Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-13 / 2. szám

Emlékezünk Bajcsy-Zsilinszky Endrére Emlékest halála 40. évfordulóján A Magyarországi Evangélikus Egyház Bajcsy-Zsilinszky Endre 1944. december 24-én bekövetke­zett halálának 40. évfordulóján emlékestet tartott a Budapest Bé­csikapu téri evangélikus temp­lomban. Az emlékestre 1984. de­cember 23-án, a 40. évforduló előestéjén került sor. Az oltári szolgálatot dr. Nagy Gyula püs­pök végezte. Az emlékestet ün­nepélyesen dr. Káldy Zoltán püspök-elnök nyitotta meg. Az emlékbeszédet dr. Rédey Pál lel­kész tartotta. Ebből az emlékbe­szédből közlünk néhány különö­sen is evangélikus vonatkozású részletet. „Negyven éve. éppen ezekben az órákban hirdették ki Bajcsy- Zsilinszky Endre halálos ítéletét. 1944-ben december 23-a szomba­ti napra esett. Délelőtt kezdődött pere és csupán 2—3 óra hosz- szat tartott. Almásy Pál, fogoly­társa így emlékezik a délutáni eseményekre: „Estére járt már az idő, amikor utasítás érkezett, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endrét ítélethirdetésre elő kell vezetni. Jó félóra múlva hozták vissza. A földszinti irodaajtóban álltunk Révay Kálmánnal és iparkod­tunk leolvasni arcáról, vajon ka­pott-e kegyelmet, hiszen egyi­künk előtt sem volt kétséges, hogy az ítélet csak kötél általi ha­lál iehetett. Ö merev arccal, egye­nesen előre nézve lépdelt őrei között, az izgalomnak legkisebb jele sem volt leolvasható arcá­ról. Visszavezették harmadik emeleti cellájába, mi pedig pár perc múlva a foglár intézkedé­séből. miszerint értesítsék a fegyház evangélikus lelkészét, megtudtuk, hogy szeretett és tisztelt Bandi bácsink másnap, karácsony ünnepének vigíliáján követi hős társainak, Kiss János­nak. Nagy Jenőnek és Tartsay Vilmosnak az útját. . . ...Zsilinszky Endréhez kiren­delték a fegyintézet evangélikus lelkészét, Bárdosi Jenőt. Bárdosi feladata volt a siralomházzá alakított zárkában lelki vigasz nyújtása, beszélgetés a halálra­ítélttel. Bárdosi is vallomást tett az együtt töltött időről. Zsilinsz­ky Endre rendíthetetlen nyugal­máról vallott és arról, hogy hite szerint magához vette a bűnbo­csánat szentségét. Négy hónan- pal a tragédia után a soproni fő- ispáni hivatalban tett vallomást, és akkor még erőteljesen élt em­lékezetében. hogy arra a kérdés­re: „Megbocsátottál-e az ellened vétkezőknek?” Zsilinszky ha­tározottan így felelt: „Megbocsá­tottam n* Bárdosi • vallomásából rekonstruálhatjuk a halálraítélt két-három utolsó óráját is. ... Jeltelen sírba temették, mégis rábukkantak. Exhumálá­sa után először a soproni evan­gélikus temetőben ravatalozták fel. Innen hozták Budapestre és 1945. május 27-én vasárnap a Parlament előtt.a főváros népé­nek sok tízezres tömege vette körül koporsóját. Az operaház kórusa a Himnusz után elénekel­te „Tebenned bíztunk eleitől fog­va” kezdetű zsoltárt, majd Ke­mény Lajos evangélikus esperes imádkozott. Evangélikus egyhá­zunk szolgálatát a szertartás mégegyszer igénybe vette, neve­zetesen a Blaha Lujza téren, ameddig a tömeg és notabilitá- sok kísérhették a koporsót. In­nen a régi Nemzeti Színház elől bocsátotta útjára imával Kemény Le jós, majd Tarpára szállították végső nyugvóhelyére. V ázlatosan ennyi lenne' Bajcsy-Zsilinszky Endre tragédiája és „utóéleté55 Snnronkőhidától a tarpai teme­tőig.” „Nekünk azonban — emlékező gyülekezet — mélyebbre kell ás­nunk! Ha kezünkbe vesszük a Magyar Front 1944. november 3-án kiadott és terjesztett röp­lapját amely nyíltan ellenállásra, a nyilas hazaárulók által kiadott parancsok megtagadására szólí­tott fel, akkor a következő felso­rolást találjuk rajta: „A Magvar Front, a Független Kisgazdáéért, a Kommunista Párt. a Szociálde­mokrata Párt. a Katolikus és Református Egyház Társadalmi szervezetei —, önvédelmi harcra hívnak benneteket!” Ebből a fel­sorolásból sajnálatos módon hiányzik a történelmi evangéli­kus egyház. Pedig 1944. március 19-én, a német megszállás nap­ján — ez a nap is vasárnapra esett —, Kapy Béla Dunántúli püspök a Budapest Deák téri templomban szolgált és nemcsak a megszállás ellen, de a német fasizmussal szemben is megrázó prédikációt mondott. A későb­biek során is számos jelét adta egyházunk német- és fasisztael­lenes magatartásának. Annál szembeötlőbb, hogy nem találta meg a „hivatalos” kapcsolatot a Magyar Fronttal. Húsz évvel ez­előtt, amikor Bajcsy-Zsilinszky Endrével kezdtem foglalkozni, nekem is feltűnt ez. Akkor kér­deztem Dezséry László volt püs­pököt, korábban egyetemi lel­készt, mi lehetett az oka annak, hogy mi kimaradtunk a Magyar Front ellenállásra felhívó .szervei közül. Dezséry, aki kapcsolatban állt a Györffy- és Eötvös kollé­giumok baloldali ifjúságával, el­mondta, hogy október második felében személyesen jelentkezett Bajcsy-Zsilinszky Endrénél és felajánlotta szolgálatait. Zsilinsz­ky Endre röviden tárgyalt Dezsé- ryvel, elkérte címét és azt mond­ta: „ha itt lesz az ideje, értesí­teni fogja”. Az értesítésnek sajnos nem jött el az ideje és talán ez is közre­játszott abban, hogy a Magyar Front röplapjáról hiányzik a ma­gyar evangélikus egyház. „... Az evangélikus egyház, amely nemzeti hősök egész sorát adta történelme során, Bajcsy- Zsilinszky Endre előtt is mélyen meghajtja magát, mert resistan­ce magatartásával, élete feláldo­zásával egyházunk becsületét is gyarapította. T empflomépítési oíSertóriumot hirdetnek meg lelkészeink a mai vasárnap. Régi hagyománya egy­házunknak, hogy Vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnap szószékein­ken a gyülekezet népéhez fordulunk, az épülő, tatarozó., szépülő” templomaink anyagi támogatásához kérjük híveink áldozatát. Tudjuk, hogy a statisztikai adatok mindig relatívek. Mert azt nem lehet mindig megmagyarázni, hogy az adott számok mihez képest alacsonyak vagy mihez képest magasak. így vagyunk az el­múlt 40 esztendő statisztikai adataival is. Mihez viszonyítsunk? Az előző 400 esztendőhöz? Vagy ennek az évszázadnak első feléhez? Ügy véljük, hogy a mi adataink annyira egyértelműek, hogy ma­gukról tesznek „bizonyságot”. íme! Az elmúlt négy évtized alatt egyházunkban 33 új templom épült. A teljesség igénye nélkül felsorolunk ebből néhányat; Csesztve, Börcs, Ménfőcsanak, Potyond, Borbánya, Vasas, Vecsés, Farmos, Csengőd, Kisapostag. Huszonhét imaházzal és 79 gyülekezeti terem­mel gazdagodott ebben az időszakban egyházunk, összegezve: 134 olyan objektum épült az elmúlt négy évtized alatt egyházunkban, melyeknek egyedüli fő funkciója az Isten örök igéjének a hirdetése, az evangéliumot keresők otthona. A teljesség kedvéért ehhez a számhoz még hozzá kell venni azt az 57 lelkészlakást, amely ugyanebben az időszakban épült. Ezek a számok önmagukról szólnak, különösképpen nem is kell őket val­latnunk. Az Isten szeretetének és egyházunk megtartó kegyelmének lehe­tünk hálásak e számok olvasásakor. Mert „itt” nemcsak az építők fáradoztak, hanem maga az Egyház Ura is az építőkkel volt. De szólnunk kell az építőkről is. Azokról a hűséges egyháztagokról, akik anyagiakkal és fizikai erejükkel ott voltak minden építkezé­sen. Sem összegszerűségében, sem önként vállalt munkaórák tekin- tetében nem lehet mindezt adatokkal kifejezni. A mai gyülekezetek részéről mindössze egy szót lehet elődeinkre gondolva elrebegni: köszönjük! Köszönjük a templomépítők hitét, egyházszeretetét. Mert ez a templomok igazi ..kötőanyaga”. Köszönjük áldozatukat. So-^m volt könnyű s problémamentes egy templom, imaház felépítése vagy korszerűsítése. Ne gondoljuk s főleg ne mondjuk mi, mai gyüleke­zetek, hogy a tegnapi gyülekezetnek mennyivel könnyebb volt! Sem­mivel sem volt könnyebb! Mert ahol hit van, ott hegyet lehet megmozgatni! Ma is épülnek új templomok, imaházak, lelkészlakások. A leg­utolsó újonnan épült imaház (vagy kistemplom) az elmúlt esztendő végén került a Nógrád megyei Patvarcon a gyülekezet használatába. (Érdemes ezt az „ékszerét” egyházunknak megtekinteni.) Az új épít­kezés mellett évente átlag 15—20 templom tatarozása folyik egy­házunkban. A templomépítési offertórium ezekhez nyújt anyagi támogatást. Erre kérjük híveink mai áldozatát! OBT-VENDÉG TALÁLKOZÁSA az egyhAzközi békebizottság képviselőivel Az Országos Béketanács vendégeként Magyarországon tartózkodó Wolfgang Hahn-Cremert, az NSZK-beli Szociáldemokrata Párt Észak-Rajna-Vesztfáliai Tartománya ifjúsági szervezetének elnökét december 13-án fogadta dr. Aranyos Zoltán zsinati tanácsos, az Egyházközi Békebizottság főtitkára. A találkozón — amelynek ke­retében eszmecserére került sor a békeszolgálat kérdéseiről — a vendég kíséretében résztvett Nemes Katalin, az Országos Béke­tanács, és Szebenyi Georgina a Társadalomtudományi Intézet mun­katársa, az Egyházközi Békebizottság részéről pedig Czimer Edit baptista, Lehel László evangélikus és Bóna Zoltán református lel­kész. AZ ISZLÁM utolérte lélekszamban a keresztyénséget Az összes világvallás közül az elmúlt 50 év során az iszlám növelte leggyorkabban híveinek számát. Az említett időben 500 százalékkal, 200 millióról egymilliárdra növekedett a mohamedá­nok száma. Jelenleg a mohamedánok és a keresztyének száma megközelítően azonos. A keresztyénség 1934 óta 47 százalékos növekedést ért el. Ezen belül a római katolikusok száma 70 százalékkal, 565 millióra növe­kedett, a protestánsok száma összesen 207 millió. A világvallások sorában a harmadik helyet a hinduizmus foglalja el 500 millió követőivel, számuk 117 százalékkal növekedett. Ezt követi a budd­hizmus 245 millió hívővel. A zsidósághoz 15 millió hivő tartozik. Számuk az elmúlt 50 év alatt 4 százalékkal csökkent, (epdö— RA) Nemzetközi tanácskozás Budapesten a békére nevelésről Érdekes és magasszintű nemzetközi tudományos tanácskozás színhelye volt december közepén hazánk fővárosa. A Békekiltatók Nemzetközi Szövetsége (IPRA), az ENSZ-Társaságok Világszövetsége és a Magyar Tudományos Akadémia Békekutató Központja közös rendezésében, a SZOT budai központjában tanácskoztak három na­pon át a világ vezető békekutató tudósai tizenöt országból és három világrészből, együtt az IPRA és az ENSZ-Társaságok Világszövetsége vezetőivel. Magyar részről — néhány magyar tudóssal és fiatal szak­értővel együtt — dr. Simái Mihály akadémikus és dr. Valki László professzor, a Békekutató Központ főtitkára, vettek részt a nemzet­közi konferencia munkájában. A tanácskozás központi témája a békére nevelés kérdése volt. Előadók hosszú sora foglalkozott a mai nemzetközi feszültségek okaival és megoldási lehetőségeivel, a békére nevelés mai tartalmá­val és módszereivel, a közvélemény és a tömegtájékoztatási eszközök (sajtó, rádió, televízió) szerepével. Számunkra nagyon jelentős és érdekes volt az a szerep, amely a legnevesebb mai békekutatók sze­rint ma az egyházaknak jut a világ békéjének és az emberiség jövő­jének őrzésében. Több előadás és felszólalás foglalkozott az egyes országok egyházainak és a nemzetközi egyházi világszervezeteknek, valamint az egyházi békemozgalmaknak fontos hozzájárulásával a világközvélemény formálásában, a militarizmus és a fegyverkezési verseny elleni mai küzdelemben. A nemzetközi konferencia munkájában mint egyetlen egyházi résztvevő jelen volt dr. Nagy Gyula evangélikus püspök, aki ismé­telten felszólalt a plenáris vitákban az egyházak szerepéről, a hivő emberek békeszolgálata indítékairól és a békére nevelés egyházi föladatairól. A Békekutatók Nemzetközi Szövetségének az Egyesült Államok­ban kiadott hivatalos lapja közli a magyar püspök tanulmányát, amely az IPRA 10. kongresszusán hangzott el ezen a címen: ..Az egyházak és az egyházi békemozgalmak szerepe a jelenlegi nemzet­közi válságban”. Világunk jövője és az ENSZ A magyar ENSZ-Társaság közgyűlése Hazánk fölszabadulásának 40. évfordulójával párhuzamosan van 1985-ben még egy fontos évforduló. Ebben az évben ünnepük meg az egész világon a népek világszervezetének, az Egyesült Nem­zetek Szövetségének, négy évtizedes fönnállását. A közeledő októ­beri jubileum és a magyar nép helye, szerepe a világ népeinek közösségében — ez volt a fő témája a Magyar ENSZ Társaság nemrég tartott közgyűlésének a Magyar Tudományos Akadémián. Először Simái Mihály akadémikus, a MENSZT elnöke, szólt az Egyesült Nemzetek Szövetsége mai nélkülözhetetlen szerepéről és és jövő feladatairól. Ezután Várkonyi Péter külügyminiszter adott áttekintést hazánk külpolitikájáról és méltatta a világszervezet fontos tevékenységét. Ezt követően dr. Gömbös Ervin főtitkár be­számolt a Magyar ENSZ-társaság elmúlt öt évi munkájáról, ki­emelve Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár nemrég tett budapesti látogatása jelentőségét; majd az 1985. évre tervezett sokoldalú programról beszélt, amelyben a hazai egyhazak reszvetelere is szá­mítanak. Vita után a közgyűlés nyilatkozatot, fogadott el. amely­ben megállapítja: „Ma a béke és a nemzetközi együttműködés^ támogatása egyszersmind az ENSZ támogatását is jelenti’ . Az ötévenként tartott közgyűlés ezután megválasztotta a szer­vezet vezetőségét. Dr. Nagy Gyula püspököt újabb öt évre válasz­tották meg a szervezet irányító. testületének, az Intéző Bizottság­nak a tagjává. — ___________________________ FIGYELEMRE MÉLTÓ ÖKUMENIKUS HALADÁS „Több mint elégedett” a vatikáni keresztyén egységtitkárság ve­zetője. Jan Willebrands kardinális az elmúlt húsz év ökumenikus mozgalmának eredményeivel. Mint Bécsben elmondotta, 1964-ben az ökumenizmusról szóló vatikáni dekrétum elfogadásakor sem gondolni, de még csak álmodni sem merte mindazt, amit azóta az ökumenikus dialógusért való kölcsönös fáradozásban és a keresz­tyén egyházak közötti jobb megértésben sikerült elérni. A második vatikáni zsinat előtt a keresztyén egyházak között csak igen kevés kapcsolat volt. Kölcsönös bizalmatlanság, sőt egyes helyeken ellenséges hangulat uralkodott. Ma azonban a római katolikus egyház és a többi keresztyén közösség kapcsolata barát­ságos, testvéri — mondotta a kardinális. Az egyházak között „sze- retetben folytatott teológiai párbeszéd” zajlik. Az ökumenikus mozgalom célja a kardinális szerint változatlanul „a hitben és a szentségekben való egység”. Minden alapot nélkü­löz azonban egy olyan elképzelés, mely azt hiszi, hogy a keleti és a nyugati egyház másfél évezredes szakadását húsz év alatt fel lehet számolni. Az Egyesült Államokban élő baptisták kivételé­vel minden keresztyén egyházzal sikerült jó kapcsolatot kialakí­tani, mely lehetővé teszi a megismerést és a félreértések helyre- igazítását. A keresztyének egységének helyreállítása azonban „nem emberi mű, hanem Isten ajándéka” — mondotta a kardinális. (Iwi — RA) DAVID PREUS: KÖZÖSSÉGET MAS EGYHAZAKKAL Az Amerikai Evangélikus Egyház (American Lutheran Church, ALC) szokásos zsinatán a vezető püspök, dr. David Preus, java­solta, hogy fontolják meg a szószék- és oltárközösség vállalását olyan egyházakkal is, melyekkel messzemenő, bár nem teljes taní­tásbeli azonosság . állapítható meg. Az ilyen közösség lehetővé tenné Jelkészek cseréjét, valamint egymás úrvacsorái közösségé­ben való részvételt. Evangélikusok hagyományosan csak akkor lép­tek ilyen közösségre, ha csaknem teljes tanításbeli azonosságot állapítottak meg. Preus hangsúlyozta, hogy a népek közötti béke keresése továbbra is sürgető ügy a keresztyének számára. „Az anyagi erőforrások szörnyű pazarlásának és a velük való visszaélésnek véget kell vetni, hiszen ezek az alapvető emberi igények kielégítéséhez szük­ségesek. A (nukleáris) elrettentésen pedig túl kell jutni és a fegy­verzetkorlátozás tárgyalásos politikájához kell elérni” — mondot­ta. Emlékeztetett, hogy ő maga kétszer is járt Moszkvában a vi­lágvallások 1982-es békekonferenciája óta. Az egyházak a békéért végzett erőfeszítésekben és tárgyalásokban rendkívül fontos szere­pet játszhatnak. A misszióval kapcsolatosan arról számolt be, hogy 1984-ben 65 új gyülekezetei alapítottak és 16 további van szervezés alatt. A 2,3 millió tagot számláló egyházban általános jelszóvá, csaknem csatakiáltássá lett: „minden gyülekezet missziói gyülekezet”. Az evangélikusok korábban skandinávok és németek voltak Ameriká­ban, a legutóbbi időben azonban spanyol, kínai és vietnami nyelvű istentiszteleteken szolgált, de vannak már gyülekezetek, ahol ko­reai, haiti vagy valamelyik indonéz nyelvjárásban beszélnek. (Iwi — RA) * I 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom