Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-10-05 / 40. szám

51. ÉVFOLYAM 40. SZÁM 1986. OKTÓBER 5. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 19. VASÁRNAP­ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Igével és imádsággal arra kell törekednünk, hogy Isten­nek ez a hatalma minket is megerősítsen hitünkben. Hogy ne csupán elkezdődjék, hanem végbe is mehes­sen bennünk a jó. Ehhez a hitbeli megerősödéshez azonban türelem, sőt hosszútűrés kell. A hosszútűrés más, mint a türelem. Nagyobb, erősebb. Mert az ör­dögnek az a módszere, hogy akit nem győzhet le gyorsrohammal, azt hosszú ostrommal addig puhítja, míg végül az illető belefárad s elveszti türelmét, mert úgy látja, hogy soh’sem lesz vége. Legyen bennetek ilyen hosszútűrés és gyakoroljátok azt örömmel. (Luther) Az európai egyházak IX. nagygyűlése Skóciában Európa egyházai - merre tovább? Stirling középkori skót városka gótikus falai között szeptember első szombatestéjén színes menet vonult végig. Európa több mint száz egyházának vezetői, püspökök, metropoliták, lelkészek és világi vezetők vonultak fel ünnepi istentiszteletre fekete és színes ornátusaikban. A szeptember 4-11. között tartott egyházi nagygyűlés központi témája ez volt: „Dicsőség Istennek és béke a földön!” Négyszáznál több hivatalos egyházi delegátus, megfigyelő, sajtómunkás és a brit egyházak képviselői vettek részt a tanácskozáson.' A magyar egyházakat e sorok íróján kívül Kovách Attila és Kürti László református püspökök, Hecker Frigyes metodista szuperintendens és Viczián János baptista egyházi elnök képviselték. Részt vettek a nagygyűlés munkájában még Páli László református; lelkész, Bóna Zoltán, református lelkész, az EVT küldöttje, és Vető István evangélikus segédlelkész. Stirling egyeteme, a nagygyűlés színhelye A kilencedik európai egyházi nagygyűlés színhelye ezúttal Euró­pa északnyugati sarka, a festői Skócia modem, hatalmas Stirling- sgyeteme volt. Diákszobákban laktunk és naponként hosszú uta­kat tettünk meg az épülettömbök, selyemfényű pázsitok, a kis tó és fenyőligetek között. Minden reg­gel más-más egyház úrvacsorái is­tentiszteletével kezdődtek az ülé­sek. Az utolsó reggelen az evangé­likus és metodista úrvacsorái isten- tisztelet szolgálatát a budapesti vi­lággyűlés liturgiája szerint végez­tem. Szeptember első vasárnapján szétszéledtünk Skócia északi váro­sai, falvai közt istentiszteleti szol­gálatokra. Perth városka XIII. századi templomában hirdettem Isten igéjét, a St. John Kirk gyüle­kezet vendégeként. Kevés időnk volt arra, hogy valamit is megis­merjünk a gyönyörű Észak-Skó- ciából. De a nyolcnapos tanácsko­zás végig kék ég alatt, ragyogó napsütésben folyt, - ritka ajándék Dsszel ott Skóciában, ahogy ven- déglátóink mondták. „Korszakváltás” az európai egyházszervezetben Ez a nagygyűlés valóban jelentős változásokat hozott, elsősorban személyi vonatkozásokban. Hu­szonhét évi szolgálat után búcsút vett dr. Glen G. Williams főtitkár, teológiai díszdoktorunk, akit igaz barátként becsültek Kelet-Európa egyházaiban. Bemutatkozott az új főtitkár, a francia Jean Fischer, aki előzőleg az Egyházak Világtaná­csában dolgozott. Búcsúztak Andre Appel, az eddigi evangélikus elnök, Krusche NDK-püspök, Rodger anglikán püspök és sokan mások. Változatlanul az elnökség tagja maradt Alexy metropolita a Szov­jetunióból. Kovách püspök tagja maradt a tanácsadó bizottságnak. Két új egyházat vettek fel - a tízmil­liós szerb ortodox és a tízezres észt metodista egyházat - s ezzel a tag­egyházak száma 118 lett. Jelentős határozatok A kétezredik év küszöbén álló európai egyházakhoz tartalmas üzenetet intézett a sterlingi nagy­gyűlés, amelyet fordításban köz­lünk. Négy szekcióban dolgozott a nagygyűlés és hozott ajánlásokat a következő témákról: Isten dicsősé­ge - az egyházak egysége - a te­remtett világ védelme - a béke szolgálata. A teológiai munkában a jövő­ben az egyházak egysége és a béke szolgálata mellett hangsúly kerül az igehirdetés és misszió kérdéseire a szekularizált világban. Továbbra is feladat marad a zsidósághoz és az iszlámhoz való viszony, továb­bá az észak-ír kérdés vizsgálata. Fontos döntés volt, hogy az Európai Egyházak Konferenciája kezdeményező szerepet vállalt egy európai-észak-amerikai „békezsi- nat” összehívására 1988 végéig, amely az egész világ valamennyi egyházának hasonló témájú ta­nácskozását készítené elő. A ne­gyedik szekció fontos külön hatá­rozatot hozott a leszerelés kérdése­iről, melyet a nagygyűlés is magáé­vá tett. Elhatározta a nagygyűlés egy új titkárság megszervezését, amely a béke, az igazságosság és az emberi jogok kérdéseivel foglalkozik majd, és segíteni kívánja a Helsin­ki-folyamatot Európában. „Quo vadis, Europa?" „Merre lépsz, Európa?” Ezzel a kérdéssel foglalkozott egyik dél­után a nagygyűlés. Jogos és sürge­tő ez a kérdés Európa egyházai számára is, a kétezredik év küszö­(Folytatás a 3. oldalon) . Tanévnyitás a Teológiai Akadémián Az Afrika offertórium eredménye Gyülekezeteink afrika-vasár- napi offertóriumainak országos összesitett eredménye 273 428 Ft. Ezt az összeget egyházunk teljes egészében eljuttatta Afri­kába a Magyarországi Egyhá­zak Ökumenikus Tanácsának közvetítésével. Az összeg részletes felhaszná­lásáról a későbbiekben tájékoz­tatjuk Olvasóinkat. Egyházunk életében mindig jelentős esemény Teológiai Akadémiánk tanév­nyitása. Nem csak azért, mert ilyenkor vesszük számba azokat a fiatalokat, akik lelkészképző intézetünkben meg­kezdik tanulmányaikat és ezzel jelzést adnak arról, hogy öt esztendő múlva hány lelkész állhat be egyházunk szol­gálatába, hanem azért is, mert a tan­évnyitó ünnepélyre a testvéregyházak és a testvérakadémiák küldöttei mel­lett egyházunk sok-sok gyülekezetéből is eljönnek, hogy részt vegyenek az egész egyházunkat érintő eseményen. Rendkívüli kezdés Az idei tanévet rendkívüli mó­don kezdte meg Akadémiánk. A tanévkezdés valójában már megtörtént augusztus közepén. Augusztus második felében ugyan­is kéthetes intenzív nyelvi kurzu­son vettek részt hallgatóink a sza­badegyházak teológiai hallgatói­val, valamint néhány lelkészünk­kel és gyülekezeti tagunkkal együtt, hogy elmélyedjenek a bib­liai nyelvek, a héber és a görög, valamint az egyházi latin nyelv is­meretében. De rendkívüli volt azért is a tanévnyitás, mert az elő­adások már szeptember 8-án el­kezdődtek - a hét végén a tanév­kezdő csendesnapokat is megtar­tottuk - az ünnepélyes tanévnyi­tásra viszont a püspök hivatalos külföldi útja miatt egy héttel ké­sőbb, szeptember 15-én került sor. A hagyományokhoz híven most is sok-sok testvérünk jött el a zuglói gyülekezet templomába, hogy részt vegyen Teológiai Akadémi­ánk tanévnyitó ünnepélyén. Jean Fischer így kezdődött az európai keresztyénség - hol tart ma? A fogoly, aki átvette a parancsnokságot Csel 27,21-22 Személyi változás történt a vezetés­ben? De korántsem úgy, ahogy ezt első hallásra gondoljuk. Nem volt megren­dezett átadási ceremónia. Nem sora­koztatták fel a fedélzeten a 276 utast. Nem olvastak fel napiparancsot. Ün­nepélyesen nem mondott le tisztségéről sem a hajó kapitánya, sem a katonai parancsnok mondván: tévedtünk, ezennel levonjuk a konzekvenciát és átadjuk a parancsnokságot, a további­ak teljes szellemi irányítását. Nem, kí­vülről minden maradt a régiben. De mégis valami olyan helyzet állott elő, amelyben már csak az élő Isten tudott érdemében szóhoz jutni, segíteni. Teljes testi-lelki erőtlenség és reménytelenség lett úrrá mindnyájukon. Külsőleg- belsőleg beborult az ég. „Sem nap, sem csillagok nem látszottak több napon át és erős vihar tombolt, végül, elveszett életbenmaradásunk minden reménye, és már sokat is éheztek.” Ez olyan álla­pot, amire azt szoktuk mondani: itt már csak az Isten tud segíteni. De so­kan ezt sem mondják komolyan. Vé­günk van! Elvesztünk! Teljesen ki va­gyunk szolgáltatva az elemeknek, a kö­rülményeknek, a beállott szituációnak. Közelebbről: eltűnt a szabadulás min­den reménye. A hajó egész személyzetét oly közönyösség lepte meg, amikor az ember életét csak kellemetlen teherként vonszolja... Talán a Te életedben is ismerős az ilyen lelkiállapot? Aki most olvasod e sorokat, talán éppen ilyen kilátástalan mélységben, sötétségben vagy, mert nem látsz semmi kiutat, elveszítetted minden tájékozódóképességedet, mert igen összegabalyodott a szépen elkép­zelt életed, házasságod! Szabadulni sze­retnél az alkohol, vagy egyéb szenvedé­lyed rabságából. Rádöbbentél, hogy nem hallgattál eddig sem emberi, sem isteni figyelmeztetésekre, mert egysze­rűen nem engedtél beleszólást életedbe! Az „út” elejéről visszhangzik szívedben a sok figyelmeztetés, jótanács. De most már késő! Reménytelenül kell elköny­velned: nincs kiút, nincs visszaút, nincs* megoldás, nincs menekvés! Testvérem! Ha idáig eljutottál, hadd hívjam fel a figyelmedet az élő Isten erejére, amely igazán a mi nagy erőtlen­ségünkben és kilátástalanságunkban akar megmutatkozni. „Az én erőm erőtlenség által ér célhoz!” - hangzott a szózat Pál nyomorúságában is! Itt a bibliai történetben a már telje­sen elcsigázott és reménytvesztettek társaságában felállt a fogoly Pál, az Isten embere. Isten maga lépteti elő „parancsnoknak” - és megszólal. Ugyan ki ez és mit akarhat ebben a veszett helyzetben? Talán csak Juliusz- nak, a katonai parancsnoknak szívé­ben rezdült meg valami bizakodás-féle. Hirtelen eszébe juthattak e nem min­dennapi fogollyal való korábbi tapasz­talatai. Akkor talán büszke rómaisága nem engedte, hogy komolyan vegye szavát. Inkább helyt adott a többség véleményének. Miért is tettem? Már késő! De talán...? Pál úgy „kerekedik” fölébük, hogy egyben Krisztus rabszolgája, foglya. Élete a Krisztusban elrejtett élet. O tartja kezében és adja a mondanivalót szájába. Valami belső lelki-parancsno­ki tekintéllyel ruházza fel. Es ebben a veszett helyzetben minden idegeskedés nélkül szólal meg. Emlékezteti őket ko­rábbi szavára és az azt elutasító maga­tartásukra. Tudatosít. Ha rám hallgat­tatok volna! Nem hallgattak rá! Isten megenged, vagy készít ilyen mélységeket életünkben, ha már szép szóval nem megy. De újra felmerül bennem a kérdés: miért kell idáig eljut­ni? Soha nem tanulunk elődeink, má­sok példájából? Kegyelem az, hogy Isten ma még ad ilyen Szentlelke által belülről felhatal­mazott „parancsnokokat”, vezetőket, testvéreket, akik a legfélelmetesebb helyzetekben is nyugodt biztonsággal tudnak elénk állani - talán éppen halá­los ágyunknál - és tudnak megszólalni és tudják továbbadni a felmentő, meg­mentő jóhírt, az evangéliumot Isten végtelen szeretetéről. Ugye, találkoztál már ilyen „parancsnokokkal”? Időben hallgass rájuk! Lábossá Lajos Az elsőéves hallgatók dr. Nagy Gyula püspökkel és dr. Cserháti Sándor dékánnal A Jézus útján Az ünnepi istentiszteleten dr. Nagy Gyula püspök szólaltatta • meg Isten igéjét Fü 2,1-11 alapján. Igehirdetésében arról szólt, hogy tanulmányaikat elkezdő és folytató fiataloknak, de egyházunk vala­mennyi lelkészének és tagjának ar­ra kell törekednie, hogy Jézus Krisztus útján járjon, azaz vállalja a szolgálat életformáját. Jézus ugyanis azért, hogy elvégezze a reá bízott feladatot, az emberek meg­váltását, szolgai formát vett fel. Nem csak megalázta magát, hanem arra az áldozatra is hajlandó volt, hogy életét feláldozza üdvösségün­kért. A szolgálatra való felkészülés­re és magára a szolgálatra ma is csak úgy lehetünk alkalmasak, ha vállaljuk ezt az életformát. Ez nem kötelező parancs, hanem áldott le­hetőség. Ha közösségben mara­dunk Urunkkal, akkor mi is meg tudjuk valósítani ezt az életformát és akkor megtapasztalhatjuk szol­gálatunk gyümölcseit és örömeit is. Gondod legyen a tanításra Dr. Cserháti Sándor, Teológiai Akadémiánk új dékánja székfog­lalójában Kol 4,17 alapján azt fej­tette ki, hogy lelkészképző intéze­tünknek kettős feladata van: a lel- készi utánpótlás és a tudományos utánpótlás biztosítása. A kettő szo­rosan összetartozik, mert a lelkészi szolgálatot csak úgy lehet eredmé­nyesen végezni, ha ismerjük a szol­gálat útját, amit Isten jelölt ki szá­munkra igéjében. Ehhez pedig a Szentírásnak és egyházunk mai út­jának tudományos teológiai elem­zésére van szükség. Azért a Teoló­giai Akadémia tanárai a szolgálatra való gyakorlati felkészítés mellett a teológia tudományos művelésére szeretnék megtanítani a reájuk bí­zott növendékeket, sőt nem csak a jövő lelkészeit, hanem a szolgálat­ban álló lelkészeket is. Ezért foly­tatja Teológiai Akadémiánk a jövő tanévben is a lelkészekkel folytatott teológiai konzultációkat, valamint a Tudományos Teológiai Társaság munkájának irányítását. Örömök és gondok A teológiai hallgatók énekkari száma után került sor az új hallga­tók ünnepélyes fogadalomtételére és felvételére. Az ünnepélyes pilla­natban huszonhárom fiatal - tizen­három férfi és tíz nő - állt a tanári kar elé és mondta el az ünnepélyes fogadalmat: ... „minden erőmmel és tehetségemmel a lelkészi szolgá­latra készülök”... Az újonnan fel­vettek között van két ösztöndíja­sunk: Tuula Pohjalainen finn lel­késznő, valamint Hans Christian A teológus énekkar Országos Diakóniai Konferencia Egyházunk Országos Diakóniai Konferenciáját 1986. október 7—9-ig tartja MÓRON az új gyülekezeti házban. A konferenciát dr. Nagy Gyula az országos diakóniai munka irányítója vezeti, és egyúttal főelőadást tart: Diakóniai szolgálatunk az ökumené és egyházunk mai kontextusában címen. Előadások hangzanak még el a Szenvedés kérdésé­ről. A konferencia résztve­vői a Mór-környéki gyüle­kezetek vendégei. Gerber lelkész a Német Szövetségi Köztársaságból, akik azért tölte­nek nálunk egy tanévet, hogy egy­házunk szolgálatának megismerése által mélyítsék kapcsolatainkat egyházaink között. Velük együtt az öt évfolyamra 62 hallgató iratko­zott be, hét hallgató pedig honvé­delmi szolgálatot teljesít. Egyházunk számára igen nagy öröm, hogy az elmúlt harminc esz­tendő legnagyobb számú első évfo­lyama kezdhette meg tanulmányait Akadémiánkon. Az öröm mellett azonban ez gondot is jelent, mert a 30-40 főre tervezett épület most már nagyon is szűknek bizonyul. Éppen ezért fogadtuk őszinte örömmel dr. Nagy Gyula püspök ünnepélyes bejelentését, hogy a Teológiai Akadémia új épületének tervezese folyamatban van, és re­ménység szerint rövidesen meg­kezdhetjük építését. Setmeczi János IB fl IB Dr. G. G. Williams'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom