Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-03-23 / 12. szám
Evangélikus Életi ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 51. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 1986. MÁRCIUS 23. VIRÁGVASÁRNAP-NAGYHÉT ÁRA: 5,50 Ft r Érettünk szenved. Szenvedése tehát nem arra való, hogy siránkozzunk rajta. Krisztus Urunk azt akarja, hogy örvendező hálával, hitvalló magaszta- lással köszönjük meg kegyelmét, hiszen Benne megnyertük bűneink bocsánatát és Isten gyermekei lettünk. Nekünk azonban öröklött természetünk, hogy sírunk, mikor örülnünk kellene s örülünk, mikor sírnunk kellene. Mikor bűneink miatt sírnunk kellene - nevetünk, mikor pedig szívből ujjongnunk kellene, hogy Krisztus értünk meghalt s né- künk örök életet szerzett -, akkor sírunk. (Luther) J mmm FELVÉTEL A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁRA Evangélikus egyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve, az Akadémia Dékáni Hivatalának (Budapest XIV., Lőcsei át 32. 1147) 1986. június 10-ig nyújtsák be. Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyítvány, 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, ill. szociális Viszonyait feltünteti, 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkészi pályára alkalmas, 5. keresztelési bizonyítvány, 6. konfirmációi bizonyítvány, 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérelmező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra jelentkezés okait, 8. esetleg egyházi működésről szóló bizonyítvány. - A felvételhez szükséges az illetékes lelkész bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek ajánlása a jelentkező lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak az utóbbi időben a lelki- pásztora volt. - Ezt a bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A' jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhetnek. A Felvételi bizottság döntését felvételi vizsga előzi meg. Ennek időpontjáról a Dékáni Hivatal kellő időben értesíti a jelentkezőket. A Felvételi vizsga anyaga a következő: írásbeli zárthelyi dolgozat után szóbeli vizsga következik, mindkettő a következő anyag ismeretéből áll: 1. Általános bibliaismeret (a négy evangélium és Mózes öt könyve), 2. Luther Márton Kiskátéja, 3. Énekeskönyvünk Luther-énekei, 4. A „Hitünk- életünk” című hittankönyv, valamint dr. Prőhle Károly: Az Evangélium igazsága c. tankönyv anyagának ismerete, 5. Dr. Fabiny Tibor: Egyházismeret c. jegyzet, amelyet kérésre megküldünk. 6. Az Evangélikus Élet, a Lelkipásztor, a The- ologiai Szemle és a Diakonia 1985. és ez évi anyagának vázlatos ismerete, 7. Ä magyar történelem, 8. Magyar nyelv és irodalom. A fenti anyaghoz esetleg szükséges segítségért a jelentkező forduljon bizalommal gyülekezeti lelkipásztorához. Kéijük a lelkészeket, hogy a fenti hirdetményt mielőbb, majd húsvét ünnepén is olvassák fel a gyülekezetekben. ijjgpKHi*. flUOÄVIb KNEiCTYSCS/l VtMÍT 1HNOMIHF. Fra Angelico: Bevonulás Jeruzsálembe i HE így kezdődött ' • „Ez a Jézus az európai ” . . . .. ■, , , , a Krisztus, akit en keresztyenseg Mrdetek nektek„- hol tart ma? ApCsel 17,1-3 Az egyház mindig egy-egy konkrét gyülekezetben valósul meg. Izgalmas kérdés: hogyan jön létre, hogyan születik meg a gyülekezet? Nemcsak az élet keletkezése titok. A gyülekezeté is az. A Cselekedetek könyvében ismételten ebből a titokból tárul fel valami. Lapjain nemcsak egykori eseményekkel ismerkedhetünk. Az akkor történtekből előragyog mindaz, ami érvényes ma is. A legelső, amit a gyülekezet születésére nézve megtudhatunk: embereknek az evangéliummal való találkozásával kezdődik. Ez az evangélium a mag (IPt 1,23.), amelyben új élet csírája rejtezik. Ahova hull ez a mag, csak ott lehet a gyülekezetnek „fogantatása”. Ennek az evangéliumnak a középpontjában Jézus áll. Az a Valaki, akinek különös személyét és életét az Újszövetség felső könyvei „vetítik” elénk. Vonzó emberi alakja meglepő titkot takar: O az Isten Krisztusa, Messiása. Vagyis: Benne maga Isten jött föld- és emberközelbe, hogy az ősi ígéreteket valóra váltsa, irántunk való határtalan szeretetét drámai módon megmutassa és szeretete hatalmával világméretű üdvtervét megvalósítsa. A Jézusról szóló evangélium mindenestül az „írásokban" gyökerezik. Abból nő ki és arra támaszkodik. Ez Pál korában az Ószövetséget jelentette, ma számunkra a teljes Szentírást. Ezt a könyvet nem lehet kikerülnünk. A Krisztus-titok csak itt tárul fel előttünk. A köztünk hangzó evangélium is csak „az írások alapján” válhatik gyülekezet-teremtő hatalommá. A gyülekezetét teremtő evangélium mindig „két lábon" jár, vagyis emberek közvetítésével érkezik el hozzánk. Ez talán túlságosan egyszerűnek, korunkban primitívnek tűnhetik számunkra. Isten azonban ezt a nagyon emberi utat választotta a velünk való kommunikációra. Persze, jó tudnunk azt is, hogy itt egyáltalán nem mellékes az evangélium közvetítőjének személyes hite. Csak az Isten szeretetétől megragadott személy szolgálata gyümölcsöző. Csak így juthat el az evangélium szívtől szívig. így volt ez Pál esetében is és így született az egyház Thessaloniká- ban. Ma sem születik másként! Mindebből nagyon sok mai kérdés adódik számunkra. Vessünk fel néhányat magunknak. Nem felejtkeztünk-e el arról, hogy a keresztyénségnek, az egyháznak nemcsak folyamatos történelme van, hanem annak minden nemzedék életében újra kell születnie? Nem az intézmény folyamatosságának biztosítása lett-e számunkra fontos a gyülekezetét teremtő evangélium helyett? Vajon Jézus, a Krisztus áll-e igehirdetésünk középpontjában s nem erőtlenítettük-e meg a Róla szóló evangéliumot tetszetős elméleteinkkel? Nem lett-e túlságosan „szemérmes” templomainkban az igehirdetés, kimaradván belőle az igehirdető személyes hite, hívő szíve? Minden nemzedék életében az egyházban az a legfőbb kérdés, hogy az Isten szeretetének evangéliuma eléri-e igazán a szíveket és újrateremti-e a gyülekezetét. Ha ez nem történik meg, egyre inkább megüresedett vallási szokásokat tovább ápoló társasággá válik a gyülekezet. Ha megtörténik, a legnagyobb csoda: a Szentlélek csodája, amelyet az evangélium hatalmával visz végbe. Kérjük ezt? Kérjük!! Laborczi Zoltán ÜDÜLÉSI OFFERTORIUM Egyházunknak két - használatban lévő - üdülője van, Gye- nesdiáson és Balatonszárszón. Ezeken a helyeken lelkészek, külföldi vendégek, gyülekezeti tagjaink tölthetik szabadságukat, pihenhetnek. Egy harmadik helyen, a Mátrában Bagolyirtáson is tervbe van véve egy üdülő létesítése. Ezen a vasárnapon az offer- tórium az üdülők fejlesztését, építését szolgálja. Testvéreink áldozatkész szeretetébe ajánljuk. A Nagy hét nyitánya Palmarum A böjti időszak hatodik vasárnapja már a Nagyhét nyitánya, Jézus megváltói szolgálatának döntő napjait készíti elő. Ősi evangéliumi igéje a jeruzsá- lemi bevonulás (Mt 21,1-9) története, melynek emléke mind a négy evangéliumban megtalálható. Nevét az útra szórt pálmaágakról, fákról levagdosott gallyakról kapta, mégsem szabad valamiféle nagyszabású, a mi korunkban szokásos ünnepélyes bevonulási ceremóniára gondolnunk. Szerény keretek között, egyszerű emberek jelenlétében vonul be Jézus a szent városba, alázatosan és szelíden, egy szamárcsikó hátán, ahogyan Zakariás próféta jövendölte. Jézus attól kezdve, hogy megindul útján, nem szólal meg az ünneplés közepette, de pontosan tudja, mi vár rá az elkövetkezendő napokban és azt is jól tudja, hogy mennyit ér az öt lelkesen ünneplő emberek lelkesedése. A virágvasárnap azóta sem látványos ünnep. Elcsendesedve kell készülődnünk a „szent hétre” és elgondolkodnunk azon, hogy mi tölthette meg Jézus gondolatait, amikor a zarándokok által ma is ismert útszakaszon bejutott az ünnepekre készülő városba. Éltetik őt és ágakat dobálnak útjára, de alig tudnak róla valamit. - Sokan kerülnek elő a házakból és utcákról, akik egymást kérdezgetik: „Ki ez?" - A lelkes ünneplők válasza is bizonytalan, semmitmondó: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta." Jézus jól tudja, milyen felszínes ez a bizonyságtétel, milyen gyorsan és könnyen abbamarad a sokaság lelkesedése. Sem tanítványai, sem a szimpatizáló vagy csak kíváncsi emberek nem tudják, nem értik azt, amit pedig már többször elmondott haláláról és arról, hogy ő azért jött, hogy az” Atya akaratát teljesítse. Ha azonban Jézus gondolataiba próbálunk belelátni, azt is feltételezhetjük, hogy milyen szeretettel nézett körül az esendő emberekből álló sokaságban: segítségre, megváltásra, bűnbocsánatra szoruló embereknek látja' őket. Ugyanolyanoknak, mint később a kereszt körül állókat, akikért így imád- • kozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." A kereszt felé induló Jézusnak egyetlen fegyvere van: az irgalmas szeretet, amellyel elhordoz és elfogad erőtlen éljenzést és süket hallgatást, lelkesen szórt virágokat és színpadias mozdulatokat, melyek mögött nincsen igazi hit és meggyőződés. Azért jött, hogy segítsen rajtunk. Azért halad némán a sokaság között, hogy a Nagyhét eseményeiben életét adja azért, hogy végre megtudjuk, kicsoda ö, miért vonul be Jeruzsálembe, noha tudja, hogy ott mi vár reá?! Csendesep ünnepeljük hát a sok szép hagyománnyal gazdag ünnepet és azért imádkozzunk, hogy amikor lélekben és gondolatban már Nagypéntek és Húsvét eseményeihez érkezünk, akkor tiszta és őszinte legyen az örömünk és hitvallásunk: ö a Megváltó, aki mindent elvégezett, értünk is! Néhány valóban nagy és ünnepélyes szót is kimondanak, amit ugyan nem értenek, de - igazak! Dávid Fiának nevezik, segítséget várnak tőle („hozsánna" = segíts hát!) és ál- dottnak mondják, mint aki az Űr nevében jön. A szelíd, szamárháton ülő Jézus láttán, de a későbbi események ismeretében is sokan megkérdőjelezhették e nagy szavak igazságát, még azok közül is, akik ott voltak a kiáltozó sokaság között. Ki gondolhatta volna, hogy a Dávid Fiaként várt Messiás így fog eljönni, ki várhatta volna ettől az alázatos prófétától azokat a nagy tetteket, amelyek reménységüket éltették? Nagy utat kellett megtenniük akkor is, de a mi időnkben is azoknak, akik mégis ennek a Messiásnak kezére bízzák életüket, akik Tőle várnak bűneikben, életük céljának és rendeltetésének megtalálásában segítséget, akik áldottnak tartják öt, mert az Istentől jött és Isten örök szeretetét hozta el számunkra! Búnbánatnak, megtérésnek, hitre ébredésnek a nagy útja ez, melynek során a korábban már ismert szavak életre kelnek. Igehirdetésekben hallott, Bach passióiban énekelt, az evangéliumokban olvasott, konfirmációkor megtanult szavak egyszerre nagy felismerésekké és újsággá változnak és vallomásként tolulnak ajkunkra: áldott az a Jézus, aki eljött és ma is eljön, hozzám is eljön! Pálmaágaknál és lelkesült szavaknál is fontosabb lesz ezután az, hogy megértsük: a Krisztust követő tanítvány útja sem lehet más, mint Uráé volt. Alázatosan és szelíden, a segítségre szorulókon segítve, áldozatokat is vállalva élni. A sokaság között járva (legyen az családunk közössége, vagy népünk és az egész embervilág közössége), vagy egyéni életünk döntéseit meghozva mindig ez a szolgáló és életét odaadó Jézus legyen a példa és a mérték számunkra. „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek” - mondta Jézus (Jn 13,15). A virágvasárnapi kétes értékű ünneplés azért lehet reményteljes ünneppé, mert Jézus bevonul Jeruzsálembe és mindent elvégez, amire külde- tett. Az öt kísérő szavak, a külső keretek eltörpülnek e mellett. De ez a tény - az életet jelenti, számunkra is. Szirmai Zoltán
