Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-29 / 52. szám

Evangélikus Elet 1965. december 29. Felelős eeYÜtteondolkodás Papi békegyűlés Budapesten Esperes-iktatás a Borsod-Hevesi Egyházmegyében ' Örökség és küldetés A közgyűlés pillanatai Jó hagyománya van azoknak a papi békegyűléseknek, amelyek célja az időszerű bel- és külpoliti­kai tájékoztatás és nyílt' eszmecse­re. Ezek sorából is kiemelkedett a Hazafias Népfront Budapesti Bi­zottságának, a Budapesti Egyház­közi Békebizottságnak és a Buda­pesti Katolikus Papi Bérbizott­ságnak a rendezésében legutóbb lezajlott békegyűlés, amelynek elő­adója dr. Csehiák Judit miniszterel­nök-helyettes volt. A nagyszám­ban egybegyűlt hallgatóság feszült figyelemmel hallgatta a kormány egyik vezetőjének nyílt, őszinte, mind a fejeket, mind a szíveket el­érő szavait. Szó esett hazánk gaz­dasági helyzetéről, arról a küzde­lemről, amely az életszínvonal ko­rábbi jelentős emelkedése után az időszakos visszaesést követően az elért eredmények megtartásáért és a színvonal lüssú emeléséért folyik. Megragadó őszinteséggel beszélt azokról, akiket az árváltozások és gazdasági gondok elsősorban érin­tenek, az alacsony fizetésűekről és kisnyugdíjasokról. Egy alapvetően igazságos társadalmi renden belül is sok próbája van a becsületnek és teherbíróképességnek és olykor csalódásokkal is szembe kell nézni. Társadalmunkban mégis van erő ahhoz, hogy a nehezebb időkben való helytállás után újra nyilván­való legyen a fejlődés és gyarapo­dás. Részletesen elemezte azt, hogy a legnagyobb gondot társadalmunk­ban a közönyös és csak magukkal törődő emberek jelentik. Az egy­házak szolgálata azért is jelentős, A magyar evangélikus egyház- történet jellegzetessége és nagysze­rű öröksége, hogy benne elválaszt- Jiatatlanul összeforrt az egyház és hazaszeretet. A szabadságharcok egyben a vallásszabadságért vívott küzdelmek is voltak, s hitben ele­ink legjobbjait mindig ezek élén találjuk. Legismertebbek e téren — s legtöbbször emlegetettek - Kos­suth Lajos* Petőfi, Görgey, az 1848-as szabadságharc evangéli­kus vezetői. Legalább ilyen jelentős, ám ke­vésbé ismert az az örökség, amit a nem oly látványos, de távlatában talán még áthatóbb fronton, a ma­gyar nyelvért, a saját nemzeti kul­túráért és felemelkedésért folyta­tott harcban végeztek el elődeink. Bél Mátyás, Sztárai Mihály és még sokak nevét jól ismerjük, de miféle élet és mű áll tulajdonképpen e ne­vek mögött?... Az Országos Evangélikus Múze­um munkatársai most ilyen élet-, és életmű feltáró munkára vállal­koztak Bornemisza Péter (1535— 1585) szuperintendens élettörténe­tének és életművének kamarakiál­lítás jellegű bemutatásával. A há­nyatott sorsú, nagy tekintélyű evangélikus lelkész a maga korá­ban indulatokat, vitákat kavaró műveit, élete állomásainak, vele kapcsolatba került személyeknek grafikáit, a kiemelkedő irodalom­(Folytatás az 1. oldalról) megtisztelő feladat volt, hogy.tagja lehettem a magyar hivatalos dele­gációnak és részt vehettem a Kul- túrfórum munkájában, mely egy­házi szempontból is nagyon sok értékes indítást adott, elsősorban a népek értultúrák közötti békés együttműködés irányában. A magyarországi egyházak meg­hívták a tanácskozás résztvevőit is­tentiszteleteik látogatására és hazai egyházi életünk megismerésére. A Magyarországi Egyházak öku- ménikus Tanácsa meghívására a hazai protestáns és ortodox egyhá­zak vezetői a Református Zsinat üléstermében találkoztak a delegá­tusok egy csoportjával, majd kiállí­tó tást tekintettek rpeg a magyar egy­házi kiadványokból. Előzőleg a Fó­rum résztvevői Esztergomba láto­gattak és megtekintették a Keresz­mert az ilyen magatartást ők is el­lenzik; A fiatalok közöft isisok az értetlenség és torzulás, elsősorban magatartásukban. A családi élet kötelékeinek lazulásai is okozzák ezt. Az egyházak a maguk eszkö­zeivel és keretein belül sokat tehet­nek a nevelés területén is és a ve­szélyeztetett fiatalokkal való fog­lalkozással is. A miniszterelnök­helyettes asszony szavaiban a fele­lős kormányvezető és az édesanya gondolatai egyaránt érezhetőek voltak. A fiatalok nem ismerik közvetlenül a történelmi forduló­kat, amelyeket, az idősebbek nem­zedéke átélt, ezért türelemmel és szeretettel kell őket tanítani és ne­velni, rájuk figyelni. Külön szólt az öregékről, azokról, akik nehéz helyzetekben is helytálltak és még csökkent eszközeikkel is segíteni akarnak, zokszó nélkül és áldoza­tos szívvel. A nagy tetszéssel fogadott elő­adás után több hozzászólás és kér­dés hangzott el, melyekre őszinte, segítő feleletet kaptunk. Ezt köve­tően Peják Emil, a Hazafias Nép­front Budapesti Bizottságának ve­zető titkára adott tájékoztatást a budapesti népfrontmozgalom kongresszusi előkészületeiről és a - már időközben lezajlott - kong­resszus jelentőségéről. Köszönjük ezt az alkalmat is, a magasszintű tájékoztatást, a min­den résztvevőt megragadó itoeleg és ugyanakkor felelős hangvételt és azt a megbecsülést, amellyel egyházainknak társadalmunkban végzett szolgálatát értékelték. Szirmai Zoltán történeti jelentőségű Elektra című drámájának utóéletét; egyszóval hitébresztő, hitvitázó reformátort és irodalmi munkásságának doku­mentumait láthatjuk' á tárlókban, üvegszekrényekben ízléses, bár kissé zsúfolt elrendezésben. Tanulhatunk tőle Istenbe vetett tántoríthatatlan hitet, hazaszerete­tei, elkötelezettséget népe iránt - mondotta Nemeskürty István pro­fesszor megnyitva a kiállítást. - Olyan életmű ívét látjuk magunk körül, mely több ponton, így a tu­dományos lélektani megfigyelései­ben, világirodalmi szintű nyelvmű­velésben liláig ható alappillére nemzeti kultúránknak. Méltó pár­ja a maga korában Giordano Brú­nónak, s elképzelhetetlen, nélküle többek közt Ady költészete, vagy a mái magyar lélektani próza alko­tásai. ... „Amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg...” ­mondja Pál apostol (Rm 15,4), s hiszem, hogy ez nem csupán a Szentírásra, könyvekre és iratokra igaz, hanem küzdelemmel és vérrel írt életművekre is, mint .amilyen Bornemisza Péter pályájában is megvalósult. Evangéliumi és kul- túrmissziót valósított meg hivatá­sának megfelelően e kiállítással is Országos Múzeumunk. tény Múzeumot, találkoztak dr. Lé­kai Lászlói bíborossal is. A harma­dik ilyen találkozás a magyar zsidó­ság vezetőivel történt. A „Kulturá­lis Fórum” küldöttei így saját ta­pasztalataik alapján győződhettek meg hazai egyházaink eleven életéről és az egyházak szerepéről a magyar kultúrában és népünk mai életében. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy ez a hathetes nemzetközi ta­nácskozás Budapesten és annak egyedülálló összetétele is új kezdet volt: újszerű és ígéretes kezdemé­nyezés arra, hogy Európa és Észak-Amerika népei jobban meg­ismerhessék egymást, egymás leg­értékesebb szellemi alkotásait, s ezzel a béke és barátság új hidjai épülhessenek közöttük. Hisszük, hogy ezt az ígéretes kezdetet gyü­mölcsöző folytatás követi majd a jövőben. Nagy Gyula MEGKÉRDEZTÜK AZ LVSZ VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAIT Válaszol Roger W. Nostbakken igazgató, Lutheran Theological Seminary, Saskatoon, Kanada Saját egyházában milyen gondo­latok és mely személyek gyakorol­tak jelentős hatást Önre? Szüleim és konfirmáló lelkészem hatottak először rám jelentősen. Később egy vagy két teológiai pro­fesszorom a szemináriumban és Luther teológiája volt rám nagy hatással. Milyen módon vett részt eddig személyesen az LVSZ munkájá­ban? Az LVSZ munkájában elsősor­ban a végrehajtó bizottság ülésein keresztül vettem részt 1976 óta. Tagja vagyok a strassburgi öku­menikus Kutató Intézet vezetősé­gének is 1977 óta. Ezek az elkötele­zettségek széles részvételre nyúj­tottak lehetőséget nekem a Világ- szövetség munkájában. Véleménye szerint az LVSZ munkájában hol kellene a súlypont­nak lennie? A Világszövetség munkájában a fő hangsúlyt abban látom, hogy különböző programokkal az evan- gelizáció és megbékélés eszköze le­gyen. Véleményem szerint a Világ- szövetségnek olyan szervezetnek kell lennie, mely az egyházak nevé­ben cselekszik a segélyezés, a fej­lesztés és az evangelizáció munká­jában szerte a világon és ugyanak­kor a megbékélésen is fáradozik Észak és Dél, Kelet és Nyugat kö­zött. Milyen módon tudna az LVSZ támogatást nyújtani az ön országá­ban élő egyházaknak? Az LVSZ leginkább azzal tud támogatást adni az egyháznak az én hazámban, ha segít tudatosíta­ni, milyen tág az evangélikus egy­házak családjá az. egész világon. Minden kultúra minden országban' hajlik arra, hogy elszigetelt legyen, és a Világszövetség igen fontos fel­adatot tölt be, amikor segít kiter­jeszteni annak megértését, hogy milyen az a világ, melyben élünk. Ön személyesen milyen hozzájá­rulást tud nyújtani a vb előtt álló feladatok megoldásához? Saját szerepemet abban látom a végrehajtó bizottságban, hogy olyan személy vagyok, aki hozzá tud segíteni a megbékéléshez, ahol szükséges és segíteni tudja az egy­ház .munkáját az ökumenikus kap­csolatokban és a vallások közötti párbeszédekben. Jóvátétel? Késő ősz táján megszaporodik a te­metői látogatók száma. Fiatal és ősz hajú „gyermekek”, kezükben néhány szál virággal, megállnak szeretteik sír­jánál. Szép'gesztus, és sok esetben biz­tosan a szív üzenete. De önkéntelenül is arra gondolok, hogy néhány esetben talán a bűntudat is irányítja lépteinket. Egy csőkor virággal helyrehozni azt, amit életében elmulasztottunk. Ennyire futja a szeretetünkből? Jeles napokra, s többre miért nem? Indokot mindig lehet találni, a nyugtalan lelki­ismeretet mindig el lehet altatni. Nem szeretet az, ami az év 365 napjá­ból csak néhány napra korlátozódik. Mi gyermekek, állandóan szeretettel tarto­zunk szüléinknek, akiknek annyi min­dent köszönhetünk. Féltő gondosko­dást, álmatlan éjszakákat, sok-sok év kitartását, energiáját. Mi féljek és felesé­gek, állandóan szeretettel tartozunk fe­leségünknek és férjünknek. Mi szülök, soha meg nem szűnő szeretettel tarto­zunk gyermekeinknek. Mi emberek, ki­fogyhatatlan szeretettel tartozunk em­bertársainknak, még akkor is, ha esetleg nem érdemlik meg. Erre indit és erre kötelez bennünket Krisztus szeretete.­Előttem van az a férfi, aki egy teme­tésen elvált feleségének a koporsójára borulva zokogta, hogy most már késő. Már nem tud semmit sem jóvá tenni. S valóban, már késő volt. Hiába a szép temetés, hiába a sok virág, az életben elmulasztott szeretetet már nem pótol­hatják. Szeretni azokat kell, akik élnek. És szeretetre is az élőknek van szükségük. A szeretetből - sosem elég. Lupták György Alig másfél hónap leforgása alatt, másodszor állt Sárkány Tibor a miskolci evangélikus templom szépmívű oltára előtt. Szeptember­ben a miskolci gyülekezet meghívá­sára mondott igent, október végén pedig a Borsod-Hevesi Egyházme­gye gyülekezeteinek egyhangú sza­vazása alapján iktatta esperesi tisztségébe dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke. Beiktató istentisztelet Ez alkalommal a 25. zsoltár imádságos sorait választotta útra- valóul, melyek az Isten útjain való járás öröméről szóltak és küldeté­sünk betöltésére buzdítottak. „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg en­gem. — hangzott a főpásztor ige­hirdetése, s eszünkbe juttatta a mi útjainkat, a megtetteket és az előt­tünk valókat, a bejártakat és az ÓÉV ESTÉJÉNEK IGÉJE 2Kor 5, 9-10 MEGYEK FELÉD A múló idő általában csak azt érzékelteti velünk, hogy valamitől távolodunk. Valami a hátunk mö­gé került, amitől egyre messzebb kerülünk. Nem jön vissza többé. Aki a múltnak él, ennek nem örül. Most mégis olyan távlatot nyit Is­ten igéje, ami nekünk az öröm for­rása a múló idő éllenére is. Vissza­nézve az elmúlt esztendő megint növelte a távolságot ahhoz ami volt. De közelebb vitt ahhoz ami lesz. Ha nem hátra nézünk, és aki az eke szarvára tette kezét, nem nézhet hátra, hanem előre, akkor inondhatjuk: félre bú. Szívünk, szánk a hazavágyók énekével van tele: „Hadd menjek Istenem, Min­dig feléd.” „Hazaköltözünk.” Vajon ezzel az örömmel és re­ménnyel nem ugrunk át egy szigo­rú tényt? Azt a tényt, hogy a haza­térés útja a legfelsőbb bíróságon át vezet, ahol Jézus Krisztus mondja ki ítélet formájában a megfelleb­bezhetetlen utolsó szót. „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell elmulasztottakat, miként az előt­tünk kígyózó, kanyargós, csúszós borsodi utakat is. Ébben a nagyki­terjedésű egyházmegyében a lelké­szek vasárnapról vasárnapra úton vannak, s négy-öt szolgálat sem számít ritkaságnak. Kell a fölülről kapott erő, hogy futásunkat elvé­gezhessük és hitünket a szórvány- gondok között is megtarthassuk. De nem elég az utat ismernünk, hanem azon engedelmesen kell jár­nunk. Nem csak akkor, amikor sima és kényelmes út, hanem ak­kor is, mikor nehéz, fáradságos ös­vénnyé változik, vagy keresztút­ként nehéz döntés elé állít. Ilyen­kor Isten mai vándorainak sincs más lehetőségük, mint a zsoltáros- nak: imádságban fordulni Isten­hez, akinek minden útja hűség és kegyelem. „Isten hűségének pe­csétje, a golgotái kereszt, nekünk is prédikál! Ez az, ami minket újra és odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja amit megérdemelt, aszerint amit e test­ben cselekedett: akár jót, akár go­noszt.” Nem tudjuk, de nem is akarjuk ezt a szigorú tényt átugrani. Szem­be kell néznünk vele. Jézus mondja ki az utolsó szót. ítéletében meg­vesztegethetetlen. Színészkedő ké­pességünk előtte már nem érvénye­sül. Titok nem marad titok. Csak tények tanúskodhatnak mellet­tünk: adtatok-e ennem, amikor éheztem, innom, amikor szomjaz­tam, ruhát, amikor mezítelen vol­tam? Meglátogattatok-e amikoir beteg voltam? Eljöttetek-e hoz.- zám, amikor fogoly voltam? Mi öröm lehet hát abban, hof»y megyünk felé? Biztos, hogy meg­állhatunk előtte? Magunktól erre biztosat nem mondhatunk. Egy ami mégis biztos* Nem úgy ítél mint az emberek. Nem boss zú- álló. Úgy ítél, mint aki a bűneinket magára vette. A Megváltó a b író. A várható biztos ítélet ellenére ezért mégis örömmel megyünk fe­lé. Nem -taszítja el a tékozló fiút, hanem magához öleli. Otthon le­szünk, hazaköltözünk. Ennek ellenére vigyázunk é s vi­gyázzunk rá, hogy életünket -el ne tékozoljuk, időnket el ne fecsérel­jük. Arra törekszünk, hogy neki újra megerősít. Van-e nagyobb ígéret és ajándék g hangzott az Ige üze nete - mint Isten hűségének kő­sziklája,-amelyre ráépülhet az egy­ház élete, a ránkbízottak élete, mi­ként az esperesi szolgálat is. A prédikáció befejező részében arTÓl szólt az igehirdetés, hogy mi­lyen az az út, amelyet itt és ma jelölt ki számunkra a;z Isten, ame­lyen járnunk kell és vezetnünk kell másokat is. Az ünnepi közgyűlés megalaku­lása után Szalipszki Endre egyház- megyei felügyelő köszöntötte az egy­házkerület püspökét és feleségét, Miskolc város társadalmi szervei­nek képviselőit, a testvéregyházak. lelkészeit és a gyülekezetek képvise­lőit. Az ünnepi alka Imát megtisztel­te jelenlétével dr. Kürti László refor­mátus püspök is, aki köszöntésében megemlékezett a két testvéregyház közös útjáról a múltban, és közös szolgálatáról a jelenben. Nem ven­dégként és kívülállóként vettünk részt ezen az ünnepen - mondotta Kürti püspök - mert együtt énekel­tünk, együtt hallgattuk az igét és együtt szolgáluDik a teljes evangéli­ummal, amely magába foglalja a béke és a népek ügyét, a világtörté­nelem jelenlegi szakaszában. A város és a megye társadalmi szerveinek nevében Komlósi Imre egyházügyi titikár köszöntötte az új esperest. Beszédében emlékezte­tett szövetségi politikánk mindkét fél részéről igeneit és további ered­ményekre jogosító valóságára. Esperesi székfoglaló Sárkány Tibor esperesi székfog­lalójában megköszönte a bizalmat, amelyet ka pott. Ennek a bizalom­nak akar megfelelni esperesi szol­gálatában , mert megbízatás és bi­zalom elválaszthatatlan egymás­tól. Az új esperes beszédében szólt a lelkészek, valamint a gyülekeze­tek feladatáról. A hit engedelmes­ségének közösségvállalásban kell megmutatkoznia, beletagozódva az egyházmegyén és az Egyházke­rületen át a magyarországi Evan­gélikus Egyház egészébe. Utunk a Magyarországi Evangélikus Egy­ház ű tja, teológiánk a közösen ki­munkált diakónia teológia. Kitért az ökumenikus kapcsolatok ápolá­sának fontosságára is. Mi azzal a hitbeli látással igyekszünk gazda­gítani Krisztus egyházát, amely sa- játu nk, és azzal a szeretettel szol­gálunk az Ökumenében, amely Kri sztus hitünk gyümölcse. í\z ünnepi alkalom a Himnusz hangjaival véget ért. Sárkány Ti- bor esperes pedig elindult, hogy elvégezze azt, ami reá bízatott. Kí­sérje őt útjain Isten áldása és gond- vi selö szeretete! Veczán Pál kedvesek legyünk. Az élet minden vonatkozásában, házasságban, csa­ládban, társadalomban, munká­ban, hivatásban, szórakozásban, pihenésben úgy törni magunkat, áhogy neki tetszik. Ahogy Ő akar­ja, ahogy Ő parancsolta. Reggel a napi parancsot az Ő kezéből vesz- szük, este a végrehajtásról neki számolunk el. Amit ilyen alapál­lásból teszünk, abban biztosan lesz valami jó mindig mások számára is. És ez az ami neki kedves, szív­ügyünk legyen az ami neki szív­ügye. Mindenki üdvössége, min­denki java. Ezért jött. Ezt adta ne­künk is, és mert nekünk is ő adta, bízunk benne és hisszük nem is veszi el akkor sem amikor ítél, mert nem bosszúálló, hanem meg­bocsát. Múljon bár az idő, mi a hazatérők dalával megyünk előre: „Hadd menjek Istenem, Mindig fe­léd!” Kari Béla IMÁDKOZZUNK! Hazafelé hívsz minket mindennap Urunk. Követni akarunk híven és engedelmesen. Mutasd az utat, kö­zöld akaratodat. Adj értelmes szi­vet, hogy azt mindig megtaláljuk, megértsük és teljesítsük. ítéletedet a bűnbánat alázatával elfogadjuk. Bosszúdtól nem félünk, irgalmat re­mélünk, bocsánatodat kérjük Ámen. Bornemisza Péter élete és életműve Kiállítás az Országos Evangélikus Múzeumban Hit, elkötelezettség, hazaszeretet ifj. Foltin Brúnó „EURÓPAI KULTÚRFÓRUM” BUDAPESTEN----------------------------------------------------------------\ Áprily Lajos Apámra gondolok r ...............:"r'"........ ' \ Kövön ülök az esti hüsre várva, a nyúló árnyékot figyelgetem. Visszagondolok rég-halott apámra, kinek korához már közeledem. így ült, talán az árnyékot figyelve a városvégén, korhadó pádon. Megcsillapodva, sorssal nem perelve el-eltünődött múlton, holtakdn. Csodálkozott - mert nyolcvan volt az éve - az aggastyánná őszült gyermeken. És néha úgy nézett a messzeségbe, mint aki túlnéz már az életen! I _______________J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom