Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-01 / 48. szám
Evangélikus Élet fess: december i. J3 m- QQ * GYERMEKEKNEK 1Móz 19,1-26. Hogyan ment meg Isten? Kényszerít bennünket Van-e úgy, hogy a kényszer, az erőltetés a javunkat szolgálja? Mindig elég a szép szó? Miért fegyelmeznek bennünket a szüléink? Bizony azzal is a javunkat akarják. Ha télen ki akarsz menni kabát nélkül és nem engednek, az a károdra van? Ugye hogy nem! Istennek is sokszor kényszeríteni kell valamire bennünket. Nem engedi, hogy azt tegyük, amit mi akarunk. Miért? Mert ö jobban tudja, hogy mi van igazán a javamra. Van, hogy olyankor is megment, amikor nem is akarom, vagy nem is veszem észre: amikor elsuhan mögöttem egy autó vagy amikor nem tudok egy meggondolatlan dolgot megvalósítani. Ábrahám unokaöccse is elpusztult volna Sodomában, ha az Úr nem menti ki onnan «szinte erőszakkal. Lót különvált Ábrahámtól, hogy legyen elég legelő a nyájaiknak. Ábrahám átengedte a választást neki, a fiatalabbnak. S Lót a Sodorna környéki dús legelőket választotta. Mert csak az anyagiakat nézte. Nem gondolt arra, hogy olyan szomszédságba kerül, amely őt is megfertőzi. S valóban, gyelmes hozzájuk. Menjetek, meneküljetek ki hamar a városból - mondták. Lót szólt is a vejeinek, de azok nevetségesnek tartották, amit mondott és nem mozdultak. Magának Lótnák is nehéz volt megválnia mindattól, ami Sgdomához kötötte. Ekkor Isten angyalai megragadták az ő, felesége és két lánya kezét és kivitték őket a városból. Kényszerítették, hogy meneküljön. Bennünket is sokszor szüléinkén, életünk eseményein, barátainkon keresztül kényszerít Isten, hogy másképp cselekedjünk, mint terveztük. Megfeddenek, az Úr szolgálatára, gyülekezeti alkalmakra hívnak, a békesség munká- lására ösztönöznek, élő lelkiismeretünkké lesznek. S amit eddig is tudtam, hogy másképp kellene csinálni, most hogy valaki kimondta, hangosan megerősítette, már én is belátom. Vagy zúgolódom, hogy miért történt valami baj. S a végén kiderül, hogy javamra volt minden. Lót is akkor látta meg, hogy mennyire szüksége volt az Úr erős és szigorú kezére, amikor már Có- árba, a közeli kis városba ért. Isten kénköves és tüzes esőt bocsátott hamarosan már nemcsak a város környékén legeltetett, hanem be is költözött oda. De az Úr megmentő szándéka és nagybátyja imádsága oda is elkísérte. Amikor Lót nem is gondolt arra, hogy milyen veszélyes helyzetbe keveredett, Isten két követe kereste föl. Behívta őket otthonába, hogy pihenjék ki magukat. A város gonosz lakói azonban azt kérték, hogy adja ki nekik. Amikor védte vendégeit, az emberek rárohantak. De Isten emberei behúzták őt az ajtón belülre és az ellenséget megvakították, hogy ne’ találják a bejáratot. Most derült ki, hogy kik is Lót látogatói: Isten angyalai, küldöttei. Elmondták Isten üzenetét, hogy elpusztul a város, lakóinak szörnyű bűnei miatt, de Lótot és családját meg akarja menteni Isten, mert keá városra és elsüllyesztette, minden házával, lakójával együtt. Még Lót felesége, is meghalt, aki kése- delmeskedett továbbmenekülni és hátratekintett. Bizony, mi is hálát adhatunk a „kellemetlen" igékért és a nem mindenre bólogató barátokért, szeretteinkért. Hálát adhatunk életünk nehéz eseményeiért is. Bízzunk benne, hogy rajtuk keresztül is az Úr szól hozzánk és Ö cselekszik. Nehéz az is, amikor a bűneinkre mutat Isten és érzem, hogy elvesztem. Kellemetlen lépés az, amikor meg kell vallanom és kér- .nem kell, hogy Jézus Krisztus kegyelméből búnbocsánatot kapjak. De ez eszköze lehet annak, hogy Isten Szentlelke által új, szolgáló életet kezdhessek. Széli Bulcsú Advent 1. VASÁRNAPJÁNAK IGÉJE * Ézs 55, 6-7. ITT AZ ISTEN Keress, kutass! Keresni, kutatni azt szoktuk, amit még nem ismerünk. Fárasztó munka, nagy testi és szellemi energiát követel. Az eredmény mégis kétséges és bizonytalan. Messzi világot kell kutatva bejárni szemnek és gondolatnak, kéznek és lábnak, felfelé és lefelé, sok zeget és zugot ki kell forgatni a legkisebb felfedezésért is. A Himalája csúcsát kell érte megmászni, a szem erejét nagyítóval kell erősíteni, hogy a pará- nyok világában az ember valamit lásson, felfedezzen. Az esély csak annyi, mint szalmakazalban egy tűt megtalálni. Istent megtalálni, ennek még ennyi esélye sincsen. Meg- mászhatjuk érte a Himaláját, repülhetünk érte az űrbe, kutathatjuk érte az atomok és sejtek világát, nem találunk semmit. Nincs ott, ez nem az ő világa. A messzi és utolérhetetlen magasság, az érthetetlen és ezért felfedezésre váró ismeretlen nem az ő világa. Aki messze és magasra megy érte, csalódottan tér haza. A nem láttam, nem ismertem meg, ha volt is, elvesztettem, éppen a nagy felfedezések korának kortünete. Ennek pedig kóros tünete az éhezés, a szomjazás a nem pénzért vehető étel és ital után. Lásd hozzá a fejezet elejét, ahol azért éppen azok a megszólítottak, akik pénzt adnak azért, ami nem kenyér. Pótanyaggal próbálják életükben betömni azt az űrt, ahonnan Isten hiányzik. Mert Isten hiányzik! És ha hiányzik, akkor ez úgy fáj mint az éhség, aminek csillapítására mindent megadnánk és megtennénk. Látványnak is rossz az éhhalál szélén tántorgó ember, hát még sínylődni olyan nyomorúságban, hogy nincs kenyér. Nincs Isten, nem találtam, elveszett, ez lelki, szellemi, erkölcsi éhhalál. Bűn, melynek zsoldja halál. Létkérdés, hogy keressük, hogy megtaláljuk, hogy „együk” és „igyuk”. De hol és hogyan, amikor''talán már a látóhatárunkon túli messze világot is bejártuk érte, de nincs sehol. Ne a messze és ismeretlen világban keressük, hanem közel. Nem ott, vagy amott van, hanem itt van. Eljött. „Dicsőségéről lemondott.” „Szolgai formát vett fel.” „Embernek bizonyult.” Fii 2. Nem kell érte létrát állítanunk a felhőknek. Ő jött le értünk, gyötrélmes, Isten nélküli világunkba. Ő hozzá hív a szó: „Keressétek az Urat.” És akik keresitek, Jöjjetek énhoz- zám.” Mt 11,28. A létra-módszer, magasan szálló gondolat sehová sem vezet. Csak az üresség, az éhség növekszik általa. Itt van, lennt van, közöttünk van. Akkor is ha „Isten fel is magasztalta őt mindenek fölé.” Fii 2,9. A „fel” nem magasság, hanem láthatatlanság. Nem a szem, a fül számára van itt. A kettő vagy három együttlétének a csodájában, igében és a szentségekben. Itt keressétek, megtalálható. A gyülekezetben, az igében, a vízben, a kenyérben, a borban. Ezekbe a „cserépedényekbe” rejtette magát. Magasrepülésektől elkényeztetett világunkban ez talán megbot- ránkoztatóan egyszerű. De éppen ezért „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember”. Alkalmazkodjék ahhoz a módszerhez amit Jézus ajánlott: „Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem jut abba.” Lk 18, 17. A ma nagy dolgokhoz szokott embernek kicsivé kell lenni, amilyen kisgyermekké lett az Isten, azért hogy megtalálhassuk, és akkor megtaláljuk. így található meg. Csak így. Kari Béla IMÁDKOZZUNK Hála neked Istenünk, hogy nem kell érted felemelkednünk. Te hajoltál le hozzánk. Változtass minket, akik téged keresünk gyermekekké, hogy találkozhassunk Veled, aki gyermekké lettél értünk. Ámen. KÜLDETÉSBEN Eseménydús a budavári gyülekezet élete mostanában. Alig iktatták be ott az új esperest, máris új ünnepségre gyülekeztek össze a hívek október 20-án. Szebik Imre esperes ezen a napon bocsátotta ki a szolgálatba a Levelező Teológiai Tanfolyamot végzettek közül azt az 5 testvért, akik ehhez az egyházmegyéhez tartoznak. Igehirdetése igen személyhezszóló volt, mert 2Tim 2,24 alapján arról beszélt, hogy milyen fontos a személyes példaadás és a példaadást lehetővé tevő töretlen hit. A vári gyülekezet az isten- tisztelet után szeretetvendégsé- get tartott, ahol az öt kibocsátott új munkatársat dr. Groó Gyula professzor köszöntötte, majd ők tettek arról bizonyságot, hogy mi indította őket a Teológia elvégzésére. Ezek az önvallomások megmutattak valamit abból, hogy Isten milyen csodálatosan és milyen különböző módon cselekszik a mi időnkben is. Elsőnek Bozóky Éva beszélt arról a belső nyugtalanságról, amit érzett, ami a tanfolyam elvégzésére indította. Megköszönte a vári gyülekezetnek az őt hordozó imádságokat is, amik többször átsegítették a holtponton. Világi hivatásában hite eddig is megmutatkozott, ezért írtak neki sokan az újságcikkeire, könyveire válaszolva úgy, mint aki keresztyén ember, s aki lelki kérdésekben is tud segíteni. Úgy vallja, most teljesebben tudja hirdetni Isten emberSzeretetét, mert hite és istenismerete nagyobb összefüggésbe került'. Kecskésné, dr. Erényi Júliának a 40 éves orvosi munkája lezárásakor vált égetővé a kérdés, hogy most hogyan szolgálja tovább Istent és az embereket. Az orvosi munka időbeosztása sokszor távoltartotta a gyülekezettől, a templomtól, ezért határozta el, hogy most többet lesz a gyülekezetben. Számárá világos volt, hogy idős korban az értelmi felfogóképesség rohamosan csökkenhet, ezért elhatározta, hogy a leggyorsabb módon végzi el a Teológiát. Az ő tanulásának különlegessége, hogy a református testvéreknél végezte el a teológiát, mert férje református lelkész volt, de a régi evangélikus gyülekezetében szolgál Isten dicsőségére. Hosszú folyamat eredményeként döntött Hercog Csaba a Levelező Teológia elvégzése mellett. Az első ösztönzést a szolgálat öröme adta: megkérték, hogy a templomi iratterjesztésnél helyettesítsen, majd az énekkarban rendszeresen segítsen. Majd olvasta a felhívást az Evangélikus Életben és ma örül, hogy a belső indításnak engedett. Dr. Török Gábort többek közt a történelem szeretete indította a teológia elvégzésére. Rendszeresen és módszeresen kutatta a történelmet és úgy látta, hogy az európai kultúrát nem lehet megérteni a keresztyén hit nélkül. Ismerősként szólalt meg dr. Széchey Béla, mert ő már korábban is sokfelé tevékenykedett. Már vagy 30 éve készült erre a levelező tanfolyamra, mert úgy látta, hogy a gyülekezetekben végzett jó munkához szükséges az átfogóbb tudás és a hivatalos kiküldetés is. Ezért olvasta fel az agg Simeon énekéből azt, ami szíve örömét és háláját is kifejezte: „Mostan bocsátód el, Uram szolgádat... mert meglátták szemeim üdvösségedet.” Isten áldása kísérje ennek az öt testvérünknek az életét és munkáját. Hordozzuk őket imádságos szeretetünkben. Missura Tibör Móra F. Könyvkiadó, Budapest 1985. 264 old. 46,—Ft Reagálások Kétségkívül vegyes érzésekkel szemléli bárki a könyvesboltok kirakataiban vagy polcain Szunyogh Szabolcs újságíró bibliai vonatkozású könyvét. A vegyes érzések között túlsúlyban a bizonytalanságra jellemzőek állnak. Mit akar mondani már maga a cím, hogy „JÉZUS, AZ EMBER FIA”. Ezt a bizonytalanságot növeli, egy október 27-én megjelent könyvismertetés. Sajnálnám, ha az említett ismertetés bárkit is elriasztana és visszatartana a könyv megvételétől és elolvasásától. Szándékok és tények A Szerző könyve borítólapján így ad számot vállalkozásáról: „Ki volt Jézus? Jézus, a vallásalapító, Jézus, a Mester; Jézus, a Megváltó; Jézus, a forradalmár; Jézus, az ember; Jézus, a szegények vezére; Jézus, a szelíd jóság; Jézus, az erő-, és sorolhatnánk még hosszan a jellemző jegyeket, amelyek mindmind a Jézus-jelenséget gazdagítják. De ahogy egyre gazdagodik a Jézus-kép, furcsa módon úgy lesz egyre homályosabb, egyre megfog- hatatlanabb. Ezért is történt talán, hogy számos festő, író, zeneszerző, korunkban filmrendező alkotta meg újra és újra a maga Jézusát. Még a rockzenében is megjelent Jézus Krisztus a szupersztár. A mi könyvünk is megrajzol egy Jézusportrét: Jézusét, az Ember fiáét”. - Itt azonnal felfigyelünk arra, hogy nagy betűvel írt Emberről van szó. Bibliaismerők tudják, hogy ez az Ószövetségből származó messiási cím, tehát semmiképp sem Jézus Krisztus emberségének hangsúlyozását kívánja a könyv. Tény, hogy a felsorolt Jézusportrékhoz képest a Szerző semmi újat nem adhat, még akkor sem, ha könyve címében messiási megjelölést idéz is. Végeredményben az általa is felsorolt Jézus-portrék mindegyikéből ő is visszaad valamit, de egyiket sem helyezi a többi elé. - Tény, hogy könyve nagyon korrekt beállítottságú, semmi előítélet vagy türelmetlenség nem vezérli, még véletlenül sem próbál ateista magyarázatot vinni könyve lapjai közé. Tény az is, hogy bár gyermekeknek íródott, talán inkább fiataloknak, de ennek ellenére könyve nem mesekönyv, nem kelti ennek még a látszatát sem. Tény az is, és ez külön nagy értéke a könyvnek, hogy JÉZUS-ról mindig és mindenütt, mindennel kapcsolatosan mint a megtestesült Szeretetről beszél. így láttatja, így szólaltatja meg, mások is mindig ezt hangsúlyozzák Vele kapcsolatosan. Tény az is, hogy a könyv az egész Újszövetségre, ezen belül az evangéliumok minden tájékoztatására egyformán épít. Nem szelektál a történések és igék között, a csodákról is minden esetben mint Jézussal kapcsolatosan magától értődő történésekről beszél. Nem kommentálja, nem értelmezi a csodákat, szervesen beépíti regényszerűvé formált, a folyamatos elbeszélést biztosító feldolgozásába. A könyv a napkeleti bölcsek látogatásával indul, majd lépésről lépésre követve Krisztus életét, tanítását, halálát és feltámadását, elérkezik Pál apostol megtéréséig, és a könyv, vállalkozásához, célkitűzéséhez, módszeréhez illően, a Pál apostoltól idézett szeretethimnusz- szal zárul. Idézetek, igazolások Amiket JÉZUS mond e könyv lapjain: „Egy törvény van: a szeretet. Erőszakkal nem erőszakot kell szembeállítani; fegyverrel nyitott kezet, karddal virágot, haraggal mosolyt, gyűlölettel szeretetet” 38. o. - „De mi haszna, ha a testeteket meggyógyítom, a lelketek pedig tudatlan marad. Fontosabbat akarok nektek adni, mint az egészség” 48. o. - „Emberek, ne gyűlölködjetek! Emberek, a szeretet a legfontosabb! Higgyetek a szere- tetben. Bocsássatok meg mindenkinek. A gonoszságot csak jósággal lehet légyőzni.” 51. o. - „Nem azért jöttem a világra, hogy szomorúságot hozzak” 55. o. - „A szeretet a legfontosabb, mert itt a földön csak a szeretet hasonlít legjobban Isten Országára” 71. o. Amiket JÉZUS-ról mások mondanak e könyv szerint: A napkeleti bölcsek keresik, hogy hova lett az égről az őket vezető fényes csillag. Végül az egyik ezt mondja: Én ugyanis pontosan tudom, hová szökött az a fényesség. Belenéztem a kisfiú szemébe, és láttam, ott tün- dökük a csillagunk” 19. o. - Péter mondja: „Egyetlen igaz emberrel találkoztam eddig: veled. Talán nem leszek méltó hozzád, talán összeroppanok majd, de a szívem mindig a tiéd” 203. o. - Elfogatása után egy katona mondja Péternek: „Vége a szegényparadicsomnak! Ezután megint az urak parancsolnak, mint régen” 212. o. Megjegyzések Hiányosságnak tekinthető a könyvben pl. az egyház kifejezés pontatlan használata, ugyanis az ószövetségi gyülekezetét nevezi egyháznak. - Helyenként 1-2 történetet vagy Igét nem a számunkra ismert környezetben helyez el, pl. a Nikodémus- történet a kánai menyegzőn kap helyet; a Pétertől a feltámadás után kérdett: „Sze- retsz-é engem”, a feltámadást előzőén hangzik el a könyvben. De ezek nem lényeget érintő változások, hisz végülis az Újszövetség felhasználásával készült regényről van szó. Az már inkább megfontolandó, hogy nincs a könyvben tartalom- jegyzék. Bár annyiban ez érthető, hogy a könyv fejezetei ugyanúgy, mint az evangéliumok, több különböző kis történetből, tanítási egységből állanak és ezeket nem lehet egy fejezetcímbe sorolni. - Jó lett volna továbbá, s ez a könyv igényességét csak növelte volna, ha a könyvben szereplő nevekről és fogalmakról a könyv végén lenne magyarázat. De a tartalomjegyzéket és a fogalmak magyarázatát is pótolni lehet, esetleg egy újság hasábjain. Összegezve tehát: a könyvet bizalommal ajánlhatjuk, korosztálytól függetlenül, mindenkinek. Még az is elképzelhető, hogy némelyek éppen e regényszerű feldolgozásból kapnak kedvet és indíttatást, hogy az eredetit, a Bibliát, főleg az Újszövetséget is elolvassák. Győr Sándor Diakóniai offertórium Egyházunk rendje szerint az Advent 2. vasárnapi, december 8-i offertóriumot a gyülekezetek intézményes szeretetszolgálatunk támogatására adják. Szeretettel ajánljuk hittestvéreink adakozó szeretetébe.
