Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-10 / 10. szám

Élő VIZ Jézus kérdései a mai emberekhez „Az én beszédeimet miért nem értitek?” (János 8.43) Jézus nagyon egyszerűen be­szélt. A gyermek is érthette, és a felnőttnek is mindig tanulsá­gos volt. Sok bölcs is alig tu­dott betelni vele. Akkor mi adott okot erre a fájdalmas kérdésre? Egy nyelvet beszélők értik egy­mást, azon belül is egyet aka­rók. Nemcsak közös nyelv, ha­nem közös szándék is szükséges a megértéshez: megérteni aka­rás. „Az én igémnek nincs he­lye bennetek” — panaszolta Jé­zus a vitában, amelyből a fen'ti kérdés is való. Elzárkózás esetén hiába a legegyszerűbb előadás, a leglogikusabb érvelés is. Meg­győzni csak azt lehet, aki maga is kész jobb belátásra jutni, újat tanulni, átvenni. Jézus gyakran itt ütközött áttörhetetlen falba. És ütközik ma is a régi beideg- zettségek, a sajátunkkal való megelégedés bástyájába. A vé­delmi berendezések alaptörvé­nye, hogy állandóan erősíteni kell őket, vastagítani a falakat Jézus hívó szava, kegyelme aján­dékozása, szeretete ellenében is. Nem ok nélkül idézi Jézus ép­pen legegyszerűbb példázatmon­dása után Ézsaiá^t: „Megkövé- redett e nép szíve, fülükkel ne­hezen hallanak, szemüket be­hunyták, hogy szemükkel ne lás­sanak, fülükkel ne halljanak, szí­vükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyít­sam őket.” (Máté 13,15). Azt hiszem, itt van Jézus kér­désének igazi indoka. Minden közönynek, elutasításnak múltja van. Az érteni nem tudás előtt érteni nem akarás jár, gyümölcs- télén igeolvasás, igehallgatás előtt hallatlanná tett többszöri hívás. Isten igéjét nem lehet kö­vetkezmények nélkül hallgatni. Sohase marad hatástalan. Ha el­fogadjuk, megáld, boldogít, ha elutasítjuk, kifoszt, kárhoztat. Ar­ra kárhoztat, hogy egyáltalán ne értsük, felfogni se tudjuk. Jézus szavát érteni: adomány, felülről való ajándék. „Nektek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait.” (Máté 13,11). Nem mi vagyunk az ige fölött — mégha a Biblia fölé hajolunk is '—, hanem az Ige van fölöttünk: a testté lett Ige: Jézus Krisztus, aki tetszése szerint kijelenti magát vagy el­rejtőzik előlünk, ad vagy elvesz. Mi csak egyet tehetünk: elfo­gadjuk ítéletét, akár elmarasz­taló az, akár felmentő. Egyet mondhatunk: „Igen, Atyám, mert így láttad jónak.” (Máté 11,26) Jézus szavát érteni: mindig ke­gyelem. Mindnyájunk számláján sok kárba veszni hagyott alka­lom, hiába hallott prédikáció, el­utasított hívás van. Prédára ju­tott sok ige-mag temetője a szí­vünk. Megérdemeltük az ige aj­taja, Jézus napnál is világosabb szava bezárulását. De zörgetni még mindig szabad, eszteíensé- günket vallani, konokságunkat bánni, bocsánatért könyörögni sohasem késő. Isten kegyelme gazdagságából az éhezőket min­dig betölti javaival, csak a bő- velkedőket küldi el üres kéz­zel (Lukács 1,53). Ezért mi is odasoroltathatunk a régi tanít­ványokhoz: „A ti szemetek pe­dig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. Bizony sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.” (Máté 13,16) Tizennyolc éves koromban vet­tem első Bibliámat. Kaptam hozzá egyetlen könyvjelzőre nyo­mott egész évi vezérfonalat. A naptár és az igeszakok fölött mindennapi imádságul tanácsolt zsoltárverssel: „Nyisd meg az én szemeimet, hogy lássam a te vi­lágodnak csodálatos dolgait.” (119,18). Valaki egyszer megta­pasztalta, hogy csak így lehet közeledni Isten igéjéhez, és aján­lotta másoknak is, ezreknek; Én is imádkoztam ezt évtizedeken át bibliaolvasásaim előtt. Olykor átélhettem azt a boldogságot is, amit sok próféta és igaz kívánt már előttem. Csepregi Béla Böjti szótár Bűnbánat Mindig bámultam Pál apostol hitét és tiszta önismeretét, azért, amit tiszta szívvel elmondott ön­magáról: „A bűnösök között el­ső vagyok én!” Valami egészen megrendítő, mennyire „tisztában volt önmagával”, amennyire lát­ja magát Isten és emberek előtt. Hasonlóképpen fogott meg Carl Zuckmayer Farsangéji gyónás c. műve hányott-vetett főhős-áldo­zatának gyónása előtti utolsó mondata: „Bűnös vagyok, Atyám!”. Böjt idején Isten arra szólít fel bennünket, hogy mi magupk is nézzünk önmagunkba, ismer­jük meg önmagunkat és úgy áll­junk színe elé, mint akik való­ban tudjuk, kik is vagyunk. Mert sajnos életünkben nem ez a természetes. Vétkeinket csodá­latosan tudjuk elkenni, elhallgat­ni, megmagyarázni. Mindig van bűneinkre magyarázat és mindig akad környezetünkben valaki, akire átháríthatjuk. Mindig akad. „ok”, hogy ezt elhallgassuk és nem visszük oda, ahol valóban kitárhatnánk önmagunkat. Na­gyon kemény dolog ez, de a FELVÉTEL A TEGlédA! AKADÉMIÁRA Evangélikus egyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kér­vényüket az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve, az Akadé­mia Dékáni Hivatalának (Budapest XIV., Lőcsei út 32. 1147) augusz­tus 15-ig, a katonakötelesek pedig július 1-ig küldjék meg. Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai vég­zettségi (érettségi) bizonyítvány, 3. helyhatósági vagy más bizonyít­vány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalko­zását és keresetét, ill. szociális viszonyait feltünteti, 4. orvosi bizo­nyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkészi pályára alkalmas, 5. keresztelési bizonyítvány, 6. konfir­mációi bizonyítvány, 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérelme­ző családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálat­ra jelentkezés okait, 8. esetleg egyházi működésről szóló bizonyít­vány. — A felvételhez szükséges az illetékes lelkész bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek ajánlása a jelentkező lelkészi pá­lyára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak az utóbbi időben a lelkipásztora volt. — Ezt a bizonyítványt a lelkészi hivatal a kér­vénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Aka­démia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell bekül­deni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhetnek. A Felvételi Bizottság döntését felvételi vizsga előzi meg. Ennek időpontjáról a Dékáni Hivatal kellő időben értesíti a jelentkezőket. A felvételi vizsga anyaga a következő: írásbeli zárthelyi dolgozat után szóbeli vizsga következik, mindkettő a következő anyag isme­retéből áll: 1. Általános bibliaismeret (a négy evangélium és Mózes öt köny­ve), 2. Luther Márton Kiskátéja, 3. Énekeskönyvünk Luther-énekei, 4. A „Hitünk-életünk” című hittankönyv, valamint dr. Prőhle Ká­roly: Az evangélium igazsága c. tankönyv anyagának ismerete, 5. dr. Fabiny Tibor: Egyházismeret c. jegyzet, amelyet kérésre meg­küldünk, 6. Az Evangélikus Élet, a Lelkipásztor, a Theológiai Szem­le és a Diakónia 1984. és ez évi anyagának vázlatos ismerete, 7. A magyar történelem, 8. Magyar nyelv és Irodalom. A fenti anyaghoz esetleg szükséges segítségért a jelentkező fordul­jon bizalommal gyülekezeti lelkipásztorához. Kérjük a lelkészeket, hogy a fenti hirdetményt mielőbb, majd húsvét ünnepén is olvassák fel a gyülekezetekben. Krisztusban hivő ember a legna­gyobb győzelmét akkor aratja, ha önmagát győzi le, s minden bűnét — nem magyarázva :— odaviszi Megváltója elé. Ha erre eljutok Vállalom, megvallom, elítélem bűneimet és mindenáron Krisz­tus bűnbocsátó kegyelme révén jóvá akarom tenni — ez a hivő ember méltó magatartása. S ha erre eljutok, előbb-utóbb rájö­vök, hogy Istennek és emberek­nek végzett szolgálatomban a legfőbb akadály számomra saját magam vagyok. Munkám sok ne­hézségét nem mások, nem kü­lönféle körülmények, hanem pon­tosan én magam okozom (2 Sám 12!'. Nehéz a bűnöket beismerni"! Nehéz a ma és a magam bűnét bevallani. Ezzel szemben inén könnyű mások, vagy elmúlt tör­ténelmi korok bűneit bírói szék­ből megítélni, de iszonyúan ne­héz magamat bűneim vádjai elé vinni. Ha dörgedelmesen zúdul Isten ítélő igéié — könnyű ka­jánul körültekinteni: jó, hogy itt van X. Y., mert ez neki szól -- de nem értem meg, hogy ez épnen nekem üzen. De hogyan is juthatunk el erre a bűnbánatra, töredelemre, mely­ben magam is elítélem saiát bű­neimet, vállalom azokat és meg­tagadom? Csak egyetlen dolog teheti képessé az embert arra, bo^y Istennek és embernek egy­aránt hasznos életet éljen: ez ne- dig az. hogy <\ m.aga tör össze bennünket Igéje által. De vi­gyázzunk, ez magunktól nem mesv. csak ö törhet össze ben­nünket, úgy. mint Dávidot, és csak a kereszt igazsága az, mely-, életemet erre a bűnbánatrh rá­hangolhatja. A szeretet elvezet Tarts bűnvallást és ismerni fo­god a szabadulás örömét! Isten igéje világossá teszi, hogy a bűn­bánat nem csupán arra való, hogy elhessegessem magamtól a bűnöm következményeit, a méltó büntetést, hanem éppen ez a rá­döbbentő , szeretete vezet el Krisztushoz! Nem az a baj, hogy nap mint nap vétkezünk. Az nem baj! Holnap is fogunk, meg azután is — amíg élünk, hiszen bűnös emberek, vagyunk. A baj az, hogy ezt nem valljuk meg, nem ismerjük be, próbáljuk el­takarni. Emberek előtt talán ideig-óráig megy is ez, de Isten előtt soha! Vagyis egyenesítsük ki a kereszt hatalmas ajándékával és lehető­séggel eddigi cikcakkos élet- utunkat. Akkor mi is vallhat­juk: „Uram, bocsáss meg ne­kem, bűnösnek.” És biztos, hogy lesz bűnbocsánat! Solymár Péter Keressük Krisztus keresztjét Jn 1,29—30 Szemem mindenkor az Ürra néz — hirdeti böjt harmadik va­sárnapjának ősi zsoltár-introitusa. Grünewald, ismert német fes­tőművész isenheimi oltárképe is igénk keresztelő jánosi kézmoz­dulatát emeli ki: a „hatalmas” mutató ujj Krisztusra irányítja tekintetünket. Böjtben különösen, de máskor is, Jézus Krisztus keresztjére né- rünk. így prédikál róla a Keresztelő: íme az Isten báránya. A bárány­kép jól ismert volt .a zsidókból lett keresztyén hallgatóság előtt. A jeruzsálemi templomban naponta kétszer: reggel és este mu­tattak be egy-egy bárányt engesztelő áldozatul. De ennél még je­lentősebb eseménynek számított a zsidó vallási kultuszban az ún. páskabárány megölése. Ezt az áldozatot az Egyiptomból való sza­badulás emlékére mutatták be, hogy a bárány kiömlött vére en­gesztelési szerezzen a választott nép számára. Mind János evangé­lista, mind Pál apostol Jézus személyében ismeri fel az igazi pás- kabárányt, aki életét adja áldozatul. Az ősi páskabárány képhez csatlakozik Ézsaiás 53 értelmezése és Jézusra vonatkoztatása, aki az Űr szenvedő szolgája és hor­dozza a világ bűnét. Az arám nyelvben a szolga és bárány azo­nos — kettős jelentésű — szó. Tartalmuk egybecseng: A Jézus­ban beteljesedő isteni ígéretek s Urunk áldozata váltságunkat szol­gálja. Énekeljünk együtt imádságos szívvel: Hittel nézek kereszt­fádra. Üdvözítő Jézusom, Értem mentéi Golgotára, hogy lelkem mennybe jusson. (206. ének) Böjtben különösen, de máskor is Jézus keresztjét értelmezzük. Keresztelő ezt hirdeti: Ö az, aki hordozza a világ bűnét. Hordoz­za, magára veszi s ezzel eltörli, hogy az embert Istentől többé semmi ne válassza el. Jézus áldozatával helyre akarja állítani Is­ten és ember, a teremtett világ és az ember és az ember és ember közti megromlott kapcsolatot. Jézus áldozata az egész világért bemutatott áldozat. Nem egy ’ nép, nem is csupán egy szűk kör, a kegyesek gyülekezete érdeke­ben hozott áldozat. Így az egész kozmoszt akarja a bűn rontásától szabaddá tenni. A teremtett világ jó rendje felborult, amikor az ember Teremtője ellen lázadt. Amíg mi bűneinket mindig másra akarjuk hárítani) addig Jézus mindnyájunkét magára vette. így szerez Jézus áldozata bűnbocsánatot számunkra, hogy letegyük minden vétkünket s vele szentül és tisztán éljünk. Énekeljük együtt imádságos szívvel: Jézus, világ Megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek fán függő díja: Jé­zus add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek. (191. ének) Böjtben különösen, de máskor is Jézus keresztjére mutatunk. Keresztelő nem akart más lenni, mint Krisztusra mutató ujj. Így is vall Róla: utánam jön egy férfi, aki megelőz, mert előbb volt, mint én. Luther, aki egész hitbeli gondolkodását Jézus Krisztus keresztjére építette, így ír ennek az Ígérték1 a;1'Aiágy&rá'zátához: „Bű­neiteket levetkőzni nem tudjátok, se magatokát Cselgkedettel meg-, igazítani. Más Valaki kell ahhoz. Én is csak annyit tehetek, hogy Oreá mutatok. Jézus Krisztusra, Isten bárányára, ö az egyetlen, aki magára veszi bűneidet, hogy neked fikarcnyi megfizetni valód sem marad. Csak O . . . Ha hiszed, hogy János szava igaz —, nyert ügyed van. Akkor keresztyén vagy.” Ha pedg keresztyének vagyunk, mi sem tehetünk mást. mint Kiisztusra mutatunk. Nem maradhat néma az ajkunk, amikor szól- ni kell. Nem maradhat tétlen a kezünk, amikor terheket, feladatokat magunkra kell vállalni. Nem maradhat érzéketlen a szívünk, ha va­laki bocsánatért esdekel előttünk. Énekeljük együtt imádságos szív­vel: Krisztus ártatlan Bárány. Ki miértünk megholtéi, A keresztfa oltárán. Nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket. Megváltottál minket. Irgalmazz nekünk, Ö, Jézus, ó Jézus! (188. ének) Szebik Imre Imádkozzunk! Istenem, újra eléd állok. Megkérdezem Tőled és magamtól: helyes utón járok? Felelősséggel végzem, amit rám bíztál? Vagy másokra áritom a magam mulasztásait is? Akkor együtt sodródom a tömeg­gel, úszom az árral A tömeggel, mely Krisztust a halálba küldte, a2 arral, amely a közönybe sodor. Állíts meg Uram. hogy keressem keresztedet s el ne altassam soha lelkiismeretemet. Amen. HALÁLOZÁS — 1985. január 29-én eltemettük Szeltenheim Já­nos testvérünket életének 75., há­zasságának 54. évében. Személyé­ben a pestlörinci gyülekezet templomozó tagját, az Evangéli­kus Élet hűséges olvasóját, a cse­peli gyülekezet volt presbiterét és építési bizottságának tagját ve­szítettük el fájdalommal. „Tu­dom, hogy az én Megváltóm él!” — özv. Ládonyi Györgyné sz. Kerschbaum Kornélia nyugalma­zott tanítónő, a volt bezi-enesei evangélikus lelkész özvegye hosz- szú szenvedés után 78 éves korá­ban elhunyt. Temetése január 26-án volt Bezin. Nagyszámú gyülekezet, a család és tanítvá­nyai jelenlétében a ravatalnál Bödecs Barnabás győri lelkész hirdette az igét. A sírnál Koháry Ferenc helyi lelkész búcsúzott tő­le a gyülekezet nevében, hálát adva mindazért a sok áldásért, amit Isten rajta keresztül adott a gyülekezetnek. — HARTA. — Február 10-én teológusnap volt a gyülekezetben. Az anvaayülekezetben dr. Selme- czi János, a Teológus Otthon igazgatója hirdette Isten igéjét, Dunatetétlenen, a szórványban pedig Szabó Erzsébet II. évf. hallgató prédikált. A gyülekezeti esten a teológusok számoltak be arról, hogyan kapták Istentől el- hívatásukat. mi indította őket a lelkészi szolgálatra, majd színes diaképekkel mutatták be, hogyan készülnek a szolgálatra a jőve lelkészei. A befejező áhítatot Farkas Etelka II. évf. hallgató tartotta. A teológusnapon részt vett még Detre János és Frankó Mátyás I. évf. hallgató. A gyüle­kezet a teológusnap alkalmából 10 047 Ft adománnyal támogatta lelkészképzésünket. A gyülekezet vendégszeretetéért és áldozat- készségéért ezúton is köszönetét ráondunk. — KERESZTELÉS. Barkis Zol­tán és felesége, Borsos Mária első­szülött gyermekét, Lászlót 1985 február 15-én Acsádon istentisz­telet keretében keresztelte meg Weltler Sándor, a társgyülekezel lelkésze. A megkeresztelt gyermek Bárki László afcsádi gondnok uno­kája. — „Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akaria. hogy elvesz- szen egy is e kicsinyek közül.” Mt 18.14 í

Next

/
Oldalképek
Tartalom