Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-17 / 46. szám

Evangélikus Elet i985. november 17. A TÖRVÉNY Mintegy 3500 évvel ezelőtt Is­ten elsősorban azért adta az em­beriségnek a törvényt, hogy gátat vessen a bűnnek. A törvényben Isten kinyilvánítja akaratát, mit kíván az embertől. A törvénysze­gőket kíméletlenül büntette vá­lasztott népe körében (2Móz 21,15.17; 3Móz 24,14-16.23; 4Móz 15,32-36). A büntetési mó­dok is a gátat erősítették. A „törvény-érem” elrettentő ol­dala mögött ott van Istennek a kegyelemre és sok-sok jótétemé­nyére vonatkozó /drága ígérete, ahogyan kínálja ajándékait az Ő akaratát megtartóinak, cselekvői­nek. Szomorú tény az, hogy az em­beri szív indulatát, önzését ez az erős gát sem képes feltartóztatni. Sőt, úgy tűnik, mintha a törvényt kacagva, könnyedén lépheti át, kerülheti meg, rúghatja föl az em­ber, minden következmény nélkül, pedig Isten a „legkisebb” engedet­lenségre is a kárhozatos büntetés ítéletét hirdette meg. - Isten? íté­let? - Ugyan hol van?! - gúnyoló­dik a szív, s közben alázuhan a mélységbe. A mindenkori divat mélységébe, a galerik, hippita­nyák mélységeibe, a rock, punk, reggae mélységeibe, a mesevilág mélységeibe, a hipnózis mélységei­be, a narkotikum mélységeibe, a nosztalgia mélységeibe, a nihiliz­mus mélységeibe mit sem sejtve arról, hogy Isten még akkor is a gonosz erők megfékezésén fárad, a mélységbe zuhantak felemelé­sén. Ne maradjon lepel azon, ki for­rása e gonoszságnak, aki termé­szetfeletti erővel sodor mindig messzebb Isténtől, a boldogságtól az örök szenvedés felé. Az ördög az, aki Isten ellen a bűn és a halál törvényével dolgozik. Az a szív, mely az ördög szavára hallgatott az Édenben, kemény marad Isten akaratával szemben. Mivel min­den emberi szív születésétől fogva a bűn és halál törvénye szerint do­bog, vagyis éppen azt tiltja Isten amit örömest tennék, és azt pa­rancsolja, amihez semmi kedvünk sincsen, ezért ellenségnek látja az ember Istent és törvényét. Az ördögnek nem kisebb csalá­sa az sem, hogy némelyekkel elhi­teti azt, hogy megtartják és meg tudják tartani Isten törvényét a maguk erejéből is. így születnek a képmutatók és álszentek, kik ugyanoda sodortatnak, ahova a nyílt törvénytiprók. Isten törvénye mutatja meg, mi­lyen nagy távolságra szakadtunk el Tőle és embertársainktól. Fel­tárja szívünk valódi állapotát, romlott természetét és képtelen voltát arra, hogy e mélységből magunk felkapaszkodhatnánk. Örök szenvedés vár ránk, mert nem törődtünk Vele, vagy más is­teneket imádunk. Ezt az ember a törvény nélkül el nem hitte volna. Isten törvényének" rövid össze-. foglalása a tízparancsolat. Ha be­letekintünk, megrettent, megaláz, elcsüggeszt és kétségbe ejt minket. Megtapasztaltad-e már Testvérem ennek valóságát? Talán éppen post látod magadat legszerencsét­lenebbnek? Szeretnéd, ha segíte­nének rajtad, és nem tudod, hogy mit csinálj? Mindenkit vádolsz ta­lán; embereket, magadat és még Istent is? Mennyire szerettem vol­na én is újat kezdeni, Isten akara­ta szerint élni, de a legnagyobb* erőfeszítések között sem sikerült a bűn és halál törvényétől szabadul­nom. Az ördög foglya voltam mindaddig, míg újra a törvényről hallottam egy igehirdetésből. Krisztus törvényéről hallhat az emberiség már csaknem 2000 esz­tendeje, mely a szeretet törvénye.* (Gál 6,2). Isten szeretete állíttatta fel a golgotái keresztet az Ő egyszülött Fiának, hogy őáltala tartóztassa föl a bűnnek irgalmatlan árada­tát. Testében vitte fel kárhozatos ítéletünket a keresztfára egyúttal betöltve Istennek korábban kinyi­latkoztatott törvényét, mivel -en­gedelmes volt mindhalálig.. Az Úr igazságáért így tette a törvényt naggyá és dicsőségessé. Ő a Feltá­madott, élő Úr hirdet szabadulást a bűn és halál foglyainak. Neked is Testvérem. Legyőzte rabtartó­dat, Ő lett Urad. Hidd ezt és való­ság lesz számodra is: .. az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől” (Rm 8, 2), a szabadság tökéletes törvényére - hogy önként, örömmel szolgálj Neki a gonosz jóval való meggyő­zésével emberek megmentéséért, nevének dicsőségére. Ifj. Deme Károly MEGKÉRDEZTÜK AZ LVSZ VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAIT Válaszol D. Hans von Keler tartományi püspök, Stuttgart, NSZK Egyházában milyen gondolatok és mely személyek gyakoroltak jelentős hatást Önre? A württembergi tartományi egyház több hálás elkötelezettje. így az eredeti lutheranizmusnak, mely Johannes Brenz révén a 16. században alakította az egyház felépítését és életét. Erős volt a sok szabad birodalmi város hatása, melyek demokratikus hagyományokat ápoltak és tudatosan autonómok akar­tak lenni (Ulm, Heilbronn, Hall, Reut­lingen stb). Ugyanígy a pietizmus lelki megújulási mozgalmának, mely a Bib­liához, imádsághoz, közösséghez és megszentelődéshez vezetett. Ez a há­rom alapvető tényező még ma is érez­hető Württembergben, s alakítja az egyházi életet. Müyen módon vett részt eddig személye­sen az LVSZ munkájában? Budapesten vettem először részt LVSZ nagygyűlésen. A magyar gyüle­kezetekkel való kapcsolat rám is és sok más részvevőre is nagy hatással volt. Véleménye szerint az LVSZ munkájá­ban hol kellene a súlypontnak lennie? Vallást és politikát ugyan nem lehet egymástól elválasztani, de világosan meg kell különböztetni. Az evangélium­nak következménye van a nemzetek egymás közötti viszonyára. De az evan­gélium maradjon evangélium, az egy­ház pedig egyház. Az evangélium nem lehet más célok elérésének eszköze, az evangélium új távlatokat nyit. Ezért üdvözlöm azt, hogy Budapesten hatá­rozott hangsúlyt tettek a misszióra. Milyen módon tudna az LVSZ támoga­tást nyújtani az országában élő egyhá­zaknak? A württembergi tartományi egyház nincs messzire Genftől. Sok lelkész és gyülekezeti csoport tesz látogatást Genfben, s mindenekelőtt, egyházunk­ban nagyon sokan tesznek látogatást a szerte a világban élő evangélikus ke­resztyének közül. Ezekért a találkozá­sokért hálásak vagyunk. Ön személyesen milyen hozzájárulást tud nyújtani a vb előtt álló feladatok megoldásából Kitelepített vagyok és korábban olyan területen éltem, mely ma Len­gyelországhoz tartozik. Württembergi lelkészként sokáig a diakóniában és az ifjúsági munkában tevékenyked­tem. Az NSZK-beli protestáns egyhá­zak (Evangelische Kirche in Deutsch­land) zsinata vezetőségének és elnök­ségének tagjaként jó áttekintésre tet­tem szert a nyugatnémet viszonyok, egészére nézve. Ezeket a személyes, egyházi és gazdasági tapasztalatokat igyekezem munkámban hasznosítani, így sok ifjú egyházat fenyeget az a nemzeti veszedelem, melynek sajnos a mi népünk is áldozatává lett. S Euró­pa és az egyház történetéből tudjuk, milyen nagy türelemre van szükség, hogy a szakadékokat akár évtizedek múlva is át tudjuk hidalni. A hitnek is vannak olyan tapasztalatai, melye­ket valamely egyház nemcsak magá­nak, hanem sok más emberért he­lyettesként megszenvedett és meg­szerzett. f \ Lindolfo Weingärtner: • i Mire van szüksége Jézus tanítványainak ? Tiszta szemre, úgy nézni és úgy látni, ahogyan Isten látja a világot. Benne már az új teremtést csodálni, mit igéjével elrejtetten alkot. Nyitott szívre: szeretni, átölelni világunk, mint Isten öleli át... mint ö, mást elfogadni, felemelni... megbocsátani, mint ö megbocsát. # Mesterükre! Egyedül 0 adhatja a nyitott szívet, a tiszta szemet, alázatot, erőt a szolgálatra... s gyümölcsöt teremni csak így lehet. _ Fordította: Túrmezei Erzsébet ______________________________________________________/ VO LT OKUNK AZ ÖRÖMRE két volt lelkesze is, dr. Pusztai László, aki 1945—53-ig gondozta a gyülekezetét, és Weltler Ödön a feleségével, aki 1982. október 1-vel innen ment nyugdíjba. A német nyelvű oltári szolgálat után Bárány Gyula esperes a vasár­nap igéje, IKor 12,12-27 alapján hirdette magyar nyelven Isten igé- fcfjp ' jét. Arról az egységről szólt, amely Az ágfalvai gyülekezet életében szeptember 29-e volt ez az örömnap. Hiszen templomának 200 éves jubi­leumát ünnepelte. Az öröm oka pe­dig az volt, hogy a jubileumra meg­szépült, új ruhát öltött az erősen megkopott, vizesedett falú 200 éves templom. A március 16-i presbiteri ülés tár­gyalta és fogadta el a homlokzatja­vítás költségvetését. Pinesits Ferenc kőművesmester, presbiter, a kivite­lezés felelős vezetője mellett Mayer István és Ferstl Mihály kőművesek serénykedtek. Égett a munka a kő­művesek és a segédmunkások keze alatt. Augusztus 31-ére készen volt a templom új.ruhája. Új ereszcsator­na és lefolyók is készültek. Zügn Samu soproni bádogosmester ingye­nesen engedte meg, hogy műhelyé­ben és gépein Ferstl Erik és Pahr András földolgozzák a 40 tábla hor­ganyzott lemezt. A fölszerelésnél ifj. Pahr András is ott szorgoskodott. A templomnak 19 ólomkeretes üvegablaka van. Egy-egy ablak kö­zel 3 m2 felületű. Az ólom elörege­dett, szakad, egyes ablakrészek rogynak lefele az üveg súlya alatt. Aztán sok a törött üveg, sőt hiány is akadt jócskán. És akadt Sopron­ban egy fiatal üveges, aki foglalko­zik ólomkeretes ablakok javításá­val. így a jubileumi ünnepre a két legrosszabb, leghiányosabb ablak is elkészült. Elérkezett szeptember 29-e, a templomszentelési emlékünnep. Már előző nap, szombaton, megér­keztek a vendégek az NSZK-ból az egykori ágfalvai egyháztágok. Kö­szöntésül egy hatalmas, gyönyörű virágcsokrot hoztak magukkal. 29-én fél tíz óra tájban gördült be a faluba újabb két hatalmas autó­busz a lépesfalvi gyülekezet tagjai­val, Gottfried Dormann lelkészük vezetésével. Lépesfalva több, mint 150 éven át volt Ágfalva filiája. Csak Trianon után választotta el őket az akkor meghúzott határ, bár Scholtz Ödön lelkész, esperes még éveken át átjárt és gondozta Lépes- falvát. Eljött a lépesfalvi gyüleke­zet fúvószenekara és 36 tagú ének­kara is. Részt vett a jubileumi isten­tiszteleten az ágfalvai gyülekezet Jézus Krisztusban van. Ez köti egy­be a múlt, a jelen és a jövő gyüleke­zetét, az itteni gyülekezetét a távol­ról jöttékkel. Ezt az egységet a Szentlélek munkálja. Az igehirdetés után a lépesfalvi fúvószenekar Istent magasztaló énekek dallamaival mélyítette el a jelenlevők áhítatát, annál inkább, mert az előadott zenemű második felében a lépesfalvi énekkar is be­kapcsolódott Isten magasztalásába. Ezután német nyelven szólalt meg az igehirdetés. A helyi lelkész . i összefoglalta a< magyarul elhang­zott igehirdetés üzenetét. Ahogy a korái hangjai elhallgat­tak, elsőnek Gottfried Dormann lépesfalvi lelkész tolmácsolta a lé­pesfalvi gyülekezet köszöntését, visszaemlékezve a 150 éves közös múltra, arra, hogy az itt jelenlevő lépesfalviak között vannak, akiket itt kereszteltek meg, vagy ennél az oltárnál konfirmáltak. Weltler Ödön lelkész köszöntésében arra az ajándékra emlékeztette a gyüleke­zetét, amit a templomban, az itt hangzó igében tár Isten a gyülekezet elé és féltő szeretettel hívott ennek az ajándéknak a megbecsülésére. Amikor Pusztai László emlékezett vissza itt töltött szolgálatának ne­héz idejére, a háború utáni újrakez­désre, a kitelepítés' napjaira és a családjukat itt, Ágfalván ért súlyos veszteségükre, sokak szeméből hul­lott alá a fájdalmas emlékezés könnye. Pusztai László ajándék­ként egy tablót adott át a gyüleke­zetnek a templom, az oltár egykori képeivel, régi presbiterek, konfir­mandusok csoportképével. A helyi lelkész zárszavában újból a hálaadás és a hálaadásra hívás szólalt meg. A jubileumi istentisztelet volt a nyitánya a „templomozó hét”-nek. A következő napokon esténként egy héten át szólalt meg Isten igéje arról az összefoglaló témáról: „Mit mond a Biblia az Isten házáról”, Lotz.Tibor, Szimon János, Krámer György, Zoltán László és a helyi lelkész szolgálatával. A templo­mozó hét befejezéseként az október 6-i újabb ünnepi istentiszteleten dr. Gustav Reingrabner burgenlandi szuperintendens igehirdetése hívta az ünneplő gyülekezetét még egy­szer hálaadásra Isten minden aján­dékáért, a templomért, az ott hang­zó igéért, azért a legnagyobb aján­dékért, ami Jézus Krisztusban, az általa kapott váltságban, bűnbo­csánatban adott. Ennek az ünnepi istentiszteletnek áhítatát újból az ágfalvai fúvószenekar közbeikta­tott háromszori szolgálata tette még elmélyültebbé. így hát megsokszorozottan volt okunk az örömre. Id. Foltin Brúnó Köszönet a jóságért Aki volt már valaha beteg, aki volt már kiszolgáltatott, az tudja igazán, mit jelent egy lá­togatás, a szeretettel végzett gondoskodás, mit jelent akár csak egy pohár víz is, vagy bár­milyen más, az anyagi értékská­lán egyébként csekélynek minő­sülő, de jó szívvel adott aján­dék, kedveskedés. Aki volt már csak rövid ideig is mozdulatlanságra kárhoztat­va és órákig kénytelen várni esetleg arra, hogy valaki eliga­zítsa teste alatt az ágyneműt, az meg tud valamit érteni a Be- thesda tavánál 38 éve várakozó beteg szavainak súlyából: nincs emberem. Én most itt a csodát megta­pasztalt kevesek egyikeként ar­ról szeretnék vallani, hogy ne­kem megadatott' a „van embe­rem” élménye. Születésemtől fogva munkaképtelen, ágyhoz kötött életet élek. Isten Igéjé­nek, az ő sérülteket is magáé­nak tudó szeretetéből nyert erő­nek és édesanyám csak az anyai szív önzetlenségével körülöttem elvégezhető áldozatos gondos­kodásának köszönhetem, hogy életem mégis szép és tartalmas, hogy osztályrészemmé vált az élet szeretetének öröme. Sok segítséget, apró figyel­mességet kapok ezenkíyül még másoktól is, köztük mindenek­előtt a nagytarcsai-isaszegi evangélikus gyülekezettől, mely már régóta támogat bennünket anyagilag és lelkileg egyaránt. Ennek egyik legutóbbi igen kedves megnyilvánulása volt, hogy Gáncs Péter nagytarcsai lelkész úr vezetésével egy kis csoport áldozatos munkával teljesen átalakította lakásunkat (még fürdőszobát is kiépítve benne), könnyebbé téve ezáltal a házon belüli közlekedtetése­met édesanyám számára. Ezúton szeretnék most kö­szönetét mondani nekik azért, hogy közvetítették felém Isten szeretetét, és bizonyságot tenni arról, hogy ma is történnek cso­dák, mert Isten részeltetett an­nak megtapasztalásában, hogy van emberem. Ferenc László 110 éve született Schweitzer Albert Válogatás gondolataiból Oslo, 1952. Schweitzer megkapta a Nobel-békedíjat. Feleségével a díjkiosztáson. A keresztyénségröl „A keresztyénségnek arra van szüksé­ge, hogy teljesen áthassa Jézus szelleme és igazi küldetésének megfelelően, a belső elmélkedés és a szeretet élő vallá­sává magasztosuljon. Csak ily módon lehet az emberiség szellemi életének ko­vásza.” A bűnről „Nem ott bélyegzik meg a legerőtelje­sebben a bűnt, ahol a legtöbbet beszél­nek róla. A Hegyi Beszédben nem esik szó erről, de a bűntől való megszaba­dulás tés tisztaszívűség vágya, amelyről Jézus a boldogmondásokban tesz emlí­tést, a legnagyobb indíttatás a bünbá- natra.” Együttérzés a szenvedőkkel <,Csak ritka pillanatokban tudtam tel­jes szívvel örülni életemnek. Képtelen voltam arra, hogy ne érezzem mindazt a szenvedést, amit magam körül lát­tam. Nem csupán az emberekét, hanem minden teremtményét. Sohasem pró­báltam kivonni magam a szenvedésnek ebből a közösségéből. Természetesnek éreztem, hogy segítenünk kell elviselni a világra nehezedő fájdalom terhét. - Mindnyájunknak megadatott meg­szüntetni valami keveset a szenvedé­sekből.” Az igazságba vetett hit „Gyermekkorom óta őrzöm magam­ban az igazságba vetett hitet és biztos vagyok benne, hogy nem veszhet el. Hiszem, hogy az igazságból született szellem erősebb, mint a körülmények hatalma. - Bízom az Igazság és a Szel­lem erejében, ezért hiszek az emberiség jövőjében. Az élet és a világ igenlése elnyűhetetlen optimista akaratot és re­ményt tartalmaz. Ezért nem fél olyan­nak látni a sötét valóságot, mint ami­lyen.” A jóról és szerencséről „De a jóból is jutott nekem: az irgalom szolgálatában állhatok, láthatom mun­kálkodásom sikerét, a szeretet és jóság számtalan tanúbizonyságát élvezhe­tem, hűséges munkatársak körében élek. A szerencsét, amelyben részesül­tem, jótéteményként fogadom, s tu­dom, hogy hálaadással tartozom érte.” Bach zenéjéről „Ebben az élettől lüktető, csodálato­san plasztikus és utolérhetetlenül tö­kéletes formába öntött művészetben a legnagyszerűbb a belőle áradó szel­lem. Egy lélek a földi békétlenség kö­zepette a béke után sóvárog és sikerül azt elérnie. És zenéjével más lelkeket is részesít ebben az élményben.” — „Ha valaki egyszer egy bibliai verset Bach-zenén keresztül ismert meg, töb­bé nem is tudja azt más ritmusban el­képzelni.” A szenvedés hőseiről „A cselekvés hőse - ilyesmi nem léte­zik. Csak lemondásban, szenvedésben lehetünk hősök.” Az ünnep ajándéka „Az istentiszteletek, amelyeken gyer­mekkoromban részt vettem, megaján­dékoztak az ünnep iránti érzékkel, a nyugalom .és áhítat igényével, s ezt egész életem folyamán megőriztem. Enélkül üresnek találnám az életet.” A békéért „Én tehát mindazokkal, akik dolgozni akarnak a békéért, kapcsolatban állok. A békét nem fogjuk könnyen elnyerni. A mi korunk szelleme még nem barát­kozott meg széles körökben a béke esz­méjével.” A nagy összetartozás „Azok, akik magukon tapasztalták meg, hogy mi a félelem, és a testi fájda­lom, azok az egész világon összetartoz­nak. Titokzatos kötelék fűzi egybe őket. -.Aki azonban valamely fájda­lomtól megmenekült, nem gondolhat­ja, hogy most már újra szabad s olyan elfogulatlanul térhet vissza az életbe, ahogy azelőtt élt. A fájdalom és aggó­dás ismeretében másokon segítenie kell.” Az emberi szívről „Minden ember szíve egyforma. Csen­des és boldog akar lenni a fehér ember szíve éppúgy, mint a feketéé. A szív pedig csak akkor lesz csendes és bol­dog, ha Jézus lesz úrrá abban minden gondolatával. így megtudjuk, hogy mit jelent szívünkben hordozni Isten Or­szágát.” Győr Sándor t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom