Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-03-09 / 10. szám

HM I <— H--------------\------------------------------------------------------S I A Miatyánk — ma Mi Atyánk... Atyä! Ez volna Isten neve? Ez I megszólítása a neve nincs, illetve I megnevezhetetlen Istennek. Képe I nincs, alakja nincs, npve sincs. „Ne I csinálj magadnak istenszobrot...” I (2Móz 20,4.) Amennyire tilos Isten I ábrázolása, annyira hiábavaló I Mózes igyekezete is, hogy Istentől I kicsikarja a nevét. Isten így felelt I neki: „Vagyok, aki vagyok.” I (2Móz 3,14.) Majd meglátjátok és I megtapasztaljátok, az események I tanúskodnak majd, hogy vagyok, I és ki vagyok. Atya! Ő a neve nincs, illetve I megnevezhetetlen Isten, akiről be- I szélni nem lehet, akiről képünk I nincs, képét vászonra festeni, vagy I csak elképzelni sem lehet, képte- I lenség. Mégis az, akinek mindent I el lehet, el szabad és el kell monda- I ni. Segítségül hívni, imádni, hála- I adással dicsőíteni. „Hívj segítségül I engem a nyomorúság idején! Én I megszabadítlak, és te dicsőítesz en- I gém.” (Zsolt 50,15.) Atya! Ez nem képzeletünk al- I kotta kép, vagy név, hanem a Fiú­val való találkozásból született, naponként tapasztalt és látott sze­retet. „Én és az Atya egy va­gyunk”. (Jn 10,30) Ez az ,;EN” az Isten, aki úgy szerette a világot (Jn 3,16) Jézus a forrás, ő, az ő ismerete, a benne és általa adott hit ajándékoz olyan határtalan bizal­mat, hogy vele a megnevezhetetlen Istent így szólítjuk meg: „Mi Atyánk...” „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájun­kért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent.” (R 8,32) Az ő nevében mondhatunk el mindent. Atya! Minden aggodalom nél­kül merj így beszélni, és mindent elmondani. Amikor ugyanis imád­kozunk nem mi adunk, hogy mérni kellene meghallgatásra méltó em­bertől jön-e a szó. Amikor éppen semmid nincs, és semmi vagy, hívd segítségül és nem fog követ adni. Amikor imádkozol nem az az el­sődleges ki és milyen a gyermek, hanem az, hogy ki és milyen a „Mi Atyánk”. Kari Béla A finn nagykövet a Teológiai Akadémián Arto Mansala, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete, 1986. február 20-án - a finn-magyar nép és az evangélikus egyházak közötti testvéri kapcsolatok jegyében - látogatást tett az Evangéli­kus Teológiai Akadémián. A látogatáson a nagykövet beszélgetést folytatott a tanári kar tagjaival és „A finn-magyar kapcsolatok mai helyzete" címen előadást tartott. Iu A legismertebb finnországi magyarbarát MARTTI VOIPIO HETVEN ÉVES Teológiai Akadémiánk tisztelet- I beli doktora, s egykori növendéke, I Voipio Márton hetven éves. Az I említett két esemény között ötven I év telt el csendes, de hallatlan áldo- I zathozó szolgálatban. Finnország- I ban a legtermékenyebb magyar I barátunk. Öt nyelven folyékonyan I beszél, köztük anyanyelvén kívül a I legjobban magyarul. Több helyen teljesített lelkészi I szolgálatot, de élete fő tevékenysé- I ge az alkoholellenes finn társadal- I mi szervek szolgálatában telt el. I Esperesi ranggal és szociális taná- I csosi ranggal ment nyugdíjba né­hány évvel ezelőtt. De nem ment I nyugdíjba magyar szeretetében és barátságunkért gyakorolt tevé­kenységében. A finnek között leg­átfogóbb ismerője egyházi kapcso­latainknak. Cikkei mellett több mint húsz tanulmánya és könyve jelent meg az alkoholizmus kérdésében fin­nül, svédül, angolul, magyarul. Kapcsolatszerzésben testvér­gyülekezeteink legfőbb finn fele­lőse. Buzgóságán csak szerénysége tesz túl. Születésnapjának finn híradá­sában az ott szokásos szólás szere­pel: „ünnepnapján úton van”. Va­gyis elhúzódik az ünneplés elől. Mi mégis szívből és melegen nyújtjuk felé áldáskívánó jobbunkat. K. E. Evangélikus Elet 1986. március 9. A békeév nyitánya A Pest megyei és a Pesti egyház­megye együttesen tartotta lelkészi munkaközösségi ülését február 19- én. Az összevont munkaülés elő­adója Barabás Miklós, az Orszá­gos Béketanács főtitkára volt. Az együtt töltött délelőttön érezni le­hetett, hogy munkatársakat lát a jelenlevőkben és maga is olyan megszállottja a közös nagy fel­adatnak, akik között nincs szükség - rövid személyes bemutatkozáson túl - hosszadalmas, hivatalos is­merkedésre. Szabadon fogalmazott előadása arról győzte meg a hallgatóságot, hogy izig-vérig elkötelezettje a bé­ke ügyének, ismeri a békemozga­lom múltját, eredményeit, problé­máit és feladatait, másrészt elköte­lezett békemunkásoknak tekinti a lelkészeket, akik előtt nincs tabu kérdés és akiket nem most kell be­vezetni a békemunka ábécéjébe. Nem csupán a hallgatóság iránti udvariasság diktálta azokat az elis­merő szavakat, amelyekkel az egy­házak, benne evangélikus egyhá­zunk hazai és nemzetközi béke­munkáját értékelte. Tényekkel és adatokkal érzékel­tette a magyar békemozgalom meg­újulását. Munkájában sokszínűbb, dinamikusabb, szerteágazóbb, öt­letesebb, résztvevőit tekintve fiata­labb lett a mozgalom, amely képes elérni és mozgósítani a társadalom minden réteget és korosztályát. Ör­vendetesen terebélyesedik az egyes hivatások, foglalkozási ágak műve­lői között a munka, orvosok, peda­gógusok, művészek saját területü­kön egyre tudatosabban vállalják az elkötelezett szolgálatot az egye­temes emberiség legfőbb ügyének, a békének a megszilárdításában. Lakóközösségek, munkahelyi kol­lektívák és az ifjúság körében szám­talan kezdeményezés születik, me­lyek tág kereteket adnak az egyéni békevágy és tettrekészség gyakor­lati összefogásának. Az előadás elevenségéről tanús­kodik az az élénk vita, sok hozzá­szólás, ami követte. Kiemeli a kö­zös munkaülés jelentőségét, hogy a bevezető úrvacsorái istentisztelet szolgálatát dr. Nagy Gyula püspök végezte és iránymutató gondola­tokkal vett részt a tanácskozásban. Mellette több kedves vendég jelen­léte és aktív részvétele gazdagította az együttlétet. Lukács József egy­házügyi titkár képviselte a Pest me­gyei Tanácsot, dr. Fogd Mihály tit­kár a Hazafias Népfront Pest me­gyei szervezetét, Sándor István sze­mélyében pedig az Országos Béke­tanács munkatársát üdvözölhettük. A vendégek ajándékokról is gon­doskodtak, elhozták a Béketanács legújabb kiadványait, amelyeket a lelkészi munkaközösség sajat isme­reteik gyarapításában és a gyüleke­zeti munkában egyformán jól hasz­nosíthatják. A gyűlés résztvevői aláírásukkal csatlakoztak a Béke­tanács legutóbbi ülésének felhívá­sához, amely plakát formájában kerül a közeljövőben az egész ma­gyar közvélemény elé. Népszavazás a békéről, ezt a címet viseli a felhí­vás. 1 A két egyházmegyében méltó nyitánya volt ez a gyűlés a nemzet­közi békeévnek. Baranyai Tamás Őrizzük. a békét! 16Jt világháború puAzííkúa ultúv, at európai béta ötödik, éufacdíbcn, a lu/nadirózi bélit évében vaijjuk míg Utál ánug lul nuflkni ae emberiséget egy újabb háború/. Itahuzhofaró!1 Abékt ügye egyekmiA.iáte- rózt lal- fognunk, bárhol, bámjüy tánadalnu rendtzubeit éljünk i* a földön. Mi, a Itá/pá^nuátAÚben, a izociaJida fánadalom, épöé*él wurtaíi pogrounmvkká váia/atoltuk, hogy emberibb, ofthorumbb Itöulmiiujelití tercmhunk &naácadok inka/ui után rvtmethuiknik, magunknak th gyermikunknik, unokáinknak nyugodt éleid; at írónkhoz miit boldogulás alkotó oroméi kívánjuk UaXjufc, hogy on eufclav, fegyuakeefad nem, szabad veuilgeclebu a még míg sem, nűJetelf nemetdíkik (élét búit atom-, biológiai és vegyi fegyverektől migszabadíbt világát küzdünk Tiltakozunk a fegyveres beaoaíkozdsok, a háborús konftikJunok »Húsa elin, űriváború hilyeft aa új belőjél akoujuk, ftvaúnk abban, hogy bolygónk a békt világa lehet feflunkluil, tzarainUud, érzéseinkkű őnatuk a békét1 Hígult, Kegy * platók* diákunkkal, »íhwfayáM. kujiiafléniMil «gyűl honolt Wf) küldjék «1 m Omógw ftékxfoAocüu* . < 9 -£,u\,Lf-Vőr. Harangszentelés Bezin Uépucuracóua bocsátva 1906-ban,, ■ 'SdB a Mánectfcőfei békeévben, y |V ' 0RSIÁ60S KKETAMÁC5 V « Ritka és szép alkalom a harang­szentelés a gyülekezetek életében. Ezért is történt, hogy január 12-én vasárnap délelőtt a hóesés ellenére nagy számban gyülekeztek a hívek Beziről, Eneséről, Lébényből, de eljöttek messzebbről is, hiszen em­beremlékezet óta nem volt harang- szentelés a környéken. Bárány Gyula esperes a 12 éves Jézus törté­netét három pontba szedve, igehir­detésében arra mutatott rá, hogy milyen fontos dolog az, hogy a ha­rang hivó szavában a felnőtt Jézus szavát halljuk meg, de az is, hogy a templomot úgy tekintsük mindig mint Atyánk házát. Ez a harang, amelynek előteremtése megmoz­gatta a gyülekezetét, ezután is hí­vogassa egybe a gyülekezetei. A szentelés után a helyi lelkész, Böröcz Enikő kisbaboti lelkésznő és Zámbó Imre fehértói plébános áldást mondtak a harangra. Ez­után megszólalt a harang, majd az orgona és a gyülekezet hálaadó éneke. Érdekes színfoltja volt az ünnepségnek, hogy Böröcz Enikő hangfelvételről megszólaltatta a szomszédos mérgesi gyülekezet ha­rangjainak. hangját és röviden el­mondta történetüket. Ezután Kófiáry Feifenc helyi lel­kész ismertette a harang beszerzé­sének körülményeit. A gyülekezet tagjai az Evangélikus Élet hasábja­iról szereztek értesülést arról, hogy a szentgotthárdi gyülekezet egy 160 kg-os harangot ad el. A gon­dolatot rövid megvitatás után cse­lekedet követte és hamarosan köz­adakozásból összejött a harang vé­telára. Külön említést érdemel id. Papp Lajos testvérünk, aki 5000 Ft-ot adományozott. így teljesült a gyülekezet régi vágya, hogy a II. világháború során elvitt kisebbik harangját pótolhatta, külön öröm az is, hogy az eladó gyülekezet jó­szándékából egyházunkban ma­radt ez az alig ötven éves elárvult rábafüzesi harang. A harang felszerelése, ill. a szük­séges kisebb átalakítás társadalmi munkában történt, melyet ifj. Nagy György és Nagy Sándor va­lamint ifj. Székely István és Szabó Ferenc végeztek, de segítségükre volt Horváth Béla presbiter is. A helybeli termelőszövetkezet a harangszállításhoz kedvezményes fuvart biztosított. A templomi ünnepség után a nemrégiben kialakítptt vendéglő­ben, terített asztalok mellett foly­tatódtak a nap eseményei, ahol a vendégek és a helybeli gyülekezet tagjai egyaránt kifejezhették örö­müket. Az új harang szava, amely a már régebbtől használt nagyha­ranggal együtt is szépen szól, re­mélhetőleg még sokáig dicséri majd Istent és hívogatja templom­ba a híveket. Koháry Ferenc Teológiai Akadémia A Teológiai Akadémián rendszeresített heti Fórumok keretében február 25-én Né­meth Jenő a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának el­nökhelyettese a Teológiai Aka­démia tanári kara és hallgatói előtt, a tájékoztatáspolitika ak­tuális kérdéséről nagy érdeklő­déssel kísért előadást tartott. Az alkalmon vendégként részt- vett Grnák Károly az Állami Egyházügyi Hivatal osztályve­zető-helyettese is. „A magyar nemzetnek volt nagy és sok , vétke, S büntetéseit már átszenvedte ő, De erénye is volt, és jutalmat érte Még nem nyert... jutalom lesz majd a jövő.” (Petőfi Sándor 1848. április) Az 1848. március 13-i bécsi forrada­lom hírére Pesten is kitört a forrada­lom. A kezdeményező szerepet a márci­usi ifjak: fiatal írók, egyetemisták vit­ték, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi János, Jókai Mór és mások. A márciusi forradalom eredményez­te a. Batthyány-kormány kinevezését. A tárcák többsége az ellenzéki pártnak jutott. Deák Ferenc az igazságügy, Sze­mere Bertalan a bel ügy, Eötvös József a kultusz, Klauzál Gábor a földműve- lés-iparügy, Kossuth Lajos a pénzügy, Széchenyi István a közlekedésügy, Mé­száros Lázár a hadügy, a konzervatív herceg Eszterházy Pál a király személye körüli miniszteri tárcát kapta. A kormányra rendkívüli feladatok és nehézségek vártak. A bécsi udvar Utókban a reakciós erőket támo­gatta. Országszerte folyt a nemzetőrség szervezése. Július 11-én Kossuth Lajos könnyeket fakasztó beszédére az or­szággyűlés megszavazta a 200 ezer újoncot és a hadsereg szervezéséhez szükséges hitelt. „Uraim! - kezdte beszédét a beteg­ségtől sápadt Kossuth - Midőn e szó­székre lépek, hogy önöket felhívjam, mentsék meg a hazát! E percnek irtóza­tos nagyszerűsége szorítva hat keblem­re. Úgy érzem magam, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót, mely felkiáltsa a halottakat, hogyha vétke­sek vagy gyengék, örök halálba vissza­Az 1848-49-es szabadságharc és következményei Vas megyei kitérőkkel RÉSZLET MESTERHÁZY SÁNDOR: KÉT VAS MEGYEI FALU A TÖRTÉNELEMBEN (OSTFFYASSZONYFA ÉS CSÖNGE) című lektorálás alatt állö munkájából süllyedjenek, ha pedig van bennük élet­erő, örök életre ébredjenek. - Uraim! a haza veszélyben van!” Kossuth kérésére Nyári Pál megha­tódva, jobbját magasan esküre emelve kiáltotta: Megadjuk! Megadjuk! Lelke­sedéssel kiáltották szintén esküre emelt kézzel a képviselők mindnyájan: Meg­adjuk! Kossuth szemében is könny-csillant meg, kezét szivére szorította: Ezt akar­tam kérni, leborulok a nemzet nagysá­ga előtt, s csak azt mondom: „'Annyi energiát a kivitelezéshez, mint amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlás­ban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni.” Kossuth' szavára tízezrekre szaporo­dott a szabadságharcba indulók szá­ma. Qrszágszerte nagy volt a lelkese­dés. Kemenesalja és néhány Rábamen- ti község (Ostffyasszonyfa, Csönge, Répcelak, Nick, Üraiújfalu, Jákfa) pl. egy zászlóalj huszárt állított fel. Ebből egy század az ostffyasszonyfai Ragyo­gónál maradt a Rábahíd őrzésére, a zászlóalj nagyobb része Görgey seregé­vel Komáromba vonult vissza. Császá­ri katonák később a Ragyogót feléget­ték, a hidat lerombolták. Ostffyasszonyfa és Csönge neve úgy is be van írva az 1848-49-es szabadság- harc történetébe, hogy Vidos Márton huszárkapitány és Ostffy Sándor (Lajos nagybátyja) részt vettek benne. Har­coltak a bányavárosoknál és a szolnoki csatában. Ostffy Sándor Szolnoknál megsebesült a homlokán és bal lábát is átlőtték. A világosi fegyverletétel után Olaszországba került, harcolt Garibal­di seregében Verona és Bergamon dombjain. Velencében vetette le a kato­naruhát és tért haza. Csöngéről Guoth Ferenc, evangéli­kus lelkész és Horváth Elek (született Csöngén 1827. aug. 28-án) vett részt a szabadságharcban. Horváth Elek a vi­lágosi fegyverletételkor egy selyem­zászlót derekára csavarva hazahozott. Elárulták, elfogták, a kufsteini és bécsi j börtönben évekig sínylődött. Kiszaba­dulása után I860—68-ig kisczelli főszol­gabíró volt. 1861-től négy cikluson át .országgyűlési képviselő. Az első kettő­ben és negyedikben a rumi kerület kép­viselője, a harmadikban Kisczellé. Ez idő alatt sokat tett Kisczellnek vasúti központtá fejlesztéséért. A szabadságharc történetében veze­tő szerepet töltött be Vidos József, ke- menesmihályfai közbirtokos. Közéleti tevékenységéről születésének 180. esz­tendős évfordulójáról a Vas Népe 1985. ápril. 18-i számában Tilcsik György (Megyei Levéltár ig. helyettese) számol be, Széchenyi barátjából Kossuth har­costársává címen. Batthyány Lajos mi­niszterelnök 1848 júniusában a Dráva Vidos József (1805-1849) Kossuth hadseregében védelmére rendelt háromezer főnyi nemzetőrezred parancsnokává nevezte ki, szeptemberben kormánybiztosi megbízatással a Vas megyei népfelkelés élére állította. A nagykanizsai győze­lem után Vidos József lemondott nem­zetőrparancsnoki megbízatásáról, „de kormánybiztosként Vas megye elfogla­lásáig, 1848 decemberéig, hived és nagy odaadással szolgálta az önvédelmi há­ború ügyét.” Fiatalon, 44 éves korában kolerában megbetegedett és 1849. aug. 3-án meghalt. Szombathelyen utcát ne­veztek el róla, ez is őrzi emlékét. Ostffy Sándort apja, Lajos biztatta, induljon a szabadságharcba. Családjá­ban kis gyermeket vártak. „Fiam - mondta az apja - első a haza, csak menj a Drávához, a gyermeket, akit vársz, mazsolaszőlővel köszöntőm”. (LeáM' született, Róza, későbbi Ajkay Gyulané). Ostffy Sándor elment a hon­védsereg sok ezer katonájával. Ostffy Sándor és Batthyány Lajos (1806-1849), első magyar felelős mi­niszterelnök között meleg baráti vi­szony alakult ki. Többször volt vendég Ostffy Sándornál az Ostffy-kastélyban. Éjszakai fekvőhelyét Batthyány- díványnak nevezték. Ma is megvan a család birtokában. Tudjuk, hogy a kezdeti sikerek, győ­zelmek után mégis elbukott a szabad­ságharc. I. Miklós orosz cár 1849 júni­usában a császári sereggel együttműkö­dött, s a többszörös túlerővel szemben nem tudott győzni a honvédsereg. Köz­ben vereséget szenvedett Bem József (1799-1850) lengyel tábornok serege is Erdélyben. 1849. július 31-én lezajlott segesvári csatában Petőfi Sándor is el­esett. Augusztus 9-én Haynau, a csá­szári fővezér Temesvárnál győzött a szabadságharc utolsó nagy csatájában. A forradalom utolsó érintetlen had­serege Görgey Artúr (1818-1916) kezé­ben volt. Azt állította, hogy sikerrel tárgyalhat majd az orosz fővezérrel, Paszkievics herceggel. Az események­től kényszerítve Kossuth Lajos a kor­mányával együtt lemondott. Augusz­tus 11-én este átadta a hatalmat Gör- geynek. ő meg a hatalom birtokában augusztus 13-án Világosnál feltétel nél­kül letette a fegyvert. Paszkievics ezt írta a cárnak: „Magyarország Felséged lábai előtt hever". Ilyen szomorúan végződött a sok véráldozatot követelő magyar szabadságharc. Kossuth Lajos (1802-1894), a ma­gyar nemzeti függetlenségért, a feu­dális kiváltságok felszámolásáért s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelmek legna­gyobb egyénisége kénytelen volt a vi­lágosi fegyverletétel után elhagyni a hazáját. Több ezer honfitársával me­nekült először török földre, aztán Angliába, Amerikába. Életének utol­só három évtizedét az olaszországi Turinban töltötte. Vele volt családja is és nagyon sokan látogatták emigráció­ja idején. 1889. június 5-én Turinban 845 magyar ember látogatta meg, utolsó nyilvános beszédét intézte hoz­zájuk. Kossuth Lajos, a magyar nemzet nagy fia 1894. március 20-án meghalt. - Március 28-án búcsúztatták a val- densek turini templomában nagy rész­vét mellett. Holttestét hazaszállították, április 1-én a nemzet gyászához méltó ünnepiességgel örök nyugalomra he­lyezték a kerepesi temetőben. Dicső emlékét őrzi és áldja ma élő magyar népünk az országhatárokon belül és kívül!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom