Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-14 / 28. szám

A 16. század első felében csatlakoz­tak a lutheri refor­mációhoz. Bezárult az ostffy- asszonyfai sírbolt. A templomépítő Ostffyak Vas és Győr-Sopron megyének egyik leg­régibb családja. Eredetét a törté­nelmileg ismert OSL nemzetségből veszi. A kunbesenyő származású Oslu vezért kunjaival együtt Sala­mon király a határvidék őrzésére a Sopron megyei Farádra telepítette. Ez az Oslu vezér pogány hitéért vívott harcokban életét veszítette. Utódai már keresztyének, Csor­nán kolostort építettek. A kano­nokok rendjét ők hozták Magyar- országra. Asszonyfalvára, akkori nevén Boldogasszonyfalvára a 13. század közepén került a család. Az Oslu családnévből Gombocz Zoltán bu­dapesti egyetemi professzor, ki­váló magyar nyelvészünk szerint úgy keletkezett az Ostfi családnév, hogy az „U” vagy „I” hanggal vég­ződő ősi magyar szavakból lekop­tak ezek a hangok. így lett az Oslu- ból Osl, melyhez hozzájárult a „fi” családnévképző, az Olsfiból az „1” elhagyásával és a „t” hozzáadásá­val a könnyebb kiejtés miatt, az Ostfi családnév. Az 1700-as evek után írták mai alakjában a család nevét: „Ostffy”-nak. Ostffy Herbord a tatárjárás ide­jén IV. Béla királyt élete kockázta­tásával menekítette Dalmáciába. Királyi adományként kapta a ka­rakói várispánságot. Ezután lett Asszonyfalva a család törzsfészke. A Rába és a Lánka patak mocsarai között várat, az ún. ATgyókővárat építették, melyet Garai Miklós ná­dor hadai leromboltak 1403-ban a vár urának, Ostffy Ferencnek, Zsigmond királlyal való ellenkezé­se miatt. Fél évszázad múlva V. László király engedélyével új várat épített a család a mai falu közepén, a dombtetőn. A várépítési enge­délyt az Ostffy családból származó Kanizsay János, első esztergomi 'prhhás 'kérte. Az Ostffy családból a reformáció előtt több főpap, püs- . pök, prépost volt a tóm. kát. egy­házban. Az Ostffy család tagjai a 16. szá­zad első felében csatlakoztak a Lutheri-reformációhoz. Mária ki­rályné udvarában és Nádasdy Ta­más sárvári várában szolgáltak. Az Ostffyak várát 1680 augusztu­sában I. Lipót császári seregei su­gárágyúkkal lőtték porrá. Megma­radt a várkápolna szentélye és a szentély alatti családi sírbolt. Ost­ffy Miklós várában menedéket adott Szenei Fekete István püs­pöknek, aki 1674-ben nem jelent meg a pozsonyi törvényszék előtt. Bujdosott. Róm. kát. főpapok és főurak kérték Ostffy Miklóstól ki­adatását. ő így felelt: „Készebb vagyok jószágaimtól és fejemtől Evangélikus Elet 1985. július u. A TEMPLOMEPITO CSALAD megválni, hogyseni Feketét elküld- jem, mivel religióm ezt hozza iha- gával.” A püspök, a császári sere­gek érkezésének hírére, a Csalló­köz felé menekült. Elfogták. Bécsi börtönben áttérítették a r. k. val­lásra. Áttérése után Kőszeg bírájá- nak nevezte ki a király. Ostffy Miklóst bakonyi rejtekhelyéből névtelen levéllel csalták elő. ő is bécsi börtönbe, sőt a kaszaházba került. Cziráky gróftól kapta akt a tanácsot, hogy az ajtónál szorosan húzódjon a fal mélyedésébe, ott nem érik el a forgó kaszák. Isten csodálatosan megtartotta életét. Thököly Imre szabadságharca után 1681-ben tartott országgyűlé­sen visszakapta elkobzott javait is. A soproni országgyűlés jelölt ki 11 nyugati és északi vármegyében két-két artikuláris gyülekezetét, melyekben szabad volt protestáns templomot építeni. Vas megyében Nemesdömölk és Nemescsó, Sop­ron megyében Nemeskér és Vados- fa építhette fel artikuláris templo­mát. Királyi rendelet alapján vet­ték el 1732-ben a Kemenesaljái templomokat. Ostffy Mihály és Vi- dos Miklós, egyházkerületi és egy­házmegyei felügyelők, mindent el­követtek a templomok megtartá­sáért, de hiába tiltakoztak. Hűt- lenségi perrel is fenyegették őket. A két buzgó felügyelő segítségével 1743-44-ben felépült a nemesdö- mölki templom, mely lelki otthont adott Kemenesalja evangélikus né­pének. A soproni országgyűlés után 100 év múlva, 1781 után épül­hettek gyülekezeteinkben az elvett templomok helyett újak. Ostffy- asszonyfa lerombolt temploma he­lyett Csöngén épített 1784-ben a két gyülekezet. Az ostffyasszonyfai gyülekezet Csönge filiája lett. Ost­ffyasszonyfai gyülekezet is megépí­tette új templomát az első világhá­ború első évében, 1914 húsvétjától 1915 húsvétjáig. A templomépítés­hez dr. Ostffy Lajos gyülekezeti, egyházmegyei felügyelő, ország- gyűlési képviselő, templomtelek juttatásával, alapítvánnyal, fuva­rokkal és egyéb áldozathozatalok­kal járult hozzá. A templomszen­telésre a háborús idők miatt 1917. december 2-án került sor. Első lel­késze Molitorisz János, a Keme­nesaljái egyházmegye későbbi es­perese volt. Dr. Ostffy Lajos a lel­készlakás építéséhez is telket aján­dékozott. A másodtanítói lakást saját költségén építtette meg. Két új tantermet építtetett az ev. gyüle­kezetnek, a róm. kát. egyházköz­ségnek is, ezenkívül a kát. egyház­nak két tanítólakást. Főispáni tisz­ténél fogva az építkezésekhez je­lentős állami támogatást is hozott. A körzeti orvosi lakás, rendelő, egészségház, tűzoltószertár, Taka­rékszövetkezet, az evangélikus to­ronyból bástyaszerűen alakított hősi emlékmű, melyen már mind­két világháború áldozatainak ne­vei fel vannak írva, az ő segítségé­vel készültek. Az Ostffy család utolsó férfitag­ját lesújtó gyász érte. Dr. Ostffy Lajosné Vidos Ilona édesanyai hi­vatásának esett áldozatul. Fiú­gyermeke, ki az ősi Ostffy nemzet­séget fiúágon lett volna hivatva to­vább plántálni, édesanyjával együtt tért a sírba. Az uraiújfalui (Szentivánfa) gyülekezetből 1917- ben feleségül vette koltai Vidos Katalint. Második házasságából három leányuk született. Leányaik Budapesten és Svájcban élnek csa­ládjukkal. Édesanyjuk a felszaba­dulás után Győrbe költözött, ott is halt meg 90 éves korában 1985. jan. 11-én. Temetése Ostffyasz- szonyfán a templom oltára alatti kriptában történt jan. 17-én. Ezzel bezárult az ostffyasszonyfai sír­bolt. Az Ostffyak temetkezési he­lyei Csornán, Farádon, Nemesdö- mölkön, Csöngén és Ostffyasz- szonyfán vannak. A történelmi család emlékét sokáig fogja őrizni az utókor. Mesterházy Sándor Jobbra az ostffyasszonylai evangélikus templom Rabindranath Tagore: A szolgálat öröm Aludtam, s azt álmodtam, hogy az élet csak öröm. Felébredtem, és láttam, hogy az élet csak szolgálat. Elkezdtem szolgálni, és megláttam, hogy a szolgálat öröm. oUív IfcSSbiiv-j . a -- Ford. Túrmeze^Er^bett Egykor és most Egykor az áldást kerestem, most az Urat magát. Egykor az érzéseket, most csak az Úr szavát. Egykor az ajándékokra vágytam, most az Ajándékozó lett enyém. Egykor a gyógyulást kerestem, most egyedül öt keresem én. Ismeretlen szerző verse. Németből ford. Túrmezei Erzsébet ORGONAAVATAS SIKÁTORON Sikátor és Varsány már 1661-ben önálló gyülekezetek voltak. Első templomukat 1787-ben építették fel a sikáto- riak. Jelenlegi templomuk 1896-ban épült. 1904-ben a ko­rábban leégett paróchiát építették újjá, s ezt váltotta fel 1976-ban a jelenlegi modern lelkészlakás. Folyamatos volt a munkálkodás, hiszen a veszprémvarsányi társgyülekezet szinte teljesen saját erőből, kívül-belül megújította templo­mát az LVSZ nagygyűlésére. Sikátoron pedig most végez­tek részleges renoválást templomukon. Az orgona történe­te elválaszthatatlan Halvax Károly kántortanító nevétől, aki szervezte és szorgalmazta a gyűjtést az 1921-ben elké­szült orgonára. A jelenlegi felújítás Kormos Dániel mun­káját dicséri. Templom, orgona és közös­ség átfogják az egész keresz­tyén életet, előre mutatva az eljövendőkre - ezt élhettük át a püspök igehirdetése alatt pünkösd szombatján a Zsolt 26,8-12 alapján. A templom iránti mélységes szeretet árad ki ebből a zsoltárból. A mi őseink is nagy áldo­zatot hoztak a templomért 200 évvel ezelőtt, nehéz törté­nelmi helyzetben. Nem volt ismeretlen a magyar egyház számára sem az artikuláris helyekre való vándorlás. Ma már nem kell napokig utazni, hogy Isten házát felkeressük. Ennek a gyülekezetnek is van temploma. . A keresztyénség lényegében közösségi életforma. Mérhe­tetlen erő a gyülekezet közös­sége! Erő a társadalom és a világ számára is, a hit által, a szeretet által. Amikor kilé­pünk a templomból, akkor kezdődik a hétköznapok is­tentisztelete. Istentisztelet az istentisztelet után! Ki kell su­gároznia a család, a munka­hely, a faluközösség, a társa­dalom életére! Ez a templom szolgálata! Az igehirdetést követően Sikos Lajos, a veszprémi egy­házmegye esperese, és Sel- meczi Lajos helyi lelkész oltá- ri szolgálata következett, majd a püspök megáldotta az orgonát Isten dicsőségére. Ezután Trajtler Gábor or­gonaművész, egyházzenei igazgató vette át a szót. Is- r mertette az elhangzó öt ko- rálelöjátékot és Bach híres művét, a D-moll toccata és fúgát. Szokatlan és megrendí­tő volt a művészi orgonajáték ott, ahol hosszú időn keresz­tül hallgatott az orgona, vagy csak egyszerű módon szólalt meg az énekkíséret. A rövid hangverseny után Ferenczy Sándor felügyelőhelyettes nyi­totta meg a közgyűlést, majd Selmeczi Lajos lelkész kö­szöntötte a gyülekezetét, a vendégeket, köztük Kiss Atti­la egyházmegyei felügyelőt és Szálkái József megyei egyház­ügyi titkárt. Megköszönte dr. Nagy Gyula püspök szolgála­tát, látogatását, majd beszá­molt a gyülekezetben végzett munkálatokról. A közgyűlésen felszólalt Si­kos Lajos esperes - aki az egyházmegye örömét fejezte ki -, Szabó Vilmos Béla ba- kony tamási, Varga György bakonyszombathelyi, Bátky Miklós rédei ref. lelkész. Pó- cza Zoltán, a Györ-Soproni egyházmegye felügyelője, ar­ról tett személyes vallomást, hogy ebben a templomban kapott hitbeli indíttatást egész életére. Szót kért Szál­kái József megyei egyházügyi titkár is, aki számvetésként értékelte ezt az ünnepet. Végül Nagy püspök mon­dott köszönetét az Északi Egyházkerület nevében a veszprémvarsányiaknak a templomrenoválásért, s a si- kátoriaknak a mai ünnepért s az azt megelőző munkáért, áldozatért. Az ünnepi istentisztelet és közgyűlés után együtt örül­hettünk a gyülekezet asszo­nyai által megterített asztá- loknál a szeretet testvéri kö­zösségének. Szabó Vilmos Béla Luther kora, a XVI. sz. első fele válságokkal terhes. Háborúk dúlnak, paraszt- felkelések törnek ki, hitvitáktól hangos az egyház élete. Ebbe a feszültségekkel tele korba visz minket Garai színmüve, közelebbről a húszas évekbe. 1520-tól 1525-ig jeleníti meg Luther életét, azt az időszakaszt, amely az egyházi kiközösítést (1520), a wormsi birodalmi gyűlést és a birodalmi kiközösítési határozatot (1521), a felkeléseket (1522-24) és a német parasztháborút (1525) foglalja magába. Az egyházi kiközösítést követő hitviták, a wormsi gyűlés drámája és a nagy paraszt- háború tragikus eseményei jelentették Garai számára a reformátor életének „drá­mába kívánkozó szakaszát”. „Az evangélikus hittanórákon ismerkedtem először Luther életével és munkás­ságával” - írja Garai. A Luther-évforduló érlelte benne a színműírás gondolatát. 1984 őszére elkészült a dráma. A közönség is, a kritika is elismeréssel fogadta. \ Milyen a dráma Luther-alakja? A keresztyén hit tisztaságáért rendíthetetlenül küzdő reformátornak mutatja be az első szín. Folyik az egyházi kiközösítést követően a hitvita Luther és professzor­ellenfele, Eck János között Wittenbergnek, „a szellemszabadság' városának" terén. A hitvitázó Luthert az igazság melletti állhatatossággal, az érvelés világosságával, a helyzethez igazodó kifejező stílussal jellemzi az író. Hitelvei közül „egyetlenegyet sem” von vissza. „Én tudom jól, mit tettem... Nem lehet az Úristent lekenyerezni jó cselekedettel” - érvel Luther Eck szidalmazó vádaskodásaira. Megszólalnak a gyűlés résztvevői is, a városlakók, a diákok, fel-felhangzanak a vita közben az Erős várunk sorai, lelkesítő forradalmi dalok, Luthert éljenző, Ecket szidalmazó jelsza­vak, valamint a „Sola üde, sola gratia!”, az egyedül a hit által, a kegyelemből való megigazulás szavai. Közben az egyházi iratokat vetik tűzbe, a pápai bullát égetik el Luther hívei. A korabeli hitviták hangulatos képe rajzolódik elénk a színpadon. Már itt, az első részben felsejlik a következő, a wormsi szín hőse, az „Itt állok, másként nem tehetek..." hitvallása. - A wormsi dráma valósághűen pereg. A drá­ma nem viszi színre a birodalmi gyűlés vitáit, csak Luther néhány jeléntős megnyi­latkozását hallhatjuk a Szentíráshoz és lelkiismeretéhez való ragaszkodásáról, arról, hogy semmit nem tud és nem akar visszavonni. Hatástalannak bizonyult a kérlelés, a fenyegetés. Életszerű, kifejező jelenetekre kerül sor: „Lefogadom, hogy Luther visszavonja tanait:" „Nem vonja vissza!" Megy a fogadás a hallgatóság soraiban. Luther helytáll. Bölcs Frigyes választófejedelem „elégedett a doktorá­val.” „Túl merész a barát!” - vélik többen. „Csalódtam ebben a csuhásban” - kiált fel a résztvevők közül a megalkuvásra számító Werbőczy István. Garai ábrázolás- módjának és stílusának tömörsége e résznél szembeötlő. Ebben közrejátszik a rímtelen jambusokban írt dráma kötött formája is. A dráma cselekményének kibontakozása során egyre többször lép színre Luther ellenfele, Münzer Tamás. Kezdetben Eckékkel szemben kellett megvédenie Lu­thernek a Szentírás igazságait, a wormsi színtől kezdve egyre többször kell vitat­Garai Gábor Luther-drámája a rádióban A REFORMÁTOR A darabot 1984 októberében mutatták be a Pécsi Nemzeti Színházban - sikerrel. A rádió 1985 májusában közvetítette a színházi előadást. A színmű újabb tiszteletadás Luther életművének. koznia Münzerékkel. Münzer, a forradalmár a parasztság szenvedéseire hivatkoz­va („a nép Krisztus kínjainál is többet szenved”) a parasztháború ügyének szeret­né megnyerni Luthert, a reformáció támogatását. „A hitviták ideje elmúlt” - érvel Münzer, a Szentírásból és Luther irataiból merít reményt a nép, amely paraszthá­borúra kész. „Állj közénk, és irányítsd a felkelést!” - kérleli Luthert. A veszélyt azonban, amely a reformáció ügyét fenyegeti, jól látja Luther. „Nem érted, mi az én küldetésem?” - utasítja el a felhívást. Luther csak reformátor akar lenni, a Szentírásban kinyilatkoztatott isteni igét akarja diadalra juttatni. Kívülálló szem­lélő érthetetlenül állhat e megnyilatkozások hallatán. Ebben a részben az író, bár bensőséges rokonszenwel kíséri Luther útját, már nem rajzolja őt hátározottnak, magabiztosnak; többször töpreng, vivődik, lelkiismeret-furdalást érez állásfogla­lásának helyessége miatt. (Luther rajza - az író mondanivalójának kifejezése érdekében - modulálja, túlozza a valóságot.) A színmű végén felcsendülnek az Erős várunk utolsó sorai. (Az Ige kőszálként megáll, Megszégyenül,.ki bántja... Miénk a menny örökre), és újra hangzik a kórus: Sola fide, sola gratia! Hogyan ábrázolja a színmű Münzer Tamást? Münzer olvasott teológus, hatásos prédikátor, agitátor. Tanítványa Luthernek. Kezdetben egyetértenek, később szembekerülnek, végül szakítanak egymással. Luther történeti nagyságához mérve, Münzer kevésbé jelentős személyiség. Hogy az eszmék harcában megfelelő drámai ellenfél legyen Münzer, Garai - ahogyan maga Írja - önkényesen nagyobb jelentőségűvé, szinte jelképessé növeszti alakját. Remek, feszült párbeszédekben csap össze a reformátorság és a forradal- márság más-más célú törekvése. Luther a vita folyamán négy alkalommal - az ismétlődés erősödő hangsúlyt jelent - hivatkozik Isten kétféle kormányzására, a lelki és a világi kormányzás különbségére. „Miénk a lelkek kormányzása...” - érvel Luther egyre hevültebben. Isten „lelki kormányzása” az igén és a szentsége­ken keresztül folyik. Az ige hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása az egyház feladata. A „világi kormányzás” feladata a világ rendjének biztosítása, törvényei­nek érvényre juttatása. Ezért utasítja el Luther Münzerék hívását, hogy álljon mozgalmuk élére. A leghevesebb az elutasítás abban a jelenetben, amelyben - prófétaként - látomására, Isten biztatására hivatkozik Münzer: „Álmomban megjelent az Űr... Menj, Tamás, választott utadon!” Különböző szekták hirdették ui., hogy közel az Ezeréves Birodalom, bizonygatták, hogy Isten napjaikban is beszél a „választottaival”, a „prófétákkal”, és hangsúlyozták a látomások fontos­ságát. Az eltévelyedések sora őrli Luthert. Minthogy több nézőben-hallgatóban és kritikai cikkben felvetődött a paraszt- háborúval kapcsolatban Luther felelősségének, tragédiájának a kérdése, szót kell ejtenünk róla. Az egész középkort végigkísérik a parasztfelkelések, amelyeknek okai a gazdasági, társadalmi problémák megoldatlanságában keresendők. A fel­kelések nem nyújtottak semmilyen orvoslást, előbb-utóbb vérbe fojtották őket, és fokozott elnyomás volt a Válasz rájuk. Ezért is óvja Luther a parasztságot és vezetőit az erőszakos cselekedetektől. Röpirataiban inti a felsőbbséget, hogy térjen meg, mert a parasztság „nem fogja tűrni, nem tűrheti önkényüket, de tűrő engedelmességre figyelmezteti a parasztságot, mert akik fegyvert fognak, fegyver által vesznek el. Közvetlenül a parasztháború kirobbanása előtt, 1525. ápr. 22-től május 4-ig járja Luther Türingiát, számos helyen prédikálva. Mindhiába! A pa­rasztháború kitört. 1525. máj. 15-én az összegyűlt fejedelmi csapatok tüzérsége szétszórta a parasztok szekértáborát. Több ezer felkelő halt meg, Münzert lefejez­ték. Amikor Luthernek a felkelt parasztok elleni röpirata megjelent, a harc már eldőlt. Luthert nem terheli felelősség sem a polgárháború kirobbanása, sem bukása miatt. Az események az ő állásfoglalásának helyességét igazolták. Nem voltak érettek a türingiai viszonyok sem a forradalmi eszmék megvalósítására. Nem beszélhetünk Luther tragédiájáról sem. Ha okozott is zavart a parasztháború, tragédiát semmi esetre sem. Folyik tovább Luther igehirdetői munkája, prédiká­ció-gyűjteményei mellett megjelenik Kis és Nagy kátéja, megszületik az Ágostai Hitvallás, készülődik Luther teljes német Bibliája - terjed tovább a reformáció. „Ma is reformkorszakban élünk, ezért számunkra érdekesek lehetnek a klasszi­kus reformáció korának összeütközései” - vélekedik a dráma írója. A történeti dráma ui., ha a múltat eleveníti is meg, a jelenhez szól, tanulságul szolgál a jelen problémáinak megértéséhez, megoldásához. Valóban, a reformáció kora sok tanulságot rejt magában. Konfliktusai a teológiai (reformáció, reformáció-ellenes- ség, Isten kétféle kormányzása) és társadalmi (reform, forradalom) problémák dialektikáját tátják fel. A problémák feltárása, a megoldásmódok keresése számos útmutatást, tanítást nyújt. A kór e jelentősebb problémáinak művészi ábrázolása eredményesnek tekinthető. A reformátorság konfliktusát, a harcban megmutatko­zó nagyságát nemegyszer izzó drámai jelenetekben mutatja be a dráma. A fősze­replők mellett a mellékszereplők jelentősége is kiemelendő - vázlatos rajzuk ellenére is. Á forrongó tömeg, a forradalmi dalok is fokozzák a korhű hangulatot. Magával ragad a stílus természetessége, a költői nyelv ritmusa. A színészi játék felnőtt a színmű értékeihez. Vajda Aurél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom