Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-04-27 / 17. szám
Evangélikus Élet 1986. Április 27, J3 QQ * GYERMEKEKNEK 2 Sám 15 és 18 Hogyan büntet az Isten? Megbünteti a hűtlenséget Izráel valamennyi lakója ismerte Dávid fiát, Absolont. Mindenki arra számított, hogy ha Dávid meghal, ő fogja örökölni a trónt. Absolon azonban nem akart olyan sokáig várni arra, hogy uralkodhasson. Sokkal jobban szeretett volna azonnal hatalomra kerülni. Valójában máris úgy viselkedett, mintha ó lett volna a király. Szerzett magának egy csodaszép harci kocsit, eléje pompás lovakat fogatott, és ezzel közlekedett Jeruzsálem utcáin. Az emberek csodálcsapatával elhagyja Jeruzsálemet. Absolon tehát harc nélkül elfoglalhatta a fővárost, ö azonban nem elégedett meg ennyivel. Harcolni akart, hogy végre eldőljön, melyikük az erősebb. Hiszen amíg az apja él, mindig lesznek olyanok, akik az ő pártjára állnak. Ezt pedig nem tudta volna elviselni. Az alkalom nem is váratott sokáig magára. A trónkövetelő királyfi nagy hadsereg élén a döntő ütközetre készült.. Ezalatt a fia elől menekülő Dáták őt, és egyre többen szerették volna végre őt látni a trónon. Azt gondolták, hogy bizonyára jó uralkodó válik majd belőle. Sokan keresték fel Dávidot nap mint nap peres ügyeikkel, hogy ő tegyen igazságot. Absolon azonban itt is résen volt. Még a kapuban megállított minden befelé igyekvőt. Miután alaposan kikérdezte őket, barátságosan ezt mondta: „Lennék csak én a király! Bizony segítenék rajtatok! De az apámtól nem várhattok semmi jót!" (gy gyűjtött magának híveket a ravasz királyfi. Amikor aztán elérkezettnek látta az időt, levetette álarcát. Követeket küldött szerte az országba ezzel az üzenettel: „Ha meghalljátok a kürt szavát, ezt kiáltsátok: Király lett Absolon Hebronban!” Ezzel elindította a felkelést - az apja ellen. Ezekről az eseményekről Dávid maga is hamarosan tudomást szerzett. Nagyon elszomorította őt fia lázadása, de nem akart vérontást. Inkább úgy döntött: maroknyi vid is rendbeszedte hadinépét, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet többé kitérni a harc elől. Az öreg király maga is ki akarta venni részét a küzdelemből, katonái azonban nem engedték. Féltették szeretett uralkodójuk életét. így nélküle indult el a csapat, de minden katona tudott a király parancsáról: Absolonnak nem eshet baja! „, Ezen a napon eldőlt a hatalom sorsa. A véres küzdelemben Dávid harcosai győztek. Az. ellenséges sereg maradéka szanaszét futott. Absolon sorsa megpecsételődött. Áldozatául esett saját hataloméhségének.és hűtlenségének. Menekülés közben ugyanis hosszú hajánál fogva belegabalyodott egy fa lehajló ágaiba, öszvére pedig kifutott alóla. Itt találtak rá Dávid katonái, és uralkodójuk tilalma ellenére végeztek vele. Tudták, hogy amíg Absolon él, nem lesz béke az országban. Luptákné Hanvay Mária f A "V VASÁRNAP \ IGÉJE 1 Mt 21,14-17 ÉNEKELJETEK! Kantate vasárnapja van. Énekeljetek! - szólít fel bennünket az ősi zsoltár. A felszólítást szívesen vesszük. Valljuk és vállaljuk, hogy evangélikus égyházunk éneklő egyház. Luther maga Ü| is jó néhány éneket szerzett. Az éneklésnek és a musica sacra ápolásának gyülekezeteinkben tradíciója van. örülünk az új énekeskönyvnek, örülünk annak, hogy lapunkban szinte állandóan olvasunk orgonazenés áhítatokról, énekkarok szolgálatairól. Az Evangélikus Élet hónapok óta hozza a gyülekezetek kántorainak fényképét, ők azok, akik §f az orgonák mellett évek vagy évtizedek óta hűséggel végzik szolgálatukat. Kísérik a gyülekezet énekét és ápolják zenei kultúránkat. Egyéni kegyességünkben is meghatározó volt mindig az ének. Egy-két emberöltővel ezelőtt nagyapáink számára az énekeskönyv szinte fontosabb volt, mint a Biblia. A család asztalhoz telepedve együtt énekelt és imádkozott. A szívükhöz nőtt énekek őrizték meg bennük a hit igazságait. Örömüket és kérésüket is egy-egy énekben mondták el az Istennek. S amikor meghaltak, velük tették koporsóba az „énekest”. - A szokások változnak, de az éneklés szeretete - az énekek kifejező volta és ereje miatt -, megmaradt. Mai evaügéliumunkban is énekelnek, mégpedig a gyerekek. Nem volt ez szokásban. A főpapok és írástudók mégsem ezen a rendbontáson ütődnek meg. Azon háborodnak fel, amiről ezek a gyerekek énekelnek. Jézust, mint Messiást dicsérik és magasztalják. „Hallod, mit mondanak ezek?” - kérdezik. „Hallom” - feleli Jézus és a 8. zsoltárra utal. Ha a felnőttek elutasítják Őt és nem adják meg Istennek a dicsőséget, akkor a gyerekek lesznek azok, akik ezt megteszik. Jézus mindig is számolt ezzel. Ismerjük rövid imáját: „Magasztallak Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől és kijelentetted a gyermekeknek”. (Mt 11,25) - ' Jézus nem véletlenül, hanem nagyon is tudatosan állít oda gyermekeket a felnőttek elé: „Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem jut be abba”. (Lk 18,17) - A gyerekek tudnak valamit, amit sok felnőtt nem. 'Tudják, hogy rászorul- j nak mások vigyázó, megtartó szeretetére. Nem a hiszékenységük a példa, hanem az a feltétlen bizalom, amiben élnek. A mai evangéliumi történet tehát arra int: énekeljetek hittel és bizalommal; Nem egyszerűen arról van szó tehát kantate vasárnapján, hogy őriznünk kell ének és zene kincsünket, hanem arról, hogy énekeljünk és muzsikáljunk megújult szívvel. Hittel, mint a gyerekek. Legyen az ének ajkunkon hitvallás és imádság. Fejezzük ki ezen az ősi módon is szeretetünket, örömünket, kérésünket Urunk iránt. Hatalmas erő van a hitből fakadó éneklésben! Pintér Károly IMÁDKOZZUNK Urunk! Köszönjük neked a kántorainkat és az egyházi ének és zene munkásait. Légy segítségükre, hogy el ne lankadjanak és el ne veszítsék buzgóságukat. Bennünket pedig áldj meg, hogy szívesen és boldogan énekeljünk megújult szívvel, dicsérve és magasztalva Téged. . Ámen Olvasóink leveleiből Éneklő család voltunk Édesapánknak az énekszere- tete mellett szép érces hangja volt. Az éneklést 6 vezette, s mi édesanyánkkal négyen gyerekek próbáltuk követni őt. Az énekszeretete kihatott egész életvitelünkre. Legtöbbet a téli időszakban énekeltünk. Akkor, amikor már hidegre fordult az idő, zíizma- rások, majd havasak lettek a fák, a táj, s a kemény hidegben ropogott a hó a talpunk alatt, melyhez hasonlóan bent a meleg lakásban a parázsra dobott fa... Játszottunk is, „Ki tud többet?" játékot. Egyházi énekekkel is... Nem díjért folyt a verseny, hanem szeretetből és édesapai, anyai elismerésért - Ez nem akart véget érni... Minden alkalmat mégragadtunk, hogy mentői több egyházi éneket tanuljunk meg. Azonban hárman testvérek hiába igyekeztünk, legidősebb bátyánkat nemhogy utolérni, de még csak megközelíteni se lehetett... Az énekek lelkűnkbe íródtak. Szné V. P. Miskolc Lélek s szabad nép Idén, tehát 1986-ban kettős évfordulója van Berzsenyi Dánielnek. Születésének 210. és halálának 150. A kettős évforduló megdobogtatta a költőért rajongó szíveket és különös szellemi pezsgést idézett elő. Elsőrenden természetesen irodalmi és művészeti berkekben. Mint a bor szőlővirágzáskor, úgy jött forrásba ismét Berzsenyi kultusza. Letöröltük műveiről a port, ódái, elégiái újra bálnyitó muzsikaként hangzottak. Egyszóval ismét felfedeztük, s valami szent fogadkozásba kezdtünk: nem divatból, de alázatból és hűségből tartjuk már ezután szinten örökmécsese olaját. 1985-ben újjászületett a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság. írók és művészek színe-java azonnal tagjaivá váltak, programok, rendezvények, tervek nyertek megfogalmazást, s e pillanatban erről a Társaságról szólhatunk úgy, hogy a magyar szellemi élet legaktívabb társasága. Első tprmése is napvilágot látott: a Berzsenyi Kincses Emlék-Kalendárium. Kitűnő gondolat volt így bevezetni Berzsenyi szellemét és kultuszát népünk széles rétegeibe! A kalendáriumoknak ősi hagyományuk van. Felújítani ezt a régi hagyományt, dicsérendő ötlet. S ez a Kincses Emlék-Kalendárium okosan a kitaposott utat választotta: naptárral kezdett, majd elbeszélésekkel,szépírásokkal, költeményekkel folytatta a több, mint 200 oldalas olvasmányos anyagot. És hogy meg ne fáradjon a szem, művészi reprodukciók törik meg a tipográfiai egyhangúságot. Nagyjából valamennyi írás a költővel kapcsolatos, sőt szép számmal olvashatunk eredeti Berzsenyi-írást is benne. Kissé érződik a kalendáriumon, hogy sebtében kellett összeállítani, a szerzők nem rendelkeztek kellő „érési” idővel. így azután némelyik írás - értékét tekintve ugyan kiváló -távol esik Berzsenyi gondolatától. De talán nem is az a cél vezette a szerkesztőket, hogy kizárólag Berzsenyivel legyének kapcsolatosak a prózák, költemények, ill. képek. A magas színvonalú írások közül kiemelném Kanyar József tanulmányát a Berzsenyi Társaság múltjáról, Kiss Dénesnek pedig a múlt évi alakuló ülésen elhangzott nyitóbeszédjét. Külön irodalmi csemege Illés Endre kis esszéje, Csoóri Sándor verse. De fel kell figyelnünk Szoko- lay Sándor és László Gyula valamint Sághy Jenő tanulmányaira csakúgy, mint Nagy László, Jánosy István, Tornai József, Fodor András stb. verseire. Az olvasó válogathat kedvenc írói és írásai közül, s aligha teszi úgy le a kalendáriumot, hogy nem gazdagodott általa és ne jelentett volna különleges szellemi élményt. Kiss Dénes így fogalmazott a Társaság alakuló ülésén: „Munkát megajánlani és szolgálatot vállalni jöttünk ide, a szellemi és művészeti munkaerők önkéntes piacára, ahol közhaszon lesz a fizetség és a tisztesség országló- hatalma.” E megajánlásjegyében állt egybe a Kalendárium is, a szerzők, szerkesztők honorárium nélkül tették asztalra írásaikát. Az olcsó (56 Ft) kalendáriumot különösen evangélikus olvasóinknak ajánljuk nagy bizalommal. R. P. KÉPMEDITÁCIÓK A HEGYI BESZÉD ALAPJÁN „Ne paráználkodj!” Jézus magyarázatában már az az ember is a paráznaság vádja alá kerül, aki csak kívánsággal tekint a máséra. Úgy érzem, amikor Jézus erről beszél, akkor a hűség fogalmát akarja értékessé és jelentőssé tenni. Nem véletlenül esnek egybe sok nyelvben a hűség és a hit, a hűség és a bizalom szavai. Közösségi élet csak addig van, amíg benne bizalom és hűség tölti meg a területeket. A legnagyobb érték egy férfi és egy nő közösségében is a hűség. De ne álljunk le itt! Ugyanígy ez az igazi érték szülő és gyermek, idős és fiatal, vezető és beosztott viszonylatában is. Ha ezen a képen csak a sír mellett álló emberre tekintünk és arra gondolunk, hogy nyelvünkben szólássá vált a „sírig tartó hűség”, vajon mit mondhatunk? Az elmúlt néhány temetésre gondolok, amelyen mint lelkész szolgáltam. Majdnem a felénél keresnem kellett egy-egy gyermeket, unokát és közeli rokont. Azokat, akik még arra sem méltatták hálóit apju- kát-atiyjükat,"J hogy' á temetésen megjelenjenek. Hogy legalább ott a sírnál kiengesztelődjenek és megbéküljenek. Hogy legalább az elköszönés pillanatában, valamilyen értelemben hűségesnek bizonyuljanak. A hűség nem egyenlő és nem azonos a kitartással. Annál sokkal több. Más irányból születik és más irányba tart. A hűség a másikra tekint. A hűség így fogalmaz: hadd legyek a másik öröme, kedvteremtője, megtartója. Hadd támaszkodjon rám nyugodtan! A hűség nem elvenni akar, hanem odaadni. Nem becsületesen áll valaki mellett, hanem más helyet önmaga számára el sem tud képzelni. A hűség két ember összekötöttségében megszülető felfedezés és felismerés. Nem elméleti alapon igaz, hanem spontán kialakuló és csak különleges erőltetés nélkül fennmaradó viszony. Szenved napjaink hűsége. Any- nyira, amennyire tán sohasem szenvedett, önmegvalósítást keresünk a hűség rovására. Szabadságot szeretnénk a másik félredobá- sával. Előrelépni szeretnénk, de egyedül. Győzni szeretnénk és igazságot szerezni, de úgy, hogy valakinek épp ezzel a lépéssel szűnik meg az életlehetősége. Ez a hűség elértéktelenedésének útja. A hűség körültekintő. Nem csupán érez, hanem lát is. Képes arra, hogy belelásson a másik életébe. Még akkor is, ha ez emberileg lehetetlen. Hányszor elmondjuk - ma még megtalálható példák kapcsán -, amikor sok évtizedes házasság után elmegy az egyik, hogy hamarosan követni fogja őt a másik is. Nem bírja sokáig egyedül. Milyen sokszor van igazunk! Isten különleges ajándéka az, hogy két ember valóban összekötheti egész földi életére útját és sorsát. Hatalmas és felfoghatatlan már egyetlen ember belső titok- és érzelemtára is. Mennyivel inkább az egy férfi és egy nő együttes, összekapcsolt érzelemvilága! A hűség iskolájában a legnehezebb letenni az érettségi vizsgát. Nehéz kilépni a gyermeki szint alacsonynak tűnő, mégis egyedien varázslatos világából. Majdnem iskolás gyermekem „feleségszerző útjainak” bonyodalmait átélve eszembe jut az első, a nagy szerelem ígéretvilága, az „örökké veled” korai megéneklése s az élet valóságának rengeteg árnyékos és napos területe. Milyen félelmetes gyorsasággal születnek meg a hűség ígéretei, és már az első próbakőnél odatelepszik mellé az oldalpillantás is: a változatos élet gyönyörűsége ad csak igazán napfényt az életnek. Mindig meg kell tanulni a keserves leckét kicsiben és nagyban: a hűség iskolájában való megbukás nem egy ellenőrzőbe írt jegy csupán, hanem a szívünkbe került seb, amit emlékként vagy karambolos sérülésként hordoznunk kell s ami néha nagyon fáj. Nem véletlen Jézus radikális tiltása és figyelmeztetése, hiszen pillanatok alatt válik a családi otthon pökollá, a férfiút szív üressé,j a női szív könnyűvé, a reménnyel és tervvel indult „holtomig-hol- todig” gyűlöletes kényszerzubbonnyá. Minden elkezdett és megépített hűségvár leomlása nagy robajjal jár. Veszélyezteti a környezetet, a benne és a körülötte élőket. Gondolkodjunk el egy pillanatnyi időre, hogy életünk hűsége evilági valóság-e vagy sírparton áttolt, óriási hiány? Jézus a mi hűségünket most kéri. A jelenések könyvének éneke. egyértelműen vall: „Légy hű mindhalálig...” (Jel 2,10). Ehhez számomra a legnagyobb erőforrást régi énekünk csendesen biztató mondata adja: Jézus, hű vezér... Az ő hűsége még az én életemben is csodákra képes. Mielőtt újra elfelejtenénk ezt a szót, néhány kérdésben mérlegeljük hűségünket! Hogy annyira ne legyen fájdalmas, tegyük feltételes módba a kérdéseket!- Kinek fájna a hűtlenségem?- Próbáltam már az ánnadóban is megkeresni az új fényt?- Abbahagytam már valamit azért, mert folytatása életveszélyes lett volna?- Amikor kiábrándultam, megálltam egy pillanatra levegőt venni... és csak utána mondtam ki az ítéletet?- Ha krízisbe kerülne az életem, lenne annyi hitem, hogy az imádság lenne az első mozdulatom a rendezés útján?- Megbecsülöm azokat, akik hűségesek hozzám?- Kértem már valaha, hogy Isten őrizzen meg a hűségben?- Ha eltévedne a tekintetem és a szívem, engedném, hogy testvéri kezek visszavezessenek a hűség asztalához? Egy idős ember a temetőben... vajon elmenőben mire gondolhat... talán arra, hogy az idő lejárt, elmúlt... a hűség még most is érték maradt... Szabó Lajos
