Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-07 / 49. szám
Lelkésziktatás Sárszentlőrincen Nem családi tradíció, hanem imameghallgatás Október 18-án ritka, nagy ünnepe volt a sárszentlőrinci evangélikus gyülekezetnek. Sólyom Károly esperes-püspökhelyettes Csepregi Béla nyugalmazott és Lackner Aladár gyönki lelkésszel az oldalán beiktatta hivatalába a gyülekezet egyhangúlag meghívott lelkészét: Kari Jánosné Csepregi Erzsébetet. A szombatnapon tartott beiktatásnak ünnepélyes keretet biztosított a még Mária Terézia külön engedélyével 211 éve épített műemlék-templom s a zsúfoltan elhelyezett padsorokat teljesen megtöltő gyülekezet. Sólyom Károly esperes beiktató beszédében Pál apostol szavait idézte: „Azért küldött engem Krisztus, hogy az evangéliumot hirdessem, de nem ékesen,szóló bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét." (I. Kor 1,17) Ritka ünnepi alkalom ez a mai nap - mondta az ig£hirdető. A 264 éve megszakítatlanul folyó lelkészi szolgálatban ez a kilencedik őrségváltás. Sárszentlőrincről eddig csak egyetlen lelkész ment el más gyülekezetbe, a többi nyolc itt is fejezte be szolgálatát. Közel 30 esztendő esik egy-egy lelkész átlagos itteni szolgálati idejére. De különlegessé teszi ezt az alkalmat az is, hogy a nagy nevű elődök után (Szeniczey Bárány György, Perla- ky Gábor, Nagy István püspökök, Balassa János, Sántha Károly) női lelkészt iktatunk hivatalba. Isten így gondoskodik az evangéliumhirdetés folyamatosságáról. Csepregi Erzsébet személyében családjának is már második - de bizonyára még nem utolsó - tagja lép lelkészi szolgálatba. Mégse csupán családi tradíció érvényesül a mai hivatalvállalásban. Inkább imameghallgatásnak lehetünk tanúi. Egyházmegyénkben évtizedek óta tartunk papcsalád-, papgyerek- találkozókat. S legtöbbször éppen Sárszentlőrincen. Ezeken gyakori imatárgy volt a lelkészi utánpótlás gondja. Isten kegyelmes imameghallgatása jelének tartjuk, hogy a szülők közös imádsága alatt gondatlanul játszadozó gyermekekből egymás után többen léptek szüleik nyomdokába. Isten hívott el és küld téged az evangélium hirdetésére, gyermekséged színhelyére, ahol a Csepregi név már összefonódott a gyülekezettel és a községgel - mondotta a püspök. A szülőfalu szeretete és bizalma hívott vissza, de ezen keresztül is Isten nyilvánította ki igényét szolgálatodra, s hogy terve van veled és a sárszentlőrinci gyülekezettel. Küldetésed a kegyelem evangéliumának a hirdetése. Nem szép ívelésű virágnyelven, hanem a Krisztus keresztjéről való bizonyságtétellel. Az evangélium ereje emberi bölcselkedéssel hatástalanná válik, de Isten előtti térdrehullásban, bűnbánatban, alkalmatlanságunk tudatában és a bűnbocsánat hitében életújulásra hívja és Isten békességével tölti el a hallgatókat. Az emberek meg fogják érezni, hogy szolgálatod szószéken és családi otthonokban, utcán vagy betegágy mellett, öregek és gyermekek között az evangéliumból fakad, hitet és életet támaszt. A beiktatási szertartásban tíz lelkész igével és énekkel mondott áldása után lépett a szószékre Sár- szentlőrinc 10. lelkésze. Zsid. 12,1-6 alapján prédikált: Bátorodjon a szívünk, nézzünk Jézusra! Bízzunk Benne, aki testi-lelki szenvedések között járta végig a fájdalmak útját, szerezte meg a győzelmet övéi számára. Életét adta értünk a kereszten. Nevünkben és Megváltónkként érkezett vissza elküldőjéhez, az Atyához. Van már Pártfogónk, Szószólónk a legmagasabb trón előtt. Nézzünk Jézusra, és megoldódnak bilincseink, lehullnak terheink, felülkerekedhetünk csüggedésen és minden erőtlenségen. Jézus nélkül megtorpanás, egy helyben topogás, tévutak Várnák ránk, de Vele* bocsánatából élve erőre kapunk és egymást Segítve célhoz érünk. Magában senki nem érkezhetik az Atyához, de mások gondjait, terheit felvállalva, megosztva annál inkább. A szolgáló szeretetnek nincsenek korlátái, gyülekezeti és társadalmi határai sem. A község egészének szüksége van együttgondolkodásra, szorgos kezekre, példamutatásra és helytállásra - fejezte be igehirdetését az új lelkész. Az istentisztelet befejeztével díszközgyűlésen köszöntötték az új lelkészt. Dr. Bohár Anna felügyelő az egyházközség nevében annak a reménységnek adott kifejezést, hogy a nagymúltú, de jelenében sajnos elöregedett gyülekezet jó munkateret kínál a szeretet- munkában nyert ismeretek és tapasztalatok kamatoztatására. Nagy Béla II. felügyelő és Tóth József gondnok a presbitérium köszöntését tolmácsolták, és annak az örömnek adtak kifejezést, hogy az új lelkészben a gyülekezet neveltjét üdvözölhetik, aki máris bírja mindnyájuk bizalmát. Krá- nicz Józsefné és Földesi Jánosné a gyülekezet asszonyai, Zámbó Zsolt a gyermekbibliakörösök nevében kívánt gazdag áldást az új lelkész munkájára. Külön színt adott az ünnepségnek Farkas Julianna községi tanácselnök jelenléte és köszöntése, aki a község hivatalos szervei és egész társadalma nevében örömét fejezte ki a fölött az elkötelezés fölött, ami a beiktatott lelkész prédikációjából kicsendült a szolgálat széles területének a vállalása tekintetében. Gondolja, hogy ebbe belefér az állami és társadalmi célok szolgálata is, ezért bizalommal kérik is a község egész lakossága érdekeinek és céljainak előmozdítására. A szomszédos lelkészek köszöntése után Simo Koho finn lelkész a tamperei Kaleva Gyülekezet köszöntését hozta azzal a reménységgel, hogy az új lelkész is szorgalmas építője lesz a testvérgyülekezeti kapcsolatnak, amiről már eddig is meggyőződhettek, hiszen a személyes ismeretségben és a kölcsönös szolgálati kapcsolatokban csak jó bizonyságot szerezhettek, ígérte a maguk imádságos támogatását és ugyanezt kérte a sárszentlőrinci gyülekezettől és új munkásától is. Kari Jánosné Csepregi Erzsébet megköszönte a beiktatás szolgálatát, az üdvözlő és áldást kívánó szavakat, a gyülekezet és a vendégek bizalmát, imádságukat kérte a most is feltáruló sok feladat jó elvégzéséhez, mind a vendégeket, mind a gyülekezeti tagokat meghívta a lelkészlakás udvarán gazdagon megterített asztalokhoz, ahol még órákon át folytatódott a testvéri-szeretet gyakorlása. Csepregi Béla Az 1966. évi zsinatunkról A 20 ÉVES EGYHÁZI TÖRVÉNYEK Evangélikus Elet 1986. december 7. Használatban lévő egyházi törvénykönyvünket az 1966. december 8-9-én, Budapesten tartott zsinatunk alkotta meg, és 1967. január 1. óta rendelkezései biztosítják egyházunk életének rendjét. A zsinatot megelőző istentiszteleten Káldy Zoltán püs/ I \ Juhász Géza Keresztelő János Térj meg gonoszság népe: népem az egy Igaz Isten nevében, - én még vízzel keresztelek. Vagyok kietlenben kiáltó, készüljetek: jön a Megváltó, s mi lesz, klgyófaj, veletek? Jaj tinéktek, ha így várjátok! Tűzbe borltja a világot, s hamván igazabbat teremt. Fejszét fog a fagyökerekre, mérges viperafészketekre tornyozza rá a jobb jelent. Az 6 beszéde nem könyörgés, de viharzugás és mennydörgés, föld sarkait rázó eró. Jaj, aki rozzant múltba kushad, minden setét farizeusnak: égő tűzzel keresztel 0. Viperafajzat, térjetek meg! Kong a végórá vétketeknek lemosására! Fussatok! Bételt az idő teljessége, s hogy ki miféle atya népe, nem segít immár rajtatok. Oe a koldus, a szolga-pára kezének egy mozdulatára szabadon, üdvben szárnyra kel. A holtat is életre kelti; - de az élöt Is porba ejti, ha hívására nem felel. Jöttére a haragos Úrnak tarjagos vérfelhők borulnak, villám veri a hegyeket. Az én szóm még senkit se veszt el, de már jön, ki tűzzel keresztel, s halál árán ad életet. \_________________________) pök lKor 12,12-26 alapján prédikált. Ezután a zsinat Vető Lajos püspök-elnök és Mihály- fi Ernő országos egyházi felügyelő elnökletével végezte el munkáját. Mihályt! Ernő zsinati megnyitó beszédében kijelentette: „...a magyar evangélikus egyház közel négy és fél évszázados történelme végig kapcsolatban van haladó nemzeti mozgalmainkkal, hagyományainkkal. És ma egyházunk harmonikus élete a szocializmust építő magyar társadalomban világtörténelmi példának is számít. A mi eredményeink hatása nemzetközi, felelősségünk is történelmi...” Vető Lajos bevezető tájékoztatójából: „.. .törvénykönyvünket érzésünk szerint nem rövid időre alkottuk, hanem a jövőnek szántuk. Ezért gyakran csupán kerettörvényt alkottunk, viszont a jövő feladatainak rugalmas megoldása érdekében hatalmazzuk fel törvénykönyvünkben egyetemes, illetve országos presbitériumunkat törvényerejű rendeletek meghozatalára... ez a most megnyílt zsinatunk nemcsak pillanatnyilag jelent egyháztörténelmi eseményt, hanem még inkább annyiból, hogy hosszú időre fogja meghatározni egyházunk történelmi útját. Ez a látásunk és reménységünk hozta létre Törvénytervezetünk elvi alapjának deklarációját az Ünnepélyes Nyilatkozatban...”. Zsinatunkat köszöntötte Prantner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, és Bartha Tibor református püspök, a Zsinat és az ökumenikus Tanács elnöke. Mind az államtitkár, mind pedig a püspök köszöntéséből az öröm, a megbecsülés, és a közös feladatok vállalásához kapcsolt reménység csendült ki. A törvénykönyvet összefoglaló előterjesztést Ottlyk Ernő professzor tette meg. nAz egyes törvények előterjesztői voltak: Pröhle Károly professzor, Mihály Dezső jogász, Pálfy Miklós professzor, Harkányi László főtitkár, Péter Lajos pénzügyi osztályvezető és Bothár Vilmos jogász. Egyházunk törvénykönyvének legfontosabb jellemzői: a) az egységes rendszer. Teljes egyházalkotmányt nyújt, 72 év után, nemcsak szerkezetében, hanem tartalmában is, b) a diakóniai teológia elvi alapvetésén nyugszik. Az Ünnepélyes Nyilatkozat és az I. törvény jelenti egyházunk törvénykönyvében azt, amit alaptörvénynek szoktak nevezni. A jogászkodó, nehézkes megfogalmazás helyett egyházias lett törvényeink hangja, c) az újnak és a réginek az ötvözete. Mindaz benne van, ami előre vivő, időtálló hagyomány, évszázadok óta. Ami új vonás van benne, az az élet által kialakított, és bevált újítás, d) egyházunk hazai helyzetére érvényes. Az 1952/53-as zsinati törvények időszerű elemeinek felhasználásával készült. Határozott célkitűzése az, hogy a szocializmusban élő egyház helyzetét szabályozza, mert így segíti az egyház népének útját, e) evangélikusabb lett. Közelít a világ evangélikus egyházszervezeti formáihoz. Egyensúlyt épít ki a demokratikus centralizmus útján, amelyben biztosítja az evangélikus püspöki tisztség kellő súlyát, ugyanakkor érvényt szerez a gyülekezetek, a világiak, a lelkészek szerepének az egyház szervezeti életében. Vető Lajos így zárta be ezt, az egyházunk legújabbkori történelmének kiemelkedő eseményét: „.. .testvéreim, egyházunk népe, lelkészek, presbiterek, felügyelők: az egyház Ura nevében s iránta érzett mélységes hálával vegyük kezünkbe majd az új törvénykönyvet s folytassuk szolgálatunkat még nagyobb odaadással, szeretettel és bizalommal, a ránk bízottak s egész népünk s minden nép javára-békéjére s a béke Istenének dicsőségére.” 20 év telt el azóta - és törvénykönyvünk jól tölti be rendeltetését! B. B. Száz éve van evangélikus templom Szécsényben 300 év*, 1686. december 1-én hunyt el Sopronban SERPILIUS JÁNOS ügyvéd, soproni főbíró, naplóíró. 1623. január 20-án született a leibici lelkészlakban. Késmárk, Rozsnyó, Sárospatak voltak az iskolavárosai. Külföldön is járt: Thorban, Kőnigsbergben, Ellingban, majd Késmárkon és Lőcsén volt ügyvéd. 1660-ban Sopronba költözött, ahol haláláig fokozatosan a legelőkelőbb tisztségeket viselte, s a protestánsok ügyének szószólója volt. 10O év*, 1886. december 2-án halt meg Nagyváradon IPOLYI (Stummer) ARNOLD rk. püspök, művészettörténész. 1823. október 18-án született. Papi pályára lépett (1836), s több helyen volt plébános, majd 1863- ban egri kanonok, besztercebányai püspök (1872), s végül nagyváradi püspök (1886). Tagja volt a MTA- nak (1861). A Magyar Történelmi Társulat elnöke tisztét is betöltötte. Gazdag írói munkásságot folytatott. 26 év*, 1961. december 7-én halt meg Budapesten dr. WICZIÁN DEZSŐ teológiai tanár. Csehbereken született 1901. szeptember 23-án. Besztercebányán, Aszódon, Budapesten, Sopronban volt diák. Lipcsében és Berlinben is tanult. Idehaza vallástanár lett. 1930-ban doktorált, és Sopronban lett teológiai előadó, majd intézeti tanár (1935), magántanár (1936), s végül rendes tanár (1940). Egyháztörténettel foglalkozott előadásaiban is, írásaiban is. 176 év*, * 1811. december 12-én született Nagykárolyban GAÁL JÓZSEF író, költő, aki Eötvös József és Szálai László baráti köréhez tartozott. Költeményei, történelmi és szatirikus írásai az Aurórában és a Koszorúban jelentek meg. Részt vett az ellenzéki mozgalmakban is. Damjanich seregében is szolgált, ezért 6 évre Aradra internálták. Pesten halt meg 1866. február 28-án. 400 év*, 1586. december 22-én halt meg Grodnóban BÁTHORI ISTVÁN erdélyi fejedelem, Lengyelország királya. Somlyón született 1533. szeptember 27-én. 1571-ben az erdélyi országgyűlés fejedelemmé választotta. Küzdött a Habsburg terjeszkedés megakadályozásáért. 1576-ban a lengyel rendek királyukká választották és Krakkóban megkoronázták. Politikai terve volt Erdély-Magyarország-Len- gyelország államszövetsége és így a Habsburgok és a törökök visszaszorítása. Ez a terve nem valósult meg. A lengyelek az egyik legnagyobb királyukat tisztelik benne. 226 év*, 1761. december 22-én halt meg Parchwitzban BAHIL MÁLYÁS üldözött eperjesi lelkész. 1706. február 24-én született. Rimaráhón, Kérmárkon, Besztercebányán tanult. Hallgatója volt a wittenbergi egyetemnek is (1726-tól). Itthon lelkész lett Cserencsényben (1730), majd Epeijesen (1734). Cyprian művének lefordítása miatt lefogták, de fogságából megszökött, Poroszországba menekült, s Aensdorfban lett lelkész. Amikor titkos küldetésben idehazajárt (1756), osztrák fogságba került (1758), amiből fogolycsere útján szabadult (1758). Visszatért Amsdorfba, de hamarosan Parch- witzba választották meg lelkésznek, ahol elhunyt. (Bahil Mátyásról külön is megemlékezünk.) 126 $w, 1861. december 25-én született Sopronban THIRRING GUSZTÁV földrajztudós. Tanári diplomával a budapesti tudományegyetem antropológiai tanszékén tanársegéd lett, majd a fővárosi statisztikai hivatalban működött, ahol aligazgató, majd igazgató volt. Részt vett a Magyar Turista Egyesület megalapításában (1888), amelynek titkára, később elnöke lett. Szerkesztette a Turisták Lapját is. Munkájával a magyar történeti statisztikai kutatások alapjait vetette meg. 1941. március 31 -én Budapesten halt meg. 178 év*, 1811. december 31-én született Pécsett NENDTVICH KÁROLY orvos, kémikus. Pesten lett orvos, majd a kémiai-botanikai tanszéken tanársegéd. Tanulmányozta a hazai kőszeneket és aszfaltokat. Kossuth felkérésére népszerű előadásokat is tartott. A József Ipartanoda kémia-technológia tanszékének a tanára is volt (1847), de a szabadságharc után haditörvényszék elé állították, s csak 1850-ben foglalhatta el újra tanszékét. 1855-ben észak-amerikai tanulmányúton járt. Idehaza pedig az Ipartanodából átalakult Műegyetem tanára lett. A kőszenek vizsgálata mellett a hazai ásványvizek elemzése is jelentős eredménye volt. Botanikával és Pécs flórájával is foglalkozott. 1892. július 5-én hunyt el Budapesten. Detre János (Folytatás az 1. oldalról) mondani minden jelenlévő. A salgótarjáni gyülekezet pedig énekkarának szolgálatával tette ünnepélyesebbé ezt az alkalmat. Mi őszinte szívvel reméljük, hogy ez az ünnepség nem valaminek a lezárása volt, hanem új kezdet; hogy a megújult templomban Isten megújult népe vehessen erőt az Igéből, hogy betölthesse küldetését, amit maga Isten bízott rá; hogy vehesse a vigasztalás evangéliumát és azt minél több embernek tovább tudja adni. Az ünnepi, testvéri találkozás nem a múltba, hanem a jelen feladatai felé fordított mindannyiunkat. És hogy ez megtörténhetett, azért egyedül Istennek legyen hála! Balicza Iván A megújított szécsényi templom megáldása: Garami Lajos esperes, dr. Nagy Gyula püspök, Balicza Iván lelkész
