Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-07 / 27. szám

----------------------------------------------------------------------------------­­Egyházmeg yei emlékezés 125 ÉVES A GYÜLEKEZETI SEGÉLY ÜNNEPSÉG BÉKÉSCSABÁN A Kelet-Békési Egyházmegye - Békéscsabával az élen -. ed­dig is „élenjáró” egyházmegye volt egyházunk köztudatá­ban. Nem csak lélekszámát vagy templomaik nagyságát tekintve foglal el ez az egy­házmegye „előkelő” helyet egyházunk életében, hanem a kezdeményezések területén is állja a versenyt. Ez az egyházmegye volt az első egyházunkbaii, amely egyházmegyei nap keretében emlékezett meg a Gyülekezeti Segély 125 esztendős jubileu­máról - nem várva meg az ősszel rendezendő országos ünnepséget. Június 9-én dél­után az egyházmegye lelkészei és gyülekezeti tagjai előtt megnyitották a békéscsabai Nagytemplom ajtaját. Az egyházmegye gyülekezeteinek lelkészei és küldöttsége vett részt ezen a zeneszámokkal tarkított ünnepségen: Az ünnepi megemlékezést dr. Karner Ágoston országos főtitkár, a Gyülekezeti Segély országos előadója tartotta. Előadásában szólt a kezdeti próbálkozásokról, majd az 1860-ban elindult Gyáminté­zet munkáját értékélte. Elő­adásában bőven foglalkozott a Gyülekezeti Segély mai fel­adataival és távlataival. Nagy érdeklődést váltott ki, amikor két kelet-békési gyülekezetről, Kondorosról és Medgyesegy- házáról tett említést, mint amely gyülekezetek éppen az akkori Gustav Adolf Gyám­intézet nagy összegű anyagi támogatásával válhattak ön­álló gyülekezetté 1887-ben, il­letve 1892-ben. Az ünnepségen id. Regős Imre szarvasi orgonaművész orgonaszámokkal és ifj. Re­gős Imre fuvolajátékkal szol­gált, énekelt a békéscsabai gyülekezet énekkara. A békéscsabai gyülekezet­ben ezen a vasárnapon tartot­ták a Gyülekezeti Segély va­sárnapot is. A délelőtti isten­tiszteleten a Nagytemplom­ban Karner főtitkár prédikált, majd megtekintette az építés alatt lévő gyülekezeti házat. Délután látogatást tett a bé­késcsabai gyülekezet Szeretet­otthonában. E látogatás al­kalmával átadta azt a 400 000,- forintos adományt, amelyet egy magát megnevez­ni nem akaró hittestvér ado­mányozott a békéscsabai Sze­retetotthon fűtésének a kor­szerűsítésére. Ezen a helyen, ilyen formában is a Szeretet- ház minden lakója nevében hálásan köszönjük ezt a ne­mes célra hozott nagy áldoza­tot. k. á. Partot érő csónak A finn-magyar-észt lelkész­konferencián részt vevő finn cso­port két és félnapos budapesti program után vidéki körútra in­dult. Tudtuk, hosszú fárasztó út áll előttünk. Bőven lesz látni­való. Alig egy órás út után a székesfe­hérvári romkerthez értünk. Majd a hatalmas épületek tövében meghú­zódó kicsiny veszprémi templo­munk s a Balaton következett. Csodálatos - hallom innen is, on­nan is. Nekem, nekünk magyarok­nak valóban az. Vajon az ezer tó országából érkezett vendég mit csodál ezen a közepes nagyságú tavon? A gyenesdiási üdülő maga a nyu­galom. A finom vacsora és a csend mintha új erőt öntene a fáradt uta­sokba. Megemlékezünk az 1937- ben tartott hasonló konferenciá­ról. Az akkor itt járt észt vendégek ajándéka ma is ott látható az ebéd­lő falán. Egy festmény, amelyen két fenyőfa áll egymáshoz közel egy tó partján. A harmadik fenyő messzebb. Jelzi e három fa a há­rom rokon nép helyzetét. Két nép, a finn és az észt közel él egymás­hoz, a harmadikat a magyart messze sodorta az idő és a történe­lem Ura. A tó partján egy csónak, mely arra való, hogy közelebb vi­gye a távóliakat egymáshoz. El- ftiúlt idők reménységének megva­lósulását éreztük ezekben a napok­ban is. Északi szomszédaink nehezen viselik a nagy meleget. Szaporod­nak az izzadságcseppek a homlo­kokon, amikor a sárszentlőrinciek finom, igazán forró levesét kana­lazzák. Kecskeméten meglepetés vár az utazókra. Kalevala emlékkiállítás nyílik, a mi érkezésünkre várnak. Ulla-Hauhia Nagy, a budapesti Finn Nagykövetség kulturális tit­kára és Tóth-Szöllős Mihály kö­szöntése és megnyitója után han­gosan zeng a finn vendégek ajkán az ének. A békéscsabai gyülekezet vendé­geként lubickolunk a gyulai meleg vízben. Milyen kár - mondják - hogy nálunk nem hirdetik ezeket a lehetőségeket! Az Orosháziak köszöntésük után egy TSZ-be visznek ki min­ket. A vendégek saját szemükkel győződhetnek meg arról, hogy a magyar mezőgazdaságról hallott jó hírek egyáltalán nem túlzóak. Szeged. Mintha az ősz köszön­tött volna be. A megáradt Tisza vize zavaros, de Toiviainen püs­pök vasárnapi prédikációjára bi­zonyára sokan sokáig emlékeznek még. Csoportunk megfogyatko­zott, mert útitársaink egy része szolgálni indult vasárnap hajnal­ban sok-sok gyülekezetbe. Az Ó-pusztaszeri emlékmű meg­tekintése után, beszorulva egy hosszú kamionsorba, lassan halad­tunk Budapest felé. Toiviainen püspököt kérdeztem, elégedettek-e mindazzal, amit láttak, hallottak. Röviden válaszolt: láttad a mo­solyt és az elégedettséget az arco­kon, meleg tekinteteket a sze­münkben és te is érezhetted szí-, vünk melegét. Köszönünk nektek magyaroknak mindent. Hétfőn délelőtt a repülőtér nagy forgatagában néhány percig dr. Káldy Zoltán püspök búcsúztató szavait hallgattuk. Majd elhang­zott a finnek ajkáról magyarul: vi­szontlátásra. Mi magyarok finnül mondtuk: nákemiin! Míg lassan egyenként eltűntek a szemünk elől, arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy az évtizedek előtt elindított csónak kiköthetett. Népek, egyhá­zak, családok, szívek találnak egy­másra, hogy egymás kezét el nem engedve őrizzék és erősítsék a ba­rátságot. Kosa László ÉLÓ VIZ Evangélikus Elet 1985. július t. Ménfőcsanak és Tényö ünnepe Mai emberek ”^e milyen iele* i, j, • mutatsz, kérdéséi . ,, , , hogy lassúk Jézushoz és higgyünk neked?” Jn 6,30 OROM ÉS HÁLA Jel és jelentésvesztés Életünk jelektől gazdag. Olyan való­ságoktól, amelyek más valóságokra utalnak. Ilyen az óra, mely jelzi az idő múlását; vagy a közlekedési lámpa, mely megállít vagy tovább haladni en­ged. S a tanár annak a diáknak ad jelest, aki /úreltérdemlően tanúsítja tu­dását. Az Ótestamentum szerint Isten jelekben is tudtára adja népének akara­tát, ezek közül tán a két kőtábla a legje­lentősebb; jelentésük a tíz ige az Úr óvó, hűséges szeretetére utal. Jel, amelynek ellene mondanak Jézus élete is jelekben bővelkedett.' önmagukon túlmutatókban, s a beteg­ségeken, démonokon, bűnön és halá­lon diadalmaskodó, embert szerető Is­ten jelenlétére utalókban. Ahol a jellé lett cselekedet az ember javát szolgálta, ott Jézus nem kétségeskedett megtenni, hogy lássák azt, s higgyenek benne, a Fiúban, az Atya valódi, végső és teljes jelében. Ha a ma emberében a vélt biztonság vagy a fölény mondatja ki a kérdést: „Te milyen jelet mutatsz..." akkor Jézus csöndje világunk vészes jelentésveszté­sére utal, az igazság, a szeretet, az irga­lom jelének hiányára. Istent bizalmuk­tól megfosztok számára e szorongató' hiány válik jellé, melyet sem a hatalom, sem a hírvágy meg nem szüntet. A jel: maga Jézus Az Atya szolidaritásának jele ő, hi­szen azokért élt és halt meg, kiknek megsebesített életén más már nem se­gíthetett, s akik önfeledt bizalommal igent mondtak rá, a benne megjelent isteni szeretetre. Jelben gazdag, de jelentésvesztésben oly fenyegetett világunkban a kereszt jel. Jézusban hinni azt jelenti: meglátni és vállalni a keresztet mindmegannyi életharcunkban. A kereszt jele az érdek és félelem nélküli szolgálatnak. A ke­reszt a másikért létezés eseményeiben válik jellé. Milyen jelet mutat nekünk? Az egye­dül emberhez méltó életét, a határtalan szeretet halálon is győzedelmeskedő, vigasztaló és merész jelét: a keresztet. Donátit László Nádasdy Ádám: Féltérden Tudom, Uram, hogy rettentő pimaszság rád gondolnom is, nemhogy szólni hozzád, s azt képzeltem: pont én kellek neked. Nem is oly rég úgy jártam még az utcán, hogy elfogadtam volna, hogy lesújts rám - most meg a cinkosommá tettelek. Eszembe sem jutott, hogy megkérdezzem: találsz-e te gyönyörűséget bennem - úgy elfoglal, hogy megtaláltalak, önző vagyok, mohó, s főleg pojáca, de te járattál olyan iskolába, ahol ilyesmiket tanítanak. Nem jövök közelebb. Inkább ne lássam arcod sosem, mint hogy magam kivágjam s gyökértelenül sodródjam feléd; énnekem fáznom kell és epekednem, , nem úgy, mint aki ül a tenyeredben s megszokta szépen markod melegét. Én szolgáltalak volna áhítattal, melletted álltam volna éjjel-nappal: nem ment. S ha bőröm féli is fegyelmed, a kíséreted nagyon kell szavamhoz. Szemem téged keres, ha elkalandoz; a vállam szárnyakat; kezem kegyelmet. (Megjelent a költő: KOMOLYABB VERSEK című kötetében 1984-ben) Alig lehetne találóbb szavak­kal jellemezni a ménfőcsanaki és tényői gyülekezet június 2-i ün­nepét. A két gyülekezet valóban örvendezve és hálás szívvel ün­nepelt. Ez az ünnep a 25 éves ménfő­csanaki templomban kezdődött. Ennyi idő egy ember életében se sok, egy templom „életében” pe­dig egészen rövid. Mégis megbe­csülendő határkő. Hiszen még sokan élnek azok közül, akik könnyes szemekkel ott voltak az első kapavágásnál s ott szorgos­kodtak a templomépítés fárasz­tó, de gyönyörű munkájában. Ezért fogadta örömmel a mén­főcsanaki gyülekezet népe már megérkezésekor dr. Nagy Gyula püspököt és feleségét. A temp­lom előtt Horváth Márta és Tün­de virággal, Ráskai Ferenc gyüle­kezeti felügyelő pedig a tisztelet és szeretet szavával köszöntötte az érkezőket. Nemcsak együtt- ünneplésre, hanem szolgálatra érkeztek ide. Ugyanezért jött el Laborczi Erzsébet vezetésével a soproni gyülekezet Som'íuj-énekkara is. Az ö éneklésük csendült fel újra és újra a hálaadó istentiszteleten, annak liturgikus rendjéhez és az igehirdetéshez kapcsolódva. Az igehirdetés Ef. 3,8-12 alap­ján a Szentháromság titkát állí­totta a gyülekezet elé. Ö az első az ünneplésünkben is - mondta a püspök. Ennek a titoknak a hirdetését Isten' a leMpáSztorok- ra bízt9. Becsüljük: még szolgála­tukat. Lénye titkát Isten gondvi­selő, megváltó és megszentelő cselekedeteivel jelenti ki. Mun­Evangélikus templomunk Tényön káját a Szentlélek teszi számunk­ra felismerhetővé, ő újítja meg hitre és bizalomra a szivünket. O ad nekünk utat a továbbhala­dásra is. Az úton 0 maga jár ve­lünk. Ez az egyház jövőjének a biztosítéka. Velünklétének áldott jele volt a közös úrvacsora is. Evangélikus templomunk Ménfőcsanakon Az istentiszteletet követő köz­gyűlésen Laborczi Zoltán lelkész ismertette a templom történeté­nek legfontosabb állomásait. Utalt arra, hogy a templom ren­deltetése - a szó eredeti értelme szerint - az, hogy „magasra he­lyezett őrhely” legyen, ahol Isten útmutatást, biztos célt ad az em­bereknek. Nagy püspök meleg pásztori szívvel köszöntötte a gyülekeze­tét és nyugalomba vonuló lelké­szét. Az egyházmegye lelkészei­nek köszöntését Bárány Gyula esperes tolmácsolta, hálát adva Isten kegyelméért: ez hordozta a gyülekezetét és a távozó lelkész "Szolgálatát. Egyházy János- ny. ^'győrszemerei lelkész a múltra visszatekintve kívánt áldást és szép jövőt a gyülekezetnek. Az öröm és hála ünnepe dél­után Tényön folytatódott. Az alig száz lelkes kis gyülekezet ne­vében Bóka Bernadett, Tóth Noémi, Zsargó Csilla és Sarmon Enikő egy-egy csokor virágot ad­tak át a várva várt vendégeknek. A gyülekezet zsúfolásig megtöl­tötte a kívül-belül felújított, ked­ves kis templomot. Ennek a je­lentős munkának az elvégzését egy, buzgó gyülekezeti tag, Lábár Gizella, jelentős hagyatéka tette lehetővé. A gyülekezet szeretetének jelét Varga Béláné adta át. Az öku­menikus kapcsolatok jeleként részt vett az istentiszteleten, hí­veitől kisérve, Tóth Lajos helyi plébános is. Az út Tényőről Ménfőcsanak- ra vezetett, ahol a püspök „Elő kövek temploma” címen tartott ünnepi előadást. Az ünnepi előadást az énekkar igényesen válogatott és kitűnően előadott műsorral keretezte. A karmester lendületes dirigálá­sa, az énekkar tisztán zengő lel­kes éneklése, Berényi Edit csem- balló-kísérettel előadott szép fu­volaszáma valóban ünnepi, él­ményt adott a gyülekezetnek. L. Z. Ünnepi gyülekezet a ménfőcsanaki templomban „ISTEN HÍV: VÁLASZD AZ ÉLETET - AZ IDŐ SÜRGET!” A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA VI. nagygyűlésének a fenti cím a főtémája. Prágában július 2-9-ig száz országból mintegy 600 delegá­tus, tanácsadó, megfigyelő és vendég jön'össze, amikor napról napra növekszik a háborús veszély, amikor elképzelhetetlenül nagy összege­ket fordítanak fegyverkezésre. Közben növekszik a világ sok táján a szegénység, éhínség és járványos betegség, amitől az emberiség na­gyobbik része szenved. A HIDEGHÁBORÚ ÉVEIBEN indult el az egyházak békemozgalma. 1957 októberétől gyorsan növekedett a Keresztyén Békekonferencia jelentősége és ereje. 1961-ben volt az első prágai nagygyűlés, ami már 42 országból gyűjtötte össze az egyházak képviselőit. Az atomfegyver­kezés elleni tiltakozás kezdettől fogva jellemezte a mozgalmat. A béke és igazságosság követelése egyre nagyobb visszhangra talált az egy­házak körében. A szocialista országokban működő egyházak a KBK tag#&^%&WATétöií:' dtra1 virág minaeh"ffeáífefől;ácraW őfetmáRbztak á moz^(mm6zr' ég^r^na^obb áicteBSn jeniéi?‘m4í} 3"Karmadik világ egyházainak képviselői is. Ezeknek az alapgondolatoknak a jegyében zajlik a nagygyűlés a prágai kultúrpalotában. Tóth Károly református püspök, a KBK elnöke ad elemzést napjaink nemzetközi életének aktuális eseményeiről. Mire- jovski. a KBK főtitkára számol be a mozgalom tevékenységéről. A főté­máról Gregoriosz, indiai ortodox metropolita tart előadást, aki egyéb­ként 1975 óta egyházunk, dlszdoktora. Előadást tart Filaret, kijevi met­ropolita, Kreck, nyugatnémet professzor és Arceo, mexikói püspök. AZ EGYES TERÜLETEK SAJÁTOS PROBLÉMAIVAL foglalkoznak azok az összejövetelek, amelyeket az afrikai, ázsiai, európai és észak- amerikai, latin-amerikai résztvevők számára rendeznek. Külön találko­zó lesz a nők és fiatalok számára. A világ nem-keresztyén vallásainak képviselői is találkoznak a számukra rendezett összejövetelen. Ezzel a KBK összefogja a világ egyházainak és vallási közösségeinek béke­mozgalmát. Ahogyan eddig a harmadik világ egyházi képviselői is otthont találtak a KBK-ban, most ugyanúgy csatlakozhatnak a világ vallásainak béketörekvései is ehhez a mozgalomhoz. A MAGYAR RÉSZVÉTEL igen jelentős egyházaink püspökeiből, veze­tőiből és képviselőiből álló delegáció utazott Prágába. Az Ökumenikus Tanács angol nyelvű hozzászólást készített a főtémához, amelyet 600 nyomtatott példányban adtunk át a résztvevőknél Ottlyk Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom