Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-01 / 48. szám

( A KERESZTYÉN HIT FŐ TÉTELEI Mindenestül bűnösök vagyunk Modern világban élünk, s az ún. modern életszemlélet könnyen el­feledkezik a vallásos gyakorlatról és annak alapjairól. De mégis van­nak a hit világának is olyan tényei, amelyek kikerülhetetlenek az ún. modern számára is, bármennyire is szeretné ezek súlyát, jelentőségét szimplifikálni. Ilyen kikerülhetet­len tény a cimünkben megadott tétel valósága, hiszen a mai világra is jellemző - sajnos talán egyre job­ban - az erőszak elhatalmasodása, a közösségellenes magatartás, az erkölcsi kérdésekben yalp labilitás. Téves úton járunk mind teológiai­lag, mind az élet gyakorlatában, ha a jóért, igazságért, tisztaságért har­colva kisebbítjük a bűn erejét és sorsunkban ható térnyerését. Bizo­nyos helyzetekben erényes és hősi­es cselekedet a „mentsük ami menthető” alapállása, de önma­gunk bűnösségének megítélésében hamis önismeretet eredményez az „azért van valami jó az emberben” önmentő vélekedése. Igaz, Isten az embert jónak te­remtette, tehát a kérdés az, hogy ebből a teremtésbeli tökéletesség­ből őriz-e még valamit az ember? A középkori tanítás szerint az em­ber valamit megőrzött a teremtés­ben kapott Jóságából”, ahogy azt maga Luther is írja „...hanem azt mondják, hogy az ember természe­tes erői épek és romlatlanok ma­radtak. Az értelem helyesen tud tanítani, és az akarat tud annak alapján helyesen cselekedni, és Is­ten minden bizonnyal kegyelmet ád, ha az ember megcselekszi sza­bad akaratából mindazt, ami tőle telik.” (Schmalkaldeni cikkek 292. old.) Világi, nem egyházi erkölcs­tanok is tanítják, hogy az ember, születésétől kezdve nem bűnös, a világ, a társadalom változásával, fejlődésével alakul az ember erköl­csi magatartása is. Ezzel szemben Luther azt tanít­ja, hogy az ember mindenestül megromlott. A kívánság, a szelle­mi és testi gonosz indulatok belső romlottságunkból fakadnak. Az írás szava alatt ismeri csak meg egészen magát az ember. Luther a bibliai bűnismeretberi önmagát, személyes elveszettségét fedezi fel. Megkötözött ember a bűnös em­ber. A bűn életünkben a csődöt jelenti, az Isten nélküli állapotot, az élet céljainak elhibázását, a he­lyes út elvesztését. Kemény eledel ez a felismerés? Bizony az. Jézus is így válaszol az őt kérdezőnek Mt 19,17-ben: „Miért kérdezel engem a jóról? Egy van aki jó!” Tőle, Jé­zustól el kell tudnunk fogadni: mindenestül bűnösök vagyunk. Mert a bűn totalitásának elismeré­se személyes életünkben, átvezet Jézus Krisztus kegyelméhez. Egye­dül Krisztusban hangzik Isten mentő kinyilatkoztatása: nolo mortem peccatoris azaz nem aka­rom a bűnös halálát! Krisztus szenvedett értünk, az Igaz a nem igazakért hogy elvezessen minket az Istenhez” (lPét 3,18) Az egész embernek szüksége van a kegyelemre, s ezért Jézus beszé­de, golgotái áldozata állandó hívás a bűnbánatra, hívás a megtérésre, hívás Istenhez. Saját magunk jóságában tehát nem bizakodhatunk Isten előtt Krisztus nélkül. Mert a jogos ítélet Jézus által függesztetik fel. Ami embernek lehetetlen, nem le­hetetlen Istennek. (Mk 10,27) Hallgassunk tehát a hívó szóra! Öröm Istenhez visszatérni! A meg­térés alázatos visszafordulás saját igazságunk büszke kártyavárától Isten igazságosságához, a mentő szeretet oltalmába. így nyerhetjük el az új élet szabadságát, ha Isten szeretetétől és kegyelmétől vezette­tünk. A csoda - mert hiszen nem más ez mint csoda - akkor történik meg igazán, ha az ember hit által önmagától is szabaddá lesz! Ez a felszabadulás önmagunktól meg­ajándékoz bennünket az élet sok apró csodájával. A szeretet, az iga­zi emberi közösségvállalás szépsé­gével és erejével, az anyagi és er­kölcsi értékek Isten szerinti hasz­nálatával embertársaink, a világ javára. Az önmagától szabad em­ber hálatelt szívvel éli át az Istentől kapott alkalmakat, lehetőségeket, az élet ajándékát, annak pillanata­it és örökkévaló reménységét. Ezek szerint semmivé válik a bűn hatalma életünkben? Mint egy avítt ruha lefoszlik rólunk? Isten az új eget és földet, amelyben nem lesz többé bűn, az eljövendőkre ígérte. Ebben a világban még har­colnunk kell a bűn ellen az Isten fegyverzetével. A hit pajzsával, a megigazulás páncéljával, a békes­ség evangéliumával, a Léleknek kardjával, amely az Isten Igéje. Szabó Vilmos Béla Egyházaink közötti jó kapcsolatok újabb jeleként... Knall osztrák püspök Magyarországon A SÚRI GYÜLEKEZET ÖRÖMÜNNEPE Evangélikus Elet 1985. december i. Látogatásuk első teljes napján, november 5-én délelőtt egyházunk vezetőivel, illetve az Országos Egy­ház munkatársaival találkoztak. Knall püspök többek között el­mondotta, hogy az Ausztriai Evangélikus Egyháznak 380 ezer tagja van, a reformátusnak 12 ezer, pedig a XVI. században a lakosságnak majdnem 90 százalé­ka követte a reformációt. Magyar- országon jórészt a török uralom­nak is köszönhető, hogy az ellenre­formációt nem tudták olyan „si­kerrel” végrehajtani. A protestán­sok igazán és teljesen csak 1961- ben, a protestáns egyházak külső jogi viszonyát szabályozó törvény óta lettek teljesen egyenrangúak. Az egyháznak a társadalomban nagyon sok egyéb befolyással kell megküzdenie, ez Ausztriában is csak az evangélium erejével lehet­séges. A nap során Evangélikus Múzeumunk megtekintése követ­kezett, majd délután Teológiai Akadémiánk professzoraival talál­koztak. Részletesen tájékozódtak lelkészképzésünk helyzetéről, és el­mondották, hogy a bécsi protes­táns teológiai fakultásnak három­száz beiratkozott hallgatója van. Innen a budapest-fasori gyüleke­zetbe vezetett az útjuk. Bár keddi napon nincs rendszeres gyülekezeti bibliaóra, mégis sokan jöttek össze a gyülekezeti teremben. Az együtt- lét jó hangulatához nagymérték­ben hozzájárult az énekkar szolgá­lata, amely keddi napokon tart próbát. Szerdán délelőtt a hűvösvölgyi szeretetotthon új szárnyának épít­kezését tekintették meg. A hűvösvölgyi látogatást köve­tően Sarkadi Nagy Barna, az Álla­mi Egyházügyi Hivatal általános elnökhelyettese fogadta Knall püs­pököt. A fogadáson jelen volt dr. D. Dieter Knall, az Ausztriai Evangélikus Egyház püspöke és felesége november 4-8. között lá­togatást tett Magyarországon egyházunk elnökségének meghívá­sára. A mostani - látogatásra dr. Nagy Gyula püspök és felesége múlt évi ausztriai útjának viszon­zásaként került sor. Knall püspö­köt Teológiai Akadémiánk ez év április 25-én díszdoktorává avatta, ekkor azonban csak az ünnepség idejére tudtak eljönni. Korábban a Gusztáv Adolf Egyesület főtit­káraként már több mint hetven gyülekezetünket látogatta meg. Káldy Zoltán püspök-elnök és Bai László, a Protestáns Főosztály ve­zetője. A vendégek este a budapest-ke- lenföldi gyülekezet ifjúsági óráján vettek részt. Különösen is nagyra értékelték ezt a lehetőséget, hiszen külföldi hivatalos egyházi látoga­tás során ritkán iktatnak ilyet a programba. Knall püspök itt az ifjúsági munkában szerzett saját tapasztalatairól is beszélt. Gyüle­kezeti lelkészként korábbi szolgá­lati helyén 85 község tartozott hoz­zá. Az iskolai hitoktatást is nehezí­tette, hogy egy-egy osztályban, vagy akár egy egész iskolában ösz- szesen 1-2 evangélikus volt. Vi­szont évente egyszer, vízkeresztkor mind a hatvan-egynéhány gyere­ket összegyűjtötték, hogy érezzék, lássák, nincsenek egyedül és ma­gukra hagyva. Mind a hét szúper- intendenciában vannak ifjúsági lel­készek, illetve megbízottak, akik ezt a munkát az adott területen koordinálják. Nyaranta számos if­júsági tábort is szerveznek. Auszt­riában - mondotta. Látogatásuk utolsó napján, no­vember 7-én a vendégek a,Duna­kanyar nevezetességeivel ■ ismer­kedtek; megtekintették Szentend­rét és Visegrádot. Knall püspök látogatása során mindannyiszor hangsúlyozta az országaink és egy­házaink közötti jó kapcsolatok ki­vételes jelentőségét, több évszáza­dos közös történelmünk összekötő erejét. Ennek újabb fejezete volt az idén tavasszal Szombathelyen megrendezett győr-sopron-vas- burgenlandi lelkészkonferencia, amelynek reménység szerint jövőre folytatása lesz Burgenlandban, de említhetjük az évenkénti nemeské­ri napokat, vagy a diakóniai szer­vezeteink közötti együttműködést. —szp­Kicsiny falu Súr a Bakony szelíd hegyei között. A gyülekezet sem nagy, mindössze 450 lélek. Olyan hely, ahol évtizedeken át sem törté­nik semmi különös. így annál felfo- kozottabb volt az öröm október 20- án: a gyülekezet templomának 200 éves jubileumához érkezett. . Ez már a második templom itt. Az 1700-as évek elején idetelepült ősök először egy egyszerű imahá­zat építettek. Ennek sorsa is pél­dázza, hogy életük kezdetben nem volt zavartalan. Az ahyakönyv 1767-es bejegyzése szűkszavúan közli: „Az oratórium az evangéli­kusoktól elvétetett.” Akkor másfél évtizedre megfosztották a gyüleke­zetét a szabad vallásgyakorlattól, sokszor a szomszédos bakonycser- nyei lelkész szolgálatait sem vehet­ték igénybe. Az új templom építéséhez az en­gedélyt 1783-ban kapták, ekkortól van újra önálló lelkészük is. Ez a • templom is beletartozik azoknak a templomainknak sorába, ame­lyeknek építését az ún. Türelmi Rendelet tette lehetővé. Sorsa a kétszáz év alatt nem különbözött más templomokétól: pusztította tűzvész, máskor villámcsapás, ál­laga többször is leromlott. A templom iránti szeretet azonban mindig megújította és őrizte to­vább. Most ez a szeretet megható mé­retekben is újra megmutatkozott. Szükség is volt rá, hiszen a temp­lom az utolsó évtizedekben ismét csak megromlott nagyon. Közép­magasságig vizes falak, a falakban a nedvességtől elmálló kövek, a rozsdás toronysüveg alatt korha­dó gerendák, már javíthatatlan, szúette padok, évek óta néma or­gona - a pusztulás megannyi jele volt. A munkák két éve a falak szige­telésével kezdődtek el, már ez is I összefogással. Egy héten át dübö­rögtek a nehéz légkalapácsok, amíg a méternyi vastag kőfalakba körben fúrt lyukakba belekerülhe­tett a szigetelőanyag. A gyülekezet tágjai szakirányítással egy leg­alább 150 ezer Ft-ba kerülő mun­kát maguk végeztek el. Az elmúlt évben a töronysüveg újült meg, és időtálló rézíémez-bórítást kapott. Majd idén a még hátralévő mun­kák, a kü.ső vakolás, belül a kar­zatot tartó új oszlopok, új padok, festés és mázolás készültek el. Hófehér falaival ragyogó temp­lom fogadta az október 20-án dél­után érkező dr. Nagy Gyula püspö­köt és feleségét, Lábossá Lajos es­perest és feleségét, a szomszédos gyülekezetek lelkészeit és tagjait, a község vezetőit és máá vendégeket. A hálaadó istentisztelet igehirdeté­sében a püspök a királyi menyegző példázata alapján a megújított templomra utalt: a templom fehér ruhába öltözött. Ennél fontosabb azonban az, hogy benne a szívek is megújuljanak. Az üdvösség fehér ruháját kell felöltem; s ez már itt a földön Isten népének megújult éle­Fotó: Kadlecsik István . A megújult Súri templom te, a szeretetben való életfolytatás.- Az igehirdetés után ezt munkálta az úrvacsora is. Az ünneplő gyüle­kezet tagjai szinte teljes számban térdeltek az oltárhoz. A közgyűlést is az öröm hatotta át. A gyülekezetben öt éve szolgáló helyettes lelkész jelentésében pél­daadó hozzáállásról beszélt. A kis gyülekezet tagjai mintegy 400 ezer Ft-ot áldoztak készpénzben a templomra, s a csak idén elvégzett társadalmi munka értéke is leg­alább 200 ezer forint. Az igazi ér­ték azonban nem is az, amit forint­értékben is ki lehet fejezni. Hanem hogy ebben a munkában összeko- vácsolódott a gyülekezet* s a közö­sen végzett munka öröme is meg­marad. A szívével is munkálkodott mindenki itt. Ugyanakkor kifeje­ződött a köszönet a külföldi test­véregyházak iránt is; akik a Gyüle­kezeti Segélyen keresztül adtak a munkához jelentős segítséget. Együtt örültek a súri gyüleke­zettel a felszólalók is, akik köszön­tötték az ünneplő gyülekezetét: dr. Nagy Gyula püspök, Pillér Sán­dor tanácselnök, Varga György es­pereshelyettes. dr. Nagy István teológiai tanár, Bödecs Barnabás lelkész, Varga Lajos r. kát. plébá­nos és Treuer Henrik iskolaigaz­gató, míg Tóth József presbiter a gyülekezet köszönetét mondta el. Az ünnepség után a falu főterén álló templom és környéke elcsen­desedett. A művelődési ház abla­kai azonban még sokáig voltak vi­lágosak, belül a vendégek serege és a helybeli gyülekezet gazdagon te­rített asztalok mellett beszélgetett. De a templom az esti homályban ms ragyogva állt, megkezdve egy mabb évszázad szolgálatát. Hir­desse továbbra is a súri témplom üfEt, amit a jubileumon a bakony- jóSfernyei gyülekezet énekkara éne­kelt: Egyedül Istené a dicsőség! “A. két évszázadnyi múltért, a meg­újításhoz kapott erőért, a további szolgálatért. Zászkaliczky Péter Folytatás az 1. oldalról Hálaadással a tegnapért, reménységgel a jövőért r att bányakármegelőzési-védel- mi munkákat végzett a templo­mon. A gyülekezet területén le­vő üzemek is nagyon jelentős segítséget adtak a renoválás­hoz. A Geretsriedben élő volt pusztavámiak egyéb adomá­nyaikon kívül a templom új vi- lágítótestjeit adományozták. A lelkész Krebsz János fel­ügyelőnek, Farkas Mihály és Meidlinger Pál gondnokok­nak, valamint Salits János pénztárosnak ajándékokat adott át, megköszönve fárad­hatatlan munkájukat. A köszöntések sorát dr. Nagy Gyula püspök nyitotta meg, átadva az egyház köszön­tését és kívánta, hogy a megújí­tott templom végezze a meg­kezdett harmadik évszázadban is küldetését, kisugározva az emberek közé a hitet, a re­ménységet. Petrovics István, a Községi Tanács elnöke és Grósz János a Hazafias Nép­front titkára méltatták azt az összefogást, amely a gyüleke­zetben, valamint a gyülekezet és a különböző üzemek között megvalósult. Az Egyházmegye köszöntését Lábossá Lajos es­peres adta át, kiemelve, hogy a templom a hídépítés szolgála­tában kell, hogy álljon. Dr. Nagy István teológiai pro­fesszor egy csokorra való kö­szöntést tolmácsolt. A Teoló­giai Akadémia, a Gyülekezeti Segély, dr. Karner Ágoston or­szágos főtitkár, valamint több Pusztavámon már szolgálatot végzett külföldi lelkész köszön­tését. Johannes Max Raeder lelkész és Walter Jakob Blütt- ner polgármester a geretsriedi gyülekezet és város, Nóga Mi­hály plébános a katholikus gyülekezet köszöntését adták át. A köszöntések sorát Krebsz János gyülekezeti felügyelő zárta, aki megköszönte a lel­késznek és feleségének sok fá­radozását és munkáját. A hosszúra nyújt, de min­denki számára örömteli ünnep­ség után a nagyszámú vendég­sereget terített asztallal várta a gyülekezet. Puskás János V Bernát Ili • • Üres a kosár Legyek Uram a Te üres kosarad, Mely kegyelmeddel telt, alázatos marad. Tölts meg színültig bőséggel, Mérhetetlen szereteted gyümölcsével S adjak, adjak szüntelen, Csodálatos bőségedből én Uram, - S ha kiürül, kérlek töltsd meg újra Az én szegényen üres életkosaram. Legyen életem üres mint kosár, Mely kiürítve megtöltésre vár. Megváltóm életével, drága kincsével tele osztogassam szüntelen, örömöm betelve. Tovább adva drága szíved szeretetét, Tőled kapva békességet, örömet, Vigasztalást, mely mindenre elég. Töltsd meg, - töltsd meg újra én Uram Az én egészen üres élet-kosaram; Megüresítve így egészen, Tőled éled az én éltem.’ Legyek üres vándorlásomban itt, Hogy kegyelmed bőségével megtölthess megint! _______________________________________________) MEGKÉRDEZTÜK AZ LVSZ VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAIT Válaszol Dr. Paavo Yrjö Kortekangas püspök, Tampere, Finnország Egyházában milyen gondola­tok és mely személyek gyakorol­tak jelentős hatást önre? A finn ébredésí kegyesség. Néhány vallásos személyi­ség, például Martti Simojoki érsek. Milyen módon vett részt eddig személyesen az LVSZ munkájá­ban? A Tanulmányi Bizottság tag­ja voltam 1970 és 1977 között, a végrehajtó bizottság tagja va­gyok 1977-től. Véleménye szerint az LVSZ munkájában hol kellene a súly­pontnak lennie? Mindenféle közös munkán: kooperáció (együttműködés), koordináció (összehangolás), koegzisztencia (együttélés). Milyen módon tudna az LVSZ támogatást nyújtani az Ön országában élő egyházak­nak? Minden keresztyén és nép egységének új látását nyújtva. Ön személyesen milyen hoz­zájárulást tud nyújtani a vb előtt álló feladatok megoldásá­hoz? Remélem, hogy hidat tudok építeni kelet és nyugat között ilyen vonatkozásban is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom