Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-10 / 10. szám

„ÉRDEKTELEN ÁRU” Közreadjam, ne adjam1’ Napo­kig tépelődtem e néhány soron. Ami igaz. az igaz: a téma az ut­cán hever, csak le kell érte ha­jolni. Tehát lehaljolok érte és felveszem. Amikor a kezemben volt, láttam: vékonyka, érdekte­len „áru”. Elmondjam? Napjaink­ban, amikor újra szóbeszéddé lett egyházunkban a lelkészi ma­gatartás, papi viselkedési norma, úgy gondolom, ez a kis eset ta­nulságos. Egy vidéki lelkésztársam fel­keresett hivatalomban. Amikor végeztünk a hivatalos megbeszé- lésesl, s már túl voltunk a csalá­di problémákon, hirtelen eszem­be jutott valami. Néhány nappal annakelőtte az egyik szeretetin- tézményünkben elromlott a fű­tésrendszer egyik fontos tarto­zéka. Tőlem kértek segítséget. Kint mínusz 15 fok, személyes kapcsolataim nincsenek, a szak­üzletekben hiánycikként, jegyez­ték ezt a terméket. Hirtelen át­villant rajtam valami fénysugár. — Nem volnál olyan jó és amikor hazaérsz megnéznéd ná­latok a vasboltban, hátha ott le­het kapni —• rpondtam lelkész­társamnak, s elpanaszoltam, hogy milyen segítséget kértek tő­lem. Nem ígért semmit, de biz­tos voltam benne, hogy utána­néz. Abban maradtunk, hogy te­lefonon visszaszól, ha sikerült valamit intéznie. Múltak a napok, s mi tagadás, már el is feledkeztem szeretetin- tézményünk gondjairól, amikor egyszer furcsán csengett íróasz­talomon a telefon. Vidékről ke­resnek — hallottam ki a csen­gésből. Egy távoli hang, az ország másik részéből bemutatkozik. N. N. lelkész vagyok. S elkezdi mondani, hogy tegnapelőtt ösz- szefutott azzal a lelkésszel, aki­től segítséget kértem, s mivel ő nem tudott semmit sem tenni, továbbadta kérésemet. Ezérfr hí­vott fel. — Tudod, itt helyben van egy üzem, amely ilyeneket gyárt, szí­vesen megpróbálok valamit ten­ni, csak néhány adat kellene ne­kem . . . — s mondta csak mond­ta. Alig tudtam a meglepetéstől válaszolni. — Köszönöm segítségedet — csak ennyit tudtam a végén ki­nyögni. Még aznap este otthon újra szólt a telefon. Ugyanonnét ugyanaz a lelkész hívott fel. — Rövid leszek, s elnézésed kérem, hogy otthon zavarlak — kezdte a távolból. — Minden rendben. Valakivel elküldöm ne­ked a kért alkatrészt. Mindenki nagyon segítőkész volt ... — Jó, jó — dadogtam —, de a pénz. Hiszen nem kétfillérbe kerül. — Semmi probléma, majd megelőlegezzük. Az a fontos, hogy van. Már régen csend volt a dolgo­zószobámban, a telefon is álmo­san pihent íróasztalomon. Csak bennem nem csitult mindaz, amit átéltem. Pedig nem történt más, mint két lelkész „időt, fáradsá­got” nem sajnálva fáradozott a köz ügyén. Mondhatnám, hogy ilyenek a mai evangélikus lelké­szek. Ehelyett csak annyit; ez olyan hétköznapi eset, amit már meg se lett volna szabad írni. De megírtam, mert ma keve­sebbszer használjuk azt a szép latin kifejezést, ami a lelkészi „társadalomra” olyannyira ráil- lenék. Talán újra fel kellene fe­deznünk azt a szót, hogy frater- nitás. De nemcsak fel kellene fe­deznünk, hanem élnünk is kel­lene mindazt, amit e szép szó ki­fejez. Ez pedig néha nem jelent többet, mint amit most elmond­tam. k. á. NYISS RÁM AJTÓT Ennek az írásnak már* a címe elárulja, hogyt zárta ajtókról! esik benne szó. Mert1' ha ffegyszer va­laki venné a fárácfságöt, hogy •felmérje, hogy hány zárt ajtó van csak egy városban, az erő­sen megdöbbenne. És ha a zárt ajtók mögé nézhetne, még job­ban megdöbbentheti az, ami sok­szor mögöttük van. Én ezúttal cs.ak a magam ismerős körét vet­tem számba és már az is meg­döbbentett. Persze nem olyan ajtókra gon­dolok, amelyek szabadságunk, üdülésünk alatt vannak zárva, hanem azokra, amelyekben élő ember lakik, akihez sohasem ko­pognak be, a postás is csak nyugdíj fizetésekor, akinek az ajtaján nem csenget a szomszéd, a valaha hűségesnek hitt bará­tok. Bezárt ajtók, amelyek mö­gött sokszor csak vegetál az élet, nem szólal meg a telefon, nem érkezik vendég, nem kopog be az emberré serdült gyermek. Be­zárt ajtók, amelyek mögött em­beri lény van, öreg, magányos vagy beteg, esetleg mind a há­rom egyszerre. Lezárt ajtók, fáj­dalmak. könnyek, sóhajok, szen- v-^dések elrejtől, egyformán meg­találhatók a svábhegyi lakosz­tályban és a bérházak szobáiban. Aki gyalog jár, az láthatja, mennyi a beteg, a testi-lelki sé­rült ember. Ha nyitott szemmel figyeli, meg'áthatja, hányféle baj leskelődik ránk. Hányon kellene segíteni, mennyi türelmet köve­tel a sokféle gátoltság. Hány él közöttük a zárt ajtók mögött egyedül, reménytvesztetten, bete­gen. legyen fiatal vagy öreg. Sor­sunkat magunkban hordjuk. Semmit nem lehet előre tudni. Csak kérni lehet Istent alázat­tal. nagy hittel, hogy legyen ve­lünk a ritkán nyíló ajtók mögött is. adjon erőt a nehézségek el­visel ésére. A napokban 'bezörgettem egy ilyen zárt ajtón. Nagysokára nyí­lott. Hajlott hátú öreg állt az ajtóban. Amikor meglátott, sze­mében kigyúlt az öröm fénye. —* Gyere be, drága, gyere be, kedves .— mondta izgatottan a karomat fogva. — Milyen boldog vagyok. Most egyszerre el is fe­leltettem a bajomat. Hetek óta nem jött ide serrki. A gyere­keim kü1 földön vannak, a bará­taim vagy elmentek, vagy bete­gek. Amikor nyugdíjba mentem, az első időben mégcsak jöttek hozzám, aztán elfelejtettek, meg én sem tudtam már úgy menni, mint régen. Szívből kívánom, sohse tudd meg, hogy milyen ez. Beszélt, mesélt. Sok, magányos óra szorongásairól, hogy mi lesz ezután még, hogy tud majd a nehézségekkel megbirkózni. Az­tán lassan elfáradt, kimerítette az izgalom. Nem akartam tovább fárasztani, indultam. — Nagyon kérlek, nyiss rám néha ajtót! — mondta, amikor kikísért. Aztán becsukódott az ajtó, amely összeköt és elválaszt a világtól. Igyekeztem hazafelé, vendéget vártam magam is. Egy drága ba­rátom ígérkezett hozzám, sok éve nem láttam már. Pontosan érke­zett, ahogy ígérte. Kezében egy csodálatosan szép tavaszi csokor. Egymás szájából vettük ki a szót.-r- Miért nem jelentkeztél éve­kig? — kérdeztem —, mennyi szép qrától fosztottuk meg egy­mást. — Beteg voltam. — Sohasem említetted. — De gondoltam rád. Bizonyí­ték ez a terítő, amelyet évekig hímezgettem neked. És az ölem­be tett egy csomagot. Felbontot­tam. Sötétkék alapon fehér vi­rágok nevettek rám. Annyi volt belőlük, hogy az alapanyag alig látszott. — Ennyi virág! — csodálkoz­tam el. — Azt szeretném, ha mindig virágok közt járnál! Elszorult a torkom. Néztem a sok. fehér virágot. — Hogy amerre jársz, utadban mindig virágok legyenek, hogy mindig örülhess az életnek! — fűzte hozzá. Szótlanul megöleltük egymást. Odakünn alkonyodott. A szobá­ban világított a sok-sok fehér virág. — Ide figyelj — mondtam. — Mi lenne, ha. egy akkora térítőt csinálnék, amelyen elférne az egész világ és mindenki hímez­ne rajta virágot: szív-pirosat, re­mény-zöldet, liliom-fehéret. Az­tán bekopognánk az öregekhez, a. betegekhez, a magányosokhoz és kezünket nyújtva elvezetnénk őket a sok virág közé, hogy együtt örülhessünk az életnek. Gyarmathy Irén istentiszteleti rend Budapesten, 1985. március 10-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. szeretetvendégség (Trajtler Gá­bor). Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György T«t. 7. de. fél 9. Muntag An­dorne. Üllői út 24. de. fél 11. Tamá- sy Tamás (teol.). Karácsony Sándor u. .11—31. de. 9. (úrv.) Povazsanyecz Gyöngyi (teol.. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Sándor Frigyes (teol.). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10.. du. 4. szere­tetvendégség (Kneffel Pál). Vajda Pé­ter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Selmeczl János, ,du. 4. szere­tetvendégség. Kerepesi út 69. de. 8. Selmeczi János. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Selmeczi János. Kassák I-ajos u. 22. de. 11. Bachorecz " Katalin .(szuppl.). váci út 129. de. negyed 10. Bachorecz Katalin (szuppl.). Frange- pán u. 43. de. 8. Bachorecz Katalin (szuppl.). Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Naiv Erzsébet Soroksár-Ü.itelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. du. fél 7. Bonnyal' Sándor. Kispest Wekerle-te- lep de. 8. Bonnyai Sándor Pesújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalo­ta Kistemplom de. 10. Bolla Arnád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sasha­lom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. 9. Szalay Tamás. Kistaresa de. 9. Solymár Péter. Rá­koshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rá­koscsaba de. 9. Kósa László. Rákos­liget de. 11. Kósa László. Rákoske­resztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Nagy Gyula, du. 6. Ma- docsai Miklós. Toroczkó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda 'de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Modori u. de. fél 10. Pesthideekút de. fél 11. Kőszeghy Tamás. Buda­keszi de. 8. Kőszeghy Tamás. Kelen­föld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. 11- (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Bencze Imre. Németvölgvi út 138. de 9. Missura Tibor. Kelenvölgv de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. Rözse István. Budaörs du. 3. (úrv.) Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István, csillaehegv de. fél 10. Benkő Béla. Cseoel de. fél 11. ,— Bi>jt 3. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje Ef 5, 1 9: az igehirdetés alapigéje: Jn 1,29—30. (31—34) A DEÁK TERI GYÜLEKEZETEI az egyházfi-házfeliigvelöi állás ez augusztus 31-én megüresedik Felt telre keresünk férfit vagy nőt (h zaspárt) a szolgálat ellátására. L kast biztosítunk ideiglenes belelem vei. Javadalmazás megegyezés sz nnt. Lelkészi ajánlás szükséges. 173 413 BP‘ V” Deák tér 4‘ Telef° „Jézus pedig így felelt: »Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Is­ten országára.«” Lk 9,62. VASÁRNAP — „Mert ahogyan a villám az ég aljától az ég al­jáig egyszerre villan fel és fény­lik, úgy jön el az Emberfia is azon a napon.” Lk 17,24 (Ézs 66,18 — Lk 9,5.7—62 — Zsolt 10). Jézus Krisztus visszajövetele lát­ható lesz, mint a felvillanó vil­lám fénye. Kétségek és kételyek megszűnnek. De addig a hit dön­tése ránk nehezedik. Ma is elbi­zonytalanodhatunk: ne pártol­junk-e máshová? Aki azonban visszafelé néz, „nem alkalmas az Isten országára”. HÉTFŐ — „Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Ur, a mi Istenünk.” ApCsel 2,39 (1 Sám 12,22 — 1 Pt 1,13—21 — Lk 19,28—40). Jézus Krisztus nevében keresztelkedve megkap­juk az ígéretet: bűneink bocsá­natát és a Szentlélek ajándékát: megtisztulást, újjászületést, meg- elevenedést (Ez 37. Jóéi 3. Zak 12,1°), mindezek gyümölcseit, erőt (Jn 14,12). Őbenne minket is hívott magához az ÜR. KEDD — „Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a ke­gyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott. Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett.” 2 Kor 8,1.2 (1 Krón 29,14 — Mk 9,38—41 — Lk 19.41—48). Pál arról ír, hogy a sok szenvedés kemény próbaté­teléből, súlyos szegénységből túl­áradó öröm és bőkezűség lett Is­ten kegyelme által. — Általa így változhatnak át szenvedéseink, megpróbáltatásaink, nyomasztó­vá váló szegénységünk. SZERDA — AZ Ür pedig nap­ról napra növelte a gyülekezetét az üdvözülőkkel.” ApCsel 2.47 (Éz 34.11 _ Mk 14,43—52 — Lk 20, 1—8). Növekednek, fogynak gyü­lekezeteink?! Nyomasztó kérdés és micsoda biztatás: az Űr nö­veli, vezeti oda az embereket. Nem elveszőket, elkár hozókat, hanem üdvözülőket: akiknek ségük van az ő szabadítására, megmentő hatalmára. És csak, ha ilyen a gyülekezet, akkor ké­pes a bel- és külmisszió szolgá­latára, válik eleven s élő közös­séggé. CSÜTÖRTÖK J- Jézus össze­hívta a tizenkettőt. „Aztán el­küldte őket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsanak.” Lk 9, 1.2 (Ézs 57,18 — Jer 20, 7—13 — Lk 20,9—19). Erőt és hatalmat adott tanítványainak, hogy hirdessék Istei) országát és gyógyítsanak. Tőle kapunk mi is erőt és hatalmat, hogy hirdet­hessük Isten megmentő szerete- tét Jézus Krisztusban és gyako­roljuk a segítő szeretetet. ö ma­ga készít fel a küldetésre ben­nünket Szentlelke által. PÉNTEK — „Szüntelen hálá­val tartozunk az Istennek érte­tek. hiszen hitetek nőttön nő.” 2 Thessz 1,3 (Zsolt 11,1 — Mk 8,10—21 — Lk 20,20—26). Lát­juk-e Pállal együtt, hogy meny­nyire hálaadással tartozunk Is­tennek a hitben való növekedé­sért, a keresztény hit terjedé séért, ahogy ez az egyes ember életében és a gyülekezetek égé szében tapasztalható. Hitben van menetelünk a kegyelem királyi székéhez, hitben menekülhetünk mindenkor és mindenben az Űr­hoz Jézus Krisztus nevében. SZOMBAT — „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes sze­retet kiűzi a félelmet.” 1 Jn 4,18 (1 Móz 3,8 — 2 Tim 4,1— 5 — Lk 20.27—40). A bűnesetkor az em­ber elbújt Isten elől, mert átká tói, haragjától félt. Az emberi ség előtt ott áll az örök kárho­zat lehetősége. A félelem bün­tetés, amit csak az a teljes sze­retet űzhet ki, amit Isten Jézus Krisztusban ajándékozott a bű­nös embernek ingyen való ke­gyelméből. Reménységünk lehet az utolsó ítélettel és az örök élettel kapcsolatban. Ez a teljes szeretet az emberek közötti fé­lelmeket is kiűzi. Rőzse István iá?*** küldök. Juhász ' István öcsá 2364. Postafiók 26. HALÁLOZÁS — Takács Jánosné sz. Szeli Emma 85 éves korában el­hunyt. Temetése Meszlenben volt február 15-én, a gyülekezet nagy részvété mellett. Férje hosszú időn at a Meszlen—Aesádi t.ársgyülekezet gondnoka volt. Koporsója felett Já­nos 14,1—6. alapján hirdette az igét a gyülekezet lelkésze. HALÁLOZÁS — Várfői Jánosné, szül. Fritz Marcit 53 éves korában váratlanul elhunyt. Várfői János ta­tabányai presbiter, kiterjedt család­ja és ismerősei sokasága gyászolja. Temetése nagy részvét -mellett feb- ruár 6-án volt. A vigasztalás evan­géliumát Lábossá Lajos esperes-lel­kész hirdette: „Uram, Te mindent, tudsz . . .” HALÁLOZÁS. — özv. Kovács Gvörgyné Szalóki Lenke, a kővágó- örsi. majd a révfülöpi gyülekezet buzgó tagja 81 éves korában hosszú szenvedés után elhunyt. Január 2-án kísérték utolsó útjára nacy részvét mellett a révfülöpi temetőben Fites Gyula lelkész szolgálatával. ..Boldo­gok a halottak, akik az Urban hal­nak meg . . .” (Jel 14.13) Felhívás A Tótkomlóst Evangélikus Egyházközség felhívja mindazok fi­gyelmét, akiknek hozzátartozói a Tótkomlóst Evangélius Űj és Ö temetőben nyugszanak, hogy a 10/1970 ÉVM-EüM számú együttes rendelet alapján az egyszer megváltott sírhelyhasználati díj 25 év. Akinek hozzátartozója tehát 1960 előtt váltott sírhelyet, azt 1985. június "50-ig újra kell váltani. Felhívja továbbá azoknak figyelmét, akinek hozzátartozói az Űj temető A, B, C, D. E, F parcellájában, az O temető I, II, III, IV, V, VI, VII parcellájában nyugszanak, hogy ezeket a temetőrészeket megszünteti. A közlemény megjelenésétől számított 6 hónapon be­lül nyilatkozzanak az illetékes hozzátartozók, hogy a kiürítendő parcellákról a meglevő létesítményeket, síremlékeket elszállítják-e. 1985. július 30. után temetőtulajdonos Egyházközség az érvény­ben levő rendelkezéseknek megfelelően jár el. A temetőkkel kapcsolatos mindennemű felvilágosítás a Gondnoki Hivatal 5940 Tótkomlós, Hősök tere 1. sz. ad. evangélikus Elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György: Felelős kiadó: Lehel László Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest VITT.. Puskin u. 12 Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 280.— Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 85.2315/90-10 Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató MEGJELENT a Sajtóosztály képekkel illusztrált új kiadványa: TANULMÁNYOK A LUTHERI REFORMÁCIÓ TÖRTÉNETÉBŐL 7 egyházi és 14 világi szerző műve Szerkesztette: Dr. Fabiny Tibor teológiai tanár A kötetben Luther születésének 500. évfordulója alkalmából a magyar egyházi és világi értelmiség kulturális örökségének összetartozása tükröződik. Témái: Teológia és kegyesség — Luther és a reformátorok — A reformáció áttörése — Reformáció és művelődés Kapható: az Evangélikus Sajtóosztályon és a Protestáns Könyvesboltban Ára: 295,— Ft * i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom