Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-14 / 50. szám
Evangélikus Élet 1986. december 14. GYERMEKEKNEK Válaszolunk gyermekeknek- A templomot azért nevezik Isten házának, mert Isten ott lakik? Félreérthető ez a gyakran^hasz- nált kifejezés, hogy „a templom Isten háza". Salamon király már évezredekkel ezelőtt azt mondta, hogy Istent még az egek egei sem fogadhatják be, nemhogy egy épület, melyet ember készít. Helyesebb tehát a templomot az Ige hajlékának és az imádság házának mondani. Igaz, hogy mindenütt lehet Isten Igéjét hirdetni és mindenütt lehet imádkozni, de a templom mégis kiváltképpen alkalmasabb minden másnál arra, hogy minket igehallgatásban és imádságban megerősítsen.- Miért van egyes templomok tornyán bádogból készült kakas? Jó megfigyelő vagy, nyilván nem mindenkinek tűnik ez fel. Néhány templom tornyán valóban nem kereszt van, hanem bádogból készült kakas vagy pedig csillag. A csillag arra emlékeztet, hogy a napkeleti bölcseket csillagfény vezette el Jézus Krisztus bölcsőjéhez. A kakas pedig Péter apostol Krisztus-tagadására emlékeztet, figyelmeztet, hogy mindig ébernek kell lenni, nehogy úgy járjunk, mint Péter apostol.- Nálunk miért nincs mindig nyitva a templom? Ez a kérdés úgy látszik, .minden nemzedék életében előkerül. Körülbelül 50 éve országos méretű vita volt erről egyházunkban. Mindig voltak, akik szerették volna, hogy a templomok nálunk is állandóan nyitva lennének. Tény, hogy sok áldása lenne ennek, ha nálunk is bármikor bárki bemehetne a templomba imádkozni. De a templomok értékeinek védelmét a mi gyülekezeteink nem tudnák megoldani. Egyébként vasárnap nyitva vannak templomaink, s már az is nagy áldás lenne, ha ezt a „nyitvatartási időt" minél többen megbecsülnék.- Igaz-e, hogy nekünk nem szabad katolikus templomba bemenni? Ilyen tilalom nincs, sem a mi részünkről, sem a katolikusok részéről. Csupán arról lehet szó, hogy amikor katolikus templomban Istentisztelet, vagyis mise van, akkor olyanoknak, akik a szertartást nem ismerik, nem célszerű bemenniük, mert magatartásukkal zavarhatják a többieket, főleg az imádságban.- Akik templomba járnak, azok jobbak, mint a többi ember? Hogy jobbak-e vagy sem, azt egyértefműen, nagy általánosságban nem lehet megmondani. Előfordulhat, hogy emberek néha elmennek a templomba, de az életük ugyanakkor nem változik semmit, ugyanolyanok maradnak. A legtöbb ember viszont, aki hűségesen, rendszeresen eljár a templomba, Isten igéjét hallgatja és befogadja, imádkozik és énekel, idővel megváltozik, jobb lesz, mint korábban volt. - Egyébként pedig ami a jóságot illeti, senkinek nem szabad magát másokhoz hasonlítani, mert hogy kinek mi van a szívében, azt C9ak Isten látja. Mindenkinek sajátmagának kell törekednie arra, hogy őmaga jobb legyen. Jobb, mint amilyen tegnap vagy tegnapelőtt volt.- Szabad-e a templomban nevetni? A templomban nevetni vagy ne-, vetgélni nem szokás. A templom az imádság háza s aki Istennel beszél vagy Isten igéjére figyel, annak a komolyságát külsőleg is ki kell fejeznie. A templomban életünk legszentebb kérdéseiről van szó, nem helyénvaló a nevetés vagy nevet- gélés. - Nevetni nem, de lélekben örülni és örvendezni szabad. Pál apostol sürgétte is: „örüljetek az Úrban, mindenkor örüljetek’’. Az örvendezés és a nevetés soha nem ugyanaz. Var\, aki nevet, de nem örül. Nevetni tud, de igazán örülni nem.- Nekünk miért nem kell templom vagy feszület előtt keresztet vetni? Templom és feszület vagyis a kereszt előtt a keresztvetés a tiszteletadás és szeretet megnyilvánulásának egyik szép formája. Hangsúlyoznunk kell, hogy ez a szokás a szeretetnek és tiszteletnek csak egyik megnyilvánulása. Az Istennek tetsző élet, az Isten Igéjének és a templomnak a megbecsülése és az egymás iránti szeretet minden keresztvetésnél fontosabb és többet ér. Ha valaki keresztet vet, becsüljük és tiszteljük ezért. De tudjunk róla, hogy nem ez az egyetlen, amivel Krisztus iránti szeretetét valaki kifejezheti. Győr Sándor A "V VASÁRNAP IGÉJE Lk 3,15-18 Ö AZ, AKI JÖN! A tanú áll előttünk ebben az igében, aki az eljövendő Krisztus dicsőségéről tanúskodik. „Te vagy a Messiás?” - kérdezik tőle sokan. De ő elutasítja ezt. Tudja, hogy Isten bízta' meg őt feladattal, de neki csak egyetlen megbízatása van. ő a kiáltó szó, a hang a pusztában, csak ennyit kell kiáltania: Ő az! ő az, aki megérdemli, amit nekem akartok tulajdonítani, ő az, aki magasan fölöttem áll, még arra sem vagyok méltó, hogy rabszolgája legyek. Ő az, akinek a ke- resztsége egészen mást fog elvégezni, mint az enyém. Én vízzel keresztelek, az én keresztségem a megtisztulás fürdője. Erre szükség is van, mert eljön az, aki Szentlélekkel keresztel. 0 az, aki az erőt adja az új élethez, ő az, aki eljön. Ő az, akinek a kezében van az ítélet. „Ha Isten igazságos, meg kell jutalmaznia a jókat és meg kell büntetnie a gonoszokat. Hova jutnánk különben?”- Érdekes, hogy ilyen gondolatok főleg azok fejében fordulnak meg, akik magukkal meg vannak elégedve, akik magukat hívőnek tartják. És ha éppen ez a legnagyobb bűnünk? Semmivel sem vagyunk jobbak ezért másoknál. Keresztelő Jánosnak pont ilyen emberekkel volt dolga. És megmondta nekik, hogy meg kell térniük, ha meg akarnak állni Isten eljövendő ítéletében. Most még nem késő. De az esztendő vége felé közeledve gondoljunk arra, hogy egyszer lejár az időnk. Hogyan állunk meg Isten ítélőszéke előtt? Ma még az ítélet fenyegetésében is ott van a kegyelem lehetősége. Annak a lehetősége, hogy átgondoljuk életünket, megtérjünk hozzá. Mert Isten nem akarja a bűnös halálát. Azt akaija, hogy megtérjünk és éljünk. Ezért küldte el Fiát, aki Szentlélekkel és tűzzel keresztelt. A víz csak a felszínt érinti, a tűz azonban mindent átjár. A tűz mindent megsemmisít, aminek el kell pusztulnia ahhoz, hogy az új ember, az Istennek szentelt élet megszülethessen. A tűz az ítéletnek a képe, de annak a kegyelemteljes ítéletnek, amely megtisztít és edz, mint az aranyműves tüze. A mi életünkből is el kell égnie mindannak, ami Istentől elválaszt. A mi életünknek is tisztulnia, újulnia kell naponként a Szentlélek tüze által. A tűz egyszerre ítélet és kegyelem az életünkben. De Keresztelő János az utolsó ítéletről, az olthatatlan tűzről is beszél. ítélet vár azokra, kik ellenállnak az éltető, megszentelő tűznek, a Szentlélek munkájának. Bizonyára sokkal inkább késiek lennénk arra, hogy átgondoljuk dolgainkat, sokkal inkább igyekeznénk „rendet tenni” az életünkben, ha komolyan vennénk ezt. Ha többször gondolnánk arra, hogy a nagy szétválasztás, az ítélet küszöbön áll. Jánosnak nem fáj az, hogy ő csak kiáltó szó, csak hang a pusztában. Neki csak az a fontos, hogy üzenetét meghallják, hogy embereket nyerjen meg Krisztusnak, olyanokat, akik szívükben helyet adnak az eljövendőnek. Nekünk pedig csak az a fontos, hogy megértsük: János üzenete a messzi távolból nekünk szól. Hogy felismerjük: Ő az, Jézus az, aki karácsonykor újból hozzánk akar jönni. Nagyné Ferenczy Erzsébet IMÁDKOZZUNK Urunk Istenünk! Többnyire meg vagyunk elégedve saját magunkkal. A nagy bűnöktől mentesnek tartjuk magunkat és ez megnyugtat bennünket. Köszönjük a figyelmeztetést, hogy nekünk is meg kell térnünk, ítélet vár ránk. Az ítélet bizonyossága által indíts arra, hogy magunkba szálljunk, mások dolgát pedig taníts bizalommal reáa hagynunk! Életünket tisztítsd meg, újítsd meg Szentlelked-füzével. Ámen. BESZÉLGESSÜNK A megbocsátásról IGÉK Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet, bocsásd meg minden bűnömet. Zsolt. 25.18. ♦ * * Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a Te jóvoltodért, Uram! Zsolt. 25.7. •* * # Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Zsolt. 32.1. * * * Segíts meg bennünket szabadító Istenünk, ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a Te nevedért. Zsolt. 79:9. * * * Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok is megbocsát néktek. Mt 6.14. * * * Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik. Lk 6.37. * * * . Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek: Efez. 4.32. * * * Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is. Kolossá. 3.13. IDÉZETEK Csak aki éltében megbánja bűneit, ^árriííliat .Kibocsátásra. (Dante) Tévedni emberi, megbocsátani isteni. (Blumauer Alois) * * * Az ember sohase olyan szép, mint mikor bocsánatot kér és ad. (Paul Jean) * * * Ki megbocsátani nem tud, sem égbe, sem földre nem való. (Kisfaludy Károly) * * * Ki mindent megért, mindent megbocsát. (Jókai Mór) * * * Az* emberek együttélése akkor jut válságba, mikor hiányzik belőlük a megbocsátás ereje. (Niemöller Márton) * * * Megbocsátásra szükségünk van, mielőtt bocsánatot oszthatunk. (Zoozmann) ( IMÁDKOZZUNK J Kegyelemnek Istene! „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!” Naponként mily sokszor vétkeztem ellened szóval és cselekedettel, hitetlenségemmel, nem vagyok méltó kegyelmedre, de Te mégis bíztatsz, szüntelen hívogatsz: „Jöjjetek én hozzám, kik megterhelve vagytok”, nem ákarod a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen. Kérlek jó Istenem, önts belém krisztusi szeretetet, hogy én is megbocsássak másoknak, akik ellenem vétkeztek. Hallgasd meg bűnbánó könyörgésemet szent Fiadért, az Úr Jézusért. Ámen. Közli: Vértesi Jolán Krisztus ugyan amikor eljön, maga készíti az Ő útját, Ő az „aki utat tör" (Mik. 2,13) és „betöri az érckapukat, leveri a vaszárakat" (Zsolt. 107,16), s kegyelmes jövetelét akadályozhatjuk, de nem akadályozhatjuk meg. Akik tudnak jöveteléről, azoknak hallatlan a felelősségük az útépítéssel, útegyengetéssel kapcsolatban! Az éhezőnek kenyérre van szüksége, a hajléktalannak lakásra, a jog- fosztottnak jogra, a magányosnak közösségre, a rabszolgának szabadságra. Isten és a felebarát meggyalázása az éhezőt éhezni hagynunk, hisz a felebarát ínsége Isten szivét fájdítja. Az éhezőnek kenyeret biztosítva a Kegyelem-érkezésének útegyengetéséért fáradozzunk. Bonhoeffer (-----------------------------------------------------------------------------------Túrmezei Erzsébet r Advent a kórházban Itt mindenki vár. Gyógyulást, enyhülést, segítséget. , Csendben közeledsz, ádventi Király. De ki vár téged? Fehérköpenyes munkatársaid vizsgálnak és gyógyítanak. Mindenki vár valakit, valamit... De ki várja életadó szavad? Mégis... tagadottan, tudat alatt mindenki téged vár, keres, Uram. Ádventi vágy tör át minden falat, s a kórházi szobákon átsuhan. Tudom, Te itt jársz köztünk csendesen, hogy könnyeket törölj, gyógyíts, segíts. Közeledő lépteidet lesem. Advent! Advent van a kórházban is. V ______________________________________________' Ál dott fáradtság! Néhai dr. Szabó József püspökre való emlékezésként egy 1955-ben elhangzott áhítatát adjuk közre Ige: „Jézus az utazástól elfáradva, azonmód leült a forráshoz.” János 4,6 Kedves Testvéreim! - Este van megint. Szombat este. Fáradt vagyok. Ó, az a nyomorult emberi fáradtság, amelyet olyan jól ismerek. Mellém telepszik alkonyatkor: nagy, nehéz zsákot tesz a vállamra, súlyos ólmot csorgat kezembe- lábamba s húz-húz lefelé... Bánt ez a fáradtság. Otromba akadály lelkem és az Isten között. Elzsibbasztja lelkierőmet, megakasztja buzgalmam lendületét. Miért nem lehet az ember mindig friss, eleven, tett- rekész, ruganyos akaratú?!, hogy így állhatna mindig Isten audienciájára...?! Aztán elgondoltam: nem va- gyunk-e mi a fáradtsággal sokszor úgy, mint a tanítványok egyszer Jézussal: rémnek nézték? Márk 6,49. Pedig ő volt, Jézus. S úgy találtam, hogy ha az ember elég alázatos tud lenni, akkor még a fáradtság is evangéliomi örömhírt tud jelenteni. Igen, mert Jézus is elfáradt. Aki világokat tart a kezében és a csillagokkal labdázhatik, egyszer úgy elfáradt az úton, hogy „azonmód” leült. Elcsigázott teste restelkedés nélkül azonmód leroskadt Jákob kútjának kávájára. Úgy elaludt a hajóban, hogy még a vihar táncoltató ereje sem tudta felzavarni s úgy elgyengült a kereszt alatt, hogy erőtlenül hullott Jeruzsálem utcaköveire. Azóta a fáradtság szent dolog lett, mert ö megszentelte. Jézus akkor volt leginkább ember, mikor elfáradt. Sohasem hasonlított jobban hozzánk, mint amikor az utazástól elfáradva azonmód leült a kútká- vára. De ez azt jelenti, hogy amikor fáradt vagyok, akkor hozzá hasonlítok. Minden tisztességes fáradtságunk mélyén van valami titkos kapocs, amely Ahhoz fűz bennünket, Aki fáradtságainkat is magára vette és hordozta. ▼ Viseljük hát a fáradtságot szelíd békességgel, Vele... Érte, aki értünk fáradt el halálosan... Sőt! Gyakran tűnődik az ember, hogy mit adhatna Jézusnak? Mit helyezhetnék jóillatul az ő láthatatlan parazsára?! Most már megtaláltam az én estvéli áldozatomat. Csak azt adhatom néki, ami az övé és csak az kedves előtte, amit ő megszentelt. A fáradtság az övé volt, és megszentelte azt. íme hát: felajánlom néki fáradtságomat, gyengeségemet, kimerültségemet, szaporodó éveim letörtségét. Odateszem az ő láthatatlan parazsára, mint a test porhüvelyének hallgatag hódolatát, halotti illatát... Ahogy Pál írja a korinthusiaknak - II Kor 2,16 - „a halál illatát”, melyet azonban a feltámadott Jézus Krisztus az örök élet illatává tehet... Ó, fáradt esték öröme..., átvirrasztott éjszakák letörtségé- nek csendes sóhaja..., ó betegség, öregség és minden nyomorúság, melyekben a test a maga módján a földi fáradtság halk jajszavait hallatja... Uram, köszönöm, hogy néked ezek is kedvesek! S tudom már, mivel lássam el magamat, mikor jön majd az utolsó halálos fáradtság, amikor elnyűtt testemtől már semmi sem telik, egyetlen szó, egyetlen mozdulat, mikor a végső kimerültség győzedelmeskedik rajtam és meghalok. .., Uram, ki ezt i5 ismered, fogadd el majd ezt az utolsó fáradtságot is, mint kihagyó szívem szeretetének feléd szálló utolsó földi hódolatát...! Ámen.
