Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-09-28 / 39. szám
Evangélikus Élet 1986. szeptember 28. GYERMEKEKNEK Hogyan találkozhatunk Jézussal? Pilátus A Jézus Krisztussal való dekelte igazán miféle or- találkozások kimenetele szágról és igazságról beszél nem mindig a „hiszek neki. Ki akart szabadulni eb- Uram”. Jézus nem csak bői a kínos helyzetből. Hús- azokkal beszélgetett, akik vétkor úgyis egy foglyot sza- személyes kapcsolatra badon bocsáthat. Azt gon- vágytak vele, vagy gyógyu- dolta, majd Jézus lesz az. lást, szabadulást, bűnbo- De a zsidók elszántak vol- csánatot vártak tőle. Sok tak. „Feszítsd meg” - egyre közömbös, kíváncsiskodó csak ezt kiabálták. Jézusvagy éppen ellenséges em- nak meg kell halnia, mert bér is volt Jézus közelében. „Isten Fiává tette magát”, őket sem vetette meg, nem Pilátus szívébe félelem köl- fordult el tőlük. Tudta, hogy tözött. Hát nem csak egy velük kapcsolatban is olyan egyszerű emberrel van dol- szolgálatot teljesít, mint pél- ga? De miféle király az, aki dázatában a magvető. Ne- lemond minden védelemről? kik is szólja Isten igéjét, felkí- Ráadásul Pilátus hatalmát nálja szeretetét. Vállalta an- is Istentől származónak tártnak kockázatát, hogy nem ja. Végül tehát nem is ő dönt minden mag esik jó földbe élet vagy halál fölött? Ki tart- és terem gyümölcsöket. Ma ja kezében az eseményeket? sem jelent minden ember Pilátus kutyaszorítóba ke- számára maradandó kö- rült. Bizonytalankodását lát- zösséget a Jézussal való ta- va a zsidók zsarolni kezdték, lálkozás. Sok gyerekbiblia- Ha Jézus királynak tartja kör, istentisztelet, karácsony magát, akkor a császár elés húsvét múlik el a ti élete- len lázad. Ha Pilátus szaba- tekben is látszólag nyomta- dón bocsát egy lázadót, lanul. De tudnotok kell, hogy hűtlen lesz saját felsőbbsé- Jézus minden találkozás- géhez. Nem akarta elveszí- ban önmagát, szeretetét, teni pozícióját. Tehetetlenül barátságát kínálja nektek, adta meg magát a zsidók Akkor is, ha nem veszitek követelésének, észre vagy visszautasítjátok. Ebben a találkozásban A szándéka mindig az, hogy egy ember akarata ellenére magához vonjon minket. lett Isten eszközévé. Jézus Jézus földi útjának utolsó útjának alakulásában elsőállomása előtt Pilátussal, a sorban nem emberek hoz- római helytartóval beszélge- záállásai hanem Isten aka- tett. Kényszerű találkozás rata döntött. Isten volt az volt ez, hiszen Jézus pere események irányítója, mégfolyt. Pilátusnak ki kellett őt ha érthetetlen is, hogy saját hallgatnia, hogy okot talál- Fiát 3 keresztre küldi értünk, janak az elítélésére. A hely- Isten használta föl Pilátust, tartó kényelmetlenül érezte a római helytartót is. Annak magát, ő nem találta Jézust ellenére tette eszközévé, bűnösnek, főleg nem go- hogy a Jézussal való talál- nosztevőnek, ami miatt ha- kozás nyomán nem lett más Iáit érdemelt volna. A zsidók emberré, nem nyílt meg a vallási kérdéseiben nem volt szeme Isten szeretetének elég tájékozott. Hogyan meglátására. ’ döntse el, hogy Jézus király-e Vagy Sem? Nem is ér- Tekusné Szabó Izabella A A X VASÁRNAP f IGÉJE Jn 15,9-14 SZERETETLEN Valaki azt mondta egyszer lelkészéről: „Ma megint a szere- tetről prédikált, biztos nem készült.” Bizonyára nem kevesen vagyunk, akik mások tartalmatlan, képmutató szeretetében csalódtunk. így a szeretet csak „puszta szó”, üres közhely. Pedig mennyien vágynak az igazi szeretetre, a családi és közélet hiánycikkére. Gyülekezetünkben egy alkalommal megkérdeztem a gyerekeket: Miért tétszik nektek annyira a „Nem szeret senki” kezdetű ének? Ez az ének igaz - hangzott a válasz a mintegy félszáz gyermek jelentős részének ajkán. Nincs szeretet otthon, az iskolában, az edzésen, egymás között és így tovább. Csak két kérdést kockáztatok meg. Hogyan fejlődhet valaki szeretet nélkül teljes értékű felnőtté? És mi lesz velünk, ha idős korunkban az így felnőtt generációra kell támaszkodnunk? A szeretetről nem lehet eleget szólni, mert a „szeretet itt lakik bennem, benned, mindnyájunkban. A füvekben, és a fákban, a virágok illatában, a kutyád szemében, a méhekben, a hegyekben, a csillagokban, a búzádra hulló esőben és a * gyermekedre hulló könnyben, az igazi dalban, az igazi csókban, mindenben, ami van, amit látsz és amit csak sejtesz; mindenben a szeretet él - mert a szeretet az Isten.” - mondja Mezei Mária. Ez az Isten Jézusban értünk emberré született, hogy a szeretetének lényegét és mélységét a Golgotán megmutassa, hogy visszakerüljünk szeretetének erőterébe és ne farkasa, hanem Krisztusa legyünk a felebarátnak. Krisztusban maradni: állapot és szolgálat. Az öröm állapota és a szeretet szolgálata. Ébben a szolgálatban mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy Jézus életét adta barátaiért, miértünk. Ez az alapja és a forrása a szeretet kettős nagy parancso- latinak: Isten és a felebarát szeretetének. Mit jelent a krisztusi szeretet gyakorlása, és egyáltalán a szeretetet ki lehet adni, mint egy napiparancsot? Az élettan és a lélektan kutatói szerint áz élet szükségszerű elidegeníthetetlen velejárója az öncélúság. így is megfogalmazható a természetes kiválasztódás törvénye. Hiszen az a sejt, amely nem tudott védekezni, az idők folyamán elpusztult. így hogyan lehet természetünkkel ellentétben, önmagunk kárára, ha kell feláldozása árán másokat magunk elé helyezni? A „szeresd felebarátodat” - elvet nem lehet összeegyeztetni a biológia törvényeivel. „Komolyan próbálkoztam vele - j mondja Selye -, de képtelen vagyok annyira szeretni felebarátomat, mint önmagamat” - hat még az ellenséget. Az ember nemcsak biológiai, hanem értelmi, érzelmi és akarati lény is. Ez ráébreszt arra, hogy erkölcsi döntéseinkben nem kizárólagosak az élettani adottságaink. Krisztus szeretetében élve nem az emberi természetünk, hanem viszonyunk, kapcsolatunk változott meg Istennel és embertársainkkal. Újjá és mássá lett! Az isteni szeretet nem önmagáért van, hanem azért, hogy akik átélték, benne élnek, azok éljék meg emberi kapcsolataikban. Innen érthető a felszólítás: szeressétek egymást! Martin Luther King - életét tíz éve oltotta ki a gyilkos golyó - mondotta: Az önzetlen szeretet a másik ember hasznát keresi. Önmagukért szeret másokat, minden emberben felebarátot lát, ezért nem tesz különbséget barát vagy ellenség között. Szeretetünk önzetlenségének próbája az ellenség sze- retete, akitől csak gyűlöletet és üldözést várhatunk. Életünkben amennyi szenvedés és fájdalom gyógyítható a szeretettel, annyi be sem következne, ha megélnénk a szeretetet. Kalácska Béla IMÁDKOZZUNK Köszönjük Urunk, hogy szeretetközösségben lehetünk veled, mert te magad vagy a szeretet, amit embertársainkon keresztül árasztasz felénk. Ne engedd, hogy személyválogatók legyünk szereteted osztogatásában, mert csak így lehetünk a te gyermekeid. Akaratod valósuljon meg bennünk az emberek javára és neved dicsőségére. Amen. Pogány-antik jóslás Luther korából Különleges oldalról közelítette meg Aby Warburg kultúr- történész a reformáció korát: a jóslatok, a tudományos és babonás jóslások elterjedését kutatta. Alapos vizsgálatnak vetette alá az időszakot, s feltárta, hogy miként áradt ide a csillagjóslás, a mágia, a horoszkóp, a bűvös számnégyzet, a jövendőmondó naptárak készítése. Az ókori művektől a középkori latin és német jóslási irodalmon keresztül jutott el mindez csillagászok, matematikusok közvetítése révén és hatalmába kerítette a humanizmus és reneszánsz embereit is. A reformátorok közül különösen Melanchton Fülöp tette magáévá ezt .a - számunkra ma már furcsa - tudományt. A nagy tudós horoszkópját még édesapja készíttette el, s ez egyebek között azt is tartalmazta, hogy „óvakodjék északtól és a keleti tengertől”. Melanchton 1560-ban bevallotta, hogy ez a „jóslás” akadályozta őt meg abban, hogy pl. Dániába utazzék. De ugyanő veszélyesnek tartotta egyebek között a holdtölténél való utazást. S ami még érdekesebb: hitelt adott azoknak a matematikusoknak (Gauricus, Cárion, Pfeyl), akik a planéta együttállások nyomán úgy számították ki Luther születésének időpontját, hogy az 1484. október 22-ére kellett, hogy essék. Még 1539-ben is azt írta egyik barátjának Melanchton: „Luther születésének ideje felől kétségeink vannak. Maga a nap ugyan bizonyos, sőt az óra is majdnem az: éjfél, amit anyjának saját szájából hallottam. Az év azt hiszem 1484.” Nem csoda, ha a reformáció ellenségei az ilyen konstelláció alapján azt akarták bizonyítani, hogy Luther „eretnek isten- gyalázónak és gonosztevőnek” született és „szükségszerű” volt, hogy ő viszályt támasszon az egyház kebelén belül. Luther hol hívő komolysággal, hol kellő humorral védekezett az ilyen próbálkozás ellen. Asztali beszélgetései közben egyszer azt mondotta: „Nem visz rá engem senki, sem Pál, sem az ég angyala, még kevésbé Fülöp (ti. Melanchton), hogy higgyek az asztrológiai jóslatokban, amelyek oly gyakran tévednek!” (1540) Máskor pedig egy asztaltársának azt a megjegyzést tette az elébe tárt horoszkópról: „Nem is tartok felőlük semmit. Nem is tulajdonítok nekik semmi jelentőséget sem, de szeretném, ha a következőt megfejtenéd nekem: Ézsau és Jákob egy apától és anyától, egyszerre és egyazon csillagzat alatt születtek, mégis szinte ellentétes jellemmel, alkattal és természettel. Vagyis, amit Isten végez és ami Isten műve, azt ne akard a csillagoknak betudni! Az igaz keresztyén vallás százszor is leleplezi és bebizonyítja az ilyen mesék és képzelgések mibenlétét!” A szerző foglalkozik az 1524-es özönvíz-pánik keletkezésével, a röpiratok politikai szömyalakjaival (pápaszamár és szerzetesborjú) és kimutatja, hogy az arab és babiloni jósmesterség közvetlen kapcsolatban állt a reneszánsz jóskönyveivel, s alapja a mitologikus okkeresés benső, ősi emberi kényszere. A tanulmányból kiviláglik, hogy Luther mindig is elutasította a mitologikus fatalizmust és a horoszkóp-fabri- kálást, mint vétkes és pogányos bálványimádást. Komolyan vette az első parancsolatot: Ne legyen más Istened! Jézus szava: „Ne aggódjatok életetekért!” (Mt. 6,25) e tekintetben is felszabadít minden félelemtől, hogy magunkat és holnapunkat bátran és bizalommal a mi mennyei Atyánkra hagyjuk, akinek gondja van reánk! Ne adjunk helyt *az újpogányságnak és babonaság- nak, bármily modern és tudományosnak tűnő formában is jelentkeznék. A keresztyén ember Isten kegyelmének ege alatt él és ez a hit elég nekünk! Aby Warburg tanulmánya még 1918-ban készült, s hangzott el Berlinben, de magyarul most látott először napvilágot a Helikon Kiadónál. A könyvhöz pontos és részletes forrásanyag tartozik, jegyzetekkel, s kísérőtanulmánnyal, melyet Radnóti Sándor készített. Bencze Imre Ősagárdifiatalok látogatása egy fővárosi gyülekezetben Jézushoz jöjjetek megfáradtak Manapság egyre inkább eltűnik a falu-város ellentét. A modern tömegkommunikáció, a fejlett közlekedés, az ingázás jóvoltából nem lehet különbséget tenni falusi és városi között. Különösen így van ez a fiatalokkal. Innen faluról kora reggel indulnak a buszok. Gyárba igyekvő munkások között bőven látni itt gimnazistát, ipariiskolást, sőt egyetemistát is! Nálunk az egész falu evangélikus. Az emberek' 90%-á tártja a kapcsolatot a gyülekezettel. Sokán ki-: kerülve á helybéli általános iskolából bizony úgy érzik, hogy csak a falusi hagyományok világába való a vallás, a lelki élet. Ez a kérdés is foglalkoztatott bennünket, mikor egy fővárosi gyülekezetbe mentünk látogatóba, tapasztalatcserére, lelki erősödésre.- Nekem csak megerősítette az eddigi véleményemet ez a látogatás - nyilatkozik egy a fiatalok közül. - Ott, ahol az emberek szeretik templomukat, rendszeresen élnek az Igével, megismerték Jézust, mint legjobb barátot, társat, ott ragaszkodnak a gyülekezethez, legyen az akár falu, akár város. Nem tartom véletlennek azt sem, hogy látogatásunkkor a Tízparancsolatról volt szó. Sokat jelentett nekem az a gondolat, hogy sem a város, sem a falu nem élhet Isten örök törvénye nélkül. Itt van ez a nagy városi forgalom. Mennyi baleset, mennyi szörnyű halál lenne törvény nélkül, a Kresz nélkül. Tovább beszélgetünk a Tízparancsolatról, miközben felfigyelek az utcai forgalom morajára. Az imaterem ablakai jó hangszigetelők, mégis behallatszik most egy mentő, vagy tűzoltóautó szirénája. Talán baleset történt, figyelmetlenségből, virtuskodásból? Elkalandoznék, de valaki most éppen az ötödik parancsolatról beszél: - Ölés az is, ha valakin nem segítünk, cserbenhagyjuk! A meditáció után szünetet tartunk. A társaság egy része bent marad. Éneket tanulnak: Jézushoz jöjjetek megfáradtak. Azt még hallom, hogy valaki indítványozza, hogy tanuljanak meg hozzá egy táncot, de veszem a fényképezőgépemet, kimegyek. Jó téma, nagy házak közt kis teüíplotn. Kattannak á képek. Az egyik lány mellém szegődik és azt mondja, hogy az ő házuk tetejéről jól rálátni a templomra. Igazi fotóscsemege. Pár perc múlva fent vagyok a tízemeletes épület tetején. A látvány szédítő és gyönyörű egyszerre. A hatalmas lakótelep tízemeletesei közt mint apró szorgalmas hangyák botorkál a forgalom. Innen a magasból nem érződik annyira a rohanás, mégis a távolság ellenére is jól látom, hogy ott egy kamiont vontatnak, egy asszony fut, a kezében kosarak, nem éri el a villamost, kissé messzebb egy gyár. Sok égnek meredő csöve közül az egyikből fehér gőz áramlik ki. Már elszállt, elenyészett a kis felhő, mire odaér hozzám a hangja. Két óra, vége a műszaknak. Nem látok a gyárudvarra, de elképzelem amint a munkások leteszik a szerszámokat, vége a munkának, kezdődhet a... pihenés... vagy folytatódik egy sokkal intenzívebb hajsza? Nem tépelődöm ezen tovább. Míg a templomot fotózgatom, már a képem címét próbálgatom: Oázis. - Az udvaron éneklő, táncoló fiatalok éneke halkan kivehető a város morajából: „Jézushoz jöjjetek megfáradtak, Igája néktek is nyugalmat ad Terhe könnyű irgalma nagy!” Győri János Sámuel Az ősagárdi ifjúság látogatása az újpesti gyülekezetben
