Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-12-07 / 49. szám

Evangélikus Élet 1986. november 30. #-ROL #-RA „örvendj nagyon, Sión leánya, ujjongj, Jeruzsálem leá­nya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, aláza­tos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” - Zak 9,9.- Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Ur Isten aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Minden­ható.” Jel 1,8 (Ézs 45,23-24 - Mt 21,1-9 - Zsolt 24) Min­denható Atyánk! Egy új egyházi év kezdetén, ádventbe lépve jó tudni azt, hogy mindennék kezdete és vége nálad, a te kezedben van. Nálad van a hatalom mindenek felett, nálad van mindannyiunk jelene, múltja és jövője is. Adj nekünk csendet Urunk, hogy igédre figyelve meglássuk azt, akit elküldtél hozzánk megváltásunkra. Légy velünk Urunk! Ámen. (136. ének) HÉTFőj-„Ügyeljetek rra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől.” Zsid 12,15(Jer2,17-Hab2,l-4-Ézs 1,1-9) I Urunk! Ezen a mai napon arra figyelmeztetsz bennünket, I hogy nem járhatunk egyedül a hit útján. Felelősek vagyunk egymásért. Azért, hogy akiket utolértél, megragádtál, akik megtapasztalták mindenkire kiáradó kegyelmedet, azok meg is maradjanak a te utadon. Segíts, hogy átérezzük a másokért való felelősséget. Ámen. (327. ének) K£Q0 - „örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a menny­ben." Lk 10,20 (Zsolt 51,13 - Kol 1,9-14 - Ézs 1,10-20) Úr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy ezen a napon helyre­igazítod örömünket. Annyi mindennek tudunk örülni, annyi mindennel büszkélkedünk. Ám sokszor nem jut eszünkbe, hogy van valami, ami ennél is fontosabb: neve­ink fel vannak írva a mennyben. Istenéi vagyunk. Azé az Istené, aki Atyánk és Urunk, s akinél örökéletet találunk. Ámen. (364. ének) SZERDA - „Miért csüggedsz el lelkem, miért háborogsz I bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szaba­dító Istenemnek!” Zsolt 42,12 (Zsid 6,12 - Mik 2,1-5. ■ 12-13 - Ézs 2,1—5) Istenünk! Te tudod, hogy mennyire gyarló gyermekeid vagyunk. Ismered gyengeségeinket és tudod, hogy a csüggedés és kétségbeesés milyen hamar hatalmába kerít bennünket. Ennek az az oka, hogy sokszor sokkal inkább bízunk saját erőnkben, emberi ügyessé­günkben, mint benned, Istenünk. Azért jó, hogy ezen a ma napon erre figyelmeztetsz: bízzál! Hiszen Szabadító Istenei vagyok. Add, hogy bátran merjünk nézni Megváltónkra s általa ne a csüggedés, hanem az erő, szeretet és józanság lelke uralkodjon rajtunk. Ámen. (587. ének) CSÜTÖRTÖK - „Nem éheznek és nem szomjaznak többé sem a nap, sem más hőség nem tűz rájuk, mert a Bárány aki középen a királyi székfiél van, legelteti őket, elvezet őket az élet vizének forrásaihoz.” Jel 7,16-17 tflós 13,5 - Jer 23,5-8 - Ézs 2,6-22) Megváltó Urunk! Furcsa ellent­mondásnak tűnik, hogy te egyszerre vagy Bárány és Pász­tor. Bárány, aki elvetted bűneinket kereszthaláloddal, aki Atyánknál szószólónk vagy. De Pásztor is, aki megadsz nekünk mindent, ami életünkhöz szükséges: gondot viselsz ránk, elvezetsz az élet forrásához. Urunk, te tudod, meny­nyire vágyunk azután a víz után, mely által örökéletet nyerhetünk - Igéd után. Köszönjük, hogy van szavad hozzánk. Ámen. (370. ének) PÉNTEK: - „Ha azok nem menekültek meg, akik elutasí­tották azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevés­bé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a menny­ből szól hozzánk.” Zsid 12,25 (Jer 22,29 - Lk 1,67-79 - Ézs 3,1-15) Urunk és Istenünk! Ezekben a hetekben - a vára­kozás, eljövetel idején - Jézusra figyelünk, aki által megis­merhetünk téged, akiben kijelentetted magad. Kérünk, hogy hitetlenségeinket bocsásd meg, és adj nekünk töretlen Krisztussal járást. Ámen. (495. ének) SZOMBAT I - „A sokaság megkereste Jézust, odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük, ő azonban ezt mondta nekik: ’A többi városban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert azért küldettem.”’ Lk 4,42-43 (lMóz 24,56 - Zof 3,14-17 - Ézs 4,2-6) Úr Krisz­tus! Mi sokszor mondjuk azt, hogy elhagytál minket, hogy azért nehpz megállni és járni a hit útját, mert nem vagy velünk. Pedig te mindannyiunk számára hirdeted Isten országának evangéliumát, azt az örömhírt, hogy Isten íté­letében is kegyelmes lesz hozzánk. Ebben bizakodunk. Ámen. (141. ének) Bachorecz Katalin I Gyarmathy Irén Félreismert jóbarátok A betegséget csak hírből ismerte. Egészséges volt. Erős, szívós, mun­kabíró. Egész életében a dolgok ne­hezebb végét fogta meg. Nem kí­mélte magát. Sokszor visszaélt ere­jével. Többleteket vállalt, éjszaká­zott, azt hitte, ereje végtelen. Egyszer vasárnap történt. Ebéd után. Kényelmesen elnyúlt a karosz- székben, behunyta a szemét, eler­nyesztette tagjait, fejéből kiürített minden gondolatot, teljesen elenged­te magát. Pihenni akart. Végre pi­henni egyszer. Es akkor az oldalá­ban egy egészen kicsinyke szúrást érzett. Mintha valaki hegyes tűvel megszúrta volna. Hirtelen kinyitot­ta a szemét és más testhelyzetet vett fel. De a szúrás megismétlődött. Tegnap meghúzódott az oldalam - gondolta. Persze, mind olyan lusta, hogy nem mozdulna, ha segíteni kell. Biztos megemeltem magam. Csak nincs valami komolyabb baj? Ezt jelentené a szúrás? Ideges lett. Fel­állt. Felhörpintett egy konyakot. Amikor visszaült a karosszékbe, megint csak érezte az oldalát. Mint­ha már fájna is. Estére bedobok va­lami fájdalomcsillapítót, határozta el, az majd elmulasztja. Es a szúrást ezzel el is intézte. Hogy ez figyelmeztető lenne? Va­lami belső fizikai zavar jele,, arra nem is gondolt. Orvoshoz menni? Minek? Majd elmúlik. Nem ismerünk emberünkben egy kicsit magunkra? Nem kicsinyel- jük-e le mi is gyakran a test apróbb- nagyobb figyelmeztetőit: vigyázz, valami baj van, vigyázz védekezz! En felvonultatom csapataimat, se­gítek neked. De mit teszel te? Mit teszünk mi? „Bedobunk" egy gyógyszert, lehajtunk .egy konya­kot, lekicsinyeljük a figyelmezte­tést, nem megyünk orvoshoz, ma­gunk kuruzsolunk. Haragszunk a belső intelmekre, nem vesszük őket komolyan. Aztán ha itt a baj, meg­hökkent bennünket, csodálkozva mondjuk:- Ez bizony nem volt eddig. Ez velem még nem fordult elő! Persze hogy nem. Addig égettük a gyertyát, amíg elfogyott. Saját kútfőnkre hagyatkozunk. Nem me­gyünk orvoshoz, helyette itallal, csillapítókkal próbálkozunk, szóra­kozásba menekülünk, csak egyet nem teszünk: nem vesszük komo­lyan a figyelmeztetést, segíteni tes­tünk mobilizációs rendszerét. Bátor volt. Nem félt. Se Istentől, se embertől. Sírni még nem látták. Megmosolyogta azokat, akik a szív, a lélek dolgait emlegették. Nem voltak szorongásai, lámpaláz nélkül lépett a dobogóra. így feküd­ne fel a műtőasztalra is, ha éppen kell - mondogatta. Kinevette azo­kat, akik féltek; repüléstől, vizsgák előtt, járványok, idején és akiknek félelme a felnagyított veszélytől na­gyobb volt, mint maga a veszély. Emberünk akkor ismerte meg először a félelmet, amikor édesany­ja megbetegedett. Félt, hogy elve­szítheti. Félt a kikerülhetetlen vég­től, az elválástól. Már rég elfelejtet­te, hogy az élet első nagy tapaszta­lata az elválás félelme az anyaméh melegétől. Azután a többi: elválás a szülőktől, a szülői ház tói, félelem az első, bizonytalan lépésektől, elválás az iskolától és első nagy találkozás az Élettel. Mivel nem tartozott senkihez, barátja sem volt. Roppant félelem­nélküliségét nem irigyelte senki. Nem is csodálták. Száj hősnek tar­tották. Az volt a meggyőződésük, hogy ember fájdalmak, félelmek nélkül nem létezik. A két jóbarát hozzátartozik az életünkhöz. Nem bírta sokáig a szorongáso­kat. Az emberekhez fordult segítsé­gért. Azok tovább küldték. Ajánlot­ták, hogy forduljon a Legfőbb Or­voshoz, a lelkek orvosához. Mit kér? Hitet. Hit? - kérdezte és a hitetlenség óráira, napjaira, éveire gondolt, az elmulasztott lehetősé-- gekre: megismerni a hit világát, ta­lálkozni Istenünkkel. Próbáljon imádkozni, az ima se­gít - ajánlgatták. Imádkozni? So­hasem imádkoztám még, döbbent magára. Nem tudom, hogyan kell! Egyszerűen. Tárd ki a szivedet Iste­nednek őszintén, leplezetlenül, mond el neki problémáidat, kérd a segítségét, légy mindig a közelében, meglátod, félelmed elmúlik, szoron­gásaid megszűnnek, amit eddig megmosolyogtál, az erőd lesz, amit lehetetlennek hittél, lehetséges lesz. Fáüjajom, félelem, félreismert jó- barátaínk. Testi és lelki zavaraink hűséges figyelmeztetői! Miért fek­teti a technikai előrehaladás kora a fősúlyt csak a tünetek kezelésére, miért nem fordít nagyobb gondot az előidéző okok kikutatására? Felvo- ' nultatja ugyan a fájdalomcsillapí­tók, a nyugtatók tárházát, de ezzel elnyomja barátaink természetes jel­adását, elvonja a figyelmünket ar­ról, hogy megkeressük mit rejtenek a tünetek. Kézmozdulatunk, amely- lyel a nyugtatók után nyúlunk, a biztonság illúzióját ígéri és azt hiteti velünk, hogy megoldja problémáin­kat. Tipikus példája ennek a vizsgá­ra készülő diák, aki vizsga előtt doppingolja magát, vizsga után nyugtatja magát és nem veszi észre, hogy lassan függőség alakul ki köz­te és a hamis segítőtársak között. Vak függőség a „varázserejű" tab­lettáikkal, amelyek miatt lassan el­vetjük a test és a lélek természetes segélyforrásait. Fájdalom és félelem, két félreismert jóbarát! Ne hanyagoljuk el ezt a ba­rátságot. Sokszor még szükségünk is van egy kis félelemre, egy kis fájda­lomra, hogy tettre szánjuk el magun­kat, hogy ne bízzuk el magunkat. Sorsunk elfogadása szenvedései­vel és félelmeivel együtt, ez az az erő, amely javítja testi és lelki ter­mészetes védelmünket. De ennek megvalósulásához múlhatatlanul szükséges Isten segítő szeretete. Még a mi századunkban is! Növekvő gyülekezeti érdeklődés Luther iránt Márton-napi ünnepség Zuglóban A Reformátor születésének 500. évfordulója sok irányban mozgat­ta meg egyházi életünket. A foko­zódó érdeklődés egyik örvendetes jele, hogy a zuglói gyülekezet és a Teológiai Akadémia immár évente visszatérő Márton-napi ünnepén nemcsak teológusok és zuglói egy­háztagok jelentek meg, hanem az ország távoli vidékeiről is jöttek evangélikus hívek. Volt, aki már reggel érkezett a nógrádi hegyek felől és a templomkertben fogyasz­totta el elemózsiáját. Békéscsabá­tól Sopronig sokan érkeztek, köz­tük több asszony virágcsokrot tett a Luther-szobor alapzatára. A tele gyülekezeti teremben Sza­bó Lajos lelkész megnyitó szavait a teológusok énekkarának két szolgálata követte Koczor György vezényletével. Aklanné Balogh Éva a reformátor önéletírásából és gondolataiból olvasott fel. Az ün­nepi előadást dr. Muntag Andor ószövetségi professzor tartotta „Luther találkozása a Bibliával” címmel. Ezután Reményik Sán­dor: Az óriás című versét Szabó Magdolna nágyvelegi hallgató tol­mácsolta. „Műsoron kívüli” ked­ves meglepetés volt Erdős Éva hit­testvérünknek, a kerepestarcsai otthon lakójának versmondása. Az Akadémia kertjében, Luther Márton szobra előtt ezután a népes gyülekezet félkörben állva megko­szorúzta az emlékművet - a hallga­tók szeniora, Detre János helyezte el á koszorút - és meghallgatva dr. Fabiny Tibor buzdító szavait, szív­ből tudta-énekelni: „Jézus Krisz­tus. .. Ő a mi diád almunk!” F. T. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1986. november 30-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Hafen- scher Károly, du. 6. prgonazenés áhí­tat: Pintér Károly. Fasor de. 11.. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. ifjúsági: Fabiny Tamás. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Fabiny Tamás, du. 4. szeretetven- dégség: Fabiny Tamás. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de 11. Reuss András. Váci út 129. de. negyed 10. Reuss András. Frangepán u. 43. de. 8. Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pin- témé Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pest-' lőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Kispest Weker­le-telep de, 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Bízik László. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rá­kosszentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 11. Inotay Lehel. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szebik Im­re, de. fél 11. (német), de.. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. Bozóky Éva. To- rockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tart- say Vilmos u. 11. de. 9. Donáth László, de. 11. Donáth László, du. fél 7. Kő- szeghy Tamás. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Im­re, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Kelen- völgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Ádvent 1. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltá- ri igéje: Rm 13,11-14; az igehirdetés alapigéje: Lk 4,13-21. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. 1986. december 21-én, vasárnap reggel 7.05 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: dr. Nagy Gyu­la, az Északi Egyházkerület püspöke. Elmondok egy történetet Hideg templom Úgy is kezdődhetne ez a törté­net, hogy egyszer volt, hol nem volt... Meseszerű az egész. Közel tíz éve történt, de az emlékezet a fontos mozzanatokat híven meg­őrizte. Késő őszi, kora téli idő járta akkor. A szél már csípősen nyar­galt a pesti utcákon. Reggel talán még dér is volt. Fázósan húzódott össze néhány fiatal a teológiai aka­démia udvarán. Útra készültek, te­ológusnapra indultak. A reggeli napsugár, az autó fűtése feledtette, hogy elmúlt már a vénasszonyok nyara. Zajlottak a szolgálatok a nógrádi gyülekezetekben, több he­lyen megfordultunk azon a napon. Utolsó állomáshelyünkön gyüle­kezeti estre vártak bennünket. A templom zsúfolásig megtelt, a harangok öblös hangja elhalt, a gyülekezeti énekkel elkezdődött a programunk. Izgalommal, most már be merem vallani, kicsit resz­kető térdekkel álltunk ki a szolgá­lat elvégzésére. „Advent, várjuk Krisztust, hoz­zon békét, életet, szeretetet...” A bizonyságtételek kedves han­gulata mellé azonban egy kis kellet metlenség is társult. Cudar hideg volt a templom. A helybeliek ké­szültek rá, előkerítették a téli ruhá­kat, kendőket, csizmákat. Mi, teo­lógusok fáztunk, vagy inkább di­deregtünk. Jó időbe tellett mire új­ra fölmelegedtünk. De jól esett azon az estén a forró tea, meleg vacsora! Minden porcikánk kíván­ta a meleget. A lelkészcsaláddal elköltött vacsora után hazautaz­tunk Budapestre. És itt kezdődik a voltaképpeni meseszerű történet. Egy hét múlva vasárnap este oda­jön hozzám egy Nógrádból érke­zett teológus társam. Kinyitja a pénztárcáját és egy ötszázast nyújt át. Ezt neked küldik. Azt hittem, tréfál. Egy asszony küldte, aki ott volt a múlt vasárnapi alkalmon. Azt üzeni, vegyél magadnak egy télikabátot, hogy máskor ne fázz. Másnap meg is vettem. Egy kabát ' és mennyi szeretet... Varsányi Ferenc flllll lllllf HÍREK limn ............. W ni iiiiiiiiiuiiiiiiiiyiiiiiiiii Kínai társadalomtudósok a vallás szerepéről Peking. A vallás újraértelmezése van soron Kínában. A kulturális forrada­lom idején vehemensen küzdöttek a vallás ellen, ma azonban figyelnek a vallás pozitív szemléletére. A Quiao (Híd) c. újságban a kínai Társadalom- tudományi Akadémia elnöke, Zhao Fusan annak a véleménynek adott han­got, hogy Kína legújabb történelmi ta­pasztalatai a keresztyénekkel való együttműködés mellett szólnak a szo­cializmus építésében. Kína népének kultúrájában megfelelő helyet kell biz­tosítani a vallásnak. Jóllehet „a vallás a nép ópiuma” tétel a történelmi mate­rializmus feladhatatlan igazsága, mégis hamis értelmezéshez vezetne, ha a val­lásnak csak politikai kizsákmányoló szerepét látnák, s figyelmen kívül hagy­nák pozitív, átfogó szerepét embermil­liók kultúrájában. Az igazságosság és figyelem keresztyén posztulátumai nem mondanak ellent a szocialista morálkó­dexnek, s hozzájárulnak a nemzet sta­bilizálódásához, s más országokkal va­ló kapcsolatokhoz. A marxistáknak a hívőkkel vallástudományi szinten is foglalkozniuk kell, s nem képviselhető az a nézet, hogy a vallásos emberek idealisták, s vallásos hitük miatt a mai Kínában nem kompromittálhatok. Egyenjogú állampolgárok, akik hitü­ket szabadon, az alkotmány értelmé­ben gyakorolhatják. (Kathpress) Dél-afrikai katolikus püspökök állásfoglalása Pretoria. A Dél-Afrikai Püspöki Konferencia felszólította^Botha állam­elnököt az apartheid azonnali beszün­tetésére. „Minél tovább tart a küzde­lem, annál rosszabb lesz a befejezés” - írják a püspökok. A jelenlegi rendkívü­li állapot semmiképpen sem mozdítja elő az országban a béke biztositását. A törvények lehetetlenné teszik az egy­ház munkáját, s akadályozzák a hívek morális vezetését. Sürgetik a püspö­kök, továbbá a tárgyalások felvételét a népességtől elismert és megbízást nyert képviselőkkel. A népesség többségének évek óta tartó elnyomása feljogosítja őket arra, hogy végső megoldásként erőszakhoz folyamodjanak. A párbe­széd feltételeként jelölték meg a püspö­kök minden politikai fogoly szabadon bocsátását, (epd-ö) _______________ HA ZAI ESEMENYEK .X November 30-án délután 6 órakor Deák téri orgonazenés áhítat Trajtler Gábor Bach és Franck műveket orgonái Miskolc A város protestáns gyülekezetei idén az ökumenikus reformációi ünnepélyü­ket október 31-én este a belvárosi re­formátus templomban tartották, ame­lyen igét hirdetett Sárkány Tibor espe­res, előadást tartott dr. Kocsis Elemér debreceni református teológiai profesz- szor Barth Károly életéről és szolgála­táról, „A reformáció és újreformáció teológusa" cimen. November 9-én a délelőtti istentisz­teleten igét hirdetett és délután szere- tetvendégségen előadást tartott dr. Fa­biny Tibor teológiai professzor „Mire tanít az egyház történeté?” cimen. Az előadást élérűc eszitieósére követte. Budavár December 14-én, vasárnap du. 6. órakor egyházzenei áhítatot tartunk, karácsonyi muzsikával. Közreműködik Peskó György orgo­naművész és Benczúr Erzsébet énekmű­vész. December 14-én, vasárnap du. 6 óra­kor egyházzenei áhítatot tartunk, kará­csonyi muzsikával. Közreműködik Peskó György orgo­naművész és Benczúr Erzsébet énekmű­vész. Pápa November 2-án közös reformációi ünnepélyt tartott a református és az evangélikus gyülekezet. Ebben az év­ben a református templomban. Az,ün­nepi előadást Varga György evangéli­kus lelkész tartotta: „Reformáció, éb­redés, misszió” címen. Az igehirdetés szolgálatát Hargita Pál református lel­kipásztor végezte. Verset mondott Var- ga Györgyné, ifj. Hargita Pál és Gulyás Katalin. Énekelt Kádár Mercédesz és a konfirmandusok csoportja. - Minden szolgálat hitünkben erősített, és a re­formáció drága örökségének megbe­csülésére serkentett. Sopron A soproni templomban november fi­án este a gyülekezet Sonitus kórusa Liszt emlékhangversenyt rendezett. A műsoron Liszt négy kórusműve - köztük a híres „Pater noster” - vala­mint öt orgonaműve szerepelt. A kó­rust * vezényelte és orgonáit La*borczi Erzsébet.- >, Liszt Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából egyházzenei áhítat lesz a nagytar­csai templomban november 30-án, vasárnap délután 5 órakor. Közreműködnek: Peskó György orgonaművész, és a gyülekezet énekkarai. (Cinkotáról busz 16.40-kor!) V.-----------------—-____________/ Születés Adámi László-Andriskó Mária lelké­szeknek október 21-én negyedik gyer­mekük született. Neve: Eszter. Laborczi Géza és Laborcziné Sztan- kó Györgyi nyíregyházi lelkészeknek 1986. október 19-én, Nyíregyházán Dóra nevű első gyermekük született. Sztojanovics András sámsonházi lel­készéknek 1986. október 31-én, Salgó- taijánban András Farkas nevű, máso­dik gyermekük született. * Keresztelés Deák Attila és felesége Sárkány Pi­roska első gyermekét Andrást október 12-én Hartán az istentiszteleten keresz­telték még a gyermek nagyszülei, Sár­kány Tibor és Sárkányné Horváth Er­zsébet miskolci lelkészek. „Jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemze­dékről nemzedékre” (Zsolt 100,5). Halálozás Dr. Weiszer Elek a miskolci gyüleke­zet volt vallástanára, majd gyülekezeti lelkésze október 11-én életének 78. évé­ben meghalt. Temetése október 30-án volt Miskolcon, a Mindszenti evangéli­kus temetőben. Lippay Sándor aranydiplomás nyug­díjas pedagógus, a miskolci gyülekezet presbitere 70 éves korában november 4-én váratlanul elhunyt. November 12- én a miskolci evangélikus temetőben nagy részvét mellett temették el. „Ha elenyészik is testem és szívem, szivem­nek kősziklája és örökségem te ma­radsz, Istenem, örökké” („Zsolt 73,26). Galánify János - 75 éves korában, szeptember 23-án tragikus hirtelenség­gel elhunyt. A zuglói gyülekezet pénz­tárosa, presbitere és laikus munkatársa volt. Élete és szolgálata sodró erejű bi­zonyságtételként állt a gyülekezet előtt igehirdetéseiben ugyanúgy, mint csa­ládlátogatói tevékenységében. Temeté­sén, október 31-én a Farkasréti temető­ben Szabó Lajos lelkész Rm 8,38-39 alapján vallott arról a kegyelmi aján­dékról, amely egy életutat végigkísért és sok közösségben áldást jelentett. A gyülekezet nevében Húsz Róbert fel­ügyelő mondott búcsúszavakat. „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet.. .nem szakaszthat el az Isten­nek szerelmétől.” Az ikladi gyülekezet ókt. elején kisér­te el nagy részvéttel utolsó útjára Braun Dánielt, hosszú időn át presbiterét, majd évek óta hűséges gondnokát. „Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség” Fii 1,21 alapján szólt a vi­gasztaló igehirdetés. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal . 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedö Üzem (867093/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 86.60098 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hlrlapkézbesitó postahivatalnál, a hirlapkézbesltöknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hirlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 216-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft, * egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom