Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-03-23 / 12. szám
Evangélikus Elet 1986. március 23. A Miatyánk — ma Szenteltessék meg... „Szent Isten!” - kiáltja sok ember, ha valamilyen meglepetés éri. „Isten ments!” - hangzik fel olyankor, amikor veszély fenyegeti az embert. „Isten bizony!” - mondják sokan, ha állításuk igazát kívánják bizonyítani, Sokszor és sokféleképpen vesszük ajkunkra Isten nevét. Igen gyakran meggondolatla- | nul, helytelenül. A második páran- csolat tiltja Isten nevének hiába vételét, vagyis azt, hogy nevével átkozódjunk, esküdözzünk, hazudjunk, vagy csaljunk. Isten nevét, azaz őt magát szabad nekünk segítségül hívnunk, imádnunk, és hálaadással dicsőítenünk. Isten nevét szentté nem mi emberek tesszük. Szent az önmagában is. Mi azt kérjük a Mi- atyánk-ban, hogy Isten nyilatkoztassa ki szentségét ebben a bűnös világban. Isten szentsége, dicsősége egyrészt bűnt perzselő tűz, másrészt a bűnöst kegyelemmel magához ölelő mentő szeretet, amely Jézus Krisztusban öltött testet. Benne s általa lett érzékelhetővé, ta- pinthatóvá. De nemcsak Jézus Krisztusban akarja Isten nyilvánvalóvá tenni szentségét, hanem az Úr Jézus mai tanítványaiban, bennünk is. Nekünk adatott az a kiváltság, hogy általunk is tükröződjék valami szentségéből. Életünk tragédiája, hogy bűneinkkel gyakran eltakarjuk Isten szentségét, dicsőségét. Magatartásunk, szavaink, cselekedeteink nem tanúskodnak Isten szereteté- ről. Sokszor miattunk káromolják Istent az emberek, mert szenteskedünk, de nem vagyunk szentek. Istent emlegetjük, reá hivatkozunk, de nem az ő akarata szerint élünk. Szépen beszélünk a szeretet- ről, de szeretetlenek vagyunk. Imádkozunk, de üres, felszínes az életünk. Békességet hirdetünk, de másokkal meg nem békülünk. A szerénység álarcát hordjuk, de valójában gőgösek, büszkék vagyunk. Isten kegyelmét emlegetjük, de a magunk cselekedeteiben bizakodunk. Kérjük mennyei Atyánkat hittel, bizalommal: Szenteltessék meg a te neved köztünk, bennünk, általunk. Táborszky László Felvétel a Levelező Teológiai Tanfolyamra A Magyarországi Evangélikus Egyház Teológiai Akadémiája felvételt hirdet az 1986 őszén kezdődő hároméves Levelező Teológiai Tanfolyamra. Várjuk azoknak a gyülekezeti vezetőknek, presbitereknek és ^^gyülektzeti' ‘munkásoknak nj*j» lentkezését, akik hitükbenyé&is* méreteikben jobban elmélyedve kívánják végezni gyülekezeti szolgálatukat. A Tanfolyam ideje alatt szeptembertől decemberig, ill. februártól májusig havi egy alkalommal kétnapos (szombat-vasárnapi) konzultációt tartunk az Akadémián. A félévi kollokviumok ideje január és június hó. A felvételi kérvényeket az Akadémia dékáni hivatalába (1147 Budapest, Lőcsei út 32.) 1986. május 10~ig kell beküldeni. A kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizonyítvány; b) érettségi bizonyítvány; c) keresztelési bizonyítvány; d) konfirmációi bizonyítvány; e) gyülekezeti és lelkészi ajánlólevél; c£) eddigi egyházi működésről, szóló; bizonyítvány; \ »a g) kézzel írott részletes önéletrajz, amely feltárja a jelentkező családi és társadalmi körülményeit, valamint a Tanfolyamra jelentkezés okait. A lelkészi ajánlólevelet, valamint a gyülekezeti presbitérium véleményét tartalmazó levelet vagy jegyzőkönyvi kivonatot, amely a jelentkező részletes jellemzését tartalmazza, az illetékes lelkész a kérvénnyel egy időben külön levélben küldje el az Akadémia dékánjának. A Felvételi Bizottság döntéséről és a Tanfolyamra vonatkozó részletesebb tudnivalókról levélben értesítjük a felvetteket. Az 1600-as évek első felében az eddig tisztán énekes passiózene a hangszereket is igénybe veszi. A német egyházi zene ekkor veszi át az olasz opera és oratórium elemeit: a zenekar, alkalmazását, az áriák, ariózók és a hangszerkísére- tes szólóének felhasználását. Megszületik az oratórium-passió. Ezt emeli csodálatos magasságokba J. S. Bach (1685-1750), az ő születésének 300 éves fordulóját ünnepelhettük márc. 21-én. őt passiójából teljes egészében csak kettő maradt meg: a János- és a Máté-passió. Egy nyom nélkül elveszett; a Márk-passió zenéjéből csak öt tétel maradt meg; a Lukács-passió nyilván nem Bach zenéje, hanem egy kortárs kismester gyenge összeállítása. A János-passiót 1724 nagypéntekén mutatták be Lipcsében, (Bach még négyszer vezényelte a művet). A kétrészes passió-zene első részét prédikáció előtt, a másik részt utána szólaltatták meg. Míg a János-passió szenvedélyes drámai zene, a Máté-passió inkább szelíd, lírai, a csendes fájdalom zenéje. 1729 nagypéntekén került előadásra a Bach vezényelte Máté- passió, mely azóta is az evangélikus egyházi zene csúcspontja maradt. Ezt maga Bach is sejtette, mert a partitúrát különös gonddal irta le. Az evangélista szavainak , másolása során vörös tintát használt, hogy az írás szavait így különböztesse meg az egyéb szövegi részektől. Sajnos a mű nagy sikerét a Mester nem érhette meg. A Máté-passió zenéje pontosan száz évig előadatlanul várt jobb sorsára. Mendelssohn emelte ki a feledés homályából 1829. március : 11-én, azóta vált az egész világ kincsévé. Máig őrzöm egy Máté-passió t előadás ismertető füzetét. 1938. • - április 14-én este adta elő a Budapesti Ének- és Zenekaregyesület a l Zeneakadémia nagytermében, s mely életem első és feledhetetlen zenei élménye volt. Vezényelt az í 1945 elején elhurcolt és mártírhalált halt Lichtenberg Emil. Sión z leánya áriáit Báthy Anna és Basili- des Mária énekelte; az evangélista ;- Rosier Endre, Jézus Tibor Zoltán, i- a főpap és Júdás Kálmán Oszkár, s a hamis tanú Breznóy Judit volt, s az orgonakontinuót Zalánfy Ala- 1, dár játszotta. ;- De ma sincs szégyellnivalónk. 1985 nagyhetében ugyanis a passió !- mindhárom fajtája felhangzott Budapest evangélikus templomaiban, a A korális passiót a Budahegyvidéki s Énekkar énekelte Pesthidegkúton L- és a Tartsay Vilmos utcában, i- Schütz János-passiója a Bécsika- i- pu-téren hangzott el, képviselve a ú motetta-passiót, a Deák tér a Máté z passiót adta elő a Lutheránia >- ének- és zenekarával, t. Rezessy László r Muraközy Gyula Tanítvány a kapuban Krisztusom, én várom az érkezésed... A pálma kész, a harsonák is készek. Virágok nyíltak a szívem tüzétől, diadalkapum a mennyboltig ér föl. Kőszíveket nagy, boldog alázatban utad elé, utat készítve raktam; újjonganak, ha rájuk taposol... S az én szívemben retteg a pokol. S mint rossz, csavargó, urát sejtő szolga, bujdosik az éj céda városokba. A házunkat ünnepre ékesítve figyelünk már közelgő lépteidre. Hírül adtam, ahogyan parancsoltad, a palotáknak és a rongyosoknak; - mindenki tudja már, hogy érkezel.../- A gyermekkar hozsannát énekel. Mi meg a város szélére verődve kezünk emelve kémlelünk a ködbe... Vak koldusok nagy csöndben hallgatóznak; ördöngős sír, ostor suhog a rossznak. Lásd, Zákeus a lornb közt kuporogva előre néz távol bélpoklosokra, kik előőrsként útkanyarulatnál várják - tízen - ha könyörülni tudnál. Krisztusom, piros ködökbe kiáltok: jaj. hervadók a kétkedő virágok... Hullámzik, zúg a nyugtalan tömeg, ma zöld ágat dob, holnap tán követ. A vámszedőt a háza lelke hívja: vén láda otthon nem maradt-e nyitva? (Megjelent a költő Késő vallomás című kötetében, 1985-ben) „Pesszimizmusa már túllép a valóságon” Válságban a család? Az emberi tudat legmé- I lyén, ahol az értelem és a I tapasztalat már elveszíti I fölényes biztonságát, ott él I kitörölhetetlenül és vissza- I fojthatatlanul az ősi embe- I ri vágy, hogy meg kellene I békíteni Istent. Ezt a vá- I gyat szüntelenül erősíti lel- I kiismeretünk vádoló sza- I va, mert valamit elrontot- I tunk, és nincs lehetősé- I günk meg nem történtté tenni, I ami megtörtént. Ebben a re- I ménytelen helyzetben az ember I kiutat és Isten tetszését keresve I „oltárt épít és áldozatot mutat I be”. A vallás ősi mozdulata ez, I I amely „papi segédlettel” vagy anélkül igyekszik Isten jóindulatát megnyerni és ajándékait biztosítani. Kudarcos próbál- I kozás. A bűnbocsánatot nem lehet megvásárolni. Mit is adhatnánk Istennek, amit nem tőle kaptunk?! S nem szégyenletes már maga a gondolat is, ami a templomot „kalmárkodás házává” teszi, ahol az ember beszerezheti lelki szükségleteit? Az ember áldozata nem hozhatja meg az Istennel való megbékélés örömét és nem adhat belső életújulást sem. Ez a kísérlet Istenre nézve sértő, az emberre nézve eredménytelen. NAGYCSÜTÖRTÖK IGÉJE Zsid 10,11-18 EGY LETŰNT KORSZAK Jézus életének utolsó estéjén, nagycsütörtök éjszakáján, amikor utoljára volt együtt tanítványaival, kezébe vévén a kenyeret és a poharat, áldozati haláláról beszélt. Arról az „áldozatról”, amit nem ember mutat be Istennek, hanem ami Isten áldozata az emberért. Jézus Krisztus egyszeri és megismételhetetlen áldozatával letűnt az emberi áldozatok kora. Keresztfán kihullott vére „új szövetség” korszakát nyitotta meg, amelyben Isten bűnbocsátó szeretetével lehetővé teszi azt, ami az ember oldaláról kiindulva mindig lehetetlen. Jézus megtört testében és kiontott vérében Isten megbékéltette a világot önmagával (2Kor 5,19). Az úrvacsora a megbékélésnek ebben az ajándékában részesít. Jézus kereszt-áldozatának másik ajándéka a belső életújulás: „törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom azokat” (16. vers). Az ember vallásossága csak külső teljesítményekre képes. Ám a törvény formális betöltése mit sem ér. „Belülre”, a szívünkbe Isten törvénye csak úgy kerülhet, ha Krisztus áldozatáért maga Isten szenteli meg (14. vers), teremti újjá életünket. Ennek a belső átformálódásnak is alkalma az úrvacsorái közösség, amelybe Jézus egyszeri és tökéletes áldozatának áldását adja azoknak, akik bűnbánattal és hittel térdelnek oltárához. Madocsai Miklós IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy Jézus Krisztus kereszt- áldozatában megbékéltél a világgal és velünk is. Köszönjük az úrvacsora ajándékát: bűneink bocsánatát és újjáteremtő szere- tetedet. Tudjuk, mi semmit sem adhatunk neked, de hadd fogadjuk el a te áldozatodat: Jézus Krisztust. Ámen. Magyarország lakosságának 92%-a családban él. Mégis sok a zavar és bizonytalanság. Magyar József dokumentumfilmje, „A mi családunk” ezekre mutat rá megdöbbentő képsoraival és riportjaival. Pesszimizmusa szinte már túl is lép a valóságon. Ezt az egyoldalú szemléletet kifogásolta Bozóky Éva nemrég megjelent írásában, melyet az Evangélikus Elet február 23-i számának hasábjain olvashattunk. Felvetette a kérdést, hogy vajon jogosan általánosít-e a rendező a bemutatott negatív példákból, és helyesen teszi-e, hogy már- már elsiratja a család intézményét. Ugyanez a kritika hangzott el a filmmel kapcsolatban a Családpolitikai Fórumon is, melyet a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága és a Magyar Nők Országos Tanácsa közösen szervezett. E rendezvénysorozat második előadását febr. 26-án Cseh-Szombathy László, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének Igazgatója tartotta. Vitaindítójában igyekezett a rendelkezésre álló adatok alapján kimutatni, mi a családi problémák gyökere, és milyen lehetőségek vannak a megoldásra. Az előadó és a hozzászólók egybehangzóan megállapították, hogy sok zavar oka a házastársak fölkészületlensége. Egy ki- lencgyermekes anya mondta el, hogy kétségtelenül tanulságosnak tartotta Magyar József filmjét, de véleménye szerint nagyobb eredménye lenne, ha a fiatalok pozitív példákat látnának maguk előtt. Több gondot kellene fordítani felkészítésükre, buzdítva őket arra, hogy érdemes megküzdeni a nehézségekkel. Védeni kell a családtagok közötti békességet, mert ma Magyarországon a válások 70%-ában kiskorú gyermekek maradnak apa vagy anya nélkül. A több gyermek vállalását ma sokszor megnehezíti az úgynevezett értékprobléma. A szülőknek dönteni kell, hogy gondtalan, fényűző életet akarnak-e élni, vagy vállalják inkább a gyermeknevelés vesződ- ségét. A hatvanas évek ironikus megfogalmazása szerint: „kicsi vagy kocsi”. A gyermekvállalás áldozatokkal jár. Tudatosítani kell azonban, hogy a család olyan kincs, amiért érdemes áldozatot vállalni. A beszélgetésben részt vettek az egyházak képviselői is, és hozzászólásaikkal fejezték ki a családok iránt érzett felelősségüket. Szavaikból kitűnt, hogy a keresztyén családok pozitív példaként akarnak a világ elé állni. Tekintsük ezt mindannyian saját missziói feladatunknak! Vető István A nagyhét zenéje A passió Jézus szenvedésének, halálának és temetésének történe- © te, megírva találjuk mind a négy h evangéliumban. / Forrásaink szerint a passióelő- á adás első nyomai már a IX. szá- n zadban megjelennek. Ekkor kezd- á ték a szenvedéstörténetet drámai t formában, elosztott szerepekkel s felolvasni, majd énekelni. Az ének- e lés a gregorián akcentusok (főleg J egy hangmagasságon recitáló át- 1 menet a beszéd és az ének között) ] formái szerint történt. Szólikven- seknek nevezték azokat a szereplő- i két, akik az evangélista, Jézus, Pilátus, Péter stb. szavait olvasták vagy énekelték; a kórus a turba- (tömeg) részeket mondta, vagy énekelte, mikor a nép, a főpapok, a katonák jutottak szóhoz. Jézus szavai mély (basszus) hangon, az evangélistáé közép fekvésben (bariton), Pilátus, Péter szavai és a turbarészek magas hangon (szoprán, tenor) szóltak. A teljes passió dallamanyagot tartalmazó kéziratok a XV. század elejéről valók. Ez a gregorián korális passió, mely végig egyszólamú ének. A régi szokások szerint virágvasárnap Máté, nagykedden Márk, nagyszerdán Lukács, nagypénteken János evangélista szövegét énekelték. A magyar templomokban már Mátyás király uralkodása idején énekeltek korális passiót, mint azt az Esztergomi Passionáléban (XV. sz.) írva találjuk. Ki is adta a Magyar Zeneműkiadó (Editio Musi- ca, Budapest, 1981): Szendrei- Dobszay-Rajeczky „Magyar Gre- goriánum” c. mű 47-60. oldalain, latin szöveggel. Az evangélikus liturgiában a XVI. századtól a XVIII. sz. közepéig vált általánossá a korális passió magyar nyelvű éneklése. Ezt graduáljaink bizonyítják; az Eperjesi Graduál (1635-1650) az egyszólamú korális dallam mellett többszólamú túrba részeket is tartalmaz. Az énekkari többszólamúság fejlődése a passió alakulására is hatással van. Megszületik a motetta-passió, melyben a zeneszerzők eleinte csak a túrba részeket kom- | ponálják meg több szólamban, az evangélista és Jézus szavai megmaradnak a korális egyszólamúság- ban. Ilyenek Luther zenei tanácsadójának, J. Waltemek Máté- és I János-passiója (1530), B. Gesius 1 fiatalkori János-passiója (1588), majd M. Vulpius szép Máté-pas- siója (1613). A motetta-passió legnagyszerűbb mestere H. Schütz (1585— 1672). Ő már teljesen elhagyja a gregorián dallamot, helyette erős * drámai feszültségű, de mégis dalla- | mos, kifejezésben gazdag recitati- vót komponál a szólikvensek számára; a turba-részek négyszólamú I imitációs feldolgozásával és az egyházi hangnemek egyszerű szépségeivel ragadják meg a hallgatót. Fra Angelico: Utolsó vacsora
