Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-04-27 / 17. szám

Evangélikus Élet 1 986. április 27. A Miatyánk — ma Gyülekezeti munkások találkozója ...BIZTATÓ KEZDET... Mindennapi kenyerünket A mindennapi kenyér hívő és nem hívő számára szent dolog. Különböző oldalról nézzük ugyan, de mindkét részről nagy becsben tártjuk. Noha ez a Miatyánk köze­pe, az imádkozok szivében rend­szerint éppen úgy az első helyre kerül, mint a nem imádkozókéban. Más dolgokkal kapcsolatban elné­zőbben ítéljük meg jóléti társadal­munk pazarlásait, ám rögtön ke­mény bírálatot mondunk és meg­vetéssel nézünk azokra, akik ke­nyerünket bitangolják. Viszont jó érzés tölti el akkor a szívünket, ha láthatjuk megbecsülésének legap­róbb jeleit: a megszegés előtti ke­resztrajzolás szép pillanatát, vagy a véletlenül leejtett kenyérdárab megcsókolását, vagy egész egysze­rűen a szép fehér kendőbe történő betakarását. A mindennapi kenyér az élet: testünk nélkülözhetetlen táplálé­ka, múlandó életünk alapvető szükséglete. Egyikünk számára sem természetes, mert földübörög­nek érte lépteink, ha nincs és hálás szívvel nyugtázzuk, ha van. De va­lóban hálás-e a szívünk? Könnyen kialakul a közöny a természetessé váló dolgokkal kapcsolatban. Napjainkban, amikor évtizedek óta van munkánk és van minden­napi kenyerünk, nem lett-e úrrá rajtunk ez a közömbösség? Egy étteremben megrendezett díszebéden gyülekezetünk 30 tagja közös, hangosan elmondott imád­sággal kezdte el az étkezést, nem kis meglepődést kiváltva ezzel a mellettünk étkező gimnazistákból. De nem a meglepődött diákarcok gondolkoztattak el, hanem azok az örömtelen, szenvtelen és unat­kozó tekintetek, amelyek egész ott­létünk alatt jellemezték őket. Mintha a szépen felépített, új étte­rem, ahol asztalhoz ülhetünk és a finom ételeket elfogyaszthatjuk, a világ legtermészetesebb dolga vol­na! Pedig volt már másképpen és lehetne is! Társadalmunk jó rend­jének köszönhető, hogy most így élhetünk. Mindebben Isten jósága és gondviselő szeretete nyilvánul meg hitünk szerint. Amikor tehát Hozzá imádkozunk és ezt kérjük, akkor társadalmunk jó rendjéért, vezetőinkért imádkozunk. Bizony méltán került új címerünkbe a mindent átölelő „arany-kalász”. Ha pedig - mint eddig is - meg­kapjuk a mindennapi kenyeret, há­lás szeretettel vegyük! Weltler Sándor Bemutatjuk templomainkat MEZÖBERÉNY II. (Folytatás az 1. oldalról) Alder és Pumer) munkáját 1818- ban szentelték fel. 1862-ben szentelték fel templo­munk orgonáját, amelyet Saskó Márton, a Nyitra megyei Brezova hires orgonaépítő mestere készí­tett. Ez az orgona országos vi­szonylatban is a legjobbak közé tartozik. Alátámasztja ezt a véle­ményt az a tény, hogy 1972-ben a „Bach Arnstadtban” című, né­met-magyar koprodukciós film felvételei itt készültek. A templom időnként esedékessé váló tatarozásait a gyülekezet min­dig pontosan elvégezte. A legutób­bi tatarozást 1984-ben úgy időzí­tettük, hogy a Lutheránus Világ- szövetség küldöttei közül többeket már a megújított templomunkban fogadhattuk.. . > ...... rXewploipupk^j;.4800t „tql^py ii;£ ^ szlovák származású evangélikus vallhatja magáénak. Ezért isten­tiszteleteink két nyelven folynak. Minden vásárnap és ünnepnap délelőtt 9-kor szlovák, fél 11-kor magyar és este szintén magyar is­tentiszteletet tartunk. Minden hét­köznap reggel szlovák istentiszte­letre (modlitbára) gyülekezünk. Szerdán pedig esténként énektanu­lással és bibliaórával egybekötött magyar nyelvű istentiszteletet tar­tunk. Szerény, csendes, de komoly munkával igyekszünk templomun­kat valóban Isten házává tenni és utódainkra átörökíteni. Petor János A Pest megyei Evangélikus Egy­házmegye április 5-e délelőttjén gyülekezeti munkások számára konferenciát rendezett Nagytar- csán. Ez volt az első alkalom, hogy a szokásos és bevált presbiteri, fel­ügyelői, kántori, énekkari és papnéi találkozók mellett sor került a gyü­lekezetekben hűségesen és elkötele­zetten szolgáló önkéntes munkások összehívására. Most a gyermek- munkában segítő laikus szolgatár­sak jöttek össze továbbképzésre és tapasztalatcserére. Már a bemutat­kozás első percei is örömöt és meg- hatódottságot tükröztek. Öröm volt látni-hallani a tinédzser korú fiatalok csillogó szemét, lelkes sza­vait éppúgy, mint az idősebb gene­ráció szeretetre építő, hitet sugárzó bizonyságtevését. A három nemze­déket képviselő 40 testvér jelenléte bizonysága volt annak, hogy a lel­készek sokirányú szolgálatukban nincsenek egyedül: Isten ajándékait láttuk magunk körül! Figyelemmel és érdeklődéssel hallgattuk Kevehá- zi Lászlómé az emmausi tanítvá­nyokról szóló bemutató tanítását a nagytarcsai bibliakörösökkel. A szemléltető eszközök egyszerűsé­ge, a bibliai történet mai alkalmazá­sa gyermeket, felnőttet egyaránt megragadott. A nagytarcsai gyüle­kezet katechetikai modelljét Gáncs Péter mutatta be. Eligazító, javasla­tokat is adó szavainak a gyülekezet­ben folyó élő gyermekmunka adott hitelt. Bálint József pedagógiai alapismeretekről szóló beszámolója közben mindannyian éreztük: a gyermekek között végzett mun­kánkban, hitünk és szeretetünk mellett, ezeket sem nélkülözhetjük. Valamennyi előadást eleven, gaz­dag tartalmú megbeszélés követett. Keveházi László befejező áhítatá­ban a legnagyobbra és legfonto­sabbra irányította figyelmünket: Jé­zus gyermekmunkájára. Az élő Krisztus ma is embereket mozgat, hív, gyűjt és megtart. A nagytarcsai gyülekezet vendéglátása után azzal a reménységgel búcsúztunk: biztató kezdet után biztató folytatás követ­kezik. .. Eszlényi László Tóth Árpád Lélektől lélekig Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. . Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszűrve a Tüdősök finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, jituanA és-osöndben ésTünődve figyelem-,■ Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? * : • S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Ö, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ö, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik! _____________________________________________:__________ Gá rdonyi Zoltán 80 éves Kevesen tettek annyit a magyar evangélikus egyházi zenéért, mint a református Gárdonyi Zoltán. Ze­nepedagógiai tevékenysége, zene­szerzői és tudományos munkássá­ga egyaránt maradandó értéke egy­házunknak is. Evangélikus felesége révén is kapcsolódik hozzánk. Budapesten született 1906. ápri­lis 25-én. Édesapja történész pro­fesszor, édesanyja zongoraművész. Benne mindkettőjük munkássága folytatódott. Zeneszerzési tanulmányait Ko­dály Zoltánnál végezte 1923-tól 1927-ig. Ezt követően Berlinben tanul olyan szellemi nagyságok­nál, mint Paul Hindemith és Ar­nold Schering. Ilyen magas szintű felkészültség után kerül a Soproni Evangélikus Tanítóképzőbe zene­tanárnak, 1931-ben. Tíz évet tölt itt. Keze alól egy egész nemzedék kitűnően képzett kántor kerül ki. Tanításának szuggesztív voltára utal, hogy tanítványai most is büszkén emlegetik, hogy Gárdo­nyi Zoltán tanítványai voltaké Mert tőle tanulni rangot jelentett. Ezzel egy időben az Evangélikus Teológiai Fakultáson is tanított egyházi zenét. Lelkészeink ez idő­ben végzett generációja tőle tanul­ta meg, mit jelentett és mit jelent ma is az, hogy „éneklő egyház” vagyunk. Soproni munkássága az egész város zenei életére is kihatott. Ve­zette a Soproni Szimfonikus Zene­kart, kamaraegyüttesekben vett részt, kórust vezetett. 1941-ben lett a Zeneművészeti Főiskola tanára. Elméleti tárgya­kat tanít és vezeti a Bach és Liszt zenéjével foglalkozó speciális kollé­giumokat. Egy időben a Középis­kolai Énektanár- és Karvezetőkép­ző tanszak vezetője is. A Zenemű­vészeti Főiskolán végzett munkás­sága ugyancsak nagy hatással volt. növendékeire. A munkára való ne­velés példaképe volt. Amit eddig elmondottunk róla, elegendő lenne egy emberéletre.« De Gárdonyi Zoltán tehetségéből, ere­jéből, munkaszeretetéből sokkal többre is tellett. Ugyancsak egy életműre elegendő kompozícióval ajándékozott meg minket. Úgy­szólván a zene minden műfajában alkotott valami maradandót. Ezek közül csupán néhány egyházzenei alkotást emelünk ki. Az 1978-ban hazánkban megje­lent „Magyar zsoltárok” c. kötet­ben a 26., 51., 54. és a 107. zsoltár feldolgozásával szerepel. Megzené- sítétte a 45., 46. és a 90. zsoltárt is. A zsoltárokhoz való kötődését jel­zi, hogy írt orgonára egy Zsoltár­rapszódiát és egy Zsoltár-fantáziát. Az 1977-ben megjelent evangéli­kus „Karénekeskönyv”-ben 15 mű­ve szerepel, köztük a „Szelíd sze­med Úr Jézus”, az „Énekesetek az Úrnak”, az „Isten nékem erőm, bizodalmám”-,' a „Paradicsomnak te szép élő fája” kezdetű mű. Új korálkönyvünk előmunkála­taiból is kivette a részét. Hasznos tanácsokkal látott el minket, sőt arra is szakított időt, hogy szemé­lyesen is bekapcsolódjék ebbe a fe­lelősségteljes munkába. Számos orgonaművével ugyan­csak az egyházi zenét gazdagította. Tudományos kutatómunkájá­nak középpontjában Bach és Liszt életműve áll. Liszt műveinek ma­gyarországi összkiadása anyagá­nak felkutatása, közreadása terén felbecsülhetetlen munkát végez. Isten iránti .hálával gondolunk arra, hogy továbbra is munkálko­dik. Szívből kívánjuk, hogy töret­len erővel végezze ezt a munkáját. Nyolcvanadik születésnapja alkal­mából tiszteletére számos ország­ban rendeznek hangversenyt Svéd­országtól Amerikáig, s természete­sen a Német Szövetségi Köztársa­ságban, ahol jelenleg él. Hazánk­ban Budapesten a Mátyás-temp­lomban és a Szent István Baziliká­ban, Szegeden, Debrecenben lesz műveiből hangverseny születésnapi megemlékezésül. Fasang Árpád r--------------------------------------n A SA JTÓOSZTÁLY KÖZLEMÉNYE! Értesítjük a Lelké- szi Hivatalokat, hogy az evangélikus éne­keskönyv 3. kiadásá­nak postázását a Sajtóosztály befejez­te. Kérjük a Lelkészi Hivatalokat, hogy az énekeskönyvek árát 3Q napon belül szí­veskedjenek befizet­ni. Kérjük a gyüleke­zeti lelkészeket mér­jék fel az esetleges további igényeket és arról június 15-ig ér­tesítsék Sajtóosztá­lyunkat. # V______________________') Bon hoeffer-ünnepsegek a Humboldt egyetemen II. Befejező rész A rendező szervek az egyetem teológiai szekciója és a Keresztyén Békekonferencia NDK-beli bizott­sága voltak. Leckekönyvemben még a Frigyes Vilmos egyetem sze­repel. Joggal kapta 1946-ban az új nevet, hisz W. v. Humboldt volt az egyetem alapítója és az általános nyelvészet megalapítója. Olyan ki­váló ember volt, hogy Éurópa „legnehezebb” nyelvén, magyarul is beszélt, s Tudományos Akadé­miánk tagja volt. A főbejárat cso­dálatos lépcsőházába belépve egy sokak által ismert klasszikus mon­dat fogad bennünket: a filozófusok a világot csak különbözőképpen magyarázták, de az a feladatunk, hogy azt megváltoztassuk... A lépcsőn felmenet azért úgy el­Koszorúelhelyez:ésre készültünk az egyetem udvarán. Izgalom fo­gott el, hisz vissza emlékeztem ott egy hősi emlékműre... annak fel­irata egy kicsit a m ásodik világhá­ború egy komponensét is jelentet­te: invictis victi victuri, azaz a le- győzhetetleneknek a most legyő­ző ttektől, akik azonban győzni fognak. Ezt a hősi emlékművet, amelyet az eljövendő győzteseknek * állítottak, az udvaron nem talál­tam. Az illuzórikus álmokkal együtt omladékká lett. Berlin 75 millió köbméter omladékával. hája tartotta. Meghatódottan mondott rövid emlékbeszédet Fink professzor. Délelőtt H. Müller (Berlin) és E. Bethge (Wachtberg NSZK) tartot­Koszorúelhelyezés a fasizmus áldozatainak emlékművénél a Humboldt Egyetem udvarán. Az egyetem tanárainak neve között Bonhoeffer is szerepel... Előtérben Fink professzor és Fedosi metropolita FOTÓ: S. Krüger gondolkodtam, vajon egészen ide­gen-e tőlünk ez az egyházon kívüli felismerés? Egyháztörténetileg nézve az egyház a meglévőt, a stá­tus quót szentesítette. De hisz egy konferenciáról érkeztem, s egy konferenciára jöttem, amely a val­lás nyugati formáját boncolgatta, s a világot a lélek mennyei utazásá­nak várótermeként értelmezte... Az bizonyos, hogy úton vagyunk, hogy nincs itt nekünk maradandó városunk. De az is bizonyos, hogy a mi Urunk is útban van, hogy megújítsa a világot, hogy hozza a teljességet, az Isten országát. Jöj­jön el a Te országod, ahol nem lesz könny és fájdalom. Vajon, ha mélyről jön a kiáltás nem kell-e valamiképpen a remélt jövőt a je­len ínségébe belehozni? Nem kell-e - egy kiváló hittudóssal együtt - azt vallanunk, hogy bár az egyház emberei a világot másként értelme­tak előadást. Úgy éreztem az elő­adások nyomán: önvizsgálatot kell tartanunk, hogy mennyire va­gyunk szabadok mások számára , mennyire vagyunk segítőkészei? c, mennyire vagyunk valóban „ég1 y- ház a világért”. Radikális kérdési ek ezek, ezért gyökeresen kell mf ig- újulnunk, a „másokért való F ;m- ber”, azaz Jézus által, hogy ,,h' asz- nálhatók” legyünk. Az idő sül rget! A teljes Bonhoefferre kell fi gyel- nünk. S Bonhoeffer keresztyén asége nem steril politikamentes k eresz- tyénség. Délután T. R. Peters (Münster) dominikánus pro' fesszor azokról az impulzusokról, szólt, melyeket Bonhoeffer a jel.en szá­mára ad. Este Fink professzor a francia dómban beszélgetést folytatott Bonhoeffer rokonaival, a Bethge házaspárral, s egykori hallgatói­val, Schönherr ny. püspiökkel, W. Bonhoeffer tegeli börtönének ablaka. E cellában írta izgalmas leveleit és verseit. zik, de - Isten megújítására várva, erről tanúskodva - a világ megvál­toztatását, a struktúrák humanizá­lását igenlenünk kell. Az ünnepséget a szenátus­teremben Fink professzor nyitotta meg. Klein professzor, az egyetem rektora arról beszélt, hogy a bon- hoefferi etikától áthatott egyházak és keresztyének a: marxistákban őszinte nyűt partnerekre találnak. S „Bonhoeffer intellektuális becsü­letessége számunkra is jelentős”. Az ünnepségen dr. Vámos József professzorral, Akadémiánk dékán­jával és dr. Jánossy Imre, ny. pro­fesszorral (Debrecen) vettünk részt. Mächler lelkésszel és e sorok írójá­val. ✓ A búcsúesten az NDK kormá­nya fogadást adott, melyen Engels professzor miniszterhelyettes, a Kormány, Klein rektor az Egye­tem, Heinrich főosztályvezető az Egyházügyi Államtitkárság nevé­ben vett részt. Igen jó légkörben sokan nyilat­koztak meg, marxisták és keresz­tyének a három kontinensről, egyértelműen juttatták kifejezésre azon meggyőződésüket, hogy a bé­ke ügyében minden lehetségest meg kell tenni. Meg kell tenni hisz az idő sürget! Lehel Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom