Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-11-09 / 45. szám

Evangélikus Elet 1986. november 9. Nagyszabású központi rendezvény Hannoverben a KBK az SDI-ról EURÓPAI TANÁCSKOZÁS BEIENRODÉBAN A Keresztyén Békekonferencia európai és észak-amerikai konti­nentális csoportja - amelynek tag­jai a helsinki egyezményt aláíró államokból kerülnek ki - október 20-24. között tartotta éves kon­zultációját Beienrodéban (NSZK), a „Segítő Kéz Házában” (Haus der helfenden Hände). Tizennégy országból és Nyugat- Berlinből több, mint 30 résztvevő volt jelen, továbbá dr. Lubomir Mirejovsky lelkész, a Keresztyén Békekonferencia főtitkára (Csehszlovákia), dr. Gerhard Bas- sarak professzor (NDK) és Hans- Joachim Oeffler lelkész (NSZK), a KBK alelnökei, valamint Chris­toph Schmauch lelkész, főtitkárhe­lyettes (USA). Egyházunk részéről Lehel László a KBK Baráti Köré­nek titkára vett részt a tanácsko­záson. A konzultáció témája: „A koz­mosz militarizálása - a globális biztonság fenyegetése” volt. A Keresztyén Békekonferenciá­nak az elmúlt évtizedekben történt világméretűvé bővülése révén a kontinentális csoportok működése a KBK nagygyűlései (Keresztyén Béke-világgyűlés) között a munka folyamatossága szempontjából rendkívül fontosnak bizonyult, így került sor a most már vége felé közeledő Nemzetközi Békeévben az ázsiai, afrikai, latin-amerikai és karibi, végül a helsinki egyez­ményt aláíró államokban élő tag­egyházak és -szervezetek találko­zójára. A megnyitó áhítatot Klaus Ge­yer lelkész (Beienrode) tartotta. A vendéglátó Hans Iwand Alapít­vány (Hans-Iwand-Stiftung) nevé­ben Emmy Walther asszony üdvö­zölte a résztvevőket; jó munkát és a békét segítő eredményeket kí­vánt a tanácskozásnak. Egy másik áhitat alkalmával H. Busz wolfs- burgi szuperintendens számolt be a gyülekezetek, illetve aktív cso­portjaik békemunkájáról. A főtéma technikai, politikai, gazdasági, teológiai és egyházi szempontjait hat előadás világítot­ta meg. Az űrfegyverkezési terv techni­kai oldalát dr. Dieter Engels pro­fesszor, a hamburgi egyetem csilla­gász-professzora, a „Természettu­dósok a békéért” egyesület tagja tárgyalta. Bebizonyította, hogy most, az atomfegyverek első és a műholdfegyverek második nemze­déke után az űrfegyverkezéssel (SDI) a fegyverkezés harmadik szakasza kezdődött el. Az SDI megvalósításánál a fő problémát a tervezett harci űrállomásokhoz szükséges óriási technikai-anyagi ráfordítások jelentik. Az ott elhe­lyezett lézerágyúk védekezésre és támadásra egyaránt felhasználha­tók. Az SDI-től remélt 100 száza­lékos biztonság csak illúzió. Dr. Gerhard Stuby, a brémai egyetem nemzetközi jogi profesz- szora a fenyegető űrfegyverkezés politikai és jogi vonatkozásait is­mertette. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió leszerelés-diplomá­ciai felfogásából indult ki, amely az elmúlt hét évtized során jött lét­re. Anélkül, hogy egyoldalúan a Szovjetunió mellett foglalt volna állást, rámutatott a szovjet állam­nak az általános és teljes leszere­lést célzó, 1917 óta tett erőfeszíté­seire. Reykjavíkról megállapította: „A Szovjetunió nem mondhatta: hagyjuk meg az USA-nak az űr­fegyverkezést - ez nem megy. Az ilyen engedménnyel a Szovjetunió elismerte volna a nemzetközi kap­csolatok farkastörvényét.” Pityirim volokolamszki érsek, az Orosz Ortodox Egyház képvise­lője a következő időszerű témáról szólt: „A Szovjetunió útja és tevé­kenysége a békés egymás mellett élés területén és az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Konfe­rencia alapján, tekintettel az űr­fegyverkezésre”. Az 1975-ös hel­sinki záróokmányból kündulva ki­emelte a számos szovjet békekez­deményezést, egészen addig a leg­messzemenőbb javaslatig, amelyet Gorbacsov főtitkár 1986. január 15-én közölt a világgal. Rámuta­tott az Orosz Ortodox Egyháznak a békéért, tett erőfeszítéseire, ame­A Paulus templom Hannoverben lyek révén a „Világűr fegyverek nélkül” témájú konferencia - ezen 26 ország tudósai és vallási vezetői vettek részt - rendkívül időszerű lett, nagy jelentőséget kapott. Pi­tyirim érsek hangsúlyozta a Ke­resztyén Békekonferencia munká­ját és minden vallás elkötelezettsé­gét arra, hogy emlékeztesse az em­bereket: Isten az eget és a földet életre, nem pedig halálra, pusztu­lásra teremtette. Dr. Paul Schäfer (Marburg), a „Wissenschaft und Frieden” (Tu­domány és béke) című folyóirat főszerkesztője a tudományok nö­vekvő militarizálásáról beszélt. Al­bert Einstein megállapítása, misze­rint a hadászat megrontotta a tu­dományos gondolkodást, ma még időszerűbb, mint 40 éve. Az SDI- tervnek kulcsszerepe van magas gazdasági profitok elérésében. A titkossági előírások pedig meg­szegik azt a parancsot, hogy a tu­dománynak nyilvánosnak kell len­nie. A természettudósok felelős­ségteljes magatartása különösen is fontos feltétele a békemunkának. Dr. J. Sedlak professzor, akadé­mikus, politológus (Prága) az űr­fegyverkezési program gazdasági kihatásait elemezte, elsősorban a harmadik világ országait érintően. Az egybillió (ezer milliárd) összegű csillagászati adósságteherrel, amely még tovább emelkedik, vég­ső soron a harmadik világ körül­belül 90 országának kell viselnie a fegyverkezés költségeit a kamatok és a törlesztés révén. Ez éhséget, nélkülözést és halált jelent sok-sok millió embernek. Andrew Lang, a washingtoni „Keresztyény Intézettben a politi­kai kutatások vezetője szembeállí­totta az úgynevezett „Armaged- don-teológia” elemzését a túlélhe­tő és megnyerhető atomháború ta­nával. Részletesen leírta azt a vi- lágvége-hangulatot, amely széles egyházi köröket ragadott magával az USA-ban, és amely azt célozza, hogy az atomháború elkerülhetet­lennek tűnjön. A hívők azonban megmenekülnének a pusztulástól a válság tetőpontján „elragadtatás” és abbéli elhívásuk révén, hogy Jé­zussal együtt kormányozzák a vi­lágot, miután a nukleáris por meg­tette a magáét. Ez az egyenesen őrületes beállítottság minden bé­kemunkát istentelennek és min­den, a békéért fáradozó nemzetkö­zi szervezetet „ördöginek” nyilvá­nít. Az, hogy befolyásos politiku­sok is vallják ezt a hamis próféciát, még veszélyesebbé teszi a helyze­tet. A keresztyén békemunkának úgy kell foglalkoznia az „Arma- geddon-teológiával”, mint halálos tévtanítással, és azt a teológiai fel­fogást kell erősítenie és világossá tennie, hogy az élet, és általában Isten teremtett világának fennma­radását kell szolgálnunk. Október 23-án A. D. Popov, a bonni szovjet nagykövetség taná­csosa adott áttekintést a Reykja­vik utáni nemzetközi helyzetről a Szovjetunió álláspontja szerint. Igen pozitívan értékelte a stock­holmi európai leszerelési és biza­lomerősítő konferenciát, itt erőtel­jesen megnyilvánult a helsinki fo­lyamat dinamizmusa, amely nagy­mértékben hozzájárult a bizalom építéséhez. Reykjavik a közbejött akadályok ellenére is pyitva hagy­ta a világméretű leszerelés lehető­ségeit es távlatait, az újfajta politi­kai gondolkodásnak erőteljes ösz­tönzést adott. „Bár a helyzet bo­nyolult, Reykjavik mégis jel ma­rad” - mondotta. A beienrodei tanácskozás azt mutatja, hogy fontos és ígéretes a helsinki egyezményt aláíró álla­mokban a KBK tagegyházai és regionális csoportjai között a cse­re és az együttműködés elmélyíté­se. A határokat átlépő jobb köl­csönös tájékoztatás a béke erői­nek bátorítását, hatásuk elmélyí­tését és nagy feladataik megvaló­sítását szolgálja, tekintet nélkül a szervezeti, szellemi-lelki eltérések­re. Fontos a KBK számára, hogy a teológiai erőfeszítések lépést tartsanak a politikai fejlemények­kel és békés alakításukhoz is hoz­zájáruljanak. Az egyes tagegyházak és -szer­vezetek képviselői beszámoltak a területükön folyó munkáról. Kü­lönbözőképpen kifejezésre jutott, hogy Isten munkája a mi cselekvé­sünket is megköveteli: mivel Isten békét akar, mi is hozzájárulhatunk a béke megteremtéséhez. Minden résztvevő egyetértett abban, hogy az Európai Biztonsá­gi és Együttműködési konferencia keretében megkezdett munkát folytatni kell. Köszönettel elfo­gadták a meghívást, hogy a KBK jövő évi európai biztonsági és együttműködési konzultációját Antwerpenben (Belgium), 1987. október 11-15. között tartsák. Ezen az egyházi békemunka teoló­giai és ideológiai szempontjait fog­ják vizsgálni, amelytől lényeges hozzájárulást remélnek a nyilvá­nosság számára a korunk békefo­lyamatának még útjában álló je­lentős akadályok leküzdéséhez. A résztvevők 1986. október 24-én Hannoverben, az ENSZ Nemzetközi Békeéve alkalmából tartott központi rendezvényen vet­tek részt. A központi rendezvényen dr. Tóth Károly református püspök, a KBK elnöke válaszolt a sajtó kép­viselőinek kérdéseire. A nap során a résztvevőket fo gadáson köszöntötte Herbert Schifialstieg Hannover város fő­polgármestere, aki városának bé­keelkötelezettségéről szólt köszön­tésében. A Pál templom adott otthont annak a békedemonstrációnak melynek során a résztvevők gyüle­kezetek, békemozgalmak aktivis­táival találkozhattak. A pódium­beszélgetésen többek között részt vett Walter Kneck bonni profesz- szor, Jngrid Lehmann az ENSZ tájékoztatási irodájának vezetője New Yorkból, Hermann Barth szuperintendens, valamint egy ni- caraguai egyházi delegáció. A KBK hannoveri zárórendez­vénye, a pódiumbeszélgetés is megerősítette azt a felismerést, hogy a keresztyének béke iránti elkötelezettségének ma különösen is nagy a fontossága. Detre János Van-e magyar evangélikus teológia? Megkérdeztek, és a válaszom ez: van! Természetesen ez az én vála­szom! Sőt azt látnám bajnak, ha nem lenne... . Ezt a választ nem szeretném sen­kire ráerőltetni. Annak nem lenne semmi értelme. Csupán azért írom le gondolataimat, hogy együtt gon­dolkodjam azzal, aki olvassa íráso­mat. A kérdés akkor válik izgalmassá, amikor olyan választ is adhatunk a kérdésre: nincs magyar evangéli­kus teológia! De ezt így kijelenteni - az utóbbi 4 évtizedet figyelmen kívül hagyva - sok tévedés forrása ma. Induljunk ki abból: mi a teológia feladata? Miért van teológiai gon­dolkodás? Mit csinálnak a teológu­sok? - Az élő egyház egyik fontos életjele az, hogy folyik a teológiai munka. Ennek célja és értelme az, hogy világos és határozott útbaiga­zításokat adjon. Segítségre legyen abban, hogy az egyház tagjai, ige­hirdetői az egyház élő tagjaiként éljenek és szolgáljanak. Az ilyen teológiai munka nem íróasztal mel­lett születik, elvonultan a világtól. Az élő egyház teológiája az úton lévők teológiája! Tekintsünk vissza hazai evangé­likus egyházunk 4 évszázados múlt­jára. A magyar reformátorok a 16. Megjelent a LELKIPÁSZTOR különkiadása Az albertirsai Országos Diakóniai Konferencián, 1985 szeptemberé­ben elhangzott három előadást tartalmazza. Intézményes Diakóniánk (Dr. Káldy Zoltán) Gyülekezeti Diakóniánk (Dr. Nagy Gyula) Az alkoholizmus illeni evangé­likus szolgálat (Balicza Iván). Az olvasó előtt feltárul ennek a hatalmas szolgálati területnek minden öröme és gondja, terhe és szépsége. A diakóniai konferencia résztve­vőinek egyértelmű kívánsága volt, hogy ezek az előadások hozzáfér­hetők legyenek a diakónia minden munkása és egész egyházunk szá­mára, hogy ébresszék és erősítsék a felelősséget bennünk a krisztusi szeretet aktív, sokoldalú szolgála­ta iránt, életünk minden területén. Megvásárolható! Megrendelhető a Sajtóosztályon, IS Ft-os áron. Nyitány Amikor a karmester feláll a dobogóra és beinti az opera nyitányának első ütemeit, min­denki tudja, hogy megkezdő­dött az előadás. Ez pedig a kar­mestertől kezdve a zenekari ta­gokon és a szereplőkön át egé­szen a nézőkig komoly kon­centrálást és figyelmet igényel. A történelmi eseményekről rendszerint csak utólag szokott kiderülni korszakalkotó jelen­tőségük. Amikor 69 évvel ez­előtt Szentpétervárott az Auró­ra cirkáló ágyúlövéseire megin­dult a Téli Palota ostroma, ta­lán senki sem gondolt arra, hogy ezek az ágyúlövések új korszak nyitányát indítják el. A „karmester” talán remény­kedett ebben, de a katonák csak arra gondoltak, hogy szá­mukra már elég volt a rájuk kényszerített háború szenvedé­seiből és az élet nyomorúságá­ból, s valami szebbért, jobbért indultak küzdelembe. A további események mutat­ták meg, hogy mégis csak új korszak nyitányát jelentették azok az ágyúlövések. Hiszen először sikerült a történelem folyamán, hogy egy ország munkásai és parasztjai győzel­mesen kezükbe vehették saját sorsuk irányítását. Ezzel pedig reménységet ébresztettek szerte a világon mindazokban, akik­nek szívében ott élt a vágy és reménység, hogy egyszer majd ők is a saját sorsuk irányítói lehetnek, azóta az is nyilván­valóvá lett, hogy ez a folyamat más országokban is lehetséges. A 69 évvel ezelőtt elkezdő­dött előadás azonban még nem ért vége(. Még sok helyen csak reménység mindez, ami föl­dünk egy részén már megvaló­sult. Ahol pedig már megvan annak lehetősége, hogy a népek saját maguk irányítsák sorsu­kat, ott is sok keserves bukta­tóval kell megtanulni és megta­lálni a lehető legjobb utat. Ez pedig valóban nagy koncentrá­lást és figyelmet igényel. Az Auróra cirkáló ágyúlövései azonban ma is arra biztatnak, hogy a lelkes nyitány után van reménység a sikeres folyta­tásra. Dr. Selmeczi János és 17. században sajátosan magyar teológiát műveltek. Nemcsak a re­formáció igazságait ismerték jól, hanem úgy forgatták Bibliájukat, hogy abban saját népük, saját ko­ruk kérdéseire találták meg az Isten útbaigazító válaszát! Bár ma - visz- szanézve - hajlamosak vagyunk ar­ra, hogy ezt a kort az akkori Euró­pa helyzetébe belesimulva értékel­jük és a sablonos képlettel intézzük el: reformáció - ellenreformáció időszaka. A magyarság helyzete éppen ezekben a századokban igen összetett hatásoknak volt kitéve. S a magyar reformátorok ezt vilá­gosan látták és így szólaltatták meg a Szentírás üzenetét! Ezen az a megállapítás sem változtat, hogy inkább az ortodoxia merev jellege érvényesült az akkori magyar teo­lógiában, mint az élő és igazi refor- mátori teológia a taaga dinamiz­musával. Mégis sok olyan igazság maradt fenn ebből az időből, mely reformátori és evangéliumi volt. Mai felgyorsult időnkben, a szo­cialista társadalomban élő egyház számára fontos a teológiai munka. Nem elég azonban a múlt hagyo­mánya, az elődök példája. A félrehúzódás, elvonulás azt eredményezi ma, hogy kullogás, le- késés következett be. Ránk Isten olyan feladatot, üzenetet, erőt bí­zott az evangéliumban, amelynek aktuálissá tétele a teológiai munká­ban valósul meg! A saját kérdé­seink megoldásáért magunknak kell megküzdenünk. Nem vehe­tünk át a külföldi teológiai mun­kákból kész feleleteket és megoldá­sokat. Segítséget kaphatunk. A kérdések tisztábban látásához, szélesebb látókörhöz segíthetnek. Útmutatást is adhatnak. Ösztö­nözhetnek is a magunk munkájá­ban. De nem felelhetnek helyet­tünk azokra a kérdésekre, amiket mi kaptunk fel! Ezért komoly mun­ka ez. Tusakodás. Erőfeszítés. Sok beszélgetés. Isten vezetését, paran­csát, útmutatását elfogadni csak így lehet életünk és szolgálatunk számára. Ezért mélyedtünk és mé- lyedünk el Isten igéjében. Minden döntés, minden kérdés végiggon­dolásában az Ige a kiindulásunk! Diakóniai teológiánk így vált - egyházunk történelmében talán az első - olyan teológiává, mi itt szüle­tett közöttünk. Résztvevői lehet­tünk kimunkálásának és tovább- munkálásának. A felszabadulás után kezdődött meg egyházunkban helyzetünk reális felmérése mdlett Isten igéjén alapuló hazai teológiai eszmélődés. Két tévút kínálkozik az ilyen munkánál. Az egyik olyan teológia kialakítása, amiben az evangéliumot magunkhoz igyek­szünk szabni. Tehát a tipikusan szituáció-teológia. De ezt kezdettől fogva hamis teológiának láttuk. A másik oldaltól is elhatárolta ma­gát magyar egyházunk teológiai gondolkodása: „Meddőnek tar­tunk minden olyan teológiát, amely nem fordítja oda teljes figyel­mét egyházunk, népünk és vilá­gunk mai kérdései felé” (Prőhle Károly) Tudjuk azt is, hogy sohasem vol­tak eddig magyar teológiai „isko­lák”. Tájékozódásunk fő iránya a német teológia volt. De - különö­sen a két világháború között - a skandináv, a finn, angol-szász, francia és svájci teológia is éreztette hatását. Ezeknek az irányzatoknak önálló vezető szellemei is voltak, akiknek a neve teológiájukkal ösz- sze is kapcsolódott. Az is világos, hogy ezek a teológiák mire hoz­zánk értek és elterjedtek, már hosz- szabb idő is eltelt. S amikor egy-egy teológia kezdett nálunk meggyöke­rezni, akkor ott, ahol létrejött, egé­szen más volt a helyzet teológiai megítélése. S ez a fáziskésés az utóbbi 4 évtizedben lekésést jelen­tett volna a válaszadásról, s küllő- gás lett volna a problémák után. Azóta is így van. A mai teológiákra is vonatkozik ez. Szerencsésnek mondhatjuk ma­gunkat, hogy van egyházunknak saját teológiája: a diakóniai teoló­gia. De az utóbbi esztendők még alaposabb, elmélyültebb szentírás- tanulmányozásra és teológia­művelésre kell, hogy indítsanak bennünket egyházunkban! A felü­letes teologizálás mennyi veszélyt hordoz magában! Ha valaki úgy kezeli a diakóniai teológiát, hogy a fő kérdést már megoldottuk Isten igéje segítségével, s akkor a részkér­dések megoldásánál már eltekint­hetünk Isten igéjének újra- és újra való tanulmányozásától, az na­gyon hamis úton jár! Csak a Szent­írás alapos tanulmányozásakor hallgathatjuk Isten útbaigazító vá­laszát a bennünket érintő kérdé­sekre. Ha ezt nem tesszük, akkor szavunk üres frázis, munkánk pe­dig semmitérő praktizálás lesz a teológia jegyében! Továbbra is fontos és iránymu­tató Luther teológiája! Arra azon­ban ügyelnünk kell, nehogy Luther személyére essék a hangsúly! Luther ugyanis az evangéliumnak volt páratlan tolmácsolója - bár a 16. században élt, de korát messze lekörözve tette ezt! Mi fér bele teológiánkba? Min­den, ami Isten igéjének mély tanul­mányozása szűrőjén át segíti szol­gálatunkat gyülekezetünkben, tár­sadalmunkban, mai világunkban! Ez gazdagítja az igehirdetést és te­szi elevenné a gyülekezetek életét. Az útmutatást mindenkor a püspö­kök és a teológiai tanárok adják, de a teológiai munkábáh - hiszen egész egyházunk teológiájáról van szó - nem csak ők kötelezettek dol­gozni. Mindenki, aki egyházunk nevében bármit is tesz, teológiánk­kal kerül - így vagy úgy - kapcso­latba. így jellemzi egyházunk mai életét a teológia és a gyakorlat di­namikus összhangja. Teológiánk tehát az úton lévők teológiája. A miénk. Munkáljuk tovább, egyre inkább elmélyedve az evangéliumban és benne élve társadalmunkban! így kevesebb lesz teológiánkban az olyan elem, amit valahonnan kritikátlanul át­vettünk és beletettünk. Nemcsak hogy nem gazdagítottuk ezzel, ha­nem még alapot is kaptak azok, akik más teológiát is szeretnének, - hogy igazukat érezzék és hangot adjanak ennek. TESTVERGYULEKEZETEK (Folytatás az I. oldalról) kezetek részére. Különösen nyo­matékkai szólt arról, hogy „ho­gyan tovább”. Az ízes magyar nyelven elmondott előadást élénk hozzászólások és megbeszélés kö­vette. Az összejövetelen jelentették be, hogy a munka rendkívüli kiszélese­dése és Koren Emil legutóbbi be­tegsége miatt megosztották a fel­adatokat: mellette Baranyai Ta­más, Kosa László és Szentpéteri Péter részvételével bizottság vette át a munka irányítását és összege­zését. Ők jelentést is teijesztettek elő, amelyből a résztvevők áttekin­tést kaptak az immár több mint harmincra duzzadt testvérgyüleke- zet-pár végzett munkájáról s arról az örvendetes tényről, hogy a köl­csönös látogatások során több mint ezer magyar gyülekezeti tag járt Suomiban, s ez nem hogy csökkenne, de állandóan nő. Ez a tény feladatokat, de felelősséget is egyaránt ró a szervező gyülekeze­tekre és a résztvevőkre egyaránt. De a feladatok is, a felelősség is ízes gyümölcsöket terem. Kedves vendége volt az együttlétnek Ulla Kontio finn asszony is, aki egyik legbuzgóbb cselekvője a kapcsola­toknak - talán szabad így monda­ni: mindkét hazában. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom