Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-12 / 2. szám
^ A KERESZTYÉN HIT FŐ TÉTELEI Az előzőleg hirdetett ige Első kérdésként az juthat mind- annyiunk eszébe, hogy mit jelent az előzőleg hirdetett ige? Luther erről a gyónásról szóló fejezetben beszél, de a megtéréssel is ugyanúgy kapcsolatos. A rajongóknak, Münzer Tamás és követőinek az volt a véleményük, hogy ők az ige nélkül, vagy már az ige hirdetése előtt elnyerték a Szentleiket. Vagyis nincs szükségük az ige meghallgatására, az evangélium befogadására. Ezzel a tévedésükkel azonban csajc a korabeli pápasághoz lettek hásonló- ak, amely azt tanította, hogy akármit mond, vagy cselekszik a pápa, az a Szentlélek nevében történik, még akkor is ha az ellentétben áll a Szentírással. Az előzőleg hirdetett ige azt jelenti, hogy senki sem juthat hitre úgy, hogy előzőleg meg ne hallotta volna a hirdetett igét és az azzal együttjáró evangéliumot. Ez egy-. formán vonatkozik azokra, akik megkereszteltetvén felnőtt korban jutnak hitre, de azokra is, akik előbb jutnak hitre és azután keresz- telkednek meg. Hiszen vagy így, vagy úgy, de hallaniuk kellett azt az igét: „Aki. hisz és megkeresztel- kedik, üdvözül” (Mk 16,16.) Lehet, hbgy sok idő eltelt közben, de a hitrejutást mindig megelőzi a hirdetett ige. Nekünk mai keresztyéneknek iS gazdag mondanivalója van ennek a tanításnak. Először az, hogy az igehallgatási alkalmakat nagyon meg kell becsülni. Sokszor nagyon könnyen elmegyünk amellett, hogy hiányzunk az istentiszteletről. Oly sok minden van ami az ember idejét elveszi az igehallgatástól: a Vasárnapi munkavégzés nagyon elharapódzott gyakorlata, fiataloknál a válogatás nélküli tévénézés. Éppen ezért amikor eljön az igehallgatás ideje, akkor meg is kell ragadni az alkalmat. Az ige a keresztyén ember tápláléka és szüntelen segítője a.mindtennapok=sptáJL Luther azt írja, hogy Isten velünk, emberekkel csak a hirdetett igében és a szentségekben akar találkozni. Isten Mózesnek is előbb az égő csipkebokorban és hirdetett igéjében jelent meg (2 Móz 3,2,4kk). Az ilyen módon, tehát az előzőleg hirdetett igének két iránya lehetséges. Az egyik a törvény, a másik az evangélium hirdetése. A reformá- tori teológia tanítása azj hogy a törvény és evangélium közötti különbségtétel helye az igehirdetésben van! Ezért nagy felelősség az ige hirdetésé, de figyelmes meghallgatása is. Luther írja,- hogy a törvény igazi funkciója az, hogy nyilvánvalóvá teszi a bűnt. Hiszen ha valaki nem tudja, hogy mi számít bűnnek, akkor a saját bűneit sem tudja igazából átérezni. Ezért van az, hogy a Tízparancsolat és a hozzátartozó gyónási részek felolvasása már önmagában is igehirdetést jelent. A törvényről tehát lehet prédikálni. Ahogyan azonban valaki a törvényről prédikál, úgy nyeri el az evangélium az igehirdetésben a maga elsődleges helyét. Luther írja: „A bűnök bocsánatáról szóló prédikáció-evangélium.” Ilyen módon Isten nagyon sok embernek mozdította és mozdítja meg ma is a lelkét. Nem egyszerűen úgy, hogy az igehirdetésben felhozott példát magára veszi, úgy érzi kiderült a bűne, hanem úgy, hogy rádöbben, Isten neki is megbocsátja a bűnét, amit pedig korábban senkitől nem remélhetett. Az ige így cselekszi meg sokszor hirdetőjének tudta vagy szándéka nélkül Isten akaratát, az evangélium átadását. Isten kiárasztott igéje nem tér visz- sza hozzá üresen, hanem, magával hozZa az ige hallgatójának és hirdetőjének is a megtérését. Egy-egy olyan igehirdetésre, amely különösen megérinti az ember lelkét, évek múltán is emlékezni lehet. Nem mondhatja tehát senki, hogy ő előbb hitre jutott, mint Isten igéje őt megszólította volna, vagy neki a Szentlélek mást mond mint amit a Szentírás tanít. A Szentírás ismerete nélkül Istent megismerni semmiképpen nem, lehet. A keresztyén ember számára az ige hallgatása mellett nagyon fon-' tos az ige olvasása is. Sok esetben az igehallgatástól elzárt ember számára az igehirdetést is pótolhatja. A bibliaolvasás, még ha ugyanarrá a szakaszra már ötödször kerül sor, vagy ha már kívülről ismerem a szakaszt, történetet, amit megkezdek, akkor sem fölösleges időtöltés. Isten az olvasott Igének minden élethelyzetben új meg új tartalmat ad, soha nem válik üressé, kiolvasottá. Egyre-másra jelennek meg az illusztrált Biblia-kiadások, a Szentírás helyeiről szóló tudományos és ismeretterjesztő könyvek. Mind egy-egy jele annak az érdeklődésnek, amely a Szentírás történeti eseményei felé fordul. A Bibliának azonban elsősorban az Igét olvasó ember kezében van a helye, mert akkor cselekszi meg azt, amire Isten rendelte, hogy az evangélium által követeket gyűjtsön magának az egész világban. Isten igéje ma is hangzik, méghbzzá mindig előbb hangzik mint a bűnös ember végső kétség- beesésében reményvesztetté válna. Mert Isten az előzőleg hirdetett ige által megmenteni akarja a világot. Koháry Ferenc Ami nem hiábavaló A Borsod-Hevesi egyházmegye legtöbb szórvánnyal rendelkező gyülekezete Sajókaza. A kereken 70 településen főként bányászok és ipari munkások élnek. Hosszú hónapok vajúdása után a lelkész nélkül maradt gyülekezetbe új munkást küldött az egyház Ura Balázs Tibor gyülekezeti munkatárs személyében. Dr. Nagy Gyula püspök megbízása alapján áprilistól a gyülekezet szórványáit, majd szeptembertől az anyagyülekezetet is ő gondozta. Hűséges és lelkes szolgálata olyan hatással volt a gyülekezetre, hogy november 17-i közgyűlésükön egyhangú határozattal meghívták főállású gyülekezeti munkatársi szolgálat betöltésére. A meghíváshoz hozzájárult az egyházkerület püspöke s ennek alapján Balázs Tibor, levelező teológiai fanfolyamot végzett gyülekezeti munkatárs, világi állását feladva, négytagú családjával Sajó- kazára költözött. 1985. december 7-én volt a sajó- kazai templomban ünnepélyes eskütétele és szolgálatba állítása, melyet Sárkány Tibor esperes végzett Abaffy Gjula espereshelyettes és Buchalla Ödön, volt sajókazai, nyugalmazott lelkész közreműködésével. Az lKor 15,58 alapján elhangzott igehirdetésben az esperes kiemelte azt a sokrétű szolgálatot, amely ilyen óriási területen gyülekezeti, ökumenikus és társadalmi vonatkozásban vár az új munkatársra. Ebben a munkában sokat kell fáradozni. Sokszor tűnik úgy, hogy nincs eredmény. Mégsem hiábavaló ez a fáradozás, ha azt az Úrban végezzük. Az ünnepélyes szolgálatba állítás alkalmával az eskütétel és beiktatás után a jelenlévő evangélikus és református lelkészek egy- egy igével áldották meg és indították útjára az új munkatársat. Jelen voltak rajtuk kívül a helybeli római katolikus, valamint a szu- hakállói görög katolikus lelkészek, valamint a helyi községi tanács elnöke. Az ünnepi alkalmon Halmaji István miskolci kántor harmóniumjátékkal, orv. Sáfrányáé Spicze Julianna sajókazai gyülekezeti tag pedig szólóénekkel működött közre. A templomi alkalom után a gyülekezet ebéden látta vendégül ax gyülekezeti teremben a részt vevő helybeli és szórványból bejött gyülekezeti tagokat, az új gyülekezeti munkatárs rokonait és a többi vendéget. Az ebéd során mejeg hangú köszöntések hangzottak el. Sándor István tanácselnök a helyi tanács és a tömegszervezetek, Radnai József a sajókazai gyülekezet, Sárkány Tibor esperes pedig az egyházmegye nevében, végül a valamikori előd jogán Buchalla Ödön nyugalmazott lelkész, szólaltak meg. A felé forduló bizalomért és szeretetért Balázs Tibor őszinte szívből mondott köszönetét. Az együttlét az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű ének első két versének eléneklésével ért véget. Kérjük Istent, Szentlelkével álljon a gyülekezet és az új gyülekezeti munkatárs mellé, hogy az Újban végzett szolgálata, fáradozása ne legyen hiábavaló Sajókazán és szórványaiban sem. Abaffy Gyula / \ Áprily Lajos Téli jelentés Jelentem a völgyemből, emberek: alusznak jég alatt a víz-erek. Az árva ház ma Senki otthona, elment a fák és rózsák Asszonya, sötét ünneplőjébe öltözött s a túlsó hegyoldalba költözött. A nyírfán sír az őszapó-sereg. Sírjon. Ne űzd el, téli fergeteg. t V. J Egyházi újságírók Bázelben és *■ Az Európai Ökumenikus Információs Munkaközösség .végrehajtóbizottsága 1985. november 24—26. napjain Bázel Város Evangéliumi Református Egyháza, az ,j£gyházi Hírnök” nevű kantonális újság és a Svájci Evangéliumi Egyházak Segélyszervezetének meghívására Bázelben tartotta esedékes ülését, amelynek fő fel-' adáta a szervezet 1986. évi közgyűlésének előkészítése volt. A munkaközösség tizenegytagú új vezetőtestülete, amelyet az 1985 májusában Bécsben tartott tisztújító közgyűlésen választottak, új- el nőkének E. U. Katzenstein bázeli lelkészpek vezetésével végezte munkáját. A tanácskozáson részt vett R. D. Günther (NDK), R. Bu- chala és dr. K. Karski (Lengyelország), A. Janhonen (Finnország), Pityirim volokalamszki érsek (Szovjetunió), C. Manhart (NSZK), P. Weiland (Ausztria) és Magyarországról dr. Aranyos Zoltán zsinati tanácsos, a szervezet alelnöke, aki - mint ismeretes - 1979 és 1985 között a munkaközösség elnöke volt. A Végrehajtóbizottság úgy ha-, tározótt, hogy a Német Szövetségi Köztársaságból érkezett meghívást elfogadva, következő közgyűlését Hannoverben ta'rtja. Az 1986. évi közgyűlés témája: „Az egyházi újságírók keresztyén felelőssége a szabadság és elkötelezettség feszültségében - Európa összefüggésében”. Bázel Város Egyháztanácsa fogadást adott a Végrehajtóbizottság tagjainak tiszteletére, amelyen megjelent a zsinat elnöke: dr. A. Hosch, a vendégeket pedig H. Hasler, az egyháztanács titkára köszöntötte. Találkozott a Végrehajtóbizott- ■ ság tagjaival dr. R. Gysin, Bázel Város kormányzó Tanácsának egyházi ügyekben illetékes tanácsosa. A találkozó álkalmával élénk eszmecserére -került sor, amelynek! keretében az ökumenikus kapcsolatok és az egyházi újságírók felelős együttműködésének kérdései, időszerű prdblémái kerültek megvitatásra. A/ végrehajtóbizottság ülése vé- gén sajtókopferenciát tartott, amelyen a vendégek találkoztak a bá-' zeli városi és kantoriális egyházi és világi újságírókkal és válaszoltak azok kérdéseire. November 26-28. napjain folytatódott Genfben a keresztyén kommunikációs európai és világszervezetek vezetőinek az a konzultációja, amelynek első ülését ■ idén, május elején Budapesten tartották „Új lehetőségek - új feladatok a keresztyén kommunikációs együttműködés területén” címmel. Most, a második ülés, amelyen részt vett dr. Coenrad Boerma, az Egyházak Világtanácsa, dr. Norman Hjelm, a Lutheránus Világ- szövetség Kommunikációs Osztályának igazgatója, dr. Hans Florin, a Keresztyén Kommunikációs Világszervezet főtitkára, H. W. Hess- ler, a Német Szövetségi Köztársa- ' ságban élő evangéliumi egyházak Publicisztikai Központjának igazgatója,’ P. Weiland, az Európai' Lutheránus Kisebbségi Egyházak Kommunikációs Bizottságának elnöke," valamint Pityirim érsek, az Orosz Orthodox Egyház kiadói hivatalának vezetője és dr:- Aranyos Zoltán, az alábbi kérdéseket vizsgálta. A távközlési műholdak részben már most, részben rövidesen különböző anyanyelvi műsorokkal besugározzák az egész európai térséget. Mit tehetnek a keresztyén kommunikáció képviselői, hogyan' működhetnek együtt annak érde- kébeü, hogy a vallási élettel, vallásos kérdésekkel foglalkozó adások Helsinki szellemében pozitív vallási, kegyességi, lelki,'"szellemi kulturális értékek cseréje jegyében valósuljanak meg. A. Z. Sajtóosztályunk közleménye I Nyomdában az Énekeskönyv III. kiadása V Értesítjük a lelkészi hivatalokat és gyülekezeti tagjainkat, hogy az Evangélikus Énekeskönyv III. kiadása - 20 000 példányban - az idei esztendő első negyedévében fog megjelenni. A harmadik kiadás - reménységünk szerint - lehetővé fogja tenni azt, hogy az elmúlt esztendő során beérkezett rendeléseket korlátozás nélkül kielégítsük. A Sajtóosztályhoz 1985-ben beérkezett - és eddig csak részben - teljesített rendeléseket nem kell megújítani. A Sajtóosztály Közös tanulmányi nap a régi és az új levelező hallgatók számára T ápiószentmárton A szokásos félévi továbbképzésre ismét összegyűltek az elmúlt esztendő végén Teológiai Akadémia levelező tanfolyamának első, 1982- ben végzett hallgatói. Nagy többségük már beiktatott gyülekezeti munkatárs, valamennyien tevékenyen vesznek részt gyülekezetük életében, eredményes munkáról, mindinkább gazdagodó tapasztalatokról adnak hát számot minden összejövetelen, ám az ideinek merőben új színt és jelleget adott a jelenlegi levelező hallgatókkal közös konzultáció. Ami továbbképzés volt az egyik csoportnak, képzés lett a másik számára, és mindkettőnél roppant hasznosnak bizonyult, mert az előadások magas színvonala, új ismeretekben bővelkedő tartalma élményszérűvé tette a tanulást és felejthetetlenné az ismereteket. Dr. Prőhle Károly professzor A transzcendencia jelenléte világunkban c. előadásában a zsidókeresztyén Isten-fogalomnak az európai gondolkodásra gyakorolt hatásáról beszélt. (Az ószövetségi zsidóság hite a vallástörténetben első és egyedülálló: Izráel Istene a reális világon kívül és túl létezik, teremtője és Ura a világnak, de nem része; a keresztyén hit viszont Isten emberré válásával mintegy behozza őt a világba, ám a világ ellenáll, a transzcendencia jelenlétét a Krisztus követésben, s a Krisztus követőkkel való találkozások során érezzük meg.) Dr. Cserháti Sándor professzor az utolsó ítélet bő tematikájából az isteni ítélkezés alapját emelte ki: kegyelem-hit-cselekedet kérdéskörére központosított, s az Újszövetségből idézett igékkel bizonyította hit és cselekedet összetartozását. Alkalom nyílt a két tanulmányi csoport megbeszélésére is, mikor is főként a tanulmányi napot megelőző esti összejövetel témája került előtérbe. (Dr. Selmeczi János: A lelkigondozói szolgálat.) „Hol a középnemzedék?” - panaszolták többen is a 30-50 év közöttiek hiányát a gyülekezeti életből, s az ebből fakadó nehézségeket, kivált a gyermekpasztoráció terén. (Elhozzák, küldik ugyan a gyermekeket, de a szülői példa, a család egész életét átható hit nélkül nehéz eredményre jutni.) Elhangzottak ésszerű javaslatok: meg kellene szervezni istentiszteletek idejére a (még bibliakörbe nem vihető) apróságok őrzését, hiszen sok fiatal pár nem tudja kire hagyni kisgyermekét; s a helyenként már bevezetett telefonszolgálat is hasznosnak mutatkozik, mikor is bármilyen kérdéssel a lelkészhez, vagy az általa megbízott munkatárshoz fordulhat a telefonáló. A találkozó-továbbképzések nem utolsósorban ä két csoport ismerkedését, információ- és tapasztalatcseréjét is szolgálja. Eltérő szociológiai összetételben (az első csoportban több volt a fiatal papné, és az idősebb gyülekezeti tag; a másodikban több a világi egyetemre is jáló lelkészgyermek, és a fiatalabb gyülekezeti tag), következésképp más-más karizmávál indultak a hallgatók, de közös cél és testvéri szeretet fogja össze őket. Bozóky Éva 1985. évben a gyülekezet áldozatkész hívei felújíttatták a 103 éves orgonát. Három egyházzenei esten Trajtler Gábor orgonaművész, a Norvég ifjúsági énekkar, Nagy Gyula vecsési kántor és Győri János Sámuel ősagárdi lelkész valamint a Hermons együttes szolgáltak. Fehér József egyházközségi felügyelő és felesége az oltár elé egy új szőnyeget és a templom fűtéséhez egy gáz kályhát adományoztak 15 000,- Ft értékben. Domonyi István gondnok és fejesége valamint Zsíros Jpnos presbiter és_ sokan mások a hívek közül nagyobb adományokkal járultak hozzá a templom fűtéséhez. Morvái Lajosné és férje „Jézus a Jó Pásztor” bársony szőttes nagy oltárképet adományozott a gyülekezeti terembe, ihelyet Keveházi Látsz-- .ló esperes áldott meg ádvent első hetében. Apró István presbiter új, szépen díszített szószék feljárót készített. „Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek fogadásaidat. Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítalak, és te dicsőitesz engem.” Zsoltár 50,14-15. t ' A tápiószentmártoni gyülekezet egyházszeretetének számos jelét adta. Képünkön a gyülekezet temploma látható
