Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-08 / 36. szám

Evangélikus Elet i98f szepteml *-RÖL RÁ „A király így felel majd nekik: Bizony, mondom nektek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is z legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” Mt 25,40 VASÁRNAP; .- „Elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogá- nyoknak a hitre.” ApCsel 14,27 (Zsolt 86,9 - Lk k 5-37 - Zsolt 119,9-16). Belépés csak ... klubta­gé iák, - felnőtteknek, - gyermekeknek... - de nem so* lom tovább. Az üdvösség kapuja azonban min­denkinek nyitva áll. Ez a megdöbbentő élménye Pál apostolnak. Isten mindenkinek kaput nyitott. Lépj be! Amit Isten kinyitott ne próbáld bezárni! „Jer, tárj nk ajtót még ma mind!” (Evangélikus Énekes- könyv 139. 1. vers.) HÉTFŐ. - „Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hoz? ám hasonló!” Ézs 46,9 (Kol 1,5 - 2Sám 9,1-11 - 4 lóz 12,1-16). Amiben bízol az az Istened; és most emlékezz: házastársadra, gyermekedre, bará­todra, pénzedre, szépségedre, bölcsességedre! Meny­nyire bíztál bennük, pedig „nincs más Isten, csak Jézus Krisztus.” Nála van biztonság, békesség. „Jé­zus én,bizodalmam, örök életre vezérem... (Evangé­likus Énekeskönyv 369.1. verse) KEDD.: - „A börtönőr örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.” ApCsel 16,34 (5Móz 24,17-22 - 4Móz 13,1-3. 17-33 - Jóéi 2,23). Örvendj! Nagy család vesz körül. Az Útmutatót olvasók nagy tábora, itt ebben az országban és szer­te a világban. Fiatalok és öregek, nagy műveltségű és tanulatlan emberek, lelkészek és laikusok mind, mind keresik ma ezeknek az igéknek az értelmét. Vedd észre! A keresztyénség nagy családjába tarto­zol! „Krisztus népe Isten nagy csodája.” (Evangéli­kus Énekeskönyv 269. 1. verse) SZERDA. - „A régebbiek már beteljesedtek, most újakat mondok. Még mielőtt kibontakoznak, tuda­tom veletek.” Ézs 42,9 (Lk 18,31.34. - 2Móz 22,20-26 - 4Móz 14,1—25). Újat kezdett az Isten Jézus, Krisztussal. Újat kezdett az Isten a mai nap­pal. Újat akar Veled kezdeni. Ezért ébresztett fel ma reggel. Ezért énekeljük: „Elmúlt a régi, Kezdhetem az újat.” Kezdd hát! (Evangélikus Énekeskönyv 431. 4. vers) CSOTŐRTöK. - „Jézus pedig ezt mondta a farizeu- . soknak: Ti igazaknak tartjátok magatokat az em­berek előtt, de az Isten ismeri a szíveteket.” Lk 16,15 (Jer 1l,9-\ 0 - Mk 3,31-35 - 4Móz 14,26-45). Korunkban mind gyakoribbak a szívpanaszok. Korunk bűne! Istennek panasza van a szívedre, mert már nincs benne hely senki számára, mert már régen csak magaddal törődsz, mert irigység van benne, mert a szorgalmas munka mögött kap­zsiság van. Isten belelát a szívedbe! „Tisztítsd meg szíved Jeruzsálem népe!” (Evangélikus Énekes­könyv 460.) PÉNTEK. - „Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.” Ezs 26,12 (Fii 4,9 Mt 6,1-4 - 4Móz l7,16-26). Háború­val terhes nyugtalan kor! Ézsaiás korára gondolok. S ebben a háborúval terhes, nyugtalan korbaji Isten­nél emberek nyugalmat, békességet találtak. Jézus­nál mindenütt, minden korban van békesség. „Adj békét a mi időnkben, Úristen téged kérünk.” (Evan­gélikus Énekeskönyv 291.) SZOMBAT.! - „Most is kárnak ítélek mindent Krisz­tus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagysá­gáért.” Fii 3,8 (Ézs 25,9 - Jer 22,13-19 - 4Móz 20,1-13). Mindent! Eredményeket, kitüntetéseket, sikereket Pál kárnak ítél. Nem túlzás ez? Mennyit fáradtunk, küzdöttünk, míg elértünk valamit; ez csak „kár” lenne? Isten előtt csak Jézus érdeméért fogsz megállni! Ez nem túlzás, ez a kegyelem. p,Te vagy reményem sziklaszála...” (Evangélikus Éne­keskönyv 66.) Kertész Géza LEVEL ZALAISTVANDRA Kedves Két asszony ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1985. szeptember B-in Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andomé. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza, Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Ker­tész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Pé­ter u. 33. de. fél 12. Zugló de. .11. (tan­évnyitó istentisztelet, úrv.) Szabó La­jos, Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Zoltai Gyu­la. Váci út 129. de. negyed 10. Bacho- recz Katalin. Frangepán u. 43. de. 8. Bachorecz Katalin. Újpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán, du. 4. (szeretet- vendégség) Kiss János. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Bolla Árpád. Rákosz- szentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákoscsaba de. 9. (úrv.) Kosa László. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szebik Im­re, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tar- tsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Ben- cze Imre, du. 6. (ifjúsági) Missura Ti­bor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. Rőzse István. Budaörs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél S. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Bözsi néni! Csak néhány nappal ezelőtt - szabadságomról hazatérve - tudtam meg a szomorú hírt: Móri néni elment. Bözsi néni múltkori levele alapján saj­nos már én is felkészülten vártam ezt a hirt, bár ismerve Mári néni szívósságát, erejét, reméltem, hogy újból felépül. So­kat gondoltunk rá távoli utunkon, emle­gettük, imádkoztunk érte. Am az Isten úgy döntött, hogy magához hívja hűsé- g&SSSOtgáját. ReméttyxéjfeVö VWrWt »313 van most - a legjobb helyen. Nagyon jó! tudja Bözsi néni mennyire szerettem édesanyját. Csodáltam és tisz­teltem - sok mindenért. Emberségéért, szeretetéért, hitéért, hűségéért, humorá­ért, s lehetne még sorolni. Az egyik leg­nagyszerűbb ember volt, akit ismertem. Hála legyen az Istennek érte, mindenért, amivel megajándékozta őt és rajta ke­resztül minket. Hála az Istennek hosszú életéért - 92 év -, mely istenfélő, máso­kért élő, gazdagító élét volt. Sokat tanultam tőle, gyakran jutott eszembe prédikációk készülése közben. Egyik felejthetetlen élményemet sze­retném leírni vele kapcsolatban. Néhány éve mentő vitte kórházba egy este. Né­hány óra múlva már ott álltam az ágya mellett. Olyan rosszul volt, hogy azt hit­tem, nem éri meg a reggelt. Infúziózták, tele volt csövekkel orra, szája. Mozdu­latlan Azt hittem, meg sem ismer. De megismert, s az első, amit mondott, ez volt: Jó az Isten. Azt hittem, rosszul hallok. De nem. Elmondta másodszor, harmadszor, vagy tízszer: Jó az Isten. De ezt mondta akkor is, amikor öt hétig minden otthoni munka rászakadt, főzés, mosás, állatok etetése, kert művelése - közel kilencven évesen. Szava járása volt örömben, bánatban, egészségben, beteg­ségben, a legnehezebb időkben is, s még a halálos ágyán is: jó az Isten! Ezzel fejezem be én is, tudjuk most mi is mondani: Jó az Isten! Hála légyen Néki! Szeretettel köszönti és így emlékezik Forintos Mári nénire: Roszik Gábor Gödöllő, 1985. aug. 1. Az egyikkel ott találkoztam a képernyőn. Fiatal volt, csinos, jól­táplált. Mindezt azért tudom ilyen pontosan, mert legelöl állt a tv- riporter által megkérdezett dolgo­zók sorában.- Van-e valami problémájuk? - hangzott a kérdés. Az asszonyok elmondták, hogy bizony kevés idejük marad az ott­honra, a családra, de legtöbb he- | Wen a tériek segítenek. Az egyenio- gfisiÜs líiál e^lnlo fejelosségvál lalás, egyforma kötelezettség kő vetkezett be az otthoni munkavál­lalásban is. Még kévés az óvoda és a bölcsőde, sokat kell a gyerme­kekkel foglalkozni, pedig tanulni szeretnének, hogy el ne maradja­nak a gyermekeiktől. Az én fiatalasszonyom is meg­szólalt: Neki két gyermeke van. Nem, nem kell korán kelnie, a mama mindent elkészít, ő gondozza a há­zat, takarít, megfőz, bevásárol, ő van egész estig a gyermekekkel, csak az a baj, hogy imádkozni ta- nítgatja a gyerekeket. Foltoznivalóm fölé hajolva hall­gattam a panaszokat, de amikor ez a fiatalasszonyka beszélt, felemel­tem a fejem, hogy megnézzem azt, akinek csak egyetlen problémája van: hogy az édesanyja imádkozni tanítja a gyermekeit. Egy pillanat, és a képernyő már másokat mutat, de én még most is látom azt a fiatalasszonyt, aki min­dent meg akar adni két gyermeké­nek, éppen csak azt sajnálja tőlük, amire az életben a legjobban szük­ségük lehet. .. .A másik asszonnyal ott talál koztam a kelenföldi gyülekezel szeretetvendégségén. Velem szem­ben ült az asztal másik oldalán. Nem ismertem, nem tüdőim róla semmit. Hófehér haja volt, sápadt arca, nagymaffiakorú. Két kis unokájával ült az asztalnál, az ejgyik a jobbján, a másik a balján. Énekeltek. Együtt, egy könyvből. Aztán imádkoztak. Úgy, hogy a nagymama lehajtotta a fejét, imára kulcsolta a kezét. A két gyermek is összetetté a kezét és nézte ezt a leHajtoil fejű, íeEer Hajú, HeHunyt szemű nagymamát. Nem tudtam róluk levenni a szememet. Az járt az eszembe, hogy mi lett volna sok vihart látott életemből, ha anyám nem tanított volna meg imádkozni. Visszaemlékeztem, hogy nagy világégések után, ami­kor mindent elvesztettem, milyen boldog voltam, hogy az imádság lehetősége velem maradt. Erőt adott az újrakezdéshez, az újraépí­téshez. .. ki tudja hányszor. Hány­szor szólították el váratlan hirte­lenséggel mellőlem azokat, akiket mindenkinél jobban szerettem, hányszor álltam nagy döntések előtt, hányszor nem tudtam, merre induljak, hányszor álltam tanács­talanul az él?t nagy miértjei előtt. Kihez fordulhattam volna, ki ér­tett volna meg jobban, mint O, akivel az imádság alázatában min­dig beszélni, találkozni lehet. Nem akarok sem erkölcsi intel­meket adni, sem tanácsokat. De azt hiszem, minden korszerűsé­günk mellett nagyon meg kell be­csülnünk azokat az anyákat, nagy­anyákat, akik a sok-sok helyet­tünk elvégzett munka mellett még imádkozni is megtanítják gyerme­keinket. Gyarmathy Irén Szentháromság után 14. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 17,11-19; az igehirdetés alapigéje: Rm 8, 6-11. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. Szeptember 15- én, vasárnap reggel 7.05 órakor az evan­gélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi rádió. Igét hirdet dr. Reuss András lelkész, Budapest-Angyalföld. A HÉT PORTRÉJA Németh Béláné nagykanizsai kántor A gyülekezet kántora Németh Béláné, szül. Pados Emma nyugdí­jas. - Megszakítással összesen 10 éve szolgál nagy hűséggel a gyüle­kezet minden istentiszteleti alkal­mán. Kántorképző tanfolyamot nem végzett, de zongoratudását férje, aki hosszú évekig volt ugyan­csak a nagykanizsai gyülekezet Helyünk a világban A folytonosság élménye és vá­gya, évezredes műveltségünk szí­vós védelme teszi vonzóvá Keresz- tury Dezső nemrégiben megjelent tanulmányait (Helyünk a világ­ban. Tanulmányok. - Új válogatás - Bp. [1984.] Szépirodalmi K.). Az első és utolsó írások közt fél évszá­zad telt el: közös azonban a tárgy és az eszmeiség. A részletkülönb­ségekkel együtt valami megnyug­tató állandóság érvényesül a kötet­ben: talán Arany és Kodály örök­sége. Aki a magyarságot - Keresztu- ryhoz hasonlóan - egészként érzé­keli, annak ki kell küzdenie valami „magyar” harmóniát. Ehhez pedig kevés a műveltség: örülni tudás és hűség is kell hozzá. Csak így szü­lethet hiteles kapcsolat az Óma- gvar Mária-siralom és Egry József képei között. Folytonosság: első­sorban az idősebb korosztály él­ménye. A fiatalok nagyobb részé talán a szaggátottabb és harcia- sabb szenzációk felé fordul. Aki azonban korán átéli: mit jelent egy kultúra számára az állandó, bizo­nyos szempontból talán boldog ember. Aligha cserélne. Keresztury a nemzeti kultúráért felelős;, ugyanakkor van felekezeti kultúra is. Keresztury írásai és beszédei iga­zán szépek; fölzárkóznak a magyar irodalomnak egy - ahogy mondani szokták - nemesen konzervatív ágához.- Jól formált mondataikat érdemes akár fönnhangon is olvas­ni. Örömünk telik bennük. S ezen túl: érezhető, hogy az írónak milyen finom érzéke van egy-egy esszé gon­dolati teherbírása iránt. Vezeti az olvasót, mert van gondolatmenete, de nem ijeszti el, mert nem zsúfolt. Okos, de nem nehéz. Képes fölidéz­ni valami klasszicitást: kicsiben és nagyban ügyel az arányokra: fölé­píti a mondatot és fölépíti a kötetet. Kereszturynak talán legfőbb eré­nye a patinateremtés képessége: de ez valóban patina és nem rozsda. Tehetsége és életkora közt - ilyen szempontból - talán kapcso­latot keresnénk; de a tanulmányo­kat elválasztó fél század óvatos­ságra int: kevésbé életkori, inkább alkati sajátságról van szó. Az egészében érvényesülő har­mónia és felelősség persze nem gá­tol abban, hogy figyeljünk a kü­lönbségekre. Az író és a, közéleti ember közt nincs ugyan feszültség, de a helyzettől függően hol egyik­nek, hol a másiknak a hangját hall­juk erősebben. Másként szól a kul­tuszminiszter a magyar szellemi élet feladatairól és másként szól Keresztury Dezső elhunyt barátjá­ról, Egry Józsefről. Érdemes elgondolkodnunk: kik­nek szólnak ezek az írások. Bizo­nyára sokan élvezzük művelődés- történetünk állandó finom be­áramlását a szépen tagolt esszék­be. A szervesség ilyen formája mindig élmény. Mányoki János kántora, irányításával önmaga fej­lesztette tovább. így lett az orgona szolgája. Mondhatjuk azt is, hogy „az orgona papja”. Nem pénzkere- seti lehetőségnek használja fel állá­sát, hanem hitből való szolgálatot lát abban, hogy a gyülekezet éne­két vezeti az orgona megszólalta­tásával. Bizonyság a szolgálata mellett az Istenben való bizodal­ma, amely őt eltölti és ez szólal meg kántorizálásában. Ujjai alatt a templom megszentelt hangszere tisztán és igazán adja és viszi a füleken keresztül a szívekbe egyhá­zunk régi nagyon szép koráljait, valamint az új énekeskönyv új dal­lamait. - A gyülekezet tiszteletben tartja kántorát, aki ugyancsak testvéri szeretettel viszonyul a hí­vekhez. A nagykanizsai gyüleke­zetben a lelkész és a kántor mint egymás mellé rendelt szolgálatté­vők nem a maguk kiemelésére, ha­nem egyedül az Isten dicsőségére munkálkodnak. „Énekelek az Úr­nak, mert jót tesz velem!” (Zsoltár 13,6.) Éneklő evangélikus ifjúság A zene „őstengeréből” ki-ki a maga eszközével merít: a fizika szi­gorú törvények szerint, de mégis esetlegesen, az állati élővilág ösztö­nösen, az ember tudatosan. Csak az ember képes arra, hogy mindhá­romban gyönyörködjék: a tenger morajában, a szél zúgásában, az eső kopogásában éppen úgy, mint a ma­darak pazar szépségű énekében, vagy saját produkciójában, az em­ber zenéjében. Mint az élet sok más területén, a zenében is kétféle tábort külön­böztethetünk meg: a zene passzív és aktív művelőit, tehát akik hall­gatják és akik produkálják. A zene csodájához a hallgató csak félig juthat el, igazi közelségébe az ér, aki maga is műveli azt. De a zene akkor is megmagyarázhatatlan ti­tok marad, égő csipkebokor, ahol az ember egyet tehet csupán: leold­ja saruját! A zene csodájának egyik része a közösségteremtő ereje. A zene nem ismer határokat. így igaz. A zene képes arra, hogy elzárkózódókat kimozdítson, szétszóródottakat összegyűjtsön. Gyülekezeteinkben egyre több helyen beszélhetünk evangélikus Hiúságról. Az Evangé­likus Énekes könyv és a igyenesi munka gyümölcsei megérnek! Ahol mostanában gyűlt egybe egy- egy kisebb csoport, ott szinte kivé­tel nélkül döntő szerep jutott az éneklésnek. Fiataljaink énekelnek! Gitárral vagy gitár nélkül - énekel­nek! A kritikus hangúak - hiányol­va az „igézést” és a „lelkizést” - adott esetben így fogalmaznak: „Csak énekelnek!” Igaz. A mai if­júsági órákon - legalábbis nálunk - nagyrészt énekléssel és beszélge­téssel töltjük az időt. Ezt mégsem szabad lebecsülnie senkinek, igaz, túlértékelnie sem! Akik 1985. június 9-ének dél­utánján a nemescsói artikuláris templom mellett mentek el, szép éneklésre lehettek figyelmesek. A templomban kőszegi, ostffyasz- szónyfai, csöngei és nemescsói fiata­lok énekeltek. Az Ittzés János és Deme Dávid vezetésével érkező fia­talok szép bizonyságát adták ének­tudásuknak. Énekeskönyvünk gi­táros énekeiből valamint a „gyene- si” énekekből állították össze mű­sorukat. A „szent zene” ezúttal is közösségteremtő erőnek bizonyult. Az egyes énekszámok között föl­hangzó, Krisztus keresztjéről szóló „szent ige” pedig újra és újra az áhí­tat csendjét varázsolta a fiatal szí­vekbe. Az ünnepély után Nemescsó ifjúsága megvendégelte a három gyülekezetből érkező testvéreket. Egyházunk sokféle értéknek az őrzője és továbbadója. Ezek között megbecsült helyen áll zenénk is. A mai fiatalokon múlik, hogy a zene remekének tartott protestáns* korá- lok lölhangoznak-e majd évtizedek múltával is gyülekezeteinkben. Mindent nem menthetünk át a hol­nap számára és több dolgot talán már nem is kell átmentenünk. A ze­nénket azonban tovább kell vin­nünk. Ezért biztatjuk fiataljainkat, a már éneklőket az ezután énekelni fogókkal: Fiaink és leányaink! Csak énekeljetek! Weltler Sándor HAZAI ESEMÉNYEK Irsa-Dunaharaszti Az immárom hagyományos Pest me­gyei testvérgyülekezetek éves találko­zója alkalmából szeptember 1-én a du- naharaszti gyülekezet mintegy 20 tagja tett egész napos gyülekezeti látogatást Irsán, ezzel viszonozva az irsaiak el­múlt esztendei látogatását. A délelőtti istentiszteleten az igehirdetés szolgála­tát Lehel László, dunaharaszti lelkész végezte, a délutáni szeretetvendégsé- gen, mint lapunk felelős szerkesztője, egyházunk sajtószolgálatáról szólt a nagyszámú gyülekezetnek. Értesítjük a Lelkészi Hivatalokat Az „Élet-jel” című új konfirmációs könyv a nyomdai befejező munkálatoktól függően - várhatóan - szeptem­ber hónapban jelenik meg. A megjelenés le­hetővé teszi, hogy a konfirmációi oktatás idejére az új kiadvá­nyunk használatba ve­hető lesz. Sajtóosztály Meghívó A hatvani evangélikus templom fel­szentelésének 50. évfordulójáról a szep­tember 8-án de. 10 órakor kezdődő ünnepi istentiszteleten és az azt követő közgyűlésen emlékezünk meg. Az ünnepi szolgálatot dr. Nagy Gyula egyházkerületünk püspöke vég­zi. Ezekre az ünnepi alkalmakra tiszte­lettel meghívjuk. Az Egyházközség Elnöksége Halálozás Dr. Rumy Imre a bonyhádi gyüleke­zet számvevőszéki elnöke, Tolna-Bara­nyai Egyházmegye presbitere 70 éves korában, ez év július 27»én hirtelen el­hunyt. Augusztus 2-án temették Bony- hádon Németh István szolgálatával (1 Kor 13, 1. 4-8. 12). Sólyom Károly ésperes, püspökhelyettes az egyházme­gye nevében, Andorka Sándor ny. ké- tyi lelkész pedig egykori gyülekezete nevében emlékezett meg dr. Rumy Im­réről. Nagy gyülekezet kísérte. Apróhirdetés A Teológus Otthon felvételre keres takarítónőt és konyhai kisegítőt. Je­lentkezni lehet dr. Selmeczi János igaz­gatónál személyesén (Budapest, XIV., Lőcsei út 32.), vagy a 636-451-es tele­fonszámon. Gazdaságos templom-tatarozást hegymászó technikával vállal az Altus Magaskarbantartó Gazdasági Munka- közösség. 1113 Budapest XI., Bocskai utca 43-45. Telefon: 869-947. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 280,- Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedó Üzem (857333/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 85.51211 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÁN igazgató i

Next

/
Oldalképek
Tartalom