Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-15 / 37. szám

r r ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 50. ÉVFOLYAM 37. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 15. ÁRA: 5,50 Ft Ahogy a pásztor megkeresi az elveszett bárányt, úgy keresse meg az ember is felebarátját. Gyalázatát tisztességgel fe­dezze el, bűnét kegyességével takarja be... Krisztus is ezt teszi, csendesen hallgat és elfedezi bűneinket. Pedig de megbélyegezhetne, lábával tapodhatna, de nem teszi. Ti se tegyétek. (Luther) V. y Káldy püspök Bukarestben A romániai egyházak szeptember 16—'18 között békekon­ferenciát rendeznek, amelyre meghívást kapott dr. Káldy Zoltán püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke. A konferencián számos egyházi vezető mellett így résztvesz egyházunk püspök-elnöke is. „Aktívan szálljanak szembe a nukleáris,fegyverek terjesztésével” Az LVSZ Végrehajtó Bizottságának felhívása (Genf 1985. aug. 30.) Az Egyházak Világtanácsának ülése Latin-Amerikában (2) A hitben egység - a világban szolgálat A világ-keresztyénség fontos találkozója volt a buenos-airesi ta­nácskozás. Hét új tagegyház felvételével háromszáztízre növekedett a tagegyházak száma. A Központi Bizottság tagjai mellett nagyszá­mú tanácsadó, megfigyelő és vendég volt jelen a protestáns, ortodox és anglikán egyházakból; de ott voltak a Vatikán és az argentínai római katolikus egyház magasrangú képviselői is. Fehérek, feketék, indiaiak, malájok, japánok, polinézek, indiánok, mesztícek minden fajból és nyelvből. 1. Negyven éve, hogy végétért a második világháború, az emberi­ség történetének legpusztítóbb konfliktusa. Válaszul erre az idő­szakra, amely a Föld oly sok népé­nek annyi súlyos szenvedést ho­zott, megalakult az Egyesült Nem­zetek Szervezete, azzal a céllal, hogy a jövendő nemzedékeket megmentse a háború rémétől. 2. A tömegpusztító fegyverek el­terjedésével kísért idéológiai szem­benállás fokozódása azonban a ci­vilizációt azóta a történelem hajna­lától számított legveszélyesebb kor­szakába hajszolta. A fegyverek elő­állítására fordított óriási kiadások a világ népessége nagy részének fokozott kizsákmányolásával jár­nak, egészen az alapvető létszük­ségletek megtagadásáig menően. 3. E szomorú és kegyetlen való­ságra tekintve a Lutheránus Világ- szövetség Végrehajtó Bizottsága felhívja a tagegyházakat, tartsa­nak Isten előtt bűnbánatot a fejle­ményekben való részességük mi­att, és szánják oda magukat a bé­kéért és az igazságosságért való munkálkodásra. 4. A Végrehajtó Bizottság ezért sürgeti a tagegyházakat, hogy a) világos álláspontot foglalja­nak el a világűr további militarizá- lásával szemben, sürgetve minden kormányt az ilyen vállalkozásban való mindenfajta részvétel beszün­tetésére. b) aktívan szálljanak szembe a nukleáris fegyverek elterjesztésé­vel, beleértve további fejlesztésü­ket, gyártásukat és telepítésüket. c) sürgessék kormányaikat az éhség enyhítésére fordított támo­gatás növelésére és meggyorsításá­ra éppúgy, mint a költségvetési ki­adások sorrendjének és a nemzeti agrárpolitikának megváltoztatásá­ra, azért, hogy az emberiség jóléte iránti kötelezettségeiket teljesítsék. d) sürgessék kormányaikat az ENSZ által vállalt tevékehység tá­Borongós őszi napokon, baráti társaságban szívesen idézzük fel a nyári szabadság élményeit, mert „nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azokat, amiket láttunk és hallot­tunk.” Csodás természeti tájak és nagyszerű műalkotások dicsérete friss hírek és történelmi emlékek értékelésével kavarog ilyenkor jól­eső tarkaságban. A fenti idézetben azonban más jellegű „élménybeszámolóról” van szó. Két gallileai halász, Péter és János arról vall, hogy nem tudják magukba fojtani azt, amivel tele van a szívük, hogy Isten feltámasz­totta Jézust a halálból és hogy nincs üdvösség senki másban, csak őbenne (ApCsel 4,10-11). Jézus ta­núinak sorában ölk az elsők (Ap­Csel 3,15). Nem némíthatta el őket sem a maguk gyarlósága (ApCsel 4,12), sem mások fenyegetése (Ap­Csel 4,18), s bizonyságtételük nyo­mán ötezerre emelkedett a gyüle­kezetben a férfiak száma (ApCsel 4,4). Akik hallották szavukat, ma­guk is tanúkká lettek, hiszen így mogatására, amely kimutatja a fegyverkezési verseny negatív gaz­dasági és társadalmi hatásait, és síkraszáll a javak újraelosztásáért, átalakításáért leszerelési intézke­désekkel, katonai helyett polgári célokra, e) bátorítsák minden gyülekeze­tüket, hogy támogassák imádsá­gaikkal az Amerikai Egyesült Álla­mok és a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége kormánya közötti fegyvercsökkentési tárgya­lásokat és a két ország vezetőjének tervezett csúcstalálkozóját. 5. Az LVSZ továbbá kötelezi magát az 1984-es VII. budapesti nagygyűlés határozataival össz­hangban, hogy fokozza az ökume­nikus fellépést a béke, igazságos­ság és az emberi jogok érdekében, és e célból, más egyházakkal és egyházi szervekkel együttműködve a) támogatja egy világméretű ökumenikus béke-zsinat összehí­vásának gondolatát, amely az igaz­ságosság és a veszélyeztetett terem- tettségről való gondoskodás sür­gős problémáit is megvitatná és b) felszólítja a főtitkárt, foglalr kozzék az érintett tagegyházak ta­lálkozójának összehívásával, hogy minden szempontból megvizsgál­ják az 1975-ös helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia záróokmányának aláírása óta elért haladást. 6. Az LVSZ arra is felszólítja a főtitkárt, hogy keresse azokat az eszközöket, amelyek révén a Lutheránus Világszövetség szolgá­lata a tagegyházak iránt a leszere­léssel, a békével és az emberi jo­gokkal kapcsolatos kérdésekben tovább erősíthető. Keresztyénekként legyünk egyek imádságunkban Isten előtt: Adj békét a mi időnkben, Úristen, téged kérünk, Hisz rajtad kívül más nincsen, Ki síkraszállna értünk, Egyedül te, örök Isten. Az evangélium hódításának nincsenek korlátái természetes: amivel csordultig van a szív, arról szól a száj. Mégis oly sokszor akad torkun­kon a bizonyságtevő szó. Ez a visz- szahúzódó félénkség nemcsak minket kísért. Már Pál apostolnak is arra kellett biztatnia a fiatal Ti- móteust, hogy ne szégyellje a Krisztusról való bizonyságtételt (2Tim 1,8). - Mennyi szégyenteljes szót ejt ki ajkunk, és erkölcsi ma­gatartásunkban is van szégyellni való. Ám ezek miatt mégsem pi­ronkodunk, de érthetetlen módon szégyenkezve takargatjuk azt, amit A színhely a Centro Cultural San Martin modern kongresszusi központja volt Buenos Aires szi­vében. Közeli hotelünkből min­den reggel ortodox metropoliták, színes talárokba öltözött fekete és barna arcszínű püspökök, lelké­szek, világiak serege vonult át a központba, nem kis feltűnést kelt­ve a világváros utcáin. Öt hivata­los nyelven folytak egyidejűleg a tanácskozások: angolul, franciául, németül, oroszul és spanyolul. A nap más-más egyházak rendje szerinti istentisztelettel kezdődött, majd bibliatanulmánnyal folyta­tódott. Ezt Krister Stendahl stockholmi evangélikus püspök, a neves biblikus-teológus vezette. Plenáris és szekció ülések váltot­ták egymást. Hat alkalommal pedig tizenöt-húsztagú kis cso­portokban vitattuk meg a nap té­máit. A kéthetes ülésszak fő eseményei A megnyitó és a záróistentiszte­let ökumenikus jellegű volt, a „Li- ma-liturgia” alapján. Mind á négy egyházcsalád (anglikán, ortodox, protestáns és római katolikus) együtt hallgatta Isten igéjét, imád­kozott és énekelt. A záróünnepen mindenki előtt nyitott volt az úrva­csorái részvétel. Megrendítő volt Castro főtitkár kezdő és Nita Bar- row asszony (Barbados) záró ige­hirdetése, a legalább száz nyelven mondott, közös hitvallás és Mi­atyánk, fajok, népek és egyházak találkozása az Úr szent vacsorájá­ban. Együtt szenvedtünk alatta, hogy két nagy egyház - az ortodox és a római katolikus - még nem vehetett részt a közös úrvacsorái ünnepen, és együtt imádkoztunk azért, hogy egy napon ez is valóra válhasson. Augusztus 6-án, az ünnepélyes ortodox istentiszteleten együtt em­lékeztek meg a Központi Bizottság tagjai Hirosima negyven évvel eze­lőtti katasztrófájáról és együtt kö­nyörögtünk a világ békés jövőjé­ért, atomfegyver-mentes világért. Ezen a napon önként vállalt böjttel is emlékeztünk. Felejthetetlen marad minden résztvevőnek az „emberi jogok es­téje”: ezt valamennyi argentin egy­ház együtt rendezte meg; egyházi vezetők, jogászok, bírák, de első­sorban a gyermekeiket vesztett édesanyák, megkínzott fiatalók, börtönbe vetett gyermekek szá­moltak be a katonai junta hét éve alatt elkövetett kegyetlenségekről, az eltűntek ezreiről. Az est végén kenyereskosarakból egy falat ke­nyeret, kis porcellán-galambot, a béke szimbólumát és egy égő gyer­tyát osztottak szét. Kialudt min­den fény, csak a sokszáz apró gyer­tyaláng világított és közös éne­künk zengett, egymás kezét fogva, elkötelezve magunkat az emberi méltóság és közösség védelmére mindenütt a világon. Megemlékeztünk az ökuméni-. kus mozgalom két nagy halottjá­ról, Visser't Hoof írói, aki 1948 és 1966 között irányította a Világta­nácsot, és utódjáról Eugene C. Bla- ke- ről, a második főtitkárról (1967-1972). Nagy érdeklődéssel kísért ese­mény volt egész Argentínában Ra­ul Alfonsin köztársasági elnök, az új demokratikus kormányzat veze­tője, részvétele az ülésen. Csaknem egyórás beszédben szólt az igazsá­gosságról a nemzetközi életben; megköszönte az Egyházak Világ­Isten. (lKor 9,16) Mentséget keresve sokszor hi­vatkozunk alkalmatlan voltunkra, képzetlenségünkre, mások érdek­telen vagy elutasító magatartásá­ra. Az üres kifogások mellett mégis az a legrosszabb, ha arra várunk, hogy erkölcsi tökéletességünk oly magasságra jusson, ami mások csodálkozó kérdéseit vetné fel, al­kalmas helyzetet teremtve így a ta­núságtételre. De ha erre várunk, akkor sohasem szólalunk meg. Igaz, a bizonyságtevő szó elvá­laszthatatlan a bizonyságtevő élet­től. Jól meg kell azonban gondol­nunk, hogy Jézus nem azzal küldte ki tanítványait, hogy mutassák meg, mennyivel különbek mások­nál. Ezt a farizeusok tették! A ta­nítványok megbízatása ezzel szem­ben az, hogy hirdessék Isten bűn­bocsátó szeretetét és maguk is ab­ból éljenek. Ezt pedig nem kell szé­gyellni, mert Isten hatalma ez, mindnyájunk üdvösségére (Rm 1,16). Madocsai Miklós tanácsa és az argentin egyházak támogatását a fiatal demokrácia megerősítésében, és kérte a világ egyházait, segítsék minden erejük­kel egy igazságosabb politikai, tár­sadalmi és gazdasági világrend ki­alakulását a világ szegény országai érdekében. A legfontosabb határozatok három főtéma köré csoportosul­nak: 1. az ökuménikus mozgalom jövője; 2. az egyházak és hívők eti­kai föladatai a mai világban; 3. az Egyházak Világtanácsa jövő mun­katerve. A legfontosabb határozatokat a következőkben összegezem:- Az Egyházak Világtanácsa ez­után is azon fáradozik, hogy a közös hit és a szeretet szolgálata még szorosabb egységbe fűzze össze a világ egyházait; ebben számít a római katolikus egyház együttműködésére (levél az őszi római katolikus püspöki zsinat­hoz).- Fontos lépés ezen az úton a Li­mai Egységirat, amely a kereszt- ség, az úrvacsora és az egyházi hivatal kérdéseivel foglalkozik; 1989 elején világkonferencia foglalkozik majd az egység­dokumentum és más teológiai­egyházi kérdések megvitatásá­val.- Az Egyházak Világtanácsa a vi­lágméretű keresztyén etikai fele­lősség legfontosabb feladatai­nak ma ä béke megőrzését, egy igazságosabb világrend kifor­málását és világunk épségének megőrzését látja. Ezért 1990-re egy másik világkonferenciát hív össze a béke, az igazságosság és az ökológia kérdéseiben.- Határozat Dél-Afrikáról: az Egyházak Világtanácsa élesen elítéli a dél-afrikai faji megkü­lönböztetést és a rendkívüli álla­potot, Namíbia megszállásával együtt; a világ egyházai sürges­sék gazdasági szankciók alkal­mazását kormányaik részéről és tegyenek meg mindent a mérhe­tetlen szenvedést okozó faji poli­tika megváltoztatására.- Pásztorlevél a közép-amerikai tagegyházakhoz: az egyházak segítsék továbbra is a szegény nép küzdelmét emberi jogaiért El Salvadorban és Nicaraguá­ban; elítélően szól az USA foko­zódó katonai és gazdasági nyo­másáról Nicaragua ellen; kéri az egyházak támogatását egy igaz­ságosabb rend eléréséért Közép- Amerikában.- Határozat az éhség és a szegény országok eladósodása kérdésé­ben: az egyházak folytassák se­gítő akcióikat az éhség leküzdé­sére, sürgessék a világ-élelmezés új megszervezését, támogassák a szegény országok adósságainak új rendezését és a legszegényebb országok adósságainak teljes elengedését. A buenos-airesi ülés ezenkívül felhívta a világ egyházait a negy­ven éves Egyesült Nemzetek Szer­vezete és szakosított szervezetei még fokozottabb támogatására. Külön pásztorlevélben köszöntöt­te az argentin tagegyházakat és se­gíteni kívánja őket országuk társa­dalmi megújulásában. Nagy Gyula “• ÉLŐ VIZ MM ApCsel 4,20 „Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azokat, amiket láttunk és hallottunk.” pedig fennen kellene hirdetnünk, hogy Jézus feltámadt a halálból és nincsen senki másban üdvösség, egyedül őbenne. Erre a tanúskodásra maga Isten kötelez, ami alól semmiféle indok­kal ki nem bújhatunk. Mózes hiá­ba hivatkozott beszédhibájára (2Móz 4,10), Jeremiás fiatal korá­ra (Jer 1,6), Jónás hiába próbált menekülni Tarsisba (Jón 1,3) - a bizonyságtevő szolgálatot vállal- niok kellett. Mi sem húzhatjuk ki magunkat, s bizony jaj nekünk, ha nem mondjuk el, amit ránk bízott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom