Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-10 / 10. szám

Száz éve született Podmaniczky Pál E HÉTEN MÁRCIUS 16-ÄN lesz 100 éve, hogy megszületett Podmaniczky Pál. A keresztelési anyakönyvben ezt olvashatjuk: Budapesten III. kerület Fő tér 4-ben lakó szülők aszódi báró Podmaniczky Ármin korona ura­dalmi igazgató, evangélikus és neje született Egyessy Etel római katolikus. Fia Pál, március 16-án született és 22-én keresztelte a várban Scholcz lelkész. Ez évben még két évfordulója van. Hatvan éve lett a Bethánia lelkészelnöke, ötven éve alakult meg a szarvasi énekeskönyv szer­kesztőbizottsága, melynek tagja lett. A jelen évi Evangélikus Nap­tárban Koren Emil esperes szép cikkben emlékezik meg a születés évfordulójáról. Rövid életrajzot és méltatást is ad. Ez lapunk ol­vasói nagy részének kezében van. Ezért először ami oda nem fért be, azt egészítjük ki. A polihisztor Sokoldalú tudós volt Podma­niczky Pál. Olvassuk róla ezt minden méltatásban. Kevés ilyen van egyházunkban vagy akár né­pünk fiai között. Ezért is nagyon Ehiiaharás — Böjti szelek szárították 1945. március végén, április elején Nyugat-Dunántúl tankcsapdáktól barázdált szántóföldjeit. Orkán szerűen vonult át fölöttünk a háború szele is, gyorsan és érte- metlenül elpusztítva mindazt, amit a gyakori bombázások még meghagytak. Túl sok volt a szen­vedés és a feszültség ahhoz, hogy ujjongani tudtunk volna, amikor elcsendesült minden. Éveknek, évtizedeknek, talán éppen negy­ven esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy meglássuk: mi tör­tént azokban a napokban. Akkor azt gondoltuk, hogy minden elpusztult, elveszett. Romhalmazzá vált lakóházak, le­bombázott gyárak, üres istállók, megfogyatkozott családok látvá­nya erősítette ezt a gondolatun­kat. Az egyház helyzete sem mutatott szívderítőbb képet. Év­századok eredményeit láttuk el­pusztulni kiégett templomokban, elveszített földbirtokokban, de kiégett és elveszett lelkekben is. Aztán rá kellett jönnünk, hogy nem veszett el minden. A laká­sok újra felépültek, a gyárak­ban megindult a termelés, a szántóföldek újra megadták a mindennapi kenyerünket, s az emberi sebek is kezdtek gyó­gyulni. Nem pusztult el minden. A legfontosabb: az élniakarás megmaradt, és csodákat művelt. Az egyház életlehetősége is meg­maradt: újra hirdette az igét és folytatta a szeretetszolgálatot. Igaz, sok érték elpusztult, de ami megmarádt, az megtisztult, új erőre kapott és fontosabbá lett annál, ami elveszett. A negyve­nedik évfordulón ne feledkez­zünk meg arról, ami a nagy vi­lágégésben megmaradt! Akkor, a nagy pusztaságban azt gondoltuk, hogy egyetlen fel­adatunk: a régit újra felépíteni. Valóban évek teltek el azzal, hogy küzdöttünk a háború ütöt­te sebek gyógyításával. Azóta világosan látjuk, hogy nemcsak ezt a feladatot kellett elvégez­nünk. Valami egészen új kez­dődött hazánk és egyházunk éle­tében. A lerombolt lakások nem-> csak újraépültek, hanem egész városrészek nőttek ki a föld­ből. Gyáraink és termőföldünk meg kell becsülnünk. Élete utolsó részében egyetemi tanár volt. A jövendő lelkészeket tanította. Kö­teles volt előadni vallástörténe­tet, vallásbölcseletet és keresz­tyén neveléstudományt. Joga volt, és ezzel élt is, népies elnevezéssel csillagos tárgyakat előadni. Ezt bárki hallgathatta vizsgakötele­zettség nélkül. Ilyeneket tanított: missziótörténet, filozófiatörténet, missziótudomány, ébredéstörté­net. parapszichológia stb. Sokan hallgatták ezekpt és később jól fel tudták használni. Elvállalta a szlovák nyelvi lektorságot. Ugyancsak azoknak akik önként tanulni akarták. Ezzel egyházunk nemzetiségi szükségletét nagy bölcsen látta. Több egyetem taná­ra volt: Pozsony, Eperjes, Pozsony és Sopron. Leghosszabb ideig Sopronban volt 1928-tól 1949-ig, haláláig. Egy pályázatról is olvasunk a naptárban. Ez a második volt. Nyomban elhunyta után volt az első. A pályadíjat ekkor a debre­ceni református teológia tanárai adták össze. Ez emlékezés írója nyert. Ez is mutatja ökumenikus kapcsolatait. Egyben azt is, hogy csodákat művelt dolgozó népünk tulajdonába ke­rült. Ennek jelentőségét akkor nem láttuk, amikor a téeszeket szervezték, de ma már minden­ki előtt világos. Egyházunk sem csak a megmaradt értékeinek Örülhetett, s azokat ápolhatta, hanem számára is egészen új életlehetőség következett. Csak győr-soproni egyházmegyénkben tíz új templom és tíz új paró- chia épült. Szeretetházaink so­ha nem látott mértékben fejlőd­tek, s ez a fejlődés egyre foko­zódik. A lelkekbe nem láthatunk, de hisszük, hogy ezen a téren is egészen új kezdődött: a látszat- keresztyénség helyett a felelős, áldozni tudó hitélet gyümölcsei­ből él az egyház. A negyvenedik évfordulón adjunk hálát Isten­nek azért, hogy nemcsak meg­tartott, hanem új életet adott népünknek és egyházunknak. Ma könnyű a megmaradt és az új eredményeket meglátnunk, de akkor reménytelenséggel vol­tunk tele. Emlékezzünk a letar­gikus véleményekre: nem lesz itt többet élet. Milyen sokan hagy- tálj itt hazájukat reményvesz­tetten, vagy süllyedtek el a lelki megbénultságban. Az egyházban is voltak ilyen vészjósló hangok. Akik 1945-ben mentünk a teoló­giára, ilyen véleményeket hallot­tunk: mire elvégeznétek a teoló­giát, addigra itt úgysem lesz egyház. Aztán megbizonyosodott, hogy Isten hatalma nagyobb a mi reménytelenségünknél. Tár­sadalmunk és egyházunk immár együtt építi — reménységében megbizonyosodva —, hazánk és i egyházunk jövendőjét. Gondol- i junk erre is a negyvenedik év- | fordulón! Mert ma is nagy ve- | szély a reménytelenség. A világ- | ban levő feszültségek, a társa- i dalmunkban föllelhető bajok a I kishitűeket könnyen elcsüggesz- = tik. Mi azonban tudjuk, hogy = Isten nem a pusztulásnak, ha- | nem az életnek az Istene. Ezt 1 bizonyította meg az elmúlt négy- = ven év alatt. Ezért az emléke- | zés után reménységgel folytat- | hatjuk, s kell is folytatnunk | munkánkat ott, ahova Isten ál- = lított bennünket embertársaink = szolgálatára. | Bárány Gyula 1 elvesztése más egyházakat is érintett. ÉLETMŰVÉT, mint széthullott kévét, össze kellene fogni. Java­solja Koren Emil. Megtörtént! 15 kötetben ezer darab fénykép, irat, levél, igehirdetés, imádság, újságcikk, könyv, ének, vers, elő­adás van. Érdeklődő gyülekeze­tek, lelkészek láthatták a gyűjte­mény kiemelt darabjait, hallgat­hattak róla előadást. Kérdezhet­né a kedves olvasó: ekkora gyűj­teménynek mi a legértékesebb darabja? Megható elolvasni sok­oldalú levelezését: eljegyzés vagy esküvő előtt is tele egyházi ter­vekkel és beszámolókkal,«.de ön­életrajza, kézírásos ágendája, egy sokirányú gazdag élet bizonyíté­kai. ÉNEKKÖLTÖKÉNT IS fenn­maradt. Mai énekeskönyvünkben két énekfordítása van: Szelíd sze­med Űr Jézus (385) és Uram ó add, ha vándorutam (525). Előző énekeskönyvünkben is ez a kettő volt benne. A mai református énekeskönyvben is az előbbi ben­ne van változtatás nélkül. Szarva­si toldalékban még egy éneke volt. Azonban ezeknél jóval több éneket írt. Sőt énekeskönyvet is adott ki. Ennek címe: Hallelujah II. kiadás 1927. Ez több énekkar közösség használatában volt, a protestáns egyházakban. Például a FÉBÉ énekkar is használta. Lássuk másodszor, hogy az év­forduló kapcsán mily színes cso­korral róhatjuk le tiszteletünket Podmaniczky Pál emlékezete előtt. A közéleti ember VEZETŐJE VOLT tizenegy társulatnak, egyesületnek. Ezek­nek elnöke, főtitkára, titkára, vagy vezetőségi tagja volt. Jel­lemzésül csak kettőt emelünk ki. Bethánia, Kék kereszt elnöke. Tagjai az alkoholtól való teljes megtartóztatás hívei voltak. Szovjet—magyar Baráti Társaság elnökségi tagja. Micsoda előrelá­tással állt a jövő mellé. Meny­nyire igaz szívű közember volt. Nemrég emlékeztünk meg Bajcsy- Zsilinszky Endre haláláról. A há­ború elmúltával Podmaniczky Pált kérték fel a soproni szertar­tás végzésére. Újságíró, sőt lapszerkesztő volt. Négy időszaki egyházi újságot adott ki 1913 és 1935 között. De egyiket sem kizárólagoson főhi­vatásként írta. Több könyvet is írt magyar és idegen nyelven. Így elbeszélése­ket, bibliai tárgyú regényeket. Ezek közül kevésbé ismert A misszió tudmány vázlata. Ezt doktorátusa megszerzése érdeké­ben írta. Ebben olvashatjuk az evangélikus,, református, katoli­kus és más egyházak missziói munkájának történetét és értéke­lését az egész világról. Legismer­tebb könyve fordítás: A paraszt­inni 1111111111111111111111111111 :i) 11111111111111111111111 g 1111111*. • 111111M11 ■ 1111111M111111111111 !i mim mi miiiiiiiiiiiiiiif uhuiul: PETŐFI SÁNDOR A Márciusi ifjak Szolgaságunk idejében Minden ember csak beszélt, Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért! Mi emeltük föl először A cselekvés zászlaját, Mi riasztók föl zajunkkal Nagy álmából a hazát! A földet, mely koporsó volt S benn egy nemzet a halott. Megillettük, és tizennégy Mii jóm szív földobogott. Egy szóvá s egy érzelemmé Olvadt össze a haza. Az érzelem „lelkesülés,” A szó „szabadság” vala. Oh ez ritkaszép látvány volt, S majd ha vénül a világ, Elmondják az unokáknak Ezt a kort a nagyapák. És mi becsben, hírben álltunk, Míg tartott a küzdelem, De becsünknek, de hírünknek Vége lett nagy hirtelen. Kik nem voltak a csatán, a Diadalhoz jöttének, S elszedék a koszorúkat, Mert a szóhoz értenek. E sereg, mely míg a harc folyt, El volt bújva vagy aludt, Így zúgott a diadalnál: Mi viseltünk háborút! Legyen tehát a tiétek A dicsőség és a bér, Isten neki... nem küzdénk mi ELHUNYT DR. NAGY JÖZSEF Sem dicsőség- sem. díjért. Nagy veszteség érte a Baptista egyházat és a magyarországi ökumenikus közösséget. Február 12-én, életének 70. évében el­hunyt dr. Nagy József baptista lelkész és teológiai tanár, testvér­lapunk, a Békehírnök főszerkesztője. 1915. május 14-én született Cecén, szerény körülmények között. Szüleinek hite az ő szívét is már egészen fiatalon megragadta. Pedagógusnak készült, és ehhez a hivatásához mindvégi hű ma­radt. Így lett a kisiskolások tanítójából számos lelkésznemzedék hivatott nevelőjévé. Fél évszázadon át ő volt a baptista közös­ségben — szóval és írással — a hittudományok első számú nép­szerűsítője. Lelkipásztori, ige-hirdetői szolgálatának is meghatáro­zó eleme volt a tanítás. Pedagógus voltából eredt az is, hogy re­ménységgel és nyitottsággal közeledett az övétől eltérő látású, gondolkodású emberekhez. Ez értékes ökumenikus személyiséggé avatta őt. Hazai és ökumenikus fórumokon azt kereste, ami előre lendíti Isten országának az ügyét, jobbá teszi szűkebb és tágabb világunk közérzetét. Személyében nehezen pótolható, jeles, keresz­tyén távozott körünkből. | És ha újra tenni kell majd, § | Akkor újra ott leszünk, 1 És magunknak bajt s tinektek | Koszorúkat szereztünk. Viseljétek a lopott hírt, = A lopott babérokat. | Nem fogjuk mi fejetekről | Leszaggatni azokat. 1 | Abban lelünk mi jutalmat, | § Meam/ugszunk mi azon: i | Bárkié is a dicsőség, | | A hazáé a haszon! Fiiiimiiiiiimitiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiMiiMiiiiiiiiiiiiiilililiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiilllillllllllllllllliililliiiiiiir próféta. Oravala Ágoston írta Ruotsalainen Pálról. Kétszer is kiadták. NYELVTEHETSÉG is volt. Első világháború előtt és után népünk és egyházunk el volt zárva a^ európai kultúrától. Főleg a né­met egyházi szervekkel volt kap­csolatunk. Podmaniczky Pál volt az, aki kaput nyitott -az északi és nyugati államok felé. Finnek, norvégek, svédek, dánok, hollan­dok, angolok nyelvét megtanulta. Kultúrájukat, irodalmi értékei­ket helyben tanulmányozta. Le­fordítva azokat számunkra, köz­kinccsé tette előadásaiban és írá­saiban. Merész lépés és nagy szellemi-^anyagi áldozat volt ez részéről akkor. IGEHIRDETŐ is volt. Írásaival és gyülekezetekben sokszor szol­gált az igével. A soproni temp­lomban minden hónapban vállalt igehirdetést. Mindegyiket előre szóról szóra leírta. IMÁDKOZOK egyik legna­gyobbika volt. Erre is előre ké­szült, leírta. Minden alkalommal kitágította az éppen veié imád­kozok figyelmét az egész világra. TOLMÁCS is volt. ’ Nyelvisme- . rétét így is hasznosította. Ha­zánkba jött külföldieknek gyak­ran volt kísérője. Az közismert, hogy 18 nyelven írt, beszélt és olvasott. Rokkantakra ma gyakrabban figyelünk. Intézményes diakónia keretében sokat teszünk értük. Podmaniczky Pál akkor írt a ke­reszthordozókról hosszabb soro­zatot, amikor legjobb esetben az az egyesületek jótékonyságának tárgya volt. MA EGYHÁZA, GYÜLEKE­ZETE, IGEHIRDETŐJE MIT TA­NULHAT PODMANICZKY PÁL­TÓL? Hivő, biblikus igehirde­tést, mely lekötötte a hallgató­kat. Előadásokat, bárhová hívták. Egy-egy országot tudott közel vinni vetítéseivel, szemléletes mondanivalójával. Bibliaórákat olyant tartott, hogy a több órát sem éreztük hosszúnak. Egy-egy bibliai könyvet, személyt tudott egészen közel hozni. Csak cím­szavakat lássunk: iszlám, India, Kína, Japán, Kelet-Ázsia. Óceá­nia, Madagaszkár. Mandzsúria. Mindezek abban az. időben, ami­kor még televízió sem volt, rá­dió pedig alig. Sokat dolgozott. Fennmaradt több programtervezete: egy-egy napra, hétre, hónapra. Ezekben órákra, percekre beosztva, mi­lyen könyvet kell átnéznie, mit olvasnia, vagy fordítania. Szám­szerűen is hány oldalt. Példája hűséges munkára buzdít. Rédey Pál nemrég az Evangé­likus Élet hasábjain írt arról, hogy riportútján mint találko­zott felsőszeliekkel. Akik ma is élnek abból, amit hajdani lelké­szüktől kaptak. Felsőszeliben volt Podmaniczky Pál gyülekezeti lelkész. Mai Horné Salibyban le­hetőségem volt Podmaniczky Pál nyomát kutatni. Csodálatos az a sokirányú munka, melyet itt végzett. Szabó Lajos 89 éves ko­rában is frissen emlékezett a sokféle gyülekezeti alkalomra. Ide hozta Podmaniczky Pál fele­ségét, itt voltak úi házasok. Na­gyon értékes segítőtársa volt. Re­formátus tanárnő volt. Férje egész élete során jóban-rosszban követte. Irodalmi munkáiéban is sokat segített. Házasságáról azt írta esküvője előtt: „Iszonyú vak­merőség a világ szemében.” Ez állt egész életére, életvitelére. Adiunk hálát Istennek, hogy egyházában ilyen áldott szolgája működött. Begyen ez a megemlékezés vi­rágcsokor a soproni sírra azok részéről, akik határainkon innen és túl. valamint szerte a világ­ban hálával emlegetik nevét. Huley Alfréd HAZASSAGKÖTES — Németh Jó­zsef és Ta-kács Rozália február IS-ád házasságot kötött a Szombath-U’i temnlomban. Az esketési szertartást Fehér Károly esneres végezte a Pré­dikátor 4,9 alapián. Békéscsaba—Erzsébetit ely. Február 10-én, szeretetvendégség keretében Táborszky László esperes igét hirde­tett és vetített kénekkel illusztrált előadásban számolt be svaiéi utazásá­ról. Köziem űködtek a gyülekezet tagiai. és az esperes felesége versek­kel és énekszámokkal. Mezőberény II. Február 17-én. a gyülekezet téli szeretetvén dégségén Táborszky László esperes igét hirde­tett Felesége és a gyülekezet ifjúsága versekkel és énekkel szolgált. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom