Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-29 / 52. szám

Evangélikus Élet 1935. december 29. \ J3 QQ * GYERMEKEKNEK 2Móz 2, 1-10 Hogyan tart meg Isten? Egy gyermek által A ^ VASÁRNAP IGÉJE- Isten »népe, Izrael megmentésé- .nek története egy gyermek születé­sével kezdődik. Ez a kisgyermek már megszületésekor súlyos vesze­delembe került, de Isten megmen­tette őt, mert általa akarta megsza­badítani népét az egyiptomi fog­ságból. Az izraeliták már régóta Egyip­tomban éltek. A fáraó támogatta őket. Amikor meghalt a fáraó, az új király már nem örült az idegének­nek. Attól félt, hogy egy háború ese­tén ellene fordulhat ez a nép. Ezért kemény kényszermunkára fogta őket. Az izráeliták nem értették a dolgot; eddig szabadon éltek eb­ben az országban, azt tették, amit akartak. Most egyszerre úgy bán­tak velük, mint a rabszolgákkal. Is­tenükhöz, Jákgb istenéhez imád­koztak, tőle kértek segítséget. De még rosszabb történt velük. A fáraó kiadta a kegyetlen paran­csot; minden zsidó kisfiút születése kente azt szurokkal és gyantával, hogy a víz ne menjen bele. Beletette a gyermeket és elrejtette a Nílus partján a sás közé. Mirján, a kisfiú nővére figyelte a távolból, hogy mi történik a kosárral.. Nemsokára valafci arra járt. Mir­ján felismerte őt rejtekhelyéről: a fáraó lánya volt. Észrevette a kosa­rat a sás között és így szólt szolgáló­lányának: „menj, és nézd meg, mi van ott!" A szolgálólány odavitte a kosarat hozzá és ő rögtön fölnyitot­ta azt. Meglátta a gyermeket: „Néz­zétek, egy kisfiú! Hogy'sír! Biztosan izraelita." A fáraó lánya ismerte ap­ja kegyetlen törvényét, de megsaj­nálta a siró kisbabát. Mirján ezután odaszaladt hozzá: „Ne menjek és ne hívjak egy asszonyt, aki majd megszoptatja?” „De menj el” - hangzott a válasz. Mirján hazasza­ladt az édesanyjáért..„Fogd ezt a gyermeket - mondta a fáraó lánya - és gondoskodj róla. Amikor a kisfiú nagyobb lett, el­gtán azonnal meg kell ölni, a Nílus­ba ke" dobni,. Egy izraelita család­ban gyermeket várt az édesanya. A szülők izgatottak voltak: vajon kisfiú lesz vagy kislány? Ismerték a törvényt, tudták, hogy ha kisfiú lesz, megölik őt a fáraó katonái. Nemso­kára megszületett a kisbaba: fiú volt! Szülei, egyszerre örültek és fél­tek: mi lesz vele? Amíg lehetett, rej­tegették otthon, eltitkolták minden­ki elől a születését. Tudták jól, hogy egyedül Isten segíthet rajtuk, egye­dül ő mentheti meg a gyermeket. Istennek semmi sem lehetetlen, ő megtalálja a módját annak, hogy megőrizze a kisfiút. Mikor a gyermek kicsit nagyobb lett és már nem rejtegethették ott­hon, az édesanyjának támadt egy ötlete: gyékénykosarat készített, be­vitték őt a palotába. A fáraó lánya fiává fogadta őt és elnevezte Mó- .' zesnek, ami azt jelenti: „vízből kihú- ) zott”. Mózes születésével reményt adott teten népének. Olyan csodá­latosan mentette meg a kisfiút hogy mindenki sejthette: Istennek terve van vele. És valóban, amikor felnőtt, Mózest használta fel Isten arra, hogy kiszabadítsa a népet a fogságból. Isten ma is ilyen hatalmas. A mi életünket, a mi sorsunkat is a kezé­ben tartja. Az a történet, amit Isten velünk kezdett el, a mi történetünk is egy gyermek születésével kezdő­dik. Jézus azért született meg kará­csonykor, mert Isten általa akar bennünket megtartani. Nagyné Ferenczy Erzsébet Lk 10, 5-6 BÉKE LECtfteN A NAP ALATT A kiküldött hetven tanítványnak szól a Mester eligazítása. Hogyan járjanak az ö követségében. Viselkedésük módjáról, küldetésük programjáról szól, bár látszólag mindössze kö­szönni tanítja őket. „Ha bementek egy házba, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak.” A tanítvány tehát nemcsak több nem lehet, más sem, másmilyen sem lehet a Mesterénél. Születését az angyalok éneke így üdvözölte: „A földön békesség.” A megrettent szívű tanítványokra a feltá­madott így nyitott ajtót: „Békesség néktek.” Nem voltak ők akkor ok nélkül megrettent szívüek, nagycsütörtökről nagy­péntekre virradó éjjel nem kevés bűnt szedtek magukra. Ok­kal féltek. Jézus mégis, vagy épp ezért így köszönt rájuk: békesség néktek. Ez a szó nekik teljes bűnbocsánatot, feloldo- zást hozott. Ezek után a tanítvány, most pedig mi, vajon hogyan mehet be egy házba, a teljes feloldozás után, amit kapott, és ha bemegy egy házba, ott mit kívánhat, óda mit vihet, csak azt, amit kapott:' Békesség néktek. Ha bementek egy házba. Jézus talán valóban csak egy-egy konkrét házra gondolt akkor, mégis ma már tágabb értelem­ben kell fogalmaznunk. Ma az életünk nincs már annyira négy fal közé, szűk területre korlátozva. A lakóhely ma minden ember számára már többet jelent a négy falnál. Életünk tere kitágult. Az egyház már nem csak tizenkét vagy hetven tanít­vány közössége, hanem világegyház. Lakóhelyünk a Föld. Mindenkivel együtt közös otthonunk. Jelenéhez, jövőjéhez nem kevés közünk van. Az érte való felelősségünk nagy. Az élet és annak biztonsága, mind az a jó, ami az élethez kell, általunk is formálódik. Kezünk nyomán romlik vagy javul. Mit tegyünk, mi a dolgunk, hol a helyünk? Mindent meg kell tennünk az életért és a békéért, ott ahol vagyunk, mindent ami rajtunk múlik. Ezt kaptuk, nem tehetünk mást. Viszály, bé­kétlenség, háború, bűn, az ördög műve. „Az Isten Fia azért jelent meg, hogy lerombolja az ördög munkáit.” ÍJn 3, 8 „Ha lakik ott békesség fia...” „ha pedig nem...” Jézus felté­teles módban fogalmaz. Lehetséges ui. hogy nem fogadnak be titeket. A békesség reátok száll vissza. Vagyis a „szemet sze­mért” törvénye a mi számunkra megszűnt. Az elutasító sama- ritánus falura sem kérhetünk tüzet. Lehetőségünk korlátáira a Római levél is figyelmeztet: „Ha lehetséges, amennyire tőle­tek függ, éljetek minden emberrel békességben.” Rm 12, 18. A ránk visszaszálló békességet ilyen esetben így látja megvaló- síthatónaK: „Ne fizessetek senkinek rosszal rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó.” Rm 12, 17. Az Ítéletet ebben az esetben Jézus ugyan nem hagyja figyel­men kívül. Ahhoz a városhoz képest, ahol nem fogadnak be titeket, még Sodornának is elviselhetőbb dolga lesz. De akár­hogy van is, Isten embere mégsem kívánhatja, még csak nem is kívánhatja senkinek Sodorna sorsát, hanem minden lehető­ségét kihasználja, még az Istennel is alkuszik, azért, hogy Sodorna elkerülhesse sorsát. Kari Béla I IMÁDKOZZUNK Urunk, Te vagy a béke. Nyomodban bfinbocsánat, öröm és élet jár. Kérünk Tőled erőt, bölcsességet és bátorságot, hogy küldetésedben békét és életet teremthessünk házunk táján. Könyörgünk, akár a tíz igazért is könyörülj az egészen, hogy ne a halálé, életet teremtő igédé legyen az utolsó szó. Ámen. Ki mit tud Magyari Istvánról? Jó néhány évvel ezelőtt reformá­ció ünnepe körüli időben jelent meg lapunk hasábjain Rédey Pál riportja, amelyben egyháztörténeti nagyjainkról érdeklődött a róluk elnevezett utcák-terek lakóitól. Meglepetve tapasztaltuk, hogy mi­lyen keveset tudtak a megkérdezet­tek Lutherről, Kálvinról, vagy akár Károlyi Gáspárról. Azon az­tán már nem csodálkozott senki sem, hogy Magyari István szemé-, lye teljesen ismeretlen maradt a ri­portalanyok előtt. „Sárvári prédi­kátor volt - hitvitázó” - úgy emlé­kezem, ennyit tudott egy diáklány róla. S ugyan, mit tudok én Magyari- ról - aki éppen a róla elnevezett utcában lakom itt a XI. kerület­ben? - kérdeztem önmagámtól. Emlékeztem arra, hogy az ő mű­ve „Az országokban való sok rom­lásoknak okairól” című könyv 1602-ből, amelyben egyrészt osto­rozza a magyar bűnöket, siratja veszendő nemzetét, másrészt a tö­rökkel szembeni helytállásra buz­dítja kortársait. Tudom, hogy vitá­zott vele Pázmány Péter a „Felele­tében”, mivel nem értett egyet Ma- gyarival abban, hogy a pápisták miatt volna rajtunk a török, Isten ostoraként. Voltaképpen ennél többet még az Új Magyar Lexikon 4. köteté­ben yún találtam. Valamivel gaz­dagabb anyagra bukkantam a Pal­las Nagy Lexikona 12. kötetében, ahol azt is olvastam, hogy 1604- ből van utoljára róla adat. Születé­se idejét lexikonjaink egyáltalán nem ismerik. Mindez arra sarkallt, hogy pró­bálkozzam kutatni utána. Először országos egyházunk levéltárát ke­restem fel az Üllői úton. A hatal­mas és szépen rendezett gyűjte­ményből Vető Béla levéltáros kész­séggel adta kezembe az egyik féltve őrzött kincset, az ún. dunántúli egyházkerület legelső ránk maradt jegyzőkönyvét a XVII. század ele­jéről. Az ódon följegyzések, latin és magyar nyelvű jegyzői formu­lák, nevek, adatok megelevenítet­ték előttem a kort. S valóban egy Sárváron 1604. okt. 11-én tartott gyűlésen talál­koztam utoljára Magyari István nevével, aki főesperesként elnökölt egy vizsgálaton. Nem nyugodtam bele abba a hírbe, hogy a második világháború alatt a sárvári levéltár anyagának nagy része elpusztult, hanem következő lépésként felke­restem az Országos Levéltárat a Várban, hogy ott folytassam kuta­tásaimat. S íme, a Nádasdy-urada- lom gazdasági iratai között elsár­gult, megfakult, szakadozott - de féltve őrzött régi akták sorai kö­zött rábukkantan egy számomra izgalmas adatra. Sárvári lakosok must összeírását tartalmazta ez az irat, mégpedig 1605 októberéből! S az egymás után soijázó feljegyzé­sek között a jegyzék összeállítója ezt írja: „István prédikátor uram­nak négy átalagban egy akó”. .1 Hát ki lehetne más ez az „István prédikátor uram”, mint Magyari István? Sárváron nem volt akkor más prédikátor még, akit István­nak neveztek volna, s utódját pe­dig Zvonarics Mihálynak hívták! Csakis Magyari - ez az István! Vagyis Magyari István még 1605 őszén is élt! Halála novemberben vagy decemberben következhetett be, mert ekkor jött utódja Sárvár­ra. Vagyis éppen 380 esztendővel ezelőtt halhatott meg a neves író és hitvitázó Magyari István, a XVI. századi evangélikus főesperes Sár­váron. Bencze Imre Használatban az új evangélikus konfirmandusok könyve Feladat a 14. oldalon: 5. Gyújts élményeket templomo­tokkal kapcsolatban családotok köréből és írd le azokat! „A mi templomunk számomra a legszebb. Itt kereszteltek engem is testvéreimmel együtt. Különösen nagy élmény volt a Péter konfirmá­ciója, amely 1985. május 10-én volt. A konfirmációban megtanul­ták Jézus tanítását és megismer­kedtek egyházunk életével. Mind­ezekre sok szeretettel gondolok vissza. Sokszor nézegetem a szép konfirmációi fényképeket, s látom rajta gyönyörű, templomunkat és a konfirmandusokat. A közelmúltban renoválták temp­lomunkat, melynek munkálataiban édesapám is részt vett. Szívesen járok templomba és konfirmáció órákra, hisz 1987-ben én is konfir- -rfiálkodni fogok." Isteníts Éva, Nemescsó 5. oszt. tanuló (elökonfirmandus) Dr. Tóth Károly református püspök új könyve „GYÖKEREK ÉS TÁVLA­TOK!” címmel jelent meg dr. Tóth Károly budapesti református püs­pöknek a Keresztyén Békekonfe­rencia elnökének 530 oldalas új könyve, amely a szerző 1980-1984. évben elhangzott előadásait, igehir­detéseit, cikkeit tartalmazza. A ha­talmas anyag három főrészre osz­lik, „A bizonyságok fellege” címmel a múltbeli gyökerek értékeléséről olvasunk, a „Részvétel a jelenben” címmel igehirdetéseket, kiemelkedő egyházi események során elhang­zott előadásokat kapunk, a „Küz­delem a jövőért” címmel a szerző rendkívül széles körű békeszolgála­táról kapunk összképet. A KÖNYV NAGYON ÉRDE­KES OLVASMÁNY. Korunk legaktuálisabb kérdéseire ad az evangéliumban gyökerező választ. Utat mutató könyv. Nincs benne semmi határozatlanság, tétovázás, mindig szerényen és alázatosan, de egyértelmű felelete van a jelen bo­nyolult kérdéseire. Rendkívül szé­les körű műveltséggel rendelkezik a szerző. A klasszikus nyelvekből merített ismeretek - héber, görög, latin - ugyanúgy szerepelnek írá­saiban - mint a magyaron kívül - angol, német, francia, orosz nyelvű utalások. Természetesen a magyar történelem és irodalom ismerete átszövi az anyagot, gyakori idéze­tek jelzik ennek mélységét. Ez a széles körű tudás és tájékozottság akkor lesz világméretű, amikor be­nyomást kapunk a nemzetközi kérdésekben és a béke ügyében történő állásfoglalásokról. De lás­suk a részleteket. MINDIG NAGY DOLOG, ha valaki jól tud eligazodni a törté­nelem eseményei között. Különö­sen is érvényes ez, amikor például Ravasz László püspök személyén keresztül a Horthy-korszak prob­lémái tárulnak ki előttünk. Tapin­tattal és megértéssel mutatja be Ravasz püspök szolgálatát, ami­kor a hitleri fasizmus pusztításai­ról, a hazánkat tönkretevő katasz- trófapoIitikáróL, vagy a magyar- országi zsidók szörnyű szenvedé­seiről volt ízó. Alaposan tárgyalja a szerző Bereczky Albert püspök­nek az úttörő szerepét, aki prófé­tai látással jelölte meg elsőként az állam és egyház együttműködé­sének útját, amelynek hatása máig is érezhető. Megható a tanítványi, sőt a „gyermeki” szeretetnek és tiszteletnek az a megnyilvánulása, ahogyan Bartha Tibor református püspök jelentőségét méltatta a szerző, a Debrecenben tartott ju- biláris ünnepségen. Az erős és mély gyökerek akkor is nyilván-: valóvá lesznek, amikor a progresz- szív erők nemzetközi jelentkezését értékeli az egyes évfordulók kap­csán. AZ IGEHIRDETÉSEK SAJÁ­TOS IRÁNYT JELEZNEK. Nem sorolhatók be sémákba, vagy „iz­musokba”. A szerző a Szentírás eredeti nyelvein akaija megérteni Isten igéje aktuális üzenetét. Ere­deti minden gondolata. Erős érzé­ke van a jelen problémái iránt. Nincs olyan igehirdetése, amely­nek ne lennének konkrét, mai vo­natkozásai. Ez érvényes arfővárosi, a falusi, a külföldi gyülekezetek­ben elhangzó prédikációkra egy­aránt. Rendkívül széles az a terü­let, ahol a szerző megszólaj: Ame­rikától a Szovjetunióig, Ázsiától Afrikáig. AMIKOR NEMZETKÖZI KÉRDÉSEKKEL FOGLALKO­ZIK, akkor derül ki, mennyire szé­les körű a szerző tájékozottsága a világ mai kérdéséiben. A béke té­mája valóban tudománnyá lett, annyi szakismeret tartozik hozzá. A Keresztyén Békekonferencia el­nökeként járja a szerző a világot, ~s mindenütt mély benyomást kelt etikai alapú érvelésével. Két fő te­rülete van itteni szolgálatának. Az egyik az atomháború ellen és a le­szerelés érdekében való fáradozá­sa, a másik pedig a harmadik világ szeretete. De azok is szeretik őt. A KÖNYV JELENTŐSEN FOGJA BEFOLYÁSOLNI mind­azoknak a gondolatvilágát, akik érdeklődnek a Szentírásnak a jele­nünkre vonatkoztatott értelmezése iránt, a mai egyházi ember vilá­gunkban való tájékozódása iránt, a nemzetközi kérdések jobb meg­értése és a béke álláspontjának se­gítése iránt. Ottlyk Ernő Amikor az 1985. esztendő utolsó számában a szerkesztőség nevében is Isten áldott, békés új esztendőt kívá­nok, minden Kedves Olvasónknak, ak­kor engedjék meg, hogy lapunk össze­függésében néhány gondolat erejéig visszatekintsek az elmúlt esztendőre. Mindenekelőtt a köszönet hangján azért a számos biztató hangú levélért, amely megerősített abban, hogy az új formátumú Evangélikus Elet immáron háromnegyed ^éve megnyerte Olvasó­ink tetszését. E tetszés kifejezésre jutott azokban a levelekben, amelyek a szer­kesztőségbe érkeztek. Most hadd nyújtsak át e levelekből egy kis csokrot önöknek. „Örömmel vettem kezembe az új forrná- jú lapot. Végig olvastam, nagyító nélkül\ és nem fájdult meg a szemem..." Marcsek Jánosné, Budapest „Mikor kezembe vettem először az új köntösbe öltözött lapot, úgy gondoltam, milyen rossz lesz ezt megszokni. Mikor olvastam, úgy megszerettem, sokkal jobbak a betűk, jobban olvasható. Alig tudtam letenni a kezemből, amíg min­dent el nem olvastam..." Cservenák Mihályné, Szügy „Örömmel fogadta gyülekezetünk Evangélikus Eletet olvasó kis tábora la­punk új köntösbe való megjelenését és tartalomban való megújulását is. Szíve­sen és örömmel olvassák egyházunk szolgálatait a világban és gyülekezete­inkről szóló beszámolókat... Az új nyomdai munka olvashatóbbá tette mindnyájunk számára lapunkat..." Tóth Sándor, Mezőlak „Örömmel vettem kezembe új köntösbe öltözött lapunkat. Olyan öröm ez, melyet akkor érez az ember, ha figyelmet és gondoskodást tapasztal... A hídépítés áldozatos munkája elkezdődött, hiszen egyre több olyan cikket találunk - sok­szor fényképpel -, amely bepillantást ad egy-egy gyülekezet életébe, bemutatja új, vagy felújított létesítményeinket. Olyan embereket is megismerhetünk, akik sok éves, áldozatos munkával építették, vagy építik ma is gyülekezetük életét. Ezt a célt szolgálják a hírek és hazai események című rovatok is, amelyek szerényen hú­zódnak meg lapunkban..." Egy presbiter az angyalföldi gyülekezetből (fasori öregdiák) Nem lenne igazságos, hogy ha csak ^ kedvező véleményekből idéznénk, hi­szen számos észrevétel, javaslat is elju­tott a szerkesztőséghez. Göllner Lász- lóné'Bicskéről Luther-idézeteket kért a lapba. Kérése időközben már teljesült. Dr. Kultsár Pál Gyuláról azt Írja, hogy az igemagyarázatokat ki szokta vágni lapunkból és,félreteszi azokat a bibliai könyvek szerinti csoportosításban. Ké­ri, lehetőleg ne kerüljön két igemagya­rázat a lap két oldalán egymás „hátá­ra”. Ezt a „torlódást” sikerült elkerülni. Egy másik budapesti olvasónk kifogá­solta a kezdeti tartalomközlést. Bibliai idézeteket, hitébresztő gondolatokat javasol. Tartalmat az utóbbi időben csak a 8 oldalas ssáasokaál közlünk. Többen tettek észrevételt a Napról Napra rovattal kapcsolatban. A fóti kántorképző tanfolyam ifjúsági cso­portja például egyöntetűen leszavazta jelenlegi emblémánkat:' Az irsai gyüle­kezet szeretetvendégségen a jelenlegi embléma mellett szólt, ismét mások a jelenlegi napról napra embléma meg­tartását kérték: Jelenlegi embléma nem olyan szándékkal készült, hogy formá­ja megváltoztathatatlan. Egy kedves olvasónk pedig saját költésű kis ver- secskével lepett meg bennünket. E de­rűs sorok az év utolsó^ számába kíván­koznak: Evangélikus Életnek új ruhája van, / észrevesszük, kézbevesszük, lát­juk boldogan, / friss a külső, míg a belső utat mutató, / hibát hiába keres­ne hiba-kutató! Köszönöm a Kedves Olvasó szerete* tét, áz eddigi észrevételeket és leveleket, kérem, Tipgy az 1986. esztendőben se feledkezzehek meg árról, hogy a szer­kesztőség Szívesen és örömmel várja az Önök sorait^iszrevételeit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom