Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-03-09 / 10. szám

Evangélikus Elet i9B6. március -re.

A Miatyánk — ma

„Ki vagy a mennyekben..

Az Űrtől tanult imádságnak ez ■a megszólítás utáni kijelentése el- mélkedésre késztet és gondolatok Tfogalmazódnak meg bennem. ■Mindjárt a „ki vagy”. Kétségtele- i nül élő személyre utal. Az az Isten, ■Akit Atyának szólithatunk meg, ■élő valóság. A tanítvány, a min- , denkori hívő örül ennek, mert ez ■azonnal kizár mindenféle „halott- feisten” elméletet, vagy valamilyen Személytelen mítoszt, vagy egyéb ■filozófiai gondolkodásnak emberalkotta istenképét stb. Az imádko- RÓ sohasem lehet efelől bizonytalanságban. Ez a hit mintegy előfeltétele az imádságnak, minden to- wsvábbi kérésnek, vallomásnak, hálaadásnak és magasztalásnak!

Amikor Jézus a megszólításhoz ■és élő valóságának kijelentéséhez Biozzáteszi: „a mennyekben”, ez nzt jelenti, hogy ezt a bizaloméb- Bresztő közeledést összeköti a legszentebb alázattal, hódolattal és tisztelettel. Arra tanít, hogy ezzel a megszólítással sohasem szabad visszaélni. Eleve ki‘akar zárni miniden faragatlan bizalmaskodást. ■Hódolat és tisztelet illeti meg, mert ■Ö szent Isten marad továbbra is. libben a tudatban, de e mellett Ivermeki bizalommal léphetek elé Inindennapos imáimban!

De még valamit a „mennyről”! Idi az, hol van? Fenn? Lenn? Nem valami régi, meghaladott világképet juttat ma észbe? Nem felesleges ballaszt ma ilyen kifejezést még imádságban is emlegetni? De ha nem találkoztak az űrben Istennel, mennyel, azt jelenti, nincs is? - A Biblia a tanítvány számára nem olyan könyv, mint minden más könyv, hanem olyan, amelyen keresztül az élő Isten maga szól hozzánk. Aki igy tekint a Bibliára, az nem maradhat meg a mellett a felfogás mellett, hogy a naiv emeletes elképzelés a Biblia világképe. A Biblia ugyanis nemcsak erről a látható világról beszél, hanem tud egy másik valóságról is és ezt úgy nevezi: láthatatlan. Ez döntő minden hívő számára. Tudni kell, hogy a látható világ mellett ott van Isten valósága, amelyben Isten él és hozzáférhetetlen világosságban lakozik. (1 Tim 6,16.) A Szentírásnak az a tanítása, hogy a látható és láthatatlan világ nem egymás fölött helyezkedik el, hanem egymásban vannak és kölcsönösen áthatják egymást. Itt meg kell mondani, hogy amíg nem hiszünk Jézus Krisztusban, addig úgy hisszük, hogy csak egy világ van, a látható világ és tagadjuk a másikat, a láthatatlant. Aki hitre jutott, az tudja, hogy van láthatatlan valóság is és hogy az nincs messze és hogy az ember már most benne élhet együtt az élő Atyával a Jézus Krisztus által. Lábossá Lajos

■GONDOLATOK

a Mi Atyánkról

Az Úr imádsága nemcsak minden kérést, hanem az Üdvözítő teljes [tanítói bölcsességét magában foglalja, úgy, hogy ezt az imádságot igazán fez evangélium kivonatának nevezhetjük. (Tertulliáriúsz)

I Az is biztasson és ösztönözzön minket, hogy Isten nemcsak parancsol Is ígér, hanem segítségünkre is siet: megfogalmazza a szavakat és a Izöveget, szánkba adja, hogy mit és hogyan imádkozzunk és lássuk, Inennyire könyörül nyomorúságunkon és hogy semmit ne kételkedjünk ■abban, hogy tetszik Neki ez az imádság és biztosan meghallgatja. Ez a ■riiatyánk nagy előnye minden olyan imádsághoz képest, amelyet maiunk gondolunk ki. - Nincs tehát a földön jobb imádság a mindennapi lliatyánknál, mert az a kitűnő bizonysága van, hogy Isten szívesen lallgatja. Nem is volna szabad ezt elcserélnünk a világ minden kincséért lem. (Luther Márton)

Nem imádkozhatunk akármit és akárhogyan, hanem bele kell kapcsolódnunk abba, amit Isten akar és mond nekünk. A helyes imádkozást tanulni kell és tanítani lehet. Jézus új imádságot ad tanítványainak.

Tömören és röviden benne van egész tanítása. Vele egy közösséggé, bgyházzá fogja össze követőit. Ez az imádság egyházának ismertető leiévé lett. (Prőhle Károly)

r

John Donne

Boesak levele

O, mennyi kínzó ellentét terem

Ó, mennyi kínzó ellentét terem szívemben: már szokássá változott az ingatagság; az alázatot csak kedvem ellenére észlelem.

A bűnbánatot is szeszélyesen elejtem, mint a profán hajlamot: rejtélyesen még forr s már megfagyott; imák és csönd; hol nincs, hol végtelen. Tegnap nem kellett Isten semmiképp, ma udvarlom imázva az eget s holnap a büntetéstől rettegek: fantasztikus váltóláz hűl meg ég-. Csakhogy itt épp azok a jó napok, ha hideg ráz: olyankor gyógyulok.

(Megjeleht A világirodalom legszebb versei az ókortól a XX. századig cfmQ könyvben; fordította Vas István)

V

ELKÖTELEZETT FELELŐSSÉGGEL - KÖZÖSEN

Az Országos Béketanács égisze alatt működő Pest megyei Egyházközi Békebizottság február 20-án, Budapesten tartotta évi első ülését. A megyénkben szolgáló valamennyi protestáns és az orthodox felekezetet képviselő tagokon kívül az együtt gondolkodásban és együtt tervezésben részt vett az Egyházközi Békebizottság és a Katolikus Békebizottság országos, az Állami Egyházügyi Hivatal és a Hazafias Népfront megyei vezetősége is. A beszélgetésekben és a programok kidolgozásában különleges hangsúlyt kapott a „Béke évé”- ben kínálkozó lehetőségek és feladatok számbavétele csakúgy, mint az egészséges megoldást segítő aktív cse-. lekvőkészség. Nemcsak a háborús feszültségek nőnek, és a nemzeteket-népeket összetartó szálak lazulnak meg világunkban, hanem a békevágy is erősödik, az igazságban, békében, építő munkában élés reménysége

is fokozódik. Krisztus-hitünkből fakadó felelősséggel és népünkért-világunkért vállalt elkötelező szolgálattal akarjuk mi is, hogy ne csak vágy és reménység maradjon, de valósággá is váljék közüttünk és az emberiség nagy családjában. Az őszinte aggodalom és tenni- akarás hangján szóltunk a nemzeti egységünket romboló jelenségek, az' alkohol és a kábítószer növekvő szenvedélye, a fiatalok körében eluralkodó deviáns magatartás ellen. Nem titkolt lelkesedéssel beszéltünk a szép családi élet, a becsületes munka, az öregeket felkaroló irgalom, a közösségeket és az emberi kapcsolatokat elmélyítő szeretet építő valóságáról. Tettük mindezt - önkritikusan is - azzal a meggyőződéssel és bizonyossággal, hogy mozduljunk és mozgósítsunk a szebb, az igazabb, a békésebb holnapért: elkötelezett felelősséggel - közösen...!

Eszlényi László

Boesak az ifjúsági találkozón (archív fotó)

Dr. Allan Boesakot, a Református Világszövetség elnökét az elmúlt év nyarán bebörtönözték. Boesak neve ismert olvasóink előtt. 1984-ben járt hazánkban és megrázó erejű igehirdetéseket tartott az LVSZ nagygyűlést megelőző ifjúsági találkozón a dél-afrikai helyzetről.

Amint olvasóink 1985. szeptember 22-i számunkból értesültek róla, a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága tiltakozó táviratot intézett a tagegyházakhoz és azok kormányaihoz Boesak elnök szabadon bocsátása ügyében.

Allan Boesakot az elmúlt év végén szabadon bocsátották. Ebből az alkalomból nyílt levelet intézett azokhoz, akik támogatásukról és szolidaritásukról tettek bizonyságot:

Kedves Testvérek!

Az 1985. év a vége felé siet. Számomra ez az év sajátságos és Szokatlanul nehéz volt. Egyik krízist a másik után éltük át: alattomos - melyre azért lehetett számítani - hajtóvadászatot, életünket és munkánkat állandóan fenyegető merényletet, a politikai elnyomás és erőszak állandóan növekvő körét.

Ez esztendőben Dél-Afrikában a feketék lakta terület nagy részén bevezették a rendkívüli állapotot (javarészt még mindig érvényben van). Ezrek vannak börtönben, jó néhányon meghaltak. Népünk ellen háború folyik, az apartheid elleni folytatódó ellenállás miatt a kormány dühét a gyermekeknek kell elviselni. En 25 napon át voltam magánzárkában.

Ez időben családom és én levelek ezrét kaptuk, melyben a testvérek támogatásuk és imádságuk felöl biztosítottak. Sajnos nem válaszolhatok személyesen minden levélre. Ezért ez úton intézek néhány szót a testvérekhez és remélem, hogy legtöbbjükhöz ez •el is jut.

Támogatásuk csodálatos volt, ismételten erősített és bátorított minket. Feleségem, Dorothy, gyermekeink és én a szeretet és szolidaritás e jeleiért szerfölött hálásak Vagyunk. A Holland Református Missziói Egyház vezetősége nevében is köszönetét ‘kell mondanom. Imádság fala vett körül, Isten kegyelme oltalmazott és szeretete vigasztalt. E próbatételekből megerősödve kerültünk ki és most még inkább meggyőződtünk, mint előtte valaha, ügyünk igazságáról. Ez fájdalmas volt - ennek tudatában vagyok -, de ez az igazság: megéri szenvedni a békéért és igazságosságért.

A nehézségek még nem győzettek le. Sokan szenvednek még, a gonoszság elleni harc Dél-Afrikában még folytatódik. De mégis oly nagy öröm állandó gondoskodásukról és hűséges támogatásukról tudomást szerezni. Hitem növekedett, semmi kétségem, hogy Istenünk üdvterve véghezvitelén munkálkodik, mely a béke és igazságosság országát egész népünkhöz közelebb hozza. Szívből jövöen köszönöm mindazt, amit tettek. Isten áldja meg a testvéreket gazdagon mindenben, amit tesznek. Krisztus szolgálatában testvéri köa- szpntéssel:

Allan Boesak

GONDOLATOK

a hazáról

.. .Szeresd a hazát! Boldog leszesz, ha a férfikor napjaiban e szavakat úgy fogod érthetni, úgy fogod érezhetni, mint kell. Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek... Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol, s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.

(Kölcsey Ferenc)

Anyjához tér így az a gyermek, kit idegenbe löknek, vernek.

Igazán

csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.

Magaddal csak itt bírhatsz,

óh lélek! Ez a hazám. v ,

(József Attila)

Levél Tamperéből -----------------------------------------------------------------Egyházzenéről- nemcsak kántoroknak!

Lucfalva a Mátra és a Cserhát nyúl- /ányainak kies kis völgyében fekvő köziég, közepén a szerényen meghúzódó emplommal, amely gondozott parkban, kívül-belül megújítva áll. Egyetlen nevezető útja van a falunak, de mégsem ,Isten háta mögötti hely”: csodálatosan nunkálkodott és árasztotta ki ránk állását az Úr évszázadokon keresztül. Ezt mutatja templomunk rövid története is.

A község eredete még a tatárjárás előtti időből datálódik. A tatárjárás előtt 1235-ben a község és a templom is i szomszédos völgyből kiemelkedő kis lombon, a „Templomoson” állt. A tatárok a községet és a templomot 1241- ben földúlták, kifosztották és fölperzsel- ték. így került a község és a templom a mai helyére. A huszita gyökerek hatására is evangélikussá váló falu fatemplomot épített. Első megbízható adatunk a gyülekezet létéről 1678-ból ismeretes. A Türelmi Rendelet új lehetőségei nyomán 1783-ban azonnal önállósult a gyülekezet, lelkészt és tanítót hivott. Hamarosan, 1794-ben elkészült az engedély adta szűkös lehetőségek miatti egyszerű, torony nélküli, úttól beljebb eső, belső bejáratos kőtemplom. Már abban a korban is főként a gyülekezet egyszerű tagjainak áldozatkészségéből, ami mindmáig jellemző. Egyszerű asztal és lócák töltötték be,-majd később egy szép szószék-oltár és a padok is elkészültek. Egy második ajtót is nyitottak a templom túlsó felén. Ahogy a gyülekezet növekedett, karzatot kellett hátul építeni, amely a gyülekezet növekedésével együtt szintén előbbre és előbbre nyúlt a templomban. 1935-ben nagyobb orgonát kapott a templom, amely mai viszonylatban is komoly hangszer.

Viszont a templom külseje, az egyszerű „magtár-stílus" semmit sem változott

BEMUTATJUK TEMPLOMAINKAT

LUCFALVA

a századok során. így volt lehetséges, hogy egy alkalommal őseink furfangos módon meg tudták menteni a jezsuitáktól: szénával rakták meg és azt mondták, hogy ez községi csűr.

1865-ben az egész község tűzvész áldozata lett, minden leégett. Egyedül a templom maradt épségben s tartotta meg, vonzotta oda újból a gyülekezetét.

1977-ben kívülről renováltuk a templomot és parkosítottuk, bekerítettük a környékét. Ekkor került, története során első ízben kereszt a templom ormára.

A templomépítés után talán a legnagyobb munka, a teljes belső renoválás 1983-ban, a gyülekezet önállósulásának 200. évfordulójára lett kész. Csodálatos összefogásban, hatalmas anyagi és kétkezi áldozattal, több mint egymillió forint és több mint ezer társadalmi munkanap odaáldozásával mindent fölújított a testvériség: új, beton alap, hatszögű tölgyfa-lap padló, új padok, karzat, világítás, festés készült. Az orgonát is átépitettettük, valamint be lett vezetve a villanyfűtés. A szép és kényelmes templom újraszentelése dr. Nagy Gyula püspök szolgálatával folyt le, 1983. okt. 23-án.

Nincsenek nagy műemléki értékek templomunkban. Legfőbb értéke a renoválás előtt, de mát utána is: a fényes padok. Mert kicsiszolódtak a sok használatban. Ez azt mutatja, hogy szereti, ragaszkodik gyülekezetünk a‘ mi Urunkhoz és a templomához. Ez mutatkozik meg abban, hogy sokan és rendszeresen jönnek az Úr házába.

Kívánjuk, hogy legyen minél több gyülekezetünknek ilyen, fényes padokkal teli, értékes és értékelt temploma.

Széli Bulcsú

Ha elemezve újraolvassuk ezt az összetett szót: egyházzene, hamar meglátjuk, mennyire ellentétekkel terhelt témát vizsgálunk. Az egyház a szeretet egyháza, ahol a szándék, a „szívbéli” a mérce, a zenében pedig a végeredmény a döntő, s a hallgatót nem érdekli - nem szabad, hogy érdekelje - milyen úton jutott a célig a művész.

Az egyház a bűnbocsánat, az állandó újrakezdés egyháza. A zenei előadás mindenkor egyszeri kezdés, s megszakíthatatlan folyamat. Vagy, hogy gyakorlatibb térre lépjünk, egy gyülekezet nem „válogathatja meg” híveit; a zenésznek kötelessége a legjobbakat maga köré gyűjteni. (Hány gyülekezeti kórusvezető éli át személy szerint is ezt az ellentétet: megsértsem-e „kedves kórustagunkat” tudomására hozva, hogy nincs hangja, vagy - a szeretet nevében - inkább a zenei színvonal szenvedjen csorbát?)

Az egyházzene mégis századok óta él, még virágzik is, s túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a nagy egyházi művek ismerete nélkül csak töredékesen érthető a legtöbb

„világi” remekmű is. Mi élteti így az egyházzenét?

E kérdésre egy rövid cikkben nem lehet teljes választ adni. így most nem is írok a hit és a zene mély kapcsolatáról, sem a lelkilélektani összefüggéseikről, melyeket én is inkább csak érzek, magyarázatához nincs meg a szükséges tudásom. Hagyjuk most az „egyház mint mecénás” szempontot is, mely csak felszínesen magyarázza az egyházzene életképességét.

Arról írok, ami az egyes gyülekezeti tagot is felelősségében érinti. Mert az egyházzene csúcsai a gyülekezeti hitvalló - imádkozó - éneklő közösségekre támaszkodnak.

Megszámlálhatatlan zenei megnyilvánulása van a népek, felekezetek hitéletének, s vallom, hogy míg ez a hit él és munkálkodik, sorra születnek a „zsoltárok, himnuszok és lelki énekek” (Kol 3,16). Ezek egy része persze zeneileg kevéssé értékes, másoknak nehezen érthető, vagy egyenesen selejt, de mégis, e lenyűgöző szaporaság adja meg a lehetőséget az értékes gyémántok kicsiszolódásához! így

volt ez a gregorián korban, a reformáció koráljainak elterjedésekor, s ma is, mikor néha lelkesén, néha tétován keressük a gyülekezeti ének megújításának lehetőségeit.

Itt a mi felelősségünk: részt venni az egyházzenei alkalmakon; az éneklésben, a liturgiában, s kritikát (önkritikát) gyakorolni! Ne legyen mindegy, mivel szolgálunk Istennek! Keressük és értékeljük az igényesebb műfajokat, ä polifóniát, a korálfeldolgozást, de ne az üres csillogást, inkább a „prédikáló” műveket, a mély egyszerűséget.

Egyrészről mi, gyülekezetek adjuk a mindenkori egyházzene táptalaját, a másik oldal isteni kegyelem. S e kegyelem nélkül - tudjuk - egy lépést sem tudunk tenni. De ahogy mindennapi tetteinkben a kegyelemre hagyatkozva kötelesek vagyunk magunk is a legjobban törekedni, úgy a templomi zene felé is ezzel az igénnyel kell fordulnunk. Mint az Ószövetség áldozatainál - Istennek a legjobból.

S már oldódnak is a bevezetőben említett ellentétek az igényesség és kegyelem dialektikájában.

Bence Gábor (Tampere)

A templom orgonája