Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-06-29 / 26. szám

\ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 51. ÉVFOLYAM 26. SZÁM 1986. JÚNIUS 29. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 5. VASÁRNAP ÁRA: 5,50 Ft ( \ \ Aki erős hittel és szilárd reménységgel hiszi, hogy Isten gyermeke, az valóban az is, mert ilyent senki sem hihet Szentlélek nélkül. Ha hiszed, hogy bűneidért csak Krisztus fizethet meg, - jól teszed. De emellett hidd azt is - ma­gad soha, csak a Lélek ébreszthet benned ily hi­tet, - hogy bűneid Krisztusért valóban meg van­nak bocsátva. Ez az a bizonyosság, melyet a Szentlélek ad a mi lelkűnknek. (Luther) \ __________________________________________________;_______ Az Egyházközi Békebizottság közgyűlése Békemunkánk motívumai STÁLSETT FŐTITKÁR BUDAPESTEN Előremutató öröm Bakonycsernyén Az újpesti'baptista gyülekezet közel­múltban elkészült, a közösségi életet sokfeleképpen segítő, ugyanakkor azonban áhítatot is keltő szép gyüleke­zeti központjában június 6-án tartotta közgyűlését az Országos Béketanács Egyházközi Békebizottsága, melyben a nem római katolikus egyházakon kívül az izraelita felekezet is képviselve van. Az egyházi békemunka mai felada­tait taglaló előadásában dr. Tóth Ká­roly református püspök tartózkodott a közismert tények és gondolatmenetek ismétlésétől: az egyházi békemunka motívumairól, céljairól és sajátos mód­szereiről beszélt. A motívumokkal kapcsolatosan megállapította, hogy hitünk alapjai bő­séges indítást adnak erre a munkára, de három kísértéssel gyakran találko­zunk. Az elsői ha a békességet csak a lelki síkon értjük, vagyis elspiritualizál- juk; a második, ha a problémákra meg­oldást csak a végső beteljesedésben vá­runk, vagyis, ha mindent eszhatologi- zálunk; a harmadik pedig, ha a pesszi­mista emberszemléletet tartjuk igazán keresztyéninek, s ezzel minden földi igyekezetét bénítunk. A célok tekintetében fontos, hogy világosan különbséget tegyünk rövid­távú és hosszútávú célok között. Hosz- szútávú cél a földi béke, rövidtávú cél pl. a konkrét leszerelési javaslatok ér­demi megítélése és ennek megfelelő tá­mogatása. Századunk az eddigi legvé­resebb, mégis annyi eredményt elköny­velhet a békemunka, hogy a mai hábo­rúkat egyre rosszabb lelkiismerettel folytatják. A módszerek között fontos a tájé­koztatás. ' A bonyolult problémákat egyszerű, érthető nyelvre kell lefordíta­ni, hogy közel vihessük őket az embe­rekhez. Másik fontos feladat a tehetet­lenség érzésének feloldása, valamint a különböző csoportok közötti együtt­működés és összefogás lehetőségeinek felkutatása és kihasználása. Az ülésen megjelent Sarkadi Nagy Barna elnökhelyettes és Bai László fő­osztályvezető az Állami Egyházügyi Hivatalból. Sebestyén Nándomé, az Országos Béketanács elnöke - akit Sándor István ny. osztályvezető is elkí­sért -, köszöntötte a közgyűlést és ki­tüntető emléklapokat nyújtott át. Dr. Aranyos Zoltán református zsi­nati tanácsos, ^ békebizottság főtitkára jelentést tett az elmúlt időszak munká­járól. A közgyűlés rövid megbeszélés után nyilatkozatot fogadott el, mely­nek szövegét lapunk külön közli. A bi­zottság teológiai albizottságot hívott létre, melynek elnöke dr. Nagy Gyula evangélikus püspök, egyházunk részé­ről pedig tagja Keveházi László és Tóth-Szöllős Mihály esperes. R. A. NYILATKOZAT Az Országos Béketanács Egyházközi Békebizottsága - kifejezve a benne együttmunkálkodó protestáns, szabad- egyházi, orthodox és izraelita gyüleke­zetek hívő tagjainak álláspontját is - újra hitet tesz a társadalmi igazságos­ság, haladás és a béke ügye mellett - hazánkban és a világ népei között. Mi, hívő emberek is cselekvő módon részt kívánunk venni a békéért és az emberiség megmentéséért folytatott fá­radozásokban. Készek vagyunk ezért együttműködni minden vallásos és bé­keszerető emberrel hazánkban és az egész világon. Kívánatosnak tartjuk a párbeszéd kiszélesítését és elmélyítését a béke és a világméretű társadalmi igazságosság hívei között, hogy mun­kájuk minél hatékonyabb és eredmé­nyesebb lehessen. Hitünkből fakadó elkötelezettséggel hozzá kívánunk járulni az egész népünk javát, boldogulását munkáló célkitűzé­sek megvalósításához. Támogatjuk ha­zánkban a társadalmi közmegegyezést, a magyar békemozgalmat és kormány­zatunk következetes békepolitikáját. Egyetértünk minden olyan javaslat­tal - bárhonnan származik amely a békét és a leszerelést kívánja szolgálni. Nagy fontosságúnak tartjuk és támo­gatjuk, mert ésszerűnek tekintjük, a Szovjetuniónak a leszerelésre, a feszült­ség és a háborús veszély csökkentésére irányuló megújuló kezdeményezéseit, többek között az atomrobbantások moratóriumának egyoldalú meghosz- szabbítását. Sok megválaszolatlan kér­dést vet fel a hívő, vallásos emberek között: miért nem felel az Egyesült Ál­lamok kormánya méltó módon ezekre a javaslatokra úgy, ahogyan a békesze­rető emberek milliói azt joggal elvár­ják. Elítéljük az Egyesült Államoknak azt a törekvését, hogy megsemmisítse az atomfegyverkezés csökkentését cél­zó korábbi tárgyalások során a SALT II szerződésben már elért eredménye­ket, s azt, hogy védelmi intézkedésnek akarja feltüntetni a fegyverkezés kiter­jesztését a világűrre, ami által esztelen mértékig kívánja fokozni a fegyverke­zési hajszát, felelőtlenül elviselhetetlen terheket róva ezáltal az éhséggel és tár­sadalmi gondokkal küzdő emberiségre. Ismételten felemeljük szavunkat az egyenlő biztonság elve mellett, a fegy­verzet minél alacsonyabb szintjén. Kö­vetendő és elérhető célnak tekintjük az atomfegyverektől mentes világot az ez­redfordulóra. A Nemzetközi Béke Év gondolatát magunkévá téve minden erőnkkel szol­gálni kívánjuk a leszerelés, a népek kö­zötti bizalom és barátság, együttműkö­dés és béke, s minden ember boldog életének ügyét a földön. Kérjük és buzdítjuk gyülekezeteink minden tagját: — egész társadalmunk­kal és népünkkel együtt - vegyenek részt abban a népszavazásban, amelyet a magyar békemozgalom kezdeménye­zett: a felhívást aláírva fejezzék ki, erő­sítsék meg társadalmi felelősségüket és békeakaratukat. Javasoljuk: a testvéri Katolikus Bé­kebizottsággal együtt, a béke éve alkal­mából - ifjúságunk széles körű és foko­zott bevonásával - nagyszabású közös rendezvényben adjunk nyomatékot a vallásos -emberek társadalmi elkötele­zettségének és/békeszolgálati készségé­nek; kifejezve elvárásunkat és támoga­tásunkat, közös nyilatkozattal fordul­junk az idén ősszel Dániában tartandó Nemzetközi Békekonferenciához, amely reméljük sikeres kísérletet tesz arra, hogy előmozdítsa a megosztással fenyegető nemzetközi békémozgalmi erők egységesebbé tételét. Imádságos reménységet táplálunk arra vonatkozóan, hogy Isten kegyel­méből megvalósul a béke világ-zsinat, amely a világon élő minden keresztyén egyház és ember békeakaratának egy­ségét a hitvallás elkötelező és erkölcsi­leg is mozgósító erejével megfogalmaz­za és kifejezi. Felhívjuk a nagytekinté­lyű és széles köröket mozgósítani tudó nemzeti és nemzetközi keresztyén öku­menikus szervezeteket és támogatá­sunkról biztosítjuk őket: tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a béke-világzsi- nat létrejöttéért. Készek vagyunk nem­zeti szinten - a legszélesebb ökumeni­kus keretben együttműködve - minden olyan lehetséges és szükséges lépést és intézkedést megtenni, amely előmoz­dítja és előkészítheti a béke világzsina­tot. Együttműködésre irányuló készsé­günket nyilvánítva és felajánlva a Ka­tolikus Békebizottságnak, felhívjuk az Egyházközi Békebizottság köréhez tar­tozó vallásfelekezetek lelkipásztorait és gyülekezeteit: augusztus 9-röI 10-re vir­radó éjjel, országszerte, lehetőleg minél több templomban - ahol annak feltéte­lei megvannak, ökumenikus szellem­ben és összetételben - legyen együtt a hívek kisebb vagy nagyobb gyülekezeti csoportja és értelemmel és akarattal, önmegtartóztató böjtölésben, ének­mondásban, a szent iratok tanulmá­nyozásában, elmélkedésben és buzgó imádkozásban az atomháború pusztító rémének elhárításáért, a leszerelésért, az emberiség boldog, békés életéért és jövőjéért - figyelve az intésre: „tartas­sanak könyörgések, imádságok, esede- zések minden emberért... minden mél­tóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk...” (lTim 2,1-2). Egyházunk vendégeként június 6. és 10. között Budapesten tartóz­kodott Gunnar Stálsett, a Lutherá­nus Világszövetség genfi főtitkára. Útja során először dr. Káldy Zoltán püspököt, a Lutheránus Vi­lágszövetség elnökét kereste fel otthonában. Kifejezte a Világszö­vetség vezetőségének és genfi mun­katársainak legmelegebb jókíván­ságait a betegségéből gyógyuló el­nökének, s egyúttal tájékoztatta őt a Világszövetség életének legújabb fejleményeiről. * , Június 8-án, vasárnap délelőtt, ünnepi istentiszteleten hirdette Is­ten igéjét, János evangéliuma 12,20-26 alapján, a budavári templomban. Az egyháznak nem­csak szóval, hanem cselekedetek­kel, egész életével is hirdetnie kell Krisztus evangéliumát a maga sa­játos helyzetében, mindenütt a vi­lágon - mondotta -, mivel az evan­gélium, to vábba_dása nemcsak pré- dikálással, hanem ugyanúgy a szolgálat cselekedeteivel is törté­nik, s ez a kettő sohasem szakítha­tó el egymástól. Az életünk igehir­detése pedig Jézus igéje szerint csak az 0 követésével, a saját éle­tünk másokért való odaáldozásá- val történik - hangsúlyozta igehir­detésében Stálsett főtitkár. Vasárnap délután Visegrádot és a Dunakanyart látogatta meg a főtitkár. Június 9-én, hétfőn dél­előtt, az országos egyházi tanácste­remben a Teológiai Akadémia, a munkaágak és a két budapesti egy­házmegye vezetőivel találkozott. Érdekes beszámolót tartott a Vi­lágszövetség ez évi munkájáról, külön is kiemelve ebből az evangé­liumhirdetés és a világ békéjéért végzett egyházi szolgálat jelentősé­gét. Kérdésekre válaszolva részle­tesen szólt a béke-világzsinat elő­készítéséről, valamint a Lutherá­nus Világszövetség fáradozásairól a béke, a társadalmi-gazdasági igazságosság és az emberi jogok kérdéseiben. Látogatása során ta­lálkozott dr. Görög Tibor ökume­nikus főtitkárral is, aki tájékoztat­ta őt a magyar egyházak mai öku­menikus kapcsolatairól. Budapesti tartózkodása befeje­zéseként Stálsett főtitkárt dr. Nagy Gyula püspökkel együtt fogadta hivatalában Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, és Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal általá­nos elnökhelyettese, és másfél órás, értékes megbeszélést folytat­tak a nemzetközi élet és az egyhá­zak időszerű kérdéseiről. A Lutheránus Világszövetség főtitkára június 10-én utazott el Budapestről. ÉLŐ VÍZ így kezdődött az európai keresztyénség - hol tart ma? Demetriosz ­aki csődöt mondott bálványaival ApCsel 19,23-40. Efezus akkori jelentős római tarto­mányszékhely volt. Óriási forgalom, folyami, tengeri kikötő, bábeli nyelvza­var. Jelentős volt a rendkívül sokféle eredetű pogány, és a zsidó vallás keve- redettsége. A híres római pogány Diá­na a vadászat istennője, előbb görög változatban Artemisz, k termékenység isteneként részesült nagy tiszteletben. Több mint 10 ezer négyzetméter alap- területű óriási temploma az ókor hét csodái egyikének számított. Száznál több 20 méter magas oszlop tartotta mennyezetét. Benne az istennő hatal­mas fekete szobra mindenféle állatfor­mával „ékesítve”. A mai turistaszokás­hoz hasonlóan szinte a város jelképe­ként vásárolták a templom ezüst relief­jeit ereklyének, emléktárgynak vagy házioltárnak. Ebből kiterjedt ipari és kereskedelmi hálózat jól jövedelmezett. Pál Efezusba érkezése előtt már zsidók­ból megtért, másrészt Apollósz által misszionált, ún. „keresztelő János- keresztyének” alkottak itt kis keresz­tyén gyülekezetét. Pál közel két és fél éves igehirdető szolgálatának gyümölcseként egyre többen lettek Krisztus követői. Ezek már elfordultak a néma bálványoktól. Észrevehetően megcsappant a „kegy­tárgyakból” származó jövedelem. Jé­zus földi működésének a vége felé is az irigység ősbűne fogta el az anyagi érde­kekkel párosulva a főpapok és farizeu­sok \ szívét: az lesz a következmény, hogy „elveszik tőlünk a helyet is és a népet is” (Jn 11,48) és: „látjátok, hogy az egész világ Őt követi!” (Jn 12,17)... Demetriusz és társai is úgy érezték, ha ez így megy tovább, „mesterségünk tönkre jut”. Az igazi okot a magaszto- sabb megokolás szépíti: „a nagy isten­nőnek, Artemisznek a templomát is semmíbeveszik és így ő, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel, el fogja veszteni dicsőségét.” (27. vs.) így lehet egyes lelkek, széles rétegek, sőt egész világrész haraggal, gyűlölettel vé­delmezendő ügyévé tenni kevesek érde­két. A feltüzelt óriási tömeg egy ember­ként ordítja a bedobott jelszót: „Nagy az efezusi Diána!” Mint egy film felfo­kozott drámai jelenetében, gyorsan változnak az arcképek, magatartások, események. Nem tudjuk, hogy egy mö­göttes szándék, sugalmazás mivé telje­sedik. .. így van a bűnnel is. Az Éden- ben is elhangzott egy nagyon ártatlan­nak látszó barátságos érdeklődő kér­dés és abból „minden emberre elhatott a kárhozat”. (Rm 5.) S e tulajdonkép­pen semmitmondó általánosság az egyént apró hangyaként elsöprő ten­gerré dagad: „Bűneim álja, mint a ten­ger, hullámaival elfödött” (Zst 38, S) így konkretizálódik sátán műve az egyén és az egész emberiség szenvedé­lyére és szenvedésére. Pereg a film. Va­laki bedobja a tömeggyűlés javaslatát. És pszichológiai törvényszerűséggel tízezrek rohannak az óriási körszinház- ba. „Feltámadt a tenger.” Isten meg­őrizte Pált az értelmetlen mártíromság- tól. Mint most, és egykor a háborgó tengert lecsendesítette (Mt 8.), úgy nyugtalan bűnbánó szíved is dicsérheti őt: „... Örömömet megédesíted, Há­borgó szívem csendesíted, Örök na­pom.” id. Győri János A 20ű éves bakonycsernyei templom Vannak élmények, amelyek elmon­dásához kevés az emberi szó. Tudom, hogy csak töredékét vagyok képes mindannak visszaadni, ami Bakony- csernyén Cantate vasárnapján történt, amikor is a gyülekezet 200 éves templo­mát ünnepelte. Sokat kellene írnom már a megelőző időszak munkáiról is. A gyülekezet többszázezer forintnyi áldozatáról, és a már nem is számszerűsíthető nagyságú önkéntes munkáiról, amelyek révén a templom az ünnepre megújulhatott. Részletesen kellene írnom a készülő­désről, vendéglátásról, a mintegy ezer vendég részére gyönyörűen terített asz­talokról is. Hiszen hazálátogattak mindazok, akik elszármaztak a falu­ból, de különbuszok és számtalan autó húzta a környező gyülekezetek tagjait is. És nemcsak futólag kellene említeni a hatalmas ünnepi gyülekezetei, amely­ből többszázan be sem fértek a temp­lomba. Mindez sok egyébbel együtt fe­lejthetetlen emlék mindazok számára, akik jelen voltak. De akkor még min­dig csak a külső körülményekről szól­tam. A lényeg pedig most is az ünnep tar­talma, üzenete volt. Az az öröm, ame­lyik érzékelhető módon volt jelen. Az a közösség, amit a sok száz úrvacsorázó átélhetett. Az a hálaadás, amelyik meg­fogalmazódott dr. Nagy Gyula püspök igehirdetésében is, aki az ünnepre fele­ségével együtt közénk érkezett. Cantate vasárnapja volt. A 200 éves templom­ban zengő ének és zene Istennel köt össze bennünket - hangzott az igehir­detésben az ének vasárnapjára történt utalás. Öröm és hálaadás van bennünk a 200 éves templomért. Még inkább Isten szabaditásáért, amelyik bűnből és haláltól való szabadítás. Ebből fakad az igazi öröm, boldogság és hálaadás éneke. A mennyei gyülekezet énekében ez már teljes, maradék nélkül való. A mi énekünk közben még kísértenek a bűnök, megfogyatkozik a szeretet, gyakran könny hull a szemünkből. Volt mindez a bakonycsernyei gyüleke­zet történetében is. Mégis minden ének a reménység éneke, hiszen húsvét utáni ének. Abból fakad, hogy a kereszten Jézus megküzdött a bűnnel, és ajándé­kozza a győzelmet bűn és halál felett. Az igehirdetésben megfogalmazódó öröm és hálaadás határozta meg az ünnepi közgyűlés légkörét is. A gyüle­kezet lelkésze a templom két évszáza­dos történetét azzal foglalta össze: az marad meg legtovább, amit az Istennek adunk! Ezt tanúsítják a templomot ide álmodó ősök is. Építő kezük föld már a templomot szerető szívükkel együtt, de amit Istennek adtak munkában, sze- retetben, tovább él, és otthona késő utódaiknak is. Majd melegszavú köszöntések hang­zottak el. Dr. Nagy Gyula püspök után Boleraczki István tanácselnök szólt ar­ról, hogy aki a községet magáénak érzi, hovatartozásától függetlenül büszke le­het a gyönyörű templomra és környe­zetére. „Itt egy múltjával is törődő, azt felvállaló közösség van. Nagyon örü­lünk annak, hogy szépen rendezett köz­ségünk ékszerdobozán, a templomot és környékét egy régi, de új fényben ragyogó drágakőként tudjuk elhelyez­ni. Én szeretném ennek a közösségnek azt a hatalmas mennyiségű munkát megköszönni, amellyel ezt elérték” (Folytatás a 3. oldalon) A mögeldorfi énekkar hazánkban (cikkünk a 3. oldalon) '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom