halvány ivor-szine lobog. Üljünk le itt e szent helyen... Leereszkedett a fa tövébe. A gyöt­rő emlékek felszaggatta sebek még mindig véreztek. Villon keszeg ma­giszterére gondolt, aki a kezében tar­tott mély ólomkehelyből kínálja színte­len borát. Szinte félve léptem be a lelkészi hivatal­ba, s bemutatkoztam teológus idősza­kom egyik legjobb nevű papjának, a gyülekezet lelkészének. Csodálkoztam, hogy ismerte a nevemet, örült, hogy találkozhattunk, leültetett, s mint aki régi ismerőst vallat, egyenesen ezzel a kérdéssel kezdte, meg sem várva, hogy mi szél hozott:- Hogyan élsz ott a hegyek alján... mesélj a munkádról... Otthonossá lett rögtön a levegő, s én mesélni kezdtem. Gondokról, örömök­ről, bajokról, kudarcokról, ritka sike­rekről. Kerestem a szórványlelkek tit­kát, miért vesztik el a hitüket, s ha megtartják, ugyan miért? A luteránus identitás rejtett világát boncolgattam. Beszéltem a huszonnegyedik óráról a hitükben, amely csoda, hogy az első is lehet, a kezdet, s nem a vég. Fárasztó kilométerekről szóltam, amely szik­kasztja a kezdő pap hitét. Gyönyörű vidékekről, amelyek kísértőn szépek, de nem adnak-e hamis vigasztalást a felelősséghordozás súlyában. Elmond­tam a keserű érzést, amikor a falu utol­só luteránusát temettem, s a Vihorlát- ról sírva zúgott le a szél. A döbbenet­ről, hogy ássuk a csatornát a Szentié­leknek, s az nem akar belefolyni. Fel­- Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor, s nincs seb, mit heggel nem takar, igyál, testvér, e mély pohárból csupán az első korty fanyar. Jó lenne már hazaérni, lefeküdni, el­aludni. Ha az ember álomba merül, elveszíti gyötrő öntudatát - a fájó em­lékekkel együtt. Körülnézett. Sehol senki. Nem tart­ják hát bolondnak, ha most itt az erdő­szélen elénekeli azt a dalt, amit erdőjá-. rásának egyik nehéz szakaszán sok-sok alkonyon eldúdol az esti fohászkodás után. Halk baritonjával megtelt az este.- Erdő mellett estvéledtem. Subám fejem alá tettem. Összetettem két kezemet, Úgy kértem jó Istenemet:- Én Istenem, adjál szállást! • Már meguntam a járkálást; A járkálást, a bujdosást, Az idegen földön lakást. Feje mellére hanyatlott, elbóbiskolt, de felriadt tüstént. Kuvik rikoltott - vészesen, vijjogón.- A halálmadár!... Nos, ami Villon magiszterének mély kelyhét - a halál poharát - illeti, azt az Emberfia is meg­ízlelte, sőt kiürítette. Mindnyájunkért és mindnyájunk helyett... Felállt, fölszedte batyuját. Kezébe vette husángját is, aztán némi habozás után elhajította.- Az erdőn leltem, maradjon az er­dőé. Segíthet még másoknak is áthatol­ni a sűrűségen. Békésen ballagott az esti szürkület­ben a távoli autóbuszmegálló felé. Eszébe jutott, hogy még nem énekelte el az iménti népdal utolsó versét. Eldú­dolta hát - két kezét imára kulcsolva. Egyenesen szívéből áradtak a hangok.- Adjon Isten jó éjszakát. Küldje hozzám szent angyalát: Bátorítsa szivünk álmát: Adjon Isten jó éjszakát! Homályos hiányérzete támadt. Mintha befejezetlen lenne ez a dal... Máris szárnyra kapott a „befejezés” - az ősi liturgia elnyújtott dallamán:- A-ámen! fedtem a hitbéli közösség nélküli világ­ban hogyan találtam barátokra, akik más hitből, vagy hiten kívülről nézve becsülték a vergődésemet, s kívülről biztattak hűségre az identitásban. Szól­tam a motorzúgás zsongító hangjáról - 250-es Zündappom volt akkor - s az érzésről, ami bennem lüktetett, amikor motorsapkásan, homlokomra tolva a motorszemüveget, megszólítottam va­lakit: ön ugye evangélikus... Csak hallgatta az ömlő szóáradatot. Olykor-olykor belekérdezett. Aztán felállt, ’S áthívott a szomszéd szobába, ahol senki más nem volt. Leültetett az íróasztal mellé s elém tett egy árkus papírt.- Most leírod azt, amit elmondtál. Ez lesz lapunk következő számában a vezércikk. Ha készen vagy, kopogj az ajtón. Azzal otthagyott. Amint kiment, hallottam, hogy kulccsal rámzárta az ajtót. így tett velem Szabó József, úgy négy évtizeddel ezelőtt. Most tették le Győ­rött, Jézusát várni, 83 éves korában, az örökkévalóság ölébe. így lettem én egyházi tallforgató, s most pontot teszek háromezerhatszáz- huszonegyedik írásom végére. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1986. november 2-in Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szir­mai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Kará­csony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. / Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar, úrv.) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Fabiny Tamás. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Fabiny Tamás. Zugló de. 11. (úrv.) Szabúné Mátrai Marian­na. Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat n. 14. de. fél 10. Szabó­né Mátrai Marianna. Kassák Lajos ti. 22. de. 11. (úrv.) Reuss András. Váci út 129. de. negyed 10. (úrv.) Reuss András. Frangepán o. 43. de. 8. Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. (úrv.) Havasi Kálmán. Pestlőrinc Szemere- telep de. háromnegyed 8. (úrv.) Havasi Kál­mán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 10. Má­tyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. (úrv.) Kosa László. Rákoscsaba de. 9. Inotay Lehel. Rákosliget de. 11. (úrv.) Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. (úrv.) Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Mik­lós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Mado­csai Miklós, du. 6. (úrv.) Fodomé Szkrinyár Katalin. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Fodomé Szkrinyár Katalin. Óbuda de. 10. (úrv.) Gö­rög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Modort* u. de. fél 10. Pestbidegkút de. fél 11. Kőszeghy Tamás. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. (családi) Missura Tibor, de. 11. (úrt.) Scholz László, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Szentháromság utáni 23. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje: Fii 3, 17-21; az igehirdetés alapigéje: Jn 17, 11—19. EVANGÉLIKUS' ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. 1986. november 2-án vasár­nap reggel 7.05 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet: dr. Cserháti Sándor az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja. Terjánszki János „Majd ha nyugdíjas leszek, ak­kor lesz időm a gyülekezeti szolgá­latra...” - halljuk a gyakori kifo­gást. De, hogy ezzel nem kell meg­várni a nyugdíjkorhatárt, arra a nagytarcsai gyülekezet felügyelője, Terjánszki János az élő bizonyíték. Egy ilyen rövidlélegzetű portréba, alig fér bele sokrétű tevékenységé­nek puszta felsorolása. Főállásban egy pesti építőipari vállalat műve­zetője, mellékállásban otthon vilá­gítótesteket összeszerelő részleg* irányítója. „Harmadállásban” ko­moly munkát végez a háztájiban... Emellett a helyi Tanács Végrehajtó Bizottságának aktív tagja, az előző ciklusban megyei tanácstag is volt. S mindezek mellett ötödik esz­tendeje végzi .lankadatlan teherbí­rással a felügyelői szolgálatot, úgy, hogy valóban „elöl járó”. Ki nem hagyna egyetlen egy istentisztele­tet, bibliaórát vagy énekkari pró­bát. Ha kell, jön betonozni vagy éppen villanyt 'Szerelni. Nemcsak szervezi a munkát, hanem annak tényleges elvégzésében is elöljár. De ugyanakkor más szinten is lehet számítani rá. Az elmúlt nyá­ron feleségével együtt képviselte gyülekezetünket a finn testvérgyü­lekezet jubileumi ünnepségein. Eleven kapcsolatban áll egy ottani gyülekezeti tisztségviselővel. A le­velezésen túl már személyesen is többször meglátogatták egymást. „Mellesleg” még hat unoka nagyapja, akinek házában négy ge­neráció él békességben. Hogy minderre hogyan telik a nap 24 órájából? Honnan az energia? Csak az apostoli vallomás világítja meg a „titokzatos”, kifogyhatatlan erőforrást: „Mindenre van erőm abban, aki megerősít engem.” lettel VT en forgató m HÍREK W A burgenlandi evangélikus egyházkerület ünnepi estje, megemlékezésül a 25 évvel ezelőtt, 1961-ben az osztrák kormány által kiadott törvénycikkre, amely az osztrák kormány és az evangélikus egyház közti viszonyt szabályozza! Ez év szeptember 24-ére a Stoo- bi 1962-ben épült modem temp­lomba hívta meg dr. Reingrabner Gusztáv, evangélikus szuperinten­dens az egyházak, a tartományi kormány s a különböző hivatalok és intézmények vezetőit, hogy együtt emlékezzen meg arról a megegyezésről, amely 25 évvel ez­előtt az osztrák kormány és az evangélikus egyház képviselői kö­zött jött létre és amely a kormány és az evangélikus egyház között ma fennálló kapcsolatokat és jóvi­szonyt tartalmazza. Dr. Reingrab- jier szuperintendens -"sok kapcso­latok igazi támogatója - ünnepi beszédében visszaemlékezve a múltra elmondotta, hogy az akko­ri evangélikus burgenlandiak való­színűleg az egyetlenek voltak, akik az 1921-i átcsatoláskor és utána nagyon kevés előnyt tapasztaltak. Az ő már 1848-ban elért vallássza­badságuk az úgynevezett első oszt­rák köztársaságban, amelyben az akkori klérusellenes szociálde­mokraták és klerikális keresztyén­szocialista párt álltak egymással szemben, mindinkább összezsugo­rodott és megszűkült. Míg aztán 1934 óta a nyomás az evangéliku­sokra mindig erősebb lett. Bécsben kezdetben csak nehezen tudták megérteni, hogy mit és mennyit ve­szítettek el a burgenlandi evangéli­kusok akkor. Azért tulajdonkép­pen 1961 júliusában az úgyneve­zett „protestáns-törvénnyel” a burgenlandi evangélikusok azt kapták vissza, amit 1921-ben meg­vontak tőlük. De Reingrabner szuperinten­dens nem takarékoskodott - a sa­ját egyházára utalva - az önkriti­kával sem, s intette híveit őszinte hűségre az egyházzal és a kor­mánnyal szemben. Végül megálla­pította: „az evangélikusok - most is, mint a múltban - bejelentik igé­nyüket, ill. jogaikat arra vonatko­zólag, hogy itt ne csak megtűrjék, hanem mint egyenjogúakat kezel­jék őket...” Az emlékünnepen jelen voltak és felszólaltak: D. Dieter Knall, or­szágos evangélikus püspök Bécs- ből/Wienből/ és Theodor Kery, tartományi főnök /Einsenstadt/ Kismartonból, akik nem ismeret­lenek a magyarországi, különösen evangélikus olvasó közönség előtt. P. Geistlinger / HAZAI ESEMÉNYEK Somogy-Zala EGYHÁZMEGYEI NAP gazdag és színes programjának keretében tar­totta közgyűlését a Somogy-Zalai Egyházmegye. Jelentésében az esperes először a tovább-szórványosodással és az utóbbi évek nemzedékváltásával je­lentkező problémákról szólt. Majd örömmel számolt be. a gyülekezetek­ben folyó munkák mennyiségi; ugyan­akkor minőségi gazdagodásáról. Arról a sokszínű, leleményes frissességről, ami nemcsak a fiatal, de az új „kihívá­sokra” figyelő idősebb lelkészek jó ak­tivitását és örvendező szolgálatkészsé­gét is bizonyítja. Jelentést tett az espe­res azokról a renoválási, korszerűsítési munkákról is, melyekből az egyház­megye egyetlen gyülekezete sem ma­radt ki. Befejezésül - a jövő feladata^ ként - a hűséges lelkipásztori munká­nak,-a gyülekezeti alkalmak családias légkörének, a közegyházi tudat erősö­désének, valamint a jó rend követel­ményének fontosságát hangsúlyozta az esperes. A Keszthelyi templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezet ízelítőt kapott a lelkészek LMK munkájából, az egy­házmegyei munkaágak területéről; meghallgatta Fabiny Tamás chicagói élménybeszámolóját; gyönyörködött a Zalaegerszegi ökumenikus kvartett énekszámaiban, Vajda István trombi­ta- és Győri Gábor orgona-szólójá­ban. Az egésznapos együttlétet Józsa Márton - a 8. zsoltár alapján tartott - evangélizációs igehirdetései ölelték át. Befejezésül az egész gyülekezet úrva­csorát vett négy szolgáló lelkész kezé­ből. MEGHÍVÓ Az Evangélikus Teológiai Akadémia és a Zuglói Gyülekezet 1986. november 10-én, hétfőn, Luther Márton születés­napján du. 3 órai kezdettel MÁRTON NAPI MEGEMLÉKEZÉST tart a gyülekezet imatermében '(Lőcsei út 32.). Dr. Muntag Andor teológiai tanár „Luther találkozása a Bibliával” cím­mel ünnepi előadást tart. A teológiai hallgatók énekkari számokkal és ver­sekkel szolgálnak. Az ünnepély végén a Luther-szobor- nál adunk hálát Istennek a reformáció­ért, és elhelyezzük a megemlékezés vi­rágait reformátorunk szobránál. A Zuglói Gyülekezet Elnöksége A Teológiai Akadémia Tanári Kara Apróhirdetés Lakodalomban zenekart pótló dzsessz orgonával szolgálatot vállal há­zaspár. Jelige: „Zeneértő”. 29 éves, elvált asszony, 8 éves kisfiú­val, szeretne megismerkedni hívő eván- gélikus férfival házasság céljából. „Megbecsülés” jeligére a kiadóba. Hibaigazítás Lapunk 43. számának 8. oldalán megjelent Hajnali gondolatok c. cikk szerzőjének neve helyesen: Gyarmathy Irén. A rendkívüli anyagtorlódás miatt Élő víz rovatunk e heti számunkból kima­radt. Olvasóink szíves megértését kér­jük. Soltvadkert A protestáns gyülekezetek közös re­formációi ünnepet tartottak október 31-én a református templomban. Előadással szolgált Káposzta Lajos „Az LVSZ szolgálata a világ luthera- nizmusa egységéért”, Kovács János református lelkész „Kálvin szerepe a hazai reformációban” és Mónus~~Dá- niel igehirdetéssel. Az ünnepet a három gyülekezet énekkarának szolgálata tette teljessé. Zugló November 9-én du. 4 órakor szere- tetvendégség lesz a gyülekezetben. A „Segédlelkész voltam Zuglóban” cí­mű sorozatunkban dr. Vámos József teológiai tanár végez szolgálatot ezen az alkalmon. Október 12-én Baranyai Tamás do- monyi lelkész szolgált a gyülekezet­ben. A délelőtti istentiszteleten igehir­detéssel, a délutáni szeretetvendégsé- gen a domonyi gyülekezet bemutatá­sával szolgált a „Segédlelkész voltam Zuglóban” sorozatban. Baranyai Ta­mást a domonyi gyülekezet 50 fős cso­portja kísérte el a vendégszolgálatra. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszédö Üzem (867089/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 86.60094 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÄS BÉLA igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hlrlapkézbesltö postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a HIrlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom