Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-10 / 10. szám

EGYÜTT - EGYMÁSÉRT A nemzedéki kérdés Ki ne tudna azokról az ellen­tétekről, amelyek az idősek és a fiatal nemzedék között feszülnek? Azokra a kérdésekre gondolok, amelyeket a síró öregek ajkáról hallani, azokra a gondokra, ame­lyek a fiataloknál csendes vagy hangos megkeseredést váltanak ki, és úgy látják, tulajdon szü­leik nem értik meg őket. Ma már egyre tisztábban lát­szik, hogy ez a súlyos gond is a hit fogyatékosságából fakad. Ez nem a természetnek, jellemnek, a modern időknek a következmé­nye, a kor „lelki rosszultáplált- ságának” a jele. Az öregek se, meg a fiatalok se kaptak eleget abból az eledelből, ami az em­bert megértésben, megbocsátás­ban és gondolkodásban erőssé te­heti. „Alultápláltságunk” oka, hogy hiányzik, hitünk vitaminja, enélkül pedig nem nyílhatnak meg szemeink annak meglátásá­ra, mi a jó Isten előtt, és mi a gonosz. Ez a .vitamin hiányzik mind a két nemzedékben, ezért értjük meg egymást oly nehezen. Ezért bajlódnak az öregek azzal a kérdéssel, hogy félreállították őket, és ezért mondják a fiatalok, hogy az időseknél nem találnak megértésre. Amikor a fiatal nemzedék nem érti meg szüleit, ez egyrészt az öregeknek büntetés, mivel nem sokat törődtek azzal, ami a meg­értést egyedül lehetővé , teszi, a hittel. Sokan belátják, és panasz­kodnak amiatt, hogy kevés gon­dot fordítottak gyermekeik hit­ben való erősítésére, nevelésére. Rájöttek, rosszul cselekedtek. Ügy néztek a hitre, mint valami mellékes dologra, díszre, nem úgy, mint az élet forrására, amelyből állandó segítséget és erőt merítünk. Hogyan értsék hát meg egymást, amikor sohasem tanulták meg azt, hogy megvált­ják Isten előtt, és kérjék bűneik bocsánatát, amikor arra nevelték őket, hogy a hibát mindig más­ban keressék. A nemzedéki ellentét is kizá­rólag a Jézus . Krisztusba vetett hittel oldható meg- A ]VI^ Urunk­ban való hit teremtÉiet *az if jó­ságban benső nyíltságot és az öregek iránti megértést. Éppen ez az öregek nagy szolgálata, hogy a fiatal nemzedéket erre az útra segítik. A szülőknek meg kell látniuk a bűnt nemcsak gyermekeikben, hanem magukban is. Ha ezt a szülők megteszik, az idősek és a fiatalok közötti viszonynak a sú­lyos kérdése már félig meg is oldódott, eltávolíttatott a kínos és fájdalmas tövis. A szülők sa­ját bűneik felfedezése után ki­sebbnek látják majd gyermekei­két, és gazdag tapasztalataikkal készek segíteni gyermekeiknek. Soha ne felejtsék a szülők, hogy ők is voltak fiatalok, és ők is örömüket lelték különféle szó­rakozásokban, kedvtelésekben. Nézzenek vissza fiatal éveikre, amiket ők is szerették a divatos ruhát és a világi örömöket. Ilyen visszatekintés támaszt megértést az ifjúság iránt, és ezzel tulaj­donképpen meg van adva a he­lyes feltétele, hogy az öregek, mint tanácsadók odaálljanak az ifjabb generáció mellé. Krisztus utat mutat, amikor azt mondja Nikodémusznak: Ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Istennek or­szágát. Azt kérdezi tőle az öreg tanító: Hogyan születhet az em­ber, ha vén? Jézus azt feleli: Bi­Losonc, 1810. március 10 ... Ezen a napon születik Fabó András, aki hamarosan kitűnik az iskolában éles eszével. A tár­sadalomban a reformkor újat, jobbat akarása izzik... Fabó szülővárosában, majd Pozsony­ban tanul. Öt is megfogja a ha­za, a haladás szeretete, a re­formkornak a feudális merev kö. töttségeket lebontani kívánó szel­leme. Már kora ifjúságában ok­tatói képességeit felismerik fe­lettesei: 1833-tól tanár Losoncon. Majd haláláig egy, a nógrádi dombok között megbújó, jórészt szlovák nyelvű evangélikus kö­zösség papja: ösagárd lelkésze. Országos hírre tesz szert, mégsem hagyja el szerény állomáshelyét, az ősagárdi szegény nép bújával, bajával jegyezte el magát, ez egyszerű emberek lelkipásztora. Pedig 1864-ben levelező tagjává választja a Magyar Tudományos Akadémia. Élete és munkássága summásan példázza, hogy lehet szlovák vidéken akár szlovák nyelvű kitűnő lelkipásztor és egyúttal magyar író. A történet- írásban különösen jeleskedett Fabó András. A szabadságot állí­tó XIX. század, a refprmkor és az utána következő évtizedek is gazdagok elsőrendű személyisé­gekben, Kossuth, Petőfi, Széche­nyi, Táncsics, Deák uralják a magyar „élet egét”. Értékelhe­tő azonban az ún. „második és harmadik garnitúra”, a kevésbé ismertek jelentősek, akik hozzá­járultak egy új, szabadabb má­zony mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem láthatja meg az Istennek országát. Csak a hit képes új embert te­remteni. A nagyszülők nevelési feladatai „Az Űr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiáknak fiain. Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatairól, hogy azokat megcselekedjék.” Az unoka áldás lehet a nagyszülőknek, de az uno­kák is abból az áldásból élnek, amit Isten az ö nagy irgalmassá­gából a nagyszülőknek adott. gyár élet kialakulásához. Ezen évtizedek szerteágazó problémái megkívánják és megkapják' a nagyszerű alakokat, mint Fabó Andrást is, akik a maguk terü­letén értékeset alkottak. Nézzük át Fabó irodalmi-tör­téneti-lelkészi munkásságát kö­zelebbről. Ifjúsága idején a Tár­salkodó, az Athaeneum, a Ma­gyar Múzsa és más lapokban ír­ni afféle rang, kitüntetés. A Pro­testáns Egyházi és Iskolai lap, a Protestáns Népfőkönyvtár, a Lel­ki Kincstár, és más sajtótermé­kek Fabó kezenyomát jól látha­tóan viselik magukon. Néprajzi érdekességű a Cigány adomák c. kötete. Olvasmányos Beythe Ist­ván dunántúli ref. püspök élet­rajza, továbbá az általa közre­adott Vitnyédy István élete és levelei; az 1662.-i országgyűlésről szóló monográfia, amelyben hitet tesz a tolerancia és általában a vallásszabadság ügye mellett. El­indítója az evangélikus Okmány­tárnak. Kiadja a „Rajzok a protestan­tizmus történetéből” c. kiadványt. Előszavában megjegyzi, hogy a „Felvilágosodottnak tekintett XIX. században is jnég mindig mennyi az elnyomás és még min­dig mennyi ész és erőnek kellett sorvadóznia”. Az 1662-i ország- gyűlés c. könyvében találóan jegyzi meg, hogy a vallásügy ak­kori rendezetlensége milyen ,.iz- gultságban” tartotta a lelkeket és a kor Magyarországának más problémáit is elemzi. írásaiban Nem szabad azt az érzést kelteni a gyerekekben, hogy nagyszüleik haszontalanok és feleslegesek, ha­nem azt kell tudatosítani bennük, hogy az időseket Isten, mint az Ö szerszámait használhatja fel a legifjabb generáció nevelésében. Ez persze nem azt jelenti, ne­veljenek a nagyszülők. Maradjon az csak a szülők feladata, őket hívta el Isten erre. A nagyszülők nem vállalhatják ezt a nehéz és felelősségteljes* .szolgálatot. A nagyszülők se többek, se keveseb­bek ne legyenek, mint állandó, hűséges tanácsadók! Ök saját hi­báikból, gyengeségükből sokat tanultak már, és nem szégyenük Krisztus evangéliumát, hanem bizonyságot tesznek unokáik előtt arról, hogy az isteni kegyelemben bizakodnak. Az öregek azzal az előnnyel rendelkeznek, hogy már a török kiűzése utáni korból a „német katonaság” hallatlan mél­tánytalan, kegyetlen erőszakosko­dásaival áll szemben, a zsoldos­csapatok rémtettei felidézésével. A Beythe István életrajzában pedig a régiekről azért is szük­séges szerinte tudni, hogy meg­ismerjük azokat, akikről keve­set tudtunk eddig ... Egyéb, legkülönbözőbb témái mind érdekességekkel bírnak. Így pl. foglalkozott a talmudi joggal, „A házassági ügyek a zsidóknál” c. írásában. Cikkezett a pestis­ről, tanulmányt írt Erzsébet an­gol királynőről. „Vallásos elmél­kedései” is a protestáns hívek lelki kalauzának és vigasztalójá­nak számított. Egyike volt való­ban azoknak a férfiaknak, akik lerakták a magyar protestantiz­mus történetírásának alapjait és azokat nem csupán leírásszerűen, egyszerűsítve adta elő, hanem igyekezett a tárgyalt kor teljes áramát és azon belül témáját egyedileg alaposan kimunkálni. Szerteágazó írásait sokszor nem saját, hanem szerényen álnevek alatt, mint „Ispotályt, Gazdi, Víg Dezső" adta ki. Történetírói munkásságát az MTA is elismer­te, amikor levelező taggá válasz­totta őt a palócföldi, ősagárdi lel­készt. Bebizonyította, hogy lehet valaki híveinek igaz lelkiatyja és nem szükséges, hogy irodalmi munkásságot csak a főváros kö­zepén lehessen folytatni, mert ő arra a nagy távolságból és nehéz körülmények között is képes {'olt. hosszabb életút áll mögöttük, és bőségesebb tapasztalatokkal bír­nak, mint a szülők. Megvan az a helyzeti előnyük is, hogy nincse­nek benne az élet forgatagában, és mint ilyenek a fontos kérdé­sekben elfogulatlanabb, maga­sabb nézőpontú ítéletet tudnak alkotni. Elhibázott dolog, ha a nagy­szülők befolyásolják a szülői ne­velést úgy, hogy gyengítik a szü­lők következetességét és szigorú­ságát. Az öregek szolgálatának inkább abban kell állnia, hogy a kicsik nemzedékét testben és lé­lekben erősítse, edzetté tegye. A nagyszülők belső meggyőződés­ből, és tapasztalataik által meg­erősítve kell, hoáy elmondják unokáiknak: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen!” Az öregség neüezségei Minél több évet számlál az em­ber, annál több nehézséggel kell megküzdenie. Az öregedő ember valahogy mindjobban úgy érzi, nem illik már bele ebbe a világ­ba. így szól erről a Biblia: „Nin­csen itt maradandó városunk, ha­nem a jövendőt keressük.” Ha mindig minden kívánsá­gunk szerint történne, akkor igen szomorú lenne itthagynunk ezt a szép világot. Akkor kezdjük meg­ismerni a valóságot, amikor Isten kezd minket elvezetni a mélység­be. Felismerjük, hogy ennek a vi­lágnak az igazsága nem a szép­sége, hanem nyomorúsága, gyöt­relme, csalódása. Amikor a Jé­zusban való hit által megnyílnak a szemeink, akkor kezd ébredez­ni /szívünkben a vágy egy másik világ után; más élet után. Kez­dünk úgy tekinteni életünk ne­hézségeire, mint Istentől küldött segítségekre, melyek megkönnyí­tik az elszakadást ettől a hazug világtól, amelyhez ezernyi köte­lék láncol bennünket. Fájdalmas dolog észrevennünk, „erőnk’elhágy”, de a hit által tud­juk: „Neki növekednie kell, ne­kem alábbszállanom.” És milyen a helves viszony a gyerekekhez, unokákhoz? Meg kell szívlelni: ..Ne szeressétek a világot, se amik a világban vannak!” Aki gyerme­keit jobban szereti, mint Istent, végzetes lesz ez annak. Remény­ségünket ne az emb°ri szeretetbe, hanem egvedül az élő Tsten sze- retetéhe helyezzük! Tudúik, és hisszük, hosv sem magasság, sem mélység, sem iel°nvalók. sem el­következendők nem szakíthatnak el minket Istennek szerelmétől, mely a Jézus Krisztusban van. Járy Péter 175 éve született Fabó András A történettudós evangélikus lelkész INNEN ÉS TÚL Versek az Istenkereső emberről Isten-kereső versek antológiája az In­nen és Túl c. kötet. Nem a hagyomá­nyos értelemben vett vallásos, istenes költemények gyűjteményét köszönthetjük benne. A hagyományosan vallásos köl­tői témák, az Isten-hit, a könyörgés, a bűnbánat és a hálaadás mellett kifeje­zésre jutnak a kötetben a töprengések’, a keresés vívódásai, a lélek viharai, a tudat háborgásai is. SZÁZADUNK MAGYAR KÖLTÖI val­lanak e versekben a modern világ prob­lémáiról, a lét kérdéseiről, az ember életének céljáról, értelméről. A kötet százhatvanegy költőjének hatszázhar­mincnyolc versében minden visszhangra talál, ami a kereső, gondolkodó és ér­ző embert foglalkoztatja. Az antológia első két fejezete (Felemás érzések közt, Emberi világunk) négy-négy alfejezeté- nek néhány száz verse kifejezően érzé­kelteti, hogy milyen sokféleképpen kutat az ember megoldás után, és hogy meny­nyi átmenet van a versek tanúsága sze­rint hit és hitetlenség, remény és re­mény vesztettség között. Van költő', aki látja, hogy a „zűrzavarok világa” a mi világunk, aki érzi, hogy „szorongató ez a hely az ég huzatában”, akit nyugtala­nít „ennyi sikeres alku a mennyel, eny- nyi' szövetség a közönnyel” — és van, aki mindezen túl eljutott „közel a part­hoz”, és „új utakon” jár. Ahány költő és ahány vers a kötetben, úgyszólván annyi változata jelentkezik a sejtésnek, a keresésnek és a látomásnak, a ráta- lálásnak. MODERN KÖLTÉSZETÜNK — a ver­ses vallomások bizonysága szerint — nyugtalanná, szorongóvá válik, amikor szembekerül a lét kérdéseivel. A köl­tői reagálások nem olyan közvetlenek, konkrétak, mint a korábbi nemzedék­nél, például Adynál, Juhász Gyulánál. A ma költői áttételesebben, burkoltab­ban, néha kerülővel, de általában sür­getőbben fejezik ki mondanivalójukat. GAZDAG VERSANYAGOT ad közre az antológia. Műértő kéz válogat a szá­zad költői és versei között. Megtalálha­tók a kötetben klasszikus költőink (Ady E., Babits M., Illyés Gy., József A., Ju­hász Gy„ Kassák L., Radnóti M., Szabó L., Zelk Z.) versei, helyet kap benne több jelentős költőnk (Áprily L., Berda J., Dsida J., Jékely Z., Képes G., Pi­linszky J., Reményik S., Rónay Gy., Sík S., Takács Gy., Vas I., Weöres S. ...) verse. Minden idézett vers az Innen és Túl problémakörében mozog, s nemcsak tartalmilag értékes, esztétikailag, formai szempontból is kifejező. Nem néhány verset kínál olvasásra a gyűjtemény, ha­nem önmagát ajánlja, a kötet egészét folyamatos olvasásra. Egyik vers kap­csolódik a másikhoz, egymásba fonód­nak az egyes egységek, fejezetek is. Egyik megvilágosítja a másikat, egy­mást' vonják fénybe. A kötet mondani­valója ezáltal tud csak maradék nélkül érvényre jutni. Illusztrálásul vizsgáljunk meg egy egységet! A Szárnyas oltár cí­mű egység versei az egyházi év naptára szerint rendeződnék. A templomot di­csérő versekkel indul a rész. „Isten sze­me. Mennyország kapuja” a templom. ..Könnyektől súrolt lépcsején áldott áhí­tatra” vonulnak a h;vek. „Mint felemelt fejű kotlósok — őrzik templomaik a fal­vakat.” Egyformán Isten háza, „épületté üdvözült anyag a zordon fehér falú s arany-cifrázta templom”. Az oltár tisz­teletéről és a hetedik nap megszentelé­séről szóló versek után advent, kará­csony, húsvét és pünkösd ünnepnapjainak üzenetére emlékeztetnek a versek. Ka­rácsony áldott csodája előtt harminc költői alkotás hódol. Mekkora ihlető erő rejlik két évezred múltán is ezekben az eseményekben! Versírásra ihletnek, áhítatra indítanak. klasszikussá vált költőink közül fel kell figyelnünk József Attila és Radnóti Miklós Isten-kereső versei­re. Iskolai oktatásunk nem szól róluk, csak a marxista világnézetet, a szocia­lista eszmeiséget tükröző verseikről hal­lunk, pedig Isten-kereső verseik is szer­ves részei költői életmunkájuknak. A keresztyén és a szocialista ihletésű ver­seik nem válnak szét költészetükben, egy lélek hajtásai. József Attila költészetéi nek 1933—34-ben egyik központi prob­lémájává válik a világ, az élet értelmé­nek keresése, a törvény, a rend meg­találásának igénye. Közben egyre több­ször és mind több értelmű megfogalma­zásban bukkan föl verseiben az Isten­motívum, ha a Hozzá fűző viszony nem egyértelmű is. 1937-ben jelenik meg Nem emel föl és Bukj föl az árból c. két Istenhez forduló verse, amelyeknél kétségbeesettebb és forróbb segélykiál­tást, imádságot alig találunk irodal­munkban. Nemcsak tartalmánál, hanem esztétikai értékeinél fogva is századunk legnagyobb lírai és vallásos költeményei közé tartoznak. Előzmény nélkül kelet­kezett e két vers? Nem. 1922—25 kö­zött több mint húsz versben került elő az Isten-képzet. Foglalkoztatja a zsoltárok újraforditásának a gondolata. Kései is­tenes versein erősen érződik a zsoltárok hatása. Az antológiában szereplő versek közül mélységüknél fogva kiemelkedők: Betlehemi királyok. Csöndes estéli zsol­tár, Flóra, Isten, Isten (Láttam Uram . . .), Istenem, Bukj föl az árból, Nem emel föl. — Ugyancsak kevésbé ismertek Radnótinak az Isten-kérdéssel küszkö­dő írásai. 1936-tól kezdődően 1944-ben bekövetkezett haláláig eljut a hit — ha nem is kétségektől mentes — új át­éléséhez. Megkeresztelkedése előtt tizen­öt évvel, 1928-ban határozta el magá­ban — egy levele tanúsága szerint —, hogy harminchárom esztendős korában (Krisztus harminchárom éves korában halt kereszthalált) keresztyén hitre tér, megkeresztelkedik. A KÁROLYI-BIBLIA állandó olvas­mányai közé tartozik, utolsó munkaszol­gálatra magával viszi Bibliáját. Számos versében található biblikus (prófétai és évangéliumi) vonatkozás, hitbeli meg­nyilatkozás: Negyedik ecíoga, Nyolcadik ecloga, Lapszéli jegyzetek Lukácshoz, Töredék ... A válogatás és szerkesztés igényes munkáját Lukács László végezte — kö­rültekintően. megfelelő arányt tartva a különféle igények között. A szerkesztői bevezető, valamint Sőtér István akadé­mikus elmélyült kísérő tanulmánya hasznos szempontokat nyújt az Innen és Túl verseinek olvasásához. Az antológia a Vigilia Könyvek so­rozatában jelent meg. Sikere osztatlan. Ajánljuk a könyvet olvasásul, eszmél- kedésül és a hitben való erősödésül. Vajda Aurél A A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom