Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-09-28 / 39. szám
Beszéljünk újra Evangélikus Elet 1986. szeptember 28. Izlandon ülésezett az Egyházak ^ VÁLÁSRÓL Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága Már megint! Ugyanarról! Hangozhat az olvasó kifakadása, hisz napirenden vannak ezek és az ezekhez hasonló írások különböző lapjainkban. „Örökzöld” témává lett e cím, sőt korunk betegségévé is lassan. Indokolttá teszi a szóvátételt az, hogy ez korunk egyik gondja és baja, szorosan összefügg életünk valóságával, alig van olyan család, amely „steril” lenne a válás tényétől. A háborgás pedig kevés, mert az nem old meg semmit, sőt súlyosbítja azt, ami amúgy sem könnyű. A felnőtt korosztály gondja ez, olyanoké, akik korábban együtt „hallgattak a hársak alatt”, önfeledten ígértek egymásnak „holto- miglant és holtáiglant”. Innen indultak, szerették egymást. Nem is akárhogyan. A leghitelesebb kifejezés erre - lebeszélhetetlenül. Ennek a mondatnak az ellentéte is igaz, nem is lehetett, ill. nem is kellett rábeszélni őket. Az igazi szeretet jellemzője, hogy rábeszélés nélkül keletkezik, s meglétéről nem lehet lebeszélni senkit. így kötöttünk mi is házasságot. Ezt a maiaknál is így tételezem föl. Ezt tartom becsületesnek részünkről. Rokonaink között a legtöbben adva vannak. Nem mi választjuk a szüleinket. Nagyszüleinket sem. Testvéreink is „adva” vannak. Házastársát mindenki maga választja, keresi és találja meg. A házasság- kötés pillanatában senki nem gondol arra, ha a templomi esküvő szertartásán elhangzó „szereted-e a melletted álló...” kérdésre mi lenne, ha az egyik fél „nem”-mel válaszolna, micsoda botrányt kavarna. Ez itt most játék csupán & gondolattal, mint lehetőséggel. Én a későbbi nemet is botránynak érzem, sőt tragédiának, ahol lényegesen több embert érint a folytatásban, mint az esküvői indulásnál. A válás pillanatában a házassági anyakönyvi kivonat „aktává” süllyed, hisz a hölgy már nem az, aki csillogó szemmel nézett vőlegényére, s a vőlegény sem az a személy, aki csupa pozitívum volt, hanem felperes és alperes. A válás pillanatában a házasság emlék, csupa múlt idő, amely iktatószámot visel és perirattá hűl. írásomban nem akarok „kesergőt” húzni, de operettes fordulatot sem ígérek senkinek sem. Nem is ez a cél. Tudom, hogy ezt az írást olvassák olyanok, akik még házasságkötés előtt állnak, olyanok, akik házasságban élnek, de olyanok is, akik a jelenben nem tudják, hogy „meddig bírják még” a másik szeszélyét, kicsapongását, durvaságát és összeférhetetlenségét. Mindegy, hogy kinek milyen a családi állapota - tételem így hangzik a válással kapcsolatban: százEvangélikus híveink körében legelterjedtebb könyv a Biblia mellett az énekeskönyv. Többféle énekeskönyv ismert gyülekezeteinkben. Ki ne látott volna már a hazánkban élő szlovákság által kedvelt vastag, bőrkötésű vagy rézveretes kapcsos énekeskönyvet, melyet szerzőjének latinosított nevéről egyszerűen Tranoszciusznak neveznek. Némely vidékünkön Vie- tórisz József magyar fordítása vált ismertté, melyet 1935-ben a Luther Társaság adott ki Budapesten. Idén a Tranoszciusz első kiadásának 350. évfordulóját ünnepeljük. Tranovszky György részben a saját szerzeményű, részben pedig latin és német nyelvből fordított énekeinek gyűjteményét kortársai énekeivel és cseh énekeskönyvekből átvett anyaggal kiegészítve adta ki 1636-ban Lőcsén Brewer Lőrinc nyomdája által. Gyűjteménye címéül a Jelenések könyvéből vett gondolat alapján a „Cithara sanctorum” azaz a szentek citerája (hárfája) elnevezést adta. E könyv jelentőségét akkor tudjuk igazán értékelni, ha szemügyre vesszük azt a kort, melyben keletkezett. Tranovszky György a sziléziai Tesen városban 1591. április 9-én százalékos válás nincs. Formailag lehet, de nyomtalan nincs. Olyan ez7 mint a hangfelvétel. Lehet régi szalagra új műsort felvenni, de ami mehet magnószalagon, az ember lelkében alig. Ott a régi műsor át- hangzik, a régi ritmus lüktet, amely nem illik bele az új hangnembe. Az új tökéletesen nem törölheti ki vagy le az elsőt, az eredetit. Az áthallás pedig zavaró és riasztó lehet. A válás okainak a felsorolása egyszerű feladat lenne, őrzik szakkönyvek. Megdöbbentő, hogy milyen sok azoknak az elvált férfiaknak a száma, akik 25 éves koruk előtt kötöttek házasságot. Lehet az, hogy azok a férfiak, akik 25. életévüket betöltve kötnek házasságot, azok „megspórolnak” egy válást az életükből?! Tudom, hogy az ejtőernyős ugrás biztonságos végrehajtásához megfelelő magasságra van szükség. Ez előírás. Nem kellene-e komolyabban venni a házasságok esetében is, hogy itt is van „magasság”, aminek be nem tartására rámegy az ember?! Rettenetes lehet idegen jogászok előtt vallani a hazugsággá vált szerelemről. Idegen mérlegeli azt, ami az adott pillanatban csalódás, fájdalom és könny. Aki írom ezt a cikket, keresztyén ember vagyok. Olyan, aki tudja a Biblia gondolatmenetét, értékrendjét. Isten rendje szerint valónak tartja a két embernek egy életre szóló szövetségét. A házasság az, ahol ketten haladnak együtt egy életen át. Erre az időre mindkét házasfél azt bízza a másikra, amiből egy van - az életét, mégpedig Isten színe előtt való elszámolásra. Mindezt a megváltozott történelmi helyzetben is. A változást abban látom, hogy ma már nincs eltartott házastárs, hisz „két munkakönyves” házasságok vannak. Az eltartás helyett az emberségesebb a feladatunk, a megtartás. A másik megtartása. Valahogy úgy, ahogy Németh László a Villámfénynél című társadalmi drámájában turistákhoz hasonlítja a házasfeleket, akik úgy haladnak ketten egy meredek sziklafalon felfelé, hogy derekuknál össze vannak kötve egy kötéllel. Ennek a kötélnek viszont rendeltetése van. Ha az egyik elveszíti a talajt a lába alól, akkor a másik tartja úgy, hogy megmenti a zuhanástól. Az életben ezek a szerepek cserélődnek. Bűnt követ el az, aki a kötél tartása helyett a kötél vagdosását választja. Ez nem csupán találó irodalmi kép, hanem ezt vállaljuk a házassági esküben is. Szavunkat adjuk rá, az ígéretünket. Maradjunk hűségesek ebben életünk végéig, mégpedig lebeszélhetetlenül. Káposzta Lajos született. A tehetséges gyermeket jómódú iparos szülei híres iskolákba íratták, majd a lutheri tanokat hirdető wittenbergi egyetemre küldték. 1612-ben a prágai Szent Miklós templom mellett működő gimnáziumban tanított. 1613-ban a morvaországi Holesovban, 1615- ben pedig Mezirics városkában tanár. Egy év múlva lelkésszé avatják, s ő tölti be a helyi lelkész halála által megüresedett állást. Nehéz időszak következett a reformáció híveire. A harmincéves háború miatt menekülnie kellett a császári katonaság elől. Hitéért 1623-b^n bebörtönözték. Kiszabadulása után pestisjárvány tört ki, melynek néhány hónap alatt e városkában kétezren estek áldozatul, köztük két gyermeke is. Az 1624-ben kiadott császári parancs szerint az evangélikus lelkészeknek el kellett hagyniok Cseh- és Morvaország területét, a lakosság pedig a római katolikus vallást volt köteles követni. Báró Szúnyog János meghívására a sziléziai Bielicben lett lelkész. 1628-ban onnan is menekülnie kell. Patrónusával, annak sógoránál Árva várában találnak menedéket. Itt volt ideje irodalmi munkával foglalkozni. Imádságos Az Egyházak Világtanácsa legfőbb vezető testületé, a Végrehajtó Bizottság soron következő ülését szeptember 13-19. napjain Izland fővárosában Reykjavík-ban tartotta meg. Ez a Grönland alatti sziget, melynek területe több mint kétszerese Svájcénak, igen ritkán lakott ország. 1944-ben lett Dániától független és 1949 óta tagja a NATO-nak. Gazdasága szinte teljesen a halászatra és a hévizek kihasználására alapul. Az ország népe ezer éve vette fel a keresztyénséget - főleg ír misszionáriusok szolgálatai eredményeképpen. Államvallás a protestantizmus lutheri, evangélikus iránya. Az Izlandi Evangélikus Egyház - amely (219 091 taggal, 284 gyülekezettel és 126 lelkésszel) 1960 óta tagja az Egyházak Világtanákönyvet adott ki, s főleg énekköltészettel foglalkozott. Innen hívta meg lelkészének a liptószentmikló- si gyülekezet 1631-ben. A „Cithara sanctorum” 1636-ban történt megjelenése után megbetegedett és nyolchónapos betegség után 1637. május 29-én, 46 évesen elhunyt. A Cithara első kiadása hangjegyesen jelent meg és 412 éneket tartalmazott. Tranovszky a bevezetésben megjegyzi, hogy több mint 150 ének származik tőle. Szerzeményeit nem jelölte meg, hogy hiú dicsőségvággyal ne vádolhassák. A szerzőség megállapításával utóbb kutatók csoportja foglalkozott. Bevezetésében indokolja, mi indította az énekgyűjtemény kiadására. „Isten igéje és a szentségek tisztasága megkívánják, hogy az egyháznak legyen gondja az éneklés tisztaságára is, mert amint a rosszul hangolt hárfa, hegedű vagy egyéb hangszer csak nyekereg és az embernek főfájást okoz, úgy az igével nem egyező éneklés is ellenszenvessé válik a teológiai meggyőződés előtt. Az ének az igén alapuljon. Oly énekekre van szükség, melyek a három régi keresztyén hitvallás, valamint az 1'530. évi ágostai hitvallás, csának, hívta meg és látja vendégül az EVT Végrehajtó Bizottságát. Az ülések tárgysorozatán az EVT különböző osztályainak és alosztályainak jelentése és jövőre vonatkozó programja, továbbá teológiai kérdések, a keresztyén-marxista dialógus problémái, a legközelebbi Központi Bizottság ülésének a tervei, új tagsági kérelmek, munkatársak felvétele az EVT genfi központjába, és végül pénzügyi jelentések és tervek szerepeltek. 16-án este Reykjavik polgármesterével, 17-én helyi gyülekezetek lelkészeivel, 18-án Izland elnökével rendeztek találkozót, s végül 19-én, a záró istentisztelet után Izland püspöke adott búcsúfogadást a Végrehajtó Bizottság tagjainak. Luther kátéi és az Apológia által summásan tartalmazott tanítással mindenben egyeznek. De kívánta ezt sok kegyes exuláns is, akik a szabad templomhasználattól eltiltva, házaikban magányosan kénytelenek Istennek szolgálni, mint egykori őseink az apostolok kora utáni egyházban.” Tranovszky énekeivel a Szentírás és hitvallási irataink igazságainak népszerűsítésére törekedett. Nála a korviszonyok csekély visszhangra találtak. Mély hit, bűnbánat, bűnvallás szövi át énekköltészetét. Megénekli Jézus életének és működésének kiemelkedőbb eseményeit. Több énekének tanító, katechetikai jellege van. Ilyenek például: a Tízparancsolatról (631.), az iszákosság bűne ellen (616.), a gyermekek és szülők kötelességeiről (620.) szóló énekei. Az Ágostai Hitvallást lefordította és Olmützben kiadta. A Cithara harmadik részében a „főbb keresztyén hitcikkelyekről szóló énekekében annak tételei nyernek hangsúlyozást. A katolikus tanításon kívül, küzd a kálvinista tanítással szemben is, mivel a cseh testvérek az evangélikustól eltérő tanítást kezdtek hirdetni. A cseh anyagból átA Vönöcköt Mihályfával összekötő út Sömjénen visz keresztül. Az utóbbi években a két falut elválasztó néhány száz méteres területen sorra-rendre épültek szép házak, s ma már hivatalosan is egy községben, Sömjénmihályfán él a lakosság. A dömölki útelágazás mellett épült plébániatemplomhoz jelentős „evangélikus emlékek” is kapcsolódnak, hiszen a reformációt követően több mint 200 éven át a mi őseinknek volt lelki ottho- na. Ebben a templomban mondták ki 1695-ben a Kemenesaljái Espe- resség megalakulását, melynek első esperese a kiváló Asbóth János volt. Itt esküdtek fel 1706-ban az egyházmegye papjai és tanítói Rákóczi fejedelemre. E templom mellett haladt el dr. Nagy Gyula püspök autója is augusztus 17-én koradélután, hogy a délelőtti, Vönöckön tartott ünnepély után felszentelje a mi- hályfaiak éppen most 150 esztendős, kívül-belül megújított templomát. A gyülekezet eredetileg nem gondolt ilyen nagy feladat teljesítévett énekek szövegét megváltoztatta, ahol azok hitvallásainkkal nem egyeztek. Méltán illették őt a „szlávok Luthere” megtisztelő jelzővel. Az evangélikusság örömmel fogadta a Citharát. Már 1638-ban sort kellett kerítem másodszori kiadására. Azóta több mint 150 kiadás vált szükségessé. Az üldöztetés idején Amszterdamban és Lipcsében nyomtatták. Sok kiadása készült Pesten. Néhányszor a békéscsabai gyülekezet gondozásában látott napvilágot. Az idők folyamán anyaga bővült mint a folyó, melybe sok patak torkollik. Ma már a Cithara énekanyaga az őskiadás háromszorosát is meghaladja. A legújabb kiadás 1305 éneket tartalmaz. Útja sikeresnek mondható elteijedését tekintve is. Békéscsabai híveink otthonaiban becslések szerint 15 ezerre tehető a Tran oszd úszók száma. Egyházunk Országos Könyvtára gazdag Tranoszciusz gyűjteménnyel rendelkezik. A 350. évforduló alkalmából Istennek adunk hálát az énekköltő Tranovszkyért és a ma is zengő Citharáért. Cselovszky Ferenc sére. Kezdetben úgy látszott, hogy csak a tönkrement ablakokat kell kicserélnie. Ám munka közben kiderült, hogy a vakolat alatt helyenként nagy repedések rejtőznek, s ezeknek oka az, hogy - alighanem egyedülálló módon - a vastag falakat annak idején kellő alapozás nélkül rakták le. így szükségessé vált az épület alábetonozása, újravakolása, külső-belső kifestése is. A váratlanul támadt nehézségekkel is sikerült megbirkózni, nem utolsósorban azért, mert a helyi áldozatkészség felfokozása mellett az elszármazott testvérek, valamint a Gyülekezeti Segély adománya meggyőzően érzékeltette, hogy a gyülekezet nincs magára hagyva. A templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezet előtt nyilván ezért hangsúlyozta a püspök igehirdetésében - Máté 28,20 alapján - azt, hogy az Egyház, a gyülekezet soha nem marad magára. Jézus biztató szava: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”, akkor hangzik el, amikor a tanítványokat sokkolja a Mester távozása. Az ígéret valóságtartalmát aztán egész életükben és szolgálatukban érzékelhették. Bizonyosakká váltak afelől, hogy Jézus jelenlétének nem feltétele a láthatóság. Ezt a „velünk létet” tapasztalja azóta is az Egyház, immár két évezrede. Tapasztalta a mihályfai gyülekezet is nagy munkájának rendkívüli időszakában csakúgy, mint a „hétköznapok csendes sorozatában”. Jelenléte azt a tapasztalást erősíti, hogy gondoskodó szeretete átöleli egész életünket, de átöleli a nemzedékeket is. Hálásak vagyunk azért, ami történt és azért, amit a jövőre nézve készít Urunk. Hangozzék a megújult falak között továbbra is: nem vagyunk magunkra hagyva! Az istentisztelet után következő közgyűlésen először a püspök szólalt fel, majd Szabó István egyház- megyei felügyelő a Vasi Egyházmegye, Berzsenyi Janosits Miklós felügyelő a celldömölki gyülekezet, Solymár Gábor lelkész az egyház- megyei Gyülekezeti Segély nevében köszöntötte a gyülekezetét. Mesterházy Sándor ny. lelkész, aki a mihályfaiakat csaknem egy fél évszázadon át pásztorolta, meleg közvetlenséggel elevenítette fel az előző templomrenoválás közös emlékeit. Alkonyodni kezdett már, amikor a parókián megterített asztalok mellől hazafelé indultak a vendégek és vendéglátók azzal a reménységgel, hogy a felemelő ünnepet tartalmas hétköznapok követik. id. Magassy Sándor Templomrenoválási ünnep Kemenesmihályfán „Nem vagyunk egyedül” Bródy László Postagalamb A színes gyertyák ünnepén, én nem tudom, hogy volt? ki küldte? a nagytemplom tört ablakán egy kéktollú galamb repült be. Az énekmester énekelt, aztán a pap karját kitárta. Közben az orgona fölött odarepűlt a kupolára. Az imák szálltak fölfelé, mindenki belehelte lelkét. S fönn villogott az a madár, mint egy gyönyörűtollú jelkép. Én nem tudom, láttátok-e s hitt-e szemének, aki látta? Már régen nem látott csodát, ki itt kószál a nagyvilágba. Talán Isten küldöttje volt, arkangyalok a földre hozták, és az imákkal felrepűlt, az Istenhez vitte a postát. A kemenesmihályfai renovált templom 1986 A 350 éve zengő „Cithara”
