Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-17 / 46. szám

Evangélikus Elet 1985.novemberit. J3 CQ • GYERMEKEKNEK „Bibliai TOTÓ” Bibliai totóval ezentúl havonta fogunk jelentkezni. A mostani az elmúlt négy szám gyermekrovatának anyaga alapján készült, azzal az elgondolással, hogy gyermekbibliaköri alkalmakon kiértékelhessétek az eddigieket. Totótippjeiteket - azon túl, hogy saját gyülekezeteitekben kiértékelitek - küldjétek be szerkesztőségünk elmére: Evangélikus Élet Szerkesztőség „Bib­liai TOTÓ”, Budapest, Puskin u. 12. 1088 1. Hová menekült Jákób szülőföldjéről? , 1 Jákób Egyiptomba menekült. X Jákób Háránba menekült. 2 Jákób Betlehembe menekült. 2. Mi indította Jákóbot visszatérésre? 1 Rosszul érezte magát az új otthonában. X Kiváncsi volt, hogy ml van a szülőföldjén. 2 Isten indította a lelkiismeretén keresztül a visszatérésre. 3. Mi győzte le Ézsau haragját? 1 Jákób előreküldött ajándéka engesztelte ki. X Jákób alázatos-bocsánatkérö közeledése békitette'ki. 2 Isten hangolta át Ézsau szivét. 4. Hány gyermeke volt Jákóbnak? 1 Jákóbnak 12 gyereke volt. X Jákóbnak 10 gyereke volt. 2 Jákóbnak 3 gyereke volt. 5. Kit választott ki Isten, hogy megszabadítsa a népet a midianiták erősza­kosságától? 1 Isten Ézsaiást választotta ki. X Isten Gedeont választotta ki. 2 Isten Sámuelt választotta ki. 6. Miért egy barlangban csépelt Gedeon kézzel? 1 Mert így árnyékban tudott dolgozni. X Mert ott várta az angyal megjelenését. 2 Mert igy rögtön elrejthette a gabonáját a rablók elől. 7. Mire hívta el az angyal Gedeont? 1 Elhívta, hogy népe tanítója legyen. X Elhívta, hogy megszabadítsa népét a midianiták kezéből. 2 Elhívta, hogy új hazába vezesse a népet. 8. Hogyan bizonyította be az angyal Gedeonnak, hogy igazat mond? 1 Egy villám csapott le az égből és az emésztette el az áldozati ajándékot. X Egy égő parázzsal gyújtottá meg az oltáron lévő ajándékot az angyal. 2 A kősziklából csapott ki tűz és az emésztette fel az ajándékot. 9. Hol élt Isai családja a kis Dáviddal? 1 A család Betlehemben élt. X A család Jerikóban élt. 2 A család Jeruzsálemben élt. 10. Miért választotta Sámuel Dávidot királynak? 1 Mert erős, daliás ember volt. X Mert ügyes volt és legyőzte Góliátot. 2 Mert Isten szivében erre biztatta. 11. Mivel tűnt ki még Dávid király a bátorságon túl? 1 Dávid hitével tűnt ki. X Dávid eszességével tűnt ki. 2 Dávid erejével tűnt ki. 12. Mit látott látomásában Ézsaiás? 1 Ézsaiás a templomot látta a szentéllyel. X Ézsaiás a mennyet látta. 2 Ézsaiás a királyi trónt látta a királyi palotában. 13. Mi jutott Ézsaiás eszébe, amikor meglátta Istent? 1 Ézsaiásnak a bűnei jutottak az eszébe. X Ézsaiásnak a mulasztásai jutottak az eszébe. 2 Ézsaiásnak a tisztátalan beszéde jutott az eszébe. 13+1 Mit csináltak az angyalok Isten körül, amikor Ézsaiás látta őket. 1 Dicsőítették Istent. X Vártak Isten szavára és parancsára. 2 Énekkart alkotva énekeltek. Összeállította: Missura Tibor A következő havi rejtvénnyel egy időben közölni fogjuk a helyes megfejtéseket. A megfejtéseiteket november 24-ig adjátok postára. A legjobb eredményt elérők között ajándékkönyvet sorsolunk, illetőleg névsorukat közölni fogjuk. (Szerk.) / A 'V VASÁRNAP IGÉJE 1 Mt 7,13-14 „MENJETEK BE A SZOROS KAPUN...” Jézus hasonlata a kapukról, megindítja bennünk a gondo­latok sorát. Életünkben fontos szerepe van a kapuk­nak. A kapuk és ajtók elválasztanak és összekötnek. Irá­nyítják, terelik a közlekedést - nem, ott megyünk be, ahol akarunk, hanem ahol a kapu nyílik. Életünk útja is kapukon halad keresztül. Vannak kapuk, melyek örökre bezárulnak előttünk vagy mögöttünk - nincs visszaút a felnőttkorból a gyermekkorba. Ugyanakkor mindig új ajtók nyílnak meg előttünk. Vannak ajtók, melyeken be kell lepnünk akaratunk ellenére is, és vannak olyanok, melyeknél mi döntjük el; belé­pünk vagy kívülmaradunk-e. A vak véletlenen múlik tehát, hogy ki, milyen kapun lép be, hogy kinek, milyen következményekkel jár a döntése? Nem! A kapuk sokfélék ugyan, de többnyire jelzik, hogy hova vezetnek. A fertődi kastély szép kovácsoltvas kapuja büszkén hirdette a fényűző életet, amely a kerítésen belül folyt. A bör­tön vasajtója is sejteti, hogy mi van a falak mögött... JÉZUS KÉTFELÉ KAPURÓL BESZÉL. A kapuk sokfé­leségében segít eligazodni, amikor azt mondja, van tágas és | van szoros kapu. A tágas mindenesetben a kárhozatra vezet, a szoros az örök életre. Harmadik lehetőség - pl. „a megsem­misülés kapuja” - nem létezik. Életünk során hol egyik, hol másik kapun lépünk be - egyszer a széles úton, máskor a keskeny úton járva. A kérdés csak az: melyik kapun lépünk be utoljára? Sokunkban ott ágaskodik a kérdés: Miért a szoros kapu nyílik az örök életre, miért a keskeny út vezet oda? így szinte törvényszerű, hogy kevesen találják mej> és választják ezt. Tévedés lenne azt hinni, hogy Jézus példázata egy „mennyei statisztikát” akar közölni. Nem azt nyilvánítja ki, hogy Isten országa a kevesek győzelmére és a tömegek elbukására épül, hanem azt, hogy a keresztyén hit döntése egyszemélyi kérdés. Az tény, hogy többen járnak (járunk?) a kárhozatra vezető úton, de amíg élünk, ez az állapot nem végleges, lehet változ­tatni rajta. A kérdés tehát nem az, hogy sokan, vagy kevesen üdvözülnek-e, hanem, hogy én üdvözülök-e! Ezért biztat Jé­zus: MENJETEK BE A SZOROS KAPUN! Ezen nem lehet a tömeggel együtt véletlenül besodródni - Isten országa felé határozottan menni kell. Nem lehet belecsöppenni, mint Pilá­tus a Krédóba... Aki tágas kapun lép be, tálán észre sem veszi, hogy belépett valahova. Ilyen nem történhet meg a szoros kapun: a keresztyén hivő élet tudatos és emlékezetes döntésen alapul. Ez azonban csak az egyik oldal. Kísértésünk az, hogy a keresztyén életet és az üdvösséget úgy képzeljük el, mint személytelen törvények, mechanizmusok érvényesülését. Jé­zus azonban mélyebb értelmét tárja fel a kapu-hasonlatnak, amikor ezt mondja: .................. ÉN VAGYOK AZ AJTQ... (Jn. 10,9). Nem egy akadékos­kodó, feltételeket kiszabó portás, nem a bejáratot féltékenyen őrző Cerberusz, hanem maga az ajtó. Tárt szívű és - a keresz­ten - tárt karú, hívogató, újra és újra megnyíló ajtó. Akire sok tévelygés után váratlanul rátalálhatunk, vagy aki maga nyílik rá életünkre. Ez az ajtó „egyszemélyes”. A gazdag ifjú is csak úgy mehetett volna be rajta, ha lerakta volna gazdagságát. A kapun belül az embert fogadják szívesen, ott bent nem nyom a latban a gazdagság, a státusz, a népszerűség. Ha valaki belép rajta, sokkal többet nyer, mint amit kint hagyni kényszerül! Az egyházi év utolsó előtti vasárnapján igénk üzenete hang­súlyos: a döntést nem lehet akármeddig halogatni. A szoros kapu ma még nyitva áll - nem elválasztja, hanem összeköti világunkat Isten országával. De meddig?! Győri Gábor IMÁDKOZZUNK Urunk! Igéd üzenetével ma is ajtót nyitottál ránk. Adtál egy újabb lehetőséget; hogy végre megtérjünk hozzád. Ismét rácsodálkozhattunk hűséges szeretetedre, mert te azt akarod, hogy minden ember üdvözül­jön. Ajtót nyitunk mi is előtted, kérünk térj be hozzánk! Ámen. Valóság, vagy óhaj? „Mi vagyunk a legkisebbek a gyü­lekezetben, de nélkülünk nem megy semmi!” A kedves német gyermek­ének kezdő sorai akár mottója is lehetett volna annak a konferenciá­nak, mely Potsdamban került meg­rendezésre október 14-18. között, öt szocialista országból harmincán voltunk együtt, hogy a gyülekezet­ben végzett gyermekmunka kérdé­seiről beszélgessünk. A valóság az - hallottuk az egyik előadásban - hogy ma még nagyon sok minden a gyermekek nélkül tör­ténik az egyházban! Arra van szük­ségünk, hogy Jézustól új értékítéle­tet tanuljunk. Úgy gondoljuk, hogy a-gyermeknek kell kizárólag tanul­nia a felnőttől a gyülekezetben is.' Pedig Jézus szerepcserére akar ben­nünket tanítani, amikor a gyérme-- két állítja a középre és ezt mondja: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek...” A gyermekek leg­alább annyit tudnak adni nekünk felnőtteknek, mint mi nekik. Milyen az igazi, a reményteljes gyülekezet? Felnőttek és gyermekek együtt: egymásra figyelve, egymás felé nyitottan, egymásnak szolgálva, mint Krisztus testének tagjai. Beszámolók és megbeszélések so­rán ilyen gyakorlati kérdések vetőd­tek fel: hol a helyük a gyermekeknek gyülekezeteinkben? Hogy érzik ma­gukat közöttünk? Mennyire tudjuk vonzóvá tenni számukra alkalmain­kat? Tudunk-e a gyermekeknek gyermekké lenni - Pállal szólva -, hogy őket a Krisztus ügyének meg­nyerhessük? A konferencia egyik fontos célja az volt, hogy megisifletjük a hasonló körülmények között élő egyházak­ban folyó gyermekmunkát. Magam is örömmel számoltam be evangéli­kus egyházunkban folyó különféle (gyermek)munkáról: az iskolai hit­oktatástól kezdve a kétéves konfir­mációi munkáig, bemutatva szép, új konfirmációi káténkat. Tudtunk egymásnak további ötleteket adni, melyek megvalósításával hisszük, hogy gazdagodni fog gyermekek közt végzett szolgálatunk. Keveháziné Czégényi Klára Hét év alatt 120 gyülekezetét alapított Sztárai padovai Ritkán akad történészek hálójá­ba olyan „nagy hal”, mint Téglásy Imrének, amikor megtalálta Sztárai Mihály padovai kéziratát. Az utób­bi évtizedek legnagyobb egyháztör­téneti szenzációja, Huszár Gál 1560- ban nyomatott énekeskönyvének felfedezése után, melyet Borsa Ge­deon bibliográfus Stuttgartban meg­talált. Annál is nagyobb horderejű, mert nemcsak Sztárai életrajzának homályos korszakát világítja meg, hanem a magyar nemzet történeté­nek eddig ismeretlen lapját irta meg nagy reformátorunk. Evek óta reménykedtünk, hogy Sztárai kézirata, padovai egyetemen végzett tanulmányairól előkerül, ugyanis feldolgozás alatt állnak egy­kori hallgatóinak ott készült disszer­tációi. Félezer év óriási anyagának feldolgozása azonban évtizedeket vesz még igénybe. Téglásy Imre ku­tatása nyomán nem Padovában, ha­nem a velencei Biblióteca Maroiana állományában lelt rá. Egyelőre olva­sóinknak nehezebben hozzáférhető Irodalomtörténeti Közlemények­ben ismertette, azonban hamarosan kikerül a nyomdából a Magyar Rit­kaságok sorozatában Sztárai Mi­hály História Petényi Ferenc kisza- badulásárólc. mű. Ennek megjelené­sét is kíváncsian váijuk. Lapunkban csak dióhéjban is­Mihály kézirata mertethetjük, hogy mi újat hozott felszínre az idő mély tengeréből Sztárai kézirata. Eddigi ismereteink szerint ferencrendi szerzetesből lett reformátor. Kéziratában saját köz­lése szerint siklósi ludimagister, te­hát iskolatanító, majd Perényi Péter főúr Ferenc fiának nevelője, kísérő- jeként kerül Velencébe. Ott Fran­cesco Contarini egykori velencei kö­vet támogatását kérték Perényi Pé­ter kiszabadítása érdekében, ki ak­kor Ferdinánd király tömlöcében sínylődött, mert két király és a szul­tán között nem tudott választani. Fia Szulejmán túsza, Konstantiná­polyban nevelkedik, majd megszö­kik, s kerül apja valkói várába, on­nan Sztáraival Velencébe, majd Pa- dovába. Minderről részletesen ol­vashatunk a megjelenő kéziratban. Sztárai Contarinihez intézett ajánlá­sában felvázolja Ulászló és II. Lajos vétkes uralmának bűneit. Kilátásba helyezi, hogy megíija hazája törté­netét, melyet maga élt át. Égyelőre Contarini parancsára „kicsinded krónika” megírásával feltálja Peré­nyi Péter „árulását”. A szultán neki, vagy fiának szánta Szapolyai orszá­gát, Ferenc feladata lett volna a rumeliai sereggel Pestre érkezve azt felmenteni, majd elfoglalni Valpot és Siklóst. A szultán hűbéruraságá't kellett volna elismerni, a magyar Négyszáz éve született Heinrich Schütz Érdekes módon találkozik ebben az évben a két legnagyobb lutherá­nus zeneszerző évfordulója. Három­száz éve született Johann Sebastian Bach és négyszáz éve Heinrich Schütz. Néhány szóval tekintsük át élet­útját. Apja jómódú vendéglős Köst- ritzben, ahol 1585. szeptember 14-én látta meg Heinrich Schütz a napvilá­got. Moritz hesseni őrgróf felfedezi zenei tehetségét, így kerül 14 éves korában Kasselba, ahol kitűnő ne­veltetésben részesül. Marburgban jogot tanul, de ezt megszakítja első itáliai útja, melynek során Giovanni Gabrieli kedvenc tanítványa lesz. Nagy hatással van rá ez az út, hiszen a képzőművészet és zene virágzó főurak megtarthatták volna birto­kaikat. Perényi Ferenc szökése meg­hiúsította e tervet. Sztárai reményét fejezi ki, hogy Contarini kinyomtatja e krónikáját, s magyar nyelvre fordított vasárnapi evangéliumot és leveleket; „és a leg- nyomorúltabb magyarok földjére elszállítommajd, akiket, jaj már csak­nem teljesen leigáztak az igen kegyet­len törökök” - mint panaszolja. Ez utóbbi munkája megjelent, azonban a Perényi Ferenc kiszaba­dulásáról szóló, 443 évet váratott magára. Sztárai a következő évben Baranya megyében, Laskón refor­mátor. Mégis oda ment, ahol a leg­több szenvedés, megpróbáltatás várta, de a legnagyobb magvetés kínálkozott számára, mert hét év alatt 120 gyülekezetét alapított. Jakus Lajos centrumába került. Gabrieli szíve­sen venné, ha utóda lenne a velencei Szent Márk templomban, de Schütz hű marad evangélikus hitéhez és hazájához: visszamegy Németor­szágba. Rövid időre Kasselben lesz orgonista, majd a szász választófeje­delem hívására a drezdai udvarba kerül, ahol haláláig, 55 éven keresz­tül a drezdai udvar zenei ügyeinek a vezetője. Ez idő alatt csak ritkán mozdul ki, pl. második itáliai útja során, amikor Monteverdinél tanul. A harmincéves háború idejében né­hányszor megfordul Koppenhágá­ban. A két olasz tanulmányút eredmé­nyeiből, a német zenei hagyomány­ból és saját egyéniségéből alakítja ki sajátos művészetét. Műveit jellemzi a monódia, az új deklamációs kó­rustechnika, és a Velencéből hozott többkórusos szerkezet. A virágzó zenei élet hanyatlását hozza a harmincéves háború, de Schütz ezalatt is folytatja munkáját, a szerényebb lehetőségekhez alkaj- mazkodva néhány hangszerre és ke­vés szólamra komponálja a „Kleine geistliche Konzerte”-t (1636—39), amelyben megszólal a hazája és népe sorsát féltő zeneszerző aggodalma, a sors-kérdéssel való vívódása, de már itt is eljut az Istenben való biza­lomra. A hit és szorongás megka- póan tükröződik a sorozatot nyitó 70. Zsoltárban „Uram siess meg­mentésemre...” Családi élete tragikus: 6 évi házas­ság után özvegyen marad. Barátai közül is többen halnak meg, később egyik lányát is elveszti. Feleségét gyászolva a Becker szövegeire kom­ponált zsoltárokban keres vigaszta­lást (1628). Életén végigvonul a kor­szak kérdéseire, főleg a harmincéves háború nyomorúságaira való érzé­keny reagálás, a magános „én” és a „végtelen Isten”, szembeállása, ez a feszültség hatja át zenéjét is. Későb­bi műveiben egyre jobban látható, hogy megtalálja a megoldást: Schütz világképe eszerint a megpró­báltatások ellenére sem tragikus, ha­nem hisz Isten jóságában, Aki meg­adja a kimenekedést a kísértésekből. Érdekes megfigyelni a fiatalkori „én-központú”, egyéni hangvételű szövegektől a fejlődést, melynek so­rán eljut az evangéliumokhoz, ahol az „én” helyett a „mi” szerepel,, a közösség, a nép, a gyülekezet. Ézt a fordulatot legjobban a „Geistliche Chormusik” (1648) jelzi. Az Ó-szö­vetségi szövegek helyett az epistolák és evangéüumok lépnek előtérbe, az egyéni szövegkiválasztás helyett az egyházi esztendőhöz való alkalmaz­kodást láthatjuk. A teljesség igénye nélkül meg­említjük fontosabb műveit: Olasz madrigálok (1611), Dávid zsoltárai (1619), a latin nyelvű Cantiones sacre (1625), Kleine geistliche Konzerte (1639), Symphoniae sac- rae (3 részben, 1629-50), Geistüche Chormusik (1648), egészen öregen írja, teljes szellemi frissességben a 3 passiót (Lukács, János, Máté, 1665-66). Egyes feltevések szerint voltak hangszeres művei is, de elvesztek. A hangsúly mindenképpen a vokális műveken van, ahol a szöveg és zene teljes egysége figyelhető meg. Zenéje a szöveg ismerete nélkül igazában nem érthető meg. Jórészt a Luther- Bibliából meríti szövegeit és kompo­nálás közben lutheránus módon a szöveg problémáját hámozza ki, az­zal küszködik és keresi az Ige idősze­rű üzenetét a maga korában. Hans Joachim Moser a kiváló Schütz-kutató rámutat arra, hogy Schütz zenéjét nem elsősorban a műértőknek írta, hanem mint igazi „evangéliumhirdető” a népegyház egyszerű tagjainak is,' és hozzáteszi: hogyha az egyetemes papság elve valahol megvalósult, akkor az ép­pen Schütz világában. Schütz Krisztus-hite a Bibliában gyökerezett - mondja egy másik ku­tató. Jól kiismerte magát a Bibliá­ban, amit müveinek szövegei igazoL nak. Isten igéje vigasz volt számára a bajban, amit kifejezetten mond is több művének előszavában, és mi­nél sötétebb volt körülötte minden, annál biztatóbban és tisztábban csengett éneke. A komponálást az ige szolgálatának tekintette. 1672-ben Drezdában halt meg, műveit, akárcsak Bach esetében, csakhamar elfelejtették, valójában csak századunk fedezte fel újra zené­jének jelentőségét. Gáncs Aladár 4 A budapesti Schütz-kórus Finnországban. A cikket előző számunkban közöltük

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom