Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-10 / 10. szám

\ Evangélikus Élet 0. ÉVFOLYAM 0. SZÁM 1985. PRÓBASZÁM. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP A TARTALOMBÓL Lapunk új köntösben A tanúkat idézzük Velük vagy nélkülük Bach-évforduló - sorozatunk 1. része Köszöntjük az olvasót! FOTO: XXXXX YYYYY Árulás következménye volt-e a szatmári béke, amely elgáncsolta a magyar lehetőségek kibontakozását, vagy a történelmi kényszerűség szülötte? Hogy a kérdésre válaszolhassunk, tekintsük át a Rákóczi- szabadságharc külső történetét. Rákóczi kezdettől fogva világosan látta, hogy a másfél évszázados török uralom és a törökkel folytatott háborúk során meggyöngült, elpusztult Magyaroszág ereje önmagában nem elegendő a Habsbur­goktól való elszakadás kivívására. Ezért első perctől kezdve arra törekedett, hogy politikai sőt katonai segítséget szerezzen az ország­nak. A katonai támadás időpontja 1703-ban kitűnően volt megválasztva: a spanyol örökségért vívott harc európai háborúba torkollt, mely igénybe vette a Habsburgok teljes katonai erejét. Magyarországról az olaszországi és Rajna-menti hadszínterekre vezényelték a katonaság nagyobb részét-ezért is járhatott 1703 nyarán a kuruc támadás olyan gyors sikerrel. A spanyol örökösödési háború diplomáciai téren is kedvező helyzetet teremtett a szabadságharc számára. Európa nyu­gati része két táborra szakadt: egyik oldalon állt Franciaország, az akkori Európa leghatalmasabb állama, igaz, csaknem egyedül, csu­pán a bajor választó, Portugália, a savoyai herceg és a klni érsek szövetségében. A másik oldalon a Habsburgok, akkor Ausztria és a német birodalom urai, továbbá szövetségesként a francia hegemóniá­tól rettegő tengeri hatalmak, Hollandia és Anglia. Az erők ilyen cso­portosulása szinte magától kínálta egy francia-magyar együttműkö­dés lehetőségét. Rákóczi már első terveiben a franciákkal való politikai és katonai együttműködésre épített. Ahogy két évtizeddel az események után készült Emlékirataiban irta: „Ez a remény volt egyetlen alapja annak, hogy belefogtam a háborúba, amelynek nehézségeit nagyon is előre láttam." XIV. Lajos francia király azonban kezdetben minden együtt­működés elől elzárkózott, s csak az első sikeres harcok hírére fordult Rákóczihoz, havi tízezer tallér támogatást és tüzér meg utász tisztek küldését helyezve kilátásba. A felajánlott pénzügyi segítség inkább csak jelképes volt, mintegy 2000 katona zsoldját fedezte. Annál na­gyobb reményekkel kecsegtetett viszont a katonai együttműködés. 1703-ban a francia hadak mindenütt fölényben voltak. A központosított francia hadsereg sorozatos győzelmeket aratott. Ausztria a pénzügyi csőd szélén állt. Árulás következménye volt-e a szatmári béke, amely elgáncsolta a magyar lehetőségek kibontakozását, vagy a történelmi kényszerűség szülötte? Hogy a kérdésre válaszolhassunk, tekintsük át a Rákóczi- Szabadságharc külső történetét. Rákóczi kezdettől fogva világosan látta, hogy a másfél évszázados török uralom és a törökkel folytatott háborúk során meggyöngült, elpusztult Magyaroszág ereje önmagában nem elegendő a Habsbur­goktól való elszakadás kivívására. Ezért első perctől kezdve arra törekedett, hogy politikai sőt katonai segítséget szerezzen az ország­nak. A katonai támadás időpontja 1703-ban kitűnően volt megválasztva: a spanyol örökségért vívott., harc európai háborúba torkollt, mely igénybe vette a Habsburgok teljes katonai erejét. Magyarországról az olaszországi és Rajna-menti hadszínterekre vezényelték a katonaság nagyobb részét-ezért is járhatott 1703 nyarán a kuruc támadás olyan gyors sikerrel. A spanyol örökösödési háború diplomáciai téren is kedvező helyzetet teremtett a szabadságharc számára. Európa nyu­gati része két táborra szakadt: egyik oldalon állt Franciaország, az akkori Európa leghatalmasabb állama, igaz, csaknem egyedül. Aláírás ' LAPUNK ÚJ KÖNTÖSBEN HELYSZÍNI RIPORTUNK A FÉNYSZEDÖ ÜZEMBŐL ÉS A KECSKEMÉTI PETŐFI NYOMDÁBÓL Egyházi lapunk történetében rij szakaszt nyitunk. Ennek az új ______ sz akasznak legfontosabb állomáshelyén Budapesten a Nyomdaipari Fényszedő Üzemben (Váci utca 78-80.) vagyunk, ahol beszélgető partnereink Baráth János üzemvezető, és Kelemen Eörs, kereskedelmi vezető. *- Hallhatnánk a Fényszedő Üzem­ről egypár mondatot: hogy jött létre, . hogy szerveződött, milyen munkafe­ladatokat lát el és hogy kapcsolódik a nyomtatáshoz? Baráth János: A Nyomdaipari Fényszedő Üzem ezelőtt 10 évvel jött létre, hét nyomdavállalat gaz­dasági társulásában. Egyesítettük az anyagi és szellemi erőket ahhoz, hogy egy 500 éve fennálló ólomsze­dő technikát, technológiát, amivel minden nyomtatvány addig Ma­gyarországon készült, a legkorsze­rűbb eljárással helyettesítsük.- Ha az ember itt körül néz, csak televíziós képernyőket lát. Hogy készülhet egy hetilap képer­nyőn? Baráth János: Ez a képernyő egy számítógépnek a kijelző része. Ez a számítógépes szövegfeldolgozás az, ami csatlakozik az új nyomdai eljá­ráshoz, a fényszedéshez. Végtermé­künk egy olyan film, amit a nyom­dákhoz szállítunk, és amiről a nyomda a nyomtatványt, a könyvet, az újságot, a folyóiratot elkészíti. Azt lehet mondani, hogy itt ez a lap egy olyan szedőüzembe került, ami­nek nemcsak Magyarországról, ha­nem Nyugat-Európából is látogatói és rendelői vannak.- A Fényszedő Üzem történeté­ben megszokott vállalkozás, hogy hetilapot készítenek? Kelemen Eörs: Az első tervek­ben egy könyvszedésre kialakított üzemnek indultunk. A legutóbbi technikai fejlődés folyamán, a má­sodik beruházási lépcsőben olyan berendezéseket sikerült vásárol­nunk, amely lehetővé teszi lapok­nak, folyóiratoknak és egyéb, gyors átfutású munkáknak az elkészítését is. Hetilap előállítására nem mer­tünk eddig vállalkozni. Ez egy rend­kívüli feladat számunkra, amit az üzem normál termelési életébe sze­retnénk bekapcsolni. Az első szer­kesztői megbeszélések során úgy ítéltük meg, hogy közös akarattal és közös igyekezettel ezt a rendsze­res megjelenést biztosítani tudjuk. -Az eddigi tárgyalások, megbe­szélések nyomán úgy vettük észre, hogy kölcsönösen partnerok tu­dunk lenni. A legnagyobb jóindu­latot tapasztaltuk, hogy segítsék lapunkat... Baráth János: így van. Abban is szeretnénk segítséget nyújtani a szerkesztőségnek, hogy egy teljesen új munkamódszert kialakítva, már a szerkesztőségekben is egy bizo­nyos technikai fölszereltséget meg­teremtve, egy ténylegesen újszerű, információ robbanás korszakának megfelelő stílusban készülhessen a lap. Kelemen Eörs: Az első próbál­kozások után az az észrevételem - és ezt talán az olvasók is tapasz­talják -, hogy a lap olvashatósági foka jelentős mértékben nőni fog, az újságban a képeknek az arányát növelni lehet, a képek minősége is jóval magasabb szintű lesz, mint a korábbiakban. Tehát egy áttekint­hető szerkezetet lehet biztosítani a lapnak. Árulás következménye volt-e a szatmári béke, amely elgáncsolta a magyar lehetőségek kibontakozá­sát, vagy a történelmi kényszerűség szülötte? Hogy a kérdésre válaszol­hassunk, tekintsük át a Rákóczi- szabadságharc külső történetét. Rákóczi kezdettől fogva világosan látta, hogy a másfél évszázados tö­rök uralom és a törökkel folytatott háborúk során meggyöngült, el­pusztult Magyaroszág ereje önma­gában nem elegendő a Habsburgok­tól való elszakadás kivívására. Ezért első perctől kezdve arra töre­kedett, hogy politikai sőt katonai segítséget szerezzen az országnak. A katonai támadás időpontja 1703-ban kitünően volt megválaszt­va: a spanyol örökségért vívott harc európai • háborúba torkollt, mely igénybe vette a Habsburgok teljes katonai erejét. Magyarországról az olaszországi és Rajna-menti had­színterekre vezényelték a katona­ság nagyobb részét - ezért is járha­tott 1703 nyarán a kuruc támadás olyan gyors sikerrel. A spanyol örö­kösödési háború diplomáciai téren is kedvező helyzetet teremtett a sza­badságharc számára. Európa nyu­gati része két táborra szakadt: egyik oldalon állt Franciaország, az akkori Európa leghatalmasabb ál­lama, igaz, csaknem egyedül, csu­pán a bajor választó, Portugália, a savoyai herceg és a klni érsek szö­vetségében. A másik oldalon a Habsburgok, akkor Ausztria és a német birodalom urai, továbbá sző-' vetségesként a francia hegemóniá­tól rettegő tengeri hatalmak, Hol­landia és Anglia. Az erők ilyen cso­portosulása szinte magától kínálta egy francia-magyar együttműködés lehetőségét. Rákóczi már első terveiben a franciákkal való politikai és kato­nai együttműködésre épített. Ahogy két évtizeddel az események után készült Emlékirataiban írta. Lehel László \ I ( J BÖJTI SZÓTÁR ) Bűnbocsánat Ezekben a hetekben a szokásos­nál is elevenebb gyülekezeteink élete. Böjti áhítatok, bűnbánati is­tentiszteletek sora késztet önvizs­gálatra. Nincs istentiszteleti alka­lom, ahol ne hangozna el pászto­rok és pásztoroltak ajkán az Úrtól tanult imádság, melynek egyik ké­rése így szól: „és bocsásd meg a mi vétkeinket miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Bűnbocsánatról beszélni és taní­tani bűntudat és bűnbánat nélkül nem lehet. Hadd idézzem a Szentí­rás apostolait. Pál apostol mondja a Római levélben: „Nincsen igaz ember egy sem, nin­csen, aki érti, nincsen, aki keresi az Istent. Mind elhajlottak... és nin­csen, aki jót tesz, egyetlenegy sincs.” János apostol pedig így tanít: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.” Mi tagadás, sok ember előtt - a keresztyéneket is beleértve - egé­szen elhomályosodott, hogy az em­beri élet legmélységesebb problé­mája éppen a bűn veszedelme. Nyílt titok, hogy sokan azért marasztal­ják el az egyház igehirdetéseit és tartják magukat távol a templom­tól, mert azok rámutatnak a mai ember modem életének „hagyomá­nyos” és rafFmált bűneire. Van még egy másik oka is annak, hogy sokakból hiányzik a bűntu­dat és az életújulás vágya. Nemi­gen szoktuk bevallani azt, amit Pál apostol így mondott: „A bűnösök közt első vagyok én.” Azt elismer­jük, hogy hibáztunk, hogy vannak tévedéseink, hogy életünknek van­nak gyenge pontjai, de hogy bűnös vagyok én - ez túl riasztó, túl ke­mény, ne kertelgessünk: nem lehet igaz. Isten színe előtt, a szentírási igék tükrében válik egyértelműen nyilvánvalóvá az, hogy eltévesztet­tük utunkat és annak célját. Nemcsak Isten lett távolivá, de szeretteink, sorstársaink, ember­társaink is. Tevőleges bűnök és mulasztásbeli bűnök egyformán terhelik lelknsmeretünket mind vertikális mind horizontális vonat­kozásban. Az Isten iránti szeretetlenség és engedetlenség önmagunk szerete­tét eredményezi, s vele együtt irigy­séget, haszonlesést, vágyaink ma­radéktalan kielégítésének minden áron való véghezvitelét. Nézzünk szét e ponton egy pillanatra: felbo­rult házasságok, testvéri perleke­dések, már-már konzerválódott haragok, munkahelyi intrikák, gyanakvás, előítélet, keménység, bosszú. A sor korántsejn teljes, ki­ki folytathatja azzal amire éppen e sorok olvasásakor döbbent rá, vagy aniit titkol, de még titokban is fáj. Vétkes adósságunk tehát szi­vünk hitetlensége és egyes bűneink egyre növekvő és jóvátehetetlen tartozása Isten ránk vonatkozó igényével szemben. A bűn terhe alatt roskadozó és a jóvátehetetlen adósság gondolatá­tól gyötört szív a Szentlélek hitet teremtő és bizalmat ébresztő mun­kája folytán eljut arra a felismerés­re, hogy csak Istentől kaphat segít­séget. „Csak Istenben nyugszik meg lelkem, tőle van az én szaba­dulásom.” (Zsolt. 62,2.) Attól az Istentől jön a szabadítás, aki Fiát értünk halálra adta, s Őrajta telje­sedett be bűneink büntetése. A golgotái kereszt a jele annak, hogy biztosak lehetünk Isten irgal­mában: bűneink eltöröltettek, adósságunkat Jézus Krisztus kifi­zette, megváltott „...nem arany­nyal, nem ezüsttel, hanem az ő drága szent vérével”, új életben jár­hatunk immár. „Különb utat is mutatok nektek" — kezdi Pál apostol e mondattal a szeretetről szóló páratlanul szép vallomását.. Aki az Isten bűnbo­csátó szeretetét elfogadja, az csak ezen a különb úton járhat. Bocsá­natkérésre és bocsánatadásra min­dig kész szívvel. A szeretet ugyanis képes győzni minden konokság és keménység felett. A szeretet tud nagylelkű és megértő lenni. A bűn­bocsánatból születő szeretet nem ismer akadályt, lehetetlent, csak egyet: tenni a jót fenntartás nélkül. Az evangéliumok példázatai és a jézusi csodákról szóló híradások jó része örvendezéssel zárul. A bűn­bocsánatot, egészséget, kegyelmet és életet nyert ejnberek örvendezé­sével. Böjti áhítatainknak akkor lesz igazán sok jó gyümölcse, ha egyházunk népe a bocsánatot és új életet nyertek örömével énekel és szolgál. Szalay Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom