Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-12-14 / 50. szám

Evangélikus Élet 1986. december 14. EGYSEG ÉS MEGÚJULÁS (Folytatás az 1. oldalról) utolsósorban - szellemi értékeink, a nemzeti kultúra őrzését és gazda­gítását magyar reformátoraink, Sylvester János, Bornemisza Péter, Berzsenyi Dániel és más evangéli­kus nagyjaink nyomában; a szép és igaz magyar szó szeretetét, magyar nemzeti kultúránk ápolását, aho­gyan ez a kettő - az egyház és né­pünk szolgálata - mindig együtt járt legjobb egyházi hagyomá­nyainkban. Jelenti általában az erkölcsi érté­kek őrzését, védelmét és gazdagítá­sát, az Isten akarata szerint teljes humanitás, igaz emberség ápolását gyermekeink, fiataljaink, felnőtt gyülekezeti tagjaink között és egész népünk közösségében. Társadalmi diakóniánk - evan­gélikus hitünk szociális dimenziója - egyházunk szolgálatának elen­gedhetetlen része. Egységben társadalmunkkal: dialógus és közös cselekvés hívők és nem hívők között Ezt a széles körű diakóniát egész népünk, társadalmunk egységében kívánjuk végezni. Egyfelől a hívők és nem-hívők közötti sokszintű, egymás meggyőződését tisztelet­ben tartó dialógusban, amelynek protestánsok és marxisták között hazánkban már gazdag múltja és eredményei vannak. Másfelől a más-más, hitbeli és világnézeti, alapokról induló, de közös etikai célú cselekvésben. Egyház és állam Egyházunk ige- és szeretetszol­gálatának külső kereteit a Magyar Népköztársaság alkotmánya, az 1948-ban megkötött Egyezmény és húszéves Egyházi Törvényköny­vünk (1966) biztosítják. Ezeken az alapokon az állam és az egyházak, egyházunk viszonya hazánkban nemcsak jó és rendezett, hanem sok új területen gazdagodott is az elmúlt években. Hadd utaljak itt csupán egyházi szolgálataink zavartalan végzésé­re, gyermek- és ifjúsági munkánk­ra, országos ifjúsági konferen­ciáinkra, a budapesti evangélikus világgyűlés megrendezésére, kül­ügyi egyházi kapcsolataink állan­dó bővülésére, az egyháznak jutta­tott anyagi segítség sokféle formá­jára és - nem utolsósorban - a vallásos emberek és az egyházak társadalmi szolgálata növekvő megbecsülésére. őszintén köszönjük államunk, kormányzatunk sokféleképpen megnyilvánuló megbecsülését, jó­akaratát és segítségnyújtását is egyházunk, gyülekezeteink iránt. Ez csak erősíti hitből fakadó fele­lősségünket, szeretetünket egész népünk, társadalmunk anyagi, szellemi és erkölcsi előmeneteléért, különösen a mai nehezebb gazda­sági helyzetben és nemzetközi fe­szültségek idején. És nem enged­jük, hogy ezt a legutóbbi évtizedek során kialakult, gyümölcsöző, ren­dezett jó viszonyt egyház és állam között itthonról vagy külföldről bárki megzavarni próbálja. Ilyen kísérletekben nem volt hiány, és sajnos, számolnunk kell velük ez­után is. De nagyon jól tudjuk, mi­lyen sokat kockáztatnánk, ha ilyen zavarási kísérleteknek utat enged­nénk. Egyházi életünk fundamentuma Magyarországi Evangélikus Egyházunk életének és szolgálatá­nak alapja Jézus Krisztus és Isten teljes igéje, törvénye és evangéliu­ma, a Szentírásban, hitvallásaink tanúságtétele szerint. Ezért újból megerősítjük Egyhá­zi Törvénykönyvünk Nyilatkoza­tát: „A Magyarországi Evangéli­kus Egyház Isten igéjét tekinti hite, tanítása és szolgálata forrásának és mértékének, és ennek alapján az Úr Jézus Krisztustól kapott fel­adatának vallja az ige hirdetését és a szeretet munkáját hazánk népe és az emberiség javára”. Istennek csak úgy szolgálhatunk igazán egyházban és világban, ha az ige, az evangélium hirdetését és a szeretet jó cselekedeteit semmi körülmények közt sem szakítjuk szét. Aki ezt a kettőt egymással szembeállítani vagy egymástól el­szakítani próbálja, sem a Szent­AZ EGYSÉG ÉS MEGÚJULÁS ÚTJÁN EGYHÁZUNKBAN giánk lényegét. Az őszinte és segítő szándékú kritikai dialógus iránt egyházunk teológiai alapjai felől nyitottaknak kell lennünk. De en­nek a Jézussal és egymással való egység megőrzése szolgálatunk alapvető feltétele („hogy elhiggye a. világ, hogy Te küldtél engem”: Jézus főpapi imádsága követőiért Jn 17,20 kk). A püspöki jelentés közlését - Egység és megújulás útján egyhá­zunkban címen - következő szá­munkban folytatjuk. Ittzés János: Egy test tagjai vagyunk A Szentírás többféle képpel, ha­sonlattal, kifejezéssel beszél arról a kapcsolatról, amely Jézus Krisz­tus és egyháza között van. Hason­lítja a Pásztor és nyáj viszonyához (Jn 10,11-30), de más helyen há­zastársakhoz is (Ef 5,22-32); me­gint másutt azt olvassuk, hogy az egyház olyan mint az épülő ház, amelynek szegletköve Jézus Krisz­tus (Ef'2,20-22; lPt 2,4-8). Ezen felül Pál apostol még úgy is beszél az egyházról, hogy az Krisztus tes­te. (Ef 1,23; 1 Kor 12,12-17) Erre az utolsónak említett kijelentésre figyelünk most: mit is jelent az, hogy a gyülekezet és az egész egy­ház Krisztus teste? Mindenekelőtt azt kell elmon­danunk, hogy ez a kijelentés nem egyszerűen hasonlat vagy kép. Az egyház valóban Krisztus teste, Krisztus és a benne hívők eleven és valódi életközösségben vannak. Ez az életközösség a keresztség és az úrvacsora által születik és tarta­írást, sem a reformáció lutheri teo­lógiáját nem követi igazán! A „szeretetben munkálkodó hit” (Gál 5,6) belső egysége magyar evangélikus teológiai gondolkodá­sunknak a legutóbbi évtizedek so­rán - elsősorban Káldy Zoltán püspök teológia?'ázölgdláfa nyo­mán - kialakult és közösen vallott, fő teológiai irányvonala. Ez az úgynevezett „diakóniai teológia” szíve és lényege. Ettől nem távo­lodhatunk el, ha Jézus igéje és a reformáció igazsága szerint aka­runk szolgálni a mai világban. Vannak természetesen, akik a teológiai egységet összetévesztik az egyformasággal. Hitbeli-teológiai egységünk nem egyformaságot je­lent. Állandóan szükségünk van rá, hogy újra meg újra megvizsgál­juk: jól értjük-e és teljesen, minden irányban jól alkalmazzuk-e a „sze­retet által munkálkodó hit” bibliai alaprincígiumát, diakóniai teoló­A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlésének Nyilatkozata Az emberiség évtizedek óta egy ú|, elképzelhetetlen követ­kezményekkel járó nukleáris háború szakadéké peremén él. A legutóbbi évek hideghá­borús feszültségei után fölcsll- lant a remény: létrejött a genfi, majd a reykjavlkl csúcstalál­kozó. Mindkettőt az egyházak és a hívók Imádságai kísérték világszerte. Gorbacsov főtit­kár javaslatait az atomfegyve­reknek 2000-lg történő teljes leszerelésére, az atomfegy­ver-kísérletek teljes és végle­ges betiltására és egy új, vi­lágméretű kölcsönös bizton­sági rendszer kialakítására az Egyházak Világtanácsa, a Lu­theránus Világszövetség és a Keresztyén Békekonferencia sok egyházzal együtt örömmel . köszöntötte és támogatásáról biztosította. .Az észak-amerikai ragasz­kodás az űrfegyverkezéshez azonban újabb súlyos akadály - azt reméljük, talán az utolsó komoly akadály - a világka­tasztrófa elhárításában. A Magyarországi Evangéli­kus Egyház - együtt a többi magyar egyházzal - a saját eszközeivel fáradozik az em­beriség békés jövőjéért: Ige­hirdetéssel, Imádsággal, a jó szó meggyőző erejével, a köz­vélemény formálásával és a békés tárgyalások támogatá­sával. Örömmel köszönti és támogatja Gorbacsov főtitkár Javaslatait. Azt reméli, hogy a népek - köztük az amerikai nép - felelősségérzete végü^ Is meg fogja akadályozni, a fegyverkezési verseny újabb, végzetes kiterjesztését a vi­lágűrre. Felhívjuk és kérjük lelké­szeinket és híveinket, hogy a maguk helyén imádságaikkal, jó szóval és felelős cselekvés­sel vegyenek részt népünk és a világ népei közös erőfeszíté­sében a teremtett világ, nem­zedékünk és utódaink békés jövőjéért! „Boldogok, akik bé­két teremtenek, mert ők Isten fialnak neveztetnek” (Máté evangéliuma 5,9). tik életben. „Hiúén egy Lélek ál­tal mi is mindnyájan egy testté ke- reszteltettünk.” (lKor 12,13) „Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való kö­zösségünk? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testé­vel való közösségünk? Mert amint egy a kényér, egy test vagyunk so­kan, akik az egy kenyérből része­sedünk.” (1 Kor 10,16-17) S ebben a kijelentésben benne van az egy­ház létének dinamizmusa. Nagyon szépen mondta azt valaki, hogy nem azt kell mondani az egyház­ról, hogy van, létezik, hanem azt, hogy az egyház történik. Minden hasonlat, kép, de a Krisztus-test­ről való bizonyságtétel is egy-egy Krisztus-hitvallás. Túlmutat em­bereken, szervezeteken, kereteken, dolgokon, és a jelenvaló, munkál­kodó Jézus Krisztusra mutat (a tudós teológusok így mondják: Christus praesens). 0 az, aki egy­házat teremt Szentlelke által, aki „konstruálja”, létrehozza az egy­házat; s az egyház lényege 0 maga! Biztatnunk kell mindenkit, hogy éljen minél gyakrabban és igazán az úrvacsorával, hogy ré­szese lehessen annak a titoknak, amelyről így szól a Szentírás: a gyülekezet Krisztus teste. Említet­tük már, hogy ez nagyrészt arra épül, ami az úrvacsorában törté­nik, ahol Krisztus testét és vérét kapjuk. De miközben minden más ételt, amely testünk táplálására szükséges, mi termelünk meg, mi állítunk elő, az úrvacsorában ez megfordítva van: minket „állít elő” ez a táplálék. Más ételek be­épülnek szervezetünkbe, és annak építőanyagaivá és energiává lesz­nek, ez a táplálék a vele élőket változtatja a gyülekezet építőkö­veivé, a Krisztus-test tagjaivá. Eddig arról szóltunk, hogy so­kan egy test tagjai vagyunk, most arra figyelünk, mi a tagoknak egy­máshoz való kapcsolata a Fő ural­ma alatt. Ezeknek a gondolatok­nak a megfogalmazásához az em­beri test rendjének és működési szabályainak megfigyelése is segít­het. így is olvassuk el lKor 12-t! 1. A tagok sokfélesége nem ve­szély a Gyülekezet egységére nézve, sokkal inkább megalapozza azt! - Egy csupa egyforma tagból álló képződmény sohasem lehetne egy valóságos, életképes testté. A test­nek, hogy jól végezhesse munká­ját, jól gyakorolja funkcióit, sok­féle tagra van szüksége. De a ta­goknak is szükséges a test: egyi­kük sem lehet meg nélküle, a többi tag, a test egésze nélkül (mostaná­ban többször hallottunk baleset­ben elvesztett Karok visszavágá­sáról, tudjuk, ha ez nem történik meg gyorsan, elhal a testről lesza­kadt végtag). így van ez a gyülekezettel is. Tagjai különbözőek a kegyelmi ajándékok, képességeik és felada­taik szerint is. De csak tagjainak ebben a sokféleségében lehet a gyülekezet az, ami, s amivé lennie kell. Ha egy is hiányzik, lényeges hiányzik (mint ahogy a Pásztor­nak a századik bárány is drága és fontos!). De a'gyülekezet egyes tagjai is rá vannak utalva az egész gyülekezetre, a testvérek közössé­gére, lehetetlen a „lelki önellátás”. Hányán áltatják magukat azzal, hogy otthoni csendességükben megélik és kiélik hitüket. Aki nem gyakorolja tag-voltát a gyülekezet közösségében, az ilyen értelemben halálra is ítéli magát. 2. Mivel a test minden egyes tag­ja az egész élő szervezet (organiz­mus!) és a többi tag számára is nél­külözhetetlen, nincs köztük érték­telen, kicsiny, megvetendő. Éppen a leggyengébbet, a legdrágábbat, és a tisztességteleneket takarjuk ruházatunkkal legjobban (lKor 12,22-23). A gyülekezetre nézve, az egyházra nézve ez azt jelenti: nem vetheti meg a gyengébb tag­jait, erőtlenebb testvéreit, akik ta­lán csak egy tálentumosok. őket különösen is nagy szeretettel kell vállalni és körülvenni. Igen, körül­venni, vagyis nem egyszerűen a lelkészi feladatok közé sorolni, a gyengék, kiszakadóban lévők visz- szavezetését. Körülvenni valakit szeretettel csak többen tudnak. 3. A sok tag egysége sorsközös­ség is. - Ha egy beteg, szenved az egész ember a fájdalomtól; s for­dítva is igaz: az egész ember jól érzi magát, ha egy tagján segítet­tek. így kell lennie a gyülekezet­ben is. Osztozni egymás örömében és bánatában, csodálatos szolgálat és erőforrás. Vajon, mi így ölel­jük-e át egymást hordozó szeretet­tel, őszinte együttörüléssel? Igen, mindezt jelenti és mindezt jelentenie kellene életünkben an­nak, hogy Krisztus testének tagjai vagyunk. „Ő fejünk, mi néki teste, ő a fény, mi színei; Mi a hívek, ő a Mester, ő miénk, övéi mi!” (266. ének) „MAGYAR WITTENBERG”- Ünnepi megemlékezés a sárvári evangélikus főiskola 450 évvel ezelőtt történt megnyitásáról ­(-------------'---------------------­Tú rmezei Erzsébet Krisztusra várunk Nem"tudjuk, mi jön: titok a holnap. Némák a titkok. Nem válaszolnak. Rejtő ködükbe szemünk nem láthat... de elültetjük kis almafánkat, bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem. Titok a jövő. Sürget a jelen. Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap. Némák a titkok. Nem válaszolnak. De a ma int, hogy híven szolgáljunk, mert tudjuk, Ki jön: Krisztusra várunk. Ha hirtelen jön, ha észrevétlen, munkában leljen, ne resten, tétlen! Testvérek terhét vállalja vállunk! Mert tudjuk, Ki jön: Krisztusra várunk. \__________________________ A refor máció alapvető program­jához tartozott az iskolák létesítése is. Magyarországon - a wittenbergi példa nyomán és annak oktatási rendszerét átvéve - jöttek létre Pá­pán, Sárváron, Sárospatakon, Deb­recenben, Kolozsvárott és másutt ilyen iskolák. A sárvári vár gazdag főura, Ná- dasdy Tamás, 1534-ben hívta meg Sárvárra tanítónak Sylvester Já­nost. Hamarosan megkezdődött itt egy új iskola építése. Melanchthon Fülöp, a wittenbergi egyetem híres professzora, 1537-ben terjedelmes levelet írt a sárvári vár urának. Ez gazdag forrásul szolgál az ottani helyzetről. „Hallom, hogy nagy költséggel iskolát állítottál és a leg­nemesebb tudományok tanulását szorgalmazod. Buzgalmad ezekben az időkben, amikor a há­ború csapásai miatt a tudomány a szomszédos országokban elenyé­szik, még nagyobb dicséretet érde­mel. Mert az utókorra tekintesz ... Remélem, hogy Isten segíteni fog igyekezetedben, különösen ha azon leszel, hogy az egyházakat tisztőbb szellemben tanítsák”. Az új evangélikus iskola (főiskola) 1546-ban kezdte meg működését. Itt Sárváron íródott az a másik történelmi dokumentum is, melyet Sylvester János írt fiának: „Újhold­kor született kicsiny fiamnak / Nyújtom most ez új s szerény írá­som, / ő forgassa s azok; kik új tudásra / Szomjaznak, ha az új idő köszönt be. / így óhajtja urunk, ki iskolánkat / Építtette nekünk emitt újonnan”. Valóban új idők és tisz­tább szellemben történő tanítás kö­szöntöttek be a reformációval ha­zánk és népünk történelmében! En­nek egyik gyújtópontja volt Sárvár városa, amelynek joggal ajándé­kozták a „magyar Wittenberg” ne­vet. Valóban sok hasonlóságot le­het kimutatni közöttük! Itt dolgo­zott a „magyar Luther”, Dévai Bíró Mátyás. Itt jelent meg 1541-ben hazánkban az.első. magyar nyelvű, könyv nyomtatásban: a Sylvester- fordította Újtestamentum. Ezt hasz­nálta a környék evangélikussága, megjelenése után még száz évvel is. Ebből a főiskolából, kikerült diá­kok - görögöt és hébert is tanítot­tak itt - előbb tanítók, majd később lelkészek lehettek. Ez az iskola az 1500-as évek végétől gimnáziummá lett, mert közben Csepregen nyitot­tak főiskolát. A sárvári diákok kö­zül kerültek ki olyan kiemelkedő egyéniségek, mint Méliusz Péter, Debrecen püspöke, vagy Borne­missza Péter, Duna melléki evangé­likus püspök. Dr. Nagy Gyula egyházkerüle­tünk püspöke, október 26-án tar­tott ünnepi megemlékező igehirde­tésében a ma élő gyülekezethez szólt a 450 év előtti sárvári refor­mációra emlékezve, hálaadással. Jézus példázatai hangzottak, ame­lyek a sóról, a világosságról, és a hegyen épített városról szólnak. Ezek a képek fontos üzeneteket hordoznak. A réformátori tanítás alapja a hit, a Krisztus-hit; de en­nek látható, jó cselekedeteket kell teremnie hálából, itt e világban, így ne a magunk dicsőségére, ha­nem Isten dicsőségére éljünk! Az istentisztelethez kapcsolódó közgyűlésen Solymár. Gábor helyi lelkész ismertette a 450 évvel ez­előtt alapított sárvári főiskola je­lentőségét, valamint a most 150 éves templom történetét. AZt535X¥»EKK9&9C CPITCTTCLSCyl smáimsKöu ALAPÍTÁSINAK 498 rvfomiiMjt tHLCKtfHT 1 j TARSS LHOSSKI1ÉÉS Elsőnek a püspök köszöntötte a gyülekezetét, utalva az akkor itt élt reformátorok élő reménységére: a magyar egyház, á tudomány és kultúra felvirágzásáért háborús időben is készek voltak a cselek­vésre. Erős János, a városi tanács elnökhelyettese, arról beszélt, ho­gyan lehet a múlt példa a mai em­ber számára. Közös összefogásra van szükség, az egész emberiséget fenyegető súlyos veszedelmek kö­zött. Bánfi Béla nagygeresdi lelkész a városkörnyéki gyülekezetek kö­szöntését adta át. A közgyűlés befejezéséül az egész gyülekezet az egykori iskola emléktáblájához vonult át. Ez a felirat szerepel itt: „Az 1535. évben kőből épített első sárvári iskola alapításinak 450. évfordulója em­lékére - a város lakossága. A püs­pök a Magyarországi Evangélikus Egyház nevében, e sorok írója pe- .diga helyi gyülekezet nevében ie- lyezett el koszorút, emlékezve a hazai reformáció kezdetére. Solymár Gábor A sárvári iskola emléktáblájának megkoszorúzása az ünnepi istentisztelet és közgyűlés után é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom