Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-03-09 / 10. szám

Evangélikus Élet 1986. március i6. Jí QQ # GYERMEKEKNEK 1Móz 37. 39-41 Hogyan jutalmaz az Isten? Áldássá tesz mások életében A VASÁRNAP IGÉJE Zsid 2,17-18. SZÉDÍTŐ ÖRVÉNY Láttam egy különös rajzot, mely József életútját ábrázolja: lépcsők, amik először lefelé, a mélybe vezet­nek, majd fel a magasba. Ismerjük meg hát .ezt az életutat. Az álmodozó. Testvérei gúnyo­san csak „álomlátónak" csúfol­ták. Más volt mint ők. Nekik kemé­nyen kellett dolgozniuk: apjuk nyá­jait őrizték, hajtották legelőről le­gelőre. József, apja kedvence volt, őt rfiegkímélte a munkától, cifra ruhában járatta. Ö hordta a híre­ket bátyjairól. Különös álmai vol­tak! Ezekkel eldicsekedett testvé­reinek. Hallgassátok csak mit ál­modtam - mondta nekik: aratás­kor kévékét kötöttünk a mezőn, s a ti kévéitek meghajoltak az én Az elkényeztetett fiúból Egyip­tomban rabszolga lett egy királyi főembernél. Majd ártatlanul meg­rágalmazták és börtönbe került, ahol évekig sínylődött. A szenve­dések József hasznára váltak, Is­ten formáló keiében hasznos esz-- közzé vált. A megáldott. Egy éjjel a fáraó álmot látott. Senki nem tudta meg­fejteni az álom értelmét, de Isten Józsefnek tudtára adta azt. A fá­raót két álmán keresztül (41,55 kk.) arra figyelmeztette Isten, hogy hét termékeny, gazdag esztendő után hétévi szárazság következik. Ké­szüljenek fel, gyűjtsenek gabonát az ínséges esztendőkre. József életútja most a mélyből a k^vém előtt! Vagy máskor: a nap, a hold és tizenegy csillag egyszer csak leborult előttem! Testvérei lassan meggyűlölték Józsefet. A megpróbált. Egy napon Jákob ismét testvéreihez küldte Józsefet, hogy hírt hozzon róluk. Már mesz- sziről felismerték a cifraruhás fiút, esztelen gyűlöletre lobbantak irán­ta! Felkiáltottak: ott jön az álomlá­tó, gyertek, öljük meg, majd meg­látjuk mi lesz az álmaiból. Ruben a legidősebb, közbelépett. Ne üs­sük agyon - mondta -, dobjuk Ije- le ebbe a kiszáradt kútba. Meg akarta menteni öccsét. Akkor le­tépték róla szép ruháját és bele­dobták a kútba. Majd, hogy meg­szabaduljanak tőle, eladták az ar­ra haladó egyiptomi rabszolga­kereskedőknek. Apjuknak azt ha­zudták, hogy vadállat tépte szét Józsefet. magasba ívelt. A fáraó magas mél­tóságba helyezte. Ezt mondta neki: te leszel házam gondviselője és egész népem a te szavadnak en­gedelmeskedik! József parancsára hatalmas magtárakat építettek és a bőség esztendei alatt feltöltötték gabonával. S amikor eljött a hét terméketlen, száraz esztendő, megnyíltak a magtárak és jutott gabona az éhezőknek. így lett József áldássá egy nép számára. De megmentette család­ját is az éhhaláltól, akik Egyiptom­ba mentek gabonáért, amikor nekik már semmijük sem volt. Sőt megbo­csátotta testyérei gonoszságát, nem állt bosszút rajtuk, hanem ott- hónt adott egész családjának. így akarja Isten a mi életünket is formálni, hogy a tőle kapott aján­dékokkal mások javát szolgáljuk. Keveháziné Czégényi Klára A kísértés az emberi lélek szédítő örvénye, amelynek köze­lében nemcsak a jó és rossz közötti választás drámai pillana­tait éljük át, de a bűn vonzásának erejét és a magunk tehetet­lenségét is. Kempis Tamás, Krisztus követése című híres könyvében a kísértéssel kapcsolatban többek között ezt írja: míg az ember él, sohasem ment a kísértésektől. Nincs az a szent hely, vagy rejtek, ahol utol ne érnének, mert a kísértés magvát magunk­ban hordozzuk. Sokan menekülni akarnak a kísértések elől, ám futással nem győzünk... Csak Jézus tud győzelemre segíteni minket, aki lemondva isteni dicsőségéről nemcsak földi létünk korlátáit vállalta, nemcsak életünk terheiben és szenvedéseiben osztozott, de hozzánk hasonlóan maga is kísértést szenvedett. Az „Első Ádám” megkísértetésének története bukással végződött, mert az ember bizalmatlanná vált Isten iránt s a maga ura akart lenni. A „Második Ádám”, Jézus azonban győzelmet aratott a kísértés felett, mert Isten iránti engedelmességben kimond­hatta: távozz tőlem sátán! és éhségben sem változtatta a köve­ket kenyérré, nem vetette le magát a templom párkányáról Istent kísértve, és nem hajtott térdet a világ minden dicsősége előtt sem. Győzött haláltusájában is: nem szállt le a keresztről, hogy megfizessen kivégzőinek, hanem inkább meghalt értük és értünk. Győzelme nem csupán isteni hatalmának megmuta­tása volt, hanem irgalmas cselekedet, értünk kivívott győze­lem. Jézus győzelmében bízva bátran felvehetjük a harcot a kísértéssel szemben. Bornemissza Péter 1578-ban megjelent könyvében így biztat: A kísértés ellen erősítsd hitedet könyör­géseiddel, hogy az Úr az ő Szendéikét szüntelen elmédben és szívedben tartsa. A híveket, akik szüntelen vigyázván könyö­rögnek, az Úr segíti erőtlenségükben és nem engedi erejükön feljebb való kísértésekre őket. Legfőbb segítőnk az Istennek Szentlelke, aki bennünk lakozik és szüntelen igazgat, a bűntől visszaint, és a titkon való gonosz gondolatokat nemes, jósá­gos cselekedetekre változtatja. Tehát vitézkedjünk és harcol­junk mi is. De a mi győzelmünknek reménységét csak Istenbe helyheztessük. És tisztességet csak őnéki adjunk. Ezeket azért beszélem, hogy jól eszünkbe vegyük: hogy a kísértésekben se röstelkednénk, se ne bizakodnánk-magunkban, hanem csak, az Úr Istenben, és azért őnéki szüntelen könyörögnénk. De hogy nagyobb bizódalommal könyöröghess és bátrabb szív­vel harcolhass, mégis jól meghányd-vesd, honnét lehet neked erőd az ördögön. Csak a mi Urunk Jézus Krisztus győzelme által. Az Úr Jézus oltalmazó fegyvert adott az ő szolgái kezé­be: a megtérőknek bűnök bocsánatát, szabadságot, feltáma­dást, és örök életet, ingyen csak az ő kegyelméből, az ő tulajdon halálának érdeme szerint. Noha sok az ördög mes­tersége, de mindazokban győzelmet vesznek a vigyázó hívek, az Úr Krisztus által (Ördögi kísértetek). Madocsai Miklós IMÁDKOZZUNK Urunk, mi nemcsak a kísértés szédítő örvényének vonzását ismerjük, hanem ennek az örvénynek mélységét is. Mi nemcsak a jó és rossz közötti választás drámai pillanatait éljük át, hanem a bukások fájdal­mas emlékeit is hordozzuk. De te irgalmas és hü főpapunk vagy az Isten előtti szolgálatban és engesztelést szereztél bűneinkért a kereszten. Kérünk kegyelmedből részesíts bennünket is győzelmedben. Ámen. Tégy ízessé, Uram! Mt 5,13 KÉPMEDITÁCIÓK A HEGYI BESZÉD ALAPJÁN Látod? - Ragyogó az emberi kéz évszázadokon át formált, természettel összeolvadó, mí­ves alkotása. Lenyűgöző, ahogy egymásba fonódik, szép­séggé, harmóniává magaszto­sul generációk egymáson épü­lő, kőbe, téglába, vasba kristá­lyosuk álma, hitük, reménysé­gük impozáns, örökérvényű vallomása. Látványosság, tu­ristaparadicsom, mondja az ember, és elbabrál szabadságot élvező szemével - ideje lévén - az apró részleteken: a gázlám­pák feszes, visszaköszönő sor­falán; a pillérszobor alakjainak kőmerev, mohlepte mozdula­tán; a katedrálisok csipkés tor- nyú monumentalitásán; a fa­lombok, folyóvíz üdítő lehele­tén, a napsugarak jókedvű játé­kán. .. S nézve e képet, mindeh­hez lassan érzések, emlékek, hangulatok jóleső zsibongása gyülekezik a nyárról, az önfe­ledt csatangolásokról, a szün­idő, szabadság tiszta lélegzetű, letűnt idejéről, melyre úgy gon­dolunk, mint egy munkás, fá­radsággal, gonddal telített év jóízű pár hetére. Lám, ezért él, dolgozik az ember, gyűjt és ter­vez háromszázhatvanöt napon keresztül, hogy aztán kisimult arccal és lélekkel, sportos, vá­lasztékos jólöltözöttséggel néz­zen, lásson, lazítson, pihenjen. Igen, jó lenne e hídon sétáló valamelyik ember bőrébe búj­ni, telitüdőre szívni a nyár, a szépségek éltető leheletét új­ra... Vagy mégsem?... Lásd, arra gondolok most Uram, hogy e jövő-menő, sé­táló emberek élete is egy-egy külön világ, mint maga ez a kép, s gyanítom, egyik sem oly harmonikusan szép, mint e táj, városrész, mit megnézni jöttek. Ugyan mennyi gondolat és kér­dés, gond, fájdalom, kétkedés, mennyi szomorúság és remény­telenség kószál itt, néz egymás tekintetébe, s megy el végül is közömbösen egymás mellett, hogy többé így soha ne talál­kozzon? Uram, te látod igazán, • hogy mi lakik az elegáns, vá­lasztékos ruhák alatt a szívek­ben, mi bujkál a vidámnak tű­nő, kisimult arcok mögött, s mennyi itt - s milyen mélységű - a jólöltözött nyomorúság... - S ott, azok között is, kikkel én találkozom nem egyszer, ha­nem nap mint nap, nem ily sza- badságos, verőfényes nyárban, hanem a munkába, iskolába si­etve falum, városom utcáin, vagy épp itthon, szeretteim közt. - Ugyan mit jelentek én a számukra? Jó, vagy rossz íze vagyok életüknek? Felvidítom, éltetem őket lelked erejével, igéd jóízű tartalmával, szerete­ted napfénynél forróbb melegé­vel ama háromszázhatvanöt napon keresztül? Hiszen min­dent és mindenedet ezért adtad a számomra! - Kérlek, bocsásd meg, hogy a legtöbbször nem oldódott fel bennem közelsé­ged és sok-sok ajándékod, s nem voltam sója, íze, zamata szeretteim, s mindenki életé­nek. .. Kérlek: tégy ízessé! ifj. Foltín Brúnó Az el nem ásott talentum Ezen a címen jelent meg a Magyar Orthodox Adminisztra- túra kiadásában D. dr. Berki Feriz esperesnek, a Magyar Orto­dox Egyház adminisztrátorának gyűjteményes kötete. Amint azt az „Elöljáróban” olvashatjuk, a szer­ző harmincesztendei egyházi és teológiai munkásságába kaphat betekintést a könyvben az olvasó. Az írások nagy része a különböző egyházi lapokban, legnagyobb ré­szük a Magyar Orthodox Egyház hivatalos lapjában, az Egyházi Krónikában jelent meg, de vannak olyan írások, amelyek első ízben jelennek meg nyomtatásban. A könyv első része a „Szolgálat közben” címet viseli. Ez a rész a szerző adminisztrátori (esperesi) székfoglalóját, ünnepi megemléke­zéseit, valamint egyháza és szolgá­lata jelentős évfordulóira írt, vagy elmondott megemlékezéseit és val­lomásait tartalmazza. A kötet derekas részét (250 ol­dal) a szerző elmondott igehirdeté­sei töltik ki. Berki Feriz igehirdeté­seit - mint általában az ortodox igehirdetéseket - a biblicizmus és az ige üzenetének egyszerű és min­denki számára érthető megszólal­tatása jellemzi. A szerző külön ér­deme még - ami nem csak igehir­detéseire, hanem minden írására AZ EL NEM ÁSOTT TALENTUM jellemző - a szép szabatos magyar stílus. A Theológia című fejezetben (350 oldal) a szerző teológiai cik­keit, előadásait olvashatjuk. A cikkek témája nagyon sokszínű. Olvashatunk az Orthodoxia egysé­gétől kezdve a magyar ortodox gyülekezetek énekléséig. Ezek az írások - a szerző szerkesztésében 1975-ben megjelent „Orthodox ke- resztyénség” című kötet méllett - feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy közelebbről megismerjük az ortodox egyházak tanítását és éle­tét. Az Okumené című fejezetben ar­ról olvashatunk, hogy milyen ma­gatartást tanúsítanak az ortodox egyházak az egyház egységének keresésével kapcsolatban és hogy milyen kezdeményezéseik vannak a különböző ortodox egyházak­nak az ökúmenikus kapcsolatok területén. Külön fejezetben olvas­hatjuk a világ békéjével és az orto­dox egyházak békeszolgálatával kapcsolatos írásokat. A kötet befejező része Alexij pátriarcha, Makariosz ciprusi ér­sek, Nyikodim metropolita nekro­lógjait, valamint Berki Zuárd orto­dox lelkész temetésén elhangzott igehirdetést tartalmazza. A gyűjteményes kötet címe nagyon igaz. Nem csak ez a kö­tet, hanem a szerző eddig megje­lent könyvei is (Liturgikon I—II., Hymnologion I—II és az Ortho­dox keresztyénség) azt mutatják, hogy D. dr. Berki Feriz testvé­rünk valóban nem ásta el talen­tumát, hanem egyháza és az egész magyar keresztyénség szá­mára bőségesen kamatoztatta azt. Köszönjük ezt testvérünknek és a talentum további forgatásához még nagyon sok áldott esztendőt kívánunk. Selmeczi János Jegyzetek egy filmhez Az elveszett frigyláda fosztogatói Kísértet jáija be a világot, a frigyláda kísértete. Előbb a Cápa, most pedig a Frigyláda. Spielberg-Lucas filmproduk­ció mindkettő. Mivel a frigyláda bibliai, elsősorban Ószövetségi vallási adatok­ra, tényezőkre és szempontokra épül, érdemes utánanézni, mi is volt a frigylá­da és vajon csak a 20 millió dollárba kerülő forgatás és nagyvonalú látvá­nyosság-e az oka a film világsikerének, nyitva hagyva a siker akár pozitív, akár negatív töltését. - A regényt, amelynek alapján a film készült, 1983 szeptembe­rétől folytatásokban közölte az Inter- press Magazin. 1985 végén pedig kép­regény formában is megjelent, miszerint 1936-ban német, francia és amerikai ér­dekeltségek versenyeznek, hogy egyip­tomi ásatásaik eredményeként megta­lálják Mózes elveszettnek vélt, titokza­tos erőt, hatalmat tartalmazó frigylá­dáját. A frigyláda - A Stuttgarti bibliai kis­lexikon szerint: „a frigyláda már a pusz­tában kultusztárgy, de egész biztosan az Egyiptomból való kivonulás illetve a honfoglalás emlékének kultikus ünnep­lésénél használták. Vitatott, hogy mi­lyen volt, eredetileg több ilyen láda volt-e és idegen vallásoknak milyen tár­gyaival lehet összehasonlítani. Arannyal bevont, akácfából készült szekrénynek írják le, hordozórudakkal és kerubok- kal. Nem a külsejét írják le, hanem úgy ábrázolják, mint a 10 parancsolat táb­láinak őrzőhelyét, és a szövetség tör­vényhozásának központját. A szövet­ségláda Isten jelenlétének látható jele. Dávid á szövetségládát Jeruzsálembe vi­teti, ahol is Krisztus előtt 587-ben a templommal együtt szétrombolják. Ez kettős hatást fejt ki; egyfelől arról be­szélnek, hogy nem fogják nélkülözni; másfelől, hogy el van rejtve az üdvösség idejéig. Csak a fogságban alakult ki az a hagyomány, amely a fedőlapot, az engesztelötáblát írja le. Ez játszott szere­pet az engesztelő szertartásban.” - Ger­hard Kroll magyarul is megjelent nagy műve, Jézus nyomában -, említi, hogy a szövetség ládája vagy a szövetség szek­rénye volt az egyetlen szentély, amit az északi részek és Juda közösen birtokolt. A hordozható szekrény volt Jahve tró­nusa, de, nem volt semmiféle helyhez kötve. A sátor oltalma alatt állt és ezt bárhol fel lehetett állítani. Egyszer a fi- liszteusok kezére került, de a náluk tör­téntek miatt visszaküldték. A templom­építés után a Szentek Szentjében őrizték s benne a mannát, a siriai szövetségkötés két kőtábláját és Áron vesszejét.” - Mindehhez a „Mózes öt könyve és a Haftárák” c. ötkötetes kommentár szer­zője dr. Hertz J. H., hozzáteszi: „A ha­gyomány szerint az első, összetört táb­lák darabjait is elhelyezték a frigyládá­ban. Ebből származtatják azt az elvet, hogy még az olyan tudóst is, aki vala­mely betegség vagy megöregedés követ­keztében elvesztette emlékező tehetsé­gét, tisztelni kell”. Hertz azt is hangsú­lyozza, hogy „a frigyszekrényben nem volt semmiféle szobor, varázseszköz vagy valami más titokzatos pogány kul­tusztárgy”. A frigyláda-motívum éltető elemei — Minden időkben kisebb-nagyobb inten­zitással, de némelyeket foglalkoztatott a frigyláda kérdése. Ennek az érdeklődés­nek az alapvető motívumaira épül tulaj­donképpen a film is, anélkül, hogy ezek eredetét tudatosítaná. Csak az elején történik utalás a Bibliára. - Az egyik meghatározó tényezőt azok az ószövet­ségi leírások alkotják, melyekben a frigyládából kicsapódó tüzekről van szó. „Titokzatos tüzek” címszó alatt tárgyalják ezt a jelenséget a kérdéssel foglalkozó egyházi és világi könyvek. Több magyarázati kísérlet született er­ről. A racionális magyarázattól kezdve, a pusztán irodalmi formának tekintő értelmezéseken át egészen napjainkig, amikor is Dmiken-nek a Földön kívüli civilizációk ügyével foglalkozó fantasz­tikus spekulációi a frigyládát sem kímél­ték. Részletesen olvashatunk erről a Bu­karestben 1972-ben megjelent könyv, „Vendégek a világűrből?” egyik fejeze­tében. E titokzatos tűz, mint valamiféle varázseszköz, lehetséges pusztító hata­lom miatt keresik a'film szereplői is a ládát. - A másik éltető motívum a Jere­miás 3, 16-17, melyben arról van szó, hogy a templom elpusztításakor Jeremi­ás próféta elrejti a frigyládát. És amikor a nép a fogságból visszaérkezik, nem találják. És nem megsemmisültnek, ha­nem csak eltűntnek nyilvánítják. így ért­hető módon némely csoportnál a mes­siási váradalmakhoz is kapcsolódott a frigyláda előkerülése. - A harmadik él­tető motívum a Jelenések Könyve 11,19-ben olvasható: „És megnyilatko­zik az Isten temploma a mennyben és meglátják az ö szövetségének ládáját”. A film vége' felé ez a jelenet is felvillan. Látszik, hogy a film készítői alapos bib- liai kutatómunkát végeztek. A film - cselekményét illetően - telje­sen a fantázia szülötte, nem voltak a 2. világháborút előzőén, sem később sem katonai, sem régészeti expedíciók a frigyláda keresésére. A film a már emlí­tett bibliai leírásokat használja fel önké­nyesen. - A modem mozitörténet egyik sajátos tendenciájának gyümölcse ez a film is. Az irracionálisra, a misztikusra, a fantasztikusra épül. Az már más kér­dés, hogy miért épp az ilyen filmeknek van nagy sikere. Bizonyára egyáltalán nem megválaszolhatatlan kérdés ez. Győr Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom