Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-22 / 51. szám
Többszörösen fogyatékos gyermekeknek Új szárnyépület a Budai Szeretetotthonban November 15-én az Országos Egyház vezetői dt. Nagy Gyula püspök vezetésével átadták a Budai 'Szeretetotthon gyermekotthonának új terápiás épületét. Miként Muncz Frigyes, a Budai Szeretetotthonok. igazgatója elmondotta, az első bejegyzés 1984. május 14-én kelteződött. Ekkor kezdődött meg süljön .ez a terv. Az átadás során egy rövid film levetítésére is sor került, amelyet Kuruczkai Mátyás, az /otthon munkatársa és lakója készített az építkezés különböző szakaszairól. Az új épület átadása új feladatokat is ad az otthon vezetőségének, hisz elkerülhetetlenné vált a Az új szárnyépület (amely különleges lifttel van felszerelve, valamint közvetlen átjárással a régi épületbe) Fürdőszobai részlet Foglalkoztató az építkezés. Az eredetileg Brecz Gyula által készített terv kidolgozója Kocsis Iván építészmérnök volt, aki az eredeti tervet részben továbbfejlesztette. Több dolog is szükségessé tette az új épület létrehozását; A régi épületben 100 többszörösen fogyatékos gyermek elhelyezése az eddigiek során csak úgy történhetett meg, hog)t minden gyermekre fejenként 2 m2 élettér jutott. Az új épület létrehozásával a fejenkénti élettér 8 m2-re növekedett. „Nem voltunk benn a fejlődésben” - mondotta az otthon igazgatója és ennek következtében a gondozói munka sem fejlődhetett eléggé. Muncz igazgató elmondotta, hogy az Egészségügyi Minisztérium, Pénzügyminisztérium és egyházvezetés támogatása tette lehetővé, hogy felépüljön és-megválórégi épületnek a rekonstrukciója is. Tehát a munkát folytatni kell. A teljes rekonstrukció Szabó András építészmérnök költségvetése S Reményik Sándor Adóm é a kis ezüstcsillag Van énnekem egy kis barátom, Csodálatos egy kisgyerek. Titkok alusznák benne mélyen, De néha egy-egy fölriad, . v S kigyúl fényes tekintetében És akkor mesét mondogat És szól a mese ilyenképen: „Múltkor egy kis csillag az égen Engem hazáig elkísért És Ádám megköszönte szépen A csillagnak, hogy hazaért." Költőtársam, kis álom-ember: Lásd, ellopom az álmodat, Tied a látás ősalapja, Bennem csak formát váltogat. A meséd’ megköszönöm szépen- és a szivemben forgatom és továbbfüzöm ilyenképen: Ö igen, van egy csillagunk Mindnyájunknak. Bizton vezet. És mérhetetlen távolokból Sugárkezével ad kezet. Ö igén, van egy csillagunk, Látjuk börtönből, kutból, mélyből - S szivünkbe visszaszáll a hit Homálytalan tekintetéből: Ö igen, van egy csillagunk, Mely önmagunkig elkísér, S lemossa, hogy ha szenny tapadt ránk, Vagy hogyha ránk száradt a vér. S ha átvezetett sugárkézzel E csillag viz- s vérözönön, Mint Ádám, mondjuk mi is néki: „Kis csillag, szépen, köszönöm,” Kolozsvár, 1921. A csillagot látó Ádám Szőcs Jenőné Szilágyi Piroska festőművésznek, Reményik versei egyik ihletőjének a kisfia. A vers megértéséhez Reményik Sándornak, nagybátyámnak a Kegyelem című verséből kell csak idéznem: „Akkor magától megnyílik az ég, s egy pici csillag sétál szembe véled.. A kegyelem az a csillag, mely bűnünk és szenvedéseink közül kivezet önmagúnk megtalálásáig és Istentől kapott belső békességünkhöz. Minden kedves Testvéremnek szeretettel kívánom, hogy ezen a karácsonyon is világítson - mint a napkeleti bölcseknek - mindnyájunknak a kegyelem csillaga. Imre Mária szerint 16 millió forintba fog kerülni. A nap során Nagy püspök köszönetét mondott a diakóniáért élő szívek szeretetéért a gyülekezeteknek, államunknak a 3 millió forint - támogatásért, a külföldi hittestvéreknek az NSZK, osztrák és más testvéreknek, valamint a munkálatokban résztvevő Muncz igazgatónak és munkatársainak, akik nagy törődéssel követték az építkezés minden lépését. Az új rehabilitációs számyépü-. let átadása egész egyházunk öröme. Az épület nyugati homlokzata ’ Fotók: Scherz Ti ismertek engem. Jézusnak nagyon sok ismerőse volt, akik őt ismerték. Tudták, hogy Názáret- ből való. Józsefnek és Máriának a fia. A kisváros minden lakója ismerte. Engedelmességével kivívta ismerőseinek a tetszését. Kedvelték az emberek. Ismerhették, mint jóhírű'ácsot. Egy legenda szerint ő készítette messze földön a legjobb igákat az ökrösfogatok számára, ezért messziről is felkeresték műhelyét, hogy nála rendeljenek igát. Ismerték. Ismerték és mégsem ismerték. Abban a pillanatban, amikor már nem Názáretre útal mint származási helyére, nem Józsefet és Máriát nevezi meg szüleinek, hanem sokkal magasabbra mutat maga és mindenki fölé: Istentől jöttem, akit ti nem ismertek, ez megdöbbentette, megijesztette és dühítette az embereket, az ismerőseit. Ezért el akarták fogni. Mégis Isten ilyen egyszerűén, ilyen hétköznapi Messiás által akarta és akarja üdvözíteni a világot, hogy a gyermek is megértse és higgyen benne, hogy az útszélre lökött vak koldus is olyan barátra leljen, aki megáll mellétté. A baj csak az, mi Istenről és megváltásról csak komplikáltan.tudunk fantáziáim. Jézus nevénél nincs ismertebb ma sem a világon. Nem hívők is ismerik. Ismerik minden zugban. Azóta, hogy gyermekszemmel először csodálkoztunk rá karácsony Karácsonyi sorozatunk „Jön Atyja szívéről közénk, És gyengén, szegényen Ott fekszik kicsiny gyermekként A jászolbölcsőben„." (156, 2v.) Evangélikus Élet 1985. december 22. Isten - ahogyan megjelent a földön karácsonykor egyáltalán ném tűnik Istennek. A mindenség Ura - gyenge gyermekként jászolban fekszik. A világ minden kincsé- oek birtokosa - szegénnyé lett Betlehemben. Az, aki szavával mindent létrehozott, és aki egyetlen mozdulatával mindent és mindenkit nemlétbe taszíthatna - karácsony éjszakáján tehetetlen és mások segítségére szoruló. Mindez nem véletlen. Amikor Isten gondolataiban és szívében megfogant a megváltás terve, végtelen szabadságában és szeretetében döntött úgy, hogy az élet peremére engedi magát kiszorítani; a megvetettségbe és az elha- gyatottságba, a jelentéktelenségbe és a kiszolgáltatottságba. Aki kiszolgáltatott, azzal mindenki tehet, amit akar. Ez a megfogalmazás Jézustól való. Részben Keresztelő Jánosra, részben magára vonatkoztatta, amikor így beszélt: „...Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is.”.(Mt 17, 12.) 'Jézus a kereszten lesz a leginkább kiszolgáltatott. Annak a végső kiszolgáltatottságnak előjele Heró- dés gyermekgyilkosságra adott parancsa. Az Egyiptomba'menekített gyermek lesz a Fájdalmak Fér- fia, akit a zsidó főpap szolgái elfognak és a római katonák keresztre hurcolnak. Ha Jézus első és utolsó földi éjszakájának „háttérzajait” magnóra lehetett volna venni, a felvételben a lábdobogás lenne leginkább hallható: a pásztorok sietős lépteinek, a menekülő tanítványok futásának és az elfo- gottat kísérő csapat menetének hangja. Ez a hang szinte sugallja: „(me, a Kiszolgáltatott!" A pásztorok aligha gondoltak arra, hogy az a kisgyermek, akinek szegényes jászolágya körül megálltak és akinek arcán az angyali ígéret beteljesedésének jeleit keresték, csak úgy lehetett ,az ígéret beteljesítője, hogy vállalta az elhagyatottságot és a kiszolgáltatottságot. A kiszolgáltatottakkal szembeni magatartás leleplez. Az tűnik elő, hogy mi van valóban az emberben. Akkor engedjük szabadjára igazi énünket, amikor nem kell megtorlástól tartanunk, önzésünk és aggresszivitásunk sohasem az erősebbek, mindig a gyengébbek felé jelentkezik. Heródest a történelem a „Nagy” jelzővel ruházta fel, de Jézussal szembeni magatartása a gyávaságát, a kicsinyességét mutatta meg. Ugyanezt mondhatjuk Pilátusról: egy világbirodalmat és annak jogrendjét képviselte, de hogy hogyan viszonyult valójában a „joghoz", akkor derült ki, amikor Jézus perében „kezét mosva" meghátrált. Mint ahogyan egy’koncentrációs tábor parancsnokának igazi énje nem akkor mutatkozott meg, amikor zenehallgatás közben ellágyult, vagy a virágjait gondozta, hanem abban a gyilkos magatartásban, amelyben semmibe vette a foglyok emberségét és életét. Jézus ma a kiszolgáltatottakban kerül elénk. Amit velük teszünk,'azt Jézussal tesszük. A karácsonyi üzenet meghallása után a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk el egészen Betlehemig...!” Egymást biztatva elindultak és „megtalálták... a kisgyermeket, aki a,jászolban feküdt". Mit jelent ma nekünk a felszólítás: „egészen Betíehemig!”? Egyik folyóiratunkban^ megdöbbentő képet láthattunk: elmondhatatlanul kétségbeesett, reménytelen tekintetű édesanya - valahol Afrikában - csontvázzá aszott kislányt tart kezei között. A kép alá írt .szavak arról tudósítanak, hogy az a kislány halála előtt néhány órával készült. A kép megdöbbentő hatását fokozza, hogy az édesanya úgy viseli fejkendőjét, mint a „Piéták” Máriái. A párhuzam megvonása elkerülhetetlen: a Kiszolgáltatott körülöttünk szenved a kiszolgáltatottakban. Észrevettük-e őket? Tekintetünk el is engedheti a „messzit", hogy jobban kutathassa át a „közelit": a mi környezetünkben nem élnek kiszolgáltatott öregek és fiatalok, gyerekek és házastársak, magukra maradtak és olyanok, akik a körülöttük nyüzsgő tömeg ellenére szívszorí- tóan magányosak? Észre kell vennünk, hogy magunk is kiszolgáltatottak vagyunk. Gyengeségünk, közömbösségünk, önzésünk és szívtelenségünk azt tesz velünk, „amit csak akar”. Jézus karácsonyi szegénységére és gyengeségére gondolva bíznunk kell dbban, hogy Ö ú§y is Megváltónk, hogy bűneinknek kiszolgáltatott helyzetünkben segít rajtunk. Az énekvers: „Jön Atyja szívéről közénk, És gyengén, szegényen Ott fekszik kicsiny gyermekként A jászolbölcsőben" nem üres szavak sora, hanem hatalmas bátorítás: Ember, akárki vagy, Isten Fia az Atya akaratából kiszolgáltatott lett, hogy véget érjen kiszolgáltatottságod! Bohns Imre KARÁCSONY ESTE IGÉJE Jn 7, 28b-29 MINDNYÁJUNK ISMERŐSE este fényére, ismerjük. A karácsonyi betlehemesdi elterjedt népszokás. Virágzó népköltészet született körülötte. Ma este is elmondható, rólunk is állítható, ti ismertek engem. Betlehem, Názáret, József, Mária, istálló, jászol, Mária ölében szunnyadó kisgyermek, mind mind ismerős kép, név és fogalom. Ezerszer megfestve, megszámlálhatatlan versbe foglalva, játék keretébe foglalva, dalban elénekelve. Ismerős-e valóban e nagy ismerős? Nem hőkölünk vissza, amikor mindennek egyszerűségében az szólal meg ma este is, aki maga mögé és maga fölé mutat, arra, akit nem ismerünk, akit csak ő ismer, mert tőle jött. A nagy Ő van itt, akit e szóval jelölünk: Isten. Valóban ettől lesz-e most melege mindenkinek? Fényesebb ez az este a többinél? Ettől olyan boldog, aki ismeri őt? Mindenki, aki születését, életét, halálát, feltámadását át- szellemülten zengi? Mindenki, aki nevét himnuszokban zengi? Vagy túl komplikált agyunk ma is megtorpan Isten egyszerűségének nagyszerűsége előtt, és kétkedve csóváljuk a fejünket? Ezt azért talán mégsem. Csak szép legenda, nagyszerű mese, gyönyörű költészet, ami három napra beragyogja életünket. v Pedig a názáreti Jézus egyszerűségében az ismeretlen Isten lett ismerősünk, hogy ez az ismeretség, életre-halálra szóló üdvösség forrása legyen. Tőle kaptuk: az én Atyám a ti Atyátok is. Ettql az ismeretségtől lesz igazán fényes az ég, mert nyitva van és benne az Atya lakik. Azzal a bizalommal élhetek alatta, hogy minden jó tőle jön. Eltévedtem, bűnös vagyok, sok ajtó bezárult ezért előttem, senki sem szeret, útban vagyok, az ő háza nyitva marad, hogy atyai karok fonódjanak körém, amikor megtérek. Szemem bezárul és a világ elsötétedik, sehol semmi fény többé, a nyitott atyai ház ajtórésén keresztül hívogató fény szivárog ki felém, és én oda haza megyek. így ismertek-e engem? Ti, akik játékban, énekben mint ismerősről beszéltek rólam? Mert ez nem legenda, nem mese, hanem szivet melegítő, életet fényesítő^ reménység. Kari Béla IMÁDKOZZUNK! Jézus születésével fényesebbé tetted Istenünk ezt az éjszakát. Adj a hitünknek, reménységünknek, szeretetünknek is új fényt általa. Szegények vagyunk gazdagon is, mert csak a te szegénységed által gazdagodhatunk.. Köss velünk új isme- •retséget. Ámen.
